Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-19 / 195. szám

f. oftM! — Csak gombát i?e ren4elíen mérgesek T- Annyira ömlött a víz a kádból, hogy a feleségemet ráültettem, míg ön meg nem érkezik. ír Haljó, drágám, egy aranyos fiú a vendégem, de te biztos ki nem állhatnád. A SZOKÁS HATALMA T- gaevs§z drágám, esfiförtöltöii találkozunk VÉSZJELZŐ BOHÓC — Már harmsJ, tor ni ,adtam nekik, hogy ég a cirkusz, de csak röhögnek! * (A Wollwoche karikatúrája) JBBLíT-MAGTARORSZAG 1368. augusztus 19. Ha tíz évvel ezelőtt valaki azt mondta volna nekem, hogy Vedres Sanyi barátom valaha is elválik a feleségé­től, született Sólyom Magdus- tól, menten kétségbe von­tam volna elmebeli állapotát. Egyrészt azért, mert Sanyi éppen akkor vette feleségül Magdust, tehát még túl korai lett volna ilyen drasztikus jóslásokba bocsátkozni; más­részt azért, mert Sanyi oltha- tatlan szerelemtől eltelve ve­zette az anyakönywezető elé ifjú és csinos hitvesét. — Életem legboldogabb napja — lelkendezett a fiú, amikor baráti öleléssel gratu­láltam a frissen kötött frigy­hez. Tíz év múlt el azóta, Mag- dus semmit sem változott. Még a vidámsága sem, pedig hát a közben született két szép gyerekével is vesződött, meg Sanyi idős szüleivel is, akiknél a házasságkötésük óta meghúzódtak. A két szo­ba összkomfortos lakás egyik szobáját a zülők lakták, a másikat pedig a fiatalok a két gyerekkel. Sanyi gyakran siránkozott emiatt. — Magduska könnyen kap­hatna szövetkezeti lakást, csak egy kicsit élelmesebb lenne — kesergett egyszer. — J5n szíyesen befizetném a Yirmincezer forintot, ami kel­lene hozzá, de Magdus nem kér az üzemétől, azt mondja, van akinek nagyobb szüksége lenne rá. Hallottál már ilyent? — kérdezte tőlem in­dulatosan. — Tiszteletre méltó állás­pont —, dicsértem Magdust, de Sanyi másként vélekedett és ismételten visszatért a té­mához. Egy napon azzal bő­vítette, hogy nem bír tovább a szülőkkel együtt élni, örök­ké zsörtölődnek, megjegyzé­seket tesznek Magdusra, el­kényeztetik a gyerekeket és más efféle családi rémségek­kel traktált. — És Magdus tűri ezt? — kérdeztem. — Áldott türelme van, megértő a szüléimhez, de én már nem bírom tovább. És főleg az bosszant, hogy Mag­dus kaphatna szövetkezeti lakást. Megérdeklődtem. Ne­kem már elég volt a makacs­ságából, de majd én megmu­tatom... — Mit akarsz tenni? — tu­dakoltam, a nagy hévvel méltatlankodó Sanyitól. • — Elválok — mondta dü­hösen. — Már be is jelentet­tem Magdusnak. — Elválsz! — horkantam feL — Eddig azt hangoztat­tad, hogy imádod Magdust és nem tudnál nélküle élni. Mér őszül a halántékod, el­múltál negyven éves, persze Földes György: JO TRÜKK elég volt tíz év a házasság­ból, elválsz, hódolsz a di­vatnak! — róttam meg eré­lyesen Sanyit. — s mit szól mindehhez Magdus? — Képzelheted, oda van a gyönyörűségtől. Azt mondta, megbolondultam, de aki menni akar, azt hagyni kell elmenni... — Ezt mondta? — Ezt! Ezzel még jobban feldühitett, goromba voltam hozzá, és most meg van győ­ződve arról, hogy el akarok válni tőle. — Nem alap nélkül — je­gyeztem meg röviden. — Te sem értesz meg! — riyallt rám Sanyi. — Csak nem képzeled, hogy komo­lyan elválok egy ilyen remek asszonytól! Én csak trükkből akarok elválni, hogy Magdust lakásigénylésre kényszerit- sem. — És ezt is megmondtad neki? — Dehogy mondtam. Ép­pen ebben van a trükk! ö komolyan veszi az egészet, beleegyezik a válásba. Már be Is nyújtottam a válókere­setet. Egy tárgyalás, két tárgya­lás és néhány hónap alatt ki­mondták a válást. Könnyen megy ez manapság, ha a há­zastárs nem gördít aka­dályt a válás elé. Magdus, sem gördített, de írásba fog-' laltatta, hogy amíg lakást nem kap, ott marad a szülők­nél. A két gyereket is neki ítélték, nyolcszáz forintos ha­vi tartásdíjjal, amit a férj készséggel vállalt. És vállal­ta azt is, hogy vásárol Mag­dus részére egy szövetkezeti lakást. — Minden úgy megy, mint a karikacsapás — dicseke­dett Sanyi. — Egy fedél alatt lakunk, jóban is vagyunk egymással, de semmi közünk egymáshoz.-r- És ebbe Magdus bele is nyugodott? — kérdeztem. — Mi mást tehetett volna? — felelte Sanyi és szinte re­megett a hangja az örömtől. — A rossz hír gyorsan terjed. KUTYASZORÍTÓ SH zemes elvtárs annak ** idején jól tudta, ha nehéz volt eljutnia az osztály- vezetői székig, sokkal küzdel­mesebb lesz megtartani azt. Ja, kérem, mennyi, de meny­nyi veszély leselkedik az em­berre! Itt van először is a helyettese, Szálfa- Ahogy jár, kél, rá van írva az arcára is, hogy a nagybátyja személy­zetis a trösztnél. Vagy Sün- dörgő, a szortírozó csoport főnöke! Mindenki tudja róla, I hogy utipartnere a műszaki í vezérigazgatónak. Azt pedig hiába is mesélné valaki Sze- I mes kartársnak, hogy ők hét j végén csak a rebetliket kap- • kodják el a vikendházban. Történik még ott egy s más, le lehet olvasni a Sündörgő szeme sarkából, ahol kihívóan mélyül a gúnyos mosoly ba- j rázdája. Igen, Szemes kartárs a ki­nevezése pillanatától kezdve tisztában volt azzal, hogy fúr­ni fogják. Csendben, észre­vétlenül, hátulról, de kihasz­nálva minden pillanatot. Ezért úgy döntött, a lehető legtöbb időt tölti majd a hi­vatalban, látni, hallani akar mindent, s a személyes je­lenlét majdcsak meghátrálás­ra készteti az ellenlábasokat. Legnagyobb problémája a nyári szabadságok idején adódott. Tisztán három hét illeti meg. Az huszonegy munkanap százhatvannyolc munkaóra. Mennyit lehet fúrni ez alatt! Nem! ö nem lubickol a strandon, nem őrült meg gyönyörködni a ter­mészetben, mialatt otthon fúrja boldog, boldogtalan. In­kább maradt, elmúlt három év, hogy érintetlenül hagyta szabadságát. Tehette, otthon nem vonta felelősségre senki, hiszen Szemes kartársnak így még a nősülésre sem jutott ideje. Agg maradt. Hanem az idén nyáron be­csapott a villám. Több éves helytállása jutalmául kéthe­tes tengerparti üdüléssel ju­talmazta a vezérigazgató. Ál­matlan éjszakák után felhív­ta a vezért, hivatkozott a sok munkára, a vidéki nagy­nénje haldoklására, de hiába. Nekünk később is szükségünk lesz ilyen remek emberekre, végre pihenned kell Szemes­kém! — hangzott a vezér pa­rancsszava. Nem volt menek­vés, megkapta a beutalót, s utaznia kellett a külföldi nyaralóhelyre. öt kilót fogyva érkezett vissza. Bement a hivatalba, azzal a meggyőződéssel, hogy már Szálfát, vagy Sündörgöt találja a szobájában, az osz­tályvezetői székben.. Nagy ovációval üdvözölték, s most még a kávé is erősebb volt, mint máskor. Történt vala­mi? — kérdezte Szemes két levél diktálása közben Gizi­kétől. Nem, semmi különös — hangzott a válasz. Hogyhogy semmi? — töp­rengett Szemes csalódottan. Úgy érezte magát, mint akit megloptak, akit a háta mö­gött kisemmiztek. Miért nem fúrták? Vajon mi lehet en­nek az oka? Hasogatni kezdett a halán­tékánál. Angyal Sándor Magdus nem panaszkodott az üzemben, mégis hamar meg­tudták, hogy mi történt. Úgy, ahogy terveztem, a hó­na alá nyúltak. Mindenki segített, az igazgató, a szak- szervezet, a kollégák, és so­ron kívül kiutaltak részére egy összkomfortos, másfél szobás szövetkezeti lakást. Elvégre nem lehet magára hagyni egy egyedülálló asz- szonyt, két gyerekkel. őszintén egyetértettem eb­ben Sanyival, aki a válóper­ben kötött megállapodásuk értelmében harmincezer fo­rintot már be is fizetett el­vált felesége nevére épülő szövetkezeti lakásra. — Még néhány hónap — mondta titokzatosan Sanyi —, és akkor jön a meglepetés... Hosszú idő után egyszer meglátogatott Magduska is, vidám volt és elégedett. — Végre a jövő héten a sa­ját lakásomba költözöm — mesélte boldogan a nagy eseményt —, és akkor jön a meglepetés... Na, ezek jó meglepik egy­mást, gondoltam, miközben Magdus arról csevegett, hogy a lakása soron kívül elké­szült, mert szerencsére a de­rék és kiváló építésvezető mérnökük olyannyira meg­értette nehéz helyzetét, hogy kérés nélkül, a saját kezde­ményezéséből előrehozta a határidőt. — Nem hiába agglegény — fejezte be Magdus a be­számolóját —, van szíve a mérnökünknek. Én is ott voltam a lakás­avatáson. Sanyi is eljött meg az öregek is, és Magdus­ka néhány kollégája az üzem­ből. Az építésvezető is meg­jelent, jó vágású, negyvenes sportember. Alighogy Sanyi belépett a szobába, mindjárt magára vonta a figyelmet. — Ünnepélyes bejelentést teszek — szólt hangosan. — Amint láthatják, trükköm fényesen bevált. Van már la­kásunk, ezennel ismét meg­kérem az én kis feleségem kezét... — Elkéstél, drága Sanyi- kám! — válaszolt kedvesen és higgadtan a váratlan asszonykérésre Magdus, — Bemutatom a vőlegényemet, Bakos Péter építésvezető mérnököt. Vállalta a gyere­keimet is. Sanyi körül forgott a világ és talán el is szédül, ha gyorsan nem kapaszkodik meg az építésvezető feléje nyújtott kezében. Aztán magá­hoz tért, görcsösen belém karolt és kivonszolt a szobá­ból, ki a házból az új lakóte­lep jól kivilágított, széles fő útjára. — Jó trükk volt, Sanyi­kéin! — mondtam kegyetle­nül és ironikusan a kétség- beesetten siránkozó barátom­nak —, de be kell látnod, megérdemelted. — Belátom — nyöszörgőit keservesen Sanyi —, csak legalább a harmincezret ne fizettem volna be a lakásuk­ra™ KERESZTRE3TVENY IMS. augusztus 18-án alakult meg Belgrádban a vízsz. 5. Egyik határozta, hogy csak a part menü országok... folytatás a függ. L Ezek a beküldendő sorok. VÍZSZINTES; 1. összetett szavak elején: túl­zó, túlságos. 12. Vonatkozó név­más. 13. Falatozó. 14. Tagadás. 15. Csigafajta. 16. Igen oroszul. 17. Hősköltemény. 19. Gyermeke. 20. ÖD. 21. Harag latinul. 23. Bi­zonyos számú aszkéta. 26. A leg­erősebb kártyalap. 27. Ember la­tinul. 28. Áldozati hely. 30. Enyém, németül. 31. Kisebb mű­tétet igénylő betegség, névelő­vel. 33. Hárfa. 34. A tavasz első virága. 35. JZ. 36. GÉA. 38. Him állat. 39. Háziállat. 40. Ifjak csa­pata. 41. Volt magyar köztársa- gi elnök. 42. Igevégzödés. 44. összetett szavak elején újat je­lent. 46. Vissza: nem elő. 47. Két­jegyű mássalhangzó. 48. Az am gyalok egyik fő csoportja. 50. Pest megyei város (—’). 52. Megszégyenítő. 54. Gyilkolom. 55, Európai nép. 57. Névutó (utolsó kocka két betű). 58. A német abc utolsó betűje. 59, Tagadó, elutasító. 61. LHS. 62. ,,Hangtala­nul” lép. 63. Orosz férfinév. 64. Levegő, Idegen szóval. 65. Egy­mást követő betűk. 66. Győr- Sopron megyei község (—■). 68. Minőségi ellenőrzés. 70. Rén betűi keverve. 71. A munka és ener­gia egysége. FÜGGŐLEGES 1 2. Daídosz fia (fonetikusan). 3. Ludolf féle szám. 4. Ránc. 5. Ilyen ünnepély Is van. 6. Maga­sodik. 7. Egymást követő be­tűk. *. Vékonyabb textilanyag. 9. Fejedelmi cím a mohamedán or­szágokban. 10. Félkészül 11. Min­den hónapnak megvan ez a napja. 18. Becstelen. 22. AMÉ. 24. Vissza: tizenegy németül. 25. Heves megyei község. 26. Mint 63. vízsz. 28. Időszerű sajtóter­mék. 30. Csonthéjú gyümölcs. 32. Veszedelmes állat. 34. Favágó eszköz. 37. Az állam egyik jöve­delmi forrása. 38. Szovjet bűvész volt. 43. Csapda. 45. Az OTP fi­zeti. 47. Sivatag (+’)• 49. Vörö­ses. 50. Szövet, vászon mér­tékegység. 51. Tengeri emlős. 53. Nem ül. 55. Jó kedve van. 56. Pápai korona. 59. Statisztikai kérdés. 60. Népcsoport a Du­nántúlon. 67. SD. 69. Forrasztó fém. 70. Kis gép. 71. „Közepén” mázolt! !1 A megfejtéseket legkésőbb au­gusztus 26-ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BE­KÜLDÖTT MEGFEJTÉSEKET FOGADUNK EL! Augusztus 4-el rejtvénypályá­zatunk megfejtése: Esti kérdés. „Miért nő a fű, hogyha majd leszárad, Miért szá­rad le, hogyha újra nő.” Nyertesek: Dr. Hegedűs Béla, Kiss Gyula, Losonczy Zsófia, Sefcsovlcs Ká- rolyné és Tárcsa Bálint nyír­egyházi, Korponay Ferencné fe­hérgyarmati, Juhász Lenke kán- torjánosl, Tóth Lajpsné nyírháto- ni, Bartha István szamosszegi és Joó Károly vásárosnaményi ked­ves rejtvényfejteink. A nyereménykönyveket petéé# elküldtük.

Next

/
Thumbnails
Contents