Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-29 / 229. szám
’-4 mist ICfütST-i^-ÖTAÍfOSCTSrc; - VAS.*t«firAPI WSLLlKteT v !« «Ssotételiér SS—* Itt a házunk, majd ketten gyorsabban felépítjük. Kép szöveg nélkül M. Svandrlik: Megmaradtam szilárd elhatározásom mellett. — A fiú úttörőtáborba megy. és punktum! — szögeztem le. Egyébként ez nem is fiú, hanem egy kis nyirn- nyám alak. Az ő korában én öt kilométert futottam egy moziig, ő pedig még mindig a „Tente baba, tentét” hallgatná. Én ilyenkor már rá-rá- gyújtottam, ő pedig még mindig édes süteményeket kunyerál. Aztán segítettem a tűzoltóknak elfojtani a tüzet, bezzeg ő zivatar idején az ágy alá bújik! És mindez azért van, mert állandóan az anyja és a nagyanyja szoknyáján ül. Hadd menjen csak el a táborba, ott legalább móresre tanítják! A táborvezető Polodonát — jó ismerősöm — majd felvilágosítom, hogy szedje ráncba kissé az úrfit. Feleségem sírva-szipogva bizonygatta, hogy Zdenek nagyon érzékeny gyerek, és nem bírja elviselni a táborral járó megpróbáltatásokat, mert — úgymond — ő nem ellenzi ugyan a spártai nevelést, de az a tábor egy pokol. S aztán ott van a nagymama. Ha megtudja, hogy elengedtük a gyereket, többé tudomást sem akar majd venni rólunk, az bizonyos. Zdenek bőgött, és azt kiabálta, hogy nem akar tudni semmiféle Folodonátről, s hogy még a táborba való érkezés előtt megszökik.. Mindezek ellenére egy jottányit sem engedtem álláspontomból. Ezután lekentem a nyafogó Zdenek nek egy ■ nyaklevest és kijelentettem': — Szót fogadsz Polodonátnak, ö majd kigyógyít akut önállót- lanságodból. Megértetted? És eszedbe ne jusson szívettépő leveleket írni! Nekünk csak jókedvű, sallangmentes levelet küldj! A bánatodat magadban tarthatod. S jegyezd meg,. ha csak egyetlen szóval is panaszkodni mersz, úgy eltángállak, hogy a hátsó feled olyan kék lesz, mint a júniusi ég! A gyerek elutazása után feleségem valerianacseppeket hordott magánál állandóan, én azonban szentül hittem Polodonát táborvezető pedagógiai művészetében, s abban, hogy Zdenek nem fogja megszegni tilalmait. Nemsokára megjött a levele. „Drága Szüleim! Mindenekelőtt szeretettel üdvözöllek benneteket és hálás szívvel gondolok rátok. KERESZT REJTVÉN* Mátyás Ferenc költőnk vízszintes 34. című verséből idézünk a vízsz. 1. függ. 13. és 35. sorokban. Ezeket és a vers címét kell beküldeni. vitte a szél a tenger-leheletet, — Vízszintes: 13. Kevert ágak. 14. Elektroncső kei bevezetéssel. 15. Végtelenül fltu'va. ifí. Jóra irányuló törekvés. 17. Lám. 18. Régi társasjáték (ék iölpsieg). 12. Színművésznői,*... zz. Keleti uralkodó, névelővel. 23. Liter nagyobbik fele. 24, CZö. 26. Borsod-Abaúj-Zemp- lé.i. 28. Kanyarban van! 29. Egyik minisztériumunk Betűi. 30. Ilyen évszak az ősz. 31. Fonodái kellék. S3. Vissza: kétjegyű mássalhangzó. 36 Az Alpokkal kapcsolatos pi. varos, növény. 37. Balaton menti helységből való. 39. Versenyre treníroz. 40. A-val a végén kuk: Vicából lözült étel. 42. ósz- sze-vissza tud. 43. Ez a nap. 45. G) ári bejárat. 47. Régi mesefilm címe. 48. Hamis. 49. Salto..., halál c.cas. 50. ZLŰ. 51. Bódult. 54. Rugalmas ágybetét. 55. Anyagi tehetség. 55. Bibliai személyt (ék hiány). 58. AMT. 59. Hegyaljai heti i.iog. #1. Díjszabás. 63. Uralkodói ék. Függőleges: 2. Táncdalénekesnő, utónevének kezdőbetűjével. 3. Kötelezte magát. 4. Zola regény. 5. Vissza: ellentétes kötőszó. 6. MII. 7. Európai főváros. 8. Férfinév. 9. Fél saru! 10. „A dia” betűi keverve. 11. A Fertő tóba Omló osztrák folyó. 12. Gonosz fondorlat. 20. Világosszűke hajú, utolsó előtti kockában kétjegyű mássalhangzó. 21. Község megyénkben. 24. Szántóföldi ör. 25. Régi. 26. Kígyóíajta. 27. Hangot adott. 30. Nem sorozat, második kockában kétjegyű mássalhangzó. 32. Helység az USA Dél-Dakota államában. 34. Belső szerv. 33. GL: 40. Malomipari mellékteráMfc. H, Város németül. 44. Végtagjai, névelővel, 45. Amerikai költő és író (1809—49). 46. Kalap közepe! 47. Kibontaná a csomót. 50. Sír. 52. Svájci város. 53. Éppen hogy. 55. Gyermekeink kedvenc írója. 57. TFA. 59. TOM. 60. Vissza: éktelen vidék!!! 62. Asztatin vegyjele. 63. Kicsinyítő képző. A megfejtéseket október 7-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el. Szeptember 15-1 rejtvénypályázatunk. Megfejtése: Elkészült és slpKtaií első útjára a Benin atomjégtörő hajó. Tizenhatezer tonna. Nyertesek: Böszörményi Gyula, Demeter Sándor, Garaj Erzsébet, Parp László és Téglási Mária nyíregyházi, Borzován Jó- zsefné kántorjánosi,, Papp Gyula komlódtótfalui, Tulipán István nagykállói. Sipos Ferencné nyírbátori és Nyitrai Gabriella tisztaberek! kedves rejtvényfej tőink. A nyeremény-könyveket postán elküldtük» Kimondhatatlanul örülök és jól érzem magam, mert any- nyit fürödhetünk, amennyit csak akarunk, s különben is tegnap két fii\ a vízbe fulladt. Itt rengeteg a vipera is, amit puszta kézzel megfoghatunk, nem számítva azt sem, hogy a legközelebbi orvos 8 km-re van hozzánk. Persze, nincs ebben semmi különös, az a fontos, hogy meg ne marjon, mert attól meg is lehet halni. Gyakran kimegyünk a kőbányához, ahol hatalmas kövek hullanak alá a magasból. Nagyszerű látványt nyújtanak az óriási robajjal lezuhanó óriások. Tegnapelőtt egy ilyen kődarab agyonsújtotta az egyik gyereket, de nem halálosan. Tegnap pedig elcsentünk a kőbányászoktól egy pár kocka dinamitot, majd szombaton beledobjuk a tábortűzbe. Hadd legyen egy kis látványosság, nem igaz? No igen. és van itt egy forgalmas vasúti átjáró is, tele van lódarázsfészekkel a környéke. Tehát egyáltalán ne nyugtalankodjatok miattam, drága szüleim, én nagyon jól érzem magam. Csókol benneteket fiatok: Zdenek.” E levél elolvasása után nejem ájultan esett össze, s még csak nem is a heverőn, ahol általában máskor, hanem a földön. Adtam neki egy pohár ásványvizet, mire felnyitotta a szemét. Lefektettem a heverőre, majd megnéztem a naptárt. Pénteket mutatott. Tehát a di- namilot holnap fogják a tábortűzbe dobni, s így még idejében odaérkezhetem, feltéve, ha Zdenek addig a vízbe nem fullad, meg pem marja egy vipera, vagy el nem üti a vonat. A lódarazsak kevésbé érdekeltek., Mosolyogva köszöntött a kávébarnára sült Polodonát. Nyomban szemrehányásokkal illettem, aggódva gyermekem életéért, s bizonyítékul elővettem Zdenek levelét. Polodonát a levelet olvasva felnevetett, és kijelentette, hogy itt van ugyan a folyócska, de abba csak egy katicabogár tudna belefulladni, az is pi- tyókás állapotban. Kígyót nagyítóval sem lehet találni, a lódarázs pedig még a múlt század végen kipusztult. Ami pedig a kőbányát és a vasúti átjárót illeti, — ezekről sohasem hallottak errefelé. Nem kis időbe telt amíg lehiggadtam. Nézzenek oda! Hát így bolonddá tudja tenni az embert ez az alamuszi- kölyök? Aztán nyugodtan ha« zautaztam és válaszol tam Zdeneknek: „Drága gyermekem! Anyukáddal együtt nagyon örvendünk, hogy ennyire megtetszett neked a tábori élet. Reméljük, hogy később is bátran bele mersz menni a folyóba, és nem félsz a víz- befúlástól. A viperát, amit megfogsz, jobb, ha először meglóbálod néhányszor a fejed fölött és úgy dobod a levegőbe. Ez roppant szórakoztató, majd meglátod. A dinamitot illetően pedig azt ajánlom, hogy csak úgy egyszerűen ne dobjátok a tábortűzbe, hanem inkább dugjátok a lódarázsfészekbe, s gyújtsátok meg. Ne féljetek, semmi bajotok nem történik. Fentieken kívül melegen ajánlom a kőbánya további látogatását, mert a hulló kövek elől való elugrás nagyon fejleszti az ügyességet. Igazán boldog vagyok, hogy az én Zdenek fiam ilyen bátor, és kívánom, hogy a vakáció végéig még nagyon sok hasonló élményben legyen részed. Csókoi szerető Apád.” Baraté Rozália fordítása Ki mit ad el? Még elevenek emlékezetünkben azok az izgalmas hónapok, amikor egyik vetélkedő a másikat érte. Ki mit tud, ki minek mestere, ki miben tudós, ki tud rosz- szabbul tó.ncdalt énekelni — mindezt az egész ország végig izgulta. Hanem akárcsak a nyaralásnak vagy a görögdinnyének, a vetélkedésnek is van utószezonja. Ennek fénypontja az az országos döntő, amelynek most folyó középdöntőiről a sajtó is hírt adott és amelynek végső mozzanatáról bizonyára a tévéközvetítést sem kerülhetjük majd el. A kereskedelmi eladók szakmai-szél - lemi vetélkedőjéről van szó. Ennek létjogosultságához kétség nem fér: bizony olykorolykor jelentős szellemi erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy az eladó rásózzon valamit a vevőre. Egyik fővárosi lapunk tudósítója bekukucskált egy középdöntőre. Onnét idézte u következő párbeszédet. A közönséget képviselő zsűritag így fordult az eladóhoz: „Est a cipőt alig negyedórával ezelőtt itt vettem, felhúztam s amikor a zebrára léptem, a cipő talpa a járdán maradt Az eladó szemrebbenés nélkül megfelelt: „Tessék ideadni a blokkot, a cipőt kicseréljük”, A tudósító így folytatja: „A versenyző jól felelt, s továbbjutott”. Akárki láthatja, hogy a zsűri páratlan ravaszsággal fogalmazta meg a kérdést és nem csekély szellemi erőpróbának tette ki a versenyzőt. De ő méltán jutott tovább, mivel rendkívüli leleményességről tett bizonyságot. A zsűri részéről ez a kérdésfeltevés egy mély lélektani kísérlet volt. Ugyanis a kereskedelmi eladó életében megtörténik, hogy a vevő visszaviszi a negyedórával korábban vásárolt cipőt, külön a felsőrészt és külön a levált talpat. Az eladó ilyenkor rendszerint gépiesen közli a vevővel, hogy „a kedves vevő kétségtelenül nem rendeltetésszerűen használta a cipőt, ezért vált le a talpa”. A kedves vevő ahelyett, hogy magába szállna és elhatározná, beiratkozik inasnak az első cipészmesterhez, vitatkozni kezd és azt állítja: ő igenis rendeltetésszerűen használta a cipőt. Az eladó ilyenkor fölényes mosollyal szokta kérdezni: „Úgy? Hadd halljuk, hogyan?” Mire a vevő: „Fogtam ezt a pár cipőt, felhúztam a lábamra, és elindultam hazafelé”. Az eladó: „Ez jó! Csak úgy, hiibeleba- lázs módra felhúzzuk azt a cipőt és nekivágunk az útnak... De vajon meggyözö- dött-e a kedves vevő, hogy tiszta-e a.z a járda, nem ék- telenkednelc-e rajta hepehupák, nem nyirkos-e az aszfalt as esőtől, megfelelő-e a levegő páratartalma és így tovább. Vajon tudatosan számította-e ki lépteit a kedves vevő, egyenletesen ho,ladt.-e, nem csapkodta-e a lábát az aszfalthoz, nem csoszogott-e, mint eSV hebehurgya kamasz es így tovább. No ugye, mindez esze ágában sem volt a kedves vevőnek. Hát akkor■ süsse meg a cipőjét a levált talppal együtt!" Amint, említettem, az eladó továbbjutott a vetélkedőn, mert nem esett a mindennapi rutin áldozatául és magas fokú szellemi emelkedettséggel átlátott a szitán, Felismerte, hogy most nem igazi vevővel van dolgát hajmn egy álvevővel, egy képzett zsűritaggal, akii a fentebb leírt érveléssel nem lehetett megetetni. Ezért találékonyan ezt felette: „Tessék ideadni a blokkot, a cipőt kicseréjük”. A zsűri pedig nagyra értékelte, hogy az eladó nem dőlt be és nem sablonos választ adott. A zsűri nyomban látta, hogy kiváló eladóval áll szemközt, aki érti a csíziót. Mert. ha ez az eladó egy ilyen visszafojtott izgalomtól terhes pillanatban fel tudta ismerni, hogy ezt a levált talpú cipőt egy vevőnek álcázott szakértő tartja az orra alá, akkor az igazi vevőt is bármikor képes felismerni és neki már nem azt fogja felelni, amit a zsűrinek, hanem amit a vevőknek kell ilyenkor felelni, A találékony eladó vitathatatlanul megérdemli jutalmát: egy pár olyan cipfti, amelynek még ködös időben sem válik le a talpa, H. T. NYÍRSÉGI ŐSZ kereskedelmi vásár Nyíregyházán, a Jókai téren OKTÓBER 6-IG Az iparcikk Kisker. Vállalat, az Élelmiszer Kisker. Vállalat, a Nyíregyházi Földműi esszövetkezet h a Vendéglátó Vállalat KÖZÖS RENDEZÉSÉBEN. I hematotott áruk a helyszínen meg* vásárolhatokNYITVA mindennap reggel 8-töl este 7-ig.
