Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-14 / 164. szám

SÜ5LET-M ÄGT A RORSZ Ä(S im jiStfus ÍC S ofBal (Folytatás az 1. oldalról) Péter Jáaas s továbbiak­ban a Szovjetunióhoz fűző- tió kapcsolatainkkal, a ma­gyar párt és kormánykül­döttség legutóbbi szovjet­unióbeli látogatásával fog­lalkozott. Moszkvában barátsági nagygyűlésen vettünk részt, ahol Brezsnyev elvtárs meg­nyilatkozása mellett a szov­jet tömegek képviselőinek, a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság elnökének a szavait hallottuk arról, hogy a szov­jet tömegekben a Magyar Népköztársaság népe iránti szeretet és megbecsülés mi­lyen’ hatékony és mélyen megalapozott. Különösen kedves személyes hatást gya­korolt ránk — éppen a pe­dagógusok országos kong­resszusa idején volt a gyű­lés — az egyik moszkvai is­kola pedagógusnőjének, a pedagógus kongresszus kül­döttének felszólalása, aki moszkvai iskolájának az egyik debreceni iskolával rendszeresített baráti kap­csolataival összefüggésben beszélt a szovjet iskolák nö- ■vendékeinek internacionalis­ta szellemű neveléséről. Egyébként minduntalan ta­pasztaltuk, hogy a szovjet tömegek az internacionalista áldozatvállalást, — amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya a nagy összefüggések ismeretében az egész emberiség békés jövő­jéért vállal — a szovjet tö­megek nagy nemzetközi hi­vatástudatból készségesen vállalnak és hordoznak. Ha a Szovjetunió nem hordozná a világ békéje, a felszaba­dult országok függetlensége, a nemzetközi szabadság és haladó mozgalmak támoga­tásának és védelmének ter­heit, akkor felmérhetetlenül magasabb lehetne a Szovjet­unió népei életének színvo­nala. A sztálingrádi csaták he­lyén láttuk az új Volgográd életét, a mai Szovjetunió új lendületét. Mély megiUető- déssel gondoltunk azokra a tragikus európai ég magyar viszonyokra. amelyeknek szörnyű szövevénye követ­keztében a magyar fiatalok százezrei kerültek vágóhídra a nagy Szarmata sivatagon Sztálingrád alatt és a Don- kanyarban. Szovjet házigazdáink elvit­tek bennünket Tallinnba is, az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosába. Olyan volt ez a látogatás, mint egy nagyon bensőséges rokoni találkozó. A külügyminiszter emlé­keztetett a továbbiakban ar­ra, hogy a Német Demokra­tikus Köztársasággal kötött barátsági szerződésünket a múlt évben iktatta törvénybe az országgyűlés: kapcsolata­ink bővülésének új vonását kiemelve rámutatott, hogy államközi megállapodás alap­ján ipari, műszaki, technikai képzésre és továbbképzésre jelentős számú magyar fia­tal tartózkodik a Német Demokratikus Köztársaság­ban. A tapasztalatok általá­ban jók. Az eddigi tapaszta­latok tanulságait érvényesít­ve és hasznosítva az akciót továbbfejlesztjük. Nemcsak az ipari és technikai fejlő­dést gyorsítjuk országaink­ban, hanem a két ország kormányainak, hatóságainak, népeinek a barátságát is mélyítjük. Gomulka és Czyrankiewicz elvtársak látogatása nálunk, a lengyel párt- és kormány- delegáció élén, jelentős al­kalom volt a bennünket köl­csönösen foglalkoztató nem­zetközi kérdések megvitatá­sára és a két ország kapcso­latai további fejlesztésének vizsgálatára. Június közepén fogadtuk a Dubcek elvtárs vezette csehszlovák párt- és kor­mányküldöttséget barátsági sezrződésünk felújítása és aláírása céljából. Az ország nyilvánossága bő tájékozta­tást kapott annak idején ar­ról, hogy mind mi, mind csehszlovák elvtársaink ho­gyan értékeljük a csehszlo­vákiai folyamatokat és azok nemzetközi összefüggéseit. Az űj barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés ide kerül majd az országgyűlés elé, törvénybe iktatási javaslatunkkal. Ak­kor a két ország kapcsola­taival újra és bővebben is foglalkozunk. Most azt a bi­zalmat és reményt szeret­ném kifejezni, hogy a cseh­szlovákiai belső folyamatok végső kifejletükkel hozzá fognak járulni a szocialista világrendszer nemzetközi te­kintélyének növeléséhez és közös külpolitikai lépéseink hatékonyságának erősítésé­hez. Előkészítés alatt van a magyar—bolgár és a magyar —román új barátsági szerző­dés is. A magyar—bolgár szerződés aláírására előrelát­hatóan szeptemberben Szó­fiában kerül sor, amikorra párt- és kormánydelegációt hívtak meg látogatásra. Jól és egészségesen fejlőd­nek kapcsolataink déli szom­szédunkkal, a baráti Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársasággal is. Jelentős találkozók voltak a közel­múltban kormányaink kép­viselői között, s további ilyen találkozókra és tárgyalások­ra számítunk még az év fo­lyamán. A Mongol Népköztársaság nagy nemzetgyűlése elnök­ségének elnöke, Szambu elv­társ magyarországi látogatá­sa élénkítően hatott Mongó­liához fűződő kapcsolataink fejlődésére. Részvételünk a Mongol Népköztársaság koo­perációs vállalkozásaiban né­peink javát szolgálja. Nagy örömünkre éppen a napokban tartózkodott ha­zánkban a koreai néphadse­reg küldöttsége Kim Csang Bong hadseregtábornok, nem­zetvédelmi miniszter, minisz­terelnök-helyettes vezetésével. Mi a szocialista világrendszer ez idő szerinti végváraira: a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságra, a Vietnami Demokratikus Köztársaságra, a Kubai Köztársaságra féltő szeretettel tekintünk s hozzá­juk fűződő kapcsolatainkra nagy gondot fordítunk. Az a törekvésünk, hogy az ismert viták ellenére, kapcso­lataink a Kínai Népköztársa­sággal és Albániával is to­vább javuljanak. Sajnos a múlt években a kereskedelmi kapcsolataink is nagyon mély­re süllyedtek. Viszont az idén nőtt már mindkét viszonylat­ban kereskedelmi forgal­munk. Ez itt-ott még a buda­pesti üzletek kirakataiban is észrevehető. A Kínai Nép- köztársaság az első genfi kon­ferencia idején, 1954-ben al­kotó szerepet töltött be a nemzetközi egyezmények lét­rehozásában. Mi arra törek­szünk, hogy részt vegyünk minden olyan nemzetközi ak­cióban, amely elősegítheti a feltételek kialakulását a Kí­nai Népköztársaságnak a nemzetközi életbe való visz- szatérése, ENSZ-beli jogos helyének elfoglalása számára. Kapcsolataink a nem szocialista országokkal Kiemelkedő esemény volt nemzetközi kapcsolataink te­rén a közeli múltban Husain elnöknek, az Indiai Köztár­saság elnökének magyaror­szági látogatása. India nem­zetközi jelentősége nőttön nő. Jóleső érzés számunkra, hogy az indiai állami vezetők szí­vesen látják a magyar—in­diai kapcsolatok bővülését. Indiára, India fővárosára: Uj Delhire az egész földke­rekségről intenzív figyelem összpontosult a világkereske­delmi konferencia eseményei miatt. Külkereskedelmi mi­niszterünk, Biró elvtárs ve­zetésével a Magyar Népköz- társaságot nagyon aktív de­legáció képviselte ezen a je­lentős konferencián. Jelentős volt a konferencia akkor is, ha eredményei ma még nem is határozhatók meg. Ha nem sikerül a harmadik világ nö­vekvő gazdasági gondjait megoldani, kiszámíthatatlan veszélyek támadhatnak az egész világ békéjére és biz­tonságára. Ilyen szellemben tekintve a harmadik világ, Ázsia, Afrika, Latin-Amerika országaira, fo­gadtunk delegációkat mind­ezekről a területekről, olyan országokból is, amelyekkel eddig alig volt kapcsolatunk, A velük folytatott tárgyalá­sok során gazdasági megálla­podásokat kötöttünk együtt­működésünk fejlesztésére, amely kölcsönösen hasznos s az általános nemzetközi vi­szonyokat is javítja. Az útnak, amelyet a Sáurdl elvtárs vezette kormánydele­gáció tett Latin-Amerikában, s a látogatásoknak, amelye­ket a delegációból kivált rész­leg jószolgálati küldöttség­ként tett, most kezdenek ér­ni az eredményei. További kölcsönös látogatások és meg­állapodások várhatók. Közvetlen nyugati szomszé­dunkkal, az Osztrák Köztár­sasággal — a két ország és Közép-Európa általános ér­dekeinek megfelelően — fo­kozatosan és általában egész­ségesen fejlődnek kapcsola­taink. Országhatáraink termé­szetesen nemcsak két ország határait, hanem Európa két felének a határmezsgyéjét je­lentik. Sokat kell ahhoz változniok az európai viszonyoknak, hogy ilyen helyzetekben soha, sem­mi probléma ne legyen. Van­nak tudatos ellenségei a né­pek barátságának és vannak bűnözők, nemzetközi bűnö­zők, akik új meg új gonosz­tettekkel tudnak zavart kel­teni. Ha mind a két ország felelős és illetékes kormány- tényezői megfelelő higgadt­sággal és körültekintéssel ke­zelik az ilyen ügyeket, akkor a gonosztevők csak saját ma­guknak tudnak kárt okozni és nem népeinknek. Kapcsolataink fejlődésében jelentős eseménynek ígérke­zik Minisztertanácsunk elnö­kének közelgő bécsi látogatá­sa. Közös erővel további le­hetőségeket tudunk feltárni. Az együttműködés bővítése szélesebb körben is éreztethe­ti kedvező hatását az európai viszonyokon. A magyar—francia állam­közi kapcsolatok alakulásá­ban — közvetlenül a leg­utóbbi francia belpolitikai események előtt — fontos lé­pést jelentett, ahogy sokan fogalmazták — új fejezetet nyitott Fock elvtárs francia- országi hivatalos látogatása. Az olaszországi választások után alakult kormány külpo­litikai állásfoglalásai egyelő­re nem térnek el a várható­tól, de mindenesetre szeret­nék remélni, hogy a távolab­bi és közeli múlt néhány, részben mondva csinált prob­lémáját közös jó akarattal si­kerül kiküszöbölni és akkor a magyar—olasz kapcsolatok fejlődése is megközelítheti a kívánatos lehetőségeket. Az Amerikai Egyesült Ál­lamokkal, főleg a párizsi megbeszélések megindulása óta, néhány vonatkozásban si­került kapcsolatainkat előbb­re vinni. Megkértük mi is az agrement-t kijelölt nagykö­vetünk számára. Az Egyesült Fordította: Szilágyi Szabolcs 47. — Tudom, — mondta a százados. — Utasítást adtak, kutassál? át alaposan az ud­vart Gondolom, hogy azok a milliók a szeméttartóban, vagy a közelében lesznek. Franciszek hivatalsegéd és Widera főhadnagy csodál­kozva néztek a századosra. ‘ — Franciszek úr! Nyissa hát ki! — Ajánlotta a fő­igazgató. — Ez a kulcsocska, azelő- reugró fogazattal a felső zárba való — kezdte előadá­sát az öreg és kinyitotta az első zárat. — Ez a vályatos a középsőt, a harmadik pe­dig az alsót nyitja. Mostfor­f ássuk a korongot jobbra, s kész is van a dolog. Franciszek e szavak kísé­retében megforgatta az acél korongot. A páncéllemez zajtalanul kitárult. A rémü­lettől sápadt bűnöző kezére két rendőr ügyesen rátette a bilincset és felvezette a sagyterembe. Itt mindany­nyian megvárták az udvar átkutatásának eredményét. Az egyik nyomozó rövide­sen egy jól kitömött akta­táskát hozott. A villogó kis zár kinyitása után ötszáz zlotys bankjegyek kötegei hullottak az asztalra. — A szeméttároló mögött volt elrejtve, a szomszéd bérház fala és a szemétláda kissé kiugró fedele között — jelentette a nyomozó. — Nos tehát megvan a pénz is — örvendezett a fő­hadnagy. — Nem is sikerült rosszul ez a mai vadászat. A vadászok nyelvén ezt „duplet”-nek hívják. Igaz? — Át kell -számolni a kö- tegeket, majd a bankjegye­ket — szólt a százados. — Átszámoltuk. Nem hi­ányzott egyetlen köteg sem, kivéve azt, amit Ligman ta­lált az asztalában. — A pénzt egyelőre el­visszük. E pillanatban a „tárgyi bizonyíték” szerepét játsszák. Néhány nap múlva az ügyész kiadja a banknak. — Mondta tájékoztatásul a főhadnagy. — Az egyik „Warszawa” vigye el a pénzt és helyez­zék letétbe a főkapitánysá­gon. Ez Kaliski főhadnagy és Janiak őrmester feladata lesz — adta ki a parancsot a százados. — A másik ko­csival vigyék fogdába a tet­test. Egyelőre magánzárká­ba. Holnap kihallgatjuk és átadjuk az ügyésznek. Adamski szakaszvezető! Ve­gye csak pártfogásába. De út közben vásároljon neki ennivalót, mert holnap reg­gelig a fogdán semmit sem kap. — Igenis, százados úr — jelentette a szakaszvezető. — Veszek neki két zsemlét, de mintha úgy tűnne nekem, hogy nem lesz étvágya. Az biztos — tette hoz­zá valamelyik nyomozó. — így, egyik napról a másikra milliomosból fogollyá vedle­ni; ettől el is mehet az em­ber kedve az evéstől. —- Én magam nem gon­doltam volna —• jegyezte meg Widera főhadnagy, mi­után a pénzt visszarakták az aktatáskába — hogy tízmillió zloty ilyen sok pénz. — Életemben soha sem láttam ennyi pénzt egy ra­káson — mondta Kaliski fő­hadnagy. — Még rágondolni is furcsa, hogy a kezemben lesz, amíg letétbe nem he­lyezzük. — Az egyik milliomos el­veszett, de megvan a másik — nevette el magát az őr­mester. — Nos, uraim induljanak! Szerencsés utat. — Gyerünk, fordult oda a szakaszvezető a bűnözőhöz. Az szótlanul felállt a szék­ről és elindult a kijárat felé — Adtam önnek egy le­hetőséget. Mondtam, hogy ez az utolsó sansza. Nem akar­ta kihasználni. Kár! Inkább önnek, mint nekünk. — E szavakkal búcsúzott el a szá­zados a rablótól, akit a rendőrségi kocsi felé vezet­tek el. A többi rendőr is elkö­szönt és távozott a bank épületéből. Egy perc múlva már csupán a két tiszt, az őrök, Chudzinski főigazgató és Franciszek hivatalszolga maradt a nagyteremben. — Uraim, — szólalt meg a főigazgató — néhány órá­Allamok az agrement-t meg is adta. Feltételezésünk sze­rint nem lesz annak akadá­lya, hogy a nagykövetünk rö­vid időn belül el is foglalja állomáshelyét. A gazdasági kapcsolatok javításának — amelyre néhány kedvező jel van már — tovább fognak nőni a lehetőségei. Külügyminiszterünk Törökországba látogat Jelentem az országgyűlés­nek, hogy törökországi hiva­talos meghívás alapján e hó­nap végén Ankarában ma­gyar—török külügyminiszteri megbeszéléseket tartunk. A látogatás során megnyitjuk a rodostói Rákóczi-emlékmú- zeumot. Úgy ítéljük meg. hogy a magyar—török kor­mányközi hivatalos kapcsola­tok a látogatás révén új len­dületet kapnak. Finnország, Svédország Norvégia, Dánia, Nagy-Bri- tannia, Hollandia, Belgium és Svájc vonatkozásában rész­ben voltak, részben készül­nek hivatalos kormányközi látogatások, amelyek az euró­pai béke és biztonság ügyét szolgálják. Külpolitikai tevékenysé­günk széles alapokon nyug­szik. Hatékonyságában döntő szerepe van annak a belpo­litikai légkörnek, amelyben a magyar nép alkotó munkáját végzi. A gazdasági mechaniz­mus terén bevezetett refor­mok jó eredményei is segítik nemzetközi kapcsolatainkat és nemzetközi értékünk nö­velését. A Magyar Népköztársaság nemzetközi tevékenységében jelentős szerepe van az or­szággyűlésnek. Legutóbb Kál­lai elvtárs vezetésével or­szággyűlésünk küldöttsége Belgiumban járt A napokban ért véget az indiai parlamenti küldöttség látogatása hazánk­ban. Meghívása van parla­mentünknek csehszlovákiai látogatásra, amelyre valószí­nűleg a jövő hónap elején sor kerül. Parlamenti küldöttség készül Mongóliába és Koreá­ba is. A törvényhozó testüle­tek képviselőinek hivatalos találkozói sokat segítenek a népek közötti barátság mé­lyítésében, s a nemzetközi bé­ke és biztonság ügyének erő­sítésében. Külpolitikai tevékenysé­günk a magyar nép alapvető érdekeit kívánja szolgálni. Minél kedvezőbb nemzetközi viszonyokat kíván kialakítani a Magyar Népköztársaság fej­lődése számára s a Mag.v ar Népköztársaság nemzetközi kapcsolatai révén — szerény lehetőségeink határai között — a szocializmus és a béke ügyét kívánja segíteni az em­beriség közös ügye javára. Kérem az országgyűlést, hogy népköztársaságunk kül­politikai tevékenységéről szór ló beszámolót vitassa meg. Péter János beszéde után szünet következett, majd megkezdődött a vita a kül­ügyminiszter beszámolója fe­lett. A vitában felszólalt: dr. Gosztónyi János, a Népsza­badság főszerkesztője, Vas megyei képviselő, Nagy Mik­lós, Pest megyei képviselő, Kelen Béla, az Esti Hírlap főszerkesztője budapesti képviselő, Méhes Lajos, a KISZ Központi Bizottság első titkára, Borsod megyei kép­viselő majd a kormány kül­politikai beszámolója feletti vita tanulságait Péter János foglalta össze. Az országgyűlés a kon-' mánybeszámolót és a vitában elhangzottakra adott kül­ügyminiszteri választ egy­hangúlag jóváhagyta. A magyar—lengyel barátságig együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésről Ezután az elnöklő 1 Kállai Gyula bejelentette, hogy na­pirend szerint a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság között Buda­pesten 1968. május 16-án alá­írt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtá­si szerződés törvényjavasla­tának tárgyalása következik. Ismét Péter János emelke­dett szólásra. Elmondta: az 1948—49-es években kötött szerződések esetében nem azt az utat vá­lasztották, hogy az automati­kus megújhodásra hagyatkoz­tak volna, hanem javasolták a baráti országoknak a szerző­dések megújítását. Elsősorban azért, hogy tükröződjenek az elmúlt két évtized politikai, gazdasági és társadalmi ered­val ezelőtt egy kávéra vágy­tam. Olyan feketére, mintáz éjszaka, édesre mint a bűn, és forróra mint a pokol... Franciszek úr meg is csinál­ja nekünk ezt a kávét... Tu­dom, önöknek sietős a dol­guk, de kérném, akár egy percre is, jöjjenek fel az irodámba. — Azonnal megfőzöm a kávét főigazgató úr. Olyat, amilyet szeret. — No, akkor menjünk, — fogadta el a meghívást a százados. — Menjenek fel. Én is mindjárt ott leszek — mondta a főhadnagy. — Va­lamit a lenti raktárban fe­lejtettem. Felhozok ebből az alkalomból néhány üveg hi­deg vizet. — Menj csak, te hitetlen tamás, — nevetett a száza­dos és a főigazgatóval együtt felment az irodába. Egy-két perc múlva meg­jelent ott Widera főhadnagy is. Arca „rejtélyes” volt. — Stimmel! Mégis csak tudtad. De én az utolsó per­cig azt hittem, hogy csak nagyzolsz. Milyen csoda folytán jöttél rá erre? Biz­tosan ráhibáztál! Neked to­tóznod kell! Kétségtelen a telitalálat minden hétre. Ha­marosan gazdagabb lennél, mint ez az egész bank. (Folytatjuk) ményei. Ez vonatkozik a mV gyár—lengyel barátsági szer­ződésre is, amely jól érzékel­teti a két ország népeinek testvéri barátságát és azt a tényt, hogy a szocialista épí­tés során osztoznak egymás örömeiben és gondjaiban is. Utalt az emberi kapcsolatok fejlődésére: amig néhány év­vel ezelőtt alig egy-kétezer ember utazott a baráti or­szágba, addig tavaly már 150 000 lengyel vendége volt hazánknak és csaknem ugyan­ennyi magyar turista utazott Lengyelországba. Kérte az országgyűlést, olyan értelem­ben foglaljon állást, hogy a szerződés nemcsak a két or­szág népei számára előnyös, hanem előbbre viszi a béke­szerető erők ügyét. Ezután Darvas István bu­dapesti képviselő. Csapó Er­nő, budapesti képviselő és Csáki István Szolnok megyei képviselő méltatta a két nép történelmi múltra visszate­kintő barátságát, az újabb 20 évre szóló barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Ezután határozathozatal következett. Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság között Budapesten, 1968. má­jus 16-án aláírt barátsági,' együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésről szóló törvényjavaslatot álta­lánosságban ég részleteibe* is egyhangúlag elfogadta. — Abból az alkalomból, — mondta az elnöklő Kállai Gyula, — hogy a magyar- lengyel szerződést a Magyaf Népköztársaság törvényéinél? sorába iktattuk, az orszá# gyűlés nevében testvéri üd» vözletünket küldjük a Len­gyel Népköztársaság népé­nek, kormányának, a lengyel szejmnek, és további sikere­ket kívánunk a szocialista építés, a népeink közötíi ba­rátság, a szocialista országok egysége, a nemzetközi béke és biztonság érdedében vég­zett munkájukhoz. Ezzel az ülésszak tá>•"'•so­rozata lezárult Kállai P'-uJa megköszönte a képvi^'ő' nek a háromnapos vitában ''aló aktív, értékes részvétek s az ülésszakot berekesztette. Jerzy Edigey bűnügyi regénye

Next

/
Thumbnails
Contents