Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-13 / 163. szám

S. »Mal KELET-MAGYARORSZAG IMS. jűlíus ft Külpolitikai összefoglaló |§ Véget ért Vasszer európai látogatása Üli Szovjet —NSZK vita az « rí» nem alkalmazásáról § Humphrey külpolitikai nyilatkozata Közös múlt a Fekete~tenger partján Hunyadi .Tános szobra. Nasszer elnök, miután lá­togatást tett a Szovjetunió­ban és Jugoszláviában, visszatért Kairóba. ' Mind az arab, mind a jugoszláv sajtó megelégedéssel nyilatkozott a Nasszer—Tito megbeszélése­ken kialakult egye értésről a közel-keleti Helyzet rende­zése és az el nem kötelezett országok értkezeltének össze­hívása tárgyában. Ugyan­ezen a napon a moszkvai Pravda is visszatért Nasz- 6zer európai • látogatásának témájára, válaszolva azok­nak a Tel Aviv-i politikai köröknek, akik a napokban kijelentették: „ha Nasszer abban reménykedik, hogy visszatérhet a háború előtti határokra, akkor rájön, hogy súlyosan téved". A Pravda megállapítja, hogy nem Nasszer téved, ném az EAK barátai és a haladó közvé­lemény, hanem az izraeli szélsőségesek tévednek, akik azt hiszik, hogy most már örökké büntetlenül lábbal tiporhatják az ENSZ alap­okmányának elveit. Nasszer európai útja ismét arról győzte meg a világ közvéle­ményét, hogy az EAK válto­zatlanul hajlandó teljesíteni a Biztonsági Tanács 1967. november 22-1 határozatát, s csupán Izrael elutasító ma­gatartása akadályozza a kö­zel-keleti válság megszünte­tését. A Szovjehmióban meg­kezdték azoknak a szovjet dokumentumoknak a közlé­sét, amelyek a Német Szö­vetségi Köztársasággal foly­tatott véleménycserére vo­natkoznak az erő nem alkal­mazásáról a két ország kö- zötti kapcsolatokban. Bonn rendkívül érzékenyen reagált erre a szovjet lépésre, hi­szen a dokumentumok ki­csavarják az NSZK kor­mánykörei kezéből az utób­bi időkben használt egyik fontos propagandafegyvert. A dokumentumok nyilván­valóvá teszik, az NSZK ál­láspontjának kétszínűségét, hiszen Bonn — mint kide­rül — változatlanul vitásnak találja a jelenleg európai határokat, az NDK létét, a müncheni egyezmények ha­tálytalanságát. Ilyen körül­mények között mindenféle nyilatkozat az erő nem al­kalmazásáról nem más, mint megtévesztő manőver. 46. A főhadnagy megmozdult, hogy kiugorjon a kabinból, de a százados visszatartotta. A kis folyosón ugyanis zaj támadt. A kabinban lévő há­rom férfi újra várakozásba dermedt, lassan, igen halkan kitárult a széfeket lépcsőtől elválasztó rács. Cipő néikül, zokniban Franciszek hivatal- segéd osont át a helyiségen. Még halkabban és még óva­tosabban nyitotta ki a má­sodik rácsot és a kassza felé közeledett. Amikor már csak egy méterre volt tőle, hir­telen odaugrott és becsapta a nehéz páncélajtót. Gyor­san soriában bezárta a há­rom zára4. Most már nem volt egyáltalán óvatos. Azt sem vette észre, hogy a há­rom férfi kilépett a kabinból és megállt a háta mögött. — Látom. Franciszek úr elfogta a rablói — szólalt meg a százados — és most siét, hogy riassza a rendőr­séget Ne nyugtalankodjon bérem, mi is éberek va­Humphrey alelnök, a de­mokrata párt esélyes elnök­jelöltje — a választási kam­pány során először — átfo­gó nyilatkozatot tett külpo­litikai elképzeléseiről... Ki­jelentette, hogy a kelet- nyugati kapcsolatokban a megbékélést kell keresni, el­sősorban az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió, vala­mint Kelet- és Nyugat-Eu- rópa vonatkozásában. Homá­lyos kijelentést tett arra is, hogy Vietnamban mihama­rabb békét kell kötni, „azon­ban ez csak szilárd és tartós béke lehet, amely nem vezet újabb válságokhoz”. Felve­tette, hogy normalizálni kel­gyunk és már itt is terem­tünk a helyszínen. Az öreg hivatalsegéd hát­rafordult. A bank főigazga­tója és a két rendőrtiszt láttán kiejtette kezéből a kulcsokat. Felettébb sápadt volt. Homlokán izzadtság- cseppek jelentek meg. — Uraim... Elnök úr... Ez maga az elnök úr! — mon­dott valamit összefüggés nélkül. — Minden rendben Fran­ciszek úr — mosolyodott el a százados. Azért jöttünk, hogy segítsünk magának le­tartóztatni a tettest. Most már kiengedheti őt. A rendőrtiszt lehajolt, hogy felemelje a padlóra esett kincstárkulcsokat. Az eredeti angol kulcsokkal azonosak voltak, csupán ezek közönséges fémből készültek, és kivitelezésük nem volt olyan szép, jóllehet kitünő­en funkcionáltak. — Igazán szép a kulcster­mésünk. — Jegyezte meg a főhadnagy. — Ez már a har­madik, amit pár hét lefor­gása alatt találunk, pedig lene az Egyesült Államok kapcsolatait a népi Kínával. Pozitívan nyilatkozott a NATO és a Varsói Szerző­dés csapatainak kölcsönös létszámcsökkentéséről. Azon­ban az Egyesült Államok „nemzetközi elkötelezettsé­geiről” szólva Humphrey ki­jelentette, hogy „Ameriká­nak továbbra is szemmel kell tartani az olyan konfliktu­sokat, amelyek a világbékét fenyegetik.” A nyilatkozat, bár sok benne a kétértel­műség, azt a szándékot tük­rözi, hogy Humphrey a vá­lasztások előtt valamelyest elhatárolja magát pártfogó­ja, Johnson elnök népszerűt­len politikájától. állítólag csak két készlet volt, — Főigazgató úr, hogy kell ezt kinyitni? — kérdezte a százados. — Ki kell enged­nünk a mi kis madárkánkat. — Ejnye — szólt közbe a főhadnagy. Hadd üldögéljen még ott egy kicsit. Nagy a kincstár, pár órát kibír ben­ne az idegen pénzek szerel­mese. Különben is van lám­pája, és elolvashatja az ösz- szes régi újságot, amellyel a százados a táskáját kitömte. Kellemes olvasást! — Bezárva tarthatjuk, amíg ideér a gépkocsi, — helyeselt a százados. — De be kell kopogni, hogy tud­jon a jelenlétünkről. Külön­ben még kész megbolondul­ni rémületében, hogy pán­célsírba került. Nem tudja, hogy Franciszek azért zárta be, mert a rendőrséget ri­asztani kívánta. — Én? Igen, ez Igaz. A főigazgató úr maga is eljött, Franciszek lassan vissza­nyerte gondolatai egyensú­lyát, amelyet az igazgató és a tisztek hirtelen fellépésé­vel vesztett el. Bármerre jár az ember a bolgár hegyekben, gránitosz­lopok és művészi szobrok őr­zik a fasiszták elleni parti­zánharc hőseinek emlékét. A hegyek ormán emelt magasba szökő emlékművek — miként a hatalmas fák — mementó- ként merednek az égnek. Megható a nép hőseinek tisz­telete, az emlékezés. A bolgár nép féltve őrzi a betolakodók elleni hős har­cok emlékeit. Köztudott, hogy Bulgária, sok évszázados el­nyomás után csak a XIX. szá­zadban nyerte vissza szabad államiságát, nemzeti függet­lenségét, „Pápai tréfa“ A Fekete-tenger parti für­dőváros: Várna emléke, min­denekelőtt a tenger hűs vizét, a forróság utáni kellemes szellős estéket juttatja eszünkbe. De ha egy kicsit jobban elgondolkodunk, a magyar történelem is mond nekünk valamit erről a vá­rosról, csupán vissza kell kanyarodnunk a XV. század­hoz, amikor Délkelet-Európa népei erejüket a puszta létü­ket fenyegető török hódítók feltartóztatására egyesítet­ték. Hiszen a hódítás függet­lenségüket, a rabló-pusztító, A százados ezúttal a kö­zelben álló hatalmas lámpát vette kézbe, melyet szokás szerint a kincstár megvilá­gítására használtak, és né­hányszor hozzáütögette az ajtó páncéljához. Egy perc múlva megismételte a kopo­gást — Menj Romek — utasí­totta a százados a főhadna­gyot, — és hozz egy autót Egy „Warszawa” a követke­ző utca sarkán várakozik három emberrel. Egyébként az egész bank körül van vé­ve rendőrökkel. Sőt, egyikő­jük erős teleobjektívvel ál­landóan fényképezi a kasz- sza ajtaját, a szemben lévő épület tetejéről. Ha sikerül­nek a felvételek, talán kri­minalisztikánk e területén egyedülálló filmje lesz ez. amely egy bank kasszájába bejutni készülő rablót ábrá­zolja. Négy perc sem múlt el, mire a főhadnagy néhány rendőr és civil nyomozó tár­saságában visszatért. — Nyissa ki főigazgató úr — nyújtotta át a kulcsokat a százados Chudzinskinek. — Én soha sem nyitottam ki a kincstárat — magyaráz­ta zavartan a főigazgató. — Fogalmam sincs róla, ho­gyan kell csinálni. Nem tu­dom melyik kulcs illik a megfelelő zárba. Ezeken nincs semmiféle szám vagy élősdi uralom pedig nemzeti fejlődésük alapjait rendítette meg. A harc a török hódítók, a haladás akkori fő ellensége ellen folyt, s ebben a harc­ban, — amely a magyarságot a XV. század derekán az európai politika homlokterébe állította — kerültek I. Ulász­ló — III. Wladiszlaw néven lengyel király — csapatai Várna alá. 1444 júliusában a tíz évre kötött szegedi békét Ulászló, a pápa követelésére megszegte és megtámadta a törököket. Azért tette ezt, mert a pápa, Velence, Genova és más nyugati hatalmak megígérték, hogy flottájukkal megakadályozzák a Kis-Ázsiá- ban tartózkodó török főerők átkelését a Boszporuszon. Eb­ben az ígéretben bízva Hu­nyadi János is támogatta a hadjáratot. A nyugati hatal­mak azonban nem tartották meg ígéretüket, s a szultán — senkitől sem zavartatva — áthajózta Európába a kis- ázsiai erőket és Várnánál el­vágta Ulászló seregének út­ját. A sereg háta mögött por- tyázó csapataival pedig meg­akadályozta a visszavonulást. Ulászló cserbenhagyásával — Marx szavaival élve: a „pápai tréfa” következtében — a hadak csapdába kerültek és súlyos vereséget szenved­tek. A csatában Ulászló él­jél, amint az eredeti példá­nyokon. — Mit tegyünk? Ide kell hívnunk az igazgatókat sa­ját kulcsaikkal. — Ha megengedi főigazga­tó úr, — ajánlkozott Fran­ciszek. — Annyi év után nap, mint. nap látja az em­ber a kassza kinyitását és zárását, emlékezetből isme­rem a kulcsokat. — Helyes, Franciszek fir fogta el a rablót, hadd en­gedje ki ő maga. Nem irigy­lem azt a fickót a kassza belsejében töltött percekért, de azért sem, ami még ez­után rá vár. Hogy mit nem képesek kockáztatni egyesek azért a pénzért. Szabadsá­gukat és életüket is. — A pénz valahol az ud­varon van eldugva, százados úr. Megfigyeltem, hogy ez a gazember folyton ott teker- gett, — mondta az öreg hi­vatalszolga. — Már rég meg­találtam volna, csak féltem keresgélni. Nappal a tiszt­viselő urak dolgoznak, és nem volt rá lehetőségem Ha valaki észrevett volna, még magam is tolvajnak tűnhettem volna. A bank szüntelenül rendőrségi meg­figyelés alatt állt. Engem, öreg rókát nem lehet be­csapni. Ha ez a gazfickó el­kapott volna, akkor habozás nélkül megölt volna. (Folytatjuk) esett és Hunyadi menekülésre kényszerült. Eddig a történet. Közös sors akkor és ma Az 1444 november 10-én vívott vérzivataros csata len­gyel, magyar, román, cseh és horvát hőseinek emlékét nagy gonddal és megbecsüléssel őr­zi a bolgár nép. Először 1935- ben emeltek emléket Ulászló — ahogy a bolgárok mondják Wladiszlaw Varnensi — tisz­teletére. A mauzóleum szar­kofágja jelképes, mert Ulászló holtteste eltűnt a csa­tatéren. Bolgár barátaink az utóbbi években gyönyörűen kiépítették a mauzóleum kör­nyékét, parkot varázsoltak köréje. A park egyik festői szépségű sétányának szélén hatalmas kőtömbök hirdetik a csatában elesett hősök em­lékét. Nincs abban semmi el­lentmondás, hogy ezeket a hatalmas kőtömböket a Len­gyel Népköztársaság, a Ma­gyar Népköztársaság, a Ro­mán Szocialista Köztársaság; a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ság és a Bolgár Népköztársa­ság címerei díszítik, mintegy szimbolizálva ezzel a közös múlt és a jelen sorsközösség összefüggését, bizonyítva, hogy épp úgy, mint ötszázhu- szonnégy évvel ezelőtt a viJ láguralomra törő török hódí­tók ellen, ma is közös front­ban állunk a haladás ellensé­geivel szemben. Számunkra megkapó, hogy Ulászló mauzóleumával szem­ben állították fel Hunyadi János szobrát. Pajzsán a haé gyományos hollós címer. Hu­nyadi erőteljes fehér kőalakja az ügy igazába vetett hitet sugározza. A mauzóleumtól kissé távo-í labb modern vonalú, kivül- belül rendkívül impozáns em­lékmúzeum emelkedik, ahol a csata relikviái: fegyverek, a csatában részt vevő nemzetek fiainak harci ruhái, zászlói, a csata térképei találtak ott­honra. Az emlékmúzeum egyik fülkéjében állították fel Hunyadi János gyulafehérvá­ri szarkofágjának másolatát és mellszobrát. S ami meg­dobogtatta szívem: fehér már­ványtábla, rajta magyar nyelvű felirat — Debrecen párt- és társadalmi szerveze­teitől. Gondoljanak hozzá mindehhez egy rendkívül kedves fiatalembert, aki nagy szeretettel és hozzáértéssel mutatja be nekem a látniva­lókat. Bizonyos vagyok bennem hogy amikor már elfárasztot- ta az embert az aranyló homo­kot égető csodálatos napfény, a Fekete-tenger kellemes hűs vize után is felüdülést jelent egy szép kirándulás a jelenből a múltba, amely mint egykor, ma is közös. Boros Bélái Megalakult sík tíj francia Fordította: Szilágyi Szabolcs Párizs (MTI): Párizsban pénteken este nyilvánosságra hozták az új kormány összetételét. A korábbi kormány kulcsminisz­terei helyükön maradtak. Pénz- és gazdaságügyi minisz­ter Francois Ortoli lett. Az 5 helyére, a földművelésügyi minisztérium élére Robert Boulin került. Nem lett tagja az új kormánynak Jacques Duahamel, a parlament úgy­Vlefnaml jelentés Saigon (MTI): Hírügynökségi jelentések szerint péntek reggel óta ria­dókészültségben vannak Sai­gon Cholon nevű külvárosá­nak összes rendőri erői, mert „bizonyos értesülések” jutot­tak a rendőrparancsnokság tudomására arról, hogy a sza­badságharcosok az elkövetke­ző 24 órában újabb támadás­ra készülnek a főváros ellen. Az őrjáratok számát megkét­szerezték, megerősítették az amerikai nagykövetség és az elnöki palota őrségét. A rend­őrségi főhadiszállás körül mindenkit igazoltatnak, még a kormányhadsereg katonáit j nevezett centrista csoportjá­nak vezetője, akivel kapcso­latban a pénteki nap folyamán találgatások láttak napvilá­got. A kormánylistából: mi­niszterelnök: Maurice Couve de Murville, kulturális ügyek államminisztere: André Mat- raux, szociális ügyek állam­minisztere: Maurice Schu­mann, külügyminiszter: Mi­chel Debré, belügyminiszter: Raymond Marcellin, hadügy­miniszter: Pierre Messmer. Flottagyakerlat Moszkva, (TASZSZ): Mint a TASZSZ jelenti, a Szovjetunió, az NDK és Len­gyelország haditengerészeti erői, „Észak” fedőnéven kö­zös parancsnoki és törzsve­zetési hadgyakorlatot tarta­nak az Atlanti-óceán északi részén a Balti-tengeren, a Norvég-tengeren és a Ba- rents-tengeren. A hadgyakorlatokon a flottatörzsek, különböző osz­tályú hadihajók, tengerészeti légierők és tengerészgyalogos egységek vesznek részt. A hadgyakorlaton részt vevő hadihajó támaszpontjaikról j kifutottak a nyílt tengerre. I Jerzy Edigey bűnügyi regénye

Next

/
Thumbnails
Contents