Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-03 / 154. szám

I9fW. Jflltas s. ITELET MAGYARORSZAO 8. oftteT AZ IDEI IPARI BERUHÁZÁSOK A megyei építőipari vállalat programjából Némi késedelemmel indul­tak megyénkben év elején az ipari beruházások. Ennek döntően az volt az oka, hogy a régiről az új hitelrend­szerre való áttérés zökke­nőkkel járt, a hiteleket nem bontották le idejében, ami bizonytalanságot eredménye­zett. A kezdeti késedelmet azonban a megyei építőipari vállalat a fél év végére be­hozta, s bár még nincsenek pontos adatok, a saját ma­guk által készített programot bizonyosan túl is teljesítik. A legnagyobb kiemelt be­ruházás az idén is a Tisza- vasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár fejlesztése, ahová 60 millió forintot kell év végéig beépíteni. A sok, többségében kicsiny épületből álló új gyárrész egyes építménycso­portjaiban már megkezdő­dött a technológiai szerelés. t®n őreláthatólag nem lesz akadálya, hogy — az eredeti tervnek megfelelően — az év utolsó időszakában átad­ják az új létesítményeket. Az Alkaloida mostani 157 milliós fejlesztése egyébként jövőre fejeződik be. Befejezték a vásárosnamé- nyi ládagyár rekonstrukció­ját és jól áll ugyanitt a for­gácslapgyár 38 milliós épít­kezése is. Május végén átad­tak tizenkét szolgálati lakást ehhez az üzemhez (előbb van ró szükség, miht ahogy meg­indul a termelés). Az üzem­csarnokban az elképzelések szerint svéd gépeket állíta­nak majd be, s ehhez bizto­sítani kell a feltételekei. Ez sikerülni is fog. Kevésbé sikerült tartani az ütemet az építőipari vállalat­nak a kazánház építésénél, de ez jóval kisebb, mint az üzemcsarnok. A technológiai szerelés azért itt is megkez­dődhet a tervezett időben. Vásárosnaményban legna­gyobb gondot az önálló köz­mű létesítése jelenti, s itt is a vasút, illetve az alatta húzódó szennyvízcsatorna. A műszakilag igen kényes át­fúrást előreláthatólag a har­madik negyedévben befeje­zik. Bár szerződés szerint az építőknek csak július vé­géig kellene átadni a gumi­gyár egyes létesítményeit, ók ezeket az elmúlt fél évben folyamatosan igyekeztek be­fejezni, hogy minél hama­rabb megindulhasson a mun­ka. A gumigyár mostani be­ruházása júliusban be is fe­jeződik és határidőre átad­ják az új épületeket. A gumigyárral együtt épü­lő c ampingüzemben hama­rosan megkezdik a tech­nológiai szerelést, és a terv szerint november végére az is készen lesz. Nehézségeket okoz itt a gőzvezeték építése. Ennek STADION UT 4-6-8 Bizalommal és tapintattal Men lehet előzni a „térítés nélküli vásárlást“ Finomabb kifejezéssel élve „térítés nélküli vásárlásnak” nevezik a kereskedelmi dolgozók azt a cselekményt, amikor egyik-másik fogyasztó valamelyik üzletből — többnyire ön- kiszolgáló boltból — eltulajdonít valamilyen árucikket. Nem kis probléma ez, hiszen népgazdasági méretekben Sok száz­ezer forintra tehető az a kár, amely ilyen módon a társadal­mi tulajdont éri. Ugyanakkor szinte állandó a vásárlók pa­nasza az indokolatlan gyanusítgatás, zaklatás miatt, hiszen az is gyakran előfordul, hogy némely eladó túlzott ügybuzgalmá­ban lopással Vádol meg ártatlan vásárlókat. Helyére tenni a dolgokat — ez a célja a Belkereskedelmi Minisztérium igaz­gatási főosztálya most kiadott tájékoztatójának, amelyet vala­mennyi kereskedelmi vállalat Vezetőjének ^elküldték. Ebben részletesen ismertetik és kiegészítik az 1984-ben megjelent 11 138/1964. számú belkereskedelmi utasítást, ame­lyet a bolti árukészlet védelméről adtak ki, pontokba foglal­va, milyen magatartást kell tanusítaniok a bolti dolgozóknak a tolvajok leleplezése esetén. Nyomatékosan felhívják a ke­reskedelmi alkalmazottak figyelmét e rendelkezésnek arra a részére, hogy tettenérés esetén a vásárlót feltűnés nélkül kell arra felszólítani, hogy egy külön helyiségbe fáradjon át. Az eladók egyedül semmi esetre sem, csak legfeljebb másodma- gukkal tárgyalhatnak a vevővel, s ha ez önként előadja az eltulajdonított árut és megmutatja zsebeit, vagy táskáját, az ügynek ezt a részét lezártnak kell tekinteni, majd ezt köve­tően a tolvaj ellen szabálysértési eljárást kell indíttatni. De sem megmotozni, sem bármiféle erőszakot alkalmazni nem szabad. Amennyiben megtagadná az eltulajdonított árucikk megmutatását, vagy nem tenne eleget az igazolás teljesítésé­nek, akkor rendőr jelenlétében kell az igazoltatást elvégezni. Minden körülmények között arra kell azonban törekedni, hogy az eljárás tapihtatos, udvarias és korrekt legyen. Természetesen a minisztérium nyomatékosan felhívja a kereskedelmi dolgozók figyelmét arra is, nehogy minden vá­sárlóban tolvajt lássanak, hiszen a vevőknek csak elenyészően kis részéről tételezhető fel, hogy egy-egy esetben megtéved. A törpe kisebbség miatt semmiféle sérelem, zaklatás nem ér­heti azokat, akik — vásárlás, tájékozódás szándékával lépnek be az üzletbe. Magától értetődően nem elhanyagolható része a problé­máknak — s erre a minisztérium ezúttal is külön felhívta a kereskedők figyelmét — a megelőzés. Az tudniillik, hogy a helyes áruelosztással, a vevőáramlás meggyorsításával s más indokolt boltszervezési intézkedésekkel meg lehet előzni a bolti lopásokat. Nem ellenzik a civilruhás ellenőrök alkalma­zását, ügyes technikai megoldások bevezetését, például visz- szapillantó tükör, átlátszó üvegajtók — mint ahogy helyes az is. hogy a fehér köpenyes bolti dolgozók kísérik figyelemmel a vásárlókat. Ám ezek elsősorban azzal a feladattal, hogy se­gítsék a vevőket a vásárlásban; az új árucikkek bemutatásá­val, az áruelhelyezés ismertetésével, szaktanácsadással, és csak másod- vagy harmadsorban azzal a céllal, hogy ellen­őrizzék, vajon mindenki becsületes szándékkal fordul-e meg az üzletben. Nem elhanyagolható része a minisztériumi rendelkezés­nek, hogy az alaptalanul meggyanúsított vásárlót minden esetben elégtétel illeti meg, tőle bocsánatot kell kérni, a pa­naszkönyvet rendelkezésére kell bocsátani, a sértő módon el­járó kereskedelmi alkalmazott ellen eljárást kell indítani. Végső soron ezt az igazán kényes kérdést csak úgy lehet nyugvópontra hozni és ott tartani, ha úgy a vásárlók, mint a kereskedelmi alkalmazottak betartják az írott és az irattan törvényeket. Az egyik fél a vásárlás, a másik az eladás sza­bályait. Hiszen a belkereskedelmi rendelkezés célja is az: CSak indokolt esetben, de akkor is a legnagyobb udvariasság­gal, körültekintéssel szabad intézkedni az alkalomszerűen megtévedt vásárlóval szemben. Remélhetőbben, erre is mind ritkábban kerül majd (h) fele megvan. A TITÁSZ és a dohányfermentáló között azonban a vasút alatt kell átvezetni, s ebben van fönn- akadás. A technológiai szere­lés miatt módosított határ­idővel, augusztus végére ké­szen lesz a TITÁSZ új ka­zánháza is. Nem biztos, hogy időre be tudják fejezni a fehérgyar­mati téglagyár építését, mert egyes alvállalkozóknak ké­sőn szállítják az anyagot. Jú­lius elején lesz egy koope­rációs értekezlet, akkor még „megmentheti” a beruházó a határidőt. Szerelik a berendezéseket az építőipari vállalat saját betongyárában is. A teljesen automatikus, minőségre programozható betongyárban — amihez hasonló még nincs Magyarországon — a harmadik negyedévben kez­dik meg a próbaüzemelést. A fél év végére befejezte a vállalat a demecseri ke­ményítőüzem rekonstrukció­ját is, és a 17 milliós felújí­tásból csupán az ötezrelékes hiánypótlás van hátra. A „kisebb” — néhány mil­liós — beruházások közül jól áll a kisvárdai Vulkán két csarnokának építése, az egyikben hamarosan meg­kezdik a technológiai szere­lést. Hasonlóan jól áH a nyír­egyházi szikvíztizem építése és év végére készen Is lesz, a Nyírbátori Vastömegcikk- ipari Vállalat beruházását pedig már szeptember 30-ig átadják. Az UNIVERSIL üvegtechnikai üzemének át­adása csak azért húzódik át jövőre, mert az alvállalkozó a szellőzést nem tudja idő­ben beszerelni. Az elmúlt fél évben meg­kezdték néhány nagyobb be­ruházást, ahol eredmények­ről csak később lehet be­szélni. így a nyíregyházi konvejorgyárat a déli ipar­negyedben, ugyanitt a fa­ipari vállalat és a Közúti Üzemi Vállalat új telephe­lyeit; és megkezdődött a do­hányfermentáló rekonstruk­ciója is. A vállalat hamaro­san építeni kezdi a kisvárdai szeszgyárat. A kezdeti késedelem után a fél év végére sikerűit egyenesbe jönnie az építő­ipari vállalatnak, bár néhol akadnak most is zökkenők, eltolódások. A vállalatnak azonban az idén olyan nagy a termelési terve — 610 millió, — hogy jobbnak lát­szott á késedelmet már most, az év első felében be­hozni, mert csak így látszik biztosítottnak e nagy feladat télj esi tése. k. I. Így munkásSEéfköznap estéje Nyíregyháza, Stadion út 4—6—8. Egy négy- emeletes háztömb a sok közül a magasba törő to­ronyházak, a neonfényes ABC szomszédságában. Aszfaltozott út, zöldülő járdaszegélyekkel. A há­zak előtt emberek ülnek. Sárga kavü s park, játszótér. Csaknem minden háztömb körül. Esteledik. Lassan érkeznek haza a munkások a műszakból. Szép számmal laknak itt munkás­családok. Itt is, ott is fényszemek gyulnak az emeleteken. Nyitott ablakok. Ételek illata keve­redik a Sóstó felől áramló ózondús levegővel. Kezdi esti életét élni a fényárban úszó városne­gyed. De, hogyan élnek az emberek q, falak mö­götti Csengessünk be néhány családhoz. „Nem könnyű így“ Stadion út 4. II. emelet 10. Itt lakik öttagú családjával Katona József ács, aki az ÉVM Szabolcs megyei Álla­mi Építőipari Vállalatnál dol­gozik. Három szoba összkom­fort. Kati, a nagy lány nyit aj­tót. Rajta divatos, nyárias zsákruha. Ipari tanuló a gu­migyárban. — Apu éppen fürdik — mondja, s betessékel a háló­szobába. Régebbi bútorok. Ve­tett ágy, a sarokban tévé szo­baantennával. Befut a leg­kisebb lány, Gyöngyike. Há­roméves. Óvodába nem jár. — öt gyerekünk van, nem mozdulhat tőlük a feleségem — mondja az apa. — Nem is lenne kifizető. Dolgozott a fe­leségem egy ideig a konzerv­gyárban, de 900 forintot kere­sett csak. Heten vagyunk. Családi pótlékkal, meg a rokkantságival — mert a jobb szemem 1950-ben az egyik építkezésnél elvesztet­tem — összejön havonta 3200 forint. Nem könnyű így. Egyedül keresek. Három nagy gyerek van. Kati, a 15 éves József, ö is ács. Most nyerte el a szakma kiváló tanulója címet. János most VIII. osztályos. Kettő kicsi. — Sokba kerül a ruházko­dás, s bizony elég drága az étkezés — mondja a felesége. — Reggel hattól este hatig dolgozik a férjem egy száza­sért, s szombat—vasárnap 300 forint kell ennek a nagy csa­ládnak. — Vasárnap általában csir­két vágunk — szól közbe a nagy lány. Kati négyes tanuló, 150 fo­rint ösztöndíjat kap. Jóska, mivel kiváló 160-at. Valamit könnyít. — Bérletre, havi ebédjegy­re, meg pótol hozzá anyu, ha valamit venni akarok — új­ságolja Kati. — Meg ha apu elmegy fu­sizni — jegyzi meg Katona József az ács. Ritkán veszette valamit, összerakják, s úgy vásárol­nak egy-egy jelentősebb ru­hadarabot. Felesége panasz­kodik. 372 forint a lakbér fű­téssel együtt. Újság, gáz, vil­lany, tévédíj. — Az az igazság, hogy megnövekedtek az igénye nk is. Ezt nehezen lehet egy ke­resetből fedezni. Pedig a múlt hónapban is 130 százalékot teljesítettem — magyarázza a férje. — Ma 360 négyzetmé­tert állványoztunk négyen, s ezért 400 forintot kerestünk. Egy százast kerestem ma. Nem sok, a mai piaci árak­hoz. De azért csak első a kaja. És még ragasztunk is valamit, egy cipőt, egy ruhát havonta egy-egy gyereknek. Kati fürdetéshez készíti Gyöngyikét, s a szülők 'etil­nek a tévé elé. Elbúcsúzunk. „Nekem is lenne szombatom“ Stadion út 4. III. emelet 13. Itt lakik Kiss Dániel es csa­ládja. Fiatalasszony nyit ajtót. Meglepődik. — Nincs itthon a férjem — mondja. — Megmondom őszintén, lement egy-két po­hár sörre. Nem, nem iszik, nagyon rendes ember. Szere­ti a családját. Csak tudja, ilyenkor munka után neki is jólesik. A hajtómű és felvonógyár­ban lakatos. Felesége a MÁV üzemi konyhán dolgozik. Két szoba összkomfort. Pa­tyolat tisztaság. Modern bű­torok. Egy kisfiúk van. — A férjem havonta 1800-at keres én 900 forintot Ha zsákkal lenne, az sem volna elég — jegyzi meg. — Be kell osztani és így kijövünk belő­je. A nagyobb darabokra 2— 3 hónapig gyűjtünk Leg­utóbb, amikor a hűtőszek­rényt vettük készpénzért, ak­kor meg kellett húzni ma­gunkat egy ideig. Nyáron a téli hízóra gyűj­tenek. Ez háromezer forint. — ősszel szeretnénk egy, tévékészüléket venni. Ez a vágyunk — jegyzi meg. — Ez a program. — Most több idő is lesz nézni, ha beveze­tik a negyvennégy órás mun­kahetet. Nálunk is szeretnék megoldani. Nem tudom, hogy sikerül. Étkezde, 800 ember­re főzünk, reggel 7-től dél­után 3-ig vagyunk, de utána is ott maradunk, hiszen elő kell készülni a következő napra. — Ha sikerülne, nagyon örülnék. Nekem is lenne sza­bad szombatom. „Ezt osszuk be“ Gyerekek kacaja árad Id az ajtón Kovács József éktől, a Stadion út 8. II emelet ! t- ből A papa fürdeti két kis­lányát: Marikát és Áglkát. Itt van a nagypapa is Nagy­halászból. Benn ül a Sztár tévé előtt. A tévéhíradót fi­gyeli. Kovács József ós felesége a Nyíregyházi Cipőgvárban egy műszakban, egymás mellett, egv asztalnál dolgoznak. \ férj tíz esztendeje, a féleségé 4. Lakásuk szép, modern bú­torokkal berendezve. — Közösen, megosztva vég­zünk minden munkát a fér­jemmel — újságolja Kovács- né. — ö délután háronira jön haza. Lemegy az ÁBC-be zöldségeshez, előkészül a fő­zéshez, s este közösen elvé­gezzük. így csináljuk a mo­sást, takarítást is. ' Teljesítménybérben dolgoz­nak. — Ettől függ a kereset is. Férjem átlag havonta 2000 körül megkeres, én 1400-at Ehhez jön a 300 forint csalá­di pótlék. Ezt osszuk be. Lakásuk másfél szoba ossz-* komfort, de az asszonyka ki­fogásolja, hogy két szobásnak számítják. Óvodára a két gye­rekért 320 forintot fizetnek, s a havi tévérészletre 260 fo­rintot. Munkájukat nagyon szere­tik mindketten. A férjével aa exportrészlegen dolgoznak. — Becsülnek bennünket. Most is kaphattunk volna a két gyerekkel együtt üdülő­jegyet, de Agika még nagyon kiesi. Majd jövőre. A