Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-16 / 165. szám
1 ®M*f. KBLET-MASYARORSZÄO 1968. Jflllu* 18. A fejlődő KGST Félelem és bizonytalanság Saigonban Saigon, (MTI): Távirati jelentések szerint Saigonban azt suttogják, hogy küszöbön áll a hazafias erők offenzivájának harmadik szakasza. A DPA nyugatnémet hírügynökség munkatársának tudósítása szerint a dél-vietnami rendőrség drótakadályokat emel a Saigonba vezető összes útvonalakon. Minden teherautót, személygépkocsit és autóbuszt, amely a városba igyekszik, megállítanak, az utasokat es poggyászaikat átkutatják. Magában Saigonban a rendőrség és a katonaság szúrópróbaszerű ellenőrzést végez. Saigon közvetlen közelében dél-viet- r.ami eüt csapatok és amerikai egységek védelmi állásokat építenek. John Whzeler, az amentáviratváltása A magyar és a bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 20. évfordulója alkalmából táviratváltásra került sor, a magyar és a bolgár államférfiak között. A Magyar Népköz- társaság nevében Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losoncéi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Focíc Jenő miniszterelnök, míg bolgár rész.ről Todor Zsírkor, a Bolgár Kommunista Párt KB első titkára, Geor- gi Trajkov, a nemzetgyűlés elnökségének elnöke fejezte ki jókívánságait az évforduló alkalmából. A. A. Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere — útban Algéria felé — hétfőn Budapesten rövid időre megszakította útját. A Ferihegyi repülőtéren Csórni Károly altábornagy, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke, a honvédelmi miniszter első helyettese és Kovács Pál vezérőrnagy a Magyar Nép48, XII. FEJEZET Marian Chudzinski főigazgató élénken tett-vett az irodájában. Asztala egyik fiókjából három poharat húzott elő, a másikból egy üveg ötcsillagos „Jubi- lejny”-t. Előkerült a dugóhúzó is, s az üveg pillanatokon belül nyitva állt. Az aranyló folyadék félig csordult a finom metszésű po- hárkákba. — A mai győzelemre! A százados egészségére! — Emelte szájához a poharat az elnök és a konyakot egy- szuaszra felhajtotta. — Tudom, hogy a konyakot csep- penként szokás inni, de oiyan izgatott voltam, hogy le kellett nyelnem az egész porciót. — Mitől volt izgatott főigazgató úr? — Nem voltam meggyőződve arról, hogy eljön a gazember! Az alatt a négy kai hírügynökség hírmtgya- rázója saigoni keltezésű kommentárjában kifejti, hogy a szövetséges parancsnokság a városkapuk védelmének középkori stratégiájára kényszerült, noha félelmetes tüzérséggel, mozgékony helikopterekkel, számbeli fölényben lévő katonasággal és számítógépekkel rendelkezik. Kilenc hadosztályt vonultattak fel a fővároshoz vezető „nagyobb beszivárgási útvonalak” mentén, ám mindezek ellenére képtelenek voltak akárcsak megtalálni és szétbomlasztani egyetlenegy jelentős „vietcong” alakulatot. Egy magas rangú dél-vietnami személyiség elmondotta, hogy legutóbb ezer partizán szivárgott be a városba. A hírszerzés fogyatékosságaira vet fényt, hogy a szövetséges Párizs: A francia fővárosban ismét könnygázgránátok robbantak a július 14-i nemzeti ünnep napján, A Bastille téren néhány száz diák vegyült az ünneplő tömeg közé, vörös és fekete zászlókat vittek. Röpcédulákat osztogattak és énekeltek. Rövid időn belül vagy 30 rendőr tűnt fel, és könnygázgránátokat hajított a tüntetőkre. A diákok utcakövekkel válaszoltak. A rendőröket 16 riadóautó legénységével erősítették meg. Az újonnan érkezettek gumibotokkal estek a tüntetőknek. Ezután a rendőrség a tér felét elfoglalta, a feloszlatott diákesoportok azonban a környező utcákban újra esohadsereg politikai főcsoport- főnöke, miniszterhelyettes fogadta. A fogadásnál jelen volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, I. V. T utarinov vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnokságának magyarországi képviselője és számos más magyar, illetve szovjet katonai vezető. óra alatt annyit idegeskedtem, mint még soha életemben. — Annak nem volt semmi jelentősége, hogy eljön-e. Valóban semmi. Letartóztathattuk volna tizenegykor. Amint ezt korábban mondtam is. Ez a tettes számára valóban egy lehetőség volt; sajnos nem élt vele. — De honnan tudták uraim, hogy ez pontosan ő lesz és hogy hol rejtette el a pénzt? Én ugyanis őszintén bevallom, az utolsó pillanatig nem gondoltam, hogy ő lesz. Éppen őt gyanúsítottam volna a legkevésbé. E pillanatban koppanás hallatszott az ajtón és belépett Franciszek. A hőség ellenére is nyakig begombolt egyenruhában volt. Megállt a küszöbön és előírásosan jelentett: — Elnök úr, a kávé elkészült. Szervírozhatom? — Hozza csak, Franciszek uram, hozza. Minél előbb. Úgy látszik, a kávét az törzskarok íróasztalain hatalmas aktakötegek halmozódnak a hírszerzés jelentéseiből, de az ellenség rejtekhelyeiről nem állnak rendelkezésre adatok. „A lassú felderítés következménye volt, hogy a B—52-esek már csak bottal üthették a Saigonba beszivárgott ellenség nyomát” idéz a kommentátor egy amerikai forrást. Mindent egybevetve — állapítja meg az amerikai hír- ügynökség — az a régi partizánstratégia, amely szerint a gerillahadsereg katonái úgy élnek a nép között, mint hal a vízben, változatlanul hatásos. „Ezer ilyen hal felderítetlenül úszkál magában Saigonban”. A kommentátor végül megállapítja: a dél- vietnamiak egyre hevesebben bírálják az Egyesült Államokat a kudarcokért. portosultak. A diákok és a rendőrök közötti csatározások ismét kitörtek. Vagy negyven tüntetőt letartóztattak. A Bastille téri összecsapások hírére feszültté vált a helyzet a Quartier Latinban, a diáknegyedben is. A rendőrség erőszakkal szorította a járdára az úttesten fel-aiá sétáló, július 14-ét ünneplő fiatalembereket. Amikor a rendőrség feltűnően kezdte ellenőrizni az ünneplőket, a diákok meghajigálták őket. A rendőrök azonnal könnygázgránátokkal válaszoltak. A diákok kisebb barikádokat emeltek, s néhány helyen tüzet gyújtottak. A francia fővárosban csak hajnali három órára állt helyre a nyugalom. Vasárnap Párizsban — az 1789-es forradalom kitörésének évfordulóján — díszszemlét tartottak. Helyi idő szerint 9 óra előtt néhány perccel, De Gaulle tábornok ünnepi egyenruhában szemlét tartott az Étoile téren a felsorakozott csapatok felett, majd nyitott kocsiban, a zuhogó esőtől nem zavartatva magát, végighajtatott a Champs Elysées-en és helyet foglalt a Oemeneeau téren felállított dísztribünön. Hírügynökségek rámutatnak, ez az első eset, hogy a tábornok új miniszterelnöke, Couve de Murville társaságában jelent meg a nyilvánosság előtt. előszobában hagyta, mert Franciszek tüstént visszatért egy táleávaL A csészealjakkal borított három pohárban., szurokfekete kávé volt. Illatáról érződött, hogy az öreg szolga ezúttal valódi „szatan”-t főzött. — Na, itt a kávénk — örvendezett a főigazgató-elnök, s újra megtöltötte a kupicákat. — Jól fog esni. Ha valaki ott, a kabinban így szolgált volna fel egy kis kávét...! Mindhárman elmerültek a finom párlat élvezetében. — Nem kegyelmezek — szólt az elnök. — Százados úr, meg kell magyaráznia néhány dolgot. Hogy jött rá erre az egészre? — Én is csatlakozom a főigazgató úr kéréséhez. Ne légy olyan titokzatos és ne játszd a Sherloch Holmest. Ne kéresd magad! — De hisz valójában nincs is mit titkolnom. Ez igen egyszerű ügy volt. A legkitűnőbb bizonyíték erre az, A „CHRISTIAN SCIENCE MONITOR’ című amerikai újság a közelmúltban a KGST tevékenységéről írt és egyebek között megállapította: „A KGST megfelel a tagországok igényeinek”. Figyelemre méltó a lap reális hangvétele, mert jelentősen különbözik egy sor nyugati újságétól, amelyek igyekeznek „szakadásokat” és „konfliktusokat” felfedezni a KGST tevékenységében. Nyilvánvaló, hogy a KGST munkája nem mentes problémáktól. Az utóbbi időben több tagország fejtette ki, milyen problémákat lát és hogyan lehetne tovább javítani a szervezet tevékenységét. Senki sem tett azonban olyan javaslatot, hogy oszlassák fel a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát és senki sem közölte, hogy ki akar lépni. Ellenkezőleg, az utóbbi időben minden tagország arról beszélt, hogy fejleszteni és erősíteni kell a KGST-t, amely hasznos valamennyi ország számára. Ez a szervezet nem él át olyan éles konfliktusokat és válságokat, mint amelyek időről-időre jelentkeznek a „Közös Piacban”. Elismeréssel beszélt a közelmúltban a KGST-ről a szovjet és a magyar párt vezetője és megállapította, hogy bővül a kétoldalú szovjet— magyar együttműködés csakúgy, mint a KGST keretében megvalósuló kapcsolatok. Tökéletesebbé válnak az együttműködés formái is. A két ország kereskedelmi forgalma évente 15—20 százalékkal emelkedik és az elmúlt hét év alatt megkétszereződött, Elismeréssel szóltak az egyes iparágakban megvalósuló kooperáció és szakosítás eredményeiről, egyebek között az autóbusz és a Diesel-mozdony gyártás, valamint az alumínium- feldolgozás területén. A NÉPGAZDASÁG TERMELÉSÉNEK fokozásában mind hatékonyabb eszközzé válik a KGST keretében megvalósított kollektív együttműködés és a szocialista munkamegosztás lehetőségeinek kiaknázása. Az európai szocialista országok különösen érdekeltek az ilyen munkamegosztásban, mivel kisebb lehetőségekkel rendelkeznek, mint a Szovjetunió, ha a belső piacra történő termelés megszervezéséről van szó. Nem meglepő tehát, hogy ezek az államok mind aktívabban vesznek részt a termelés nemzetközi szakosításában és kooperációjában. hogy Franciszek, akinek a lehetőségei kisebbek voltak, mint az enyémek és nem rendelkezett a nyomozati anyaggal, ő is hibátlanul rájött a tettes kilétére és megtalálta azt a helyet, ahol az elrabolt pénzt keresni kellett. Sőt meg is előzött minket a cselekvésben. Nem is mi lepleztük le a rablót, hanem az öreg hivatalsegéd, miután bezárta a kincstárba. — Ennek ellenére én még semmit sem értek, — Kezdjük hát az elején. Amikor először jelentünk meg ebben a bankban, közömbösség és rosszindulat fogadott bennünket. Igaz az, amit Helski igazgató mondott, s amit később megismételt az öreg szolga. Egv ilyen régi tradíciókkal rendelkező bank egyetlen nagy család. Ha belül vannak is ellentétek, kifelé szolidáris és óvja a szennyesét a nyilvánosság előtti teregetéstől. Ebből adódik, hogy a tisztviselők nehezteltek a főigazgatóra, amikor kihívta a rendőrséget. Abban is összetartottak, hogy együttesen vallottak hamisan, vagy hallgattak el bizonyos tényeket. Éppen ezért már a következő kihallgatáson hét gyanúsítottam volt — a négy őr, Bizonyos külföldi újságok azt állították, hogy a KGST- országok egymás közötti kereskedelme az utóbbi időben csökken, mert csak így fejleszthetik az áruforgalmat a kapitalista országokkal. A tények azonban ennek elle- kezőjét bizonyítják. A KGST országok árucsereforgalma jelentősen fokozódik, miközben bővül a kapitalista országokkal folytatott kereskedelem is. 1957 és 1966 között a KGST-országok egymás közötti kereskedelmi forgalma 2,2-szeresére növekedett. (Ugyanakkor több mint háromszorosára emelkedett a §ép és berendezés forgalom). Ha tekintetbe vesszük, hogy bizonyos áruk ára csökkent, akkor a növekedés még jelentősebb és eléri a 23 milliárd rubelt. A tervek szerint "a KGST-or- szágok kölcsönös kereskedelmi forgalma 1970-re eléri a 35—37 milliárd rubelt. A KERESKEDELEM FOKOZÁSÁNAK jelentőségéről és kölcsönös előnyeiről tanúskodik például, hogy az elmúlt tíz esztendő sox-án a KGST tagországok piacain 205 millió tonna szén, több mint 163 millió tonna kőolaj és olajszármazék, 175 millió tonna vasérc, 45 millió tonna hengerelt- és csőáru, 3 millió tonna gyapot, 45 millió tonna gabona, 2 millió tonna hús- és hentesáru, mintegy 7 millió tonna zöldség és gyümölcs, 240 millió pár cipő és más cikk került forgalomba. A KGST tagországok számára ez a forgalom lehetővé teszi, hogy a kölcsönös árucsere révén elégítsék ki szükségleteiket. Még fontosabb az, hogy ez a hatalmas méretű árucsere nem a véletlenek alapján zajlik, hanem a népgazdaságok tervszerű fejlesztésének igénye szabja meg, kölcsönösen előnyös a tagországok számára és a szocialista országok átgondolt munkamegosztásán alapul. E sorok szerzője a közelmúltban részt vett abban a vitában, amelyet a „Ventigu- atro ore” című olasz újság szervezett. Bizonyos nyugati közgazdászok ugyanis azt állították, hogy a központilag irányított népgazdasággal rendelkező országok aligha tudják hatékonyan megvalósítani a KGST keretében az integrációt, s a „Közös Piac” országainak magángazdaságának előnyeit ecsetelték. Az élet azonban bebizonyította, hogy a KGST az utóbbi években megoldott egy sor a két takarítónő és Nawvocki hivatalsegéd. — Na igen. Nem tudtunk még akkor a könyvelőségről és Helski igazgatóról. — Egészítette ki Widera főhadnagy. — Hirtelen megrepedt a szolidaritás fala. Nawrocki jelentkezett nálam és elkezdett „köpni”. Kinek az érdeke lehet tágítani a gyanúsítottak körét? Csak e hét emberé, tehát Nawrockié is. — Ez érthető — jegyezte meg a főigazgató-elnök. — A fiatalember az első beszélgetés alkalmával egyben azt is kijelenti, hogy mindent kizárólag a jutalomért tesz. Mivelhogy egy motorkerékpárra vágyik és a rendőrségtől nagyobb ösz- szegre számít. A legtöbb, a rendőrséget informáló emberek közül jutalomra számít, de senki sem tálalja a dolgát ilyen cinikus módon. Ez volt az a momentum, amely arra ösztönzött, hogy figyeljem a fiatalembert. Nawrocki hangjában ugyanis valami hamis tónus érződött. — Igen. Ez nem volt észszerű tőle, — Majd furcsán hatott az is, hogy a hivatalsegéd, akinek sohasem volt nézeteltérése Helskivel, úgy aláásta jelentős gazdasági problémát, olyan problémákat, amelyekkel a „hatoknak” eddig nem sikerült megbirkózniok. Néhány adat ennek bizonyítására. A KGST közös vagonparkja tavaly több mint 100 millió tonna árut szállított. A „Barátság kőolajvezeték” 18 millió tonna kőolajat to? vábbított, a „Béke” egyesített energiarendszer lehetővé tette, hogy 9 milliárd kW-óra villamos energia kerüljön kölcsönösen az országok hálózatába. A golyóscsapágy termelésben megvalósult együttműködés csaknem teljes mértékben kielégíti a résztvevő országok csapágy, igényeit. Az Intermetall sokat tett azért, hogy a tagországokat ellássa hengerelt áruval. A KELET-EURÓPAI ORSZÁGOKBAN most valósítják meg a népgazdasági tervezés, az ösztönzők és az irányítási rendszer reformját. Ennek hatása természetesen jelentkezik majd a KGST-ben is. Az elhangzott javaslatok szorgalmazzák, hogy a gazdasági reform változásainak megfelelően alakítsák az együttműködés mechanizmusát is, A tagországok véleménye szerint rendkívül időszerűvé vált, hogy áttérjenek a konstruktívabb és hatékonyabb gazdasági kooperációra Kádár János legutóbbi moszkvai látogatása során kijelentette: a Szovjetunióé* Magyarország véleménye szerint a legidőszerűbb és legfontosabb feladat a szocialista országok gazdasági együttműködésének hatékonyabbá tétele és a KOST további szilárdítása. „Véleményünk szerint a népgazdasagok önálló fejlesztése mellett tehetőség van arra, hogy tovább szilárdítsuk a kapcsolatokat, és fokozzuk a kooperációt és az együttműködést” — mondotta Kádár János. Nyilvánvaló, hogy mindezek a kérdések szerepelnek majd a soron következő tanácskozáson. Leonyid Brezs- nyev kijelentette: a Szovjetunió arra törekszik, hogy maximálisan kiaknázzák mindazokat az előnyöket, amelyeket a gazdasági együttműködés terén a szocialista rendszer biztosít. E téren a Szovjetunió, csakúgy, mint a többi KGST-ország nagy jelentőséget tulajdonít a szocialista országok vezetői gazdasági kérdésekkel foglalkozó küszöbön álló tanácskozásának, amelynek megtartását a drezdai tanácskozáson határozták el. Makszim Makszimov az igazgató megbízhatóságát, mintha különösképpen fontosnak tartotta volna a maga részéről az ő letartóztatását. De ezek csak pszichológiai momentumok voltak, minden ténybeli megalapozottság nélkül. Azok majd később kerültek elő. A cáfolhatatlan bizonyosságot, hogy pontosan Nawrocki a rabló, csak néhány nappal később szereztem meg. — Mikor? — Abban a pillanatban; amikor Nawrocki elmesélte, miként szedte ki a páncél- kassza zárából Kazimierz Cokól, a volt személyügyes törött kulcsának maradványát. Nawrocki elmondta: ahhoz, hogy a felső zárból kivegye a törött kulcsot, fel kellett állnia egy asztalra. Ily módon igyekezett belém szugerálni, hogy Helski a Cokól-féle két épen maradt kulccsal vitte véghez a rablást. Ugyanis Helski eredeti angol kulcsa épp a felső nyílásba illett. Vallomásté- tel közben Nawrocki nem sejtette, hogy megtaláljuk a Cokól készletéből megmaradt két kulcsot. Elképzelte, hogy ezúttal végérvényesen aláássa Helskifc. (Folytatjuk) Maoyar és bolgái államférfiak Párizs! jelentési Csata a Bastille téren Átutazott hazánkon Grecsko marsall Fordította: Szilágyi Szabolcs Jerzy Edigey bűnügyi regénye
