Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-05 / 208. szám

8. oMat «rrrr.rr maatarcrszaci i960. szeptember 53 Külpolitikai összefoglaló Wallace kortesbeszéde — McCarthy nem alakít új pártot — A csehszlovákiai helyzet Miután a két vezető ame­rikai párt eldöntötte, kit sze­retne a novemberi választá­sokon a Fehér Házba juttatni, ismét megszólalt a harmadik párt jelöltje, George Wallace volt alabamai kormányzó. Szélsőségesen reakciós néze­teit nem próbálta békeszóla­mok leplébe burkolni. Teg­nap esti televíziós beszédé­ben nyiltan megmondta: meg­választása esetén visszavon minden törvényt, amely a né­gerek egyenjogúsítását céloz­za és szigorú eljárást indít mindazok ellen, akik „áruló módon” ellenzik a vietnami háborút. Minthogy elképzel­hető nagyon sok választó, aki se Humphreyval, sem Nixon- nal nem ért egyet, egyszerű­en távol marad az urnától, Wallace ezeket a rétegeket felszólította, ne maradjanak passzívak, hanem adják rá voksukat. McCarthy békepárti szená­tor ma válaszolt azoknak, akik új párt alakítására ösz­tönzik. Közölte, nem indít új pártot, de mindent elkövet, hogy az elnökválasztással egyidőben sorra kerülő sze- nátori választások során mi­nél több hozzá hasonló gon­dolkodású — tehát a vietna­mi agressziót ellenző, a né­gerek teljes egyenjogúságáért és a szegénység leküzdéséért harcoló — szenátor jusson mandátumhoz. McCarthynak annyiban van igaza, hogy az USA közjogi és politikai fel­építése szerint csakugyan sok múlik a szenátuson, nem mindegy tehát, hogy annak milyen az összetétele. A világsajtó továbbra is részletesen foglalkozik a cseh­szlovákiai helyzettel. A Prá­gából keltezett tudósítások egybehangzóan a helyzet to­vábbi konszolidálódásáról szá­molnak be. Ugyanakkor nem hallgatnak azokról a zavaró körülményekről sem, amelyek még mindig útját próbálják állni a kibontakozásnak. A szocialistaellenes erők ugyan­is még nem tették le a fegy­vert, kivált, hogy bizonyos nyugati propagandaszervek­től további támogatást kap­nak. A csehszlovák kormány azonban törvényjavas­latot készít elő, ezzel is a szocializmus csehszlovákiai megszilárdítását kívánja elő­segíteni. A politikai konszolidáció mellett igen fontos a gazda­sági stabilizáció is. A moszk­vai Ekonomicseszkaja Gazeta című hetilap szerdán megjelent száma hangsúlyozza: a cseh­szlovák nép számíthat a Szov­jetunió és a testvéri országok segítségére. A Szovjetunióból vasérccel, szénnel, kenyérga­bonával, gyapottal megrakott szerelvények indulnak Cseh­szlovákiába, egyenletesen ér­kezik a szovjet olaj és gáz. Ugyanakkor növekszenek a csehszlovák iparhoz intézett szovjet import megrendelé­sek. A lap hangsúlyozza azt a meggyőződését, hogy a csehszlovák—szovjet gazda­sági együttműködés mind á két ország viszonylatában, mind pedig a KGST keretei között sikeresen fog tovább fejlődni. GebKzloYÓk kommunisták levele a Pravdában Moszkva, (TASZSZ): 220 óstrávai veterán kom­munista szeptember 2-án gyűlést tartott, amelyen megvitatták a CSKP Köz­ponti Bizottsága legutóbbi plénumának eredményeit. A Vita végén nyilatkozatot fo­gadtak él, amelyet meg­küldték a Pravda szerkesztő­ségének is. „Mi, kommunisták, akik még a Münchent megelőző köztársaság idején lettünk a párt tagjaivá, a CSKP vá­rosi bizottságának kezdemé­nyezésére találkozót tartot­tunk. Innen küldjük elvtársi üdvözletünket a Szovjet Had­sereg alakulatainak és pa­rancsnokságának. Mint a CSKP tagjai, kommunista becsületünkre kijelentjük, hogy az augusztusi napok­ban nem tekintettünk ben­neteket megszállóknak. A múltban mindig, és ezekben a napokban is osztálytestvé­reknek tartottunk bennete­ket, az igazi marxizmus—le- ninizmus hordozóinak” — hangoztatják az ostravai le­vélírók. ■ A fmmFeScing úía&b politikai aknamunkáiéról Kudarcra ítélt politikai di- verziónak nevezi a Pravda szerdai számában közölt cikkében Jurij Zsukov az imperialista és a pekingi propaganda újabb koholmá­nyát egy állítólagos „ameri­kai—szovjet megegyezésről”, amelynek célja a világ ket­téosztása a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Ezzel összefüggésben a szerző idéz.: a New York Times és a Daily Telegraph jelentését, amely szerint a Szovjetunió a szocialista or­szágokkal közösen tett cseh­szlovákiai lépéséről előzete­sen tájékoztatta Washing­tont és biztosítékot szerzett arra, hogy az „Egyesült Ál­lamok nem fog reagálni” er­re az intézkedésre. A nyugatnémet sajtó még tovább ment: közölte, hogy közös amerikai—szovjet dek­laráció készül, amelynek célja a világ kettéosztása. Ezt a rágalmat a „szovjet— amerikai összeesküvésről” és a „világ felosztásáról” meg­ismételte Cső En-laj minisz. Zsukov rámutat: Csou terelnök. En-laj, egy sorba állva a bonni rágalmazókkal, azt ál­lította, a Szovjetunió elis­merte, hogy a Közép-Kelet, Dél-Vietnam és Délkelet- Ázsia többi része az ameri­kai imperializmus befolyási övezetébe tartozik. Személyi változás a kormány élén Brazzaville Kongóban A brazzavillei rádió közlé­se szerint a nemzeti forra­dalmi tanács szerdán elfo­gadta Alphone Massemba De­bat elnök lemondását és Alf­red Raoult, az ideiglenes kor­mány miniszterelnökét bízta meg az elnöki teendők ellátá­sával. A rádió ismertette Massemba Debat lemondásá­nak körülményeit. Eszerint az elnök, akit az elmúlt na­pok véres harcai közepette a hadsereg az elnöki palotában Őrizet alatt tartott, levelet in­tézet Augustin Poignet had­ügyminiszterhez, amelyben felkérte az elnöki funkció gyakorlására. Poignet a felhí­vásra nem válaszolt. A nem­zeti forradalmi tanács szer­dai ülésén megvitatta Mas­semba Debat lemondását és úgy döntött, hogy elfogadja azt. A nemzeti forradalmi tanács direktórizmusa a szerdai ülé­sen bejelentette, hogy a személyi változás ellenére Kongó eleget tesz a külföldi országokkal kötött szerződé­seknek és megegyezéseknek. Felhívást intézett a kongói néphez, hogy támogassa a ta­nácsot, az ideiglenes kor­mányt és az új elnököt a nemzeti egység és a demok­rácia megteremtésében. Lemondott a jemeni kormány Sanaa, (MTI): Mint a Reuter a sanaai rádió alapján jelenti, lemon­dott a Jemeni Köztársaság kormánya. A rádió szerint a Hasszán al Amri vezetése alatt álló kormány lemondá­sát a köztársasági tanács és a kormány együttes ülése előzte meg. Az ülésen Abdul Rahman elnökölt és meg­jelentek a fegyveres erők különböző egységeinek parancsnokai is. A lemondást megelőző héten az ország fővárosában összetűzések voltak a hadse­reg különböző egységei kö_ zött. A köztársasági tanács és a kormány együttes ülése elfő. gadta mind a kormány, mind az összetűzésekben részt vett katonai egységek parancs­nokainak lemondását. A kor­mány mindaddig hatalmon marad, amíg meg nem ala­kul az új kormány. Elfoglalták Aba várost Lagos! hivatalos jelentés szerint a nigériai szövetségi haderő szerdán elfoglalta Abát. A nigériai hadsereg főhadiszállásán közölték, hogy helyi idő szerint tíz órától nigériai zászló leng a város felett. Aba elfoglalásával csak két, viszonylag jelentős vá­ros, Owerri és Umuahia maradt a kelet-nigériai re­zsim ellenőrzése alatt. A szövetségi csapatok el­foglalták az Afikpo és Oklgwi között fekvő Owutut is, amely stratégiai szem­pontból igen jelentős város. A külpolitika híreiben szerepelnek Status quo Politikai nyelvünknek ez a mostanában ismét gyakran előforduló kifejezése sok mindent foglal magába: ami­kor például „európai status quo”-ról beszélünk, akkor ezek a szavak a földrészün­kön a második világháború után kialakult helyzetet jel­zik. Azt például, hogy a le­vert hitleri birodalom helyén két német állam alakult meg. Ausztria visszanyerte önál­ló állami létét, egész sor európai ország pedig felsza­badult. A „status quo” tulaj­donképpen rövidebb formája az eredeti „status quo ante” latin kifejezésnek. Ez szó szerint annyit jelent, mint „megelőző állapot”. A nem­zetközi jogban terjedt el fo­galomként: azt az elvet sű­rítette össze tömör formá­ban, hogy a békeszerződések területi rendelkezéseinek a háború előtt volt