Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-18 / 219. szám

i. oraái KELET-MÄGYARORSZAC 1968 szeptember 18. Súlyos harcok Vietnamban Újabb amerikai felderítő repülések Hanoi környékén Saigon, (MTI): Dél-Vietnamban hétfőn a harci cselekmények tovább folytatódtak. A leghevesebb összecsapásra a kambodzsai határnál, Saigontól 64 kilo­méternyire északnyugatra ke­rült sor. Ahol a hazafias erők automata fegyverekkel és gránátokkal támadták az amerikaiak egy páncélos konvoját. A megtámadott amerikai egység támogatásá- i ra helikopterek is közbelép. »tek. Az amerikaiak bevallott I vesztesége 9 halott és 16 I «ebesült volt. ( A Mekong deltájában fo­lyó harcokkal kapcsolatban az AFP idézi a dél-vietnami kormányhadsereg egy jelen, tését. A jelentés szerint a felszabadító hadsereg most arra törekszik, hogy a del- 1 tavidéket gazdaságilag és katonailag elvágja az ország többi részétől. A hazafias erők minden erőfeszítésüket a 4. számú országútra össz­pontosítják. A főváros nyers­anyag. és élelmiszerellátásá­nak fő útvonalára. Ezen az útvonalon zajlott le a napokban a Saigontól körül­belül 70 kilométernyire dél­nyugatra az a csata, amely­ben a felszabadító hadsereg két zászlóalja vett részt. Saigoni katonai forrás kedd délelőtti közlés szerint a fegyvermentes övezettől dél­re a hazafias erők 10 órás harcot vívtak amerikai lö­vészek Da Nangtól 16 kilo­méternyire délre fekvő tábo­rának védőivel. A támadást a tábor ellen erőteljes akna- tűzzel kezdték meg a sza­badságharcosok még hétfő éjjel, az amerikai katonák helikopterek támogatásával viszonozták a tüzet. Hírügy­nökségi jelentések szerint az amerikaiak 47 halottat és 206 sebesültet vesztettek, a hazafiak vesztesége 27 ha­lott volt. Amerikai B—52-es óriás­bombázók, helikopterek és vadászbombázók — mint Saigonban közölték — a hétfői nap folyamán 1658 bevetésben támadták Észak- és Dél-Vietnam területeit. Ebből Észak-Vietnamra 129 bevetés esett. A rossz idő­járás okozta 15 napi szünet után az amerikai légierő folytatta felderítő repüléseit Hanoi környékén. A „Szonda— 5" Mars-repülést készít elő ? Berlin, (MTI): Herbert Pfaffe, az NDK egyik űrkutatási szakértője a Tribüne című lapban mél­tatja a „Szonda—5” szovjet műhold jelentőségét. A tu­dós két szempontból tulaj­donít nagy fontosságot a szovjet űrkísérletnek: 1. A műhold nyilvánvaló­an a napkitöréseket és a kozmikus sugárzásokat vizs. gálja olyan időpontban, ami­kor a naptevékenység már elérte a maximumot. Ez ki­emelkedő jelentőségű újabb űrrepülések, köztük a Holdra vezető emberi űrrepülések előkészítése szempontjából. 2. Kipróbálják a fedélzeti berendezéseket a jövő évre tervezett Mars-kísérlet elő­készítésére. A tudósok felte­hetően kísérletet tesznek majd arra, hc^y a Marson szovjet űrhajó sima leszál­lást hajtson végre. A kínai kérdés az ENSZ napirendjén Néw York, (MTI): Tizenegy ország hétfőn hi­vatalosan kérte, hogy az ENSZ közgyűlése tűzze na­pirendre a kínai kérdést. A 11 ország: Albánia, Algéria, Kambodzsa, Kongó (Brazza- i vilié), Kuba, Guinea, Mali ’ Románia, Szíria, Mauritánia 1 és Dél-Jemen az őszi ülés­szakón határozati javaslatot terjeszt majd élő a népi Kí­na törvényes ENSZ-jogainak helyreállítására és a tajvani képviselő eltávolítására. Mint ismeretes, az ENSZ közgyűlésén tavaly Kína ENSZ jogáról előterjesztett határozati javaslatot 58 sza­vazattal elutasította. Akkor a határozati javaslat mellett negyvenötén szavaztak, ti­zenhéten pedig tartózkodtak. LAPZÁRTAKOR A CSKP KB elnökségének illése Prága, (MTI): Kedden Prágában Ale­xander Dubceknek, a párt el­ső titkárának elnökletével ülést tartott a CSKP Köz­ponti Bizottságának elnöksé­ge. Az elnökség a moszkvai egyezmény végrehajtásáról tárgyalt és pozitívan értékel­te O. Cernik miniszterelnök Moszkvában folytatott meg­beszéléseit. Az ország belpolitikai hely­zetének elemzéséből kiindul­va javaslatokat fogadtak el a fejlődés további útjáról, valamint a legközelebbi idő­ben folytatandó kétoldalú ta­nácskozások előkészítéséről. Ismételten megerősítették a szerződésekben vállalt köte­lezettségek végrehajtására irányuló készséget s gyakor­lati javaslatokat fogadtak el arról, hogyan lehet leküzde­ni az e politika útjában álló akadályokat, visszautasítani azokat a kísérleteket, ame­lyek a jelenlegi helyzet né­hány népszerűtlen problémá­jának megkerülését célozzák és elriasztanak egyes égető kérdések megmagyarázásától. Az elnökség a továbbiak­ban a pártélet belső ügyeivel foglalkozott Részletes tervet vitattak meg a CSKP szer­vezeteinek jövőbeli munká­járól. Konkretizálták a fel­adatokat gazdasági, politikai, ideológiai és külpolitikai vo­natkozásban és elfogadták az e területen október végéig végzendő munka főbb elveit. Az elnökség szükségesnek ítéli a CSKP XIV. rendkívüli kongresszusának olyan előké­szítését, hogy az teljesen megszabhassa a jövő időszak politikai irányvonalát, tár­gyilagosan értékelhesse a XIII. pártkongresszus óta végbement fejlődést, megha­tározhassa a januárban meg­kezdett fejlődés folytatásá­nak reális feltételeit, érté­kelhesse a társadalom és a párt sajátos helyzetét. A XIV. kongresszus előké­szítésének időszakában ezek a legfontosabb feladatok, amelyeket még a Központi Bizottság ülésén is meg kell vitatni és a kongresszusi kül­döttek munkájának közép­pontjába kell állítani. Az elnökség foglalkozott Csehszlovákia új államjogi elrendezésével Is. Végül sze­mélyi kérdésekkel foglalko­zott és tudomásul vett né­hány nemzetközi tanácsko­zással kapcsolatos jelentést Szovjet—bolgár közlemény a két ország tárgyalásairól Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára a Bolgár Népköztár­saság minisztertanácsának elnöke és Zsivko Zsivkov, a BKP Politikai Bizottságának tagja, a miniszterelnök első helyettese szeptember 16-án megbeszéléseket folytatott Moszkvában Leonyid Brezs. nyevvel, az SZKP KB főtit­kárával, Alekszej Koszigin miniszterelnökkel és Konsz- tantyin Katusewel, az SZKP KB titkárával. A tárgyalásokról kiadott közlemény szerint a felek nagy figyelmet szenteltek annak a feladatnak, hogy a jövőben is egyesítsék a Szov­jetunió és Bulgária, valamint a többi szocialista ország erőfeszítéseit a szocializmus pozícióinak erősítése, az im­perializmus kísérleteinek visszaverése céljából. A meg­beszélések egyik fontos té­mája volt a Szovjetunió és Bulgária gazdasági együtt­működésével kapcsolatos kér­dések megvitatása. Egyebek között elvi megállapodást kötöttek arra nézve, hogy a Szovjetunió olaját, gázt és elektromos energiát szállít Bulgáriának. A Szovjetunió késznek nyilatkozott arra, hogy részt vesz Bulgáriában vegyipari, valamint közszük­ségleti cikkeket gyártó üze­mek felépítésében. Ugyanak­kor bolgár segítséggel a Szovjetunióban is építenek olyan vállalatokat, amelyek­nek gyártmányaiban Bulgá­ria érdekelt. A megbeszélé­sek baráti és szívélyes lég­körben folytak. Algir, (MTI): Hamani Diori, a Niger Köztársaság elnöké Algír­ban újságíróknak beszámolt arról, hogy Mahmud Riad, az Egyesült Arab Köztársa­ság külügyminisztere üzene­tet intézett az Afrikai Egy­ségszervezet csúcsértekezleté­hez. Az üzenet hangsúlyozza, hogy a2 Egyesült Arab Köz­társaság kormánya továbbra Párizsi A mozaik kövekből áll óhatatlan tehát, hogy a fi­gyelő turista szem elsősor­ban a párizsi „köveket” ke­reste. A francia főváros au­gusztusa azonban álmos volt, kevesebb érdeklődő külföldivel, s kevesebb bel­földi életkedvvel. Csak a külvárosokban — híres vö­rös övezetben — emlékez­tettek a feliratok, a plaká­tok és jelszavak, no meg az emberek a nagy nyári ösz- szecsapásra. Építkezések és bontások idézik a hazai képet, a nyolcmilliós nagy­város hétköznapjait éli, akárcsak otthon lennénk. A mindenütt magasodó új la­kóházak ellenben üresek. Az építkezési vállalkozók las­san romló pénzüket „kész­áruba” fektették, s a kisem­bereknek ma nincsen lakás­ra pénzük. A szokásos fél­milliós munkanélküli sereg megnőtt, s akiknek maradt még pénze — a jövőre ku- porgat. A lapok — hetente többször is — a közeljö­vőben életbe lépő áremelé­sekről tudósítanak. Az üres és méregdrága lakások hiába várnak az új lakókra... „Szíri phar mi ne...“ lehetne az összefoglalója a Place-Pigalle életének. A hangulatos, de ellentmon­dásos összetételű szórakozó­negyed több tucatnyi vetkő­ző bárjánál kikiáltó legé­nyek csalogatják a turistát: csak két és fél frank a belé­pő, s itt láthatók a legszebb lányok! („A múlt hónapban még a szemben lévő bárban dolgoztam uram, de ott is a legszebbek voltak a lá­nyok...”) A belépő díj és a fényképes előcsarnok való­ban hívogató: két liter öl­esó bornak az ára. De a pénztárnál a fogyasztási tari­is tiszteletben tartja a Biz­tonsági Tanács által a közel- keleti kérdésben hozott ha­tározatot és arra törekszik, hogy politikai eszközökkel érje el a tisztességes közel- keleti békét. Diori újságírókkal azt is közölte, számos afrikai kor­mány ajánlotta fel U Thant ENSZ-főtitkárnak, hogy kész közreműködni a közel-keleti válság elsimításában. mozaik fa: a 80 centimos Coca-co- la csaknem harmincszorosá­ba 22 frankba kerül, a pezs­gőről már nem is szólva. S keveseknek ér ennyit a „közös” mulatság... Köveket keresve jártunk a külvárosokban, ahol még mindig ott él az ellenállás szelleme. Auber- villierstől az Északi pálj-a- udvarig terjedő kirakodó vá­sár színes forgatagában meg is találtuk — noha meg­hökkentő formában. A zajos és olcsó piac egyik pultján hevertek a kopott, szűrke, eladó gránitkockák. Önkén­telenül kézbe kaptuk, s majd eldőltünk a váratlan fordu­lattól — pehelykönnyű mű­anyagból készültek... Em­lékeztetőnek, párizsi szuve­nírnek. Mellette a tábornok- elnök jellegzetes portréjá­val faragott golyóstóllak. „A nyakát foghatják, úgy hasz­nálhatják...” Demokráciát követel a japán turista, mi­közben a Louvré katonás és kérlelhetetlen teremőrei zárás előtt fél órával terel­ni kezdik a soknyelvű népet a kijárat felé. A kép Váló­ban a vonuló mezei nyájra emlékeztet, zabolátlan ifjak és felnőttek ragaszkodnak a sok ezer éves kultúra kin­cseinek megtekintéséhez, de mordak és erősek az őrök, a múzeumban rendnek kell lenni. Az egyiptomi kiállítás egyik sarkában azért még sejtelmésen megmutatják: itt járt Belphegór, s úgy hírlik visszajön. A hát­térből fehérén világít a Miloi Vénusz. „Vasfüggönyt“ talál a meglepett magyár, ha itthoni hírekre vadászva a párizsi lapokat böngészi. A Paris Jour a hó végén fény­képes tudósításban közölte: Budapestről jött a hír, a vasfüggöny (rideon de fér) mögé mflszálas és gyapjú ki­vitelben betört a bikini,, amely nem . csak a nőknek, de a férfiaknak is tetszik... Egyebekben a lapók gyorsan, de felelősség nélkül, uszító hangnemben tárgyalják Közép-Európa zajló hétköz­napjait. Ez a tendenciózus magyar hír viszont csodála­tosképpen öreg. A két főváros között vonaton is csak 22 órás az út. A magyár bikini híre mégis több év alatt tet­te meg ezt a földrajzilag cse­kély távolságot... Jurmics László Egyiptom ragaszkodik a Biztonsági Tanács határozatához 3. ' Priéditisz azonban nem mondott igazát testvérének. Hiszen senkinek sem jutott eszébe, hogy kiállítást rendez­zen képéiből. Az egészet csak testvére kedvéért találta ki. Es nemcsak ebben hazudott neki. Prieditisz sehol sem dolgozott. Hogy honnan volt mégis pénze? i Már égy évé abból élt, «mit régi ismerőse, Vera Knikszon házivarrónő adott heki. Hiszen kihez is fordul­hatott volna? Ki is emlékez­né ebben a nagyvárosban, ahol az emberek mindig si­etnek, és mindenki saját ügyeivel Van elfoglalva, ki Is emlékezhetne rá, az eltűnt ' világcsavargóra? Csak egy­valaki nem felejtette el, az a nő, aki lányságát adta neki. Tizenöt évé történt. A vé­konyka varrólány már az esküvői ruháját is megvarrta, de ő becsapta Verát s eltűnt, mint akit a föld nyelt el. Most hirtelen újra belépett az életébe. Azt hazudta, hogy tizenöt éven át csak őt sze­rette s rá gondolt szüntelenül. A nőben új reményeket éb­resztett. Prieditisz eldobta az ecse­tet és odébb rúgta az állványt. Hány évig kell még bujkál­nia, lopakodva járnia az ut­cán, összerezzennie minden zörejre...? Méreg az övben A rossz előérzet már akkor hatalmába kerítette Priedi- tiszt, amikor egy évvel ez­előtt átlépte a szovjet határt Az első lépéseket úgy tette meg lett földön, mintha sza­kadék szélén járna. Elásta rádióját. Csak azt tartotta magánál, ami az övébe volt varrva, a legfon- tceabbat. Címeket, a kódot, a rádióadások menetrendjét, a mérget, felszerelést a tit­kosíráshoz, másfél ezer ru­belt és a Petrisz Janóvics Prieditisz névre szóló papí­rokat Pénz is volt nála tehát, de nem mert betérni a falvak­ba, mert félt a lebukástól. A Rigáig vezető úton — egy hétig tartott — csak sárga­répán és céklán élt. Prieditisz makacsul kitar­tott amellett, hogy nővérénél száll meg, jóllehet főnökei kategorikusan megtiltották, hogy rokonainál mutatkoz­zék. Nem mert elmenni a Cull által adott címekre. Félt az ismeretlen emberektől, fá­radt volt s összetört. Az ut­cán játszó kisgyermekekben is kémelhárítókat látott. Ér­demes lett volna megtennie ezt a nehéz utat, erdőkön, mocsarakon át, bujkálnia a katonák elől, nyers zöldségen élnie, ha mindjárt az elején lebukik? Félt az emberektől és nem hitt nekik. Senkinek. Ezért bújt el nővérénél. Rigától a határszéli ligetig vezető utat, ahol a rádiót elrejtette, azóta tizenkét al­kalommal tette meg Priedi­tisz. Minden hónap tizen­nyolcadik napján kiásta a vevőt az öreg nyárfa alól és meghallgatta a kémközpont adását. Végül is elhatározta, hogy hazahozza a rádió adó-vevőt az erdőből. Ez természetesen kockázattal jár, de nem ve­szélyesebb-e minden alka­lommal az erdőben dol­gozni? A ház pincéjében egy, több évtizede ott heverő és már szétesett dívány mögött ké­szített rejtekhelyei. Kényel­mesebb és veszélytelenebb lesz itt tartani a rádiót. Hi­szen Mildának is feltűnhet, hogy egyetlen tizennyolcadi­kára virradó éjszaka sem al­szik otthon... A döntés kétségtelenül lo­gikus volt, s ő megkérte Cullt, hogy az adásokat te­gyék át a nappali órákra. De vajon lesz-e valami haszna ennek? .. .Már egy éve, hogy le­veleket küld a központnak és hallgatja a válaszukat az éterben. Majd egy éve, hogy Priedi­tisz első jelentését elküldte az óceánon túlra. Kivárta, míg Milda munkába megy, majd övéből elővett egy tit­kosírás-tablettát és egy fény- képnegatívot. A képen csen­des tengeri táj látszott. Prie­ditisz nagyítóját közel vitte a lemezhez. A hullámok között egyszeriben láthatóvá váltak a betűk: a cím, amelyre a kémközpontnak írt leveleit kellett elküldenie. Elővett egy ív papírt, go­lyóstollat, s hozzáfogott a le­vélíráshoz. Egy bizonyos An­nát igyekezett rávenni arra, hogy térjen vissza hazájába. Az ilyen és ehhez hasonló tartalmú levelek az amerikai instruktorok szerint kitűnően megfelelnek a célnak. Prie­ditisz ezek után a tablettát egy pohár forró vízbe dobta, majd kihúzótollal felkavarta az oldatot és a sorok közé a következőket írta: „Szerencsésen eljutottam Rigába. Bejelentkeztem, sen­ki nem gyanakszik rám. „Imanttal” és „Borisszái” nincs kapcsolatom. Küldjétek pénzt, enélkül nem tudom megkezdeni a munkámat.” Cull bizonyára meglepődik azon, hogy ilyen hamar nya­kára hágott a pénznek. De azt mégsem vallhatja be, hogy ijedtében még a határ­széli erdőben elszórta a ka­pott bankjegyeket. A levelet néhány percig a gőzölgő teáskanna fölé tar­totta, hogy a titkos szöveg láthatatlanná váljék, majd betette egy könyvbe s nehe­zékül ráhelyezte a vasalót. A borítékra, a feladó helyére egy lakáscserét hirdető nő nevét írta ki az újságból. Tizennyolcadikára virradó éjjel Prieditisz ismét a rádió mellett ült. Az adás ponto­san a megjelölt időben kezr dődött. Prieditisz feljegyezte a rádióüzenetben közölt számoszlopot majd elrejtette a berendezést. „Gratulálunk szerencsés megérkezéséhez. Kezdje meg a feladat végrehajtását A haza hálás lesz önnek” — hangzott az üzenet. Néhány nap múlva alig hogy lábát betette a lakásba, a társbérlőnő előperdült a szo­bájából. A nőt Prieditisz ki nem állhatta. Kíváncsi volt és beszédes természetű. A társbérlőnő titokzatos­kod va mosolygott: — Petrisz Janóvics, levele van. No nem, nem adom csak úgy oda. Mit kapok érte? Prieditisz ijedten nézett a nőre. Nincs ebben valami csapda? — Levél, nekem? — kér­dezte meglepetten. Prieditisz valóban nem tudta elképzel­ni, ki írhatott neki. — Igen, magának, Moszk­vából. Anderszon polgártárs­tól. Tessék, itt a feladó neve a borítékon. Prieditisz megrántotta a vállát: — Valami tévedés lesz. Ilyen nevű embert én nem ismerek. Az asszony hirtelen elked­vetlenedett: — Akárhogy is, itt Van, — nyújtotta át a levelet. — Látom, úgysem kapok érte semmit. (Folytatjuk) J. Satunovszkij: Fordította: Szántó András

Next

/
Thumbnails
Contents