Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-04 / 182. szám

.Mi. augusztus 1

KTELET-M AG YARORSZAG —VASÁRNAPI MELLÉKLET

1. oldaL

li izélő számok nyomában:

Szabolcsi esték

Rendszerint hírekben érkezik 9 tájékoztatás: „Uj szim- jrjjkus zenekar alakul a ózsef Attila Művelődési központban. — Nyíri Kis vnpad alakult. — A nő- íács a III. kerületi pártban ismerkedési klubes- . rendezett a tsz-tagok és városi lakosság között — szabó-varró tanfolyamok ! tagja számára filmvitát j .rleztek a Szentkút című ilmrőL — Kis útmutatót szerkesztettek a megye 44 bábcsoportja számára.” A hírek megjelennek, számolat- ianuL Nem tartjuk számon, hogy Szabolcs-Szatmár falaiban hogyan is történik, hányszor történik ilyesm; és hogy néz ki mindez más megyékkel összehasonlítva.

A Művelődésügyi Minisztérium most megjelent Statisztikai tájékoztatója két :n rglepetést is tartogat számunkra. A borsodi után ’.álunk legelevenebb a falusi klubélet. És műsoros es- 3k rendezésében, a megjelentek létszámában hazánk tizenkilenc megyéje közül Szabolcs-Szatmár az első.

Mindjárt bevezetőben hadd figyelmeztessünk: a számok önmagukban nem mondanak el mindent. A műsoros estekben — egyebek közt — qzért előzhetjük meg Budapestet is, mert nálunk még mindig kevés a televíziókészülék, falun kevés a színházi előadás, nincs hova menni. Pótlék is a műsoros est a néha rossz mozi helyett. vagy a rossz rádióvétel pótlására. És a klubok ' - bogatóinak is több mint hrrmada iskolás.

De ezekkel az óvásokkal az egész eredmény mégis " ak jelent valamit. Áldoza- ' ■"> falusi népművelők szőrűmét és tehetségét. A nem :ugróan magas könyvtári -datok javítását, hiszen — okszor leírtuk már — a ml megyénkben az emberek szívesebben értenek az élő "óból, mint a leírott betűkből.

így értékelve viszont mindenképpen szép eredmény, emit a számok mondanak.

Az összesítés szerint 861 öntevékeny művészeti csoportban 18 095, zömmel fiatal szabolcs-szatmári állampolgár műveli önmagát és inasokat kulturális létesítményeinkben.

találkozás javarésze még hátra van.

<gnz)

Képzőművészeink vázlatkönyvéből

A VAJAI PARK

Soltész Albert rajza

Aki évszázadokkal megelőzte kora technikáját

Újabb, rendkívül értékes adatok kerültek elő Leonardo da Cinci technikai zsenialitásának bizonyítására. Most dolgozzák fel azt a 700 oldalnyi rajzot és vázlatot, amely 300 évig kallódott a madridi Spanyol Nemzeti Könyvtárban. Több, jegyzettel ellátott rajzot találtak például golyós- és gördülő- csapágyakról, amelyekről eddig azt hitték, hogy amerikai találmány az 1920-as évekből.

A kaliforniai egyetem szakértői, akik a Leonardo da Vinci-anyaggal foglalkoznak, egy amerikai magazinban megjelent cikkben kifejtik: a lelet „további feldolgozása alapján valószinü- leg módosítani kell a mechanikai felfedezések eddig elismert kronológiai sorrendjét.”

Hozzászólás helyett

a gyermek és ifjúságvédelemmel kapcsolatos országos vitához

Nyolc-tíz nappal később Bertha ismét rosszkedvűen jött haza a délutáni műszakról. Míg arcát odatartotta Zsófi csókjának, barna szeméttel elmerülten és szórakozottan másfelé nézett. Odament a szélesre nyitott, kettős rekamié közepén alvó kislányhoz, megsimogatta szőke fejét, azután a konyhában leült a kitálalt étel elé. Evés közben kérdezősködött er- ről-arról, de szórakozottsága nem szűnt meg, s gondolatai láthatóan máshol jártak. Az asszony mint mindig, ha Lajos valamilyen okból kikerült az ő hatóköréből, veszélyt sejtett.

Elvette a kiürült tányért, sima, gyors mozdulataival helyébe tette üvegtálacská- ba a kompc\tot, a kiskanalat, azután puha hangpn megkérdezte:

— Miért vagy kedvtelen? Történt valami?

— Semmi... — mormolta az ura és megrántotta a vállát. — Az a Pusztai., az állat!

— Mit csinált már megint? — kérdezte az asszony. Kiegyenesedett és sötét szemöldöke összerándult.

rrr A brigádja robbantott... A tíz gyutacs közül csak hét robbant fel — kezdte Bertha. A leomlott meddőben volt egy olyan nyolcvankiló forma kő. Ahelyett, hogy megerőltetné magát és felemelné, fogja a csákányát és szét aJuü^t ütni, mert az apróbb

A statisztika minden eset- j re figyelemre méltó: 253 '

színjátszó csoport 4050 tag- j gal, 78 irodaim^ színpad 1522 taggal, 187 tánccsoport 2454 taggal, 117 énekkar 4750 taggal és 63 zenekar

548 taggal!

Ebben vagyunk Borsod után a második helyen az

országban.

És a rendezvények, melyekben elsők vagyunk? Egy év alatt 2075 műsoros estet rendeztek megyénkben. Ez csak valamivel több, mint

az utánunk következőké. De az estéken megjelent 437 866 vendég másfélszerese az utánunk következő megyének. Ugyanígy a 8873 klub- foglalkozás és az azon megjelent 326 714 résztvevő az elsők közé teszi, számadataiban a szabolcs-szatmári népművelés mennyiségi méreteit.

Más kérdés, milyen ezeknek az estéknek és klubestéknek a tartalma, színvonala, nevelőképessége. De hiszen épp azért tesszük szóvá mindezt, hogy felelősséget ébresszünk népművelőkben, és az egész társadalomban azért, hogy — ha ekkora igény kielégítéséről van szó — ne késlekedjenek segítségére sietni a rendezőknek rangossá, hatékonnyá tenni az esték ezreit a résztvevők százezrei számára.

A szép számok mögött ugyanis csak egyetlen bizonyos: Ilyen nagy az igényünk — egyebek híján — összejárásra, társas életre, szórakozásra. Most már azon kellene gondolkozni, hogy egy egyszerű bált kulturális eseménynek nevezzünk e? (Bizonyos értelemben az.) Hogy az ultizó, kugíizó társas rendezvényeket klubestének minősítsük-e? (Bizonyos értelemben az.) Amíg különbséget nem teszünk igény és kielégített kultúrszomj között, addig ezek a gyép számok — bármennyire is örülünk nekik — félreveze- tőek lehetnek.

Mintha már nem lenne semmi tennivalónk.

Pedig a zsúfolt esték közönségének valódi kielégítése, a művészettel való igazi

darabokat már szép kényelmesen fel lehet lapátolni a csillébe. Avval nem törődik, hogy éppen egy gyutacs kerülhet a vas éle alá és kiverheti mind a két szemét. Láttunk már ilyet... Én éppen náluk voltam, a lőmes- terrel kellett valamit megbeszélni...

Bertha szemében zöldes szikrák gyúltak, hangja eltorzult a haragtól.

— Olyat vágtam a karjára, hogy mindjárt elejtette a csákányt.

Az asszony kiegyenesedett.

— Hagytad volna! Vakult volna meg. Még te segítesz neki, amikor becsapott! Elveszítettük miatta a televíziót, és ki tudja, mikor vehetjük meg a hűtőszekrényt, — kiáltott fel Zsófi indulattól rekedten, arca, homloka pirosán tüzelt.

Bertha letette a kanalat. Kissé hátrább húzódott, szeme kitágult, s ettől homlokán ráncba szaladt a sima bőr.

— Mit mondasz? — kérdezte csodálkozva.

— Azt, hogy minek törődtél vele? Érdemel is kíméletet az ilyen utolsó szélhámos, aki téged kijátszott, megcsalt... Verte volna szét azt a követ.

— Nem vagy az eszednél... Három éve Csermely Józsi így vesztette el a bal lábát... Gergely Ádám is így lett félszemű! — mondta Bertha lassan.

— Azokat sajnálom, mert

íj kiadványok

Az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Akadémiáján hangzott el Lakos Sándor: A párt politikai és szervező munkája a gazdaságban című előadása. A Kossuth Könyvkiadó most — füzet alakban — teljes terjedelemben megjelentette az előadást, amely tárgyalja a párt szerepének egyes jellemzőit a jelenlegi időszakban, a párt és a gazdaság összefüggéseit, továbbá a különböző szintű pártszervek feladatait az új gazdasági mechanizmus körülményei között.-ér

A Kossuth Kiadónál megjelent a népszerű Tények és érvek sorozat új füzete, A füzet ismerteti a nyereség- felosztás szempontjából alkalmazott kategorizálást; a nyereségrészesedés kiszámításának alapját; a vállalati részesedési alap felhasználási lehetőségeit; a kategórián belüli differenciálást; a három kategóriában érvényesülő elosztási elveket, s azt is, hogy miként alakul a dolgozók jövedelme a veszteséges vállalatoknál. A hasznos tájékoztatót dr. Harangozó Ede állította össze.

rendes emberek... De Pusztai megkárosított,

Bertha Zsófira nézett, alti délcegen állt az aszta) túlsó oldalán. Tudta, hogy mindez a gyűlölet és harag őmiatta, őérte tört fel ilyen frissen és elevenül. Bár éppen annyira neheztelt Pusztaira, mint azelőtt, valami mégis mélyen egybefűzte vele, s ezért sebző, és kegyetlen sértésként hatottak rá Zsófi szavai. Az a különös sejtése támadt, hogy először látja a szép, széles vállú, kemény derekú, eltorzult arcai nőt, s ez nem azonos azzal, aki őt tegnap, tegnapelőtt haza várta. A tárnában, baj idején, mindig úgy érezte, hogy hideg árad el egymást követő hullámokban a bőre alatt. Most ugyanez a veszélyt jelző hűvösség terült szét benne, s megértette vele, hogy ezt az ügyes, gyors kezű, kivételesen szorgalmas teremtést, aki mindig fel tudta gyújtani, már nem szereti úgy, mint eddig. Valami, ami forrón és szorosan összekötötte őket, meglazult, s ki tudja, lehet-e még ezen segíteni?

— Mit nézel úgy rajtam? — kérdezte a hosszú hallgatástól, s a távoli, felmérő pillantástól furcsa bizonytalansággal az asszony.

— Semmit — felelt Bertha Hogy elrejtse szemét, az üvegtálacska fölé hajolt és újból kanalazni kezdte a kompótot.

SOK GONDOT OKOZÓ

társadalmi probléma országszerte a gyermek és ifjúságvédelem korszerűsítése, a gyermekotthoni nevelés körülményeinek felülvizsgálata. A lapokban, folyóiratokban, a rádióban, a legkülönbözőbb fórumokon folyik a vita: hogyan tovább, milyen intézkedésekre lenne szükség. Országos gyermek és ifjúságvédelmi munkabizottság is alakult a helyzet alapos elemzésére, a tennivalók kidolgozására. Ennek a bizottságnak külső munkatársa Kelemen Lajos, a tisza- dobi gyermekváros igazgatója.

— Az igen szerteágazó problémák közül néhányat említenék — kezdte a beszélgetést Kelemen Lajos — mégpedig a szükebb értelembe vett gyermek és ifjúságvédelem köréből. Sok szó esik mostanában a különféle okokról, melyek az állami gondozást szükségessé teszik. Valamiféle szemérmesség azonban tapasztalható, ha az iskolai oktató-nevelő munka kerül szóba. Márpedig az utóbbi években a családj okok mellett — legyenek azok erkölcsi, egészségügyi vagy anyagi természetűek — mint társtényező a pedagógiai ok is szerepel. Arról van szó ugyanis, hogy az iskolák az általánosan képző funkcióból adódóan sokszor nem tudnak megbirkózni a sajátos, egyedi esetekkel és a környezetében már súlyosan veszélyeztetett, különböző személyiségzavarokkal küzdő gyermekek nevelésével.

Hogyan következik ez be? Nem mindig veszik komolyan, jelentőségéhez mérten az iskolaérettséget, A környezeti ártalom miatt számos gyerek nem éri el az iskolaérettség fokát, mégis iskolába kerül, s már ez első osztályokban megkezdődik a lemaradás, majd a lemorzsolódás. Előfordul, még a gyógypedagógiai „szűrés” hibáiból, hogy értelmi, beszéd, mozgásfogyatékos gyerekek a normál közösségekbe kerülnek. A túlkorosság okai itt kereshetők, s abban az álhumanista felfogásban, hogy egyes pedagógusok gz osztályismétlésre bukott tanulót az osztály mechanikus megismétlése után, a minimális tantervi követelmények nélkül magasabb osztályba engedik. Később megrekednek, magatartásukkal, gyenge teljesítményükkel az Iskolai munka akadályozóivá válnak.

— Hogy ez a folyamat lejátszódik a nevelőotthonokban elhelyezett gyerekek túlkoros százalékaránya is igazolja —- folytatta az igazgató. — Az 1967-es évben az összes állami gondozottak közül 22 939 volt nevelőotthonban elhelyezve, s ebből 11.699 tanuló túlkoros, az intézetben elhelyezettek 51,4 százaléka, akik zöme azzal a pedagógiai véleménnyel került állami gondozásba: „nehezen nevelhető iskolai közösségben, intézet,- elhelyezése feltétlenül szükséges.”

A TISZADOBI GYERMEKVAROSBAN több mint tíz éve tesznek erőfeszítéseket, hogy a túlkoros gyerekeket megtanítsák a szükséges ismeretekre, levizsgáztassák őket az általános iskola különböző osztályaiban, ezzel egy időben szakmunkás- képzésben is részesítsék őket. Szinte „illegálisan” kezdték el ezt a merőben új képzési, nevelési formát, többnyire helyi erőforrásokból teremtették meg a műhelyek, felszerelések tárgyi feltételeit. Asztalos, cipész, kőműves, lakatos, kovács szakmákban, melyekhez csatlakozik a sütőipari, élelmiszer- ipari képzés.

Mindezt olykor hallatlanul nehéz körülmények között végzik. Az országos vitában is megerősítették, hogy javítani kell a gyermekotthonok személyi, tárgyi feltételeit, kiváló nevelőkkel erősíteni a nevelő munkát. A gyakorlatban azonban számos probléma van, többek között a nevelőknek juttatandó lakások korlátozott lehetősége, másrészt az elmaradó erkölcsi megbecsülés.

Gátolja az eredményes gyermekotthoni nevelést az egyes otthonok formátlan profilja, melyek nem adnak lehetőséget a sajátos személyiségzavarokkal, problémákkal bekerült gyerekek speciálisabb gondozására. Olyan ellentmondás is kiküszöbölésre vár, mint a gyermekotthonok nem megfelelő kihasználtsága és a velük szemben megnövekedett követelmények.

— Az országosan elterjedt decentralizálás miatt nem látjuk biztosítottnak a meglévő otthontípusok kihasználását. 1950-től 1967 december 31-ig az intézetekben elhelyezett növendékek száma kevesebb volt 9 tényleges férőhelyek számánál. A

megyei tanácsok önállóságának növekedésével az üres férőhelyek száma 1966 december 31-én 1327, 1967-ben 1541 volt. Korábban nem megfelelő felmérések alapján alakítottak ki különféle otthontípusokat — több tucat van belőlük egy-egy megyében — s a megyék nem tudják betelepíteni mindet.

SOKAT VITATOTT KÉRDÉS a gyerekek utógondozása is, ugyanis ez szervezett formában nincs megoldva. Az intézetből kikerülő növendékek légüres térbe jutnak, nincs támaszuk, félő, hogy ismét veszélyeztetett környezetbe kerülnek. Az utógondozás sok esetben az intézet vezetőinek személyi kapcsolataira korlátozódik A vállalatok, üzemek általában segítenek a munkába állításnál, munkásszállásokat biztosítanak, sőt a szocialista brigádok védnökséget vállalnak egyes volt állami gondozottak felett. Ez azonban nem mindig ad teljes utógondozást.

Szintén megoldatlan az életbe való kibocsátás alkalmával a részükre adható ruházat; felszerelés mennyisége, nincs egységes szabály, rendelet, ahány ház, annyi szokás, ahány pénzügyi osztály, annyi rendelkezés.

— Helyes lenne a gyermek és Ifjúságvédő otthonok mellé foglalkoztató jellegű intézeteket telepíteni.

Amennyiben ez gazdasági okokból nem lehetséges, feltétlen megoldásra vár az otthonok szakirányú foglalkoztató helyiségeinek kialakítása azoknak az állami gondozottaknak, akiket nem lehet, vagy még nem tudnak közvetlen munkára kihelyezni, nevelőintézetekben elhelyezni.

azon sem Ártana

TÖPRENGENI, mennyiben helyes az „állami gondozott” elnevezés, hogyan lehetne egy kevésbé megbélyegző, pszihés szempontból és társadalmilag is találóbb, emberségesebb elnevezést találni, azoknak a gyerekeknek, akiket a társadalom felkarol, hogy a veszélyeztetett körülmények, személyiségzavarok leküzdése után nevelésükkel, ugyanolyan állampolgáraivá váljanak az országnak, mint akik a családi közösségben nőnek fel.

msi