Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-04 / 182. szám
4. oldal KSLET-MAGTAÄÖitStÄG I960, augusztus 1 Van-e még „nadrágos ember"? Kit Altatna az első helyre egy falusi rendezvényen? — ivérdeztem Kálmán bácsitól, a 1 porcsahnai tanács végrehajtó bizottságának legidősebb tagjától. Válasza meglepő; Vasas Sándornét, a 'anácstitkárt. A háromezer lakosú nagyközség hatvan megkérdezett nkosa közül a játékosnak 'átsző kérdés mögött kutatott tekintély körülbelül egyforma arányban esett a vb-el- nökre, a tsz-elnökre és a községi alapszervezet párttitkárára, aki egyben az Iskola igazga'ója is. A választás -lég nehéz. Harminc évvel »/.előtt ebben a községben a ranglista egyszerű volt: pap, kántor, főjegyző, iskolaigazgató és esetleg az orvos. Ez íz öt ember képviselte a nad rágósokat”. Hogyan van ez most Por- rialmán, ezt kutatom. Leomlott falak A kérdés eléggé bonyolult. Míg harminc éve az említett ot ember és családja képviselte az értelmiséget Porcsal- mán, ők jártak össze, kártyáztak, meghívták egymást, összetartottak, ma az a helyzet, hogy az alakulóban lévő értelmiségi klub első megbeszélésére háromszáz meghívót kellett sokszorosítani. Persze, ez értelmezés kérdése is. Aki nem végez fizikai munkát, a ,.pennával” dolgo- ó ember még nem okvetlenül értelmiségi. De ha Por- halmán így fogják fel, hadd Toljuk, kikből tevődik össze ez a háromszáz „füg- rtlenített” szellemi dolgozó. \ 26 pedagógusból, a tanári apparátus dolgozóiból, a ■ nnelőszövetkezeti Iroda :emély zetéből, a fiőkkon- urvgyár irodistáiból, a he- ?vi fmsz személyzetéből, a ktsz írástudóiból és természetesen az orvos, állatorvos, védőnő, óvónő. Az említett háromszáz ;a-. miit, érettségizett ember teljesen áttörte a régi társadalmi falakat, hiszen javarésze parasztfiatal, nagyon sok közte helybeli. Aki az én fiam, vagy a szomszéd tsz-tag lánya, az már nem lehet a régi értelemben vett .nadrágos ember”. Ellenben új korlátok nőttek. Nem falak már, köny- nyen lebontható kerítések. Az említett csoportok, egy- egy iroda — tanács, ktsz, fmsz, tsz — dolgozói szigeteket képeznek. Kétségtelenül a pedagógusok „szigete” a legszervezettebb, mert van testületi szellemük, összejárnak, társas életet élnek és a családlátogatásokkal „otthon” ismerik meg az embereket Az irántuk megnyilvánuló tisztelet fejeződik ki abban is, hogy a porcsalmai iskola öt éven át végzett felmérése szerint a legtöbb gyerek „tanár” szeretne lenni. „Vegyes" házasságok Legtömörebben a házasságok fejezik ki, ami a ma falusi társadalmában történik. Sorolom: Pajkos Ica tanítónő Hájer Zsigmond fodrászhoz ment feleségül. Nagy Ida tanítónő Hájer Lajos szerelőhöz. (A fodrász azóta végezte el a nyolc általánost, mióta pedagógus a felesége.) Csobak Klári pedagógus Fehér Zoltánhoz, a kovács fiához. Kardos Erzsébet nevelő D. Nagy István tsz-iaghoz. A pedagóguslányok férjei sorban lesznek villanyszerelők, értelmes parasztfiúk, munkások. Fehér József, a gépállomás szerelője a szomszéd Szamosújlak egy tanítónőjét vette el. Kit tegez Árvái István? Igaz, ez attól is van, hogy a huszonhat pedagógusból csak öt férfi és abból is csak egy nőtlen. Kihez menjen férjhez a falusj tanítónő, hogy ne maradjon vénkisasszony? — mondja mosolyogva Árvái István iskola- igazgató. De ahogy mondja abban benne van a dolgok ilyen folyása felett érzett elégedettsége is. <5 a párttitkár is. Kit tegez? Száz embert Tizenegy éve van itt. A százból zöme egyszerű falusi ember. Hogy születtek a pertuk? Ez az érdekes. Nagyon kevés pohár mellett. A munkásőr-szolgálatban, a jól végzett pártmunka közben, vitákon, gyűléseken. (A fia(al érkező pedagógusokat óvja a gyors és meggondolatlan ba- rátkozásoktól, tegeződések- től.) Van ember aki nyolc éve szeretné tegezni. Ezt sosem fogja. És kit tegez Sályi László, • termelőszövetkezet főkertésze, aki egy év alatt másfél millióról négy és félre vitte fel a termelőszövetkezet százholdas almáskertjének jövedelmét. „Akit becsülök” — mondja, fiatalt, velem egykorút, idősebbet is. Tőle nem is kérdezem, pohárnál-e. Sohasem iszik. A parasztból lett értelmiség És mt a viszonya a parasztból lett értelmiséginek azzal a réteggel, ahonnan kiszakadt? Legyünk őszinték: ez a dolog legproblematikusabb része. Nem „elszakadásról” van szó. A beosztás becsületéről. Az agronómus, aki végső soron utasít is, nem lehet „snapszbrudere” beosztottainak. A pedagógus a saját családjában sem igen találja a pontos határvonalat. Ha hűvös, akkor „felvág”. Ha túlságosan barátkozik, megrohanják protekcióért, ezt ne buktassa, annak adjon jó jegyet. Sokan hullámzanak a végletek között. Általános megállapítás, hogy a tanácselnököt kivéve, nem jó ha a vezető falubeli, Legyen szabolcsi, paraszt származású, De „visszahúzza” a nagy rokonság, a gyermekkori pajtáshad az újért való harcban, ha közülük nőtt ki. Senki sem próféta a maga hazájában? Nem erről van szó. A falu nagyon szereti a „mi gyerekünket”. De a „mi gyerekünk” sínyli meg ezt a rosz- szul értelmezett szeretetet. Egy bizonyos csak: az új, létszámában hatalmasan megnövekedett falusi értelmiség — ezt bizonyítja a porcsalmai példa — teljesen új viszonyokat alakított ki maga körül és a változásoknak még koránt sincs vége. Gesztelyi Nagy Zoltán A nyírmadai asszonyok foglalkoztatottságán kívánt segíteni a Baktalórántházi Vegyes Ktsz, amikor megindította a községben a szabó-varró részleget. Jelenleg félszázan dolgoznak benne. Elek Emu felvétele Néhány kilométer választja el a várostól. Közel van a megyeszékhelyhez. Mégis távolabb mint gondolnánk. Bokortanya. Tirpák nevén Pizor-bokor, az első őstelepes Pizor család után. A család leszármazottai most is itt élnek. Krajecéknek hívják őket, „magyarosítottak”. Ki tudja már. hogy történt a névcsere, de tény, hogy a Pizor-bokort Salamon-bokor. nak ismerték. Szintén egy itt élő család után. Harminchat ház. Egy félházsor. mely egy legelőre néz. ök úgy hívják — pázsit. „Kiülünk a pázsitra.” — vasárnapi szórakozás ez a bokorban. Valamikor a bottal ütős labdajáték járta, de a mostani fiatalok a lábukkal kergetik a labdát. A pázsiton ráérő Időben van élet: kite- lepszenek a telepesrádióval, kézről kézre járnak az újságok. A kártya itt tabu, nem szeretik. A villany — kultúra — Lenne itt sok minden — mutat a háztetőkön árválkodó villanyvezetékre a Salamon-bokor egyik örege, Varga János bácsi, aki fáradhatatlan biciklijével kariká- zik bokorról bokorra. Nyolc évig tanácstagja volt a tanyai embereknek, tolmácsolta a bokortanyák lakóinak kívánságát, így a villany bevezetését. — A népek még ma is azt hiszik, én tehetek róla, hogy nem gyulladt ki a villany. — töpreng. Ugyanis — mint az oszlopok is elárulják a vezeték a bokor széléig ért el, két házban ég a villany, az egyik az iskola. A többiben maradtak a lámpák, és a telepes rádiók. Varga János nyolc évig hűségesen bebiciklizett a városba, a tanácsülésekre, — így félig nyert csatát a villanynyal. De a csata még nem dőlt el, remélik napirendre kerül majd. Hisz a házakban már bent a vezeték, élelmes magánszerelők sorra járták a családokat, még a kapcsolók is a helyükön.,. Venné a nép a tévét — Venné itt a nép a tévét — folytatja Varga néni. Addig meg építkezünk. Fürdőszobát is akarunk az új házba, csak drága a gázboyler, mert ugye azt muszáj, villany nincs... Varga néni mo,.Nekünk az újság a könyv, a színház, a mozi” — mondja Varga néni. Fekete Ilona most megy negyedikbe. Faggatjuk mikor járt a városban: „szombaton, uborkát vittünk a piacra” —» válaszolja. Olvasmányai között a meséket említi elsőnek. Hogy milyen meséket olvas, válasz helyet elmond egyet, természetes közvetlenséggel, szinte beleéli magát a vándorló öregember kalandjaiba. Varga néni még utánunk szól, örül. hogy nem mentünk el, mondjuk meg a stúdióban, hogy egy kicsit több magyar nótát játsszanak mert az öregebbek azt szeretik. Motorok, kerékpárok húznak el a poros dülőúton. a Salamon-bokori főutcán. Sokan fékeznek a kocsma előtt, ahol a vasárnapi szórakozás gyakran végződik bicskázással, régebben halállal. Évekkel ezelőtt történt, de még most is emlegetik az új teleki Garai fiút, gerincen szúrták és a helyszínen meghalt. Ma már azonban nem a kocsma az egyetlen szórakozási lehetőség, a fiatalabbak átkari- káznak a Benkő bokorba, vagy a Vajdába, ahol tévét is nézhetnek, mások a városba mennek, főleg a Sóstóra, de a moziba, színházba is. Helyben kevés, szinte semmi szórakozási alkalom nincs. Nem értik, hogy az iskolában, ahol már van villany, miért nem kapnak televíziót, miért nem vetítenek filmeket. Házalók üzletei „Jó ez a kerékpár” — di cseri Varga János, a fia DKV- val jár haza a városból. solyogva nézi a Trabantot, amivel a bokrokat járjuk. Az ő fiának DKV-ja van, nyerte, két kocsit nyert, legutóbb egy Trabantot is... A bokortanya pázsitján tehenek legelnek, mellettük gyerekek játszanak. Egyikük, I — Jönnek ide házalók, képeket, könyvet árulnak. — mondják többen is. Talán fogalmuk sincs az itt élőknek a giccsről, azt mégis tudják, a mázolmányokat, az olcsó „festményeket” akarják rájuk sózni, méreg drágán. Sokszor sikerül. Közel van a városhoz ez a bokortanya, mint egy bolygó a város körül. Egy a sok közül, egy kis külön világ. De örömivei, gondjaival — a mi világunk. Páll Géza Kétszer három méter lehet a szobácska, ahol beszélgetünk, a hivatalok komorságával és egy tele váza ciklámen színű petúniával berendezetten. Ez a csöpp hely — s amit nyújt, a 980 havi fizetés, — annyi vita és szenvedély tárgya. — Szeretném már a fiókba zárni az egész ügyet, — mondja a szoba dolgozója, a tiszaberceli mezőgazdasági szakiskola adminisztrátora, Asztalos Ilona. — Az igazgató úr most is jegyzőkönyvet vétetett föl... Ez a jegyzőkönyv csak a folytatás, jelezve, hogy nem lehet fiókba zárni az ügyet. Ilonka érettségi után — harmadik éve — került az iskolába. Akkor az igazgató szívességből, vagy sajnálatból alkalmazta őt, az adminisztrációban gyakorlatlant. Ilonka ugyanis szemüvegét helyettesítő lencséi nélkül nem lát. — Belejött a munkába, s neki Is köszönhető, hogy azóta hatványozottan megjavult az intézet adminisztrációja, — jellemzi Kuritár Andor igazgató. Megsértette a feleségemet!..,“ Őnkényeskedés a „tekintélyért^ Egy elbocsátás különös háttere Év elején az igazgató felesége és Ilonka között nézet- eltérés támadt. Apróságok miatt kezdődött, s egyre jobban elmérgesedett. Ez jórészt az igazgatónénak köszönhető, mert ő járkált be — magánügyben — szolgálati lakásukból az intézetbe, s mindig volt egy-egy „jó szava” Ilonkához. Még vaknak is nevezte, bár ennél jobban semmivel sem lehetne megsérteni. A sértegetésben lassanként Ilonka sem maradt adós. — Tekintélykérdésnek nevezte az igazgató úr, hogy én elmenjek az intézetből. Azt válaszoltam, hogy nekem meg kenyérkérdés, hogy maradjak — így Ilonka. Előbb egy elsietett fegyelmi határozat (eljárás és bizonyítás nélkül, a feleség bemondáséra, valótlan tényekkel, hogy csak néhány hibáját említsük), aztán elbocsátó határozat. Az indok: Ilonka nem tud gép- és gyorsírni. Ezt tőle korábban senki se kérte, az ok nyilvánvalóan ürügy. A munkaügyi döntőbizottság törvénysértőnek minősítette a határozatot, és a lányt másfél hónap után visszahelyezte állásába. — Nem sokat vártam a tárgyalástól — mondja Ilonka, — mert itt falun azt mondogatják, hogy mit akarok én egy igazgatóval szemben? Felesleges — vélekedtek az intézetlek is. Kis pont vagyok én. Mióta itt dolgozom, mindig azt hallom az igazgató úrtól, hogy neki ehhez is joga van, ahhoz is, mindenhez, engem kirúgni is... De hát úgy voltam vele, hogy nemcsak neki, hanem egy kisembernek is lehetnek jogai. Kuritán Andor másfél évtizede dolgozik vezető beosztásban, tehát nem tapasztalatlan. Miért akarta mégis elbocsátani Asztalos Ilonát? — Más is így tett volna. Megsértette a feleségemet. Igaz, ő egy-egy percre bejött az intézetbe, ami valóban munkahely. De bár soha be ne engedtem volna! Akkor nincs ez a galiba. Kegyetlen ügy, nagyon kegyetlen. Igen, az. A folytatás is. Július 10-én az igazgató úgy küldte két hét szabadságra a lányt, hogy ő azt nem is kérte. Ilonka végrehajtotta az „utasítást.” Az igazgató még e napon írt egy levelet, amiben megadja a lány új munkakörét, s közli, hogy július 15-.ig költözzön át az említett szobácskába. Tehát a szabadság ideje alatt. Melyik utasítást hajtsa végre? Ilonka az utóbbit választotta, szabadsága alatt bement dolgozni... Ebből született a jegyzőkönyv, mert ez a tett — az igazgató szerint „sérti a munkafegyelmet.” — Érthetetlen a kettős intézkedés. Hát ennyire tekintélykérdés még most is, hogy a félig vak Ilonka ne dolgozhasson? — Igen, tekintélykérdés! —• válaszol keményen az igazgató. — Az ma is, s az marad holnap is. A fiókot tehát nem lehet rázárni az ügy aktájára, a harc folyik tovább, egy határozat nem változtathat meg indulatokat Hogy Ilonka küzdelme az igazáért és kenyeréért szélmalomharc lesz-e, avagy bebizonyítja, hogy a beosztottaknak is vannak elidegeníthetetlen jogaik, —• azt az idő hamarosan eldönti. És az sem kétséges, milyen irányban. Kun István Önálló, autó és mezőgazdasági gépek szerelésében jártas szerelőket kezdőket Is műhelymunkára és vidéki munkahelyeinkre felveszünk. 8 általános iskolát végzett erős fizikumú, valamint katonaidőt letöltött fiúkat C-100-as erőgépekhez, kotrókhoz segédvezetőnek (elveszünk A szükséges gyakorlati idő letelte után nehézgépkezelő vizsga lehetősége van. 8 ALTALANOS ISKOLÁT VÉGZETT FIÚKAT szerelők mellé felveszünk és A SZAKMUNKÁSVIZSGA LETÉTELÉT BIZTOSÍTJUK. Munkásszállást biztosítunk. Jelentkezni lehet Szentendre, Római sánc utca 9 szám alatt. (Bp. 2428) Túl a város peremén Életkép Salamon-bokorból
