Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-17 / 270. szám

ffiOST-MAGYAliÖRSZÄO november ft: Egy hét a világpolitikában m Dubcek a CSKP fő feladatairól @ ■ Kardcsörtetés Brüsszelben íp Amerika taktikázik a párizsi béketárgyalások megkezdésével § Tízmilliós sztrájk Olaszországban LENGYELORSZÁG jelen­tős napokat él át. A Lengyel Egyesült Munkáspárt e héten ülésez, kongresszusa megvon­ta a szocialista építés mérle­gét és felvázolta a jövőt is: az 1971—75-évi lengyel táv­lati, pépgazdasági terv körvo­nalait., Mint Gomulká, a LEMP első titkára, a Köz­ponti Bizottság beszámolójá­ban rámutatott, „a nemzeti .jövedelem a? idén több, mint négyszerese lesz az 1938 évi­nek, ' s az ipar összes terme­lése a háború előttihez viszo­nyítva tizenháromszorosára nő.”­A beszámoló értékelte a part tevékenységét, s a többi között foglalkozott a márciu­si diákzavargásokkal. Meg­állapította, hogy „az egyete­meken.. különösképpen pedig a varsói egyetemen aktivizá­lódtak a revizionista ele­mek”. — A csehszlovákiai politi­kai válságban is — hangsú­lyozta Gomulka — a revizio- nizmu* döntő szerepet ját­szott a nyíltan jobboldali és ellenforradalmi erők plat­formjának megteremtésé­ben. Leonyid Brezsnyev. az SZKP főtitkára arra utalt, hogy napjainkban az impe­rializmus mind gyakrabban alkalmaz árnyaltabb takti­kát, a szocialista országok­ban ideológiai aknamunkát folytat, igyekszik befolyást gyakorolni a szocialista or­szágok gazdasági fejlődésére, s arra törekszik, hogy elszi­getelje az egyes szocialista országokat, „hogy ezután egyenként torkon ragadhassa őket.” — Egy testvéri ország­nak nyújtott katonai segítség a szocialista rendszer veszé­lyeztetésének megakadályo­zására rendkívüli kényszer- i n tézkedés, * amelyet kizáró­lag a Szocializmus ellenségei­nek hyflt tevékenysége vált­hat ki — mondotta Brezs- nyeV. Felszólalt a kongresz- szusoh az MSZMP nevében B'szKu Béla, a Politikai Bi­zottság tagja, aki kiemelte hogy á szocialista közösség országáit összefűző interna­cionalizmusnak növekvő szerepé van korunkba a. Pár­tunk tapasztalatait és ered­ményeit ismertetve rámuta­tott, ' hogy sikereinket a jobb- és „baloldali” elhajlás elleni kétfrontos harcban ér­tük éi, ily módon erősödött a párt egysége, kapcsolata a n éptömegekkel. feszült Érdeklődés kíséri mind Csehszlovákiá­ban, mint a szocialista orszá­gokban a CSKP Központi Bizottságának csütörtök óta tanácskozó ülését. Természe­tesen a nyugati propaganda­körök igyekeztek a tanácsko­zást megelőzően a hisztéria légkörét kelteni, ezzel is tá­mogatva a legutóbbi szovjet­ellenes. provokációkat szerve­ző antiszocialista erőket. Ezek. az erők, mint arra Gus­tav Husak, a KB plénum elő­estéjén a pozsonyi milicista ülésén rámutatott, az elmúlt két hétben új támadást kezd­tek! A milicia pozsonyi gyű­lésén határozott hangú nyi­latkozatban foglaltak állásta párt konszolidációs tevé­kenysége mellett. A Központi Bizottság ülé- rén csütörtökön a párt fő feladatairól Alexander Dubcek első titkár tartott beszámolót, amelynek nyo­mán széles körű vita kezdő­dött. A Központi Bizottság 140 tagja jelentkezett szólás­ra. Dubcek beszédében ha­tározottan szembe helyezke­dett mindenfajta szovjetelle­nes és kommunistaellenes irányzattal és megnyilvánu­lással,’ amelyeket fő veszély­ként jellemezett. Kritiku­san értékelte a január óta el­telt időszakot. Beszélt azok­ról a ferdítésekről, így a .demokratikus szocializ­mus” koncepciójáról, ame­lyekkel a nemzetközi impe­rializmus igyekezett befolyá­solni a csehszlovákiai fejle­ményeket. Dubcek bejelen­tette a soron lévő pártkong­resszus elhalasztását. A beszámoló feletti sutá­ban tükröződtek a csehszlo­vák Központi Bizottságon belüli politikai, szemlélet­ben! nézeteltérések. Több fel­szólaló utalt arra, hogy a pártvezetés annak idején nem mérte fel kellően a jobboldali veszélyt, majd pe­dig a májusi plénum után, a határozatokat nem követték tettek. Sürgették a szocia­lista országokkal való kap­csolatok normalizálását, ami­nek alapvető fontosságát egyébként a beszámoló is alá­húzza. Mások azt állították, hogy vitapartnereink a jobb­oldali veszélyt eltúlozzák és nem ítélik - el a dogmatikus, úgymond frakciózó csoportok tevékenységét. A csehszlovákiai esemé­nyek nagy súllyal szerepel­nek a Brüsszelben megkez­dődött „atlanti nagyhót” ta­nácskozásain. A különböző NATO-szervek ülései közül az első felvonás a hadügy­miniszterek csütörtöki kon­ferenciája volt, amelyen tit­kos dokumentumokat vitat­tak meg — amerikai, brit, nyugatnémet és olasz javas­latokat Ezek a NATO-szö- vetségesek elszántságát de­monstrálják és új lépéseket szorgalmaznak a nukleáris stratégiában. A pénteken kez­dődött miniszteri tanács a legfontosabb a konferenciák sorában. Ezen a katonai ülé­sekről távolmaradt Fran­ciaország is részt vett és a jelek szerint egyedül képvisel­te az enyhülés politiká­ját A vezető nyugati kül­ügyminiszterek, élükön Rusk amerikai külügyminiszterrel, a csehszlovákiai akció ürü­gyén hidegháborús kiroha­násokat intéztek a Szovjet­unió és a szocialista orszá­gok ellen. Rusk hangoztatta a „NATO érdekeltségét” - a kelet-európai fejlemények- , ben. A hidegháborús lég­körrel az anierikai és nyu­gatnémet vezető körök látha­tólag a NATO belső ellenté­teinek áthidalását próbálják elérni, így készülve a szer­ződés jövő évi megújításá­ra. AZ ELNÖKVÁLASZTÁST követően az amerikai poli­tika irányításában növekszik a zavar. Alighanem ezt is belekombinálja a párizsi tár­gyalásokkal szembeni manő­verezésbe az egyébként szin­tén nagy zavarban lévő sai- goni rezsim. Thieu saigoni el­nök ellenállása a tárgyalá­sokkal szemben az Egyesült Államok nagy politikai presz­tízsvesztesége. Saigon azon­ban aligha tudna így manő­verezni jelentős amerikái körök támogatása és a wa­shingtoni politika ellentmon­dásai nélkül. A VDK szóvi­vője szerdai és pénteki pári­zsi sajtóértekezletén nyo­matékosan utalt arra, hogy a felderítő repülések foly­tatásával párosult ameri­kai—saigoni huzavona és szószegés fenyegeti a béke­tárgyalások lehetőségét Égető belpolitikai problé­mák előtt áll egy másik NATO-ország, Olaszország kormánya is. A héten hatal­mas sztrájkhullám söpört végig az országon. Több, mint tímillió dolgozó tartott általános sztrájkot, tiltakozva a kormány nyugdíjreformot halogató taktikája ellen. Csü­törtökön megbénult az ipar, és a mezőgazdaság egész Olaszországban. A megmoz­dulásokban, tüntetéseken több helyütt részt vettek a dolgozókkal szolidaritást vál­laló diákok is. Az olasz szak- szervezetek követelik az igen alacsony nyugdíjak feleme­lését, s azt, hogy részt ve­hessenek a nyugdíjtörvényre vonatkozó alapvető elvek ki­dolgozásában. És végül a hét fontos kül­politikai eseménye volt a hó­napok óta lappangó pakisztá­ni belpolitikai viszály ki­robbanása. A korábban le­mondásra kényszerített, éle­sen Indiá-ellenes és Kína- barátnak ismert Bhutto kül­ügyminiszter vélt Ajub Khan elnök ellenzékének fő szer­vezőjévé. Ezek az erők az el­múlt tíz napban tüntetéseket, zavargásokat robbantottak ki. A jelek szerint Ajub Khan kormánya a helyzet ura ma­radt: Bhutto-1 és két tucat­nyi ismert ellenzéki politi­kust letartóztattak. A TASZSZ jelenti Mosmkvábőbt Felbocsátották a világ legnagyobb automatikus tudományos űrállomását A világ legnagyobb auto­matikus tudományos űrállo­mását bocsátották fel szom­baton a Szovjetunióban Pro­ton—4 jelzéssel. Az űrállomás Föld körüli pályára juttatott hasznos súlya (a hordozóra­kéta utolsó fokozata nélkül) körülbelül 17 tonna, tudomá­nyos berendezésének súlya 12,5 tonna. A Proton—4 rátért pályá­jára. A Föld felületétől szá­mított legnagyobb eltávolo­dása 495 kilométer, legkisebb eltávolodása 255 kilométer. A Proton—4 feladata, hogy folytassa azokat a vizsgálato­kat, amelyeket a Proton—1, a Proton—2 és a Proton—3 tu­dományos űrállomások kezd­tek az erős- és közepes ener­giájú kozmikus sugarak ter­mesztésének és az atomma­gokkal kapcsolatos kölcsönös hatásuknak tanulmányozást céljából. A rendkívül sokoldalú éí bonyolult tudományos prog­ramhoz tartozik igen ki: elektromos töltésű részecskéi (kvarkok) felkutatása elsőd­leges kozmikus sugarakban nagy energiájú elektronok in tezitásának megmérése é: energetikai színképének elem. zése. A Proton—4 fedélzetén el­helyeztek egy rádió-adóké szüléket is, amely a 19,91( MHz frekvencián dolgozik Távközlés útján érkezet adatok szerint az űrállomás valamennyi berendezése, ké­szüléke és tudományos mű­szere kifogástalanul műkö­dik. A beérkező adatokat fel­dolgozzák. Megalakult Románia magyar nemzetiségű dolgozóinak tanácsa A román fővárosban pén­teken megtartotta alakuló ülését Románia magyar nem­zetiségű dolgozóinak taná­csa. A gyűlés megválasztotta Románia magyar nemzetisé­gű dolgozói tanácsának ve­zető tesületét Románia magyar nemzeti­ségű dolgozói tanácsának vezető testületé: Elnök Péterfi István aka­démikus, az államtanács al- elnöke. Alelnökök: Takács Lajos egyetemi tanár, az államta­nács tagja, Király Károly, a Kovászna Megyei Pártbizott­ság első titkára, Méliusz Jó­zsef író, dr. Maros Tibor, a Marosvásárhelyi Orvostudo­mányi és Gyógyszerészeti In­tézet protektora. Titkár: Kopándi Sándor, az RKP KB munkatársa. 7. Szatmárnémeti piacterén nagy a nyüzsgés-mozgás. Az őszirózsás forradalmat követő bizonytalankodó, várakozó időkben a szatmári népet először érintette meg az or­szágos, nemzeti, sőt nemzet­közi politika szele. Köztársa­ságunk fiatal vezetői ott a szatmári piactéren akartak választ találni és adni arra a mindenki szívében lappan­gó kérdésre: mi lesz orszá­gunkkal? Abban, hogy ez a kérdés, mint mindenek előt­ti, annyira eluralkodhatott egész közvéleményünkön, fe­lelősség terheli fiatal köztár­saságunk akkori vezetőit Is, mert nem tudtak reális po­litikai perspektívát adni, nem tudtak a realitások talajára helyezkedni. Persze fiatal fejjel én sem tudtam volna eldönteni, hogy azért bizony­talankodik-e a kormány, mert nincs biztos, reális ta­laj a lábai alatt, vagy azt állapítsam-e meg fölényesen, hogy valami reális talaj min­dig van az ember lába alatt, csak nehezen lesz ez ben­nünk tudatos és ezért bi­zonytalankodunk. Az ősziró­zsák első, boldog felelőtlen napjai után, amikor még olyan hadügyminiszterünk Is akadt, aki „nem akart kato­nát látni”, jószándékú kor- mányférfiaink, mindenek­előtt maga Károlyi Mihály nyugtalanul érezni kezdték, hogy politikai életünk útját nem rózsákkal, hanem in­kább tövisekkel szórták tele. A szatmári nagy pucér, négyszögletes piactéren gug­goló kofák, kíváncsiskodó vá­sárlók helyett 1500—2000 csukaszürke, jól felszerelt székely katona állt, példás katonai fegyelemben dísz­szemlére, arccal a Pannónia- szálló tribünje felé. A tri­bünön ott van fiatal demok­ráciánk szinte egész vezér­kara. Az. első sorokban ott látjuk Karolyi Mihály köz- társasági elnököt, rövid gaz- daszbekecsben, kit áldott ál­lapotban lévő felesége, And- rássy Katinka is elkísért. Kívül világosszürke, belül élénk reményzöld fregoli, át­meneti kabátja takarja el boldog kismamaságát, és mu­tatta Károlyiék egyéni op­timizmusát. Ott van mellet­tük Nagy Vince, jó megjele­nésű fiatal szatmári ügyvéd, belügyminiszter, Károlyi po­litikai híve. Élénken beszélget munkás külsejű környezetével Böhm Vilmos, szociáldemokrata hadügyminiszter. Vékony dongájú, alacsony emberke, kit vilmoscsászári, felpödört fekete bajusza tekintélyeseb­bé tesz ugyan, de hosszú, fekete, bokáig érő felöltője még csak jelentéktelenebbé formál. Nagy gesztusokkal magyaráz Dénes Sándornak, a szatmári „Szamos” című napilap szerkesztőjének. Nem messze tőle áll ka­lap nélkül, tarka ingben, göndör, fekete hajjal, szinte borotválatlan benyomást kel­tő, erős szakállal Pogány Jó­zsef, a katonatanács volt el­nöke, hadügyi államtitkár. Ö Berger Marcival, az „Uj Szatmári’ radikális polgári napilap szerkesztőjével be­szélget. A teret mély csendben, a székely dandár alakulatai foglalják el. Az egységek rangsorában kivont karddal, darutollas tisztek állnak. Közvetlen a tribün alatt, alig két-három lépéssel a szónoki emelvény előtt áll Nagy Pál ezredes dandárparancsnok, jól megtermett alakja, daru­tollas tiszti parádéban. Köz­vetlenül mellette, tehát ket­ten az élen, egy köpcösebb, szintén darutollas, szolgálati öves, parádés tiszt, Krato- chwill alezredes, a dandár vezérkari főnöke áll. Vezényszavak hallatsza­nak. Elhallgat a tribün nyüzsgése, és már halljuk is Nagy Pál ezredes érces han­gú szónoklatát. Közvetlenül Károlyi Mihályhoz fordul a térről, lentről, a tribünre fel­felé, de beszéde hangján ez a „felfelé” nagyon katonásan érződik. Ezzel a hosszú be­szédével az ezredes nyitotta meg tulajdonképpen a kato­nai parádét! Vagy a népgyü- lést...? Ezt a kérdést sokan teszik fel maguknak, úgy a tribünön, mint a teret sűrű sorokban körülvevő tömeg­ben. — ígérjük a köztársasági elnök úrnak, hogy szent Szé­kelyföldünket, szeretett ma­gyar hazánkat minden erőnk­kel, fegyverrel és vérünkkel megvéd jük! Isten minket úgy segéljen! A katonák és a néptömeg együtt éljenzi az ezredes es­küjét. A lelkesedés Károlyit is meghatja, és a lelkesedés szellemében rövid beszédé­nek lényege, tüskés rózsája: — Székely katonák! Olyan békeszerződést, mely a Szé­kelyföldet el akarná szakíta­ni hazánktól, nem írok alá. — Óriási lelkesedés zúg vé­gig a piactéren. Csak jó egy perc után léphet a szónoki emelvényre Bőhm Vilmos hadügyminiszter. Hát nem valami katonás jelen­ség. A tisztek gúnyos mo­sollyal, a katonák minden él­jenzés nélkül fogadják. Bőhm is érzi ezt, és minden ügyes­kedő szakszervezeti rutinját csillogtatja beszédében. Nőni akar, ez igazán katonák, a „Székely Hadsereg” — mint ahogy . elragadtatásában mondja — szemében. Politi­kailag is elragadtatja magát. — Figyelmeztetem Euró­pát! Ha ránk, magyarokra igazságtalan békeszerződést akarnának rákényszeríteni, úgy Itt, mint Európa szívé­ben lesz a bolsevizmus fő fészke! Fenyegetésnek, vagy ijesz- tésnek szánja, senki sem ér­ti. Gyenge taps és á székely katonák éljenzése is elma­rad. Jó, hogy az egyszerű székely katonák nem hallot­ták Kratochwiil alezredes úr halk, de szúró megjegyzé­sét: — Hallód, Pál? Bóherka- bátos hadügyminiszterünk velünk, mint a bolsevizmus fő fészkével fenyegetőzik! Jó kilátások! Nagy Pál mereven áll, nyo­mott a tér hangulata. Ekkor lép szónoki emelvényre Po­gány József, a hadügyi ál­lamtitkár. Gyakorlott nép­szónok, ki nem csak bömbö­lő, a téren visszhangzó hangjával, de beszéde tartal­mával is felrázza a teret öve­ző néptömeget, sőt megszúr­ja, döfi a tribünön jelenlé­vő notabilitásokat és egyene­sen főbe veri a darutollas tiszteket. — Én ide lázítani jöttem! — visszhangzott bariton hangjától az egész tér. — Lázítani jöttem a régi úri Magyarország ellen! Lázíta­ni jöttem... a nagybirtoko­sok ellen! Lázítani jöttem... a tőkések ellen! Lázítani jöt­tem... a főpapság ellen! — és fokozva óriási hangerejét, mindig és mindig jobban ra­gadja magával,, érezhetően őszinte forradalmi lendületé­vel, az összegyűlt péptöme­get. Csak úgy zeng a tér, és a lelkesedés hangja még az alakulati fegyelemben álló katonák soraiba is belekap. Nagy Pál ezredes sem áll­ja meg, hogy meglepetten — kétségbeesett arccal — ne forduljon hátra katonái felé, hogy legalább tekintetével fegyelembe rázza azokat. Kratochwiil alezredes úr is fegyelmezetlenül, egészen odahajol az ezredeshez és félhangosan, hogy biztosan megértse, beleszúr: — Hadügyi államtitkár úr azt hiszi, hogy a pesti kato­natanácson beszél! Ez már kész bolsesviki! Jól nézünk ki! A szatmári piactéren a nagy hangzavarban azt hi­szem velem együtt mindenki úgy érezte — természetesen mindenki a maga szíve, lel­ke, életsorsa szerint, — hogy régen elmúlt az őszirózsák ideje. Rózsákkal kezdődött, de töviseknél, szúrásoknál tartunk már, és az újra élő osztályháborúban ütések, fej­bekólintások, sőt golyók és ágyuk is következhetnek. Ta­nulságos volt nagyon a szat­mári székely katonai pará­dé, az első politikai népgyű­lés, melyen a szatmárvidéki néptömegek, katonák és ci­vilek is éhezhették, hogy nemzeti fejlődésünk a nem­zetközi helyzetnek függvé­nye, hogy lépni kell...! De merre...? Merre van... előle'.1 A dolgozó tömegek érzi:,, merre van előre, de az el­hangzott beszédekből nehe­zen érthetik, láthatják, mer­re... hogyan... előre? Talán a kommunisták?! ök világo­sabban, érthetőbben mutatják az utat, a kivezető, a boldo­guláshoz, felemelkedéshez ve­zető utat! Ezekkel a gondolatokkal tértünk haza Szatmárról, és még otthon is a pártban so­kat vitatkoztunk a szatmári benyomásainkról. Kitört. a proletárdiktatúra 1919. március 22-én reg­gel nyolc óra előtt, Fülöp nyomdász gyors léptekkel közeledett Földesék udvari földszintes házához és erélye­sen kopogott az egyik abla­kon. — Pali, Pali, ébredjen, kel­jen fel! Pesten kitört a pro­letárdiktatúra ! A szokatlan kopogásra azonnal felriadtam. Világo­san hallom a nyomdász sza­vait, meg is értettem, azon-, nal el is hittem hírét, éppen < jellegzetes mondása, hogy „kitört” .. .a proletárdikta­túra miatt. Kiugrottam aa ágyból, kinyitottam az abla­kot és izgalommal kérdez­tem: — Hol hallotta? Biz­tos? — A postán vette Ilonka telefonon, alig tíz perce — kiáltotta határozottan FüIöPl — Akkor igaz! — fogad­tam el. — Azonnal értesíteni kell a pártvezetőség tagjait — Kinek telefonja van, vagy közelében van, Ilonka leértesíti. Ott volt éppen Dó­ri Sanyi és Anti is, ott van már a párthelyiségben. Jön mindenki, akit csak elérhe­tünk. — Megyünk mi is, me­gyünk azonnal, csak egy per­cet várjon! Fel kell öltözköd­nöm — értettük meg egyr mást röviden. Jó, hogy katonáéknál meg­tanultam riadókor villám­gyorsan öltözködni és meg­szokásból pillanatok alatt magamra kaptam a még fo­gason lógó katonaruhámat Ügy éreztem, mintha ciká­zó gondolataim mégis lassí­tanák mozgásomat. Hányszor is gondoltam — különösen s pár héttel ezelőtti szatmári szónoklatok óta, hogy mi­lyen messze is esik, országos jelentéktelenségében Máté­szalka Budapesttől, ahonnan a kommunisták propagandája csak diósgyőri körúttal jutott le. Milyen jó, szerencsés véietlenség, hogy felkészül­hettünk erre a mai napra. De hiszen nincsenek véletiensé- gek! Szándékosan hozta ha­za Sanyi ezt a két nagyszerű könyvet, Lenin világos gon­dolatait, a kommunisták el­veit, gyakorlatát. És meg is értettük! Megtanulták, ösztö­nösen magukévá tették a kommunisták elveit, gyakor­latát Bársony, Lakatos, Kom- lós, Németh Elek, Anti, Ber­ti és még többen a vezető­ségből. Vannak itt már so­kan és ha most még világo­sabb céllal, feladattal össze­tartunk, akkor a párt., bolse- viki módra meg fogja tudni valósítani, még ma a prole­tárdiktatúrát itt Mátészalkán is. Az egységes akaratban, a pártban éreztem az erőt A párt hatalommá nőtt sze­memben. A párt került ci­kázó gondolataim középpont­jába. Talán eddig nem így gondolkodtam? Talán most a . felelősség, az előttünk álló feladatok értetik meg ilyen világosan velem, hogy mi is a párt! (Folytatjuk) Földes Pál: t <*M

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents