Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-08 / 211. szám
1968 szeptember 8. kelet-magyarorszA® 9. oMaJ Közgazdasági Jogi, közgazdasági segítség — A verseny közös ügy A gazdaságirányítás kérdései előtérbe kerülnek. Nap-nap után hallunk, olvashatunk róla. Alkalmasint már-már be- levész a formalitásokba. Némelyek mindenre ráhúzzák és felszólalásokban úgy bánnak vele, mint valamilyen érdekes szónoki fordulattal. Jelentőségét, természetszerűen, nem lehet túlbecsülni, de az únos-untalan hivatkozással devalválni se szabad, mert akkor elvész a szó hitele, a mondanivaló tartalma, és üres fecsegést űzünk. Óhatatlanul felötlik az emberben a gondolat: abból a sokrétű változásból, ami népgazdaságunk működési elveiben végbemegy, mit s menynyit értenek meg az emberek? Mindenesetre annyit, amennyit okosan, köznyelven, saját munkájuk példáival, és összefüggéseivel megmagyarázunk nekik. Széles alapú közgazdasági felkészültségre és műveltségre nem számíthatunk. Annál inkább nem, mivel ennek kialakítását hosz- szú ideig elmulasztottuk. Még azokon a fórumokon is, ahol tanították a politikai gazdaságtant, mert az nem mindig állt szerves kapcsolatban a valóságos termeléssel, a gazdasági tapasztalatokkal és feladatokkal. Valamikor gazdálkodáson csupán azt értettük, hogy a vállalat bevételeiből fedezze kiadásait. Az élet ezt a fogalmazást túlhaladta. Viszont, hogy a vállalatok önállóan, minden jóváhagyási kötelezettség nélkül alakíthassák ki terveiket s a különböző megoldások tág körét mérlegelhessék a beszerzésben, a termelési profilok ésszerű megválasztásában, az értékesítésben — nemcsak új szervezet, például piackutató részleg, hanem új szemlélet, korszerű közgazdasági gondolkodás is szükséges. Ennek a közgazdasági szemléletnek a fontosságát mostanában különösen gyakran hangsúlyozzuk. Szinte termelőerőnek tekinthető, hiszen alkotó kedv, tettrekész- ség, kezdeményezés csakis úgy várható, ha a műszaki vezetők, a munkások mindenütt világosan látják az ösz- szefüggéseket, a szoros kapcsolatot az egyéni és a nép- gazdasági érdekek között. A közgazdasági szemléletért tehát még nagyon sok mindent kell tennünk. Nem . elég csupán tanfolyamok szervezése, a szakirodalom gazdagítása. „NEM AKAROK ELMENNI A MEGYÉBŐL...“ Diplomával, segítség nélkül Friss diplomás Borsy László. Állattenyésztési szaktechnikus. A Debrecen Pallagj í'eisőfokú Mezőgazdaság: Technikumban végzett. Közvetlen a felszabadulás, előtt, 1945 január 26-án született. Ä mi nevelésünk, mi taníttattuk. Nyírségi, nagykállói fiú. Itt érettségizett, s akkoi az osztályból hárman tettek gyümölcstermesztői szakmunkásminősítő vizsgát. Szereti a mezőgazdasagot, de most, mintha elhagyták volna egymást. Ö lett mostoha hozzá, vagy őhozzá mostoha a sors? Ezen töpreng itt a szerkesztőségben fáradtan, elkeseredve. Se kint, se bent — Csak szégyellem, restellem mar a kilincseiéit — mondja. Huszonnégy éves. Egyelőre se kint, se bent. Egyik tsz-nél szóbelileg biztatták, lesz állása, ő erre az AKÖV-nél, ahol dolgozott, felmondott. Most állás nélkül van. Segítségért jött. De bejárta mar a hivatalos szerveket. És semmi eredmény. Amikor 1966-ban megszerezte a végbizonyítványt, az iskola kihelyezte gyakornoknak a hajdúböszörményi II. Kongresszus Tsz-be. Kél évig dolgozott itt, — Innen kerültem a Szabolcs megyei Állatforgalmi Vállalathoz, ahol mint felvásárló dolgoztam. ígérték, hogy néhány hónap után más beosztást kapok. Erre vártam. Ez hat hónap után sem történt meg. Itt követtem el a hibát, talán türelmetlen voltam, várnom kellett még. De biztattak a rokonaim, s így kerültem át Tatára. Nem tudott elhelyezkedni a szakmájába. Az AKÖV-höz vették fel. Egy évre. kiesett a szakmából. Megnősült. — Gondoltam, itthon el tudok helyezkedni, de sajnos nem sikerült, s így az AKÖV-nél dolgoztam. Vonz a mezőgazdaság, ezt tanultam, azt szeretem. Ebben kérek segítséget. Válaszok I írelmekre Sok levelet rak az asztalra. Válaszok elhelyezkedési kérelmeire. Még az állation galminál is dolgozott, amikor levelet írt Nyírbátorba, a járási tanács illetékes osztályára. Ezt a választ kapta: „A főállattenyésztői munkakör egyetemi végzettséghez van kötve, így pályázatát nem áll módunkban figyelembe venni. Vajda István osztályvezető.” — Jártam itt személyesen is. Kérték, írjak életrajzot, adjam be a pályázatom, biztattak. ha ott nem az osztályon, keresnek beosztást valamelyik tsz-ben. Kedvesék, udvariasak voltak, az igaz. De azóta semmi. Irt Bakta- lórántházára ugyancsak az osztályhoz. Válasz: „Elhelyezkedési kérelmével kapcsolatban közlöm., hogy kérelmének hely hiányában eleget tenni nem tudok. Koleszár István osztályvezető.” Nem adta fel a reményt. Irt Nagykállóba is. „Pillanatnyilag nincs lehetőség a járás tsz-eiben arra, hogy mint állattenyésztőt alkalmazzák.” Azóta csaknem egy év telt el. Még mindig nem lenne rá mód? Mátészalkáról a járási tanácstól ezt írják levelére: „Egyik tsz-ünkben több éves gyakorlattal és egyetemi végzettséggel rendelkező főállat- tenyésztőt alkalmaznánk. Más tsz-ben sem állattenyésztő, sem brigádvezetőhiány nincs, így kérelmét sajnálattal el kell utasítanom. Ádám Miklós osztályvezető.” Vásáros- naményból ezt válaszolták: „Járásunk tsz-eiben jelen időben a munkakörök be vannak töltve, így kérelmével érdemben foglalkozni nem tudok.” Próbálkozott a Nyíregyházi Dohánybeváltó, és Fermentáló Vállalatnál. Hiába. Eredménytelenül a Szabolcs megyei Tejipari Vállalatnál, de hasonlóan a konzervgyárnál is. Mi taníttattuk. Mennyibe kerül egy-egy szakember képzése az államnak ? Súlyos tízezrekbe. De az említettek mellett még több helyen járt személyesen. — Felírták a címemet, végzettségemet, ígéretet kaptam, s mondták, majd értesítenek. Azóta is várok. A KISZ megyei bizottságának a támogatásával kerestem meg a Tisza menti Tsz Szövetséget, voltam az Állami Gazdaságok megyei Igazgatóságánál, a megyei tanácsnál, a Nyíregyházi Járási Tanácsnál. Kozma elvtárs a megyei tanácsnál javasolt két címet. Egyik a tiszadobi Dózsa, a másik az ököritófülpösi Szamos menti j Tsz. Ha Tiszadobra két hét- tel korábban megyek, felvesznek. Ököritófülpösön azzal fogadtak, hogy három gyakornokuk is van, s így nem tudnák alkalmazni. De ezeken kívül megpróbáltam más helyeken is. Hiába. Belefáradtam egy kicsit. De a reményt nem adtam fcL Csengeri vélemények a tsz-szövétség munkájáról hanem a korszerű közgazda- sági ismeretek terjesztésének és megértésének újszerű pedagógiáját is ki kell dolgozni. Olyan kérdésekre kell világos okfejtéssel, szemléletesen választ adnunk, mint az árak, a bérek, a munkafeltételek, az életkörülmények alakulása. Valaha a munkásmozgalomban az egyszerű dolgozók szemináriumokon foglalkoztak Marx értékelméletével, a profitrátával, a munkaerővel és hasonló nehéz kérdésekkel. Ismeretesek voltak az úgynevezett Rudas-füzetek, vagy más magyarázó munka Marx gazdasági tanairól. Ezeket szívesen forgatták, és köny- nyen megértették belőlük a marxi politikai gazdaságtant. Ezt azért említjük, hogy érzékeltessük: igenis van lehetőség rá, hogy az egyszerű embereket felvértezzük köz- gazdasági ismeretekkel, napjainkban elsősorban azokkal, amelyek a gazdaságirányítás reformjának m: jértéséhez szükségesek. Nem unalmas dolog ez, ha érdekesen tálalják. Ami életünk alakulását közvetlenül befolyásolja, amúgy se lehet érdektelen. Sárközi Andor Egy fiatal állattenyésztő állást keres. Hihetetlen, hogy ne lenne rá szükség, hiszen nem állunk még olyan jól szakemberekkel. Olyan fői állnánk? — Igaz, nincs még gyakorlatom. Csak annyi, amit hallgató koromban szereztem. De dolgozni akarok, elvállalnék brigádvezetői beosztást is valamelyik tsz-ünkben. Szeretem az állattenyésztést, ezt tanultam, ehhez van kedvem. Nem szeretnék elmenni a megyéből, hiszen azért jöttem vissza, itt akarok élni, dolgozni. Apám, aki Hajdúban megyei gyógynövényfelügyelő, már hívott. Ott biztosítanának helyet valamelyik tsz- ben. De itt élek Nyíregyházán, s nem akarok elmenni. Szabolcsban 253 termelő- szövetkezet van. Csaknem mind foglalkozik állattenyésztéssel. A megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának is az a véleménye: szükség van a fiatal agrárszakemberekre, s ha Borsy Lászlót nem is mint főállattenyésztőt, de mint beosztott agronómust vagy szakbrigádvezetőt tudja foglalkoztatni valamelyik termelőszövetkezet. Segítséget kér egy fiatal szakember. Reméljük nem sikertelenül. Farkas Kálmán A csengeri járás az egyike azoknak, amely a termelőszövetkezeti szövetségi székhelytől (Mátészalkán van a Szatmár-Beregi Tsz Szövetség irodája) távol esik. Felkerestük a járási párt és tanács mezőgazdasággal foglalkozó vezetőit. Tőlük, valamint néhány szövetkezet vezetőitől érdeklődtünk a szövetséggel való kapcsolatukról, a szövetség munkájáról. A szövetség megalakítását előkészítő közgyűlések ideién legtöbb szövetkezetben fokozott — mondhatnánk így túlzott igényekkel várták a szövetség működését. Amikor az alakuló küldöttgyűlésen megismerkedtek a szövetség feladatával, várható tevékenységével egy türelmes várakozási légkör alakult ki. Megtudták, hogy a szövetség nem hatóság, nem felettese a tagszövetkezeteknek, hanem egy demokratikus szerve, amelynek alapvető felc.t'ta a népgazdaság érdekeivel összhangban a termelőszövetkezetek jobb együttműködésének, az önálló vállalati gazdálkodásnak és az érdekvédelemnek a segítése. Korábban ismeretlen mun. kát végző, járatlan utakon induló szervezet egyre inkább megtalálja azt a munkamódszert, ahogyan a tagszövetkezeteket segítheti. Az új szövetkezeti alapszabály készítésénél mindenütt ott voltak a szövetség szakemberei. Jogi, szervezési tanácsokkal segítették az ügyrend kidolgozását, a pártoló tagok viszonyának rendezését. Az új gazdaságirányítási rendszerünkben jelentős változások vannak a pénzügyi gazdálkodásban, sok új módszert kell elsajátítaniuk a szövetkezetek könyvelőinek. A rendszeres, oktatás jellegű értekezletekkel nagy segítséget nyújt a szövetség a könyvelőknek, a számviteli szakembereknek. Különösen nagy gondot fordít a szövetség a közgadasági szemlélet kialakítására. Ennek nyomán egyre több a töprengés, a vita: mit érdemes termelni, mivel foglalkozzanak, hogyan szervezzék az értékesítést. Sok szövetkezet kapott már konkrét gazdasági segítséget is a szövetségtől. Nagy viták voltak a járásban a tejátvétel körül. Ebben a szövetség, mint érdekképviseleti szerv jelentős tevékenységet fejtett ki a szövetkezetek javára. A helyzet javult, de a tej minősítésével még mindig van probléma a járásban. A szövetség szakembere minden gyapjúátadásnál jelen volt és a szövetkezetek megelégedésére történtek a gyapjúfelvásárlások. Hasonlóan közreműködnek a gyümölcs, zöldségeladásoknál is. A termelőszövetkezetek pénzügyi, gazdálkodási ellenőrzése korábban a járási tanácsokhoz tartozott. Most ez a feladatköre megszűnt a tanácsoknak, a bank is csupán a fedezetbiztosítás szemszögéből vizsgálja a szövetkezetek anyagi helyzetét. Átfogó gazdálkodási, számszaki ellenőrzést hivatalból most senki nem végez. A szövetség csak a vezetőség, vagy az ellenőrző bizottság felkérésére indít vizsgálatot Ezzel a szövetkezetek eddig nemigen éltek. A jól működő szövetkezetek nem tartják fontosnak: „Úgy is megy a gazdálkodás, senki nem panaszkodik”. A gyenge szövetkezetek vezetői pedig az ő nem megfelelő módszereik felszínre hozása miatt ugyancsak nem kérik az ellenőrzést. Több szövetkezetben javasolták, hogy a szövetség hozzon létre egy revizori csoportot és annak legyen joga felkérés nélkül is vizsgálatot végezni. Ezzel sok baj elhatalmasodását lehetne megelőzni. Ebben az évben elég sokáig gazdátlan volt a *or- melőszövetkezetek versenye. A tanácsok már nem, a szövetségek még nem foglalkoztak vele. A nyár elején küldték ki a tagszövetkezeteknek a hármas évforduló tiszteletére indított felhívást. Nem lehet azt mondani, hogy ez olyan kedvező visszhangot váltott volna ki, mint amilyet elvárhatnánk. Több szövetkezet nem is csatlakozott ehhez a felhíváshoz. A csatA gyermek- és ifjúságvédelmi munka hazánkban ma már egyre inkább az egész társadalom ügye, a legjobban azonban — hivatásuknál fogva — továbbra is a nevelők veszik ki ebből részüket. Ezért figyelemre méltó a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának kezdeményezése: a tanév kezdetén módszertani levelet adott ki az oktatási intézeteknek a gyermekvédelmi munka tapasztalatairól, feladatairól. A módszertani levél bevezetőben rövid áttekintést nyújt a gyermek- és ifjúság-. védelmi munka céljáról, jelenlegi helyzetéről, a gyerlakozók egy részénél sem olyan éiő ez a verseny, ami. tyen lehetne. Egyetlen előadó 100 szövetkezt versenyét a helyszínen nem tudja segíteni. Nem is cél, hogy valami külön versenyosztáiyt szervezzenek. Viszont a különböző tömegszervezeteit, mozgalm.ak segítségét jobban igényelhetnék. De ez fordítva is igaz, a tömegszervezetek is öntevékenyebbek lehetnének. Mint távoli járásban a vezetők nem panaszkodnak arra, hogy hozzájuk nem jutnak el a szövetség munkatársai. Jelentősebb tanácskozásaikon rendszeresen részt vesznek, kijutnak a termelő, szövetkezetekbe is. Egy javaslatuk azonban van. Többet látogassák a gyenge termelőszövetkezeteket, az erő. sek kevesebb segítséggel is boldogulnak A járás vezetői különösen az utóbbi időben teljes összhangban dolgoznak a szövetséggel, a lehetőségekhez képest kielégítőnek tartják a munkájukat. A termelőszövetkezeteknél már vegyese'oh a vélemény. Ahol kézzel fogható gazdasági eredményei vannak a segítségadásnak elégedettek, ahol még ilyen kapcsolat nem alakult ki, „majd meglátjuk” hangulat van Egészségtelen türelmetlenség sehol nincs, tudják, hogy első évét tapossa ex az új szerv és csak a tagszövetkezetekkel együtt alakíthatja ki jó munkamódszerét. Az egyik szövetkezet főkönyvelője az ismert közmondással érvelt: „Néma gyereknek anyja sem érti a szavát.” Akik több segítséget várnak, zörgessenek többször a szövetség ajtaján. Csikós Balázs mekvédelem legfontosabb területeiről, a megelőzésről, a veszélyeztetettség területeiről, az azt előidéző leggyakoribb okokról, majd a sok éves tapasztalat felhasználásával tesz javaslatot a főbb tennivalókra. A módszertani levél — a szükséges intézkedések megtételének gyorsítása céljából — néhány gyakorlati tanácsot ad. Felsorolja, hogy a gyermekvédelemmel kapcsolatos ügyekben kik járhatnak el, milyen szervekhez, hatóságokhoz fordulhatnak. Végül közli a gyermekvédelemmel összefüggő legfontosabb jogszabályok, irodalmak jegyzékét. Módszertani levél a gyermek* és ifjúságvédelmi munkáról Magyar munkások a fasizmus ellen Huszonöt évvel ezelőtt, 1943 nyárutóján feszültté vált a helyzet Horthy-Magyarorszá- gon. A lakosság értesült a németek sztálingrádi vereségéről, a nép haladó, demokratikus rétegei, mindenekelőtt a munkásosztály, fokozták ellenállásukat a háborús intézkedésekkel szemben. A megyék és járások vezetői már megkapták a titkos utasítást, hogy készítsék el és terjesz- szék fel a honvédelmi miniszterhez a megbízhatatlan munkások névjegyzékét, mert — úgymond — állambiztonsági okokból internálótáborba, vagy büntető századokkal a harctérre küldik őket. Az ország minden részében kisebb-nagyobb megmozdulások kezdődtek, béreme lésért, a munkaidő csökkentéséért, a kötelező vasárnapi munka eltörléséért, jobb eilá tásért és a katonai parancsnokok önkénye ellen. Csong- rád és több más megye kötelező terménybeszolgáltatással sanyargatott parasztsága nyíltan kimutatta elégedetlenségét. A jegyre kapható napi kenyérfejadagot az egész országban húsz dekára csökkentették, lisztből, vagy száraz tésztából két kiló járt havonta egy személynek. Az iparvidékeken olyan kevés volt a tej, hogy a csecsemőknek és a betegeknek sem ju tott. A gazdasági viszonyok és a fasiszta rablóháború frontjain elszenvedett vereségek hatására 1943 szeptember elején a csepeli gyár néhány üzeme beszüntette a termelést. Ez volt a háborús évek legnagyobb arányú sztrájk- megmozdulása Magyarországon. Leállt a Martin, a csőgyár. a durvahengermű mintegy ötezer munkása. A hatóságok katonákat vezényeltek a gyárba, a sztrájkot elfojtották, résztvevőit letartóztatták, vezetőikkel szemben kemény megtorlást alkalmaztak. A mecsekszabolcsi, a várpalotai, az ajka-csingervölgyi és a berentei bánya, a bonyhádi zománc- és cipőgyár, a diósgyőri vas- és acélárugyár munkássága már hónapokkal előbb küldöttségekkel és beadványokkal tiltakozott a legfontosabb létszükségleti cikkek árának 40—60 százalékos emelkedése és a hétről hétre nehezedő életkörülmények miatt. Az igazgatóságok, a Katonai parancsnokok csendőri karhatalom kirendeléséi kérték „a tüntető megnyilvánulások gyökerében való elfojtására.” A csepeli munkások sztrájkjának kíméletlen elfojtása és a karhatalom nyomása sem tudta megfélemlíteni a diósgyőri munkásokat. Az üzemben illegális kommunista csoport működött tagjainak nagy befolyásuk volt a szakszervezetbe tömörült munkásságra. A kommunisták kezdeményezésére szeptember 9-én kifejezetten politikai jellegű tüntető sztrájk robban ki Diósgyőrött, több mint kétezer munkás részvételével. Követelték, hogy vessenek véget a szovjetellenes háborúnak, kössön a kormány különbekét, tegyen intézkedéseket az ország függetlenségének biztosítására. Jóllehet, az akkori körülmények között a munkások bátor akciójának nem lehetett elhatározó jelentőségé az ország belpolitikájára, a csepeli, a diósgyőri és a többi megmozdulás félreérthetetlenül figyelmeztette a népellenes Kállay-kormányt a forradalmi proletariátus és a békeerők növekedésére. De Horthy ellenforradalmi rendszere mindennél jobban félt a néptől, vakon teljesítette Hitler kívánságait, s intézkedéseivel siettette, hogy az ország egyre mélyebbre süllyedjen a háborús katasztró-. fába. v. r,
