Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-03 / 154. szám

« RBLET-MAOTARORSZAO rm. mm t Fogadás a moszkvai magyar nagykövetségen Moszkva (TASZSZ) Szipka József, Magyaror­szág moszkvai nagykövete kedden fogadást adott a ma­gyar párt- és kormánykül­döttség ti -zteletére, amely Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első tit­kárának vezetésével tartóz­kodik a Szovjetunióban. A fogadáson Kádár János­sal együtt megjelent Fock Je­nő, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, dr. Tí­már Mátyás, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, a magyar forradalmi munkás- paraszt kormány elnökhelyet­tese. Péter János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter, valamint több más magyar vendég. Szovjet részről a fogadáson jelen voltak L. Brezsnyev, G. Voronov, A. Koszigin, K. Mazurov, A. Pelse, N. Pod- gornij, A. Selepin, P. Seleszt, J. Andropov, D. Kunajev, P, Maserov, M. Mzsavanadze, D. Vsztyinov, V. Scserbickíj, 1. Kapitonov, K. Katyusev, F. Kulakov, M. Szolomencev, Szerdán a Magyar Rádió a 19 órakor kezdődő esti kró­nikában számol be. a Magyar Televízió pedig 19 óra 35 perces kezdettel felvételről közvetítést ad a Kreml kongresszusi palotájában ren­továbbá Jasznov, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa elnök­ségének elnökhelyettese, Ki­rillin és Novikov, a Szovjet­unió minisztertanácsa elnöké­nek helyettesei, Szpiridonov, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Szövetségi Tanácsának elnöke, Mikojan, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa elnök­ségének tagja, Georgadze, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének titkára. Megjelentek a Szovjetunió és az OSZSZSZK miniszterei, a Szovjetunió állami bizott­ságainak elnökei, a Szovjet­unió és a fegyvernemek mar- salljai, tábornokok, tudósok és művészek, a társadalom képviselői, köztük Fedosze- jev akadémikus, a Szovjet— Magyar Baráti Társaság köz­ponti vezetőségének elnöke, az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió minisztertaná­csa, a Szovjetunió külügymi­nisztériuma, valamint más minisztériumok és hivatalok felelős munkatársai. A vendégek között voltak a külföldi diplomaták, a szov­jet és a külföldi sajtó képvi­selői. A fogadás baráti, szívélyes légkörben telt el. dezett szovjet—magyar ba­rátsági nagygyűlésről. A nagygyűlésen felszólal Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Kádár Já­nos, az MSZMP KB első titkára. Botrány a kölni egyetemen Bonn (MTI) Botrányba fulladt Emst Benda bonni belügyminisz­ternek a kölni egyetemen tar­tott előadása. A miniszter hétfőn este az egyetem csar­nokában a szükségállapot-tör­vények elfogadását indokolta. Arra a kijelentésére, hogy a szükségállapot-törvények a „demokrácia védelmét szol­gálják” a teremben fütty­koncert harsant fel. A diákok felugráltak a helyükről és felháborodva kiabáltak: „Benda, hóhér, takarodj!” Néhányan az előadói emel­vényhez furakodtak és pi­ros könyvecskéikből idézete­ket olvastak fel a miniszter­nek. Miután a rend nagy ügy- gyel-bajjal helyreállt, a mi­niszter beszédét az NSZK-ban végbemenő sajtókoncéntráció magyarázatával folytatta. A többi között azt mondotta, hogy a „Springern-konszern” nem veszélyezteti a sajtósza­badságot, majd „légből ka­pott kitalálásnak” minősítette azokat a híreket, amelyek szerint könyvet ír a Springer- kiadónak. A beszéd elhangzása után záptojások és rothadt para­dicsomok záporoztak a bel­ügyminiszterre, aki egy oldal­ajtón távozott az egyetem előtt várakozó Mercedes ko­csijához. Itt azonban Bendát száz főnyi diákcsoport fogad­ta. Az autó elé acélsisakokat hajigáltak, rendszámtáblájá­ra vörös zászlókat borítottak és a kocsira horogkeresztet festettek. A feldühödött diákok elől menekülő Benda végül is egy freiburgi rendszámú kocsiba ugrott és azzal Bonnba hajta­tott A rádió és televízió közvetítése Moszkvából a barátsági nagygyűlésről Khe Sanh: ti tó véd Ib areolí aiiaerilíai légi taiMag'aMssal Saigon, (MTI): Az amerikai hadvezetőség által feladásra , ítélt Khe Sanh-i tengerészgyalogos-tá­maszpont körzetében a visz- szavonulók súlyos utóvéd- harcokat vívnak a felszaba­dító népi fegyveres erők ka­tonai egységeivel. Tegnap a tábortól öt kilométernyire délre az amerikai vezérkar szüluségesnek látta bevetni a harcászati légierő repülőgé­peit és a tüzérséget is, hogy enyhítse a csapataira nehe­zedő nyomást. Saigonban az amerikaiak hivatalosan azzal indokolják a tábor feladását, berende­zéseinek elpusztítását, illetve elszállítását, hogy az ország északi övezetében az „ameri­kai fegyveres erőknek moz­gékonyabbá kell válniuk.” Az amerikai és a dél-vi­etnami katonai szóvivők szo­kásos napi sajtóértekezletü­kön azt állították, hogy a Khe Sanh körüli harcokon kívül alig tapasztalható ka­tonai tevékenység Dél-Viet­nam területén. Mint Saigonban közölték, az amerikai stratégiai légi­erő nehézbombázói tegnap közvetlenül a demilitarizált övezettől északra fekvő te­rületeket támadták. Az ame­rikai légierők és a tenge­részgyalogos hadtest vadász­bombázói Dong Hói és Mu Gia térségében délre tartó gépkocsikaravánokat bom­báztak. Prágai tudósítónktól: Demagógia és felelősség > Két kérdés a „Kétezer szó' című felhívással összefüg­gésben, amely a múlt héten egyidőben négy csehszlovák lapban jelent meg: Kiket óhajt cselekvésre nógatni a felhívás és kinek az érde­kében ? A felhívást a tömegekhez kí­vánják címezni. „Felvilágo­sítják” a tömegeket arról, hogy — úgymond — a Cseh­szlovák Kommunista Párt egész háború utáni tevé­kenysége negatív, az ország népének húszéves munkája semmi eredményt nem ho­zott, az ötvenes években el­követett szektás hibákért nem azok a személyek fele­lősek, akik elkövették, ha­nem az egész párt, és a de­mokratikus megújulás jelen­legi folyamata megállt. A szerzők a mostani helyzetet úgy ítélik meg, hogy az ered­mények meggyorsítására sztrájkokat, tüntetéseket kell szervezni, különböző bizott­ságokat, gárdákat kell lét­rehozni, amelyek Irányíta­nák az események további menetét. Erre szólítja fel a tömegeket a felhívás. S kinek az érdekében? Er­ről nem beszélnek a szer­zők, vagy talán fel sem mérték volna? A Csehszlo­vák Kommunista Párt ak­cióprogramja széles körű né­pi egyetértésre és támogatás­ra talált, és Csehszlovákia népeinek nagy többsége e program következetes vég­rehajtásában látja a kibon­takozás további útját. Van­nak azonban ellenzői is, azok akik ellenségei a szocialista társadalmi rendnek, akik nem a hibák kijavítá­sát, a szocializmus tor­zításoktól mentes építését, hanem a megdöntését kíván­ják. A „Kétezer szó” aláírói — szándékuktól függetlenül — ezen utóbbiak malmára hajtják a vizet. A kommunisták vezette demokratikus, szocialista megújulási folyamat elleni cikkek, beszédek, felhívások már korábban is jelentek meg különböző csehszlovák sajtóorgánumokban, s ez idő szerint nehéz megítélni, hogy szerzőik a „Kétezer szó”-t alkalmi felhívásnak, vagy valamiféle hosszabb távú politikai programnyi­latkozatnak, afféle „követe­lésgyűjteménynek” tekin­tik-e? E helyütt nincs Is szándékunkban e „program” kitételeivel polémlzálni, in­kább arról a nyugodt ma­gabiztosságról kívánunk szól­ni, amellyel a CSKP vezetői ezt a felhívást és korábban a hozzá hasonlókat fogadták és értékelték. A csehszlovák kommunis­ta vezetők nem hagyják szó nélkül a párt és az állam alapjait érő támadásokat, mindamellett nem is bonyo­lódnak végnélküli vitákba a hasonló pamfletekkel. A párt jelenleg minden koráb­binál nagyobb skálájú konst­ruktív politikát alakít ki és valósít meg. Sem felesleges ideje, sem felesleges energiá­ja nincs arra, hogy a dest­rukcióval érdemén felül fog­lalkozzék. A szocializmus jö­vőjét nem a pamfletek és ezrekben mért szóáradatok oda-vissza áradata dönti el, hanem a tettek, a demokra­tikus megújulás tényei és a jövendő érdekében végzett szívás munka. A szocializmus csehszlovákiai gyökerei mé­lyek és erősek még akkor is, ha korábban hibákat követ­tek el a gyakorlati végrehaj­tásban. A párt akcióprog­ramja kétségkívül az egyet­len járható út a hibák kö­vetkezményeinek fokozatos és végleges felszámolására. Ehhez kéri a párt és az ál­lam vezetése a dolgozó tö­megek akcióegységét A megújulást az „összes változásokat azonban de­mokratikus úton kell elér­nünk” — hangsúlyozta Ale­xander Dubcek, a CSKP első titkára abban a beszédében, amelyben a többi között re­agált a „Kétezer szó” dema­gógiájára. A demokratikus út minden lehetősége szé­lesre tárult: párttagok és párton kívüliek milliói vesz­Kubában 250 ezer példány­ban megjelentették a Bolí­viában hősi halált halt Er­nesto „Che” Guevara nap­lóját. A 345 oldalas könyv a bolíviai partizánháború hét­köznapjait írja le 1966. no­vember 7-től 1967. október 7-ig, csaknem Guevara ha­lála napjáig. A kubai forra­dalmár 1967. október 10-én került a bolíviai hadsereg katonái kezébe és akkor öl­ték meg. A kötethez Fidel Castro írt 23 oldalas előszót. A ku­bai miniszterelnök bevezető­jében egyebek között a kö­vetkezőket olvashatjuk: „Nem közölhetjük, hogyan került hozzánk ez a napló. Egyelőre csak annyit mond­hatunk, hogy nem fizettünk érte pénzt... A napló minden sorát ellenőriztük szöveghű­ség tekintetében és csak ki­nek részt abban a hatalma előkészítő munkában, amely _ a CSKP 14. rendkívüli^ kongresszusát készíti elő. Eb-^J ben nyilvánul meg a cseh­szlovákiai dolgozók igazi vé­leménye, szándéké és törek- ^ vése, nem pedig holmi „fel­hívásokban”. Tény, hogy vannak, akik aggódnak: va­jon nem túl nagy engedé­kenység a párt és az állam vezetői részéről, hogy eltűrik az ilyen „kiáltványok” köz­zétételét a sajtóban, sőt egyszerre négy újságban? A csehszlovák vezetők bizo­nyára jól felmérték az ilyen közlemények hatását és azt is, hogy mit kell ezekkel a demagóg, időnként hisztéri­kus hangú kirohanásokkal szembe szögezni. Ebben a vo­natkozásban figyelemre mél­tó a CSKP elnökségének fi­gyelmeztetése azok számára, akik megpróbálnák a felhí­vás szavait a gyakorlatba át­ültetni. „A kommunisták gondoskodni fognak arról, hogy az állami szervek min­den eszközzel biztosítsák a jogrendet” — hangzik az el­nökség nyilatkozata. A „Kétezer szó” szerzői az ingadozókra, a kétkedőkre számítanak, arra spekulálva, hogy kirohanásaikkal e két­kedőket maguk mögé állít­hatják. A párt és az állam vezetői viszont a demokrati­kus megújulás tényeit teszik a mérleg másik serpenyőjé­be. Nem kétséges, hogy a jövőt tekintve, melyik érv a nagyobb hatású. C. T. B. sebb módosításokat eszkö­zöltünk.” Guevara naplója, Kuba irodalmi és politikai szenzá­ciója. A könywesbol tok előtt hosszú sorokban állnak az emberek, hogy megvásárol­hassák a kötetet. Valószínű­leg, már a napokban újabb félmilliós széria nyomtatásá­hoz látnak hozzá. Bolíviai jelentések ugyan­akkor arról adnak hírt, hogy René Barrientos elnök és a bolíviai hadsereg vezérkari főnöke cáfolta a Havanná­ban kiadott Guevara-napló autentikus jellegét. A bolí­viai hatóságok azt állítják, hogy az ő kezükben van a napló eredeti példánya, és korábban már több ízben is célozgattak arra, hogy elad­ják a kéziratot valamelyik nagy folyóirat szerkesztősé­gének. Kiadták Guevara naplóját Fordította : Szilágyi Szabolcs 39. — Na és a bankrablás? — Százados úr, elmondtam azt, amit tudok, de a kasz- szával egyáltalán nem volt dolgom. Azzal a szakmával egyszer s mindenkorra fel­hagytam. Jarkowski kihúzott fiókjá­ból egy dobozt, kinyitotta és elővett belőle egy kis go­lyócskát. Megmutatta az őr­nek. — Látja, mi ez? Tudja, mire való? — Tudom. Viasz. Elkészít­hető vele egy klucs lenyo­mata, bár én mindig szap­pant, vagy plasz ti) int hasz­náltam. Jobbak azok. — Ezt a viaszt a maga szekrényében, a bankban ta­láltuk. A legkiválóbb szinész sem tudta volna megjátszani így egy néma jelenet hibátlan csodálkozását, mint amilyen ámulat Zaczewski arcán tükröződött. — Az én szekrényemben? A bankban? Soha sem volt nekem ilyenem. — Tehát hogyan került oda a viasz? — És százados úr tudja, hogy került Ligman úr fi­ókjába az ötvenezer zloty? Ezt én megmondom önnek. Ugyanaz a kéz tette be hoz­zám ezt a viaszt is. Mutas­sa csak! — az őr átvette a golyóbist és megforgatta uj­jal között. — Jól összegyúr­ták. Szakember használta ezt a viaszt, de a plasztilin jobb. A viasz törik és néha vissza­ugrik. Nem adja olyan jól ki a formát. Ennél még a szappan is jobb. — Miért tehette be ezt magához valaki? — Es miért csempészte oda a pénzt Ligmannak? Előbb őt akarta belekeverni az ügy­be, de amikor nem sikerült, akkor belém kötött — Zaczewski maga rabló is volt és csendőr is. Tájéko­zottnak kell lennie ebben a rablásban. ' — Megmondom, százados úr. Jó szakember volt a rabló. Olyan, aki ért a kulcs- csináláshoz. Láttam, azokat a kulcsokat, nem is egyszer. Én hoztam el a bankba, ha valamelyik igaztó úr megbe­tegedett Ez nehéz munka és tökéletes szemet kíván. Azért tette be a viaszt, mert vi­asszal dolgozott. Látva most, hogy a rendőrség a sarká­ban van, igyekszik a gyanút átterelni valaki másra. Nem sikerült ez Ligmannal, megpróbálta hát velem. An­nál is inkább könnyű volt a dolga, mert.. ahogy már elmondtam százados úrnak, volt okom rá, hogy távol tartsam magam a rendőrség­től — Hol rejtőzködött? — Kimentem a Kosciuszko rakpartra és hajójegyet vál­tottam Gdanskig. Van ott né­hány haltenyésztő barátom. Elüldögélhettem volna náluk néhány hétig és senki sem talált volna rám. Még úton voltam, amikor eszembe ju­tott, hogy szombaton esedé­kes akváriumaim vizének le­cserélése. Kiszálltam tehát és ugyancsak hajóval visszajöt­tem. Gondoltam, hogy a rend­őrség keres és minden pá­lyaudvar, városhatár le van zárva, de nyugodt voltam, — a Visztulán nem találnak rám. — Mondjon el még egy dolgot. Mit akart ellopni és mit keresgélt az öreg Potu- lickiné lakásán? — A fene essen abba a vénasszonyba! Semmit sem akartam ellopni. Jobb lehe­tőségeim is kínálkoztak. De ott a pincében pusztul egy szép külföldi akvárium, azt nézegettem. Nálunk Ilyesmi nincsen. Meg akartam ven­ni és kértem is néhányszor Potulicka asszonyt, hogy ad­ja el, de ellenállt, mondván, hogy az emlék, mert a kis- unokája gyermekkorában szeretett játszani ezzel az ak­váriummal. Lementem né­hányszor a pincébe, hogy jól megfigyeljem és magam is csináljak egy hasonlót. — Keresgélt valamit a szekrényben, vagy mögötte? — Az akváriumnak nagyon precíz oxigéncserélő beren­dezése lehetett. Most már tönkrement és el volt tör­ve, de Czeslaw úr azt mond­ta, hogy a kis motor és az akvárium többi felszerelése ott van valahol a szekrény­ben, vagy alatta. Ott keres­géltem éppen, amikor Potu­licka elkapott. Nem hagyta, hogy kimagyarázkodjak, ha­nem elkezdett kiabálni: „Tolvaj, tolvaj, ki a házam­ból, hívom a rendőrséget!” Csináltam ehhez a lakáshoz kulcsokai és ha akartam volna, készíthettem volna egyet magamnak is. A házi­ak távollétében elvihettem volna, amire szükségem volt Csak később vették volna észre, hogy hiányzik vala­mijük. Tudom, hogy érték­tárgyait az öreg a szekreter­ben tartja, de ahhoz még oda sem mentem. Miféle zárak lehetnek abban a régi bú­torban? Tűvel is kinyithat­nám. A régi „mesterséggel” már korábban szakítottam. Amikor utoljára kijöttem a börtönből, megfogadtam, hogy nem veszek a kezem­be álkulcsol és ezt szentül meg is tartottam. Az én bű­nöm, hogy később beléptem abba a gránátos csendőrség­be, de féltem a bevonulás­tól és úgy véltem, ilyen mó­don biztonságban átvészel­hetem a háborút. — Megmutatta magának a kincstárkulcsokat az ifjú Potulicki? — Amikor Potulickiné asz- szonynak csináltam az új kulcsokat a „Yale”-zárhoz, Czeslaw úr dicsekedett, hogy van egy olyan kulcskészlete, amely minden zárat kinyit. Megmutatta nekem akkor a kulcsail Talán tíz másod­percig lehettek a kezemben. Még lenyomatokat sem csi­nálhattam róluk. Igaz ugyan, hogy nem is egyszer elvittem a kulcsokat az igazgató urak lakásáról, de a három együtt soha nem volt nálam és nem is nézegettem őket egyszer sem. Különben Is honnan gondolhattam volna, hogy — már elnézést — egy tak- nyosnak olyan kulcsai van­nak, amilyen a bankban csak a legmegbízhatóbb szemé­lyeknek lehet? Tudom, nin­csen semmi bizonyítékom ar­ra, amit mondok és egésS múltam ellenem szól, de én nem raboltam ki a bankot Csaknem hét éve dolgozom benne, alig van néhány évem a nyugdíjig és minek kellene ilyen „húzást” csi­nálnom öregségemre? Egyéb­ként megszerezhettem a kulcslenyomatokat sokkal korábban is. Nem kellett hat évet vámom az alkalomra. Sokszor jobb lehetőségek is kínálkoztak. Megtörtént né­ha, hogy kollégám megbete­gedett és magam voltam szolgálatban Akkor köny- nyebb lett volna a kassza nyitásával foglalatoskodni — Azért rabolta ki a ban­kói mert az aranyhalaihoa pénzre volt szüksége. Tud­juk, hogy némelyik példán” ért több ezer zlotyt is f tett (Folyt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents