Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-02 / 180. szám
9ü.HMä« 1 R'Bt.Fr-MÄ'«¥Ät»R«*ÄC» * oMaf Ha egy pedagógus elpályázik... Ä vidéki gondok okai és a A íéglaporos romantika helyén Egyszerűen képtelenek vagyunk betölteni valamennyi szabad tanári állásunkat. Pedig harmadszor hirdetjük a Köznevelésben is.” így keresgeti a napokban az egyik nagy szatmári általános iskola igazgatója. A mondatok mögött ott bujkált: nincs szolgálati lakás és ha a pályakezdő pedagógus albérletbe kényszerül, inkább választja a várost vágj’ a városhoz közelebb lévő községeket. A cél az lenne, hogy a fiatal pedagógusoknak olyan feltételeket teremtsenek, amelyeket szívesen vállalnak, s esetleg hosszú évekig végzik abban a községben az oldató-nevelő munkát. Arinál is inkább megvan érmék a jogos alapja, mert megyénk iskoláiból jelenleg is mintegy 350 pedagógus hiányzik, ennyi ember munkáját kell az iskolákban áthidaló megoldásokkal helyettesíteni nap mint nap. Ha egy pedagógus elpályázik, vagy a Szabolcs megyei kisközség — főleg a peremjárások falvai — helyett máshová megy, gyakori ok a lakás. Ezen különböző központi és megyei intézkedésekkel igyekeznek javítani. Évente közel kétmillió forintot költ a megyei tanács épületvásárlásra, s így minden évben újabb 16—18 pedagóguscsaládnak ad szolgálati lakást. Ezek többségét fiatalok kapják. Amikor a lakásgondokról van szó, nemcsak a juttatott, állami lakásokat említjük. A sajáterős építkezéseket is jelentősen támogatja az állam. A pedagóguskölcsön már három éve a legkedvezőbb feltételekkel segíti az építeni szándékozó pedagógusokat. Évente 140 családi otthon épül így a községekben. Ha számításba vesszük a korábbi éveket — a különböző feltételű pedagógus építési kölcsönök tíz éve segítik a letelepedő tanárokat, tanítókat — mintegy 750 lakás épült. Szabolcs-Szatmár pedagóguslakás helyzetére utal az a tény is, hogy három éve, amióta a 140 ezer forintos maximális összeget lehet igénybe venni, megyénk országosan is az elsők között áll az építkező tanárok, tanítók számában. (A kölcsön- kartonok pedagógus dinaszmegoldás tiákat is mutatnak: egy családból, apa, testvér és fiai a megye különböző részein, Kocsordlól Tiszavasváriig nyolcán építenek jelenleg a kölcsönnel.) A pénzügyi nehézségeket sikerült leküzdeni. Jelenleg egy másfajta akadály nehezíti az építkezéseket. A telek. Rendkívül hosszú az az idő, amely alatt a megfelelő telket meg lehet szerezni. Számos községben éveket késnek emiatt az építkezések. Vaján például hét pedagógus építene, megfelelő telkekhez azonban nem tudnak hozzájutni. Szerencsére ez nem általános. A községi tanácsok a legtöbb helyen igyekeznek segíteni az építést,’ de többnyire nem rajtuk múlik, hanem más, kevésbé érdekelt szerveken. Többször felvetődött az is, hogyan lehetne például — itt kifejezetten a pályakezdő pedagógusokra számítva — kedvezményes áron telkeket juttatni. A tanácsoknak többnyire megvan az a lehetőségüli, hogy belterületi telkeket bocsássanak rendelkezésre. Az ügyintézést azonban különböző szervek, az OTP, a földmérők, a telekkönyvi dolgozók végzik. Bonyolult az engedélyeztetési eljárás. Gondot okoz, hogy többnyire paragrafus szerint, minden gyorsító lehetőséget kiiktatva dolgoznak, s közben a községi tanácsok látják, érzik a pedagógushiányt. Azt is tudják, hogy az orvosi lakáson kívül pedagó- guskalásra már nem futja a község fejlesztési alapjából. Ezért is támogatják a sajáterős építkezéseket. Igaz, a Minisztertanács legutóbbi ülésén éppen a vidéki nevelők letelepülési segélyének mértéke, a vasúttól, főutaktól távoli községekben tanítók területi pótlékának emelése volt napirenden. De helyes lenne az apróbb; ám nagyon fontos ügyekkel már most a helyszínen, esetleg megyei tanácsi szinten foglalkozni. A gyorsabb ügyintézés, segítőkészség bizonyára hozzájárulna a szabolcsi pedagógushiány további enyhítéséhez. m. s. Fél évszázaddal ezelőtt kezdték a téglagyártást Fehérgyarmaton. Kezdetleges módszerek, lóvontatás, kézi erő, tűző nap, égetés a forró kemencék mellett, bányamunka és cipekedés. Romantikus volt talán a kép, de őrölte, fogyasztotta az embert. Ötven évig nyelték a téglaport, mely emésztette az egészséget, millió tonnányi súlyt emeltek, mely alatt elernyedtek a karok, s remegtek a lábak. Téglagyártás neonok alatt Ezek az emberek úgy néznek a lóvasút, a bányagödrök szomszédságában emelkedő, betonlábalion álló hatalmas, üvegezett csarnokra, mint valami csodára. Százhúsz méter hosszú. Alatta, a mélyben száz méter hosszúságban alagútkemenoe kígyózik, melyben automatikus tüzeléssel, kéz érintése nélkül történik majd a tégla égetése. Terv szerint huszonnégy óra alatt 150 ezer téglát égetnek benne, ha elkészül. Szerelik az NDK—magyar gyártmányú téglagyártó gépsort. Ez a bányától indul. Keltő lesz belőle. Egyik állandó készenlétben üzemzavar esetére. Okos gépegységek. Szekrényes adagolók, hengerek, szállítószalagok, vákuumos keverők, s a KEMA I—II. automata, mely levágja, elszedi, lécekre rgk- ja majd a téglákat, g innen kerül a nyersátrakó automatákra, szárítókocsikra, s 3' hat csatornás szárítóba kerül. És nem nyeli többé a port a téglagyári munkás. — Ez a közeli jövő — újságolja Szabó László, a fiatal mérnök, ő irányítja a gépsor szerelését. Az üveg falu gyár átadására év végén kerül sor, s 1969 január elsején megkezdődik a próbaüzemelés. — Automaták mellé kerülnek az emberek. Bár a fehér köpeny talán túlzás, de tiszta üzem lesz, vezérlőasztaloktól irányítják a termelést. Évente 48 millió darab téglát fogunk gyártani — mondja Szabó, aki itt üzemmérnök lesz. Öt hónap és felavatják a százmilliós beruházásból készült modern téglagyárat Gyarmaton. Neon-kripton fények alatt dolgozik itt az egykori téglaporos munkás. Parkírozzák, betonozzák az udvart. Iparvágányon szállítják a téglát az állomásra. Tanul a „gyár“ A modern üzem sok szakmunkást igényel. Nagy volt az aggodalom az emberek között: mi lesz velük? Szükség lesz-e rájuk továbbra is? Itt nem lesz szükség talicskázásra. De kelleoek darukezelők. targoncások, gépkezelők, lakatosok, kapcseló- táblakezelők, a vezérlő berendezés irányítói, Gégény Béla gyárvezető újságolja, aki 1935-ben ismerkedett meg a téglagyártással : — Megszabadulnak a nehéz munkától az emberek. Az elszedők egyetlen műszakban 50 ezer téglát emeltek. Ez 250 ezer kiló. Köny- nyebb lesz a nők munkája is. A nyolc ló, „nyugdíjba” kerül. Nem ők vontatják majd a nyers téglát — Jelenleg is tizenhárom betegünk van. Ez is ennek az erőt sajtoló munkának köszönhető — mondja Gacsó József, a párttitkár, ö Is téglaégető. Itt kezdte a bányában a munkát 1952-ben. Százhúszan dolgoznak a gyárban. Ebből hetven tíz éve van itt. — Át kell képeznünk magunkat, hogy helyt tudjunk állni a modern üzemben. Pártszervezetünk indítványozta, hogy akinek nincs meg a nyolc általánosa, végezze el. A párttitkár az elsők között volt. Szakmai tanfolyamokat szerveztek. Nehéz * és könnyűgépkezelők lesznek Többen Debrecenben vizsgáztak. A fárasztó napi munka után száz téglagyári munkás ül padba, tanul, képezi magát, hogy az automatákat kezelni tudja. Olyanok, akik tpa még talicskát tolnak, téglát hordanak, vagonokat pakolnak. Búcsú a régitől Bontják a régi tégla© árat. A kémény marad meg aa égetőkemencével. Ebben továbbra is termelnek majd. A gyárvezető újságolja, hogy ez az ország egyik legjobb kemencéje, kár lenne nem hasznosítani. Ezt a modern üzem látja majd el száraz téglával. Évente tO millió darabot égetnek benne. — Minden darabra Mük- ség van Sok lakás, üzem épül — mondja Gégény Béla. — Október 15-re át kell adnunk a területet tisztán. Elszállítjuk a gépszint, a* épületeket lebontjuk, s ezzel elbúcsúzunk a régitől is, ahol ötven évvel ezelőtt kezdték a nehéz munkát. De még téglanoros munkások termelnek. Mindennap. És nem is akárhogyan. Berakok, behordok, kihordók, salakozók, égetők küzdenek a tervért. Hajdú— Szabolcs tizennégy gyára között az első helyet foglalják el. Az első hat hónapban ötmillió 345 ezer téglát adtak a népgazdaságnak. Több mint egymillióval teljesítették túl a tervet. Egy baráti találkozó epizódjai Lapunk július 30-i számában közöltük, hogy egy olyan szovjet turistacsoport járt megyénkben, amelynek minden egyes tagja — köztük 12 nő — részt vett hazánk, s így megyénk felszabadító harcaiban. A meleg hangú baráti találkozón az egymást követő visszaemlékezésekből adunk közre néhányat: AZ EGYKORI KATONALÁNY EMLÉKEZIK... — A második ukrán hadsereg kötelékében harcoltam. Beosztásom: telefonista, — idézi a múltat Ragova Mária Mi- hájlovna. — Nyíregyháza térségében a nácik erősen akarták magukat tartani. Tokaj irányába összepontosítottuk a fő erőket. Minket katonalányokat a lakosság nagyon szeretett. A harcok Idején én több magyar családnál megfordultam, itt e megyében is. Itt szeretnék köszönetét mondani az önzetlen segítségért, a tejért, a teáért és egyéb élelmiszerért, melyet ..nevetlen magyar barátainktól kaptunk. Különös elismerés díeti a nyíregyházi lakosokat, akiknek a pincéjében a harcoló egységek elsősegélyhelye volt berendezve és éjnek idein lámpákat hoztak, hogy sebesültjeinket elsősegélyben tud- ji.k részesíteni. VÉLETLEN FELISMERÉS... Az asztalion sokáig nézegetik, méricskélik egymást a szovjet Kurbalenkó Szergej Ivánovics és a nyíregyházi veterán. Farkas István. A beszéd hol erről, hol arról szólt; hol a tolmács segített, hol pedig Farkas bácsi vöröskatona korában szerzett orosz tudása segített. Kettőjük különös ügyére Kurbalenkó tereli rá a szót: — Mi már találkoztunk valahol — jelenti ki Kurbalenkó határozottan. — Lehetséges, — válaszol Farkas bácsi látható izgalomFarkas Kálmán Építkezésekbővítések, új létesítmények a csengeri járásban Még ebben az évben átadják rendeltetésének a csengeri mentőállomást. Az új egészségügyi létesítmény tervdokumentációja és költségvetése a nyár elején elkészült, kivitelezésének segítésére, valamint a nyolctantermes gimnázium és egy fogorvosi lakás, rendelő és váró építésére a járási tanács további 1 millió 100 ezer forintot kapott. Jelentős összeg, mintegy 2 millió forint áll a tanács rendelkezésére, hogy a különböző felújítási munkákat elvégeztesse. Ebben az évben sor kerül ebből a keretből a csengerujfalui orvosi lakás bővítésére valamint váró és rendelő építésére. Ezzel egy- időben elkészült a csengeri óvoda, a pátyodi községi tanácsháza és a herrpénszegi általános iskola felújításának tervdokumentációja if, a munkát pedig a Csengeri Vegyesipari Ktsz rövid időn belül, az iskola felújítását szeptember l-ig elvégzi. A tervezett beruházások kivétel nélkül megvalósulnak 1968-ban. Különösen segíti ezt az a körülmény, hogy az idén a tsz-ek közös építőipari vállalkozása is bekapcsolódik a munkába»sfl mai. — Hol tartózkodott ön a front idején Farkas elvtárs? — Akkor én Tiszalökön laktam. — Igen. Én harcoltam Tokaj térségében. Többször jártam Tiszalökön is. (Az „ö” hangok ejtése különös nehézséget jelent Kurbalenkónak.) Egyik harckocsizó egységünknek \ oilam a parancsnoka. — Ön akkor századosi rangot viselt. — Vagy őrnagyit. — Nem, századosit — a kapitány szót magabiztosan és erŐ3 hangsúllyal ejti Farkas bácsi. Kurbalenkó koncentrál, számol, mintha pillanatnyi zavarban fenne, majd nyugalom ül az arcára, szeme különös ragyogással csillog. Vállon ragadja Farkas bácsit és helyesel: — önnek igaza van. Engem 1944 decemberében léptettek elő. Az önök körzetében novemberben voltak a harcok. így valóban kapitányi rangom volt akkor, amikor Tiszalökön találkoztunk. Az akkor nyújtott segítségért huszonnégy év után nadd mondok hálás köszönetét. A váratlan találkozás öröme boldoggá teszi mindkettőjüket. VÉRÁTÖMLESZTÉS ÁGYUTÜZBEN... Életben maradásának történetét Buzsáki László, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipart Dolgozók Szakszervezetének megyei titkára mondja el: — Nem titok, hogy mi akkor a szovjet csapatok ellen Kényszerültünk harcolni. Közben én megsebesültem. A mieink otthagytak a harcmezőn. Szovjet katonák találtak rám. Rengeteg vért veszítettem. A szovjet harcosok nem hagytak ott. Kötözőhelyre, majd tábori kórházba szállítottak. i-Iekem egy általam ismeretlen szovjet katona adott vért. így mentették meg az életemet a szovjet katonák, a szovjet orvosok. Hálámat ezúton is szeretném kifejezni vala- mennyiőj üknek. A baráti találkozón az ünnepi köszöntők egymást követték: barátságok köttettek, melyek fényes bizonyítékai a két rőp baráti kereteiének. Surér Imre Tű a vénában Egy miniatűr kórház három napja Záhonyban Ha valaki a robogó gépkocsi elől az utolsó pillanatban visszaránt egy embert, azt mondják, életmentő. Ha a vízben fuldoklót partra viszi, ugyanez a megtisztelő cím illeti. Ha igaz az, hogy a vér visszaadhatja az életet — Záhonyban hatszáz életmentőt avatnak szerdától péntekig. Ezt az életmentést azonban nem drámai körülmények között produkálják. Ds a miniatűr kórháznak berendezett szobákban ugyanígy megvan a pillanat feszültsége: amikor a naptól cserzett arcú, acélizmú átrakómunkás, a Diesel-mozdony vezetőiével. az állomásfőnökkel egy sorban odanyújtja karját a fehérköpenyes törékeny nőnek, és a szeme kicsit megrebben, amikor a tű a vénába fúródik, s a követkézé pillanatban apró, vörös cseppek, vércseppek gördülnek le, gyűlnek á fiolába. Aztán a felszabadult, örömteli mosoly, amikor a frissen kitöltött vöröskeresztes emléklappal és jelvénynyel a kézben kilép az ajtón, helvet foglal társai mellett a hosszú asztalnál, jó étvággyal fo-yasz'ja átéli szalámit, a friss kenyeret, kortyolja utána a jégbe hűtött egy üveg kőbányai világost. Vajon kinek mi jut eszébe ilyenkor? Katona István, Aranyosapáti: — Az* szeretném, ha még idejében érkezne! Rubóczki Mihály, Pap községből: — Ma is volt itt egy baleset... Bárdi Mik'ós. Gyulaháza: — Én váltókezelő vagyok Veszélyes foglalkozás Ma én adok, holnap nekem lehet szükségem vérre. Majoros István. 5«! éves lakatos. — 1961-tő minden évben eljövök. Után- úgy érzem, fiaiá’osab'b, frissebb Vagyok, A doktor úr U mondta: én nem tudok megöregedni... Közben egyre jönnek a többiek. Idősek, fiatalok, férfiak és nők. A véradóállomás huszonöt fős csoportja szakképzett orvosok, asszisztensek és a többiek — gyorsan, figyelmesen gyakorlott mozdulatokkal dolgozik. A fiatal munkatársakat olyan kitűnő szakemberek segítik, mint Dévényi József né az állomás vezető nővére, aki tizenöt éve áll egyfolytában a véradó szolgálatában. De addig, amíg megérkezett az első véradó, s szerdán déli 12 órakor dr. Csató András, a Nyíregyház) Véradóállomás főorvosa elindulhatott Záhonyból az első, sürgős öt liter vérrel, sok szervezésre volt szükség a záhonyi csomóponti és forgalmi munkahelyeken. A vöröskeresztes aktívák mellett az állomások, a pártós Szakszervezet vezetői, munkatársai, a szocialista brigádok vezetői, a régi véradók és sokan mások járultak hozzá, bogy az egyszerű munkásemberek, akik még nem voltak, eljöjjenek, és szívesen jöjjenek el ezen a napon. Amely kicsit ünnep lehet valamennyiük számára. A szervezők az önkéntes példával maguk ’ jártak a? élen, s Szabó Ferenc MÁV főintéző, aki évek óta lelkes patrónusa a záhonyi véradónapoknak. Közben, délután, amikor már nagyobb csoportokban érkeztek az emberek, fizikai munkások és irodai dolgozók, vezetők és beosztottak, akik munkából. iskolából jöttek, vagy éppen szabadnapjukat áldozták fel, talán nem is gondoltak arra, hogy valahol a nyíregyház,; kórház baleseti sebészetén újra gyöngyözött az a vér, amely délelőtt egyszer már Záhonyban gördült le. De most fordítva. 4 A transzfúziós műszerekből egy élő ember vérkeringésébe. Akinek most újra szaporábban kezd verpi a szive, s egy pillanatra megrebben a szeme, mint délelőtt a naptól cserzett. ac®í- izmú átrakómunkásé. ök nem tudnak egymásról, de kimondhatatlanul ja köszönet, hála jár érte, A legemberibb cselekedetért, aa életmentésért. Marik Sándeg
