Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-25 / 199. szám

8. oldal KTl FT MACÍYARÖRSZÁÖ augUSíftS S — Részedre, mint eddig is, van szabad szoba. Kép szöveg nélkül Tahi László: Lélegzetelállítóan izgal­mas kalandban volt részem csütörtökön délután öt óra és negyed hat között. Ebből a kalandból más tollforgató ember fantasztikus regényt vagy filmet írna, én azon­ban csak egyszerű szavak­kal és röviden mondom el, mivelhogy még mindig az átélt viszontagságok hatása alatt állok. Egy névre volt szükségem, egy elvtársam nevére, aki az év egyik téli hónapjában ankétot szervezett a Cibere utcai leányotthonban a poli­tikai kabaré időszerű prob­lémáiról, s aki erre az an- kétra engem is meghívott, hogy csatlakozzam az előt­tem szólókhoz. Ám haszta­lan törtem a fejemet, a név, az elvtárs neve sehogy sem jutott az eszembe. Csak ar­ra tudtam visszaemlékezni, hogy az ankét a felvetett problémákat fényesen meg­oldotta, s hogy a dolog ja­nuárban vagy februárban történt, hiszen langyos nyá­ri eső esett, amikor taxin a Cibere utcába hajtottam. Nos — mondtam magam­ban —, felülök az időgép­re, és hipp-hopp visszaszál- lok az év elejére, nem nagy kurtszt ma már az ilyesmi. És elindultam. Másodpercek alatt elszálltam az augusz­tusi kánikula, a júliusi eső­front felett, rövidesen meg­pillantottam júniusi nyara­lásomat és doktor Kénesit, amint az influenzámat gyó- gyítgatja. Elsuhant a sze­mem előtt néhány májusi esemény, melynek szemta­núja voltam, a többi között Mariska néném születésnap­ja, aztán egy színdarabom vidéki bemutatója április­ban, átrepültem március fe­lett (mennyi sok apró-csep­rő elintéznivaló!), s már feb­ruárban jártam. Azután el­hagytam a februárt is, és január végén, pontosan hu- szonhatodikán elém tárult a Cibere utcai ankét e néhány sebtiben odavetett szóban összefoglalva: „Este hétkor ankét, Cibere nyolc, Csö- möszley Róbert.” Csömöszley! Hát persze, hogy Csömöszley! Hogyan is eshetett ki az emlékezetem, bői ez a jellegzetes név? Hiszen amit egyszer beírok az előjegyzési naptáramba, mely itt az íróasztalomon áll, arra évekig emlékezni szokatni Nos, mindegy, az a fő, hogy megtaláltam; ülök is mindjárt vissza az idő­gépre és visszaszállok a má­ba. És ekkor — döbbenet és rettenet! — az időgép fel­mondta a szolgálatot. Mert — hiszen tetszenek tudni — nekünk olyan elő­jegyzési naptáraink vannak, amelyeknek mindkét olda­luk hasznosítva lett. Taka­rékossági újítás volt ez jó néhány évvel ezelőtt, áldja meg az Isten mind a két kezével az újítót, de egyéb haszna ne legyen belőle. Ezt a takarékos naptárt július elsején ki kell fordítani va­lahogyan, s akkor június hátlapján elkezdődik a júli­us, megy egészen december végéig, akkor aztán — ha igaz — élire lehet állítani a naptárt, s a lapok élire van nyomtatva az új esz­tendő első fele júliusig, s akkor le lehet az egész nap­tárt tépni a spirálról, és a spirálra van írva az új esz­tendő második fele, vala­mint a következő év első fele is, ha szökőév jön, a spirált egy kissé ki kell nyújtani, attól egy nappal hosszabb lesz. Ez mind rendben is van, fő a takarékosság, csakhogy én a februárból sehogy sem tudtam visszatérni a mába, hiába forgattam, hajlítgat- tam, lapoztam az időgépet verejtékező homlokkal, s egyre kétségbeesettebben: hol a jövőben jártam, no­vember és december hótisz­ta fehérségeit pillantva meg, hol újra januárban jártam, réges-régen elvégzett teen­dők között, csak éppen a mába nem tudtam visszata­lálni, s már-már arra kel­lett gondolnom, hogy lete­lepszem márciusban, s elöl­ről kezdem az egészet, le­maradván az általános fej­lődésről csaknem egy fél esztendővel, vagy megelő­zöm a koromat, és megülöm a karácsonyi ünnepet tehe­tetlen kétségbeesésemben. Mielőtt azonban végleg el­vesztem volna az Időben, segítségért kiáltottam. Erre aztán bejött Piriké a szom­széd szobából, s addig for­gatta, nyuvasztotta az idő. gépet, amíg újra augusztus végén találtam magamat s dobogó szívvel leereszked­hettem harmjncadikára. Ebből is kiderül, hogy az író legjobban teszi, ha a mában él. Teljesen gondta­lan életet ez sem biztosit, de legalább nem kell taka­rékos naptárt lapoznia. Mikes György: Nem tudom, mi vau velem Nem tudom, mi van ve­lem, doktor úr... Segítsen raj­tam! Néhány nappal ezelőtt moziban voltam. Üj magyar filmet játszottak. Jó félórát álltam sorba jegyért. Mellet­tem egy szikár nő idegeske­dett. Háromszögletű álla volt, és a kezét tördelte. A pénz­tárosnő hosszú, fehér, cson­tos ujjaira is emlékszem. A hatórás előadásra váltottam jegyet. A bal tizenhetes sor­ban ültem, a nyolcas szé­ken. Az előttem ülő nénike öt darab perecet. vett magá­nak. Mindenre emlékszem. Aztán sötét lett, elkezdődött a híradó, híradó után jött a nagy film. Nem, nem volt elő­zetes, kisfilm se volt. A nagy film másfél óra hosszat tartott: többször nevettem, még több­ször mérgelődtem. Egyszer fölkiáltottam: „Jó kis mar­haság!” Aztán azt is mond­tam: „Jaj, de rémes!” A szék recsegett alattam, és a szomszédnőmnek levendula illata volt és az előttem ülő nénike szünet nélkül ropog­tatta a pereceket. Mindenre emlékszem. Mintha ma lett volna. Aztán, amikor véget ért a film és kifelé jöttünk a mo­ziból, arra gondoltam: más­nap megbeszélem ezt az új magyar filmet a barátaim­mal, kicsit elvitatkozunk, de alig léptem ki a moziból, már nem emlékeztem sem­mire. Doktor úr, segítsen rajtam! Hat órakor mentem be a moziba, nyolckor jöttem ki, és nyolc óra öt perckor már nem emlékeztem arra, hogy mit láttam, pedig tíz forint­ba került a jegy, és sorba kellett állni érte. Akkor beültem egy esz­presszóba, kávét ittam, és rágyújtottam egy cigarettá­ra. Reméltem, hogy eszem­be fog jutni a film, és megpróbáltam koncentrál­ni, de hiába, semmi sem jutott az eszembe. Tökélete­sen elfelejtettem a filmet, doktor úr, mintha nem is lettem volna moziban, pe­dig bizonyára volt ebben a filmben probléma, sőt prob­lémák: meg vagyok győződ­ve, hogy volt benne katar­zis, jellemfejlődés. lélek- rajz: valószínűleg bonyoda­lom is volt benne, amelyet kibogoztak. miután előbb gondosan összegubancol­ták: meg mernék esküdni rá, hogy tanulságot is talál a néző a filmben, de hogy mi lehetett az, arra már az is­tennek sem emlékszem. Ki­ment a fejemből. Mihelyt ki­tettem a lábam a moziból, máris elfelejtettem az új magyar filmet. Tudom, hogy bennem van a hiba, tudom, hogy film­jeink nagyszerűek, klasszi­kusak — mégse emlékszem arra, hogy mit láttam, mire mondtam azt, hogy jó kis marhaság, meg azt, hogy jaj, de rémes. Hol is hagytam abba? Ja igen! Mozi után beültem az eszpresszóba: össze akartam szedni a gondolataimat. Em­lékezni akartam a filmre, amelybe annyi munkát és pénzt fektettek bele, de nem ment Eszembe jutott az Emberi sors, a Szállnak a darvak, a Szerelmem Hiro­sima és a Letört bimbók Lilian Gish-el — csak arra az új magyar filmre nem emlékeztem, amelyet akkor, félórával előbb láttam. Doktor úr, segítsen raj­tam! Anyám neve Lipták Emília Mária Aranka. Anyám anyjának neve Ver­peléti Ilona Matild Erzsé­bet. A mohácsi vész ezer- ötszázhuszon hatban volt. Kilencszer hét hatvanhá- * rom. Minden vízbe mártott i test, a súlyából annyit ve­szít, amennyi az általa ki­szorított víz súlya... Tetszik látni, mindenre emlékszem... A doktor úr nem látta a filmet? Látta? Tegnap? Nagyszerű! Segítsen nekem, doktor úr: miről is szólt?... Csak néhány szót... Igen, az a jó kis marhaság, hehehe... Igen, az az izé, amelyben az a hogyishívják volt He­hehe... Micsoda? Tegnap látott egy új magyar filmet és már nem emlékszik rá? Na, ide se jövök többet! A vi­szontlátásra! Ez az angol fizikus és kémikus vízsz. 33. 1867. augusztus 25-én halt meg. Felfedezései nyomán az indukció gyakorlati alkalmazá­sa lehetővé tette a vízsz. 7. és függ 1. Ezek • beküldendő so­rok. VÍZSZINTES! 1. Kis kocsma Olaszországban. 12. Utca, franciául. 13. ÖÉB. 14. Visszaéri! 15. Fehérnemű. 16. Ar­gon vegyi ele. n, női név. IS. Milliók szórakoztatója. 19. Ellen­tétes kötőszó. 20. Z-vel a végen kis zaj, zörej. 22. Hivalkodó. 24. Haza. 25. Fok Bomeó keleti partján. 27. Égi eledel volt. 2S. Belgiumi település Antwerpenitől délnyu­gatra. 29. Európai pénzegység. 31. NIZ. 32. Csont, latinul és szélesre nyit. 36. A függ. 50. betűi keverve. 37. Algériai városba való. 38. RN. 40. Volt francia terrorszervezet (+’)• 42. Máramarosi kis folyó. 43. Molibdén vegyjele. 44. Minő­ségellenőrzés. 46. Női hangszín. 48. Törvényszéki ügy. 49. Régi épületek feliratainak egyik latin szava (+’). 50. Szülém. 52. Hú­zó. 53. Idegen tea. 54. Tank hang­zói. 55. Fürdő, németül. 57. Var­róeszköz 58. „Baromiak”. 59. Állati láb. 60. Szabolcs megyei község. 61. Egymást követő be­tűk. 62. Folyó, spanyolul. «4. Ko­pasz. 65. Fogoly. 66. „Üres” ré­tes. FÜGGŐLEGES: 2. Dicsfény. 3. Közepén ivei! 4. Fatörzs földben maradt része. 5. Nőtestvérem. 6. Egyik déli megyénk névelővel. 7. Kiterjedés, térfogat. 8. Munkahely. 9, Látó. 10. Személyes névmás. II. Fod­rász munkája. 21. Bizonyos nö­vény ezáltal szaporodik. 23. Visz- sza: te és én falusiasán. 24. Sza­bolcs megyei községbe való. 26. Vályú. 28. Bács megyei község. 30. Vissza: színművészünk (La­jos). 32. Az amerikai magyarok­nak ez Magyarország. 34. Balsa közepe! 35. CRI. 39. Abesszin csá­szár. 41. Ilyen rövidebben. 43. Régi francia tánc. 45. Egy, an­golul. 46. Török város. 47. Ilyen ágy is van. 48. Az ötödik ke­rék. 50. Férfinév. 51. Francia for­radalmár. 54. Dunántúli városunk. 56. Dobta vala. 63. ŰOOÖ. 66. Tetejére. A megfejtéseket legkésőbb szep­tember 2-ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BE­KÜLDÖTT MEGFEJTÉSEKET FOGADUNK EL! Augusztus íi-l rejtvénypályáza­tunk MEGFEJTÉSE: Sínpálya, s a gőzgép összehá­zasítása. Alig használt lehetőség. Szárazra dobott hal. NVERTESEK: Fitos Éva. Mitró Katalin, Szé­kely Lajos és Szilassy Péter nyíregyházi. Kocsis Lászlóné kis- várdai, Sólyom Frigy esné nagy- kállói, dr. Székely József nyírbá­tori, Kozlovszky Bertalan nyírbél- tekl. Mitró Györgyné nyírbogán és Sailai Sándor tisztaberek! ked­ves rejtvényfejtőink. A nyereménykőnyveket postán elküldtük. — Látod nincs szükség drágám kötélre!... i— Doktor úr, nagyon beteg lehetek; ha naponta kétszer 4* megvizsgál.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents