Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-25 / 199. szám
Vasárnapi melléklet NAPLÓ Felelős-e a múlt? Elnézést. Néhány gondolat egy vitához. Nincs és nem is lehetséges úgynevezett „irodalmi” objektivitás. A tanulmányok, szociográfiák, szociológiák, szerzői elkerülhetetlenül saját világnézetük alapállásából végzik tevékenységüket, (ezekben a műfajokban sokkal markánsabban kitappint- ható a politikai koncepció, mint a ..tisztán” irodalmi műveknél). A sokat és sokfelé vitatott, a megyénket érintő írás. ról van szó. Nem az a baj, hogy a cikk tények megfelelnek-e a valóságnak, vagy sem — lehet, hogy túlnyomó részt, vagy teljes egészében pontosak — hanem az a politikai akusztika, hogy a feltárt bajokért eléggé egyértelműen (a sorok között mindenképpen egyértelműen) a szocialista rendszer kerül a vádlottak padjára. Ez pedig nem így van, de mennyire nem így van. Az első munkás-paraszt hatalom — maradjunk a megyében — 29 napja alatt (eny- nyi ideig élt a Tanácsköztársaság Szabolcs-Szatmár. ban) többet tett és tervezett tenni a népért, mint a magyar uralkodó osztály századok alatt. Vagy minálunk most a legegyszerűbb falusi párttitkár többet töpreng, tesz a környezete népéért, mint szolgabírók és jegyzők végtelen folyama a múltban. Mindenkinek illik tudni, aki tollal szolgálja a népét, hogy a szocialista forradalom győzelme után egycsa- pásra nem változott meg az élet; a nemzet, a nép továbbviszi szokásait, műveltségét, vagy műveletlenségét, gazdasága fejlettségét, vagy fejletlenségét. Nagyon hosz- szú történelmi korszak kell még a szocialista forradalomnak is, hogy átalakítsa a nemzet lehetőségeit és ezzel együtt gondolkodása módját. Még az ötven év múlva megszületők közül is, ha akadnak barbárok, közönyösek a társadalmi haladás iránt, kispolgári gondolkodásúak — felfogásuk a múltból ered. Az elmúlt osztálytársadalmak bűne jóvátehetetlenül és letagadhatat- Lanul. Erről van szó tehát elsősorban. A hibák ellen mindnyájunknak össze kell fognunk, az elmaradottságot közösen küzdhetjük csak le — ez mind a maiak gondja, felelőssége, tennivalója. De a múltat azért ne feledjük so_ hasé. És ne is mentsük fel. O N. A falusi jó vagy rossz légkör kialakításában különös szerepük van az asszonyoknak. Különösen sokat tehetnek az egészséges légkör megteremtésében a falusi vezetők feleségei. Hiába a férj a tsz-elnök, tanácselnök és az asszony „csak” növényápoló, vagy az állattenyésztésben dolgozik, szavára, véleményére odafigyel a többi asszony. Állítják: „Neki tudni kell, hisz’ ott van közvetlenül a tűz mellett.” Úgy is fogadják amit mond. Készpénznek veszik, tovább színezik, bonyolítják — terjesztik. Az „elnök felesége mondta”. Mi tagadás, ennek néha nagyobb hitele van, mint amit az elnök mond a gyűlésen. Ha tehát a vezető felesége okos, márpedig miért ne lenne az, sokat használhat a közös ügynek. Kedvezően befolyásolhatja a hangulatot, jó útra terelheti a véleményeket. De árthat is ha fontoskodik, ha minden kis semmiségből nagy ügyet akar csinálni. Ha a nyilvánosságra tartozó dolgokat is úgy adja tembb, mintha óriási titkot souv Emlék. Ez a francia, s mégsem olyan idegen csengésű szó talán éppen azért is nem hat a fülnek, s nyelvnek idegenül, mert többet jelent, mint emléket. Ér- zelemhehz tapad, elmúlt és mégis eleven kapcsolatokat rejt magában. Emlékeink végigkísérnek bennünket egész életutunkon- Hát ha még ilyen kis souvenirok is erősítik azt! Jó érzés, kellemes. Itt jártam, ezt láttam, ez az emléktárgy innen van. Nagy ügy? Nem. És mégis. Igen, mert, ahogy most e kis emléktárgyak léte-nem- léte körül gondolkodom, az foglalkoztat, hogy szűkebb hazánk Szabolcs-Szatmár milyen souvenirokat tartogat az ide látogató idegeneknek, mi az, amit, mint emléket magával vihet? Annál is inkább, mert nem múlt el a legek megyéje felett sem a huszonhárom esztendő nyomtalanul, s ma már ezek a jelzők alaposan megkoptak. Uj élet sarjadt, s ez testet öltött szocialista vívmányainkban is, amelyeket sajnos a mi szabolcsi — ha lehet erről beszélni! — souvenirjeink nem tükröznek. És ez azért is bántó, mert az apró kis emléktárgyak nemcsak emlékeket őriznek, hanem ízlést formálhatnak, esztétikára nevelhetnek, ha tetszik művészi élményt is nyújthatnak. Persze csak akkor, ha van. Sajnos, nincs, vagy alig található. Pedig ma már egyre nagyobb az idegenforgalom Szabolcsban is. Gondoljunk csak országos hírnévnek örvendő nyírbátori zenei napok rendezvényeire, a Nyírségi őszre. S bizony az ide látogató nemcsak a jonatán ízére, a nyírségi ember vendégszeretetére kiváncsi, hanem ezeknek a „testet öltött” emléktárgyaira is. Benyithatsz a város bármely trafikjába, ellátogathatsz a nép- művészeti boltba: nem nagy a választék. A képes levelezőlapokon még mindig csak a régi Nyíregyháza található- Hol az új? A szép lakónegyedek, az Északi Alközpont, a Bessenyei és Benczúr-szobor a szép parkkal? Kisfaludy Strobl híres Vénusz szobra, az ország talán legszebb szabadtéri színháza, az impozáns Krúdy mozi, a víztorony, a strand, a híres gyógyfürdő, stb? Képeslapon nincs! Mondják, hogy már készülnek, csak hosszú az „átfutási” idő. (Minden évben ezt halljuk.) Van paszabi szőttes futó és párna, beregi keresztszemes hímzésű emléktárgy a nyíregyházi népművészeti boltban. Előbbiből havonta 2—300 darabot, az utóbbiból 150-et vásárolnak meg. Csakhogy ezek elég drágák, olcsóbb souvenirt keres az idegen. Egyetlen ilyen van: beregi hímzésű könyvjelző 14 forintért. De keresnek cserépA tsz-elnök felesége súgna meg. Ha pletykafészek, ha a férje hátán akar felkapaszkodni a falu fölé. Mert mi tagadás ilyen vezető-feleség is van. Miközben élettársának kisebb gondja is nagyobb annál mintsem, hogy vezetői mivoltával büszkélkedjék, neki fejébe száll a férje dicsősége. „Ki legyen büszke, ha nem én, felvágok mert tehetem, van mire.” Ilyeneket hallhatna az ember, ha ki nem mondott gondolatai felhangosodnának. Ha szavakban nem is, de tetteivel elárulja magát az ilyen asszony. A józanabb gondolkodású asszonyok elkerülik, kesernyés szájízzel beszélnek róla. „most, pedig segíthetne”. Másoknak imponál a felelőtlensége, az, hogy büntetlenül megszólhat mindenkit. Szerencsére olyan férj is van amelyik leinti még idejében. A másik viszont vagy ENIR tárgyakat, kerámiát- Van ilyen is, csak ez kaposvári, mezőtúri és nádudvari és nem nyírségi. Olyan kellene, amely e táj jellegét fejezi ki. Keresni kellene hozzá műemlékeket, általunk épített alkotásokat? Ne lenne ezekből itt a Nyírség, a Szatmár, a Bereg, az Erdőhát, Bessenyei, Móricz, Krúdy, Szamuely hazájában elég? Csak műemlék, műemlék jellegű és városképjellegű épületekből emlék, műemlék jellegű és városképjellegű épületekből több mint kétszáz van. Nem is szólva a 23 év nagy, szép alkotásairól. Még felsorolni is hosszú lenne. Nyithatnánk a sort bármelyik régi műemlékkel, s folytathatnánk a tiszalöki erőművel. Hol vásárolhat a Szabolcsba látogató turista olyan emléktárgyakat, amelyen Móricz szülőháza, a turistvándi vízimalom, a sóstói hármasdombi emlékmű, a nagykallói inségdomb, a vajai vármúzeum, a kisvárdai várfürdő, Esze Tamás szobrának a mása és sok-sok minden más látható? Van ma már külföldön is jó hírnévnek örvendő üvegtechnikai üzemünk, Nyírbátorban az ország egyetlen gyertyagyára, de igazi szabolcsi souvenirünk alig. Dicséretére váljék a megyei Idegenforgalmi Hivatalnak, amely ezért is cselekszik- Kényszerítve is van, de a szellemi igény is ezt táplálja. Most a nyírbátori zenei napokra csináltattak szép ízlésű igazi souvenirt, terakotta cserépplakettet, három féle díszgyertyát a Báthori család címerével. Igazán szépek. Hasonló készül Nyíregyháza jellegét ábrázolva, készíttetik száz fényképpel a megye képeskönyvét, díszgyertyán Kölcsey, Móricz és Zalka portréit, bronzplakettet Krúdyról. Ehhez társat keresnek. Egy kicsit a szabolcsi souvenirokkal a megye szellemi exportjáról is szó van. Igaz nem nagy ügy, de ha mi a haladó hagyományainkat, dicső történelmi, irodalmi múltunk emlékeit, s szocialista alkotásainkat is így, emléktárgyakon megörökítjük, s ezeket hozzáférhetővé is tesszük, valami nemeset cselekedtünk azért, hogy ezt a megyét, annak népét, hagyományait, s alkotásait megismerjék. És mint souvenir kerül be a hozzánk látogató külföldi és hazai turisták, üdülők, itt megfordulók vitrinébe- Gondolom, ezért mindazoknak a szerveknek és intézményeknek többet kellene tenniök, akikre ez az ügy nemcsak mint kereskedelmi probléma, hanem mint szellemi igény kielégítése is tartozik. Farkas Kálmán nem ér rá ilyen kicsiségekkel törődni és legyint „asszonybeszéd”, vagy odafigyel és szinte észre sem veszi máris előítélettel tekint egyesekre. „Beoltódott.” Az egyik elnök feleségével beszélgettem a közelmúltban, fáradt volt, alig ért haza a munkából még vacsorát is kellett készítenie. Kiment, bejött, meg-megszakadt a társalgás. „Ha okos a férj — mondta — nem hagyja a fecsegő asszonyt szabadjára. A komoly asszonyt nem kell félteni, az tudja mit mondjon, mikor hallgasson." Persze a mézes-mázos szavak kísértésétől néha nehéz szabadulni. Nehéz, de muszáj. Amelyik férjnek pedig, különösen, ha vezető, nincs tekintélye az asszonyok előtt annak hamarosan a férfiak előtt sem tesz, akkor már a szavára sem hallgatnak, nem veszik komolyan bármit mond. „A tapasztalt vezetőnek jól nevelt felesége van” — ezzel zárta le a vitát az el- nökné és a szekrényben matató férje felé vetett egy elismerő pillantást (A) VIETNAMI DANY A baráti országok hete SZABOLCSBAN Október 15: vietnami hősök napja Kiállítások, film ankét ok a béke jegyében Újabb szolidaritási akciókat szerveznek, részt vesznek a magyar munkásmozgalmi évfordulók előkészítésében és azok megünneplésében — határozta el legutóbbi ülésén a Szabolcs-Szatmár megyei béke operatív bizottság. Megyénk békemozgalmában részt vesznek a tömeg- szervezetek és a tömegmoz- mozgalmak. Rendszeres tájékoztatást adnak a világpolitikai eseményekről. A varsói és a pozsonyi tanácskozások, valamint az azt követő időszak békemozgalommal ösz- szefüggő állásfoglalásait ismertetik a szemptemberi békeaktíva tanácskozásokon, valamint a különböző szervek és mozgalmak tanácskozásain. SZOLIDARITÁS A VIETNAMI NÉPPEL Megyénkben tovább fokozódik a Vietnam iránti szolidaritás. A vietnami nép harcát minden fórumon segítik. Ismertetik a hazájuk békéje érdekében tett erőfeszítéseiket. Megyénkben folytatják a vietnami nép anyagi segítését. A békebizottság, a népfront egységbe fogja a megyénkben egyre szaporodó felajánlásokat. Folytatódik az ifjúság körében meghirdetett vers-, dal-, és rajzpályázat. A békebizottság felkéri az Országos Béketariács által szervezett „Vietnam-bizott- ság” egy tagját, a Vietnamban járt szemtanúk egyikét. tartson megyénkben beszámolót az ott látottakról. A genfi egyezmények aláírásának évfordulója alkalmából különböző fórumokon megemlékezéseket szerveznek. Több kiemelkedő esemény lesz a vietnami—magyar baráti rendezvények keretében. Ünnepségeket, megemlékezéseket szerveznek szeptember 2-án a Vietnami Demokratikus Köztársaság függetlensége kikiáltásának 23. évfordulóján. Október 15-én megrendezik a vietnami hősök napját. Decemberben a Dél-vietnami Nemzeti Felsza- badítási Front megalakulásának évfordulóján tartanak gyűléseket. HÚSZÉVES A MAGYAR BÉKEMOZGALOM A második fél évben vietnami foto- és más kiállítások lesznek a megye falvaiban. A különböző társadalmi szervek segítségével ezek a kiállítások a megye csaknem valamennyi községébe eljutnak. Különös tekintettel az egyre fokozódó nyugatnémet re- vansiszta törekvésekre, a második fél évben több és elmélyültebb eszmecserét, konzultációt, vitákat szerveznek, elsősorban Európa biztonságáról. A magyar békemozgalom 20. évfordulója és a magyar békekongresszus előkészítése keretében megkülönböztetett figyelemmel gondoskodnak a békemozgalom megyei veteránjairól. Október második felében megrendezik a „Szomszédaink, barátaink -hete” rendezvénysorozatot, amelynek célja a baráti országok közös békemozgalmi tevékenységének és mindennapi építőmunkájának, művészetének, gazdaságának szélesebb körű megismertetése. Ezeken a rendezvényeken részt vesznek a baráti országok Budapesten működő tájékoztató irodáinak képviselői. A VARSÓI SZERZŐDÉS ÉS A VILÁGBÉKE Együttműködve a megyei moziüzemi vállalattal 3 film' előadása után ankétokat szerveznek hatvan községben, illetve tanyán. Ezek a filmek — A haza hős fia, A P. II.* nem jelentkezik, a Vasáradat — a békeharc jelenlegi munkáját ismertetik. „A Varsói Szerződés és a világbéke” címmel október utolsó hetében megyeszerte előadásokat tartanak a KISÉ- alapszervezeteknél, az MHSA, és a honvédségi alakulatok közreműködésével. Baráti találkozó lesz szeptemberben a „100 éves K!s-‘ várda” ünnepségsorozat alkalmából, amelyen több szó-, cialista ország asszonyai is részt vesznek.
