Kelet-Magyarország, 1968. október (25. évfolyam, 227-256. szám)

1968-10-06 / 235. szám

I, déú Szerkesztőségi kerekasztak Még lehet növelni a téli takarmánykészletet Á közelmúltban szerkesztő, ségi kerekasztal-beszélgetés- re hívtunk meg illetékes párt- és tanácsi szakembere­ket, termelőszövetkezeti ve­zetőket, hogy tanácskozzunk a téli takarmányellátásról, gondokról. Részt vett a be­szélgetésen Kovács István, a megyei tanács vb. osztály- vezetője, Oláh János, a me­gyei pártbizottság munka­társa, Borivó Károly, a ti- szalöki Kossuth Tsz elnöke, Siket Gyula, a vásárosnamé- nyi Vörös Csillag Tsz elnö­ke, Lukács Imre elnökhe­lyettes, Kálló Sándor főál­lattenyésztő a nagyhalászi Petőfi Tsz-ből, Széli József főállattenyésztő a nagykállói Virágzó Föld Tsz-ből és Csikós Balázs újságíró. A termelőszövetkezetekben a vetésszerkezet az utóbbi években — kedvezően — a takarmánytermő területek javára változott A több szálas és abraktakarmány el­lenére is jelentős a hiány. A jobb eredményeket erősen csökkentette a tavaszi és nyár eleji aszály. Abrakból mintegy 3—4000 vagon hi­ányzik ahhoz, hogy a célul tűzött tenyésztési és hizla­lást terveinket teljesítsük. Ailami készletekből, import­ból a hiányzó abrakot meg­kapják a termelőszövetkeze­tek és a háztáji állattartók. Jelenleg 950 vagon abrak kerül szétosztásra, a többit a végleges terméseredmények ismerete után az igényeknek megfelelően kapják a gaz­daságok. Az előzetes becslések sze­rint szálas takarmányból mintegy 6500 vagon hiányzik. A szálas takarmányt első­sorban minden szövetkezet­nek magának kell megter­melni. Az állam a szálas ta­karmány dúsítására, javítá­sára 750 vagon nyers répa- szeletet és 90 vagon melaszt ad. ElJből azok a szövetke­zetek is kaphatnak, amelyek nem termelnek cukorrépát. A szálastakarmány-készle- tet tél előtt termeléssel nö­velni már nem lehet. Gon­dos betakarítással, tárolás­sal és különböző módszerek­kel azonban még mindig gyarapítható a takarmány­alap. Ilyen a silózás, a má­sodvetések gondos betakarí­tása, a legelők kihasználása, ameddig csak lehetséges az állatok kihajtása, a mellék- termékek felhasználása és az új módszerek alkalmazása A tanácskozáson részt vevő szövetkezetekben általában jelentős állattenyésztés van. A tiszalöki Kossuthban és a vásárosnaményi Vörös Csil­lagban pedig messze a me­gyei átlag fölött tartanak ál­latot. Például Vásárosna- ményban a 937 hold közös területen 450 darab szarvas­marhát tartanak és 700—1000 darab hízott sertést értéke­sítenek évente. Az abrak leníős hányadát vásárolják, szálas takarmányból még •' elegük is van. Most kez- ; 'iek etetni egy 1967-ben izített silókazlat. Hogyan . hetséges ez? Röviden: ket­tő- termesztés, silózás, sok műtrágya és új módszerek. Minden esztendőben 50 hold őszi keveréket vetnek, -minek a holdankénti 120— 150 mázsa zöld hozamát be­előzzék. Utána rövid te­nyészidejű kukoricát vetnek, ami még 12 mázsa szemes termést hoz, a szára pedig óiból silótömeg. A leveles eukorrépafejet kombájnnal t-karítják be és szalmával süózzák. Nyáron legelőn tart. ják a szarvasmarhákat és r-Mamádét etetnek. Valamennyi tsz tapasztala­ta, hogy a legnagyobb szá­ll stakarmány-tömeget siló­val lehet elérni. Jelentős forrás az öntözés Is. Tisza- ökőn például ezzel is nö­velik a hozamokat, Nagyha­lászba n egyik módszer a le. gelők felújítása és bebáláz­ták a borsó-, valamint más takarmányszalmákat. A cu. korrépafej jobb hasznosításá­hoz ők is kombájntakarnak venni. Nagykállóban a juhok részére takarmánykáposztát és repcét vetettek. A takarmányt nem elég csak megtermelni, azt gazda­ságosan és korszerűen kell hasznosítani. Megyénkben egy kiló sertéshúst - általában öt kiló takarmánnyal, a pecse­nyebaromfi kilóját 4,3 kiló abrakból állítjuk elő. A fej­lett módszerekkel dolgozó gazdaságok már 3,2 kilóval a sertést, 2,2 kilóval pedig a baromfit előállítják. Ha egy kilóval csökkentenénk a felhasznált abrakot, szinte egyik évről a másikra meg szűnne a hiány. Nem mindenütt használják még a karbamidot és a szalmiákszeszt, pedig ezzel az annyira hiányzó fehérjét lehet pótolni. Vásárosna. ményban ezt évek óta alkal­mazzák. Ezen túl minden szálas takarmányt szecskáz­va etetnek, a gyengébb mi­nőségűeket pácolással javít­ják. így nem kerül alomba a széna és a megfelelő előké­szítéssel a kevesebből is töb­bet hasznosít az állat. Egyik évről a másikra nem lehet modern istállókat épí­teni, de sok lehetőség van a jelenlegi épületek jobb ki­használásában is. A csörgő tetőt, a kitört ablakot min­denütt meg lehet javítani és az ellen is van módszer, hogy ne álljanak hasig sár­ban, trágyában az állatok. A hideg, huzatos, sáros fek­helyen az állatok a felvett takarmány nagy részét fűtő­anyagul használják fel, nem pedig tejre, vagy súlygyara­podásra, nem is beszélve a megbetegedésről, az elhullás­ról. Több panasz hangzott el a termelőszövetkezetek részé, ről, hogy kevés a jó takar­mány betakarító gép, a meg­lévőkhöz nincs alkatrész. Pa­naszkodtak a különböző ta­karmánytápok minőségére is. Több helyről érkeznek jel­zések, hogy a háztáji szarvas­marha-állomány» jelentősen' csökken Erről beszámoltak a tanácskozáson részt vevő szö­vetkezeti vezetők is. Ennek többféle oka van, de a ta­karmányhiány mellett a töb­bi mind eltörpül. Egy bizo­Uram! Nyilván Ön is tudja, egy kisvárosban semmi nem ma­rad titokban, nem múlik el nyomtalanul. így beszéltek önről is Uram. Nem említet­ték a nevét, csak azt, hogy jogász ember és hogy Nyír­egyházán lakik egy három­szobás, központi fűtéses, me­legvizes áilami bérházban. Aki Önről beszélt, enyhén szólva felháborodottan közöl­te, hogy Ön ezt a bérházi la­kást egy, vagy két évvel ez­előtt kapta. Nyilván sokat előszobázott érte. Valószínű, hogy számos indokot sorolt fel, amíg a kezébe kapta a kiutalást. Mert hiszen — mint az országban mindenütt —, nálunk sem megy könnyen egy lakás megszerzése. Külö­nösen nem, ha az a lakás olyan, mint az öné. De Ön­nek szerencséje volt, sikerült. Hányán és hányán cseréltek volna Önnel, aki kezében tar­tott egy százharmincezer fo­rintot érő kulcsot. Lakása ugyanis annyiba került az ál­lamnak. Helyesebben nekünk. Mert nálunk az állam nem tizennegyedik Lajos, hanem mi vagyunk. És a lakást sem az iparbárók építik, hanem mi, A társadalom. nyos csökkenés várható, de ennek mindig kevesebbnek kellene lennie, mint aho­gyan a közös növekszik. A legtöbb szövetkezet próbálja megoldani a szálastakar- mány-ellátást Ez az esetek többségében a kukoricaszár­ra és egy kevés szénára korlátozódik. A siló napi házhoz szállítása bonyolult és költséges. A jól gazdálkodó vásáros­naményi Vörös Csillagban is csak 10 mázsa szénát tudtak adni egy tehénre és 5 má­zsát egy növendékre. Nagy­halászban kukoricaszárat szükség szerint tudnak adni. Ez a tanácskozás is igazol­ta, hogy az eddiginél na­gyobb gondot kell fordítani a háztáji takarmány ellátására. A háztáji állattartók kap­hatnak abrakot állami kész­letből, de ezt az igényt még igen kevés szövetkezet mérte fel. A napi feladatok mellett már a jövő évi takarmány­ellátással is kell foglalkozni. Még van lehetőség őszi ta­karmánykeverék vetésére. Ezzel elősegíthetik a kettős termesztést a szövetkezetek. Megfontolandó, hogy őszi árpát vagy takarmánybúzát vessenek. Nagyhalászban például két mázsával többet termett a búza, mint az ár­pa és biztosabb a fagyállóság is. Az őszi mélyszántások idejében való végzésével a jövő évi kukoricatermést le­het megalapozni, különösen, ha a nagy adagú műtrágyá­zást is alkalmazzák. Óriási tartalék van a legelőkben. Ezek műtrágyázásával, gyom­irtásával a szénatermést, akár megkétszerezhetnénk. Legelőjavításhoz és minta­legelők létesítéséhez állami támogatást a termelőszövet­kezetek első rangsorban kap­hatnak. Az öntözés, a gépesítés, a korszerű legeltetés, szénaszá-1 rítás mind olyan módszerek, amivel jelentősen növelhető a takarmány mennyisége és minősége A takarmányter­melés minden szövetkezetben megérdemelne egy külön szakembert. A nagykállói Virágzó Föld Tsz-ben ez így van. Végül mindennél jöve­delmezőbb befektetés az ál­lattenyésztők szakmai képzé­se. Az állattenyésztést olyan emberekre bízzák, akik sze­retik az állatokat és értenek is hozzá. Nos, beszélgető partnerem azért jött dühbe, mert ezért a lakásért ön most lelépés címén 100 ezer forintot kér. Mintha a saját verejtékéből épült volna! Kérdezhetné az olvasó, ho­gyan sikerülhet manapság ilyesmi a mi egészséges úton haladó életünkben. Van, aki erre azt válaszolná, természe­tes egyszerűséggel: mi ezen a csodálnivaló? Lakáscserék mindig is voltak. És ha Ön le­ad egy lakást, egy minőségi­leg jobbat, akkor mi van ab­ban, ha pénzt is kér vele. Igen, valóban. Vannak mi­nőségi cserék, s legtöbbször a kisfizetésűek, a kisemberek jutnak ezáltal pénzhez. Le­hetne rajta vitatkozni, min­dig törvényes-e, helyes-e a „minőségi felár.” De most egyezzünk meg annyiban, hogy legtöbbször eltűrhető, el lehet felette nézni. De amit ön csinál, az nem olyan egyszerű, ön ugyanis járatos a jogi praktikákban. Ismeri a paragrafusokat, azok minden kiskapuját. S így ta­lán egyszerűnek és kivitelez­hetőnek tűnik ön előtt saját ügylete is. Mert ugye, akinek jó lakása van és azt átadja, Levél egy „lelépés” ügyében Változó homok világ „írni róla csak olyan gyön­gédséggel lehet, mint egy ha­lott menyasszonyról” — írta Krúdy Gyula szülőföldjéről a Nyírségről. „A Nyírség Ma­gyarország legszebb tája.” És tegyük hozzá, természeti adottságokban talán legmos­tohább. S az egyik legnyírsé- gibb „homokfolt” a nyírbáto­ri járás, ahol az ember most éri el a gépek, vegyszerek, új eljárások segítségével, hogy ne ellenfele, hanem pa- rancsolója legyen a homok­nak, kevesebb verejtékkel gazdagabb zsákmányt vigyen haza minden család. ■* Szemben a homokveréssel A változó homokvilágban tapinthatók az évek által rakott gyűrűk, mint a fák életkorának mutatói. Aligha volt homokkal vert „hét­szűk esztendős” nyírségi' élet másutt, mint a nyírbátori já­rás községeiben. Duplán ve­rejtékezik a paraszt, amíg megtermeli a búzát, rozsot és más növényt. „Ünnepük”, hogy az idén rozsból holdan­kénti 6—7 mázsát, búzából 14 mázsát arattak. Pedig ez nem sok és nem is a végső termésátlag. Nem egyforma bőséggel mérnek a községek­ben, van olyan tsz, ahol egy- egy család megkeresi az évi 26—23 ezer torn tot, viszont akad, ahol húszezerrel keve­sebbet visznek haza. Kislé- ta, Encsencs, Nyírbogát és Nyírbátor a tizenkilenc ter­melőszövetkezet élén van, mint jó kenyéradó gazdák. Még többet csikarnának ki a földből, de gond a vezető szakemberellátottság. És a járás községeinek egy részé­ben még nem tudják kama­toztatni a nagyüzemi gazdál­kodás előnyeit, három község Nyírbéltek, Nyírlugos és Pe-' nészlek egyéni gazdálkodó. Külön-külön kell farkassze­met nézni a parasztoknak a homokveréssel, az időjárás viszontagságaival, mindennel. Bűvölet nélkül Ezek rejtett — olykor na­gyon is rejtett valóságok. Sokkal szembetűnőbb a járási székhely szép emeletes szö­vetkezeti áruháza rendkívül gazdag áruválasztékkal, szinte fővárosi színvonal­lal. És a számok — bár nem érdemes a bűvöletükbe esni —, még a boltokban, áruházakban is közbeszólnak a maguk elvontságában, szűkszavúságában „agitál­nak”. A bérből és fizetésből élők a járásban havonta 8 millió forintot visznek haza a borítékban, a kereskedelmi forgalom pedig majdnem megközelíti a 20 millió forin­tot. Miből vásárolnak a pa­rasztok? Nemcsak a közös vagyon gyarapodik évente 5—6 mil­lióval a tsz-ekben, az egyes tagok átlagos jövedelme is minden évben 2—2500 forin­tos emelkedést mutat. Igaz, a járási átlag nem magas, 13 ezer forint, és igen dif­ferenciáltan oszlik meg. Hat tsz-ük még gyengén gazdál­kodik. De az idén is két­száznál több férfikéz jött vissza az iparból a tsz-ekbe. Vajon többet keresnek itt­hon? Aligha, de remélik, hogy később igen. S meg­szabadulnak a távoliét, az örökös utazgatás nyűgétől, demoralizálható Mércéitől, melyet leginkább az otthon maradt családtagok, a felesé­gek, gyerekek éreznek. És a nyírbátori járás ipa­ra is vonz, egyelőre nem százas létszámokat, de az európai hírű „Bóni”, a nö­vényolajipari vállalat mellett a napokban kezdte meg munkáját a fővárosi cipő­gyár részlege, szó van ,rnás gyártelepek alapításáról is. A nyírbátori, bélteki, penészle- ki ember nemcsak a néhány év múlva termőre forduló gyümölcsösöktől, szőlősker­tektől várja a Kánaánt, Tan­folyamra jár, az iparban is keresi tehetségének kibonta­koztatását, egyéni boldogulá­sát. A küzdelem gyümölcse Vajon mit és hogyan írna ma Krúdy Gyula a Nyírség szerelmese a „nyírségi orkán­ból” újjászületett falvak né­péről? A mozdulatlanságot rég fel­váltotta a nyugtalan tenni- akarás és cselekvés. A ho­mokbuckákat földgyaluk bo­rotválják egyenesre, a tudo­mányos kísérleti intézet szakemberei türelmes mun­kával megváltoztatják a sivó, futóhomok természetét, — amely pedig a járás több mint kétharmadát beborítja. Olyan hatóanyagokat oltanak a földbe, amelyek megköny- nyítik a parasztok munkáját Betegek százai találnak gyó­gyulást a nyírbélteki csont- tbc szanatóriumban. Aporli­geten hazai és külföldi tudó­sok, turisták gyönyörködnek a híres arborétumban, s megtekintik a járás, a me­gye nagy mesemondójának, Fedics Mihálynak emlékszo­báját. S egy másfajta mo­zaik: a Nyírbátori Növény­olajipari Vállalatot már KGST-szinten is „jegyzik”. A BáthOri múzeum az isme­retek mellett az idegenfor­galmat is növeli. Fő a fejük a járás vezetőinek: szálloda, korszerűbb étterem és bolt­hálózat kellene. S az aszta­lon kirajzolódik az új Nyír­bátor központja, az egykori Sóhordó utca és a Debreceni út között Titokban már a várossá válás reményében türelmes, kemény munkára alapozva. Mit hoz a holnap? A nyírbátori járásban tett utazgatás végén ismét a dol­gozó emberhez jutunk. S je­gyezzük az itt élők reálisnak elfogadható tapasztalatait: a mostoha természeti adottsá­gok, a nagy „homokáldás” miatt hamarabb „elhaszná­lódnak” itt az emberek, job­ban kell az orvos, a gyógy­szer, a patika. S ebben — persze más dologban is — már előbbre szeretnének tar­tani a járásban. Kórházat akarnak épiten a későbbi években, már tartalékolják neki a helyet a kialakítandó új központban. A községek, tsz-ek közös erőfeszítésével oldják meg az SZTK rendelő- intézet létesítését. Sajnos, nem szívesen jönnek ide or­vosok, egy-kettőre nem szá­míthatnak javulásra, örülnek minden apró változásnak, elő­relépésnek, Penészleken egészségház épül, hogy ke­vesebb legyen a beteg, as észre nem vett betegség. Valós gondok foglalkoztat­ják a járásban élőket, veze­tőket, — nem szükséges kre­álni problémákat. Vannak, csak győzzék megoldani őket. Tanyai kollégium kel­lene és még több fiatal, te­hetséges pedagógus az isko­láiba, mert akadnak gazdát­lan katedrák is. Öröm, hogy hatvan óta megkétszereződött a járásban az értelmiségiek száma. Nagy erő ez! A for­rongó, szikrázó nyíri homo­kon mindjobban maguk mö­gött hagyják ezek a községek a múlt mozdulatlanságát, tet­tekben, gondolatokban, érzel­mekben. Páll Géza az pénzt kell kapjon. Akinek pedig nincs ilyen, de jó la­kást akar, az nyissa ki a pénztárcáját és fizessen. Akár százezer forintot. Gondolkodott-e azon, hogy egy átlagkeresetű munkás, vagy kistisztviselő ezért az összegért 6—7 évig dolgozik? Ön pedig öt perc alatt bezse­beli. Szenvtelenül, mert régi közmondás: a pénznek nincs szaga. Arcizma sem rándul, ami­kor megindokolja a „cserét”. Amikor elmegy a tanácshoz, hogy bejelentse: kedve tá­madt egy nyugalmas, kis csa­ládi házra, amelyben nincs ugyan központi fűtés és amely ugyan a város másik szélén van. De ott lehet kertészked­ni, virágot nevelni. Talán azt mondja: most, hogy az ember felett eljárnak az évek, most jön rá az ember, mennyire szereti a zöldet, a jó levegőt. Jobban, mint a központi fűtést és a hideg­meleg vizet. Azt mondják, Ön erre fog hivatkozni, vagy valami ilyesmire. És a tanács illeté­keseinek ezek alapján meg kell csinálni a csereszerző­dést, mert az nem ütközik törvényeinkbe. És ezek után ön megkapta a házat Annak a tulajdono­sa pedig beköltözik az ön lakásába. Miután pedig ön ezt a kis családi házat telek- könyvileg is birtokba vette, kezdődik újra a forgás. Csak immár a telekkönyvi hatóság­nál. Mert önnek sem a ház­ra, sem a zöldre, sem a kertre, de még a jó levegőre sincs szüksége tovább Nyír­egyházán. ön ugyanis az ál­lam lakásáért kapott egy százeze# forint értékű családi házat Azt gyorsan áruba bo­csátja és felszedi a sátorfá­ját. Elköltözik — mintha hallanám: — „ebből a porfé­szekből” a fővárosba. Ismerő­se állítja, hogy ezért a pén­zért öröklakást szándékozik venni valahol Budán. No, persze rá kell fizetnie, még vagy 150 ezret. De indulásnak nyilván ez is elég. Valahol olvastam: el kell ítélnünk a harácsolást, a kapzsiságot, az önzést. A jó munkával érvényesített egyé­ni érdektől senkit sem kell óvni, de őrködnünk kell azon, hogy csakis az elvégzett munka arányában lehessen szert tenni javakra, és jogok­ra. Nem a javak mennyiségé­nek növekedésében rejlik ná­lunk a veszély, hanem abban, hogy azok nem mindig a vég­zett munka szerint kerülnek elosztásra..; * 7­Azt hiszem, ezek a mon­datok tökéletesen fedik az ön csereügyletének jellegét Az igaz, hogy államunk tör­vényekkel védi a társadalom javait a harácsolókkal és élősködőkkel szemben. Össze­szűkült a lehetőség a kupec- kedésre is. De ilyen példák, mint az öné, mégis vannak, ha szerencsénkre nem is túl­zott a számuk. Az élősködés, — amit a régi társadalom lói örököltünk — nem tűnik el önmagától. Közvéleményünk szigorú ftélőbíró már nagyon sok esetben, amikor valaki hozzá­nyúl a közöshöz. Akkor is ér­zi, hogy tulajdonképpen az ő zsebébe nyúltak be, ha a tsz-t, vagy a vállalatot érte a kár. Talán mégis sikerül elad­nia azt a lakást, ami nem az- öné. S esetleg tiszteletben tartják még azok is, akik is­mérik ezt a „húzását.” Mert még nem látják elég világo­san, hogy az ön ügylete nem különbözik azokétól, akik a gyárból hordják el a társar dalom vagyonát. Hadd mondjam el önnek végezetül: nagyon bízom ab­ban, hogy egy ilyen kisváros, mint Nyíregyháza nemcsak pletykálni, de elítélni is meg­tanul. Kopka JattM •Pft. eAH&ber t: Utazás a nyírbátori járásban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents