Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-05 / 208. szám

1968. szeptember Si ' mPTFT MÁ<S¥ARORS7ÁÖ 8. oldal jövő évi kenyerünk Az őszi munkák szervezé­sén fáradoznak ezekben a napokban mindenütt a me­gyében. Ezek között első he­lyet foglal el a jövő évi ke­nyerünk megtermelése fel­tételeinek biztosítása. Az utóbbi hetekben esett csa­padék megkönnyítette a munkát: emberek, gépek ki. sebb erőfeszítéssel dolgoz­hatnak. Az idei tapasztalatok min­dennél meggyőzőbben iga­zolták, hogy a kellő időben, szakszerűen végzett vetések, a ió talaj előkészítés, a nagy rr.űtrágyaadagok és a bevált búzafajtái; együttese a leg­kritikusabb időjárási viszo­nyok között is meghozza a kívánt termést. Idén mind­járt tavasz után beköszön­tött a szárazság és tartós maradt. Ennek ellenére si­került megtermelni a szük­séges kenyérnek valót, Na­gyon lényeges eredménye ez szocialista mezőgazdaságunk­nak ég köszönet illeti érte a mezőkön fáradozókat, a termelést szervező, irányító szakembereket. De mind­azokat is, akik a gyárakban, intézményekben, forgalom­ban közvetett formában köz. reműködtek a siker érdeké­ben. .. Most pedig mint több hír érkezik, hogy újravetik a jövő évi kenyérnek való mag. ját. A Hodászi Állami Gaz­daság területén gyönyörűen sorjádzik a kikelt rozs. De szinte nincs is a megyének olyan része, ahol kisebb-na- gyobb lendülettel ne kezd­tek volna már hozzá a ve­téshez. S még jobb ered­ménnyel, még nagyobb erő­vel végzik a talajelőkészítés munkáját. Kötelező tervszá­mokat, előirányzatokat ez­úttal sem kapnak a termelő gazdaságok, A feladat azon­ban enélkül is az, hogy a legutóbbi terület minden­képpen bevetésre kerüljön. Ennek érdekében, helyeseb­ben ekörül kell „forognia” az őszi munkák általános szervezésének. Azokról a te­rületekről takarítani le előbb a beért kapások ter­mését is, amelyeket, ősziek vetésére jelöltek ki. Ennek érdekében bonyolítani szük­séges az egyéb teendőket, szállításokat, nyújtani a gé­pek műszakjait. A naptár szeptemberre fordítása egyben azt jelen­ti: megbolydult, s emberek­kel, gépekkel telt meg ismét a határ. S ma már — sze­rencse — túl vagyunk azon az állapoton, V v csupán az ember kél zi munka­erejére lenne bízva az őszi teendők elvégzése. Végképp a múlté a nyakába zsákot akasztó, kézzel vető ember. Nagyüzemekké fejlődött kö­zös gazdaságainkban, ahol száz és ezer holdakban, ton­nákban és vagontételekben kell gondolkodni, a dolgos emberi igyekezet mellett a mind korszerűbb gépeké, technikáé a döntő szó. Ezt egészíti ki a tudatos szakér­telem, a figyelmes szerve­zés szüksége, melyeknek mindjobban megtanult jel­szava: idejében elkezdeni az őszi betakarítást, nem késle. kedni a vetésekkel, kihasz­nálva minden percet, ösz- szefogva minden erőt. Fontos jelentősége van, hogy a búzafajta-kérdésben is ismét előbbre léptünk. Az idei kiváló eredmények ta­núsítják ezt. A minden ar­ra való területen kiválóan bevált Bezosztája és egyéb jó tulajdonságú fajták mel­lett újabb értékes szovjet búzafajták terjednek; egyik legújabb, a forgalomba ho­zatalra is engedélyezett Ran- nája—12. Tehát nemesített jó vetőmag bőségesen áll rendelkezésre. Vegyszerek­ben, különböző gépekben sincs leküzdhetetlen hiány. Különböző kötelező aján­lásokat, utasításokat az őszi vetések végzésére nem ad ki semmiféle szerv, hivatal. A gazdaságok tapasztalt ve­zetői, szakemberei és gya­korlott dolgozói mindenkép­pen tisztában vannak az­zal, mit kell tenniök adott viszonyaik között a bő ter­més érdekében. És nem két­séges, hogy mindenütt azt akarják: saját magunk ter­meljük meg szükséges ke­nyérgabonánkat. A. R Almaszüret A Fehérgyarmati Álla mi Gazdaság központi kér_ tészetének Gosztonyi üzem- egységében megkezdték a szép pirosra érett alma szedését. A gazdag termés­ből svájci exportra is küldenek. Elek Emil felv. Szakítás a traefícMval Asszenyok marógépeknél A főváro°ban. gyárváro. sokban már megszokott, hogy asszonyok dolgoznak a vasas szakmában. Szabolcs­ban még ritka jelenség, hogy a ..gyengébb nem” monstrum gépek mellé áll. s acéldarabokat munkál meg. Talán egy kis előítélet is gátolja a nők foglalkozta­tását a vasiparban. Minden­esetre a Nyíregyházi Mező- gazdasági Gépjavító Válla­lat szakított a tradíciókkal. Egy alkatrészgyártó műhelyt asszonyokkal népesített be. Tizenöten kezdték, tizenegy maradt A nagy szerelőcsarnok mellett, ahol a vállalat az MV—280-as esztergák fel­újítását végzi, kis műhely­ben állnak a maró- és sík­köszörűgépek. A gépek mel­lett asszonyok dolgoznak, köztük egyetlen férfi, a cso­portvezető. A csoportvezető mondja: — Idén április elsején ti­zenöt asszonyt vettünk fel azzal a céllal, hogy beta­nítjuk őket a marós szak­mára, Tizenegyen maradtak. Július elsején járt le a betanítási idő, és nem túl­zók, ha azt mondom, hogy a tizenöt asszony teljes ér­tékű szakmunkássá vált. Nagy szó a teljes értékű meghatározás, de bizonyítá­sára szolgál, hogy a műhely teljesíti tervét, sőt állandó jelleggel növekszik a jó mi­nőségben gyártott alkatré­szek mennyisége. A vállalat tehát kockáztatott, de meg­érte. Vallomás a szakmáról Közel a műhely bejárati ajtajához az egyik gépen K. Istvánná dolgozik. Síi- vattyútengelyeket készít, egy húszezer darabos szé­riát bíztak rá. A csoport- vezető szerint kényes mun­ka, ötezredes tűréssel. A fia­talasszony nem titkolja: — Eleinte volt selejtem.' Most már nincs. Lassan, mindent megtanultam, a gép pontos beállítását, a gondos mérést, és egyre ritkábban kell szólni a csoportvezető­nek, hogy segítsen. M’-c a kővágást is magam csiná­lom. Az a kényes kérdés sem maradt megválaszolatlanul, miért lett vasas, miért vá­lasztotta ezt a szakmát — Gépírónő voltam és szülési szabadságom ideje alatt betöltötték a helye­met. Jó is, hogy így tör­tént. Egyáltalán nem bán­tam meg, nem is szégyellem, hogy új szakmát tanultam, hogy fizikai munkát végzek. A műhelyben jól érzem ma­gam és míg mint gépíró ezer forintot kerestem, itt az órabérrel is 1200 forint a keresetem. Teljesítménybérben is álLják a sarat A többi tizenegy asszony osztja K. Istvánná vélemé­nyét. Szeretik szakmájukat, amennyire rövid idő alatt meg lehet szeretni, és a ke­resetükkel is elégedettek. Állítják: — Ha teljesítménybérben kell dolgozni, attól sem fé­lünk. Már eddig i5 megmu­tattuk mit tudunk, de ha teljesítményben dolgozunk, akkor jobban rákapcsolunk, hiszen jól jön a pénz. Tizenegy asszony sorsa; hogy marógép mellé óllt, jól rendeződött. Sok marógép, síkköszörű kellene Szabolcs, ba. Olyan részei kellenének a vasas szakmának, mint amilyen a gépjavító vállalat­nál is van, mert a tizenöt asszony példája bizonyít? alkalmas munkaerő asszo­nyok körében is bőven van,’ csak munkaalkalom legyen. Seres Ernő AZ EGYKORI TŰZVÉSZ FALU/A Van ntií Mini fi vendégnek ©K®MTÓFÍÍLP«$©N AZ ELSŐ ÖRÄN Hammel J. felvétele Megjegyzés: Szervírozott kenyér Jó hírek érkeznek a „vidéki” vendéglátásról. Az nem új dolog, hogy a vendéglátók külön megrende­lés alapján süttetnek éttermüknek kenyeret. Olyan minőség­ben, melyet bárki szíves-örömest fogyaszt. A fehérgyarmati fmsz-i étterem is külön rendeli kenye­rét. Ez azonban ott még nem befejezett dolog. Azzal csinál űiat, ahogy a kenyeret szervírozza. Az egyformára szeletelt részeket páronként külön-külön fehér papírborítóval, vagy ha úgy tetszik, csomagolással látja el. így védik azt minden kül­ső szennyeződéstől. Nem drága befektetés, de, s az ilyen és hasonló példa követést érdemeL <*.) Gépkocsik, motorkerékpá­rok tucatjai érkeztek Ököri- tófülpösre. Nem kis ese­mény ez ott, ahonnan ed­dig mindig csak mentek különböző tapasztalatcse­rékre. Ezúttal az almater­melés sorsa hozta ide a szálkái járás mezőgazdasági nagyüzemeinek szakembe­reit. Erre lett jó az a szö­vetkezeti község, amelyről több, mint fél évszázada a borzalmas tűzhalála nyo­mán, az akkori rendszert keményen megvádolva írt Móricz Zsigmond. (Az érke­zők nem is mulasztják el, hogy míg a tanácskozás kez­dődik, meg ne tekintsék a katasztrófára figyelmeztető emlékművet.) Summáz az agronómus Tudtak a községben a mostani eseményről? Persze. Csakhogy elég oda az el­nök, az agronómusi kar és a főkönyvelő. A tagság nagy része, legalább százan a cukorrépa betakarításánál szorgoskodtak. Nem közöm­bös, hogy a cukorgyár ezúttal is az elsők közé so­rolta az itteni Szamos men­ti tsz répatermésének átvé­telét. Holdanként átlag 180 mázsát terveztek, s meglesz a 220—240. ötvenkét hold­ról szép bevétel. Érdemes érte igyekezni. De egyéb gond is szorítja a tsz-szakvezetést, munka­képes tagságát. Mintegy 400 hold őszi árpa vetését szep­tember 5-i befejezéssel tűz­ték ki. Márpedig a határidő úgy ér valamit, ha megvaló­sításra kerül. Aztán az ár­pával egy időben kell föld­be tenni 8o holdon az őszi takarmánykeverék vetőmag, ját. De vetni kell még 1200 holdon kenyérgabonát is. Varga Lajos agronómus így summázta az őszi gondokat: „Veszteség nélkül és gyor­san betakarítani, közben vetni, vetni és megint csak mindaddig vetni, amíg ked­vező időben be nem fejez­zük.” Az idei példás munkatem­pó sok értéket eredménye­zett. Kétszáz hold almás gyümölcsös nem ok nélkül „csalta” épp ide a sok szak­embert. A fehér áru szürete, lését már augusztus első napjaiban megkezdték. Idén fordult termőre 95 hold kör- tés: húsz vagon körüli ter­mést ad. Megkezdték a burgonya betakarítását. Oda is dol­gos kezek, szállítóeszközök kellenek. Gyors számítás: sokat csi­nált az utolsó pillanatban érkezett esőzés. Napraforgó­ból 1—2, kukoricából leg­alább 3 mázsával lesz több (májusi morzsoltban) a ter­vezettnél. Megkönnyítette a talajmunkát, biztosabbá tét. te az ősziek vetését. Az őszi termékek betakarítása mint­egy 13 millió forintot képvi­sel. Ez az utóbbi idő leg­jobb eredménye. Kellemes gond. Évről évre több... De van öröm is. Egy adat a termelési nyilvántartás könyvéből: idei kenyérgabo­na után tervezett 4,2 millió forinttal szemben 6,5 millió lett a tény. Mint már is­mert, több bevétel várható cukorrépából, napraforgóból és néhány más termés után is. Példa nélküli a tsz életé­ben az az ugrásszerű növe­kedés, ami a közös tehén- állomány létszámában az utóbbi két évben bekövetke­zett. Mert nem kis ese­ménynek számít, hogy 90-ről a duplájára növekedett a te. hénállomány. Mind biztosab­ban teremtik meg a több és jobb minőségű takarmány­alapot is. „Számomra a gazdasági eredmények mellett nem ki­sebb öröm ami személyem­mel kapcsolatos — mondja Varga Lajos főagronómus. — Nem idevaló vagyok, s úgy kezdtük itt a feleségemmel, hogy bérelt lakásban lak­tunk. Tavaly, hogy szolgála. tiba költözhettünk, ez a mi legnagyobb problémánk is megoldódott.” De ez csak az egyik öröm a főagronómus részé­ről. Mert másik is van. Az, hogy megérték, náluk is tar­tanak már tapasztalatcserét. Ez pedig a tsz, a falu érde­me. S akarják, hogy növe­kedjék az Itteni bemutatók száma. Asztalos Bálint Már az ókori bölcsek is kutatták, mi az általános idegesség oka? Mentségükre szolgál az orvostudomány ak­kori állása, anélkül haltak meg, hogy a nagy problémát megfejtették volna. Azóta is neves szakorvosok, tudósok vitatják e témát, mi­ért vagyunk idegesek, s mit tegyünk ellene. A teendőket nem ismerem. Csak azt tudom, hogy tudós svéd orvosok fehéren feketén bebizonyították: rendszere­sen tűsarkú cipőt viselő höl­gyek világszerte sokkal idege­sebbek, mint a lapos sarkú cipőben totyogók. Lehet, hogy ez így van, azonban ismerek egy-két ki­vételt is. Szívem választottja, Cicoma Cica, amióta isme­rem, folyton tűsarkon tipeg és halálosan nyugodt. Anyám ba­rátnője, özvegy Hekedliné vi­szont halálosan ideges, mivel negyvenkettes lábaira évek óta nem talál megfelelő tű­sarkú cipőt Az idegesség titka Állítólag a fültépö városi zaj sem egy cérnaidegzetü em­bernek való. Tudós zajmérő szakemberek pontosan kiszá­mították, hogy például az asz­falt fúrógép zajától legalább annyian kapnak idegsokkot, mint a rosszul gazdálkodó tsz- ek tagjai a munkaegységre ju­tó forinttól. Persze fordított példa is akad, mert zajszakértök állí­tása szerint a reggelenként kukorékoló kakasok hangja ,,Phón’’-ban mérve egyenlő bármely új bérház szomszéd lakásából áthallatszó vekker­óra csörgő hangjával Az ita­tás előtti ideges lónyerítés pedig vetekszik a rádió „Csak fiataloknak” című műsorának több slágerével. Egy falusi éjjeli kutyakon­cert pedig csaknem egyenlő egy nagyvárosi áruház zsiva­jával. Igaz, falun csak a magad ura vagy Este bezárkózol ki­csiny hajlékodba, bömbölhet a tv, szólhat a rádió este tíz után is, nem szid senki, egye­dül dühönghetsz a rossz mű­soron. Városban ez lehetetlen. Ha történetesen társbérletben élsz, vagy albérletben húzod meg magad, még a vacsorádat sem tudod egyedül főzőcskézni, Nyomban ott terem szeretett lakótársad és miközben lába­sodba néz, a füledbe duruzsol­ja a magáét. Talán ezért vagyunk idege­sek. Lehet. Csak azt nem. tu­dom, hogy miért zsibbad a fü­lem?™ Z. A,

Next

/
Thumbnails
Contents