Kelet-Magyarország, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-19 / 195. szám

Iws. augusztus ff. RWjBT-MAOTARORSZÄO # oldal CSALÁDI OTTHON GYEREKEKNEK Hogyan neveljük gyermekeinket ? A „rendes gyermek” a „rendetlen gyermek” fogalmai mögött ott találjuk a kisóvo- dást, az általános iskola alsó, vagy felső tagozatába járót, a középiskolást, sőt a felsőokta­tási intézmények ifjú hallga­tóit is. Tehát a „rendesség”, illetve a „rendetlenség” nem életkori sajátosság. Persze az óvodás gyermek másként ren­detlen, mint a főiskolás fia­talember. De az is igaz, hogy aki óvodás korában rendes volt, az rendszerint egyete­mista korában is rendes, ha­csak! — De erről később! Az egészséges gyermekek között nincs olyan, aki ren­detlennek született. A rendet­lenség tehát nem velünk szü­letett rossz tulajdonság. Hogy mégis „rendetlen" lesz egy gyermek? Ha azt mondanánk, hogy a gyermek olyan, amilyen a környezete, általában nem járnánk messze az igazságtól, De miért van az, hogy a csa­ládban az egyik gyermek „rendes” — összerakja a já tékáit, könyveit, rendben rak­ja le a ruháit — a másik pe­dig „rendetlen”? Egy anyától, egy apától származnak! En­nek számos oka lehet. Elő­ször az, hogy rendszerint a házas’ársak sem egyformán „rendesek”, vagy „rendetle­nek.” Hány helyen mondhat­ja el a családfő — illő ön­kritikával: — a feleségem nagyon rendes én már kevés­bé... (Ritkán — de fordítva is előfordul ez.) Nos az egyik gyermek vonzalma egy icipi­civel nagyobb a mama iránt — tehát rendes. A másik ezért ismerünk sok „rendet­len” kislányt — az apa iránt vonzódik jobban. Az ^ „apja lánya” — mondják — és ami­kor már nagyobbacska, tu­datosan rendetlen. Az örök­ké rakosgató, zsörtölődő ma­mával szemben az apát „nagyvonalúnak” látja és egy kézenfekvő képzettársí­tás — a nagyvonalúsággal szembenállónak véli az eset­leg kínos „precizitást.” Sót, tetszik neki a rendetlenség. Lehet azután többek között egy másik ok is, amelynek az úgynevezett rendetlenség az okozata. Mégpedig az, hogy a rendetlen gyermek ál­talában fizikailag, idegrend- szerileg fáradékonyabb, mint a rendes, önkontrollja is las­sabban működik. Annyira be­lefeledkezik a játékba — vagy akár a tanulásba — hogy mire végez, a szó szoros értelmében, nincs ereje, hogy rendet tegyen maga körül. E két fő ok is leltet tehát a hiba forrása. Következéskép­pen rosszul akarja rendre ne­velni, szoktatni gyermekét az az édesanya, aki folyton azt fújja „rendetlen” gyermeké­nek, hogy: — Olyan vagy mint az apád! Mindent széthagysz magad körül! Vagy: — én nem bánom, játsz ameddig jólesik, de utána rendet csi­nálsz! Ide kapcsolódik szorosan a munka szeretetre nevelés is. A munka alapja a rend, a rendszeresség. Az a gyermek, alti rendetlen, soha nem lesz „munkaszerető”! Még akkor sem, ha majd az életben munkasikereket könyvelhet el magának Akkor is szüksé­ges rossznak, terhesnek érzi a munkát. A szülők tehát akkor jár­nak helyes úton, ha a gyer­mek első munkájának a ren­det a rendcsinálást tekintik. (Ehhez pedig a személyes példánál nincs jobb nevelő-r eszköz.) Ha a , -e.idcsinalásr a munka rangjára emeljük, előkészítettük gyermekünket j a munka szeretetére. de csak . akkor, ha a gyermek igényé- ! vé is tesszük a rendet, s már kis korától rendszeresen, a 1 személyes példamutatással is erre neveljük. Ihr. K. L. Jó ha tudjuk... Ha vaj helyett zsírt te­szünk a tésztába, a recept­ben - megadott mennyiség­nél mindig 4—5 dekával kevesebbet használjunk. Ha viszont a vajat margarinnal helyettesítjük, abból 5—6 dekával többet gyúrjunk a tésztába. ★ A molyokat kámforral, globollal, naftalinnal, • vagy dohónyporral tarthatjuk tá­vol a gyapjú holmiktól. Az így elrakott, szekrénybe zárt ruhákat is vizsgáljuk át időnként és szellőztessük ki. E molyűző szerek szagát ugyanis idővel megszokhat- ják a molyok, s kárt tehet­nek a féltett gyapjú, vagy szőrme holmikban. Ezeknél is biztosabb, jobb védelem és a molyűzőszerek kelle­metlen szagát is elkerülhet­jük, ha szorosan bekötözve nylonzsákban tartjuk ezeket az értékes holmikat. ★ A nylon abroszt, műanyag térítőt használat után ne hajtogatva rakjuk el, mert az összehajtás mentén előbb- utóbb megtörik. Langyos vízzel lemosva, töröljük szá­razra és az abrossz szélessé­gének megfelelő rúdra (megfelel erre a célra egy kiszolgált, de tisztára súrolt seprőnyél is) tekerjük fel. így lényegesen hosszabb lesz az élettartama. Állandóan biztosíthatjuk a háznál a finom vaníliás cukrot, ha egy jól zárható konzerves üvegbe, porcukor közé 1—2 rúd vaníliát te­szünk. A lezárt üvegben a cu kor átveszi a vanília inten­zív illatát. Az elhasznált cu kor helyett mindig frisse tölthetünk az üvegbe. A napszemüveg és a divat Az idei napszemüvegúj­donságok közül a sláger: a trapéz, a négyszög vonalú szemüvegkeret. De divatos újdonság a kerek, részben a védőszemüveghez hasonló, az arctól kissé elálló keret­tel készült napszemüveg is A keretek az idén a korábbi évektől eltérően általában sötét színűek. A napszemüveg igazi ren­deltetése azonban az, hogy védje, pihentesse a szemet. Védje az erősen tűző napsü téstől, a közvetlen erős fényhatástól, a tárgyak, a víz, vagy a hótakaró felüle­téről visszavert fénysuga­raktól, amelyek bántják, fá rasztják a szemet. Az erős fénytől összehúzott, tartósan hunyorgó szem sarkaiban a ráncok elmélyülnek, ezért még kozmetikai szempont, ból is ajánlatos a használa ta. A jól megválasztott színű, szemet nyugtató szemüveg­nek tehát egészségügyi sze­repe is van. S elsősorban ez a lényeg és nem az, hogy a kerete, formája a legújabb divat szerint készült-e. Tört/ a fejei1 VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő. 6. Téli sport. 7. Ibolyka 8. Mely személy. 9. Kos betűi keverve. 11. Főzeléknövény. 12. Folyó jege, tenger jege teszi. 14. ... Margit, neves színművésznő. 16. Megfejtendő. 18. Fordított ha torozott névelő. 20. Paraszt, régie­sen. 21. Kicsinyítő képző. 22. Tö­rök név. 24. Szenvedés. 25. Páncé­los. 27. Válogatott labdarúgó. 28. pata betűi keverve. 29. Antal be­ceneve. FÜGGŐLEGES : .1. Miska. 2. Mely személy. 3. Ilyen hal is van. 4. Vissza: za­mat. 5 Kasztrált háziállat. 6. Meg* fejtendő. 10. Félig kancsó!!! 11, így, oroszul. 13. Égitest. 14. Sze» szes Ital. *5. Megfejtendő. 17. ízelt­lábú. puha testű rovar. 19. Fun­damentum. 21. Nem bent. 23. Kéz­zel jelez. 24. Mázol. 26. Kicsinyítő képző. 27. Helyrag. Megfejtendő: Nyírbátorban ... vízszintes lj függ. 15, vízszintes 16, függ. 6. Múlt heti megfejtés: Nyírbátori zenei napok. Könyvjutalom: Szentpáli T. Nyíregyháza, Ignéci A. Keme- cse, Szabó Z. Nagyecsed. Bocskor király Láhas-várlan (Bolgár népmese) Újszerű megoldású kötény ruhák. Ravasz Péter egyszer egy nyulat kergetett a fütykösé­vel. A nyúl futott és Rava'z Péter a nyomában rohant. Végül is egy folyó állta útju. kát. A nyúl gondolkodás nél­kül át akarta vetni magát rajta, de nem sikerült az ugrás, beleesett a vízbe, a folyó közepébe és megful­ladt. Ravasz Péter lihegve megállt a parton és amikor kiszuszogta magát, megta­karta a tarkóját: — Hát — mondta — jó hosszú út van mögöttem! Idegen vidéken rámestele­dett. Elindult a folyó partr ján lefelé és egy faluba ért. Megállt egy szép ház kapuja előtt és így szólt magában: „Itt bizonyára gazdag era, berek laknak.” Bezörgetett. Fiatalasszony nyitott ajtót, felgyűrt ujjú ruhában. — Mi járatban vagy bá­tyám? — kérdezte. — Szállást keresek éjsza­kára — felelte Ravasz Péter. — Gyere be — hívta őt az asszony — megaihatsz ná­lunk. Ravasz Péter bement az udvarra. A fiatalasszony ki­tett egy székét a ház elé, hogy azon üldögéljen a ven­dég, amíg a gazda hazaér a mezőről. Ravasz Péter le­ült. Egyszer csak finom illat ütötte meg az orrát. Bakuk, kantott az ajtón, hogy lássa, mit főz a fi: talasszony és felderült az ábrerata: a tű­zön egy nagy lábasban jó­kora kacsa Totyogott. „Ej, micsoda vacsora lesz ebből” — mondta magában Ravasz Péter és mindegyre a kapu feli pillantnatott, va­jon nem jon-c már n házi­gazda. Eközben a tűz körül sür- gölődö-forgolódó fiatalasz. szony azt mondta magában: „Ez az idegen nagyon éhes­nek és kimerültnek látszik. Ha megkínálom a kacsával, mire ész: evesszük, felfalta az egé-zet. Inkább eldugom a kacsát mindenestül s hol­nap, amikor az idegen már továbbáll, kettesben meg­esszük a férjemmel." Felkapta a főtt kacsát a lábassal együtt, agyagtállal fedte be és a polc legtávo­labbi sarkába rejtette. „Befedte a tálacskával, hogy melegen tartsa!" — gondolta Ravasz Péter és megnyalta a szája szélet, akár a kandúr a friss hal láttán. Kocsizörgés hallatszott. Megérkezett a házigazda. Ki­fogta az ökröket, s bejött a házba. — Vendégünk van! — fo­gadta a felesége. — Isten tartsa jó egészség, ben! — felelte a férfi. — Most aztán teríts gyorsan, mert olyan éhes vagyok, mint egy farkas! — Ó, jaj — sopánkodott az asszony — pedig én sem- mit sem készítettem. — Valami csak akad a háznál! A fiatalasszony egy kis darab száraz kenyeret és há­rom fej hagymát tett az asz­talra. A házigazda nagyon éhes volt, és mivel nem is tudta, hogy kacsát főzött a felesége, jóízűen falatozott. Ravasz Péter azonban im- mel-ámmal morzsolgatta a kenyeret, nehogy elrontsa az étvágyát, s egyre várta, mi­kor kerül a kacsa az asztal­ra, igen csodálkozott magá­ban, hogy miért kezdi a há­ziasszony hagymával a pom­pás vacsorát. Amikor a gazda befejezte az evést, megszólalt: — Köszönöm, asszony, ma este is iól tartottál! — Szívesen megvendégel­tünk volna illőbb vacsorá­val — fordult a háziasszony Ravasz Péterhez —, de ké­sőn érkeztél és én semmit sem készítettem! Ravasz Péter ekkor meg­értette, hogy az asszony a vendég elöl eldugta a kacsát és igy felelt: — Köszönöm szépen, ízlett a vacsora és elég is tolt nekem. — Hát akkor, feküdjünk le aludni, mert korán reggel kelünk! — mondta a házi­gazda és bement a 'belső szobácskába. A háziasszony egy csergét terített Ravasz Péternek a tűzhely mellé, jó éjt kívánt és férje után ment. Ravasz Péter csak erre várt. Gyorsan kikapta a ka­csát a lábasból, felét meget­te, a másik felét meg q ta­risznyájába tette, jót ivott rá a hideg vízből és lefeküdt aludni. Másnap reggel korán kelt, meglátta a tűzhely mel­lett a házigazda bocskorát, beledugta a lábasba, befedte az aqyagtállal és azután le­ült a fűz mellé. Felébredt a házigazda is. — Jó reggelt! Hővé ilyen korán testvér* — Elindulok — felelte Ra­vasz Péter, — mer* bosszú út vár rám. Vadász vaff-jok. és vadat kell hazavinnem <f gyerekeimnek. — Ha vadász vagy, miért nincs puskád? — A fütykösömmel kerge­tem a nyulakat. A házigazda mosolygott a bajsza alatt. — Hát hogy él felétek a nép? — kérdezte. — Jól megy a sorunk. Van egy városunk: Lábas-várnak hívják. Amíg ezt a várost Kacsa király kormányozta, egyeseknek jó dolga volt, másoknak meg rossz. De mióta Lábas-várban Bocskor király ütötte fel a tanyáját, jobb sora van ae árváknak, meg a szegény embereknek. A gazda vem értette, mt, lyen királyokat emleget az idegen. Jól kilépett Ravasz Péter, bekanyarodott a Vjt partján a fúzfaliget mellett, és nem­sokára eltűnt a szem elöl. Felkelt a háziasszony is. Amikor látta, hogy elment a vendép, gyorsan a polchoz futott, levette a fedőt a lá­basról és majd kővé der­medt a meglepetéstől, a főtt kacsa helyett a lábasban a férje bocskora éktelenkedett. Akkor mindent elmesélt a férjének. A gazda, csak most értette meg a vendég mesé­iét Lábas-vár két királyáról és így szólt: — Megérdemelted, hogy megbüntessenek! Vendég elől az ételt soha ne dugd éli

Next

/
Thumbnails
Contents