Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-11 / 188. szám

*. oldal CTLET-MÄ’OY'Ä BORSZÄ« WSS. augusztus Í1. Égy hét a világpolitikában Pozsony visszhangja —■ NDK javaslatok — Egy jelölt, fél program — Nigéria egysége, az ibók egyenjogúsága Az elmúlt hét úgy kezdő­dött, hogy a világsajtó első oldalain egy Duna menti vá­ros neve volt a leggyakoribb helységnév: Pozsony. A szo­cialista közösség itat országá­nak ott lezajlott nagy jelen­tőségű megbeszélését és az azonnal joggal történelminek nevezett, egyhangúlag elfoga­dott közös nyilatkozatát vizs­gálták ..és értékelték a lapok. Az elemzések alaphangját persze ' eleve meghatározta a nemzetközi problémák kétfé­le szemlélete: a nyugati vi­lág, az imperialisták lapjai alig titkolt vagy nem is lep­lezett csalódással, a szocialis­ta világ lapjai és a nyugati világ haladó sajtója határo­zott örömmel, helyesléssel fo­gadta a pozsonyi hírt. Az el­lentétes reagálás érthető. A %’ravda joggal írta: „A ta­nácskozások eredményei le­ír: cgesen előmozdítják a szó­it- alizmus pozícióinak meg­szilárdításáért, a békéért és a népek biztonságáért, az im­perializmus aknamunkája és agresszív politikája ellen ví­vott harcot.” Amerikai, nyu­gatnémet és egyes angol lá­ttok cikkeiből az csendül ki, S'ogy mindazok az imperia- sta erők, amelyek a hat- szo­cialista ország pártjai között egyes kérdések megítélésé­ben meglévő és most jórészt ^tisztázott véleményeltéré- ri'sek láttán- abban reményked­őitek, hogy a véleménykülönb­ségeket fellazításra, ékve- lésre, ellentétszításra lehet v felhasználni, keserűen éb­redtek a valóságra. S a való­ság ez: a szocialista közösség összetartó erői megbonthatat- ’Hanok, s most is. sikerült meg­szilárdítani az egységet, mert "a pártok arra fordítják a figyelmet, ami közös, ami 'Összeköti a szocialista pers­pektíva harcos elveit. Az európai kontinens bizton­ságának alapjait érintő problé­mákat vetett fel ismét az NDK kormánya nevében Otto Winzer külügyminiszter és >Walter • Ulbricht, az államta­nács elnöke, az NSZEP első ^titkára a "népi kamara pén­teki ülésén. Mint Walter ■Ulbricht hangsúlyozta, az európai biztonság egyik alap­feltétele a két német állam fközöttí békés együttélés "«megteremtése. Nagy jelentő­ségű javaslatokat terjesztett elő ennek érdekében és 'egyúttal javasolta, hogy meg­hatalmazottak révén kezdőd­jenek tárgyalások a .bonni kormánnyal, amennyiben az lemond jogtalan kikötéseiről, így az egyedüli képviseletről, az erőszakos megoldásokról és elismeri a jelenlegi határo_ keit A világ másik felén, az Egyesült Államokban a nagy novemberi kérdés, az elnök­választás három kérdőjeles problémájából egy kérdőjel­re feleletet kapott a világ. Megmaradt még isme­retlennek a demokrata el­nökjelölt és végül a Fehér Ház új lakójának személye, de azt már tudjuk, hogy a választási párharcban a re- publíkános párt színeit Ri­chard Nixon képviseli. A személyt ismerjük: Eisenho­wer volt alelnöke, John F. Ken. nedyvel vívott elnökválasztá­si küzdelmében csak 118 000 szavazattal alulmaradt tö­mören konzervatívnak jel­lemezhető politikus. Ami fi­gyelemre méltó, az programja — olyan program, amely bi­zonyos reális esélyeket ad számára novemberben. Az USA legtekintélyesebb pub­licistája, Walter Eipp- mann éppen a múlt hétén foglalta össze, mi­lyen politika támogatására sorakozhat fel amerika népe. Véleménye szerint a külpoli­tika balfogásokkal és tévedé­sekkel teli korszaka után új gondolatokra és a vietnami kalandtól szabadulni akarók számára érthető és követhető béketervekre; a faji összecsa­pások miatt elkeseredett tö­megek számára pedig a pol­gárjogi problémákat az eddi; ginéi bátrabban. előrenéző intézkedésekkel megoldó ad minisztrációra van szükség. Bár Lippman utal arra. hogy ezt éppen egy republi­kánus elnök hozhatná a de­mokratákból kiábrándult vá­lasztóknak (a publicista Roc­kefellerért szállt síkra, neki szánta a cikkét is). ■ Nixon programjának vizsgálata után csak annyit állapíthatunk meg: a valóban gazdag po­litikai tapasztalatokkal ren­delkező republikánus jelölt igen jól látja ezeket a köve­telményeket. Ám programja a félig kimondott ígéretek gyűjteménye; javaslatai fé­lig megtett utakat rajzolnak a politikai térképpé. Kijelentette ugyan, hogy a két szuperhatalom, a Szov­jetunió. és az USA számára nincs más elfogadható meg­oldás mint a tárgyalás — de mindjárt „az USA erőpozíció­jának helyreállítását”1 kíván­ta, azaz az erő helyzetéből kívánna tárgyalni. Kimondta ugyan, hogy a vietnami hábo­rú befejezését illetően a pá­rizsi tárgyalásokban remény­kedik — de egy lélegzetre fenyegetőzni kezdett azzal, hogy ha novemberig nincs eredmény Párizsban, akkor „világos a válaszút”. Nem kétséges, hogy a válaszút a fegyveres lépések újabb esz­kalációja, (ez a lehetőség jel­lemezte épp Johnsont.) A belpolitikában a demokrata pénzügyi politika, a polgár­jogi törvény hozás teljes for­dulatáról beszélt — de ezek­ben a kérdésekben is többfé­leképpen érthető, ködös fo­galmazással kerülte meg a világos állásfoglalást. Természetes persze, hogy Nixon most várakozó állás­ponton van: csak a demokra­ták chicagói konvenciója, az ott elfogadott program és a megválasztott jelölt állás- foglalásai után részletezi majd elképzeléseit, amelyek persze változatlanul megma­radnak — választási Ígéretek­nek. Akik az amerikai közvéle­mény hangulatának hullám- ■ zását ismerik, azt állítják, hogy a republikánus, döntés, amely a jóval liberálisabb Rockefeller és a szélsőjobb­oldalinak minősíthető Rea­gan előtt már az első szava­zási fordulóban Nixont jelöl­te, éppen a demokratáknak, a jelenlegi elnök pártján be­lül pedig az alelnöknek, Hu­bert Horatio Humphreynek jelent előnyt. Ha a2 alelnök . demokrata elnökjelöltté vá­lasztása érdekében az eddigi­nél jobban elhatárolja magát a Johnson-politikától — már amennyire erre képes — (amelynek egyébként alel- nökként egyik prominens képviselője volt) és a Johnson által képviselt vietnami há­ború kiterjesztéstől is és ő fejezi be a Nixon által csak megkezdett mondatokat, jó­kora darabot faraghat le Ni­xon mai esélyeiből... A hét a harmadik világban is gazdag volt eseményekben. Az etiópiai fővárosban tarta­nak a tizenhárom hónapos af­rikai belháború, a nigériai— biafrai harcok befejezését elő­segíteni kívánó tárgyalások. A világ joggal figyelt fel a Nigéria által beterjesztett ki­lencpontos tervre, amely a lagosi kormány álláspontja szerint „mérsékelten és a megbékélés szellemében”, viszonylag gyorsan véget vet­hetnek a harcoknak. A javas­lat Nigéria egységének meg­őrzéséből indul ki, tehát Bi- afrának le kell mondania a különválásról, de konkrét Ígéretet tartalmaz arra vo­natkozólag, hogy a nigériai hadsereg nem özönli el a volt keleti tartományt és a köz- igazgatásban, a rendőri erők­nél egyaránt figyelembe ve­szi a tartomány ibo lakossá­gának jogos igényeit. Szófiai történetek Hogy mennyire szervezett a Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front azt a körül­ményeket csak is újságból is­merő talán nem is tudja. Hogy iskoláik vannak, hogy szervezett adminisztráció­juk, hogy az élet ott más, mint a megszállt övezetek­ben — ezt már mindenki hal­lotta. De, hogy a harc milyen ki­tűnő szakembereket képzett egyes területeken, — azt már kevésbé. Ezt egy filmes-új­ságíró története bizonyítja. A déli egyenruhában lévő operatőr végigfilmezte ' a megnyitó felvonulását. Köz­ben be-bemerészkedett a küldöttség sora közé is. Ezt. kizárólag csak neki engedték meg, mert a többiek csupán oldalról filmezhettek, fény­képezhettek. Ám a lelkesedésükbe is délies olaszok gondoltak egyet, vállukra kapták a vi­etnami operatőrt, s úgy vit­ték — óriási éljenzés és taps­vihar közepette >— végig a stadionon. Mikor megkérdezték tőle, mit érzett ott fenn, csak ennyit válaszolt: A szegények hadjáratának tüntetői rendszeresen felvo­nulnak a Malmi Beach-i republikánus konvenció napjaiban a delegátusok előtt. ( — Azt, Hogy de jó lenne használni a filmfelvevőt! A magyar küldöttség né­hány tagja ellátogatott az irakiak szállására is. (A kül­döttség fele nálunk tanul, és érzéseiket úgy is ki akar­ják mutatni népünk iránt, hogy meghívták képviselőit.) De voltak ott lengyelek is. Egy szőke lengyel lány ér­tetlenkedve hallgatta a tol­mács szavait, amikor az for­dított: sokan tudják, mi vár rájuk, ha hazamennek. Ta­lán börtön, talán más, de jó nem. Azon is meglepődött, mi­kor a vendéglátók csak a keresztnevüket írták fel a lapokra, a másik neve min­degyiknek egyszerűen „Iraki” volt. Egy pedig még ezt sem . tette meg. A lány ekkor értette meg, milyen elszántságot jelentett ezeknek a fiúknak, hogy részt vegyenek a fesztiválon. A fesztivál utolsó éjszaká­ján láttam ismét kettőjüket. A Park Szvaboda plázsnak nevezett fürdőjében voltak, a medence fölé emelt parket­ten táncoltak. Együtt. Szófiában az újságírók szá­mára a própuszk jelentett mindent: megnyitotta a ka­pukat. Jaj volt annak, aki otthonfelejtette. Ez persze, velem is előfordult. Nyugtalanul vártam a kar­nevál délutánján a villamost, mert meg szerettem volna még nézni a művészi torna csapatversenyét, s el sem tudtam képzelni, hogyan ju­tok be a Zala Universziada- ba. A villamosra egy másik „Presza”-jelvényes is vára­kozott és összeismerkedtünk i Arkagyij volt, a moszkvai ifjúsági lap- -munkatársa. Villamos .nem jött (órákkal a karnevál előtt leállították a forgalmat), taxival mentünk, s Arkagyij megnyugtatott, hogy meg fogom nézni a bol­gár és szovjet csapat nagy küzdelmét, nem baj, ha nincs própuszk. Megnéztem, mégpedig úgy, hogy a jegykezelő a legjobb, elsősorbeli helyeket szerezte meg nekünk. ... ... — Látod mondtam — szólt Arkagyij, — bolgár baráta­inknál az a szó. hogy „un- garszki” felér egy própuszk- kal. Bulgár vendéglátóink szin­te hősies munkát végeztek, hiszen csaknem. tapasztala­tok nélkül vágtak bele a fesztivál megrendezésébe es — tapasztalatlanság ide vagy oda, — ezzel nem valló,l ',; szégyent, sőt. De hogy a hősies munka mellett mi mindenre volt ere­jük, s mi mindenre futotta kedvességük, személyes va­rázsuk — azt nem közvetít­hette semmifele televízió, nem lehetett filmre venni, — a szavak pedig egyszerűen nem elégségesek kifejezé­sükre. A vendéglátók nyelvét bi­zony nagyon kevesen ismer­ték, oroszul is csupán egy töredéke tudott a húszezer küldöttnek, s a még több tu­ristának. De ez egyáltalán nem okozott nehézséget Még az sem, hogy a bulgá- rok bójintása fordítva jelen­ti az igent vagy a nemet, mint bárhol Európában. Les­ték a vendégeknek mág a gondolatát is, és igyekeztek mindent lehetőleg nyomban teljesíteni. Miközben a húszezer kül­dött — a világ jövője — de­monstrálta a szennyes hábo­rúról alkotott véleményét barátságokat kötött, szerel­mek szövődtek, vitatkoztak a világról, saját helyzetükről, énekeltek, táncoltak, egysé­gesen békekívánságukról értesítették a világot, ünne­peltek egy minden hihetőn túl is hősies népet, — észre­vétlenül valami más is tör­tént. . Megismertek egy kis népet, , a bolgárokat, s úgy ismerték, meg, hogy ezéntúl csak is a legnagyobb szeretet és meg­becsülés hangján fognak megemlékezni róluk. Ez á fesztiválnak olyan eredmé­nye, amit nem tud kifejezni igazából sem nyilatkozat, sem film, sem szó. Kun István Bodrogi Sándor: Kémtörténet 19. — Valaki lebukott — mondta. — Grlchenauból egy fogoly jelentkezett, felismert téged. Egyik bajtársunk le akarta lőni, elfogták. Itt a cím, azonnal menekülnöd kell. — És az üzlet? — Majd én vezetem. Az­után ha minden elcsendesül, visszajöhetsz. Schirmbaum kocsiba vágta magát és megadta a papír­szeleten olvasott címet. Bécs egyik külvárosába vitték, egy kis ház előtt_ torpant meg a taxi. Rudolf egy tí­zest dobott a vezető melletti ülésre, azután kiszállt a ko­csiból. A kocsi a hepe-hupás úton kínlódva fordult meg és elvágtatott. Az első sar­kon bekanyarodott és a so­főr a vezetői ülés alól egy kis telefonkészüléket emelt maga elé. — Viola jelentkezzék — mondta. A fülhallgatón keresztül úgy hallotta, hogy valaki egy kedves melódiát fütyül. — A madár a kalitkába repült. A madár a kalitkába repült. Vége — mondta a sofőr, majd a rádiótelefont visszahelyezte az ülése alá. Közben Schirmbaum be­ment a házba, ahol egy öregasszony fogadta. Le sem engedte ülni, szót sem szólt hozzá, csak intett, hogy men­jen utána. A ház végében terjedelmes tyúkól sötétlett. Felnyitotta az ajtaját és elő­re mutatott. Schirmbaum egy keskeny, alig koporsó- nyi helyiségben találta ma­gát. Mielőtt bármit kérdezett volna, az ajtó bezárult, az öregasszony eltűnt. A volt SS-legény egy ideig görnyedten álldogált. Azután kifáradt és leült. És többé nem tudta, hogy reggel van, vagy éjszaka, és nem sejtet­te, hogy áz öregasszony a lakásban lévő tükör előtt ezekben a percekben változik vissza — Janává. Mire Jana hazaért, a „Pá­ter” már a lakásban várta. Egy üveg konyak állt az asz­talon, s a televízió képer­nyője vakítóan lobogott. A lakásban rend volt, mintha semmi sem történt volna, — Jelentem — mondta Ja­na — hogy Schirmbaum hol­miját tüzetesen átvizsgáltam, de semmiféle kompromittáló jelet nem találtam nála. Itt az egyik fiókban ugyan volt néhány cím, ezeket ellen­őriztettem, különféle utcalá­nyok voltak, akikkel Schirm­baum csak futó kapcsolatot tartott fenn. Emberünknek egy genfi bankban harminc­hétezer dolláros betétje van. Ez az összeg — a könyvelés szerint — az üzlet hasznából adódik. Más jelentenivalóm nincs. A „Páter” kedvtelve né­zegette Janát. — Idehallgasson tündér­kém. Adva van egy csodá­latos lakás, egy csudaszép nő, egy életerős férfi, ko­nyak... mire várunk még? — Én pedig mindig arra várok, hogy mikor jön meg az esze. Úgy gondolom, hogy ez a kérdése túlmegy azon, amit szolgálati beszélgetés­nek szokás nevezni. Kérem, határozza meg következő feladataimat. — Most négy-öt napon ke­resztül naponta egyszer igen ócska és tartalmatlan ételt ad be a tyúkketrecben gub­basztó „férjének’. A magány rossz tanácsadó, legyen na­gyon óvatos, mert ha kitö­rést kísérel meg, meg kell akadályoznia, hogy az udvar­ra jusson. Körülbelül négy ‘nap múlva elmegyünk érte és kivisszük a Szigetre. Ha kérdi, "tni a helyzet, mondja meg neki, hogy a rendőrség körözi. Semmi többet. És vi­gyázzon, nehogy felismerje a hangját. Jana felnevetett. De ez a kacagás mintha hetvenéves torokból szakadt volna feL Azután megszólalt. — Engem? Ezt a hangot? — Félelmetes volt. Annyira félelmetes és any­nyira visszataszító, hogy a „Páter” önkéntelenül is fel­állt. Talán e pillanatban ér­tette csak meg igazán, mi­lyen súlyú ügynökökkel dol­gozik a titkosszolgálat. — Most elmegyek, tartsa magát utasításaimhoz. Az üz­letbe nézzen be, mondja meg, tegnap a férjével kirándul­tak, gépkocsibaleset érte. egy kis falu kórházában ápolják. Ne látogassa meg senki, agysérülést szenve­dett, még a feleségét sem ismeri fel. A Pátert ismét a Kopasz Oroszlánba rendelték. Eber- ling elragadtatással rázta meg a kezét. — Egy zseni veszett el magában, barátom. Ahogy ezt az ügyet megrendezte, és . ahogy eddig bonyolítja, egy­szerűen fenomenális. Meg­kaptam a filmfelvételt Schirmbaum utazásairól, „házasságkötéséről”, ragyogó! Hanem tudja... ebben a ház­ban haláleset történt. Kép­zelje el, egy pincérünk a legutóbbi tanácskozásunk idején magnetofont rejtett az ajtó alá. Nem került vélet­lenül magához az a tekercs? — Semmi nem volt rajta. — Szerencsére. így aztán vissza sem kell kémem ma­gától, Tudja Páter, most csak azt a pincért tettük el az útból Legközelebb meg­keressük a felbujtóját is. Ezt ne feledje el. —- Nem kerül rá sor. — A következő tá’íVozts- tást kell nyújtanom magá­nak. Van egy olyan helyi ér-, dekű, amely 27-én húszon-, három órakor indul. Embe­rünknek a harmadik megái- , lónál kell kiszállnia. Woc- hecket másodikén veszi fel a vonat. És ezzel az ügy le­zárult, Schirmbaum kap tíz­ezret, Jana huszonötezret, magának ötvenezerrel kell megelégednie. A „Páter” már az ajtónál volt, amikor visszafordult. — A Szigetre azért küld­hetné egy-két jó szakembert. — Néhány berendezést is- küldök — nevetett Éber! ing — meg lesz lepődve, m’t tudnak ezek a gépezetek... Jana napról napra megje­lent a városszéli házban Az előírás szerint naponta egy­szer adott be élelmet a „fér­jének”. Minden meglepetést ki akart küszöbölni. Már a második napon jelentős mennyiségű brómot kevert az élelmiszerbe. — Ez az étel olyan, kese­rű, mint az epe — siránko­zott Schirmbaum. — A kötél végén lógni még keserűbb — mondta Jana — és amikor nevetett, úgy hangzott, mint mikor száraz rögök hullanak egy szakadt dobra. A negyedik napon késő éj­szaka kocsi állt meg a vá­rosszéli ház előtt. Jana fu­tott az ólhoz, tágra nyitotta ajtaját. Schirmbaum négy­kézláb mászott elő, alig tu­dott felegyenesedni. Néhány nappal ezelőtt egy világfi bujt be ide. most egv koszos csavargó jött elő Jana ké­zen fogta és gyors léptekkel a kocsihoz vezetíe. A hátsó ajtót nyitóba ki és a „férje’' lehuppant az ülésre. (Folytatjuk!

Next

/
Thumbnails
Contents