nagyob­bik lányomnak, Marikának megígértük, ha az első osz­tályban jól vizsgázik együtt megyünk üdülni. Elégedett munkáscsalád. Kovácsné mutatja, hogy már eléggé viselt a fal, elnézést kér a „felfordulásért” — ami nincs — festéshez készülőd­nek. Este kilenc óra van. Kinn az utcán, a neonfé­nyek alatt fiatalok sétálnak; Lassan kihunynak a pasztell színű háztömbök ablakszemei. Lepihennek ezek a munkás­családok is. Uj napra ébred­nek, új reményekkel, új gon­dokkal. Farkas Kálmán Mikes György: Benne van, vagy nincs benne ? Amíg az asszony vacsorát készített, Pesti újságot olva­sott. Mindent elolvasott, ami benne volt: az első betűtől az utolsóig, a vezércikktől az impresszumig, addig, hogy főszerkesztő és hogy szer­kesztő. Akkor még nyugodt volt. Élvezte a csendet, a nyu­galmat, a karosszéket, a pa­pucsot. Kisvártatva azonban eszébe jutott, mit hallott előző nap az autóbuszon. Két férfi beszélgetett a háta mö­gött: — Kiváncsi vagyok, ben­ne lesz-e az újságban? — kérdezte az egyik. — Szerintem nem lesz benne — mondta a másik. Többet nem hallott. Vajon mi lehetett az? — tűnődött Pesti, és újra ki­nyitotta a lapot — És va­jon benne van-e az újságban, vagy nincs benne? Tüzete­sen átnézett minden oldalt: minden benne volt, ami ben­ne volt, csak az nem volt benne, ami nem volt benne. S akkor egy kicsit ingerült lett. Miért? Miért nincs benne az, ami nincs benne? Egy jó újságban minden benne van: még az is, ami nincs benne. Izgatottan fel­ugrott a székről. Vajon mi lehetett az, ami­ről beszéltek? — nyugtalan­kodott Pesti, és harmadszor is áttanulmányozta az újsá­got, de akkor is csak az volt benne, ami benne volt, ami nem volt benne, az nem volt benne. No persze! Miért is lenne benne, ami nincs benne? De mi nincs benne? Cigarettára gyújtott, és kiguvadt szemmel negyed­szer is átolvasta a lapot, de az nem volt benne, no per­sze, ami nem volt benne, no persze, miért is lett volna benne, no perszeCsak az volt benne, no persze, ami benne volt, no persze... Meg kell bolondulni! Pesti egyre idegesebb lett: egyik cigarettát szívta a má­sik után. A feje fájt. Attól fájdult meg, hogy nem tud­ta: benne van-e az újságban az, amiről előző nap hallott, vagy nincs benne? Lehet, hogy nincs benne? — hábo­rodott fel. — Miért nincs benne? Miért? Miért nem mondják meg? Miért kell titkolózni? Nem vagyunk gyerekek! Aztán arra gondolt, felhív­ja a barátját, Varjasit, aki mindent tud, és megkérdi tőle: mi lehet az, amiről az autóbuszon beszéltek. De mégsem hívta fel. Nem akart pánikot kelteni. Elég, ha én pánikba es­tem — gondolta Pesti, feU alá járva a szobában. — Hátha Varjast nem is vette észre, amit én, hogy csak az van benne a lapban, ami benne van, és az nincs ben­ne, ami nincs benne. Fan­tasztikus! Az még sohasem fordult elő, hogy az lett vol­na az újságban, ami nincs benne, és az nem lett volna benne, ami benne van. Hir­telen eszébe jutott, hogy a feleségénél is, van egy újság. Kiment hozzá a konyhába, és sápadtan, halkan megkér­dezte: — Hoztál újságot? — Hoztam. Vedd ki a tás­kámból! Remegő kézzel ráncigálta ki a lapot, és gyorsan átfu­totta az oldalakat. Abban az újságban is csak az volt benne, ami benne volt, de az nem volt benne, ami nem volt benne. Ahá! — Ebben sincs benne — mondta Pesti haragosan, kissé ijedten — Micsoda? — kérdezte a felesége. — Ha én azt tudnám —- felelte gondterhelten. — Ha én azt tudnám! Aznap este csak altatóval tudott elaludni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents