Kelet-Magyarország, 1968. október (25. évfolyam, 227-256. szám)

1968-10-13 / 241. szám

Wü8, oEtőb’ef tS. KEtET-MAGYARORSEÄ» * ««ST Jubileumhoz méltó készülődés Szálloda, kórház, iskola, MÁVAUT-ál/omás 1969 beruházási programja párt megalakulása és a Ta­nácsköztársaság évfordulóját. A polgári forradalom érté­kelését szolgáló előadások „Őszirózsás forradalom Ma­gyarországon” címmel októ­ber 10-én már meg is kez­dődtek. Az ifjúság — úttörők, KISZ-esek — minden évfor­dulóra kultúrműsorral, ve­télkedőkkel készülnek. A párt megalakulásának ünneplésére többek között kutatómunkát is végeznek a fiatalok, össze­gyűjtik nemcsak a felszaba­dulás előtti dokumentumo­kat, hanem a 23 év párttör­ténetének fontosabb állomá­sait is megörökítik és albu­mokba kötve a november 24. ünnepségeken adják át a pártbizottságnak, pártszer­vezeteknek. Járásszerte ki­Megyénkben a következő évben újabb létesítményeket adnak át rendeltetésüknek. A közel 12 millió forintos be­ruházással készülő sóstói er­dei út, valamint a Krúdy utcai új 16 tantermes gimná­zium 1969-ben kerül átadásra. A tervek szerint jövőre kell befejezni a nyolcmilliós költ­séggel készülő nyolctantermes tiszavasvári gimnázium épí­tését. Át kell adni Nyírbátor­ban kilenc lakást és egy öt­tantermes iparitanuló-iskolát, valamint a hárommilliós be­ruházással épülő bökönyi kultúrházat. 1969- ben felépül Mátészal­kán egy 108 ágyas szálloda, valamint a budapesti ipar kitelepítési program kereté­ben a Szatmárvidéki Faipari Vállalat tanszerkészítő üze­me. Mindkét létesítmény be­ruházási értéke eléri a tíz­millió forintot. 65 ágyas pavi­lonnal bővítik a mátészalkai kórházat, melynek tervei most készülnek. Dombrádon nyolctantermes iskola építé­sét fejezik be jövőre. Ez a létesítmény 7 millió forintba kerül. 1970- re befejezik az új nyírbátori gimnázium építé­sét, Nyíregyházán, az Északi Alközpontban jövőre ér véget a munkaprogram második szakasza. Ennek keretében átadnak 112 lakást, és el­kezdik egy új nyolctantermes iskola, valamint bölcsőde, állítások lesznek, országos és helyi gyűjteményekből. A kultúrmunka segítségére min­den fontosabb eseményhez járási műsorfüzetet állít ösz- sze a művelődési ház. Tsz-klub a pusztán. A nyírlugosi Szabadság Termelőszövetkezet építette tagjainak. Hammel József felvétele Gulácsi Sándornak, a Fehérgyarmati Járási Pártbizottság első titkárának nyilatkozata 1918 őszének és 1919 tava­szának négy jelentős állomá­sa van — az őszirózsás for­radalom, a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása, a KIMSZ meg­alakulása és a Magyar Ta­nácsköztársaság • kikiáltása. Három nemzedék: a résztve­vők, fiaik és unokáik emlékez­nek most ötven év múltán. Az ünnepségek előtt felkerestük Gulácsi Sándor elvtársat, a Fehérgyarmati Járási Pártbi­zottság első titkárát, aki ösz- szefoglalta az évforduló elő­készületeit, a dicső hagyomá­nyok politikai hatását. Internacionalista hagyományok A járási pártbizottság már ez év februárjában a tár­sadalom minden rétegét át­fogó operatív bizottságot ho­zott létre. Júniusban kidol­gozták az ünnepségek tervét Célul tűzték a forradalmi ha­gyományok iránti tisztelet erősítését, a hazafias érzés, a nemzeti egység szocialista tartalmának gazdagítását. Az előkészületeket és az ünnep­ségeket a nemzetközi össze­fogás jegyében rendezik, to­vább erősítik a magyar— szovjet barátságot, az inter­nacionalizmust Egy-egy évforduló napját ünnepi gyűlésekkel, kultúr­műsorral teszik emlékezetes­sé. A TIT rendezésében elő­adássorozat előzi meg az* őszirózsás forradalom, a Móricz Zsigmond szülőfa­lujában, Tiszacsécsén külön megemlékezést rendeznek. Is­mertetik a nagy író 1918— 19-es forradalmat illusztráló műveit Hasonló rendezvény­re kerül sor Tunyogmatol- cson, Zalka Máté szülőfalu­jában, itt a hős forradalmár internacionalista tevékenysé­gét méltatják. Az ötvenedik évforduló tiszteletére Köl­csey Ferenc, Zalka Máté és Móricz Zsigmond plaketteket készíttetnek. Plakettekkel ju­talmazzák azokat a szerve­ket és személyeket, akik a járás forradalmi hagyomá­nyainak terjesztésében, poli­tikai, gazdasági, vagy kultu­rális tevékenységében ki­emelkedő munkát végeznek. Az évfordulók tiszteletére jelentős munkaverseny is in­dult a járásban. Nem kis kö­ze van ennek a mozgalom­nak ahhoz, hogy a tsz-ek el­múlt évi 20 milliós deficit­jével szemben az idén előre­láthatólag nem lesz mérleg­hiány. Sokat fejlődött a já­rásban a szocialista brigád- mozgalom. A téglagyárban egymillióval több tégla gyár­tását vállalták. A vastömeg- cikkipari vállalat telepbőví­tésén önkéntes vállalással vasárnap is dolgoznak, hogy minél előbb megfelelő mun­kahelyük legyen. Sorolhat­nánk a ktsz-ek, állami gaz­daság és gépjavító verseny­mozgalmát, ahol szintén szép munkasikerek köszöntik az évfordulókat •• Otyen év tapasztalatai A készülődés hatással van a gazdasági életre, de legje­lentősebb a politikai kihatá­sa. Ez olyan terület, amit százalékkal, forinttal nem le­het mérni. Viszont a járás­ban nagyon is jól érzékelte­tik azt a tőkét amit a politi­kai munkába befektettek. A most folyó vezetőségválasztó taggyűléseket nagyszerűen összekapcsolják az ötvenéves tapasztalatok elemzésével. Ügy is, hogy Ielkesítőleg hat a kommunistákra. A járás vezető kommunistái a tag­gyűléseken is elmondják, hogy mostani szocialista épí­tőmunkánk az akkor elkez­dett társadalmi és gazdasági tevékenység egyenes folytatá­sa. Az ötvenedik évforduló így szab programot a ma teendőinek a fehérgyarmati járásban. Gulácsi elvtárs a beszélge­tést ilyen gondolatokkal zár­ta: ezt a jubileumi készülő­dést a kommunisták irányít­ják, de velük dolgozik az egész járás apraja-nagyja — az úttörőktől a veteránokig — és a siker, a gazdagabb élet is a járás minden la­kójáé. Csikós Balázs óvoda és egy étterem építé­sét A következő évben ke­rül sor a hőközpont bővíté­sére is. A Fővárosi Cipőipari Vál­lalat üzemeinek kitelepítése során jövőre Nyírbátorban elkezdik a cipőgyár építését. Az új könnyűipari üzemben körülbelül 750 dolgozót fog­lalkoztatnak. A műhelyek, üzemrészek mellett raktárak, szociális helyiségek is épül­nek. A cipőgyár kapacitása évente 600 ezer pár ragasz­tott női cipő lesz, a tervek szerint termelési értékük éves szinten eléri majd a 65 milliót. 1969-ben kezdik meg Kisvárdán és Nyíregy­házán a Martinovics téren egy-egy új kenyérnyár építé­sét. Mindkét üzem húsz ton­na kenyeret állít elő majd 16 óra alatt. Az egyenként 20 millió körüli beruházással ké­szülő kenyérgyárak átadásá­ra tervek szerint 1967-ben kerül sor. Nyíregyházán a posta bő­vítése során 30 lakást is építenek. A közel 17 millió forintos költségre tervezett munkát szintén jövőre kez­dik el. Mátészalkán megkez­dik egy lakberendezési áru­ház és vele együtt 12 lakás építését A hárommillió fo­rintos munka mellett újabb 24 lakás építését is tervezik. Az 1969-ben kezdődő mun­kák között szerepel még je­lentősebb beruházásként a Záhonyban épülő nyoíctan­termes iskola (7 millió) a csengeri nyolctantermes gim­názium (8,5 millió), és a de- mecseri nyolctantermes gim­názium (8,5 millió) építése. Jövőre kezdik meg az építők Nyíregyházán, a Jókai téren az autóbuszpályaudvar épí­tését, melynek tervét most készíti az UVATERV. A 12 kocsiállással rendelkező új MÁVAUT-pályaudvar építése 4 millió 700 ezer forintba ke­rül. Ez év végén és a követke­ző évben elkészül több olyan nagy létesítmény terve, melynek építését l?