Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-16 / 165. szám
1 MW. 'j rlh£Tf ", f. T ' * T*'""'----------«gí .w-M»s'?XKöfc3srA» Az országgyűlés külpolitikai vitájának szabolcsi visszhangja Szabol csiak a Slajdn megyei utakon Napjainkban rendkívül megnőtt az érdeklődés a világpolitika eseményei iránt. Ezt mutatja, hogy az ország- gyűlés most véget ért ülésszakán is nagy teret kapott a magyar kormiwy külpolitikája. Az újságolvasó, a rádióhallgató és a televíziónéző mind a külügyminiszter beszámolójából, mind az a KMött nyitott vitából reális és megnyugtató képet kaphatott. — Milyen a visszhang nálunk, Szabólcs-Szatmár megyében? — ewjel a kérdéssel kezdtük beszélgetésünket Kokas Ferenccel, a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola tanszékvezető docensével. — A szombati beszámolóból, s a vitából újra tapasztalhattuk azt a helyes törekvést, hogy országgyűlési Szinten Is gyakorlattá vált: azon kívül, hogy állást foglalunk, alaposan meg is vitatjuk, összefüggéseiben mutatjuk meg a nemzetközi élet aktuális eseményeit. Ez természetesen jó, s akikkel azóta erről beszélgettem, valamennyien így értékelik. Hadd mondjam el még, hogy ezt az ülésszakot is az jellemezte, mint az utóbbi évek mindegyikét — a legfontosabb kérdésekről tárgyaltak képviselőink. Ilyen volt a költségvetés, az új gazdaság- irányítási rendszer érvényesülése, s ide sorolóm a nemzetközi élet elemzését is. Tetszett az őszinte hang, amely minden napirend Vitájánál megmutatkozott a beszámolókban, s abban, hógy a legégetőbb kérdéseket sem kerülte el a vita. Ennek csak pozitív visszhangja lehet nálunk, megyénkben iS. — Minek tulajdonítja a megnövekedett érdeklődést a külpolitikai kérdések iránt? — Sok és bonyolult a probléma a világban, s az emberek ezekre választ várnak. Másrészt mindenki úgy érái, hogy országunk itthon szilárd, jó úton jár, bátran kezdeményez belpolitikában, a gazdasági életben, a szocialista demokrácia fejlesztésében. Ez a világban elfoglalt szerepünk, tekintélyünk növekedésének első feltétele is. Nálunk ma kiegyensúlyozott, bizalmas a légkör, olyan, hogy az ellen- propagandas iák is csali erőlködve kereshetik a hibákat. Ez nem jelenti, hogy nincs megoldandó feladatunk, de ezek nem olyanok, amelyek a szocialista építést veszélyeztetik. Ugyanakkor bátran válaszol rájuk a párt és a kormány, mint legutóbb, az országgyűlésen is tette. — Kokas elvtárs hogyan értékeli a külügyminiszteri beszámolót? — Nagy segítséget adott mindenkinek, akit érdekel a nemzetközi helyzet — s alig van olyan ember, aki nem ilyen. A legfőbb törvényszerűségek feltárásával, az ösz- szeíüggések megmutatásával. Azzal is, hogy megmutatta, pártunk nemzeti sajátosságainknak megfelelően alkalmazza a marxizmust, de nemzetközi síkon mindig az egységes cselekvés talaján áll. Rugalmas külpolitikánkkal jár a nemzetközi elismerés is, ennek példája, hogy itt rendezték meg a pártok konzultatív találkozóját és az MSZMP készíti elő a moszkvai tanácskozást is. Csak egyet lehet érteni azzal a külpolitikával, amely a békét kívánja, azért dolgozik, ennek a jegyében segíti Vietnamot, amelynek népe éppen e segítség nyomán is közel áll szabadsága, függetlensége kivívásához. — Ön a TIT nemzetközi szakosztályának is vezetője, s nevelő. Hogyan látja: hasznosak a külpolitikai beszélgetések megyénkben? — Természetesen igen. Úgy látom, kisebb csoportokkal, rendszeres és közvetlen beszélgetéseken elemezve magyarázhatjuk leginkább a nemzetközi helyzetet. Ebben nagy szerepet tulajdonítok az iskolának, nálunk például politikai diákköri konferenciák vitatkoznak, s jutnak helyes következtetésre. Jelentős helyet kaphat a TIT is, rendszeres, és tervszerű előadássorozatokat kellene szervezni. Sok jó tapasztalatom van eddig is, hogyan lehet sorozatos beszélgetéseken feltárni a nemzetközi események okait, de arra is, hogy kinyilatkoztatásokkal semmire sem megyünk. — Úgy érzem, hogy az országgyűlésen elhangzottak is megnyugtatnak bennünket. Helyes külpolitikát követünk, s a feszültségi gócok ismertetésén kívül feltárjuk az enyhülés lehetőségeit is, azért dolgozunk, szívósan keressük a problémák megoldásának útját. Azt tudom mondani még, hegy a nemzetközi élet, a világ és a mi országunk egységes egészet alkot. Feladatunk a jövv>en még inkább így magyarázni az eseményeket, alakítani az emberek szemléletét. Itt Szabolcsban is alakíthatjuk a külpolitikát, ha szerény lehetőségekkel is. K. 3. NépműveSődési problémákról tárgyalt a Hegyei Néomuvelési Tanács A népművelési káderek helyzetéről és az értelmiségiek feladatairól tárgyalt a Szabolcs-Szatmár Megyei Népművelés? Tanács. A lakosság fokozottabb igényének kielégítését szolgálja a népművelési Intézmény hálózatában végbement fejlődés. Kiépült a könyvtárak, mozik hálózata, a községek 90 százalékában vftn művelődési Otthon. Ezzel együtt gyarapodott a népművelést végzők száma. Hozzávetőlegesen a népművelés különböző területén — könyvtár, művelődési otthon, népművelési felügyelő, művészeti csoportvezetők, stb. — főfoglalkozásban, másodállásban vagy tiszteletdíjasként 1600 ember dolgozik. VviZt-nyiag jó a zeneiskolák, könyvtárak, mozik ellátottsága. leggyengébb a művelődési otthonoké. Lassú az előrehaladás annak a párt- határozatnak végrehajtásában is, amely szerint a 3000 lakosú községekben főhivatású Vagy részfoglalkozású népművelőnek kell lenni. A művelődési otthonoknál dolgozó népművelők 78 százaléka. a könyvtáraknak 67 százaléka tiszteletdíjas. Az Országos átlag ettél jóval kedvezőbb. Az egyik legnagyobb goftdot a fluktuáció okozza Sokan Válnak meg a népművelési munkától. Az utóbbi években a főfoglalkozásiaknak is kb. egynegyed réme hagyta él a területet. Az «kok között a népművelési munkával szembeni teözöm- fcteégen* értetlenségen, • munrioiuo rendezetlensogen túl szerepel a megfelelő erkölcsi és anyagi megbecsülés hiánya is. így például 200 olyan könyvtáros dolgozik, akinek tiszteletdíja nem éri el a 100 forintot. A falun élő értelmiségiek száma állandóan nő, közülük azonban túlnyomóan csak a pedagógusok, kisebb mértékben a mezőgazdasági szakemberek vesznek részt a népművelési munkában. Sok helyen egyenlőtlen a közéleti munkamegosztás, egyesek sokat vállalnak, mások kitérnek minden társadalmi megbízatás alól. Bár szélsőséges eset, de van olyan nevelő, aki egyedül hétféle megbízatást lát el. A népművelési tanács javaslata szerint szükség lenne arra, hogy a felsőfokú oktatási intézményekben is jobban készítenék fel a hall- gatóka? a népművelési feladatokra. A javaslat szerint fokozottabban kell törekedni arra, hogy népművelő munkára a legrátermettebbek kerüljenek. Kiválasztásuknál a politikai-szakmai képességek legyenek a döntőek. Biztosítani kell tevékenységükhöz a megfelelő körülményeket, az erkölcsi és anyagi megbecsülést Falun való meggyökereztetésükhöz segíteni kell lakás és élelmezési problémáik megoldásában. Helyes lenne népművelési ösztöndíjak létesí- j tése. Ahol a feltételek meg- ! engedik, meg kell oldani a különböző népművelési munkák koncentrálását. Ma még elég általános jelenség, hogy a különböző területeken dolgozó értelmiségiek elszigetelten élnek, dolgoznak. Az értelmiségi klubok alkalmasak lennének arra, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, s együttesen, eredményesebben dolgozhatnának a falvak kulturális felemelkedésén. Perzsel a Nap a Beloiannisz téren. Az egyik pavilon nyújtotta árnyékban egy csoport 16—19 éves fiatal nézegeti az óráját. — Ebben a hőgutában 30 percet várni... — De a viz minden fáradságot megér! — v»z? A tó zavaros. A meleg medence? Nem elég meleg a Nap? Az úszómedencében derékig ér a viz! — Na, gyere, megjött a villamos... * A tó pénztára előtt 10—13 éves fiúk-lányok. A legkisebb, szőke srác a tenyerében számolja az aprópénzt. — Akkor most a bácsi belóg a művészbejáraton — mondja és a híd felé néz, amerről már megindult a népvándorlás a melegről a hidegre és fordítva. A szőke, lófarkas kislány szigorúan ránéz • köblökre. Fentről a Nap, lentről a bitumen éget Olyan az úttesten feketén kígyózó bitumen, mint a forró láva. Százharminc-száznegyven fokot lehel az emberre. Gőzölög még a hőségben is, pedig a napon negyven fokot mutat a hőmérő higanyszála. Olajbarnára sült férfiak terítik a pályán birkóznak vele. Reggel hattól végzi ezt a munkát II. Fekete István, a brigádvezető és két társa, Málik József és Gorzó István. ömlik róluk a veríték. A Fekete-brigád Az otthontól távol, Bolgáron dolgozik a Fekete-brigád. Építik a polgár—miskolci műutat. Tizennyolcvan vannak. Nyíregyháziak, sényőiek, nyírbogdányiak. Hétfő van. Ma jöttek, s péntek este mennek csak haza. Ojtozi Jánossal, a KPM Közúti Építő Vállalat igazgatójával kerestük fel őket. All a munka, valahol fennakadás van. — Nem a munka nehéz, hanem a forróság kibírhatatlan. Hőség „alulról” hőség felülről — mondja Málik József, kihasználva a szünetet. — Egy hónap alatt leégeti a bakancsot az emberek lábáról. Másfél évtizede van együtt a brigád törzse, tizenhárom ember. Vándorolnak, mindig oda, ahol szükség van az útra, mely mint a pók hálója úgy szövi be, köti össze a falvakat, városokat. Otthon vannak mindenütt. Maguk főznek maguknak. De, hogy milyen otthont teremtenek maguknak „idegenben” az a brigádvezetőtől függ. Dicsérik Feketét. Otthonias a bri-' gádszállás. Három jól felszerelt szoba áll rendelkezésükre. Fizeti a vállalat. — Csak az asszony hiányzik — jegyzi meg valamelyikük. Közben megérkezik a forró bitument szállító gépkocsi. Leszórják, terítik, villázzák, 18 ember álí — Különélést kaptunk. A nősök 20, a nőtlenek 15 forintot — újságolja Málik. — A múlt hónapban a brigádban átlagosan megkerestük a 2500 forintot. — De a mi gondunkat csak mi érezzük — szól a közbe a brigád vezető. Valami nem tetszik neki. Hallgat egy ideig, aztán kibuggyan belőle: — Normára dolgozunk, s amint látja, ha nem jön rendesen az anyag, csökken a bér is. Ma már három és fél órát állt az aszfaltkeverő gép, s ezért nem volt folyamatos az ellátás. Emiatt áll tizennyolc ember. Ez legalább 5—600 forint kiesést okozott a brigádnak Egyesek ráuntak. Takács Gusztáv, aki most került a brigádba, eddig táppénzen volt, „jól” bemutatkozott. Bebetért a sarki kisvendéglőbe, s bevallása szerint is 6 korsó sört ivott meg. — Most kiabál. De én nem foghatom a kezét — szabadkozik a brigádvezetö. S hiába küldik „haza”, feküdjön le a munkásszálláson, nem és nem. Káromkodik, ő dolgozni akar. Szembeszáll még az igazgatóval is. Drága sörözés volt: igazolatlan a napja, s a nyereségrészesedésből 33 százalékot vonnak majd le tőle. Naponta 140—150 utfolyó- méter utat kell elkészíteniük, hogy a brigádban mindenki megkeresse az átlag 2500 forintot. öt nap alatt dolgozzák le a 48 órát. Hajtani kell. — Nem vagyunk időhöz kötve — így a hengergépész. — Hétfőn kissé pangás, de aztán másnapokon már reggel hatkor talpon van mindenki, s amíg meg nincs a norma, beleadunk mindent, r Az 53 éves Hankovszki Péter tizenkét éve dolgozik az utakon. Acéldrótkefével tisztítja a portól az utat. Előtte a többi segédmunkás: Hegedűs László, Veres József, Iván György, Gulyás István, Kantár Mihály, Dugasz László, Kiss Imre és a többiek félmeztelenül dolgoznak, terítik az útra a forró aszfaltanyagot. — Ha rendesen üzemel a gép, nincs itt kiesés — mondja a szalmakalapot viselő Hegedűs László. — De fogy is ilyen hőségben a szódavíz. Negyven üveggel kapunk. Csak az a baj, nincs hol hű- leni. Régebben adtak védő- ételt is: 10 deka kekszet. De aztán megvonták. Azt mondták, ez a munka nem veszélyes az egészségre. Szeretnénk, ha az próbálná ki. aki így döntött. A többiek helyeselnek. — Sokszor tíz-tizenegy órát állunk a forró bitumenen Az embernek megég a lába a bakancsban — panaszkodik Gorzó István. — Tessék megmutathatom. Az igazgató feliegyezte Egy évre adnak egy öltöny kék munkaruhát és egy par bakancsot. Ez három hónap alatt ebben a munkában teljesen elhasználódik. Mutatják, már többen a saját ruhájukat kénytelenek használni. Gumicsizmát meg csak a szakmunkásoknak adnak. Kifogásolják. Mutatják a fiatál Turcsátt Istvánt, akinek az arca le volt égve a forró bitumentól, ráhordta a szél. S amikor védőruhát kért, nem adtak neki. — Két napig alig láttam A szemem be volt gyulladva, s azt mondták: „ezelőtt Is csinálták, nem kértek, akkor maga mit akar? — Sokszor többet beszélnek a munkásvédelemről, mint amennyit tesznek érte — jegyzi meg Hegedűs László. Az igazgató feljegyezte a panaszokat. Intézkedni fog Farkas Kálmán ALKATRÉSZGYÁRTÁS. A Tiszavasvári Gépjavító Állomáson a precíziós öntödéb en fontos alkatrészek gyártását végzik. Képünkön: Lukács Józsefné és Kulik Istvánná a munkadarabok mintáin dől gozik. Hammel J. fel»A strandon — Miért, nem adott anyu elég pénzt? A kicsi ártatlanul nézi. Már ők kerülnek sorra. A kislány egyenes háttal lép az ablak elé. — Négy diákot kérek — mondja — és egy kabint! A kicsi sajnálkozva számolja a pénzét és szuszogva teszi a pénztárosnő elé. — Egy diák... és egy kabin. Az áramlás soha nem szűnik meg a két strand között. — öregem, én már nem bírom a lábam! Hagyjuk abba! Állandóan oda-vissza! — Reggel óta hajszoljuk, igazán megérdemeljük! És kétségbeesve bámulják a fagyialtos pavilonján a betűket: FAGYLALT NINCS. Az ég beborult. A tó szűr. ke és zavaros, az éa lilásmord, és a nádas fenyegető. Lepottyan az első pár esőcsepp. Mindenfelé páni menekülés. Néhánya n a bozótok sűrűjében maradnak, és fejük felett törülközővel, fürdőköpennyel élvezik a hirtelen záport. Négyen-öten lehetnek. Egyikük rágyújt és rátartian fújja ki a füstöt. — Egy hét múlva indulok, apuskám! — int a fejévéi, és kényelmesen elnyújtózik a gumimatracon. — Az NDK-ba? — kapja fel a fejét a legkisebb. Olyan 13 éves forma a srác. — Oda hát! Táborba. Azt szeretném, ha sikerülne kijutnom úgy, ahogy a szomszéd srác. 3 évre megy ki, tanulni. Mire hazajön, képzett szakember lesz. Kis csend volt. A barna lány felsóhajt. — Jaj, de jó egy kis pihenő! Isten bizony, mióta dolgozom, olyan más a világ. Komolyabb.. Tudod, ha egy nyáron kimaradna, hiányozz- na! — Mindannyian melózunk valahol, nemi — Csak a kicsi nem! — mutat a lány a vékony kö- lyökre. — Dehogynem! Itt dolgozom az erdőben, az útépítésen I — De biztosan nem adnak nehéz munkát?! — A ......csak" csákányotok.! Kis csönd újra. A szőke fiú hallgatja a békát. — Tudjátok, hogy fogja a legyet? Kinyújtja a nyelvét, és belecsavarja... a bátyám biológus. — Te miért nem leszel az? — ...most várom a papirt, felvettek-e az egyetemre... — És ha nem? Kis szünet. — Akkor megyek melózni valahova. A természetet úgy is lehet szeretni... és tanulni is... Lassan kisüt a nap. Hatalmas fröcskölésselfut• nak a tóba. Sipka* Mónika