álla­potból kell kiindulniok. Ahogyan a „status quo an­te” formula „status quo”-ra rövidült, úgy bővült az értel­me. Ma már általában a „status quo” kifejezés alatt „fennálló állapot”-ot értenek. Politikusok beszédeiben, új­ságírók hírmagyarázataiban gyakran bukkan elő a „sta­tus quo”, hol úgy, hogy va­laki a „status quo” megvál­toztatására törekszik, hol pe­dig olyan formában, hogy va­laki szót emel a „status quo” fenntartása érdekében. E nyelvtani fordulatok — hogy az európai példánál ma­radjunk —, kontinens népei számára az élet vagy halál, a béke vagy háború sorskér­déseit jelentik. Aki az „eu­rópai status quo”-t meg akarná vátoztatni, csak fegy­veres erőszakkal tehetné, il­letve tudnia kell, hogy a fennálló helyzet alapvető mó­dosítása, még ha kezdetben látszólag vértelenül, vagy csupán politikái eszközökkel indulna meg, elkerülhetetlenül véres háborúba torkollana. Nem kell bizonygatni, hogy ki az, aki a „status quo’’ fenntartására és ki az, aki annak erőszakos megváltoz­tatására törekszik a mai Eu­rópában. A szocialista orszá­gok a békés egymás mellett élés elvi politikája alapján a második világháború után kialakult helyzetből indulnak ki és ennek a helyzetnek az elismerését követelik a nyu­gati tőkés országoktól is, A Német Szövetségi Köztár­saság, az állami politika rang­jára emelte a „status quo” megváltoztatására irányuló szándékait. Bonnban nem is­merik el a Német Demokra­tikus Köztársaság létét, az NSZK-t akarják elfogadtatni a világgal, mint az egyetlen német államot, e mögött pe­dig az húzódik meg, hogy a bonni revansisták a Német Demokratikus Köztársaság elleni támadás, az NDK be­kebelezésének terveit forgat­ják a fejükben. Hasonlókép­pen a „status quo” megvál­toztatására törekednek Cseh­szlovákia rovására is: a szu- détanémetek szervezetei hi­vatalos nyugatnémet támo­gatással hangoztatják területi követeléseiket. Egy új „anschluss” azaz Ausztriának valamilyen német birodalom­hoz csatolása is ott van a bonni vágyálmok között, Áe NSZK vezető körei bem is­merik el az Odera—Neisse határt, Lengyelország nyugati határait, fenntartják igényü­ket lengyel területekre, sőt az egykori Kelet—Poroszor­szág esetében még szovjet földre is A szocialista országok né­pei tudatosan küzdenek az európai „status quo” fenntar­tásáért, mert ez, a földrész békéjének, biztonságának alapja. Cainege La fos Válogatása Moszkvában Andre) Grecsko marsall, szovjet honvédelmi miniszter meghívására szeptember 3-tól 4-ig Czinege Lajos vezérez­redes, honvédelmi miniszter nem hivatalos látogatáson Moszkvában tartózkodott. A két baráti ország honvé­delmi minisztere szerdán megbeszélést tartott, amely­nek során megvitatták a köl­csönös érdeklődést kiváltó kérdéseket. A meleg élvtársi légkörben lezajlott megbeszé­lésen szovjet és magyar ka­tonai vezető személyiségek is jelen voltak. A megbeszélés után Grecs­ko marsall ebédet adott Czi­nege Lajos tiszteletére. Czi­nege Lajos és a kíséretében lévő személyiségek szerdán este hazaérkeztek. Bodrogi Sándor: 3€. Ezt áz utolsó mondatot csendes nevetéssel mondta, és Schirmbaumnak olyan érzése volt, hogy nem is gondolja komolyan. Nehéz nap van mögöttük. Délelőtt váltak el egymástól. Schirmbaum később dolga- végezetlenül találkozott újra az asszonnyal. ...Gömöry hajnalban érke­zett Berendre, a kí-s, szüle­tő településre. Eléggé kietlen tái fogadta, irtás az erdő közepén, gomolygó porfel­hő, és néhány egyformán szürke épület. A gyár első részlegei készültek csak el, néhány hűtőtorony, párszáz méter csővezeték, ez volt minder. A gyártól nem messze V alakúra kiképezve két épü1 * húzódott. Az egyikben .áthatóan családok laktak, az ablakokon füg­göny volt és gyerekek han- cúroztak a lakások élőtti keskeny, színes erkélyeken. A másik épületben — no­ha külsőleg nagyon hasonlí­tott a családok lakóházához — valami kaszárnyaszerűt vett észre. Csakhamar rá­jött, mi sugallta ezt a gon­dolatot. Az ablakokon nem volt függöny és jól látta, hogy a szobák nagy részében emeletes ágyak sorakoznak egymás mellett. — Itt még lógni sem le­het — gondolta Gömöry — kész lebukás egy idegennek itt ténféregni. Legszívesebben azonnal visszafordult volna, de félt Janától és sikertelenség ese­tén az ODESSZÁ-tól. Hirtelén Ötléttől kapatva visszament és az országúiról bevezette a kocsiját. Felnyi­totta a motorház tetejét és egy pillanat alatt szétdóbta az elosztófejet. Ez! követőén a csomagtartót is felnyitot­ta, emelőt vett elő és fel­emelté a kocsi hátulját. A kulccsal kivette a gyertyá­kat, viaszosvásznat terített le és a kocsi alá bújt. Tevékenykedett, körüljár­kálta a kocsit, közben be­nézett a laktanyaszerű ház­ba is. A portás bizalmatlanul fogadta. — Egy autószerelő kellene — mondta Gömöry — az országúton elkezdett köhög­ni a motor, láttam a háza­kat, gondoltam, begurulok ide, mert én bizony alig ér­tek a motorhoz. A portás a fejét vakarta. —- Itt kérem, csak építő­munkások laknak és néhány technikus a gyárból. Beren- den nincs autószerelő, mi az AKÖV kocsijaival fuvaro­zunk, mert műhelyünk sincs, még a futó hibákat sem tud­ják megjavítani. — Akkor itt rostokoljak 'az idők végtelenjéig? — kérdezte Gömöry. — Kell Itt személyautónak lennie, lát­tam a porban a guminyo­mokat. — Személyautó van. A professzornak is van egy kocsija, meg az építésvezető­ségnek is van. De ismeri a sofőröket! Mind aranykoro­nával jött a világra és fél­nek, ha lefekszenek a kocsi alá, leesik a fejükről. — És az a professzor? Az gépész? Mert ha gépészek­kor keU annyit értenie... — Nem gépész az kérem. Vegyész. Valami híres em­ber. Ki sem búvik az odú­jából, csak amikor dolgozni megy. De akár hiszi, akár nem, hamarabb kel, mint az építők. És még éjjel is égeti a drága villanyt. És olyan büdöset csinál a folyosóra, hogy az emberek azt mond­ják, nem műtrágya-, hanem záptojásgyár épül majd itt Gömöry nagyot sóhajtva ment vissza a kocsijához. Mindent tudott ami érdekel­te... Másnap reggel GŐmŐry ragyogó arccal fogadta ket­tőjüket. — Megvan ez az átkozott Wocheck — mondta — Bé­rén den él, valami laborató­riuma lehet ott, mert min­denki panaszkodik, a koty- valékai szagára. Hildé veié van, láttam is, a második emeleten laknak, a folyosó végén vannak a szobáik. — Behatolni ? — Azt hiszem elég nehéz. — De háromszáz ember közül kiemelni kettőt — vél­te Schirmbaum — csaknem lehetetlen. — Lepuffantjuk és kész — mondta határozottan Gö­möry. — Álljon a menet —emel_ te fel kezét Jana. — Nekünk Wocheck élve kell és Hilde is élve kell, és aki lőni mer, az a következményekért ma­gára vessen. — Tizenegykor elindulunk Berendre — mondta később Jana. — A közelben meg­várjuk a sötétedést, beszer- zünk három munkaruhát és azután megyünk tovább, Be- rend irányában, de úgy, hogy oda már este érkez­zünk. Önök ketten bemen­nek az épületbe, bekopog­nak Wocheckhoz. Doktor, vigyen magával valamilyen altátószert, vagy valami olyasmit, ami nagyön gyor­san hat. Bekopogna i# s Wocheckot keresik. Gömöry beszéljen és csak magyarul. A mese: át kell rendezniöka lakást és ki kell cserélni né­hány széket. A fürdőszobába menjenek először, bizonyára ez is tartozik a lakáshoz. Ott a vattát vagy a zsebkendőt készítsék elő, és németül hívják be a professzort. Bi­zonyára annyira meglepő­dik, hogy habozás nélkül belép a helyiségbe. Ekkor Gömöry szorítsa az arcára azt a vattadarabot, Schirm­baum pedig — ha Hilde ott­tartózkodik — egyszerűen üsse le. — Sejthetik — folytatta Jana —, hogy a harmadik múnkááruhárá nem nekem lesz szükségem. Ezt feladják Wocheckra, kétoldalt bele­karolnak és így hozzák le az emeletről. Gömöry dók- ' tor kocsija ott áll majd va­lahol az épület körül, ahol hagyták. Én a Mércedésse! a kijárást fogom biztosítani, s mikor jönnek, akkor az or­szágutat úgy lezárom, hogy ha Valamilyen jármű üldöz, né magukat, néhány percig ne tudjon élhaladni. Gö­möry doktor gondoskodik arról, hogy a professzor za­vartalanul áludjon. (Folytatjuk) | Kémtörténet

Next

/
Thumbnails
Contents