Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-14 / 164. szám
í "Ma? RET FT MAGYARORSZÄC — VASÁRNAPI MÉT.TÉKBF? 1968. július ll BATYUT KÖTÖTTEK™ •— Mó.- megint mit követtemel? (A Wochenpress” karikatúrája) HÄZALÖ — Köszönöm, nincs rá szükségünk, már beszereztünk •gyet! ' H ' (Az Europeo karikatúrája) REND AZ REND — Mielőtt belépsz, töröld meg a lábad! (A Quick karikatúrája) BORRAVALÓ Kurt Mailer: Lám, most már az utolsó barátja is meghalt. Az .öregember összehajtogatta a Irive.et és félretette. Mind elmentek, gondolta, csak én élek még. És vajon miért7 Kinek szerezhetek én örömet? A szekrényhez ment és elővett egy üveg bort. Egy-két pohár után már köd telepedett az agyára, még jobban elromlott a kedve. Valahol van itt egy zászló, derengett fel benne a gondolat. Minden barnaingesért kitűzik a fél- árbocra eresztett zászlót, miért ne lehetne az én öreg Baumann barátomért is? Gyors elhatározással kivette a zászlót a fiókból, felerősítette a rúdra, és félmagasságig felhúzta. Hát ez megvolna, mondta magában elégedetten. A szemben lévő ház ablakából végignézte a zászlófelvonást Khunau nevezetű utcabizalmi. Ostoba és korlátolt, az egész utca utálta. Meg volt győződve róla, hogy mindent tud, ami a biroda• — Kurt Müller a Német Demokratikus Köztársaság fiatal munkásírója. 1333-ban született. 1957ben költözött át Nyugat-Németországbó! az NDK-ba. Jelenleg is ott él és írásai rendszeresen jelennek meg újságokban, folyóiratokban. Fenti szatíráját a Neue Deutsche Literatur című folyóratbó! vettük. lomban tÖ» íénik. Most nem értette a dolgot és megrettent. Lehetséges, hogy ez a vén idióta megelőzte? Egyéb- ként eszébe jutott, hogy az öregember nem'is szokott az ily-'-sféle dolgokkal olyan nagyon sietni. No, mindegy, időközben, úgy látszik, mégis csak meggyőződiitt a Führer politikájának helyességéről. Anélkül, hogy tovább fontolgatta volna, ő is kiakasztotta a zászlót. Majd bekapcsolta a rádiót, hogy megtudja, ki is halt meg tulajdonképpen. Végigtekerte az ösz- szes megengedett adót, de egyiktől sem lett okosabb. Nem maradt más hátra, mint hogy átmenjen az öreghez és őt fagassa ki óvatosan. Kilépett az utcára. Remélem, gondolta, most senki sem szólít meg, hogy megkérdezze, kit gyászolunk. Kuh- naunak szerencséje volt, nem állították meg az utcán. De a lépcsőházban elérte a balsors. A vén Böhlkéné megpillantotta az ablakból és elébe sietett. Kuhnau nekiiramodott, hogy eltűnjön a lépcsőfordulóban; de elkésett, az asszony már kinyitotta ajtaját. Kuhnau elrobogott mellette. „Nincs időm” — sziszegte vissza —, „nincs időm, majd később”. Erélyesen csengetett. Eltartott egy ideig, míg kinyílt az ajtó, és a nyílásban megjelent az öreg Krebs feje. „He> íitler!” harsogta Kuhnau. „Kedves Krebs barátom, meg kell magát dicsérnem, hogy ezúttal elsőnek tűzte ki a zászlót.” Az öregember értetlenül bámult rá. „Jó, jó, kedves Krebs, tudom, hogy ez rendkívül szomorú eset, de mégsem állhatom meg, hogy ne mondjam el, mennyire örülök a pálfor- dulásának.” Falként húzódott közöttük a hallgatás. És megint a barna inges törte meg a csendet: „Az élet rendje, hogy ha valaki meghal, más áll a helyébe. A halottból már senki nem csinál élőt.” Kuhnau dühös volt, hogy az öreg nem válaszolt, de elszánta magát, addig nem mozdul, míg bizonyságot nem szerez. Épp újra meg akart szólalni, amikor a másik felsóhajtott: „Hát igen, szegény Baumann meghalt. Becsületes ember volt. Kár érte”. Kuhnaunak ennyi is elég volt. Kurtán elköszönt: „Na jó, öregem, örültem a szerencsének.” És siklott lefelé a lépcsőn. Baumann, Baumann, — törte a fejét. — Nem a Führer valamelyik közeli munkatársa volt? Mindenesetre, most már bárkinek felvilágosítást adhatok. Menet közben még hátraszólt Böhlkénének J „Meghalt Baumann!” Az asszony nem tudta, kiről van szó, cie meg sem merte kérdezni. Kuhnau nagyon jól tudta, senki nem meri majd megkérdezni tőle, mert nem akarják beismerni tájékozatlanságukat. De ha mégis, ezt mondja majd: „Nem szégyell! magát? Ezt aztán igazán mindenki tudja és maga még tőlem kérdi!” Amikor kiért az utcára, büszkén a mellére ütött. Zászlódíszbe öltözött már az egész utca. Ezért megint meg fognak dicsérni, örvendezett magában. Az én utcám mindenben az első, jól kantáron tartom az emberfeí- met. Otthon elővette az újságot és kényelmesen elterpeszkedett. öntudatosan mosolygott: „Mi is lenne az országból nélkülünk...” Dühös kopogás vetett véget kellemes gondolatainak. Rémülten ugrott fel: „Szabad!” Egy parancsoláshoz szokott hang üvöltött rá, tulajdonosában riadtan ismerte fel a körzetbizalmit, felettesét. „Marha! Vén trotil! A Führer épp ma délelőtt aratta egyik legragyogóbb diplomáciai győzelmét! Hogy • jut eszébe félárbocra ereszttetni a zászlókat?!” „Itt sosem lehet elég okos az ember” — gondolta magában Kuhnau, fennhangon azonban csak ennyit dünnyö- gött, ügyefogyottan: „Denát azt hittem. Baumann meghalt.” Fordította: Zilahi Juciit Sajnáltatom magam — Igazán jobban törődhetnél magaddal — mondom résztvevőén Kenderes Karcsinak„ akiről tudvalevőhogy már nagyon a végét járja. Állítólag rákja van szegénynek., de őt azzal szédítik, hogy múló gyomorfekély az egész. — Hagyjál békén — válaszol Kenderes ingerülten, majd megenyhül: — Nézd, te a haverom vagy, veled őszintén beszélhetek. Nincs nekem kutyabajom sem.„ — Persze, hogy nincsZ — hagyom rá, hisz így mégis jobb szegénykének. — Te most azt hiszed, hogy nekem rákom van és kiméleteskedsz. Hát vedd tudomásul, hogy az egész rákmesét én terjesztettem el magamról. — Te? Nem értelek? — Hát figyelj ide, te agytröszt! Kis képességű pasas vagyok. A modorom sem olyan, hogy barátokat tudjak magamnak szerezni. Általában utáltak, vagy legjobb esetben közönyösek voltak velem az emberek. A munkahelyemen a lelkemet is kitehettem volna, a kutya sem figyelt rám. Érted? — Nem! — Szerettem volna felhívni magamra az emberek figyelmét. És azt is tudom, hogy az emberek alapjában jók. Csak irigyek a másikra, minden jót, amit egy kollega kap, úgy érzik, hogy tőlük vették el. De egy halálra ítéltre senki sem irigykedik. Velem szemben mindenki fölényben érezheti magát. Ha én igazgató lennék, az sem fájna senkinek és még a portás is sajnálattal nézne rám... — Sajnáltaiul akarod magad! — Égy frászt! Azt akarom,’ hogy jobb dolgom legyen. Amióta úgy tudják, hogy rákom van, minden kedvezményt megkapok. Ha elkések, ha egy-két nap nem megyek be, senki sem szól. Felemelték a fizetésem. Gondolták, hogy a béralap úgyis a vállalatra száll vissza, de legalább szegény özvegyem magasabb nyugdíjat kap. — De hiszen te nőtlen vagy! — Voltam, kérlek. Micike, akinek évek óta veszekedtem a kezéért, végre igent mondott. — Gyenge vigasz™ Sajnálatból hozzád ment. Vagy számításból.™ — Nézd, öregem, te lehet, hogy okos vagy, de én bölcs! Mit gondolsz, neked miért mondott igent a feleséged? — Ezen már én is gondolkodtam. — Nyugodj meg, ha piaci árukihordó vagy, nem lesz a feleséged. — Persze, hogy nem. De nem is azért jött hozzám, hogy örökölje például a lakásom — mondom most már ingerülten. — Hát hol volt nekem lakásom? Azóta kaptam. A tanácsnál is jó emberek ülnek. Úgy gondolták, hogy életem végén legalább lakjak egy kicsit. — Akkor egyéb javaidat akarja örökölni! — Amink van, már közösen szereztük... — Akkor is borzalmas leket úgy élni egy asszonnyal, hogy várja a halálodat. — Dehogy várja! — Azt akarod mondani, hogy azóta beléd szeretett... Nem azóta. Mindig szeretett. Azért nem akart hozzám jönni, mert látta, hogy csóró vagyok. Két évig lottóztunk, de még egy kettesünk sem volt. Nem merte vállalni mellettem a nyomort, mondván, hogy az megöli a szerelmet... — Vagy talán őt is beleavattad a turpisságba? — Dehogy avattam bele! 0 adta a tippet. Ez volt a hozománya._ Ősz Ferenc KÉRÉSZI R 1951 július 14-én halt meg Arnold Schönberg, a modern osztrák zene kiemelkedő egyénisége. Híresebb müveiből helyeztünk el néhányat mai rejtvényünkben. Beküldendő: Vízsz. l.t 39., függ. 16., 20. vízszintes : 1. Olajipari melléktermék, 15. Világhírű gyógyszergyárunk. 17. Fürtösre szőtt durva posztóból készült, kezdetleges szabású felsőkabát (régi magyar viselet volt). 19. Feddhetetlen erkölcsű és jellemű lovag. 21. BEE. 23. Személyes névpiás. 24. A baro- nettek címe Angliában. 25/a. ,,Hangtalanul” méri 26. Mássalhangzó kiejtve. 27. Kínai név. 29. Szerep Verdi Trubadúr című operájában. 30. Alanyi kérdőszó tárgyesetben. 31. A mélyben. 33. Borul-bÖ. 34. Város az USA Tennessee államában. 33. Kender fás részét pozdorjává töri. 43. „Néma” síp. 45. Névleges 46. Columbiai gépkocsik nemzetközi betűjelzése. 48. Érinti-e? (rövidebben). 50. Nemzeti színű szalagrózsa. 51. „Némán” búsul. 52. Könnyezett. 54. A piros egy ár— Hagyd abba a levelezést, elfogyott a borítékunk nyalata. 55. ... Bien Phu, vietnami város. 56. összezárt tenyér, 58. Kevert vas. 59. Takarmány, 60. Többszintes házakban van. 62. Gyors, kétnegyedes ütemű körtánc. 63. Háziállat. 64. Táplálkozni. 65. Nulla. 66. Német tojás. 67. Sarló alakú hajítófegyver, amely visszatér haji tójához. FÜGGŐLEGES : 2. Nyugati hírügynökség rövidítése. 3. Ebből lesz a növény. 4. Hirtelen fellépő heveny betegség. 5. Baráti állam pénze. 6. Menyasszony. 7. SA. 8. IB. 9. Amíg, rövidebben. 10. Sablon, ll. Vissza: gumifajta!!! 12. Hely határozórag. 13. Szovjet repülőgép- típus. 18. Régi űrmérték. 22. Város az NSZK-ban. 24. Főzéshez kell. 25. Megint. 26. Súlymérték. 28. Á könyökömön jön ki. 29/a. Es latinul. 29/b. Mint 25. függőleges. 30. Város az NSZK-ban. 32. Ingatag ülőhely. 33. Főttésfcta fajta. 35. Az indíték. 36. Ilyen a zebra is. 37. Országút mellett épült kocsma. 38. Három latinul. 40. EMOB. 41. Elhagyott, egyedül álló személyem (két szó). 42. Egy személyre minden jót mondó. 44. A görög hősmonda szerint Trója utolsó királya. 46. Ha nem csurran ..... 49. Ebben az irányban. 51. ítélkező. 53. Egyik évszakban. 55. Erős fájdalomcsillapító. 57. Régi megszólítás. 59. Végtag.e? 61. TNE. 62. Vizimadár. 65. ZU. A megfejtéseket legkésőbb július 22-ig keli beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BEKÜLDÖTT MEGFEJTÉSEKET FOGADUNK EL. Június 30-ai rejtvény pályázatunk megfejtése: Boldog aki a dolgok összefüggésének okát megtalálta. Gennyvérüség. Nyertesek: Balogh Balázsné, Kardos I.ászlóné, özv. Márkus Józsefné, Pásztor Lajosné és Vágó Sándorné nyíregyházi, Kovács Sarolta komlódtótfaiui, Nyíregyházi László mátészalkai, özv. Kovács Lászlóné nagykál- lói Tóth Sándorné nyírbátori és Takács László záhonyi kedves rejtvény fej tőink. A nyereményeket postán c§* küldtük. i Az az űr a szélső asztaltól küldi, fogyassza egészséggel _\i* I iniftr in f- : .(A. Paris Match karikatúrája)
