Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-15 / 217. szám

1968. szeptember 15. KELST-MAGYARORSZAO * aSdal A JO KAI Nem tudom, hányán ke­resték fel az egy hét alatt a nyíregyházi Jókai teret. S különösen nem, közülük há­nyán mentek be a kívülről szerény fabarakkok közé. Három-négyezren, vagy tíz­ezren? Kár, hogy nem szá­molta senki! Nagyon nagy kár. Mert ebből le lehetett volna mér­ni, hányán maradtak szegé­nyebbek egy nagy élménnyel. Azok, akik nem tudtak még róla, vagy nem vettek fá­radságot, s nem keresték fel ezt a kiállítást. Neonfelirat hirdeti a me­gyei ipar kiállítását. Aki a BNV-khez, a nemzetközi vá_ sárokhoz szokott, annak ez a felvonulás kicsinynek, ta­lán túlságosan is lokálisnak, valamiféle fitogtatásnak tű­nik. Joggal tűnhet annak. De csak addig, amíg nem sétál el arra a néhány tíz négyzet­méterre, s nem megy körül a pavilonokban. Nézegetem a vendégköny_ vet. Sok aláírás, sok sok egyszerű mondat: „Nagyon szép.. Nem is gondoltam vol­na... Gratulálok..." és a töb­bi. Az első bejegyzés Kiss Árpád miniszteré. A minisz­ter dicséri a szabolcsi ipart. Termékei megállják a helyü­ket. Nem lehet már kétséges, hogy azoknak van igazuk, akik a vidéki ipartelepítés mellett állnak. Valahogy' ez a beírás lényege. Csak udvariaskodás lenne, a vendég részéről kötelező bók? Aki járt ezen a szűk te­rületen, már tudja, nem az, hanem a valóság. Mit lehet bemutatni az írásokban? Hogy lehet képet festeni egy kiállításról rö­vid sorokban? Sehogyan sem lehet. Ami ott van a pavilonokban, azt csak látni lehet. És abból meg lehet sejteni azt is, hogy mi lesz. Még a szakemberek, a rendezők sem egyeznek pon­tosan abban, hogy’ ez a megyei termékbemutató má­sodik, vagy harmadik. De egyetért mindegyikük ben­ne, hogy ez a kiállítás min­denképpen az első. Mit lehet kiemelni? Az UNIVERSIL pavilonját, amelynek termékei nagydíjat kaptak? Ennek a fiatal vál­lalatnak a fiatal szakemberei nagyszerű munkáját? Sok szép kerámiát vonultattak fel — Pesten most zsűrizik, én már úgy érzem, a látoga­tók ötöst adtak rájuk. Az ismeretlen és a laikusnak •semmit sem mondó Mullit-ot említsük? Egyszerű: tűzálló tégla, mesterséges utón elő­állítva. De sehol a világon nem gyártják, réngeteg va­lutáért hoztuk be eddig... A gimiipari pavilonban fiatalember kalauzol jelen és a jövő termelései között. Mérnök, 29 éves, a campjng- üzem vezetője lesz január­tól. Milyen lelkesen, szinte áhítattal mondja: amit gyár­tanak, az jó, csak a japánok jobbak a világon. Uj anya­got is mutat, amely szerinte forradalmasítja a kárpitos­ipart. A fiatalember Pestről jött, megtelepedett, jól érzi ott magát. Eszembe jut, hogy né­hány éve mennyire örültünk, amikor megláttuk a kira- ratban az első nyíregyházi pirospettyes labdát... Az udvaron egy kis teher­autó. tetszetős, jó vonalú. A VAGÉP mérnökkollektívája kezdte a tervezést, most az új gyár, a Hajtómű és Fel­vonó fejezte be a kivitelezést. Kollégám azt mondja, ezzel az erővel már kocsit is tud­nának gyártani. A termék neve mégis csupán „Diesel­motoros targonca’’. Azután ott van egy impozáns ter­mék, a neve ünifruct Super. Gyümölcsminősítő, a Mező- gazdasági Gépjavító termé­ke. És benn, az élelmiszer- ipari pavilonban a sütőipar, a tejipar sok szép munkája. Konzervhegyek — országos bemutatón nyert díjak be­szélnek helyettük. A címké­ken olvassuk: Nyíregyházi Konzervgyár­Szabolcsi konzerv, szabol­csi gyógyszer, szabolcsi do. hány a cigarettákban. Sza­bolcsi benzin, gáz- és kenő­olaj, szabolcsi készítésű hű­tőtárolók képei. És szabolcsi tervezők, kivitelezők alkotá­sai egy kis pavilonban. To. ronyházak, gabonasilók, gyá­rak, főiskola, kollégiumok, s ki tudja, még mi minden! A könnyűipar kiállítása, mintha a Váci utcán sétálna az ember. Persze annak egy darabkájában, vagy csak né­hány kirakata előtt. Ruhák, cipők, szőnyegek, amelyekre azt is rá lehetne írni, hogy „Világdivat 1969”, Ami különböztet! ezt a bemutatót az előzőektől, az nem az, hogy ezt szabadté­ren rendezték, az addigiakat meg csak egy-egy teremben. Hanem, hogy ez a kiállítás már ipart mutat. Ipart, s egyáltalán nem helyi jellegű ipart. Igényes termékeket vo­nultató ipart. Gondolkozó ipari vezetőket, okos, jó ke­zű, azt is merném mondani, hogy aranykezű mesterem­bereket, segédmunkásokat. Újítókat, bátrakat, akik haladni tudnak, s mernek is a korral. Sok gyártmányt meg kel. lene említeni külön is, meg­érdemelné. De nincs attól nagyobb dicséret, mint itt állni, látni a győnyörködő- csodálkozó tekinteteket, az elragadtatott spontán meg­jegyzéseket „...ezt mi ‘gyárt­juk?!" Igen, ezt ml gyártjuk. Es ott, ahol évekkel ezelőtt sem­mi sem volt. Csak üres te­lek, vagy gödör, vagy gyen­gén termő gabonatábla. Nem szabad elkiabálnl a dolgot, mert ez a megye még mindig a legkevesebb ipar­ral rendelkezik. A mi ipa­runk még messzi jár a nagy múltú ipari megyék mögött. S még nagyon hosszú az utunk, amíg „jegyzik” a sza­bolcsi ipart az országban. Mégsem tagadhatom, hogy nagyon jó érzés elidőzni ezen a néhány négyzetméteres te­rületen, a fabarakkok között. Mert ez a kiállítás azt mu­tatja. hogy valami már itt Is elindult. Kopka János Emberek a magasban IS BSS SS Ha kileng a gém , . A turisták megállnak „Vulkán“ a háztetőn Azt mondják: a földön a legbiztosabb. Onnan nem le­het leesni. Ha valaki fenn dolgozik — ráadásul veszélyes helyzetben arra néha csodálkoznak, más­kor meg azt mondják, bátor vagy vakmerő. Van, aki rendszeresen, van aki időnként dolgozik magas­ban. A DARUKEZELŐ: Szabó Károly Itt nincsenek sztörijc, de még vidám történetek is alig. Felemelem a negyven má­zsát, megfordulok, aztán pon­tosan a helyére teszem. Itt kicsit hibázni is annyit je­lent, hogy a hatalmas súly tör, zúz. Ez pedig csak egy­szer fordulhat elő... Persze, huszonhét méter magasból szemlélni a világot, nem egy rossz dolog. Csend van, nem zavar senki, szép a panoráma. De amikor meg­feszül a kötél és kileng nem­csak a gém, de maga a daru is, jó hatvan centit; még most is meg akarom támasz­tani néha napján az egészet. Ez a támasztás nem sokat je­lentene, de az ösztön... Jó szemek és idegek kellenek ide. Egyébként ez a Rapid III/1-es jó kis szerkezet. Ha az ember ismeri, négy műve­letet tud szinte centiméteres pontossággal elvégezni. Halad a síneken, emel. fordul ég mozgatja a gémet. A múltkoriban meglátoga­tott itt a főiskola építkezés­nél a fiam. Nyolcéves a kis srác, mikor meglátta a Ra- pidot, alig lehetett elvinni onnan. El is határozta nyom­ban, hogy darus lesz. Csak az nem fért a fejébe, és mindig azt kérdezgette: „Apu, össze is tudod ezt csukni és úgy vi­szitek” ? Nagymérvű állami segítséggel biztonságosabbá válik a mezőgazdasági termelés megyénkben r Mennyi kárt okoz egy bel. vizes esztendő és mennyit egy aszályos esztendő? Van rá számadat. A tarpai Győ­zelem Termelőszövetkezetben 1964-ben 85, 65rben 734, 66- ban 478 és 1967-ben 443 hold bevetett területet pusz­tított ki a víz, szántották új­ra. A kár összesen 1 millió 759 ezer forintot tett ki. De ez nem minden, mert ugyan­ezekben az években a kelet­ien területek miatt, a késői munkakezdésből adódóan 4 év alatt a jövedelemkiesés összege 9 millió 788 ezer fo­rint volt. Ezt tette a belvíz, az aszály megközelítően ennyi kárt okozott. Terv as aszály ellen Ha a víz és vízhiány ilyen károkat okoz gazdálkodá­sunkban, akkor nyilvánva­lóan következik, hogy tenni kell ellene valamit. Ezt a célt szolgálja a 2'1967-es PM és MÉM rendelet, valamint az ehhez kapcsolódó idén megjelent kiegészítés. Ez a rendelet előírja, hogy elkeli készíteni az üzemen belüli vízrendezés agronómiái fel­tételeinek terveit, valamint e terveket meg kell valósí­tani. Elvileg azt jelenti, hogy teljes egészében megválto­zik, átformálódik a határ, s a gazdálkodás gyökeres for­dulatot vesz. Az országban elsőnek ehhez a nagyarányú munkához itt, Szabolcs me­gyében láttak hozzá. A me­gyei tanács a MEZÖBER A-, szakembereit bízta meg, hogy az üzemen belüli vízrende­zés agronómiái feltételeinek tervét elkészítsék. Ebben az évben a kisvárdai, a csenge- ri, a fehérgyarmati, vala­mint a vásárosnaményi já­rások 29 termelőszövetkeze­tének vízrendezési terve ké_ szül el. A tervezés 80. ezer 343 holdat érint. A tervezési költség 4 millió forint körül van, s az a munka, amit 1969-ben kezdenek, teljes egészében állami támogatás, 16 millió forint értékű. Jobb szállítási feltételek A 16 millió forint 29 ter­melőszövetkezet esetében a kivitelezés első fázisát je­lenti. Megvalósítják belőle a táblásitást — 70—100 holdas területeket alakítanak ki, mezei ötrendszert építenek. A táblásítás és a mezei út­rendszer előnyét, gazdasági kihatását nem kell különö­sebben hangsúlyozni. Elég, ha arra utalunk, hogy a je­lenlegi mezei úthálózat ku- száltsága, rendezetlensége megduplázza a szállítási tá­volságokat, s azonkívül a be­takarítási főidényben szinte használhatatlanok. A táblá- sított termelés könnyebb művelést, olcsóbb* talajmun­kát tesz lehetővé, az új út­hálózat pedig biztonságos és gyors szállítást. De az sem lebecsülendő, hogy a jelen­leg meglévő utak 30—50 szá­zaléka újra termőterületté alakítható. Az általános te­reprendezést — fásítás is szerepel benne — a vízren­dezés követi majd. A vízrendezés nem csupán a téli, tavaszi talajvíz el­vezetését jelenti, de a csapa­dékmennyiség megtartását is. Ugyanis megteremtik annak feltételét, hogy a nagy meny- nyiségű víz egy része rész­ben természetes, vagy mes­terséges tárolókba kerüljön. A szatmár—beregi öblözet- ben például a természetes tározókban, holtágakban nagy mennyiségű vizet lehet tartalékolni, amit aszály ide­jén a tsz-ek hasznosíthatnak. Gyökeres változások A tarpai termelőszövetke­zet és még másik 28 terme­lőszövetkezet három év múl­va tehát már úgy gazdálkod­hat, hogy sem a belvíz, sem az aszály nem okoz milliós károkat. De nemcsak 29 termelőszövetkezetről van szó, hanem a megye vala­mennyi gazdaságáról. 1969- ben már 62 termelőszövet­kezet üzemen belüli vízren­dezés .agronómiái feltételei­nek tervét készíti el a ME­ZÖBER. 1971 december 30-ig pedig valamennyi termelő­szövetkezet hasonló terve elkészül. A munka arányára és jelentőségére utal: csak a tervezés 28 millió forintba kerül. A táblásításhóz üze­mi útépítéshez, fásításhoz az állam 150 millió forintos támogatást ad. Ha a milliókat tekintjük, az összeg kétségtelen nagy­nak tűnik. De ha azt vesz­szük számításba, hogy je. lenleg megyénkben egyetlen termelőszövetkezet sem men­tes a belvíztől, az aszálytól, s ez a két természeti csapás a beruházott összegnél is többet visz el évenként, ak­kor azt kell mondani: nem­csak hogy megéri, de' szük­séges is. Mindez — mint már emlí­tettük — a gazdálkodásban is gyökeres változást idéz majd elő. Tervek készülnek arra vonatkozóan is, hogy egy-egy termelőszövetkezet az új körülmények között adottságainak megfelelően milyen növények -termeszté­sével foglalkozhat gazdasá­gosan. Tehát művelési ág­változásra kerül sor, olyan részletekbe menően, amely tartalmazza többek között a megfelelő vetésforgót, a ta­lajerő visszapótlást, a célsze­rű művelési feltételeket. A munka, amit a MEZÖBER elkezdett, kiegészül még egy szintén nagyon lényeges fo­lyamattal. A Nyírségi Kísér­leti Intézet 1969-től megkez­di a termelőszövetkezetek üzemfejlesztési tervének el­készítését. Az első hat ter­vet a baktalórántházi járás termelőszövetkezeteinek ké­szítik. Nagyarányú munka kezdő­dött el a megyében, hasonló hozzámérhető még nem is volt. Eredménye lesz, hogy a szövetkezeti gazdálkodás viszonylag rövid időn belül eddig nem tapasztalt ered­ményeket produkálhat majd. Seres Eraő Most nagyon szép itt ez a munkahely. Az egyik oldalon az erdő, mellettem az épülő főiskola, a másik oldalon csu­pa olyan ház, új házak, amelyeknek majdnem mind­nek én raktam az oldalait. Jó lenne már összeszámolni egy­szer, vajon hány száz házat építettem én az Északi Al­központban a régi darummal, amit most vittek el innen. AZ ÓRÁSMESTER: Leviczki László Aprólékos munka ez. Per­sze, sokan azt mondják, miért aprólékos, mikor félmétere­sek. több kilósak ezek az al­katrészek. Az az aprólékos, amikor apró, női karórát ja­vítok. Az igaz, hogy a karórát nagyitóval nézem, s legfeljebb milliméterekben mérhetném a fogaskerekeket, de olyan mindennap van a kezemben. Amikor feljöttem ide először ebbe a toronyba, kicsit presz­tízs is volt. Hogy a szokásos­nak sokszorosára nagyított alkatrészeket is beigazítom. Itt van a húzó súly. Egy má­zsa negyven kiló. Vagy a sé­táló. Egy méteres. Különben ezeket a bütykö­ket, itt a hengeren kellett el­helyezni úgy. hogy megfelelő sorrendben megrántva a kis- kalapácsokat (van köztük két- kilós is) éppen egy dallamot játsszanak el. Hat harangot ütnek ezek a kalapácsok, a másik hat nem működik. Eh­hez a dallamhoz elég hat is. Egyszer lentről is megnéz­tem a harangokat. Vártam, hogy eljátsszák a dallamot. Akkor megállt ott egy autó­busz is, turistákkal és amikor elhangzott az első hang. az utcán járók közül többen megálltak, ők is meghallgat­ták. Országszerte ritka az ilyen harangjáték. Érdemes volt az órás szerszámokat huszonkét méterrel a megszo­kott hely fölött kezelni. Apró­lékos munkát, több kilós al­katrészekkel A TŰZOLTÓ FŐHADNAGY s Jaroscsák János A mentő tűzrendészetnek szabálya, hogy vagy a tűz fészkével egy magasságból, vagy a tűz fészkétől maga­sabbról irányítsuk a víz vagy habsugarat a lángokra, így aztán elég gyakran a ma­gasban kell dolgozni. Nem mai eset, de most is jól emlékszem rá. Én voltam a sugárvezető amikor a nyír­egyházi Irodaház teteje égett. Munkások bitument kevertek és az gyulladt meg. A már felkent friss bitumenhez mi Hegesztők dolgoznak a ma­gasban. Elek Emil felvétel* is lépten nyomon odaragad­tunk. Elég közel jártam a tűzhöz, amikor egyszercsak vulkánként repült fel az ol­vasztó teteje és fröcskölt ezer felé a szúrók. Az emberek vi­zet öntöttek bele, úgy akar­ták oltani. Még félreállni sem lehetett, nem volt ott semmi fedezék. Aztán ráirányítottam a habsugarat és perceken be­lül biztonságban voltunk. Ha az emberek tűzoltót lát­nak a meredek falon felka­paszkodni, ha lentről hajme­resztőnek látszó gyorsasággal szaladnak a tetőn, mindenki csodálkozik. Pedig annak, hogy a tetőn dolgozunk, pon­tos szabályai vannak. Min­dig a főfalakon, a gerendán mozog az ember. Más a vak- merőség és más a bátorság. Marik Sándor rt Népvándorláskori gyártelep" Beregsurányban Befejezték az idei tervása­tásokat a beregsurányi edény­égető telepen. Feltárását Í966-ban kezdték meg, s a múlt év végéig 43 kemencét találtak. Az idei ásatások so­rán újabb edényégető ke­mencéket tártak fel, s így szá­muk 50-re emelkedett. Nagy­ságát tekintve világviszony­latban egyedülálló népván­dorlási „gyártelep”. Az amúgyis gazdag leletanyagot az idén tovább gyarapodtak. A több ezerre tehető díszített edénytöredékeken kívül álla­ti csontmaradványok, szemé­lyi és háztartási eszközök — orsógomb, gyöngy, kés, balta, csat, malomkő stb. — kerültek felszínre. Ez volt az első eset amikor nemcsak agyagból, hanem csontból készült pecsételőket ta­láltak. Az előkerült leletek megerősítik a szakemberek azon korábbi feltevését, hogy az edényégétőkemencék a IV. század körül működtek. Ugyanakkor az Árpád-korból származó tűzhelymaradvá­nyok és emlékanyagök arra utalnak, hogy a településen a honfoglalás után is emberek éltek. Az ásatásokat jövőre to­vább folytatják. A cél első­sorban a feltételezett telepü­lés és temető felkutatása lesz. Régészeti szakemberek szeretnék a terület egy részét védetté nyilváníttatni, hogy megkíméljék a kemencéket. Vannak olyan elképzelések is, hogy az ásatási helyen szabadtéri régészeti gyűjte­ményt alakítanának ki, az a előkerült leletekből. A nyíregyházi múzeumban folyamatosan dolgozzák fel a nagy mennyiségű leletet. Máris nagyon sok edényt állítottak vissza eredeti formájába. Ezeknek külön érdekességük, hogy a rendkívül nagy for­ma, díszítés és méretváltozat mellett, szinte teljes egészé­ben selejtáruk voltak. Ezért kerültek annak idején a ke­mencék melletti töremlékhal- mokba. (h.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents