Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-02 / 180. szám

I öfifal mmr.'súúsr/ísssszja im. iögaiSrös <r Ludvik Svoboda köztársasági elnök televíziós beszéde Prága (CTK) Ludvik Svoboda cseh­szlovák köztársasági elnök csütörtökön a prágai televí­zióban beszédet mondott. — Pártunk Központi Bi­zottsága elnökségének és ma­gának Dubcek elvtársnak, a Központi Bizottság első tit­kárának megbízásából fordu­lok ma önökhöz — mondotta. — Néhány órával ezelőtt a Tisza menti Ágcsernyőn, ab­ban a városban, amely a csehszlovák-szovjet barát­ság egyik szimbóluma lett. véget ért két olyan testvéror­szág kommunista pártjai és két olyan állam képviselői­nek találkozója, amelyeket a német fasizmus legyőzéséért, valamint a hazánk új társa­dalmi rendjének győzelméért vívott harcban együtt ontott vér és a közösen hozott áldo­zatok által megpecsételt ba­rátság és testvériség szoros szálai fűznek össze. — Együttesen megvitattuk azokat a további lépéseket, amelyeknek célja a kölcsönös együttműködés és barátság fejlesztése, a szocialista kö­zösséghez tartozó országok egységének és szövetségének erősítése. — A Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának januári plénumán je­lentős lépést tettünk orszá­gunk és népe jövőjének érde­kében. Ezt a lépést országunk szocialista rendszerének to­vábbi fejlesztése érdekében, a demokrácia és a humanizmus elveinek szocialista alapon való következetes megvalósí­tása érdekében tettük. Az a támogatás, amelyre a CSKP akcióprogramja, valamint a nemzeti front kormányának politikánk elveit magában foglaló nyilatkozata talált, újra meg újra meggyőz ben­nünket utunk helyességéről. Január óta elért fejlődésünk arról tanúskodik, hogy a ja­nuár előtti időszak hibái elle­nére a szocializmus és a kom­munizmus eszméinek vonzó ereje olyan mélyen meggyö­kerezett népünkben, hogy e gyökereket senki sem tudja kiirtani. Nem térünk le a megkezdett útról. Következe­tesen tovább haladunk rajta. Mély meggyőződésem, hogy nem remélhet sikert, egyedül marad, nem kapja meg a nép támogatását az, aki utunkkal visszaélve fel akarná azt használni a szocializmus el­len, a Csehszlovák Kommu­nista Párt és az egész nem­zeti front politikája, a köz­társaság érdekei és a Szov­jetunióval fennálló szövetség ellen. — Már sokszor kijelentet • tem, és ma megismétlem, hogy programunkat és fel­adatainkat csak abban az esetben tudjuk megvalósítani, ha a szocialista országok kö­zösségének szilárd láncszeme maradunk, ha a Szovjetunió­val és a többi szocialista or­szágokkal való együttműkö­désre és ezen országok támo­gatására támaszkodunk. Ma és mindennap újra meg újra tu­datára ébredünk annak, hogy a jelenlegi megosztott világ­ban egymagunkban nem tud­nánk semmit sem tenni. Tud­juk, hová tartozunk, s emel­lett őszintén és becsületesen kitartunk. Ezért az, aki meg akarja bontani szövetségün­ket és barátságunkat a Szov­jetunióval és a többi szocia­lista országgal, nem szolgálja köztársaságunk javát, szuve- rénításának és függetlenségé­nek biztosítását. Az ilyen em­ber maga zárja ki magát nemzeti közösségünkből és köztársaságunknak a szocia­lizmus, a demokrácia és a humanizmus eszméihez hő, becsületes polgárai részéről kétségtelenül megkapja a megfelelő választ. A röviddel ezelőtt befejező­dött találkozón mindezt el is mondtuk szovjet baráta­inknak és épp olyan nyíltan, őszintén beszéltünk, mint ők. Megmagyaráztuk: szilárd el­határozásunk, hogy követke­zetesen és határozottan foly­tatjuk bel- és külpolitikán­kat, nem engedjük meg an­nak megsértését. — A Szovjetunió vezető képviselői részéről teljes megértésre találtunk. Biztosí­tottak minket arról, hogy tá­mogatják a pártunk akció­programjában és a nemzeti front kormányának nyilatko­zatában kifejtett szocialista programunkat. — Arra az egyöntetű követ­keztetésre jutottunk, hogy a szocialista közösség és a nem­zetközi kommunista mozga­lom érdekében további hatá­rozott lépéseket kell tenni a kommunista- és munkáspár­tok egységének szilárdítására, a KGST-n belüli kölcsönös együttműködés fokozására, valamint a Varsói Szerződés keretében történő további együttműködésre, annak ér­dekében, hogy az ellenség esetleges támadásával szem­ben erősítsük a szerződésben részt vevő országok védelmi képességét. — Arra a közös következ­tetésre jutottunk, hogy a fő' figyelmet a szocialista orszá­gok közötti kapcsolatok to­vábbi pozitív fejlesztésére kell összpontosítani. Egyér­telműen megállapodtunk ab­ban, hogy célszerűnek tart­juk összehivni hat szocialista ország párt- és kormánykép­viselőinek találkozóját cseh­szlovák területen. A kiadott közleményből már ismeretes hogy kölcsönös megállapodás alapján és a részt vevők be­leegyezésüket adták a találko­zóra szombaton, augusztus 3-án kerül sor Pozsonyban. Azért találkozunk, hogy megtanácskozzuk, mit te­gyünk a jövőben azoknak a kérdéseknek a megoldása ér­dekében, amelyek az egyes országok érdekeit, valamint a szocializmus, a kommunizmus és a béke közös érdekeit érin­tik. — A Szovjetunió és Kom­munista Pártja vezető képvi­selőivel folytatott tárgyalá­saink eredményei megterem­tik azt a nyugodt légkört, amelyre szocialista progra­munk megvalósításához szük­ségünk van. Mi nemcsak a saját országunk javát akar­juk, hanem az egész szocia­lista közösségét is és arra tö­rekszünk, hogy növekedjék a szocialista eszmék vonzó ere­je. Svoboda ezután tolmácsolta a találkozó résztvevői — az SZKP KB Politikai Bizottsá­ga tagjai és a CSKP KB el­nöksége tagjai — elvtársi és baráti üdvözletét a csehszlo­vák népnek. Kijelentette: az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagjai hangsúlyozták, hogy őszinte érdeküknek tartják a két állam kapcsola­tainak fejlesztését. Befejezésül Svoboda elnök felhívással fordult a cseh­szlovák dolgozókhoz, hogy az ország feladatainak teljesíté­sére irányuló erőfeszítéseik­kel támogassák a most véget ért tárgyalások eredményeit, dolgozzanak az ország boldog és nyugodt életéért. Ezzel egyúttal segítik a haladó erők harcát is a háborúktól men­tes békéért, a szocializmus és a kommunizmus győzelméért. Magyar és bolgár íiatalak találkozója a barátság napján (Folytatás az 1. oldalról.) A délutánj és az esti órák­ban Szófia színházaiban és szabadtéri színpadain közös hangversenyekkel szórakoz­tatták a bolgár főváros la­kosait és a fesztivál vendé­geit, a bolgár és külföldi együttesek. A Nevszki téri szabadtéri színpad bolgár- magyar barátsági műsorában esztrádegyüttesünk tagjai léptek fel. Ezenkívül a Nép­hadsereg Színházában és az Universziada színpadon ren­dezett nemzetközi műsornak is voltak magyar szereplői. A Pécsi Balett együttese dél­után a nemzeti színházban önálló műsort, adott. A nemzeti klub helyiségé­ben délelőtt a román, dél­után a finn delegáció képvi­selőit fogadták a magyar fia­talok. A nyelvi korlátok ha­mar ledőltek, amikor Antal Imre ült a zongorához: Si- beliust és Bartókot játszott. Gálfi János bűvészmutatvá­nyaihoz sem kellett tolmács. A vendégek sem tétlenked­tek: népviseletbe öltözött gyermekekből álló kamara­kórusuk finn népdalokat adott elő. Az esti órákban az NDK delegációjának meghívására a magyar fiatalok viszonozták az NDK-küldöttség látogatá­sát. A bolíviai belü^yi$sii)i$zter hazatér London (MTI) Antonio Argüedas, volt bolíviai belügyminiszter úgy határozott, hogy visszatér Bolíviába — jelentette be csütörtökön Querejazu Cal- vo, Bolívia londoni nagykö­vete. A nagykövet szerint Argüedas azután döntött a visszatérés mellett, hogy a nagykövettel megbeszélést folytatott és az átadta neki Barrientos elnök levelét. A levélben az elnök felszólítja a volt belügyminisztert, áll­jon a bolíviai igazságügyi hatóságok rendelkezésére és arról biztosítja, hogy minden olyan garanciát megkap, amely mint bolíviai állam­polgárt megilleti. Külpolitikai összefoglaló @ A pozsonyi találkozó előtt § Megszilárdult A1 Bakr kormánya Irakban Az elmúlt nap legfontosabb nemzetközi eseménye az a be­jelentés, hogy hat szocialista ország kommunista pártjai­nak vezetői augusztus 3-án Pozsonyban találkoznak. A Szovjetunió Kommunista Pártján és a Csehszlovák Kommunista Párton kívül el­küldik képviselőiket a talál kozóra Bulgária, Magyaror szág, a Német Demokratiku: Köztársaság és Lengyelország Kommunista Pártjainak Köz­ponti Bizottságai. Erről az eseményről abból a nagy jelentőségű közös köz­leményből szerzett tudomást a világ, amelyet az SZKP KB Politikai Bizottságának és a CSKP KB elnökségének a Tisza menti Ágcsernyőn tar­tott négynapos találkozójáról adtak ki. A két párt megbe­szélései csütörtökön a déli órákban értek véget. Néhány órával később már a világ valamennyi jelentős rádióál­lomása és a különböző fővá­rosokban megjelenő délutáni lapok részletesen kommentál­ták a találkozó eredményeit A nemzetközi közvéleményre mély benyomást tett, hog\ a közös közlemény „a tel­jes nyíltság, őszinteség és kölcsönös megértés" szavai­val jellemzi a találkozó lég­körét. Bár a közös közlemény nem részletezi az SZKP és a CSKP vezetői között lefolyt megbeszélésen érintett kérdé­seket, de néhány szóban jel­zi a tanácskozás pozitív tar­talmát, amikor kifejti, hogy a két fél, a két kommunista párt és a Szovjetunió vala­mint Csehszlovákia népei kö­zött a marxizmus—leniniz­mus és a proletár nemzetköz ziség elvein alapuló hagyo­mányos baráti kapcsolatok további fejlesztésének és erősítésének módozatait ke­reste az ágcsernyői találko­zón. A pozsonyi találkozóban való megállapodás kétségte­lenül a további kibontakozás felé mutat és méltán Kelt megnyugvást a mi közvéle­ményünkben is. Miután a bagdadi utcákról elvonultak a tankok és Hasz- szán A1 Bakr államfő elnök­letével új kormány alakult, a külföldi megfigyelők össze- gezik az elmúlt két hét izgal­mas és fordulatos eseményeit,’ A Bagdadba más arab orszá­gokból akkreditált újságiróls általában úgy vélik, hogy Irakban megszilárdult a helyzet a Baath párt mérsé­kelt balszárnyához tartozó személyekből álló kormány megalakulásával. A1 Bakr tábornokot a „mérsékelt baathisták” vezérének tekin­tik, aki a július 17-i állam­csíny után csupán kényszer-; bői engedett át több kulcs­pozíciót Najef és Daud tábor­nokoknak, a „fiatal lisztek’’ csoportja képviselőinek, mert nélkülük nem tudta volna megdönteni Aref elnök hatal­mát. De a „fiatal tisztek’’ csoportja nem volt baathista, s ezért a koalíció csak 13 napig tartott. A1 Bakr az első kínálkozó alkalmat, Daud nadügyminiszter távollétét kihasználta arra, hogy meg­szabaduljon az utitársaktól és a Baath-ot tegye meg egye­düli kormányzó erővé. Prog­ramjában haladó szociális in­tézkedéseket és nemzeti olaj­politikát ígér. Az amerikai elnökválasztás hírei Washington, (MTI): A republikánus párt el­nökjelölő konvenciójának küszöbén a két fő verseny­társ, Richard Nixon és Nel­son Rockefeller között ki­tört a „közvéleménykutatási háború”. A hét elején a Gallup intézet olyan jelen­tést tett közzé, amely szerint nem Rockefeller, hanem Nixon képes novemberben megnyerni a választásokat. Csütörtökön viszont megje­lent a Harris intézet jelen­tése, amely Rockefellert mi­nősíti a jobb esélyekkel in­duló jelöltnek. A közvéle­ménykutatások célja a kon­venció küldötteinek befolyá- solása Egyébként sem Rockefel­ler, sem Nixon nem jeleni meg a párt programbizott­ságának ülése előtt, azonban képviselőik útján, illetve nyilatkozataikban kifejtették álláspontjukat. Reagan kali­forniai kormányzó a párt ultrakonzervatív szárnyának jelöltje, személyesen fejtette ki álláspontját. Éles szavak­kal követelte, hogy a párt foglaljon állást a vietnami háború mellett. Lindsay New York-i polgármester, aki a konvenció egyik „sötét lova” — több küldött szeretné a párt elnök-, vagy áléin ök- jelöltjének — ezzel szemben sürgette, hogy a republiká­nus program a háború tisz­tességes befejezése mellett foglaljon állást. ff­Ahogy teltek az évek, ahogy a két barát és mun­katárs egyre öregedett, úgy világosodott meg elméjük­ben ellenállásuk minden in­doka. Hilde a maga vénkis- asszonyi világába zártan, lá­zasan vágyott a család, va­laki, egy gyermek után. Szobájában játékpolcot ren­dezett be és időnként a kö zelj árvaház néhány növen­dékét látta vendégül. Üres óráiban a könyveihez menekült. Mindent elolva­sott: olcsó romantikájú sze relmi regényeket, szakács- ‘ könyveket, gyermekápolás’ tanácsadókat és filozófia' munkákat egyaránt Wocheck professzor valah- daliás alakja meggörnyed' szőke dús haja megritkult, í maga megöregedett. Számta lan találmá' v fűződött már • gevéhez, gyomirtók és növényi-, fogamzáselősegitő vegyszerek. Az I. G. Farben mindent megkapott tőle, csak éppen a vegyi fegyver­ként is használható anyag recepturája késett. Tulajdonképpen a Farben is átlátott a szitán. De jó néhány ottani kémikus kár­örömmel hirdette, hogy min­den mégsem sikerül az „athéni remetének.” A háború után gyorsan tovaszálló évek pedig visz- szahozták az egykori tábor­nokok mohóságát. Dolgozó- szobájuk magányában meg­értették, hogy a német hid­rogénbombához még rop­pant hosszú út vezet. A Szö­vetségi Köztársaság jó ideig hiába harcol a gyártási logért. Titkos, új, hatásos cömegpusztító fegyverre van tehát szükségük. Olyanra, amelyet olcsón lehet előállí­tani, és a kellő pillanat be­következtéig tárolni lehet. A professzort a mind gya­koribbá váló sürgetések éle­sen látóvá tették. Megfeszí­tett erővel küzdött tehát olyan vegyszer előállításán, amelynek hatása csak a nö­vényzetre terjed. — Tudja, Hilde — a köz­beeső eredményeket nem kö­vetelhetik tőlem. Megadom majd nekik a végső sémákat és képleteket, az ügy ezzel lezárult... Most is, amidőn a telefon hallgatóját a helyére illesz­tette, ezen gondolkodott. Ti­zenhétezer kísérlet, ugyan­ennyi különféle anyag, ugyanennyi halott tengeri malac, rhesus majom igazol­ta: a vegyület, a melegvérű élőlényekre még mindig ha­lálos veszélyt jelent. Újra csengett a makacs telefon. Wocheck professzer el­szánta magát és beleszólt a kagylóba. — Végre! — hallott egy ismeretlen férfihangot a vo­nal túlsó végéről. — Már megijedtünk, hogy profesz- szor úr megbetegedett. — Kivel beszélek? — RURH Központi Üzem­től, Clausus igazgatóval. Örömhírt közlök önnel. Úgy döntöttünk, hogy a jövőben sokkal nagyobb lehetősége­ket biztosítunk a munkájá­hoz. Engedje meg, hogy a mai napon már mint a blitzenstadti kutatóintézet igazgatójaként üdvözöljem önt. — Velem erről senki nem tárgyalt. — A meglepetés kedvéért. Csodálatos laboratórium, nagyszerű asszisztencia várja önt itthon. A professzor nem vála­szolt. Lassan megkerülte az asztalt, s a vendégek számá­ra elhelyezett egyik kényel­mes karosszékbe ereszkedett Csodálkozva konstatálta, semmiféle meglepe'ést nem érez. Évek óta tudta, hogy ennek a pillanatnak be kei] következnie. Hallgatott. — A személyes viszontlá­tásra — mondta végi'1 Wocheck. — Halló... A repülőjegye a hölnapi postával megérke­zik. — Köszönöm. De én Hilde Kraus nevű munkatársamat is magammal kívánom vinni. — Sajnos, professzor úr... — sajnálkozott Clausus — az önzetlenségére kell apel­lálnunk. Hilde kisasszonnyal ugyanis terveink vannak. Az ön utódjaként az athéni üzem igazgatója marad — Mindent szépen elren­deztek, Clausus úr, csak gratulálnom lehet önnek. Ja igen... Milyen gépre is vál­tottak jegyet számomra? — Nagyon jó járat. Ti­zenhat órakor indul Athén­ből, és húsz óra négykor már Münchenben landol. —■ Szeretem az ilyen jára­tokat, amelyek menet köz­ben sehol sem szállnak le. — Az első rossz hírem, professzor úr... Ez a gép ugyanis Budapesten is le­száll... De ne féljen! A vas­függöny mögött is gondos­kodunk a biztonságáról. — No, valahogy csak ki­bírom — mondta a profesz- szor kedvtelenül. Amikor le­ejtette a kagylót, halálos fá­radtnak érezte magát. Hilde most sem rejtette véka alá a véleményét. — Nehéz napok elé néz Heinz. Claususék kifacsarják, mint egy citromot. — Kár, hogy nem jöhet velem. Eddig is egyedül él­tem... de most már magá­nyos is leszek. — Mocskos terveik lehet* nek, — állapította meg Hil­de. — Elválasztják a mun­katársaitól és így magát is, minket is próbára tesznek. Ki tudja, ha maga nem is árulja el a titkunkat, ben­nem lesz-e elég erő a hall­gatáshoz? Az egyedülálló ember mindig gyönge, a ma­gány éppen a morális tartást öli ki az emberből. Támasz­ték nélkül nem lehet élrti. Sokáig dolgoztak. A pro­fesszor minden jegyzetét összecsomagolta, a hátraha­gyott papírlapokat elégette. A kísérleti naplókba néhány bejegyzést, képletet írt: ezek a hosszú évek munkáját át­tekinthetetlenné, csaknem használhatatlanná tették. Hilde csendesen, és mint annyi évtizeden át. most is mindent értően asszisztált. Wocheck bánatosan búcsú­zott ábráitól, a reakciólán­colatok szűkszavú leírásai­tól. — Értem önt, Heinz, — mondta Hilde. — Pisztollyal egyszerűbb lenne — krákogott a pro­fesszor — de a halál az megmásíthatatlan és vissza­vonhatatlan. Pénz lesz ná­lam..,. s ha minden szál sza­kad, egy fiola is a vegyüle- tünkből. (Folytatjuk) Bodrogi Sándor: J Kém történet

Next

/
Thumbnails
Contents