Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-27 / 200. szám

*9. -étia

WEtET.MAOirARCfRgZAÖ

tM8. aHgusílos $f.'

A PRAVDA CJKKE

Kik a barátok

és kik az ellenségek?

Moszkva (TASZSZ)

A Pravda hétfői számában „Kik a barátok és kik az ellenségek” címmel közli prágai tudósítói, V, Zsuravszkij és V. Majevszkij cikkét.

A tudósítók a cikk elején ismertetnek két, majdnem egyidejűleg lejátszódott eseményt. Prágától nem messze, egy munkástelepülés felé egy szovjet tank közeledett. A kanyar miatt nem látták azokat a hídnál álló férfiakat és nőket, akiket provokátorok vezényeltek ki, hc^ megakadályozzák a szovjet harckocsik előrehaladását. Amikor a harckocsik parancsnoka észrevette őket, már késő volt. Egyetlen megoldást választhatott csak; a tankot a töltésről a mélységbe fordítottá. Andrejev parancsnok, Maho- tyin és Kazarin, a harckocsi katonái életüket áldozták azért, hogy a hídnál állókat megkíméljék. Néhány órával később Prágában a Vencel téren a banditák két őrjáraton lévő szovjet katonát lőttek le géppuskasorozattal. Ez a két eset a kommunisták nagyfokú öntudatáról és a csehszlovák nép érdekei ellen cselekvő orvgyilkosok aljasságáról tanúskodik — állapítják meg a cikkírók.

Csehszlovákia nehéz és nyugtalanító napokat él át. A« országban a helyzetet a szocialistaellenes ellenforradalmi elemek tombolása teszi bonyolulttá. Mindennap újabb és újabb részletek kerülnek napvilágra a szocializmus ellenségei által alaposan előkészített tervről, amely azt célozta, hogy az országot elszakítsák a szocialista közösségtől és „csendesen” a kapitalizmus útjára csúsztassák. A „liberalizálódás” zászlaja alaft megnyitották az összes zsilipet a szocializmus becsmérlése és a Szovjetunió elleni rágalmak előtt. A cikkírók például a következőket említik; a szovjet emberek jól emlékeznek a polgárháború éveinek plakátjára, amelyen egy Bugyonnij sisakos katona ujjával előre mutatva a következőket, kérdezi; jelén tkeztél önkéntesnek? És íme, fél évszázad elteltével a Literarni Listy hasábjain ismét megjelenik ez a plakát, csak épp az aláírás változott: Aláírtad, a „kétezer szót”? Vagyis azt az ellenforradalmi platformot, amely a csehszlovák nép szocialista vívmányainak felszámolására, a kommunista párt szétzúzására szólított fel,

A továbbiakban a cikkírók emlékeztetnek arra. hogy az „új káderekről” szónokolva

félreállították az igazi marxista-leninistákat és revizionistákkal váltották fel őket, hogy a rehabilitálás ürügyén a valóban ártatlanul szenvedett párttagokkal együtt „rehabilitáltak” olyan semmirekelő- ket is, akiket az államtulajdon megkárosítása, erköieste- len magatartása miatt zártak ki a pártból.

Az ellenforradalmi elemek alattomban bomlasztották a pártot, az államapparátust, a különböző társadalmi szervezeteket, megingatták a szocialista társadalom alapjait, előkészítve azt a percet, amikor a belső és külső reakció egyesült fellépése alatt összeomolhatott volna. A szocialistaellenes erőknek már csak egy lépést kellett volna tenniük, hogy Csehszlovákiát a kapitalizmus restaurálásának örvényébe taszítsák.

Amikor a szövetséges csapatok Csehszlovákia területére lépve meghiúsították az ellenforradalmi restaurátorok terveit, tüstént akcióba lépett a hírhedt „állandóan működő parlament” jóval korábban létrehozott illegális része, amely a szenvedélyek, a hisztéria és gyűlölet felszítását tűzte ki célul maga elé.

Működésbe léptek a Prága különböző részeiben szétszórt illegális rádióadók, amelyek „megszállókról” kiáltoztak, arra hívták fel a lakosságot, hogy kezdjen sztrájkot, távolítsa el az utca és házszámtáblákat, mivel, úgymond, letartóztatások várhatók. Ebben a hisztérikus légkörben összehívták az úgynevezett pártkongresszust, amelynek a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szemben ellenséges „dokumentumai” csak olajat öntenek a tűzre. Az utcákon plakátok jelentek meg, amelyek a marxiz- mus-leninizmushoz hű közMoszkva—Kairó, (MTI):

Gromiko. szovjet külügy_ miniszter hétfőn táviratban fejezte ki jókívánságait Riadnak, az Egyesült Arjh Köztársaság külügyminiszterének a Szovjetunió és Egyiptom közötti diplomáciai kapcsolatok megteremtése 25. évfordulója alkalmából.

Gromiko sok sikert kívánt egyiptomi kollegájának abponti bizottsági tagokkal való leszámolásra szólítanak fel és értelmetlen kirohanásokat tartalmaznak a Szovjetunió és a többi testvérország ellen. Sok embert megtévesztettek, mások pedig, akik nincsenek tisztába olyan tényekkel, amelyeket a „liberalizált” sajtó Sikeresen elhallgatott, választ várnak égető kérdéseikre.

Valóban sok mindennel tisztában kell lenni. Erre mutat rá Ludvik Svoboda, a CSSZK elnöke is, aki Moszkvába utazott, hogy a szovjet vezetőkkel tárgyaljon. Az idő lehűti a forró fejeket. Különösen a fiatalokét, akiket hónapokon át a nacionalizmus és „europeizmus” maszlagéval mérgeztek, hogy „eszmeileg” előkészítsék a nyugati imperializmus kísérletét

Csehszlovákia kiszakítására a szocialista közösségből.

A csehszlovák fővárosban a helyzetet továbbra is megnehezítik az orvul lövöldöző bűnös elemek. Sok még a szenny és a piszok a Vencel téren. A város főútvonala tele van szórva provokációs tartalmú röplapokkal. A Vencel téren összeverődött tömeget serdü- letlen ifjak riogatják szócsöveken keresztül: „írók és művészek letartóztatásáról” terjesztenek rémhíreket. A járdákon a prágaiak szovjet katonákkal beszélgetnek vagy vitatkoznak.

Az ellenforradalmárok arra

áhítoznak, hogy vér folyjon Prága utcáin. A szovjet katonák ' azonban higgadtak. Nagy a türelmük a csehszlovák munkásoknak is, "akiknek sorsával oly felelőtlenül játszadoznak megvásárolható politikusok és zsoldosok. De ugyanilyen határtalan a harcosok és munkások gyűlölete a szocializmus ellenségeivel szemben — fejeződik be a Pravda cikk.

ban a tevékenységében, amely a baráti EAK nemzeti függetlenségének megszilárdítására és az izraeli imperialista agresszió következményeinek mielőbbi felszámolására irányul.

Riad válaszüzenetében kiemelte a Szovjetunió imperialistaellenes állásfoglalását és a ' közel-keleti válságban tanúsított pozitív magatartását.

és Hlad

Külpolitikai összefoglaló

?jj|| A csehszlovák fejlemények

;|ís Megkezdődött a demokrata párti

konvenció

fii; Aggodalom Saigonban a szabadságharcosok újabb sikerei miatt

Moszkvában vasárnap és hétfőn folytatódtak a csehszlovák kibontakozásra vonatkozó tárgyalások a Ludvik Svoboda köztársasági elnök vezette csehszlovák küldöttség, valamint a szovjet állami és párt vezetők között.

Mint ismeretes, New Yorkban a Biztonsági Tanács hétfőn folytatta volna az úgynevezett csehszlovák kérdés vitáját. Az ENSZ-titkárság szóvivője közölte, a hétfőre tervezett ülést nem tartották meg. Ezt megelőzően az amerikai hírügynökség Moszkvában olyan értesülést szerzett, hogy Svoboda környezetében közölték: az elnök táviratot intézett a New Yorkban tartózkodó Hájek külügyminiszterhez és utasította: ne szólaljon fel a Biztonsági Tanács ülésén. Az elnök távirata hangsúlyozta, hogy a csehszlovákiai kérdést a szocialista országok egymás között vitatják és oldják meg.

A Pravda hétfői száma egy teljes nagy formátumú oldalon csehszlovák dolgozók leveleit közli. A levélírók köszönetü- ket fejezik ki a szovjet népnek az ellenforradalmi erők ellen nyújtott segítségért.

Prágában a helyzetet tovább nehezítették az orvul lövöldöző, röplapterjesztő huligán elemek. A város főútvonalait elborítja a szemét és a röplapok letaposott tömege.

A „szabad Prága hangja” néven nevező rádió folyamatosan arra uszít, hogy a falakat, járdákat és úttesteket mázolják tele szovjetellenes feliratokkal.

Chlchagóban hétfőn este megnyitották a demokrata párt elnökjelölő konvenciát. A tanácskozásokon 2622 küldött vesz részt, a jelöltség megszerzéséhez tehát 1312 szavazatra van szükség.

A hosszú hónapok óta folyó előcsatározások során — amely csak rövid időre csitult el Robert Kennedy meggyilkolása után — négy jelölt neve került listára: Humphrey jelenlegi alelnöké, McCarthy és McGovern szenátorok, továbbá Maddox georgiai kormányzónak a neve. Az utóbbi kettő teljesen esélytelen és csak a választási taktikázás eszközeit szolgálják. A munka érdemi része kedden kezdődik, amikor a jelöltek előterjesztik programjukat és lebonyolítják a vitát. A demokrata párti elnökjelöltet szerdán választják meg.

Ez alkalommal hozták nyilvánosságra a Gallup-intézet közvéleménykutatásának „politikai-meteorológiai” jelentését, Eszerint Nixon, a köztársaságpártiak elnök jelöltje kétszer annyi szavazatra számíthat, mint Humphrey, — ha a demokraták a jelenlegi álelnököt küldik a novemberi választási csatába.

Hailé Szels-Sszié, etiópiai uralkodó elnökletével hétfőn délelőtt folytatódtak a nigériai—biafrai tárgyalások a háború sújtotta polgári lakosságnak szóló segély meg. szervezéséről.

A hétfői tanácskozás borúlátó légkörben indult. A szövetségi kormány szóvivője Lagosban bejelentette, hogy még az elvi megállapodás tényét sem látja igazoltnak. Más jelentések arról számolnak be, hogy á nemzetközi Vöröskereszt biafrai főmegbízottjának jelentése szerint szombaton légitámadás érte a Vöröskereszt biafrai területen lévő új repülőterét.

A biafrai rádió szerint vasárnap franciabarát tüntetések voltak a szakadár országrészben.

A vietnami hadszínterek- | ről érkező legfrissebb tudósítások szerint az ország egész területén a íelszaba- : dító népi fegyveres erők j alakulatai tartják kezükben : a kezdeményezést.

Az utóbbi 48 órában a központi fennsíkon, a fővárostól messze északra fekvő Tam Ky tartományi főváros övezetében és Saigontól 72 km-nyire északnyugatra zajlottak le heves összecsapások a hazafiak és az amerikai betolakodók között.

A DNFF harcoló alakulatai 122 ram-es rakétákkal össztüzet adtak le a Dúc Lap-i katonai körzet törzs- karának főhadiszállására* majd általános rohamot indítottak ellene. A törzskar ellenőrzése alatt álló térségét „a vietcong erők részben elfoglalták”.

Az utak mentén megbújt hazafiak rajtaütöttek a 25. amerikai gyalogos hadosztály osztagain, amelyek Saigontól 72 km-nyire északnyugatra egy gépkocsikaravánt ki. sértek.

A saigoni amerikai és dél-vietnami főhadiszállásokon általános ággodalom lett úrrá a hazafiak sorozatos katonai sikerei láttán. Saigonban attól tartanak, hogy hamarosan bekövetkezik a DNFF harmadik általános offenzívája.

Visszhangok a csehszlovákiai helyzetről

Tokió: Az Akahata, a Japán KP Központi Bizottságának lapja hétfői számában cikket közöl, amely leleplezi az ország jobboldali köreinek és pártjainak arra irányuló erő» feszítéseit, hogy a csehszlovákiai eseményeket a japán-— amerikai biztonsági szerződéi és az amerikaiak vietnami agressziója igazolására használják ki. A lap hangsúlyozza: a Japán KP nem engedheti meg, hogy a csehszlovákiai eseményeket úgy kommentálják, mintha „agresszió fenyegetne a szocialista országok részéről.” A valóságban — folytatja a lap — a japán nép szeme előtt nem holmi „illuzórikus agresszió” játszódik le, hanem tanúja annak ténynek, hogy az országot bevonják az amerikaiak vietnami agressziójába és a japán— amerikai szerződés alapján megsértik az ország szuverenitását.

Santiago: Santiagoban a

a chilei kommunisták tömeggyűlésén Corbalan, a Központi Bizottság főtitkára ba- szédében elemezte a Csehszlovákjában kialakult helyzetet és hangsúlyozta, hogy a Chilei KP mély meggyőződése szerint Csehszlovákiában reális volt a burzsoá restauráció veszélye.

Corbalan részletesen foglalkozott a be nem avstkozas problémájával és rámutatott, hogy ebben a kérdésben meg kell különböztetni a fehéret a feketétől. Hangsúlyozta, hogy azok az imperialista körök lépnek most fel a szabadságjogok bajnokainak szerepében, amelyek nap nap után beavatkoznak más államok belügyeibe a világ legkülönbözőbb térségeiben. A chilei kommunisták a beavatkozás ellen vannak, síkra szállnak minden nép joga mellett, hogy maga döntsön sorsáról. Csehszlovákia esetében azonban a munkás állam, a szocialista rend védelméről van szó, am&lyet kívülről és belülről egyaránt veszély fenyegetett,

A szónok emlékeztetett to- - vábbá arra, hogyan sodorták az emberiséget a második világháborúba, amikor Anglia és Franciaország, a „be nem avatkozás” ürügyén megengedte Hitlernek és Musso- lininek. hogy megfojtsák a spanyol köztársaságot. Sok vonatkozásban tanulságos a jelenlegi csehszlovákiai helyzet is. A chilei kommunisták véleménye szerint ölbe tett kezekkel szemlélve a helyzet alakulását, azt jelentette volna, hogy teret engedünk az ellenforradalom és végeredményben az imperializmus tevékenységének. Éppen ezért a Chilei Kommunista Párt teljes mértékben támogatja az öt szocialista ország határozott. fellépését.

30.

—- Ha ebben a papi ruhában látom, mindig rosszul érzem magam — morgott Eberling — jobban áll magának a Gestapo uniformisa.

— E"-zi, nem eszi, nem kap mást — kedélyeskedett. a „Páter”. — Tudom, ha rám néz, eszébe jutnak a bűnei és rögtön vacog a foga.

Eberling nem volt derűs kedvében. Kedvetlenül elzavarta a pincért, csupán egy narancsot, egy üveg vöd. kát és egy pár kocka jegei kért tőle.

— Valami baj van Pesten — tért a tárgyra a „Páter”.

Útközben gondolkodtam rajta, mi lehet a probléma Azt hiszem három dologra kell felkészülnünk. Az

^Iső az, hogy Wocheck eltűnt a szem elől. Ez a kisebb baj. A második az, hogy Wochecket talán megölték. Bajnak ez sem kicsi, de nem is jóvátehetetlen. A harmadik és a legveszélyesebb, hogy pesti embereink elszakadtak egymástól. Erre vall a hibás motorra utalás abban a hirdetésben.

— Én arra gondoltam — mondta a „Páter” —, hogy talán Schirmbaum irataival lehet baj.

— A gondolkodás soha nem volt a legerősebb oldala — dühöngött Eberling. — Ha baj van az igazolványé, val, akkor már nincs szabadlábon. És mit gondol, ha letartóztatták Schirmbaumot, akkor néhány óra eltávozást kért, hogy feladhassa ezt a hirdetést?

Hallgattak.

— Mindenekelőtt tudni kellene, hogy mi a helyzet a pesti csoportunkkal. Most már valóban parancsnokot kell rájuk küldeni, valakit, aki eléggé erős ahhoz, hogy rendet teremtsen. Ráadásul olyan személyt, aki szabadon mozoghat, valódi iratokkal rendelkezik, következésképpen le sem tartóztathatják. Tud valakit ajánlani?

— Akire gondolok, ismeri is. Mindenre elszánt ember, érzelmek és megfontolások nélkül. Kemény, mint a gránit és azt hiszem nincs parancs, amit végre ne hajtana. Ráadásul szép is.

— Tudom, kire gondol, Janára, nem? Magának milyen hülye ötletei vannak.

— Amilyen feltűnő szépség. illegálisan nem is engedném őt bevetni. De, ha törvényesen érkezik oda, tízszer annyit ér, mint bármely bibircsókos orrú és hat, vaskereszttel kitüntetett hírszerző. Ráadásul esze is van. És nem esik kétségbe, ha vért kell látnia.-S. Tálán már „győzött” is az a csodaleány?!

— Sokszor győzött, ha nem is úgy, ahogy ön gondolja, főnököm. Ésszel győzött. Tetszik érteni? Nem maradt ott vér, nem kerestek ujjlenyomatokat, és senkit nem kellett fe] boncolni. És amire kiváncsiak voltunk — az ölünkbe poty- tyantotta. Ezért gondoltam rá.

— Nem kérdem, hogy vállalja-e érte a felelősséget! Tudom, maga senkiért nem felel. Hát jó. Utazzon ez a Jana, vegye át az akció irányítását.

— Ez a Wocheck öregember. Nem , játszhatunk vele. Ha nem tudjuk elhozni... élve?

Eberling töprengett. Meghámozott m<c egy narancsot, két-három szelet gyümölcsöt egy kis pohár vodkába ejtett, némi porcukrot szórt rá és egy jégkockát vetett a tetejére. Azután az asztal mellett álló kis házitelefont maga felé fordította Háromjegyű számot közölt a központtal és kisvártatva egy

titkár jelentette, hogy a hívott személy kész Eberling- gel telefonon tárgyalni.

— Csak azt szeretném megkérdezni, hogy nagyon a szivünkhöz nőtt-e testi barátunk gyógyulása — így Eberling.

— Minden beteg gyógyulása fontos — hangzott a válasz.

— De vannak betegségek, amelyek esetében az orvos- tudomány kevésnek bizonyul. Krónikus és gyógyíthatatlan betegségre gondolok, amely például mozgásképtelenségben nyilvánul meg. Hiába vannak ott orvosok, ápolók, a beteg csak él, de annyi, mintha halott lenne, jóformán megmozdítani sem lehet.

— A legjobb orvosok csak jó asszisztenciával és még jobb gyógyszerekkel érhetnek el eredményt.

— Kedves betegünket a legjobb orvosok, a legdrágább gyógyszerekkel próbálják kezelni. De az ered mény mégis késik. Felkészül hetünk a legfájdalmasabbra',

A vonal túlsó végén csend támadt. Érezni lehetett, hogy az ember, akin a döntés múlik, nosszasan mérlegel, vívódik gondolataival. Végül megszólalt:

— Isten akarata ellen nincs orvosság. De a kórházat felelőssé tesszükKattant a telefon, a vonal megszakadt. Eberling hátradőlt a székén, tűnődve nézte az illatos italt. Azután ki- hörpintette, elfogyasztotta a narancsszeleteket is és végül szivart halászott elő tárcájából.

— Ha másképpen nem megy — meg kell ölni. De úgy, hogy az ügyet szóvá lehessük és a gyilkosságért a magyar hatóságokat terhelje a felelősség.

— És Schirmbaum?

— Most már nem érdekes Schirmbaum és Gömörv sem. Ez a Wocheck túl nagy béka áhhoz, hogy lenyeljük- Gö- möryt megtűrték a magyar hatóságok, noha nem lett volna nehéz kinyomozni* hogy valaha SS volt. Tájékoztassa Janát, hogy az akciót hatodikén éjszaka kell lebonyolítaniok és mindenképpen és minden eszközzel. Mi hatodikén délben, de inkább délután négykor megfelelő úton jegyzéket juttatunk el a magyar kormányhoz... s ebben megírjuk, hogy Budapesten tartózkodik von G-emner, egykori SS orvosalezredes, aki tudomásunk szerint Wocheck professzor életére tör.

(Folytatjuk!

Bodrogi Séndor;

?€<r'm törpéimet