~l-ben kezdik el. Ezek között sze­repel a nyírbátori és tisza- löki tíz munkahelyes re” ' ■>- lőintézet építése, 8 miiiió forint körüli beruházással. Ugyancsak 8 millió forintba kerül az 1970-ben Mándo- kon felépülő nyolctantermes gimnázium Megkezdik Nyír­egyházán a 16 milliós költ­séggel készülő új megyei KÖJAL-székház építését. Az 1970-es gazdasági év egyik legnagyobb beruházásaként, körülbelül 125 millió forintos költséggel megkezdik a kis- várdai kórház építését. A munkaterv első ütemében 1965-ben felépült 70 ágyas gyermekosztály után újabb osztályokat építenek, össze­sen 332 ággyal, nővérszállást és húsz munkahelyes szak­rendelőt is létesítenek. T. t Szülök—’nevelök találkozói Iskolanapok Encsencsen Nem új dolog már a nyír­bátori járásban, hogy az ál­talános iskola pedagógusai rendszeresen iskolanapok ke­retében találkoznak a szülők­kel. Két éve, a járás vala­mennyi iskolájában évente egy iskolanapot tartottak. Az idén sem marad el, csupán változik, módszereiben, mű­sorában és terjedelmében egyaránt Október 19-én egy öttan­termes iskolát adnak át ren­deltetésének Encsencsen. Ez­zel az átadással nyitják meg az iskolahetet is. Az egy­emeletes új iskolaépület lesz a „szülők—nevelők” találkozó- sorozat színhelye, amelyért maguk a szülők sem hoztak kevés áldozatot. Hiszen épí­tési költségének több mint felét községfejlesztési hozzá­járulásból, vagy társadalmi munkával fedezték. Az is­kola tantermeibe már az át­adást megelőző napon be­kerülnek a kiállítási tárgyak, melyet a pedagógusok a gyerekek munkáiból állítot­tak össze. Érdekes műsorral, programmal indul az egyhe­tes találkozó. Megtaláljuk közte a bemutató tanítást, az őrsi foglalkozást, melyeket különösen azért tartanak fontosnak, hogy a szülők íze­lítőt kapjanak, mivel foglal­kozik a gyerek, mit tanul, hogyan szórakozik, ha el­megy az iskolába. Hasznos, s a résztvevőknek bizonyára tanulságos baráti találkozó­val zárják Encsencsen az is­kolahetet, amikor a szülők és a nevelők találkozóját rendezik meg az utolsó na­pon, október 26-án. „Beláthatja, apám . . Szatmár egyik községében eladtak egy házat. A falu­beliek mondják, hogy az idős apát már hosszú évek óta kerülgették a gyerekek: adjon túl az öreg házon, a kis kerten és költözzön be hoz­zájuk a városba. „Ott lesz jó magának, nem lesz egye­dül. ..” Az idős ember végül is kötélnek állt. Százezerért el­kelt a ház. A pénz odaván­dorolt az állatorvos és a jól kereső pedagógus gyerekhez. Mind a kettő megvette a kocsit, az egyik Moszkvicsot, a másik pedig Wartburgot. „Majd mi szépen eltart­juk. ..” Beköltözött az apa a városba. Annak a reményé­ben, hogy megél, hiszen száz­ezer forintot adott oda gye­rekeinek. De teltek a napok. Egy hónap múlva már nem állt szóba az idős emberrel a vó, mert az „elfoglalta” a szo­báját. Aztán a lánya kezdte mondani, hogy: „beláthatja, apám: nehezen férünk, mert csak két szobánk van. Meg különben is, itt nem lehet pipázni.” És azután elmaradoztak az ebédek, mert ugye mind a ketten dolgoznak és nem ér­nek rá főzni. Az öreg észre­vette magát és elment a má­sik gyerekéhez. Akinek azt a bizonyos Wartburgot vette, „Mindegy már, ha idejött apám” — mondta a második gyerek. Az apa észrevette magát itt is. De tűrt, mert mit csináljon? Az itteni he­tek sem voltak jobbak, mint az előzőek. Itt ugyan több szoba volt, de kínosabb rend és tisztaság. Az egyik szobát a vendégeknek tartották fenn. Tele bútorral és műperzsával — oda természetesen nem lehet bemennie. A másik szo­ba kell a házaspárnak. Nagy­apának a kisunoka mellett szorítottak helyet. De min­dennap mondták, hogy nem jó az, ha a gyerek az öreg­gel van, mert tőle nem sok jót tanul. És meg kellett hallgatnia a panaszokat, hogy milyen nehéz megélni manapság, drága a piac. Mert ez város és nem falu, ahol az öregnek a kétszázhatvan forintból és a háztájiból nem volt nehéz... Az állatorvos és a peda­gógus megjelent az illetékes hivatalnál. Bejelentette, hogy nem tud mit kezdeni idős apjával. Egész nap nincs ott­hon senki, és az apu bete­geskedik. Szeretjük nagyon, de sajnos nem tudunk mit kezdeni vele. Jó lenne, ha szociális otthonba fogadnák... Aki elmondta az esetet, ott dolgozik annál a bizonyos hivatalnál, ahol a két példás családi életet élő becsületes és jólszituált gyerek megje­lent. „Csodálkoztam és bosz- szankodtam, mert bár nem ők az elsők, akik így kiját-. szották szüleiket és kényelem­szeretetből meg akarnak sza­badulni tőlük, ezt az esetet mégiscsak különösnek tartot­tam.” Kegyetlennek is. Mert azok, akik elszakították édesapju­kat gyökerétől, talajától, a gyermekkori háztól, az eper­fától, a kis szőlőtől és a kert­től, hogy hosszú hízelkedé- sük árán behozzák (azzal, hogy itt majd jobb lesz ne­ki) saját kényelmük miatt dugnák most be a szociális otthonba. A bácsit persze nem vet­ték fel, joggal hivatkoztak a rendelkezésre, amely szerint a gyermekek kötelessége, szüleiket eltartani. És külö­nösen azoknak, akiket az idős ember felnevelt, tanítta­tott és hos.szú éveken át se­gített anyagilag is. Tartsák el. Még akkor is, ha mint világossá vált: nem az apjukra, hanem az apjuk pénzére vágytak... De még most is a fülembe cseng, ott annál a bizonyos hivatalnál az elvtársnő mon­data: „A legszívesebben mé­giscsak bevennénk. Mert mi­lyen nehéz lesz ott tovább ennek a bácsinak?” Sok az ilyen ügy manap­ság. És sok a felvetődött kér­dés is. Anyagiasak vagyunk? Hol van ezeken a helyeken a csa­lád szentsége? Nem egy családban teher az öreg. Türelmetlenek vele és ezt bizony alaposan meg­érzik az idős emberek. Mert a kor haladtával — az or­vosok, pszichológusok megál­lapítása szerint — csökken az alkalmazkodó képesség. S persze nemcsak az. Ha­nem a munkaképesség is. Az a lehetőség hogy az öregek továbbra is segítsék a fiata­lokat. A nagyobb boldogulás­ban, az öröklakás, a kocsi, a divatosabb bútor megvásár­lásában. Csak a teher maradt. És jön a konfliktus, a kilin­cselés, nyíljon ki 1 az idős ember előtt a szociális ott­hon ajtaja... A szociális otthon — talán a neve sem megfelelő már — nem a régi szegényház. Nem menedékhely. Otthon, az öre­gek meghitt, barátságos fész­ke. De mégsem a család, a régi, a megszokott környezet, az ismerősök, a jóbarátok kö­re. De persze — nagyon jó do­log. Összehasonlíthatatlanul jobb, mint elviselni a gyűj­tésben, szerzésben megzava­rodott, legelemibb kötelessé­gükről megfeledkezett gyere­kek megaláztatását. Megelőzni, hogy ilyen hely­zetek előálljanak, talán mégis lehet. Ha a szatmári bácsi ko­rábban látta volna, itt nem őt szeretik, hanem a Moszk­vicsot, most is otthona lenne. A diófái, kis szőlője között. És bizonyos, hogy vasárna­ponként — ha néha megláto­gatnák — meg is vendégelné gyerekeit Akik talán majd megsej­tik, mit jelent így élni. Gyö- kértelenül. S akiknek majd ugyanazt mondja a mai kis­unoka: „Beláthatja apám. Kopte Jaao#

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents