Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-11 / 188. szám
*. oldal CTLET-MÄ’OY'Ä BORSZÄ« WSS. augusztus Í1. Égy hét a világpolitikában Pozsony visszhangja —■ NDK javaslatok — Egy jelölt, fél program — Nigéria egysége, az ibók egyenjogúsága Az elmúlt hét úgy kezdődött, hogy a világsajtó első oldalain egy Duna menti város neve volt a leggyakoribb helységnév: Pozsony. A szocialista közösség itat országának ott lezajlott nagy jelentőségű megbeszélését és az azonnal joggal történelminek nevezett, egyhangúlag elfogadott közös nyilatkozatát vizsgálták ..és értékelték a lapok. Az elemzések alaphangját persze ' eleve meghatározta a nemzetközi problémák kétféle szemlélete: a nyugati világ, az imperialisták lapjai alig titkolt vagy nem is leplezett csalódással, a szocialista világ lapjai és a nyugati világ haladó sajtója határozott örömmel, helyesléssel fogadta a pozsonyi hírt. Az ellentétes reagálás érthető. A %’ravda joggal írta: „A tanácskozások eredményei leír: cgesen előmozdítják a szóit- alizmus pozícióinak megszilárdításáért, a békéért és a népek biztonságáért, az imperializmus aknamunkája és agresszív politikája ellen vívott harcot.” Amerikai, nyugatnémet és egyes angol láttok cikkeiből az csendül ki, S'ogy mindazok az imperia- sta erők, amelyek a hat- szocialista ország pártjai között egyes kérdések megítélésében meglévő és most jórészt ^tisztázott véleményeltéré- ri'sek láttán- abban reménykedőitek, hogy a véleménykülönbségeket fellazításra, ékve- lésre, ellentétszításra lehet v felhasználni, keserűen ébredtek a valóságra. S a valóság ez: a szocialista közösség összetartó erői megbonthatat- ’Hanok, s most is. sikerült megszilárdítani az egységet, mert "a pártok arra fordítják a figyelmet, ami közös, ami 'Összeköti a szocialista perspektíva harcos elveit. Az európai kontinens biztonságának alapjait érintő problémákat vetett fel ismét az NDK kormánya nevében Otto Winzer külügyminiszter és >Walter • Ulbricht, az államtanács elnöke, az NSZEP első ^titkára a "népi kamara pénteki ülésén. Mint Walter ■Ulbricht hangsúlyozta, az európai biztonság egyik alapfeltétele a két német állam fközöttí békés együttélés "«megteremtése. Nagy jelentőségű javaslatokat terjesztett elő ennek érdekében és 'egyúttal javasolta, hogy meghatalmazottak révén kezdődjenek tárgyalások a .bonni kormánnyal, amennyiben az lemond jogtalan kikötéseiről, így az egyedüli képviseletről, az erőszakos megoldásokról és elismeri a jelenlegi határo_ keit A világ másik felén, az Egyesült Államokban a nagy novemberi kérdés, az elnökválasztás három kérdőjeles problémájából egy kérdőjelre feleletet kapott a világ. Megmaradt még ismeretlennek a demokrata elnökjelölt és végül a Fehér Ház új lakójának személye, de azt már tudjuk, hogy a választási párharcban a re- publíkános párt színeit Richard Nixon képviseli. A személyt ismerjük: Eisenhower volt alelnöke, John F. Ken. nedyvel vívott elnökválasztási küzdelmében csak 118 000 szavazattal alulmaradt tömören konzervatívnak jellemezhető politikus. Ami figyelemre méltó, az programja — olyan program, amely bizonyos reális esélyeket ad számára novemberben. Az USA legtekintélyesebb publicistája, Walter Eipp- mann éppen a múlt hétén foglalta össze, milyen politika támogatására sorakozhat fel amerika népe. Véleménye szerint a külpolitika balfogásokkal és tévedésekkel teli korszaka után új gondolatokra és a vietnami kalandtól szabadulni akarók számára érthető és követhető béketervekre; a faji összecsapások miatt elkeseredett tömegek számára pedig a polgárjogi problémákat az eddi; ginéi bátrabban. előrenéző intézkedésekkel megoldó ad minisztrációra van szükség. Bár Lippman utal arra. hogy ezt éppen egy republikánus elnök hozhatná a demokratákból kiábrándult választóknak (a publicista Rockefellerért szállt síkra, neki szánta a cikkét is). ■ Nixon programjának vizsgálata után csak annyit állapíthatunk meg: a valóban gazdag politikai tapasztalatokkal rendelkező republikánus jelölt igen jól látja ezeket a követelményeket. Ám programja a félig kimondott ígéretek gyűjteménye; javaslatai félig megtett utakat rajzolnak a politikai térképpé. Kijelentette ugyan, hogy a két szuperhatalom, a Szovjetunió. és az USA számára nincs más elfogadható megoldás mint a tárgyalás — de mindjárt „az USA erőpozíciójának helyreállítását”1 kívánta, azaz az erő helyzetéből kívánna tárgyalni. Kimondta ugyan, hogy a vietnami háború befejezését illetően a párizsi tárgyalásokban reménykedik — de egy lélegzetre fenyegetőzni kezdett azzal, hogy ha novemberig nincs eredmény Párizsban, akkor „világos a válaszút”. Nem kétséges, hogy a válaszút a fegyveres lépések újabb eszkalációja, (ez a lehetőség jellemezte épp Johnsont.) A belpolitikában a demokrata pénzügyi politika, a polgárjogi törvény hozás teljes fordulatáról beszélt — de ezekben a kérdésekben is többféleképpen érthető, ködös fogalmazással kerülte meg a világos állásfoglalást. Természetes persze, hogy Nixon most várakozó állásponton van: csak a demokraták chicagói konvenciója, az ott elfogadott program és a megválasztott jelölt állás- foglalásai után részletezi majd elképzeléseit, amelyek persze változatlanul megmaradnak — választási Ígéreteknek. Akik az amerikai közvélemény hangulatának hullám- ■ zását ismerik, azt állítják, hogy a republikánus, döntés, amely a jóval liberálisabb Rockefeller és a szélsőjobboldalinak minősíthető Reagan előtt már az első szavazási fordulóban Nixont jelölte, éppen a demokratáknak, a jelenlegi elnök pártján belül pedig az alelnöknek, Hubert Horatio Humphreynek jelent előnyt. Ha a2 alelnök . demokrata elnökjelöltté választása érdekében az eddiginél jobban elhatárolja magát a Johnson-politikától — már amennyire erre képes — (amelynek egyébként alel- nökként egyik prominens képviselője volt) és a Johnson által képviselt vietnami háború kiterjesztéstől is és ő fejezi be a Nixon által csak megkezdett mondatokat, jókora darabot faraghat le Nixon mai esélyeiből... A hét a harmadik világban is gazdag volt eseményekben. Az etiópiai fővárosban tartanak a tizenhárom hónapos afrikai belháború, a nigériai— biafrai harcok befejezését elősegíteni kívánó tárgyalások. A világ joggal figyelt fel a Nigéria által beterjesztett kilencpontos tervre, amely a lagosi kormány álláspontja szerint „mérsékelten és a megbékélés szellemében”, viszonylag gyorsan véget vethetnek a harcoknak. A javaslat Nigéria egységének megőrzéséből indul ki, tehát Bi- afrának le kell mondania a különválásról, de konkrét Ígéretet tartalmaz arra vonatkozólag, hogy a nigériai hadsereg nem özönli el a volt keleti tartományt és a köz- igazgatásban, a rendőri erőknél egyaránt figyelembe veszi a tartomány ibo lakosságának jogos igényeit. Szófiai történetek Hogy mennyire szervezett a Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front azt a körülményeket csak is újságból ismerő talán nem is tudja. Hogy iskoláik vannak, hogy szervezett adminisztrációjuk, hogy az élet ott más, mint a megszállt övezetekben — ezt már mindenki hallotta. De, hogy a harc milyen kitűnő szakembereket képzett egyes területeken, — azt már kevésbé. Ezt egy filmes-újságíró története bizonyítja. A déli egyenruhában lévő operatőr végigfilmezte ' a megnyitó felvonulását. Közben be-bemerészkedett a küldöttség sora közé is. Ezt. kizárólag csak neki engedték meg, mert a többiek csupán oldalról filmezhettek, fényképezhettek. Ám a lelkesedésükbe is délies olaszok gondoltak egyet, vállukra kapták a vietnami operatőrt, s úgy vitték — óriási éljenzés és tapsvihar közepette >— végig a stadionon. Mikor megkérdezték tőle, mit érzett ott fenn, csak ennyit válaszolt: A szegények hadjáratának tüntetői rendszeresen felvonulnak a Malmi Beach-i republikánus konvenció napjaiban a delegátusok előtt. ( — Azt, Hogy de jó lenne használni a filmfelvevőt! A magyar küldöttség néhány tagja ellátogatott az irakiak szállására is. (A küldöttség fele nálunk tanul, és érzéseiket úgy is ki akarják mutatni népünk iránt, hogy meghívták képviselőit.) De voltak ott lengyelek is. Egy szőke lengyel lány értetlenkedve hallgatta a tolmács szavait, amikor az fordított: sokan tudják, mi vár rájuk, ha hazamennek. Talán börtön, talán más, de jó nem. Azon is meglepődött, mikor a vendéglátók csak a keresztnevüket írták fel a lapokra, a másik neve mindegyiknek egyszerűen „Iraki” volt. Egy pedig még ezt sem . tette meg. A lány ekkor értette meg, milyen elszántságot jelentett ezeknek a fiúknak, hogy részt vegyenek a fesztiválon. A fesztivál utolsó éjszakáján láttam ismét kettőjüket. A Park Szvaboda plázsnak nevezett fürdőjében voltak, a medence fölé emelt parketten táncoltak. Együtt. Szófiában az újságírók számára a própuszk jelentett mindent: megnyitotta a kapukat. Jaj volt annak, aki otthonfelejtette. Ez persze, velem is előfordult. Nyugtalanul vártam a karnevál délutánján a villamost, mert meg szerettem volna még nézni a művészi torna csapatversenyét, s el sem tudtam képzelni, hogyan jutok be a Zala Universziada- ba. A villamosra egy másik „Presza”-jelvényes is várakozott és összeismerkedtünk i Arkagyij volt, a moszkvai ifjúsági lap- -munkatársa. Villamos .nem jött (órákkal a karnevál előtt leállították a forgalmat), taxival mentünk, s Arkagyij megnyugtatott, hogy meg fogom nézni a bolgár és szovjet csapat nagy küzdelmét, nem baj, ha nincs própuszk. Megnéztem, mégpedig úgy, hogy a jegykezelő a legjobb, elsősorbeli helyeket szerezte meg nekünk. ... ... — Látod mondtam — szólt Arkagyij, — bolgár barátainknál az a szó. hogy „un- garszki” felér egy própuszk- kal. Bulgár vendéglátóink szinte hősies munkát végeztek, hiszen csaknem. tapasztalatok nélkül vágtak bele a fesztivál megrendezésébe es — tapasztalatlanság ide vagy oda, — ezzel nem valló,l ',; szégyent, sőt. De hogy a hősies munka mellett mi mindenre volt erejük, s mi mindenre futotta kedvességük, személyes varázsuk — azt nem közvetíthette semmifele televízió, nem lehetett filmre venni, — a szavak pedig egyszerűen nem elégségesek kifejezésükre. A vendéglátók nyelvét bizony nagyon kevesen ismerték, oroszul is csupán egy töredéke tudott a húszezer küldöttnek, s a még több turistának. De ez egyáltalán nem okozott nehézséget Még az sem, hogy a bulgá- rok bójintása fordítva jelenti az igent vagy a nemet, mint bárhol Európában. Lesték a vendégeknek mág a gondolatát is, és igyekeztek mindent lehetőleg nyomban teljesíteni. Miközben a húszezer küldött — a világ jövője — demonstrálta a szennyes háborúról alkotott véleményét barátságokat kötött, szerelmek szövődtek, vitatkoztak a világról, saját helyzetükről, énekeltek, táncoltak, egységesen békekívánságukról értesítették a világot, ünnepeltek egy minden hihetőn túl is hősies népet, — észrevétlenül valami más is történt. . Megismertek egy kis népet, , a bolgárokat, s úgy ismerték, meg, hogy ezéntúl csak is a legnagyobb szeretet és megbecsülés hangján fognak megemlékezni róluk. Ez á fesztiválnak olyan eredménye, amit nem tud kifejezni igazából sem nyilatkozat, sem film, sem szó. Kun István Bodrogi Sándor: Kémtörténet 19. — Valaki lebukott — mondta. — Grlchenauból egy fogoly jelentkezett, felismert téged. Egyik bajtársunk le akarta lőni, elfogták. Itt a cím, azonnal menekülnöd kell. — És az üzlet? — Majd én vezetem. Azután ha minden elcsendesül, visszajöhetsz. Schirmbaum kocsiba vágta magát és megadta a papírszeleten olvasott címet. Bécs egyik külvárosába vitték, egy kis ház előtt_ torpant meg a taxi. Rudolf egy tízest dobott a vezető melletti ülésre, azután kiszállt a kocsiból. A kocsi a hepe-hupás úton kínlódva fordult meg és elvágtatott. Az első sarkon bekanyarodott és a sofőr a vezetői ülés alól egy kis telefonkészüléket emelt maga elé. — Viola jelentkezzék — mondta. A fülhallgatón keresztül úgy hallotta, hogy valaki egy kedves melódiát fütyül. — A madár a kalitkába repült. A madár a kalitkába repült. Vége — mondta a sofőr, majd a rádiótelefont visszahelyezte az ülése alá. Közben Schirmbaum bement a házba, ahol egy öregasszony fogadta. Le sem engedte ülni, szót sem szólt hozzá, csak intett, hogy menjen utána. A ház végében terjedelmes tyúkól sötétlett. Felnyitotta az ajtaját és előre mutatott. Schirmbaum egy keskeny, alig koporsó- nyi helyiségben találta magát. Mielőtt bármit kérdezett volna, az ajtó bezárult, az öregasszony eltűnt. A volt SS-legény egy ideig görnyedten álldogált. Azután kifáradt és leült. És többé nem tudta, hogy reggel van, vagy éjszaka, és nem sejtette, hogy áz öregasszony a lakásban lévő tükör előtt ezekben a percekben változik vissza — Janává. Mire Jana hazaért, a „Páter” már a lakásban várta. Egy üveg konyak állt az asztalon, s a televízió képernyője vakítóan lobogott. A lakásban rend volt, mintha semmi sem történt volna, — Jelentem — mondta Jana — hogy Schirmbaum holmiját tüzetesen átvizsgáltam, de semmiféle kompromittáló jelet nem találtam nála. Itt az egyik fiókban ugyan volt néhány cím, ezeket ellenőriztettem, különféle utcalányok voltak, akikkel Schirmbaum csak futó kapcsolatot tartott fenn. Emberünknek egy genfi bankban harminchétezer dolláros betétje van. Ez az összeg — a könyvelés szerint — az üzlet hasznából adódik. Más jelentenivalóm nincs. A „Páter” kedvtelve nézegette Janát. — Idehallgasson tündérkém. Adva van egy csodálatos lakás, egy csudaszép nő, egy életerős férfi, konyak... mire várunk még? — Én pedig mindig arra várok, hogy mikor jön meg az esze. Úgy gondolom, hogy ez a kérdése túlmegy azon, amit szolgálati beszélgetésnek szokás nevezni. Kérem, határozza meg következő feladataimat. — Most négy-öt napon keresztül naponta egyszer igen ócska és tartalmatlan ételt ad be a tyúkketrecben gubbasztó „férjének’. A magány rossz tanácsadó, legyen nagyon óvatos, mert ha kitörést kísérel meg, meg kell akadályoznia, hogy az udvarra jusson. Körülbelül négy ‘nap múlva elmegyünk érte és kivisszük a Szigetre. Ha kérdi, "tni a helyzet, mondja meg neki, hogy a rendőrség körözi. Semmi többet. És vigyázzon, nehogy felismerje a hangját. Jana felnevetett. De ez a kacagás mintha hetvenéves torokból szakadt volna feL Azután megszólalt. — Engem? Ezt a hangot? — Félelmetes volt. Annyira félelmetes és anynyira visszataszító, hogy a „Páter” önkéntelenül is felállt. Talán e pillanatban értette csak meg igazán, milyen súlyú ügynökökkel dolgozik a titkosszolgálat. — Most elmegyek, tartsa magát utasításaimhoz. Az üzletbe nézzen be, mondja meg, tegnap a férjével kirándultak, gépkocsibaleset érte. egy kis falu kórházában ápolják. Ne látogassa meg senki, agysérülést szenvedett, még a feleségét sem ismeri fel. A Pátert ismét a Kopasz Oroszlánba rendelték. Eber- ling elragadtatással rázta meg a kezét. — Egy zseni veszett el magában, barátom. Ahogy ezt az ügyet megrendezte, és . ahogy eddig bonyolítja, egyszerűen fenomenális. Megkaptam a filmfelvételt Schirmbaum utazásairól, „házasságkötéséről”, ragyogó! Hanem tudja... ebben a házban haláleset történt. Képzelje el, egy pincérünk a legutóbbi tanácskozásunk idején magnetofont rejtett az ajtó alá. Nem került véletlenül magához az a tekercs? — Semmi nem volt rajta. — Szerencsére. így aztán vissza sem kell kémem magától, Tudja Páter, most csak azt a pincért tettük el az útból Legközelebb megkeressük a felbujtóját is. Ezt ne feledje el. —- Nem kerül rá sor. — A következő tá’íVozts- tást kell nyújtanom magának. Van egy olyan helyi ér-, dekű, amely 27-én húszon-, három órakor indul. Emberünknek a harmadik megái- , lónál kell kiszállnia. Woc- hecket másodikén veszi fel a vonat. És ezzel az ügy lezárult, Schirmbaum kap tízezret, Jana huszonötezret, magának ötvenezerrel kell megelégednie. A „Páter” már az ajtónál volt, amikor visszafordult. — A Szigetre azért küldhetné egy-két jó szakembert. — Néhány berendezést is- küldök — nevetett Éber! ing — meg lesz lepődve, m’t tudnak ezek a gépezetek... Jana napról napra megjelent a városszéli házban Az előírás szerint naponta egyszer adott be élelmet a „férjének”. Minden meglepetést ki akart küszöbölni. Már a második napon jelentős mennyiségű brómot kevert az élelmiszerbe. — Ez az étel olyan, keserű, mint az epe — siránkozott Schirmbaum. — A kötél végén lógni még keserűbb — mondta Jana — és amikor nevetett, úgy hangzott, mint mikor száraz rögök hullanak egy szakadt dobra. A negyedik napon késő éjszaka kocsi állt meg a városszéli ház előtt. Jana futott az ólhoz, tágra nyitotta ajtaját. Schirmbaum négykézláb mászott elő, alig tudott felegyenesedni. Néhány nappal ezelőtt egy világfi bujt be ide. most egv koszos csavargó jött elő Jana kézen fogta és gyors léptekkel a kocsihoz vezetíe. A hátsó ajtót nyitóba ki és a „férje’' lehuppant az ülésre. (Folytatjuk!
