Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-04 / 182. szám

8. oldal KELET-MAGYARORSZÄO — vasárnapi melléklet 1968. augusztus 4. BIZONYÍTÁSI ELJÁRÁS Biztos abban, hogy ezt a házat a fizetésből építette? MIT MOND A GARANCIALEVÉL? SS „Szakmailag ellenőrizve! Meghibásodás esetén hozza vissza a csónakot ezzel a garancialevéllel!” A Wochenpresse karikatúrája — Biztos, hogy a férje nem babrált a készüléken?... ?' 'jndor rajza — Ezt sem hívom többet vendégségbe!..” Kir' Ernő raiza IV| agyon rokonszenves, J_?|j szőke fiatalasszony Bodori Sándorné. Bér­elszámoló egy nagyvállalat­nál. Nyolc éve van férjnél. Férje ugyancsak az egyik nagyvállalatnál dolgozik fő­osztályvezetői minőségben. Két kisgyerekük van, egyik fiú, a másik lány. A család egyéb körülményei nem tar­toznak szorosan a történet­hez. Ez a kedves szőke Bodori­né elmondta nekem, hogy férje mániákusan takarékos ember, és szerinte ezt a tu­lajdonságát egyre inkább, szinte betegesen fejleszti. Fillérnyi pontossággal kiszá­molta például, mennyibe ke­rül a reggeli, az ebéd és a vacsora, ideértve az üzemi kosztot, valamint a gyere­kek napközijét is. Hozzávet­te a lakbért, a gázt, a vil­lanyt és minden egyéb ap­róbb kiadást. Pontosan ki­számította, mennyi kell Bo­dorinénak tízóraira, villa­mosra, fodrászra, és az ál­landó jellegű kiadások vég­összegét átadta a feleségé­nek, hogy azzal legjobb be­látása szerint gazdálkodjék, — Nem is rossz ember ez a Bodori — szóltam közbe. Az asszony könnyeit törül- gette, s arról panaszkodott, hogy az idegei nem bírják már elviselni ezt a teljes kiszolgáltatottságot. — Nem is olyan rossz em­ber — ismételtem —, hiszen gondoskodik önről, a két gyerekről... — Be sem fejez­hettem a mondatot, mert Bodoriné közbevágott: — De tessék elképzelni* egyetlen fillérem sem ma­rad, még egy málnaszörpöt sem tudok inni, ha meg­szomjazom, vagy a gyerekek­nek egy kis édességet venni, mert sohasem futja a szűkre szabott háztartási pénzből. A legszükségesebb holmikat a gyerekeknek is, meg ne­kem is ő szerzi be, a bevá­sárlásnál mindig ő fizet. Es nem elég, hogy a kiszabott összegen felül nem jutok egyetlen fillérhez sem, min­dent fel kell jegyeznem, és el kell számolnom még ar­ról az összegről is, amit tu­lajdonképpen azzal ad ne­kem, hogy „szabadon gaz­dálkodjak” belőle. M ost kezdtem csak va­lójában megérteni Bodoriné keserűségét, hiszen ez a fajta takarékos­ság indokoltan dúlja fel a fiatalasszony nyugalmát. Sokszor megkísérelte már, hogy megmagyarázza férjé­nek, milyen örömtelen így az élete, hiszen nemcsak ró­la van szó, hanem a gyere­kekről is. Azért jött hozzám — zokogta —-, beszéljek a férjével, mert ez a mérhe­tetlen takarékosság végképp tönkreteszi a családi életü­ket. Teljesen magánügy, gon­doltam, és ezt meg is mond­tam Bodorinénak. De hát úgynevezett közírói tevé­kenysége során sok minden­Földes György: Nagyvonalú ember be belekeveredik az ember. A szívem sem kérges! Vál­laltam hát, hogy Bodori Sán­dor közelébe kerülök, és be­szélek vele a dologról. Nem kellett sokáig Bodori Sándor után kutatnom. Egyik barátom annál a vál­lalatnál dolgozik, amelynél Bodori főosztályvezető. — Bodori érti a dolgát — kezdte a barátom, akitől részletes információt kértem erről a mániákusan takaré­kos emberről. — Csak az a baj, hogy rendkívül nagyvo­nalúan intézi a vállalat ügyeit. Olykor még könnyel­mű is. Módfelett csodálkoztam és hosszas eszmecserénk során töviről hegyire elmagyaráz- tattam magamnak, hogy miért is tartják olyan nagy­vonalú embernek Bodori Sándor főosztályvezetőt a vállalatnál. Jó szakember Bodori, s munkája mellett rendszeres előadója, mondhatnám éves tanára egy állandó szakmai tanfolyamnak. Hetenként négyszer 11-től 2-ig tart órát az üzemszervezés és az áru­mozgatás bonyolult dolgairól a munkahelyétől mintegy tíz kilométerre Budapest hatá­rában lévő iskolában. Fél ti­zenegykor a vállalati kocsi, viszi a központból az elő­adás helyére. Bodori beleveti magát a munkába, előkészül, foglalkozik a hallgatókkal, előadást tart, kérdez, felel­tet. Közben a kocsi megfor­dul, bemegy a központba az üzemi kosztért és egy kis alumínium éthordóban el­hozza, hogy a tanári szobá­ban, pontosan az egyórás szünetidőben, tálalni tudják Bodori ebédjét. Kerek húsz kilométert fut a kocsi oda- vissza legalább ötven forin­tos költséggel, hogy Bodori négyforintos üzemi ebédet egyen, pedig a szomszédos kis vendéglőben nagyon jó­ízű menüt lehet kapni tíz forintért. M ár itt gondoltam arra, hogy valóban nagyvo­nalú ember ez a Bo­dori, de hogy milyen nagy­vonalú, azt egy másik példá­val tudom legjobban meg­világítani. Az egyik ünnepi évfordulóra díszletet, deko­rációt és különböző ehhez szükséges anyagokat vásá­rolt a vállalat. Bodori nem­csak hogy engedélyezte, ha­nem az osztályán dolgozó Kelemen Mancikának nagy­estélyi ruhát is csináltatott, és kellékként a dekoráció­számlán könyveltette el. Igaz: Kelemen Mancika két .4. Csikorkov i Pihenőnap számot adott elő a vállalat műsoros estjén, nagyon szé­pen szavalt, majd a műsor másik részében a „Pillangó- kisasszony” nagyáriáját éne­kelte. ügy látszik, kellemes, üde hangja bűvölte el a hallgatóságot, köztük első­sorban Bodori Sándort, mert az estélyi ruha örökre ott­maradt Kelemen Mancikán, az ára pedig Bodori jóvol­tából a vállalat költségszám­láján szerepelt. Most már nagyon is érde­kelt engem Bodori Sándor. Hajszolt a kíváncsiság, mi­lyen ember a családjához fösvény és a takarékosság ürügyén kicsinyes Bodori — aki a visszaélésig nagyvonalú a hivatalában. Találkoztunk. Jó megjelené­sű ember, jóval innen még a negyvenen. Békés, mint a kezes bárány. Elmondott mindent, s csak arra kért, ha foglalkozom az ügyével, változtassam meg a nevét. Ö mindent jóvá tesz: a vál­lalatnál is és a családja kö­rében is — ígérte nagy igye­kezettel. Nem lett nagyobb bonyo­dalom az ügyből. Bodori nagyvonalú ténykedését fe­Pável Pavloviéi elhatároz­ta, vasárnap kirándul majd valahová, és istenigazában kipiheni magát — ahogy mondani szokás — a termé­szet lágy ölén. A szép idővel kecsegtető ünnep reggelén frissen, jó­kedvűen érkezett a buszmeg­állóhoz. — A busz már elment — mondták a várakozók, —, s a következő csak egy jó fél­óra múlva indul. Üljön le nyugodtan és pihengessen. Amikor kiért a Ligetbe, azonnal a tó felé vette az útját, mert nagyon szeretett evezni. A jegykezelő udva­riasan közölte vele, hogy egy óra múlva lesz csak üres csónak, majd egy közeli pád­ra mutatva ÍQV szólt: — Foglaljon helyet és pi­hengessen. Nagyon jó itt a levegőül gyelmi úton vizsgálták meg, aminek következményeként az igénybe vett húsz kilomé­teres ebédfuvarokért teljes precizitással kiszámítva. 1739 forintot, büntetésként pedig még ennek kétszeresét be­fizette a vállalat pénztárá­ba. Továbbá haladék nélkül meg kellett térítenie Kele­men Mancika estélyi ruhá­jáért 1190 forint beszerzési árat. Ráadásul még a követ­kező történetemet kellett meghallgatni Bodorinak — tanulság okából. Kora tavasszal pesti ven­dégeket kalauzolt az egyik vidéki városka utcáin a he­lyi tanács megbízottja. — Gyönyörű orgona! — kiáltott fel az egyik pesti vendég, a sűrű virágokkal telt orgonabokrök láttán. — De jó lenne letépni be­lőlük egy nyalábbal — sóhaj­tott egy másik pesti vendég. — Ne! Ezt ne tessék bán­tani! — tiltakozott a tanács embere. — Ez a Kovács Jani bácsi orgonája. A Fő utcán végig több­ször is megismétlődött ez a párbeszéd: „Ez a Fekete Bálinték háza, ez meg a Horváth Balázséké, ez meg a Németh Juli néni orgoná­ja. Ehhez nem szabad nyúl­ni: személyi tulajdon.” — világosította fel a pestieket a hely; ember. Kisvártatva egy nagyobb épületsorhoz értek, szebbnél szebb orgona nyílott a kertekben, mire a kísérő lelkes és büszke han­gon így bíztatta a vendége­ket: — Na, itt nyugodtan lop­hatnak annyit, amennyit csak Jóval ebédidő után szállt ki Pável Pavlovics a csó­nakból. Rettenetesen korgott a gyomra. + — Csak egy óra múlva tu­dom kiszolgálni — közölte vele a pincér a kerti ven­déglőben. — Annyi a ven­dég, hogy azt sem tudom, hol áll a fejem. Hanem ad­dig is foglaljon csak helyet nyugodtan és pihengessen. — Nos, hogy telt a vasár­napi Mit csinált, szakikám? — kérdezte másnap egyik munkatársa. — Pihengettem, pihenget- tem! — válaszolt röviden Pável Pavlovics, s alig vár­ta a következő vasárnapot, hogy újra — otthon marad­hasson... (Fordította: Krecsmáry László KERESZTRE3TVENY 1941, augusztus 4-én halt meg Babits Mihály. A függ. 22. című verséből Idézünk két sort a Vízsz. i. és függ. 11. sorokban. Beküldendő; Függ, 22.. vízsz. 1. és függ. 11. VÍZSZINTES S 11. Az alattvaló és a Ronda tanár úr című regény írója (Heinrich). 12. Azonos magán­hangzók. 13. Lila hangzói. 14. Mohamed az ő prófétája. (Máso­dik kockába két betű.) 15. Mint a 2. függőleges. 16. Napszak. 17. Közösségben van. 19. Vissza: há­ziállat névelővel. 20. Lapfajta. 21. Bibliai személy. 23. Beteg­ség. 24. Egyik minisztériumunk betűi. 25. Király franciául. 27. Ezt használják az amerikai va­dászok, akik élve akarják elfog­ni a vadállatot. 30. Éktelen kor­szak. 31. Két televízió!!! 33. Lu­cifer. 34. Sok férfinadrág tar­tozéka. 35. ...-ozás, árnyékolás a rajzon. 37. Játékvezetői „hang­szer”. 39. Nem megy még. 39. A moll ellentéte. 40. Gyakori családnév. 41. Ezt a „kisdedet” mindig nyíllal ábrázolják. 44. Német tenger (+’). Ruha­anyag. 49. Két helyhatározó rag. 50. A török szultán palotáját ne­vezték így. 52. Az Északi-tenger­be ömlő nyugat-európai folyó. 53. Mutatószó. 54. A görög mi­tológia szerint, ennek a szelen­céje minden baj forrása. 56. Ru­ha. 57. Ellentétes kötőszó. 58. Ur szláv nyelven. 59. Nagyon öreg. 60. , Végtelen” sáv. 61. „Néma” lant.' 63. Árpád fejedelem uno­kája. 66. Méter egynemű betűi. 67. Útszakasz. 69. MR. 70. Vallás rövidítés. 71. Sz-szel az elején: gömb, golyó, égbolt. 72 Értékes prémmel rendelkező állat. FÜGGŐLEGES: 1. Északolasz város. 2. Fehérne­mű. 3. Személyes névmás. 4. A hét vezér egyike, de kettőzöt­ten. 5. Vissza^ isme, 6. Női hangszin, 7. Kis illatszeres üveg. 8. Feltételes kötőszó. 9. Ko- máraasszony hol az ...... io. Mü­tárlat, képtár. 16. Szélhárfa. 18. Építészeti stílus. 26. Helyhatározó szó. 28. Vízinövény. 29. Fog és tojás jelzője. 30. Katonai rang rövidítése. 32. Kártékony vízi állat. 34. Indiai nagyváros Mad­ras tartományban. 36. Pocsék. 38, Tésztatöltelék. 42. Emlékez­tető (latinul). 43. Időjelző. 44 SON. 45. Ez az állóvíz. 47. íme. 48. Olaszul: mester, karnagy. 50. Nem tiszta üzleti ügy. 51. Be­cézett női név 54. Jól hasadó ás­vány. 55. „Szellemi központ”. 62. Bő. 64. KRU. 65. Érzékszerv. 66. A potróhosak családjában az „édességfelelős”. 68. PY. 71. A! ellentéte. A megfejtéseket legkésőbb au­gusztus 12-ig kell beküldeni, CSAK LEVELEZŐLAPON BE­KÜLDÖTT MEGFEJTÉSEKET FOGADUNK EL. Júlus 21-1 rejtvénypályázatunk helyes Megfejtése: „A nyár az én szerelmem, érte égek, Halált hozó csókjára szomja­zom.’* Nyertesek; Andó József, Csatái rí Ágnes, Feigel Mihályné é) Németh Lajosné nyíregyházi, Túri Zoltánné búji, Pintér Ár* pádné baktalórántházl, Barkásj Ignácné csengeti, Munkács! Gyuláné nagykállói, Vincziczkj András petneházi és Kovác: József rakamazi kedves rejt­vényfej tóink, A nyereménykönyveket postái elküldtük, Vízisí. ÜZEMZAVAR

Next

/
Thumbnails
Contents