Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-14 / 164. szám

■ miiül PRO LFTÁR1 AI, Eli YE S Ö1J ETEK! XXV. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM ÄRA: 1 FORINT 1968. július 14, VASÁRNAP I LAP TARTALMÁBÓL: Az „én” és az „ők” 3. oldal Az emberek ügyét intézni kell, 3. oldal. Városkapu. 5. oldal. Róbert bácsi avagy a szélhámos „apostol”. 6. oldal. A tirpák tanyák patriótája. 7. oldal. Érdemes-e beíözni? 9 .oldal. Sportturmix. 11 oldal. Szombaton délelőtt 10 óra­kor folytatta munkáját az or­szággyűlés. Az ülésen részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első A nemzetközi helyzet leg­újabb változásai, a Magyar Népköztársaság külpolitikai erőfeszítései kellően indokol­ják a kormány javaslatát, hogy ezt a külpolitikai be­számolót az országgyűlés ik­tassa tárgysorozatába. Beszá­molóm ezekről a legújabb változásokról szól és azokról a külpolitikai vállalkozások­ról, amelyekkel ezeket a vál­tozásokat — lehetőségeink határai között — segítjük kedvező irányba terelni. Röviden és egyszerűen így lehet összefoglalni a nemzet­közi változások lényegét: az utóbbi hónapokban számos jel azt mutatja, hogy újra közeledünk a nemzetközi vi­tás kérdésekre vonatkozó tár­gyalások lehetősége, a fegy­veres konfliktusok politikai megoldásának a keresése felé. Ezt megelőzően, évek óta a nemzetközi viszonyok bo­nyolulttá válásának a növe­kedéséről, a feszültségek fo­kozódásáról beszéltünk. Sőt, illetékes hivatalos megnyilat­kozások mindkét oldalról kezdtek már a termonuk­leáris háború növekvő veszé­lyéről is beszélni. A második világháború óla több ilyen hullámzásnak vol­tunk már részesei, tanúi és mozgatói. A feszültségek és enyhülések hullámzásaira vo­natkozó tapasztalataink ösz- szegezése segíthet a mostani változások megítélésében és ezek között az eligazodásban. Volt idő, amikor valóban a harmadik világháború kü­szöbén jártunk. Az ilyen helyzetek olyankor alakultait ki, amikor az adott területen valamelyik fél nem számolt a tényleges erőviszonyokkal. Ezeket a valóban nagy fe­szültségeket időnként felvál­totta a tárgyalásos időszak. A tárgyalásos időszakok aránylag rövidebb ideig tar­tottalt. mint a nemzetközi konfliktusok fokozódásának időszakai. A feszültségek és a harmadik világháború veszé­lye növekedésének szakaszai' ilyen események jelképezik : a koreai háQorú, a berlini válság, általában az európai feszültségek, az ellenforradal­mi kísérletek és a szuezi vál­ság, a Kína, Kongó, Kuba, Indonézia és Ghana felett tornyosult veszélyek, a viet­nami konfliktus sokféle sza­kasza. titkára, Fock Jenő, a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Kállai Gyula és Szirmai István, az MSZMP Az enyhülések szakaszait viszont ilyen mérföldkövek jelzik: tárgyalások a koreai háború idején Panmindzson- ban, genfi tárgyalások a viet­nami háborúval és az európai feszültségekkel kapcsolat­ban, tárgyalások Camp Da- vidben, részleges atomstop- egyezmény Moszkvában, taskenti megállapodás. A viszonylagos és átmeneti enyhüléseket a szemben álló felek közvetlen tárgyalásai készítették elő. Most azért beszélhetünk vi­szonylag kedvező jelekről, mert: tárgyalásokat előkészítő megbeszélések folynak Pá­rizsban a vietnami konflik­tus megoldásáról és mert az atomsorompó-egyezmény lét­rehozása során a Szovjetunió és az Egyesült Államok köz­vetlenül megállapodott ab­ban, hogy további tárgyalá­sokat folytatnak a fegyverke­zési verseny korlátozására és a nukleáris háború veszélyé­nek csökkentésére vonatkozó­Péter János ezután így folytatta: A következőkben a nemzet­közi helyzetnek azokkal a fő problémáival foglalkozom, amelyeken mérhetőek a mai változások s amelyek további sorsa eldönti, hogy tartósabb enyhülés, vagy pedig minden eddiginél izzóbb feszültségek felé haladunk-e. A nemzetközi viszonyok mai változásainak előidézésében legközvetlenebb tényező a vi­etnami nép nagy sikere az amerikai agresszió ellen ví­vott harcban a csatatereken és a nemzetközi politikában. Az idei év eleji vietnami el- lenoffenzíva az Egyesült Ál­lamok militarista vezetőit az elé az alternatíva elé állítot­ta, hogy vagy növelik rész­vételüket a vietnami katonai eseményekben mind a lét­szám, mind a haditechnika fokozása tekintetében s ezzel tovább növelik a nagyobb nemzetközi konfliktus, eset­leg a termonukleáris háború veszélyét —, vagy pedig min­den eddiginél komolyabb kí­sérletet tesznek a politikai megoldás keresésére A párizsi tárgyalásoknak megvan a maguk előzménye. Úgy is mondhatom, hogy elő­története. Voltak már diplo­máciai kísérletek a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság ellen folytatott bombá­zások megszüntetés'» általá­ban a katonai tevékenység csökkentése révén a tárgya­lások előfeltételeinek a meg­teremtésére. Minden eddigi kísérlet — bár egyik sem volt teljesen haszontalan, mert tapasztalatai ma hasz­nosíthatók — végül is ku­darcba fulladt, s utána a fegyveres harc új fokozódá­sa következett. Ha a harco­ló felek között a mostáni el­ső és hivatalos közvetlen Politikai Bizottságának tagjai. Kállai Gyula nyitotta meg az ülést, majd napirend sze­rint Péter János külügymi­niszter tartott beszámolói: a an. A tisztulási folyamatban lényeges szerepe van annak is, hogy készül a kommunis­ta és munkáspárti* nagy ta­lálkozója. Amikor a kormány beszá­mol külpolitikai tevékenysé­géről az országgyűlésnek, nem téveszti szem elől, hogy a Magyar Népköztársaság nemzetközi tevékenysége sok­kal többrétű és gokkal na­gyobb arányú^ mint ameny- nyit a kormány és a külügy­minisztérium külpolitikai, szorosan vett diplomáciai te­vékenysége felölel. A maga teljes egészében értelmezett nemzetközi tevé­kenységünk fő jellegzetessé­gét a Magyar Szocialista Munkáspárt Kózponii Bizott­ságának a kommunista és munkáspártok kölcsönös meg­értésének munkálására, a munkásmozgalom egységé­nek helyreállítására, a nagy tanácskozás előkészítésére irányuló erőfeszítései hatá­rozzák meg. diplomáciai érintkezés, vagy­is a párizsi kölcsönös szon­dázás a tényleges tárgyalá­sokat nem tudja előkészíte­ni, akkor a nemzetközi hely­zet minden eddiginél súlyo­sabb romlása várható. A Magyar Népköztársaság kész részt venni minden akció­ban, amely a vietnami nép, általában Délkelet-Ázsia né­pei, az egyetemes nemzet­közi béke és biztonság ügyé­nek támogatásával arra irá­nyul, hogy a párizsi előké­szítő megbeszélések fokoza­tosan hivatalos tárgyalások­ká legyenek és nyissák meg az utat a délkelet-ázsiai problémák politikai rendezé­se előtt. Az Egyesült Államok kép­viselői előfeltételeket akar­nak szabni további „enged- ményeik”-hez, vagyis viszo­nosságot kérnek a Vietnami Demokratikus Köztársaságtól a bombázások teljes meg­szüntetése ellenében. A nem­zetközi jog alapelvei és á történelmi tapasztalatok azonban más tanácsokat ad­nak. A nemzetközi jog nem minősíti engedménynek azt, hogy az agresszor megszün­teti agresszióját. Az agresz- szió megszüntetéséért tehát nem jár ellenszolgáltatás. A történelmi tapasztalatok vi­szont azt mutatják, hogy támadások, fegyveres agresz- sziók nyomása és fenyegeté­sei alatt csak kapituláció esetén tárgyal a megtáma­dott ország kormánya. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya bizonyára tudja, hogy sem a Vietnami De­mokratikus Köztársaság, sem a Dél-vietnami Nemzeti Fel­szabadítás! Front nincs és nem is lesz a kapituláció állapotában, bármilyen hosz- szan tartanak la még az ag~ nemzetközi helyzet főbb kér­déseiről és a Magyar Nép- köztársaság külpolitikai tevé­kenységéről. resszió következtében kiala­kult fegyveres cselekmények. A vietnami nép ugyanis nincs magában. Vele van az egész haladó emberiség. Tá­mogatást nyújtanak neki leg­közvetlenebb barátai, a szo­cialista országok. Számos ország juttatta már kifeje­zésre, hogy a haditechnikai támogatás mellett önkénte­seket is kész küldeni Viet­namban, ha ez szükséges. Jól tudjuk, hogy önkéntesek Az európai biztonság ügyé­vel kapcsolatban is vannak bíztató tünetek., bár konkrét előrelépés a biztonság irá­nyában nem történt. A bíz­tató jelek a következők. An­nak ellenére, hogy a vietna­mi agresszió és a közel-ke­leti válság Európa egét is beárnyékolja füsttel, korom­mal, nem csökken az euró­pai országok népeinek, kor­mányainak érdeklődése az európai biztonság megmen­tése és megszilárdítása iránt. Egyenesen nőtt is az utóbbi időben azoknak a nyugat­európai országoknak a szá­ma, amelyek készek kezde- ményezően részt venni az európai viszonyok javításá­ban. A harmadik világ or­szágai körében is növekszik az érdeklődés az európai vi­szonyok rendezése iránt, mert tudják, hogy a két vi­lágháború szülőföldjéről Eu­rópából fenyegetheti a leg­nagyobb veszély ma is az egész világot és hogy mind­addig, amíg az európai vi­szonylagos nyugalom nem stabilizálódik, a harmadik világ gazdasági problémáinak megoldására a fejlett ipari országok nem fordíthatnak elegendő figyelmet. A legpusztítóbb fegyveres erők Európa területén és Európa felett néznek farkas­szemet egymással. Az euró­pai veszélyek csökkentése te­hát minden világtáj közös ügye. Miben látjuk mi az euró­pai feszültségek alapforrásait és miben keressük a feszült­ségek enyhítésének, a biz­tonság megszilárdításának a feltételeit? A Magyar Népköztársaság hivatalos képviseletei min­dig szordinóval és rezervál- tan beszéltek az euró;: i eny­hülésről és a viszonylagos nyugalomról. Ugyanis mi emlékezetben tartjuk, hogy amíg az európai fő problé­mák nem rendeződnek, ad­dig enyhülésről és igazi nyu­galomról Európában jogosan beszélni nem lehet. Márpe­dig mi valóban azt szeret­nék, ha Európa a világbéke biztos támasza és a nemzet­közi béke és biztonság, a nemzetközi együttműködés hatékony példája lehetne. A magyar népnek minden oka megvan arra, hogy ne akar­megszámlálhatatlanol sokan jelentkeznének az egész földkerekségről, és még ma­gából az Amerikai Egyesüli Államokból is. Bizonyos fokú kedvező vál­tozás érzékelhető a közel-ke­leti válság területén is. Kezdenek kibontakozni a po­litikai megoldás körvonalai, amelyeket az arab országok magukévá tehetnek. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa novemberi határozatának végrehajtására az Egyesült Arab Köztársaságnak reális tervei vannak. Izrael viszont — agresszív és hódító törek­véseinek megfelelően — el­utasítja az ENSZ határoza­tát és ésszerűtlen magatar­tásával egyre jobban elszi­geteli magát s leginkább ép­pen azt veszélyezteti, amiért küzdeni szándékozik: saját létét. Az idő nem Izraelnek dolgozik. jón új Mohácsot, új Saraje- vól, új Don-kanyart, új Münchent, új Trianont és új Párizsi. Mi valóban és végérvényesen békét aka­runk Európában, s az egész világon. Az európai békéért abban a tudatban működünk együtt minden békeszerető erővel, hogy az európai fe­szültségek csökkenése általá­ban is javíthatja a nemzet­közi helyzetet. Nem szabadna Európában egy országnak sem lenni, amely kétségbe vonja Len­gyelország mai határainak végérvényes jellegét. Ha összeül majd az összeurópai konferencia az európai biz­tonsági rendszer megszilár­dítása ügyében, akkor an­nak ebben a kérdésben ás nyilatkoznia kell. Európában ma két német állam van. Ez az adott euró­pai viszonyok között törté­nelmi szükségesség és az európai békének egyik ga­ranciája. A történelem ta­pasztalatai azt mutatják, hogy amikor sok megosztott német állam és fejedelemség volt Európában, azok egy­más békéjét is veszélyeztet­ték; — amikor viszont a né­met birodalmi egységtörek­vések sikerrel jártak, akkor a német militarista, imperia­Péter János ezután azt fejtegette, hogy a nemzetkö­zi viszonyok új, kedvező mozzanatai közé tartozik az is, amit az atomsorompó- egyezmény jelképez. Nagy munka előzte meg e szerző­dést. Létrejötte nagy ered­ményt jelent. De az a körül­mény, hogy Kína, India, Franciaország nem írta alá — legalábbis egyelőre, — va­lamint az, hogy az Euratom szervezethez tartozó nyugat- európai országok sem ha­tároztak még, végül az, hogy az ENSZ-tagállamok mint­egy fele még várakozó ál­lásponton van, azt mutatja, hogy ez a szerződés olyan, a mi szempontunkból elvi alapokon. nyugvó kompro­misszum, amelynek az el­fogadtatásáért jelentős nem­zetközi munkát kell még vé­gezni olyan országoknál, lista hatalmi törekvések as egész európai, sőt a vilagbé- ke sáncait is ostromolták. Most van először olyan né­met állam, a Német Demok­ratikus Köztársaság, amely­nek nincsenek hatalmi és militarista törekvései, s amely az európai és általá­ban a világbéke szolgálatát tekinti fő feladatának. Ez az új típusú német állam a német egység megteremtését is olyan alapokon keresi, amelyek világméretekben erősítik a nemzetközi békét és biztonságot. Mi megértjük azt, hogy a német nép együtt, közös határok kö­zött, saját hazájában szeret­ne élni. Az út azonban efelé nagyon hosszú és bonyolult A kiindulás az adott hely­zet elfogadása lehet. Ez a német nép esetében azt je­lenti, hogy a két német ál­lam tényének elfogadásából kell kiindulni. Európa biztonsága ügyé­ben is az égjük legfontosabb kérdés a két német állam tényének elismerése. Mi minden kormányközi, diplo máciai tárgyaláson arra tö­rekszünk, hogy a figyelem központjába állítsuk a Né­met Demokratikus Köztársa­ság és a Német Szövetségi Köztársaság egyidejű elisme­résének a szükségességét. Mi a két német állam té­nyének elismerésével szol­gáljuk az európai biztonság ügyét minden olyan fóru­mon. amely erre alkalmat nyújt. Ezeken a fórumokon a fenti elveket képviseljük. Ezért helyeseltük az euró­pai kommunista és mun­káspártok Karlovy-Vary-i ér­tekezletét. Az értekezlet ál­lásfoglalásait ma is mérték­adóknak tartjuk az európai konstruktív politikai tevé­kenység számára. Együtt ha­ladunk különböző parlamen­ti kezdeményezésekkel, ame­lyek az európai országok tör- vényhozó testületéinek az együttműködését szolgálják kontinensünk békéjéért. Több kelet-európai szocialis­ta ország és nyugat-európai kapitalista ország, részben a Varsói Szerződés, részben a NATO tagállamai, részben pedig semleges országok időnként diplomáciai érint­kezésben együttesen keresik az európai együttműködés fokozásának a lehetőségeit. Az ilyen akciókban is reszt veszünk. sőt kezdeménye­zünk is ilyen akciókat. amelyek csatlakozása a fegji- verkezési verseny fékezése szempontjából különösen fontos. A Szovjetunió az új szxt- zódés aláírása napján átfo­gó memorandumban juttatta kifejezésre, hogy az atomso­rompó-egyezmény mellett milyen további tárgyalások­ra és megegyezésekre kész az általános és teljes lesze­relésre irányuló szovjet ja­vaslatok megvalósításának előkészítése érdekében. A Szovjetunió erőfeszíté­sei, amelyek a fegyverkezési verseny fékezését célozzák — általában nevelően hat­nak a nemzetközi közvéle­ményre és kompromisszumos eredményhez vezetnek a nemzetközi szerződések m megállapodások terén. ^ (Oolytatás « Z. nldaÜM^ Péter János beszámolója a magyar kormány külpolitikájáról A nemzetközi helyzet fő problémái Az európai biztonság ügye Kedvező mozzanatok

Next

/
Thumbnails
Contents