Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-17 / 270. szám

^f5Üí. Hovemtier Ä fctTlT-TOAGYÁfcO'RSZAÖ A kútfúró okúiba esett“ újítása Bálint Péter tízéves kálváriája Szerkesztőségi kerekasztal Mezőgazdasági szocialista brigádok a csengeri járásban Hz évvel ezelőtt egy fény­képpel illusztrált rövid cikk jelent meg a Kelet-Magyar- országban. Az írás a 76 éves Bálint Péter nyugdíjas újítá­sát méltatja, amelyről a emberek is kedvező véle­ményt adtak. Az idős kútfú­ró mester a régi, hagyomá­nyos kézi meghajtású szivaty- tyús kutaknál olyan változta­tásokat eszközölt, amely gaz­daságilag is számottevő ered­ményt hozhat. Joggal hinné az ember, hogy a mindenképpen hasz­nos újítás sorozatgyártása ezek után megkezdődött és — a népgazdaságnak is jelentős megtakarítást eredményezve — már az egész országban ezzel szerelik fel a mély fú- rású szivattyús kutakat. Az igazság azonban az, hogy az újító azóta is járja a kálvá­riát, s szinte áttekinthetetlen már az az iratköteg, amely az immár 86 éves embert egy­re jobban keseríti. ÍGY kezdődött A„VÁNDORÜT” A kút üzemszerű gyártásá­val az újító első ízben az ak­kori Vízmű- és Kútépítő Vál­lalatnál kísérletezett, de a prototípus elkészítésén és a kétszáz forint összegű újítási díj megítélésénél már tovább nem jutott. A kutat megvá­sárolták és Kemecsén felsze­relték. A vállalat — érthető­en — nem foglalkozott a gyártással, hiszen nem tarto­zott a profiljába. Az idős embert ezután is bíztatták: elgondolása jó, ér­demes vele foglalkozni. De hiába kilincselt, kivitelező nem akadt. Végül is az ön­tödei Vállalat mohácsi gyár­egységénél kopogtatott Közben Bálint Péter levél­ben és személyesen is kap­csolatba lépett az Országos A gyámügyi előadó aszta­lán iratcsomók fekszenek. Levelek, kérelmek, melyek meggondolatlan fiatalok zá­tonyra futott életéről beszél­nek. „Családi körülményeim nem teszik lehetővé, hogy to­vábbra is otthon maradjak, ezért szeretnék férjhez men­ni, de még csak 17 éves va­gyok. Jelenleg gimnázium­ban tanulok, de idegeim már tönkre mentek. Négy éve sze­retek egy fiút, aki szintén szeret, de ezt szüleim ellen­zik. Sokat kaptam már rrjat- ta, de nekem megéri, mert szeretem.” A fiú, 21 éves villanysze­relő, a levél megérkezése után pár nappal arra kérte a gyámügyi főelőadót, ne intéz­kedjenek az ügyben mert ha a szülők megtudják, még na­gyobb lesz a baj. Egy ehhez hasonló másik eset azt mutatja, hogy a meggondolatlanul, anyagi és erkölcsi alap nélkül házassá­got kötött fiatalok áldozatá­vá válhatnak a szülői fele­lőtlenségnek. A szülők ra­gaszkodtak a fiatalok házas­ságkötéséhez. Lakást ugyan még nem tudtak szerezni ne­kik, ezért eltartási nyilatko­zatot kellett aláírniuk. A há­zasságkötés után azonban na­pirenden voltak a civódások, veszekedések, végül a szülők elzavarták a fiatalokat. A szülői felelőtlenséget számtalan példa igazolja. 32 éves férfi 15 éves kislányt okart feleségül venni, ter­mészetesen szülői beleegye­zéssel. Meg is kapta, annak ellenére, hogy munkaviszo­nya hosszú ideig nem volt, csupán azért vállalt munkát, hogy az engedélyt megkapja. Az sem ritka, amikor a vő­legény és a menyasszony is 17 éves Később azonban rájönnek arra, hogy nagyot tévedtek, mert az ifjú férj részeges, ami keveset keres azt is el- íssza, sőt üti is a kislányukat. Ilyenkor ismét felkeresik a j gyámügyi előadót, most már I arra kérve, válasszák el a J fiatalokat. Találmányi Hivatallal. Mi­közben folyt a levelezés, a mohácsi öntöde is érdeklődött a bejelentés sorsáról a Ta­lálmányi Hivatalnál, de vá­laszt nem kapnak. Végül is — válaszként az újító több­szöri sürgetésére — a gyár­egység a javaslatot „annak költséges megoldása” és az „érdeklődés hiánya” miatt el­utasította. Az újító nem nyugodott bele a sikertelenségbe. Pana­szával foglalkozott a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa, ahonnan az elmúlt év de­cemberében levélben fordul­tak a gyáregységhez. Vála­szukban elismerik: a megol­dás kétségtelen előnye, hogy tökéletesebb és hosszabb az élettartama, mint a hagyo­mányos szivattyús kutaké. Válaszolt az SZMT levelére az Országos Találmányi Hi­vatal is: ”... a bejelentés je­lenleg újdonságvizsgálaton van és előre láthatóan az el­ső negyedév végén kerül az iparjogvédelmi tanács elé, döntésre.” EGY FURCSA VÁLASZ A válasz óta közel egy év telt el, de a bejelentés sor­sáról a újító értesítést még mindig nem kapott... Bálint Péter újabb levelet írt a gyáregységhez, melyre ez év november 4-i keltezés­sel megérkezett a válasz is: gyáregységünk az újítá­sával, annak bevezetésével egyáltalán nem foglalkozott és nem is foglalkozik... gyár­egységünk sem rajzokkal, sem pedig anélkül az ön újí­tási ügyében nem járt a Talál­mányi Hivatalban”. Aláírás „Gerbecz Tivadar gyáregy­ségvezető, Bállá Ferenc műsz. vezető.” Érdemes ezzel kapcsolat­ban emlékeztetni a levél alá­íróit egy ugyancsak általuk Az utóbbi években a fia­talkorúak házasságkötésének száma emelkedő tendenciát mutat. Ezzel párhuzamosan a válóperek tömkelegét a fia­talon kötött házasságok ad­ják. A kellő erkölcsi és anya­gi alap nélkül összekötött fiatal sorsok így zátonyra futnak. Az elhamarkodott párválasztás és az azt követő válás mély nyomot hagy bennük egész életükre. El­sősorban a szülők és pedagó­gusok feladata, hogy na­gyobb felelősséggel, eredmé­nyesebb ráhatással, ha kell, kellő szigorral figyelmeztes­sék a felserdült ifjakat: a házasság nem játék! Tomasovszky István szignált 1967. december 28-án kelt válaszuk néhány mon­datára: „... a gyáregység a Találmányi Hivatalt ez ügyben megkereste... Elvi rajzát gyáregységünk több helyen propagálta, bemutat­ta... a Szerelvényértékesítő Vállalat — mint Magyaror- ság legnagyobb forgalomba hozó vállalata — a kutat nem igényelte.” JOBB A TÖBBINÉL De nézzük a tényeket: A kutat 1959. decemberében helyezték üzembe Kemecsén, a Rózsa Ferenc utcában. Fél­éves próbaidő után a közsé­gi tanács vb. hivatalosan fog­lalt állást, hogy a „kút hasz­nálható és jól bevált. Rá egy évre a környék 66 lakója írásban fejezi ki elismerését az újítónak. A rajzok, leírások áttanul­mányozása után Rück Ist­ván, a Szabolcs-Szatmár me- megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója a követ­kezőket állapította meg: A javaslatban szereplő gumidu­gattyús tömítés kisebb súrló­dással rendelkezhet, mint a bőrtömítés. A dugattyútest formájának átalakítása és a vonórudhoz való kapcsolása ugyancsak jobb megoldású a jelenleginél. A golyós szele­pek gumiüléses megoldása jobb, mint a békaszelepeké. Ezek a megállapítások vonat­koznak a ... stb. stb. Az újí­tó törekvése — az elavult megoldások újjal való he­lyettesítésére — helyesnek látszik. Tény az, hogy mindezek ismeretében is kettőn áll a vásár: az újítón és a kivite­lezőn. Az újítás megvan, de nincs vállalkozó, aki elfo­gadja az üzemi szinten való kivitelezését. NINCS JOGALAP? Nyolcvanhat éves korban már a járás is nehezebb. Dol­gozott, utazott, költött, rajzot készíttetett és most még az sincs, aki ennek a kiadásnak csak egy részét — méltányos­ságból — elrendezze. A mo­hácsi gyáregységben egysze­rűen „nem találnak jogala­pot” párszáz forint megtérí­tésére. Nincs szándékunkban ké­telkedni a mohácsi gyár ve­zetőinek, sem az Országos Találmányi Hivatal ügyinté­zőinek jóindulatában. Nem akarunk mindenáron elfo­gadtatni senkivel sem egy olyan újítást, amelynek ide­stova tíz éve „csak” a pro­totípusa működik még. Csupán néhány megszívle- lésre méltó jelenségre hívjuk fel ezúttal az illetékesek fi­gyelmét. Tóth Árpád A Csengeri Járási Pártbi­zottság és a Kelet-Magyaror- szág Szerkesztősége rendezé­sében kerekasztal-beszélgetés volt Csengerben a mezőgaz­daságban dolgozó szocialista brigádvezetőkkel. Részt vet­tek a szamosbecsi Dózsa Tsz-ből Páti Katalin, a sza- mostatárfalvi Ady Tsz-ből Péterfi Sándor, a szamossá- lyi Űj Élet Tsz-ből Fási Jo­lán, a csengeri Lenin Tsz-ből Böröcz József, a Csengeri Ál­lami Gazdaságból Kereskényi László, Kiss Ernő, Seres Sándor és Szenczi István. Részt vett a tanácskozáson Beregi Gyula, a járási párt- bizottság titkára, Szkokány János, a népfront járási titkára, dr. Bélteki Béla, a járási tanács osztályvezetője és Csikós Balázs újságíró. Célok, követelmények A csengeri járás mezőgaz­dasági üzemeiben néhány év­vel ezelőtt 36 brigád neve­zett be a szocialista címért küzdők sorába. Most 15—16 brigád az, amelyik működik és elismerést érdemel. Lehet­ne azon vitatkozni, hogy a megmaradt 16 brigád a kö­rülményekhez képest kevés, vagy elegendő. Ezt nehéz lenne eldönteni. A tanácsko­zás alapján inkább azt le­het megállapítani: a 16 brigád nagy eredmény és nagy erő, aminek a kisugár­zása életre keltheti az egész járásban a szocialista bri­gádmozgalmat. Jól példázta a megbeszélés, hogy a brigá­dok megerősödésének több feltétele közül alapvető: mennyire a helyi adottságok­nak megfelelő céllal, köve­telménnyel indulnak és mennyire segíti a szakve­zetés, a pártszervezet a mun­kájukat. Azok a brigádok váltak el­sősorban életképtelenné, ahol az országos séma szerint munkában, tanulásban, poli­tikai és egyéb feladatokban bizonyos százalékos vállalást tettek és kész. De ahol ku­tatták, helyben hol szorít a cipő, mi az, amin javítani kellene, azok a brigádok megfelelő segítséggel meg is erősödtek. A Csengeri Állami Gazdaságban magas volt a segédüzemi költség, a gép­műhely dolgozói ennek csök­kentését fő célként tartották felszínen. Az urai üzemegy­ségben, az állattenyésztők­nél baj volt a munkafegye­lemmel. A csengeri Lenin Tsz-ben a gépek jobb ki­használása, a szamossályi Űj Élet Tsz-ben a zöldségter­mesztés fellendítése volt az egyik céL Érdemes volt Az említett állami gazda­sági gépcsoport brigádjának sok köze van ahhoz, hogy egy normálhold gépi munká­ját 80 forintról 51 forintra szorították le. Csak ebben az évben 9 forintot faragtak le a költségekből. Az állathíz- lalók két forinttal olcsóbban állítanak elő egy kiló húst, mint a tervezett. Ebben a brigádban a takarmányosok fixfizetést kaptak. Nem vol­tak érdekelve a súlygyara­podásban. A brigád javasla­tára teljesítménybérezésbe vonták be őket is. Meglepő lett az eredmény: azóta hiánytalanul, időben és tisz­tán ott van a takarmány, amikorra kell és jól jártak a takarmányosok is, mert a bérük 6—800 forinttal emel­kedett. Szamossályiban, ha rendben van a lucerna és vasárnap eső készül, ott a szocialista brigád és máris gyűjtik. Ha ünnepen kell va­gont kirakni, szinte minde­nütt először a szocialista brigádtagok jelentkeznek. Tanulnak, segítik az időse­ket, betegeket és egymást is nagyobb munkában, mint például családi ház építés. A szamosbecsi brigád egy árván maradt leány brigád­tagot segít. Elismerik őket A brigádok politikai, gya­korlati segítése mellett na­gyon fontos dolog, hogy munkájukat erkölcsileg és anyagilag is elismerjék. Nem véletlenül írtam előre, hogy erkölcsileg. A jobb, termelé­kenyebb munka automatiku­san is nagyobb jövedelmet biztosít, a feladatokra kitű­zött célprémiumokat a vál­lalás teljesítésével szintén megkapják. Kirívó az olyan példa, ahol a jutalmak osz­tásánál ne gondolnának első­sorban a szocialista brigá­dokra. A munkájuk elisme­rése és ismertetése már nem megy ilyen automatikusan. A szamosbecsi brigádveze­tő első helyen említette, mi­lyen jó érzés volt számukra, amikor párttaggyűlésen a tagság előtt megdicsérték, ér­tékelték a brigád munkáját A csengeri állattenyésztők mondták el, hogy igen gyako­ri vendégük a gazdaság igaz­gatója és a párttitkár is. Az ilyen elismerések, értékelé­sek legalább annyira kelle­nek, mint az anyagi. A járásban szinte divattá vált a szocialista brigádok ország- és küldföldjárása. Jutalomutazásokon vesznek részt Hajdúszoboszlón, Bu­dapesten át a Balatonig és Szegedig. Sok brigád isme­rős városként emlegeti Po­zsonyt, Ungvárt és Moszk­vát Gazdagságukat, de élet­felfogásukat és igényük vál­tozását is mutatja az, hogy szívesebben vesznek egy po­zsonyi kirándulást, minthogy azzal az összeggel a kelen­gye, vagy egy motorkerékpár árába besegítsen a tsz. Szí­vesen utaznak egy-egy szín­házi előadásra is. Hogyan tovább ? A megjelent brigádok ál­talában a jól működők vol­tak, így panasz szinte alig hangzott el. Talán a szamos­sályi termelőszövetkezet ve­zetőinek kellene azon elgon­dolkozni, hogy négy évi mű­ködés után — a már többször jutalmazott brigád miért nem kapta még meg az elismerő szocialista címet. A szakmai tanfolyamok szervezése könnyebben megy, mint a nyolc általános iskoia elvégzése. Talán a vezetők is gyorsabb sikert várnak és látnak a szakmai tanfolyam­tól. Pedig a nyolc általános olyan alapműveltséget ad, ami a mai élethez szinte el­engedhetetlen. Az általános műveltség gyarapítása még a munkára is kihat és minden­képpen szükséges a politikai, kulturális tudatváltozáshoz. A tanácskozáson a járás vezetői elmondták, hogy a legjobb brigádok példáját tudatosítják, módszereiket megismertetik valamennyi termelőszövetkezeti vezetővel. Hiba, hogy a versenymozga- lomnak és a szocialista bri­gádoknak nincs igazi gazdá­ja. A tanácsok és a népfront már nem az — az új gazda — a termelőszövetkezetek szövetsége pedig még nem az. összegezve: a szocialista brigádmozgalom gyökeret vert a mezőgazdaságban is. Helye, talaja van minden szövetkezetben. Létük, jó működésük a reális helyi feladatvállalásban és a ve­zetők segítőkészségében rej­lik. Eltűnt egy tanya Nem mindennapos határo­zatot hozott a Szabolcs- Szatmár Megyei Tanács. Ki­mondotta egy iskola meg­szüntetését. A komornak ható határozat mögött azon­ban jó hír rejlik. A fehér- gyarmati Károly-tanya is­koláját a járási tanács kéré­sére kellett bezárni, mert nem volt már aki belejárjon. Megszűnt maga a Károly-ta­nya is, vagy más néven gróf­tanya, ahogyan a gyarmati Győzhetetlen Brigád Terme­lőszövetkezet tagjai nevezték a Károlyi uradalom majorját, egykori zsellérvoltuk tanúját. Akinek van megyei térképe, húzza le róla. Senkinek sem fáj, volt lakóinak legkevés­bé. De. hová lettek? Hová jár­nak gyermekeik? És mi lett a pedagógussal. A tanya a községtől öt ki­lométerre, a tunyogmatolcsi úton volt. Az egykori négy­lakásos zsellérépületek félig lebontva állják az őszi szél malterporlasztó roha­mát. Ez volt ám a típustervi Mindenütt ekkorák voltak a cselédlakások Szabolcsban. A bontási anyag felét a volt lakók kapták. Csak az iskola kopott téglaépülete áll már. Alighanem megvásárolja a termelőszövetkezet. Raktár­nak jó lesz. Az egyik helyiségben még Mercz János 65 éves em­ber lakik feleségével. Csak ők nem voltak a tanya lakói közül tsz-tagok. Hét gyerme­ket neveltek fel. A megoldás számukra is útban van. Az egykori pedagógusla­kásban fiatal házaspár, Gár- dos Pál és felesége helyezke­dett el. ök még nem voltak házasok, amikor a nagy népvándorlás itt befejező­dött. Most utólag kérik az építési kölcsönt. Mind a négy ember arcán, a fiatal és idős házaspárén egyformán látszik: alig vár­ják már a pillanatot, amikor végleg elmehetnek innen. A pedagóguslakás és az egykori iskolaterem zárva. A tanya tanítónénije, Foga- rassy Ferencné is beköltözött mór Gyarmatra. Az Ady Endre utca 17 alat­ti kedves családi házában ta­lálok rá. Kertjében foglala­toskodik. Most ment nyugdíj­ba. Ha az iskola még egy évig fennmarad, egy évvel elhalasztotta volna a nyugdíj iránti kérését. Ha viszont már tavaly bezárják, egy év­vel korábban pihenni kíván­kozik. Tizennyolc évig volt a ta­nya nevelője. Huszonhárom gyermekkel kezdte. Az elmúlt tanévben már csak nyolc ta­nítványa volt. Egy elsős, két másodikos és négy harmadi­kos. — Ha újra kezdhetné az — inkább a halál! — válaszol tréfásan, jelezve, hogy ne várjon tőle senki szép szavakat a tanyai élet­ről. Kemény harc, elkesere­dett küzdelem volt a ő szá­mára. Bökönyből került oda. El­gazosodott udvar fogadta. Tíz év múlva a gyerekek és szülők segítségével kis par­kot varázsolt az iskola kö­ré. És körülbelül ugyanezt próbálta megvalósítani a gyerekek tudatában is. Szi­gorú volt és kemény. Szeret­ték érte, mert ilyenek voltak az emberek is, akik között élt. A tizennyolc év küzdel­me közben úgy elrepült, hogy észre sem vette múlását. Hi­bátlan, tiszta fényű, karcolás­mentes iskolapadokat adott át. Tiszta iskolatermet, tisz­ta kezű és szívű, világos fejű tanulókat. Nem néz ki többnek 35 évesnél. Ilyen fiatalos Hadadi Györgyné is, akihez a fehér- gyarmati Kinizsi utcába ko­pogtatok. Egész utca a volt tanyasiak házsora. Csinos szobáikban a csillárok már a mennyezeten lógnak. Néhány napon belül bekötik a vil­lanyt. Minap készült e! az új járda a Kinizsi utcában. A tanyasiak maguk készítették, egy hétig dolgoztak rajta, ap- raja-nagyja, munkaidő utón. Hadadiné élete nagyobb részét a Károly-tanyán élte le. 24 évet. Kicsit sajnálja, hogy idebenn nem lehet majd állatot tartani annyit, mint odakint. De meggyőződéssel mondja: —Az már nem volt igazi élet. De megkönnyezték a bú­csút a tanyától valamennyi­en, mondja. Életük egy sza­kaszától búcsúztak így. S ha nincs a belvíz, meg a ked­vezményes kölcsön, talán még évekig ott maradnak. Büszkén mutatja a konyha­bútort. Már előre megvette, még kész sem volt az új ház. És beraktározta ismerősök­nél. Mert odakinn a tanyán nem volt hová tenni. A gyermekek vidám bu- jócskával ismerkednek az új, hatszáz négyszögöles telek minden zegével-zugával. Egy fiatalember vadonatúj mo­torbiciklit tol be az egyik udvarba. A szomszédba most hozzák a televíziót A Győzhetetlen Brigád Termelőszövetkezet — mely­nek valamennyien tagjai — tavaly 37 forintot garantált, idén 64-et és valószínűleg azt is túl fogja teljesíteni. Gyarmaton alig tudta va­laki megmondani hol van a Kinizsi utca. De úgy, hogy a „Károly-tanyasiak utcája”, azonnal megmutatja minden­ki. Büszkén. Gesztelyi Nagy Zoltán t flKh!' Kiskorúak házassága

Next

/
Thumbnails
Contents