Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-12 / 162. szám
*. oTéM KÄUET-MAOYAROilSZÄQ 1968. július lt Vigyázunk az egyensúlyra Kérdés tehát, mi a további teendő a beruházások terén? — Abból kell kiindulni, hogy a gazdasági egyensúlyt veszélyezteti a beruházási piacon kialakult nyomás. Ha reális lehetőségeinken felül beruházási kiadásokat vállalnánk, az nagyon érzékenyen és kedvezőtlenül befolyásolná a nemzeti jövedelem előállításának és fel- használásának egyensúlyát. Ez évben várható ugyan, hogy a nemzeti jövedelem valamelyest nagyobb lesz a tervezettnél, de ez a többlet- jövedelem semmiképpen sem engedi meg a lazább gazdálkodást a beruházásoknál, mégha ez a vállalatoknál néha — látszólag — ellentmondásos helyzetet is teremt. A költségvetési beruházási tervek nagyobb arányú túlteljesítése rontaná az idei év nemzetközi fizetési mérlegét és az általános gazdasági egyensúlyra irányuló törekvésünk esélyét is. Az elvégzett elemzések és számítások szerint a reform ■során megalkotott gazdasági eszközök és szabályozók alkalmasak a káros tendenciák megakadályozására. Ntecs szükség arra, hogy változtassunk az általános, +e rtós pénzügyi szabályozó- » ?n. A beruházásokat és a f .másokat azonban operatív eszközeinkkel úgy kell, szabályozni. hogy a kívánatos beruházási színvonal kialakuljon és helye« arányok jöjjenek létre az egyes kategóriák és ágazatok között. A beruházási javak piacának egyensúlya érdekében az ez évben indításra tervezett, egyedileg jóváhagyott nagy beruházások közül néhány megkezdését elhalasztottuk. Ez az elhatározás lehetővé teszi a már megindult beruházások gyorsabb befejezését. Csak így érhető el, hogy a beruházási eszközöket koncentráltan használjuk fel, s hogy a már befektetett eszközök mielőbb a kínálatot növeljék és ne a beruházási javak iránti keresletet. A hitelkereteken belül kielégíthető beruházási hiteligények körülbelül 60 százalékát a folyamatban lévő beruházások kötik le. A fennmaradó 40 százalékot lehet tehát az új beruházásokhoz felhasználni. A bő vállalati hiteligények is lehetővé teszik a hitelpolitika szelektív hatásának érvényesítését, vagyis csak a gazdaságosabb, gyorsabban megtérülő, a külkereskedelmi célokat is szolgáló hiteligényeket elégítjük ki. Határozott álláspontunk, hogy a beruházási piac egyensúlya érdekében a megállapított hitelkontingenseken felül beruházási hiteleket nem bocsátunk ki. A kormány intenciói alapján a bankszervezet arra fog törekedni, hogy jobban bevonja a vállalatok és szövetkezetek fejlesztési eszközeit a beruházási tevékenység finanszírozásába. Tisztában kell lenni azzal, hogy a jelenlegi beruházási problémák megoldása az új beruházási rendszerben is több évet vesz igénybe. A feszültségek feloldásának feltétele, hogy a beruházások szintjét a következő 2—3 évben csak mérsékelten növeljük. Az elmondottak alapján az 1968. évi állami költségvetésről végeredményben megállapítható, hogy az első öthavi teljesítés igazolta azokat a korábbi számításokat, melyek szerint a kiadások meghaladják a bevételeket A hiány fedezésére kívánjuk igénybe venríi az 1967. évi költségvetés többletét. Emellett az év további részében a vállalati nyereség emelkedése és szigorú kiadási politikánk következtében a költségvetés egyensúlyi helyzetének javulását reméljük. Tisztelt országgyűlés! A gazdasági mechanizmus reformjának első évét a vállalatok felkészülten kezdhették meg. Az új gazdaság- irányítási rendszer jogi rendezését célzó szabályok túlnyomó többsége idejekorán megjelent. Az új árak is általában időben ismertek voltak, de néhány árjegyzék későn került a vállalatokhoz. Az információáramlás átmeneti akadozása miatt az első hónapokban a szerződéskötések egy része elhúzódott. Helyenként nehézkes volt a fizetési feltételekben való megállapodás is. Mindezek a tényezők^ általá- nos jellegű problémát vagy zökkenőt nem okoztak, de késleltették azt az egyébként sem rövid és egyszerű folyamatot, hogy a vállalatok megismerjék az új helyzetet, s tevékenységüket ennek megfelelően alakítsák. Ma már a gazdasági egységek igyekeznek alkalmazkodni a közgazdasági szabályozók által teremtett viszonyokhoz. A vállalatok egymás közötti kapcsolataikban keresik az újszerű, helyes formákat, növekedett a kezdeményező készség. A hiánycikkek körének szűkítésére és az áruválaszték növelésére számos helyen létrejött a kiskereskedelmi vállalatok és a termelők közvetlen kapcsolata. Valamelyest fokozódott a verseny, s ennek már gazdasági előnyei is megmutatkoznak. A vártnál magasabb az építőipari ár Ugyancsak tapasztalhatók kedvezőtlen jelenségek is. Egyes vállalatok — régi kapcsolataikat és a nagy keresletet kihasználva — monopolhelyzet biztosításéra, il- le(ve kihasználására törekednek. Néhány vállalat — főleg maximált áru termékek esetében — a mennyiségi határt meghaladó megrendeléseket több tételben igazolta vissza és szállította le, hogy a súlyhatár alatti mennvi ségek miatt felárat számíthasson fel. Az árakban jelentős mozgás az első hónapokban nem volt, a forgalom közel az induló árak szintjén bonyolódott. A II. negyedévben bizonyos árváltozási tendenciák tapasztalhatók, de ezek nagy része megfelel az előzetes számításoknak. A vártnál jobban nőttek az építőipari árak a már előzőekben elmondott beruházási túlke- reslet miatt: Január 1-én új jövedelemszabályozási rendszert vezettünk be, új alapokra helyeztük nyereségérdekeltségi rendszerünket. A személyi jövedelem növelésére szolgáló nyereségrészt progresz- szíven adóztatjuk. Ezzel az esetleges túlzott jövedelem- különbségek kialakulásét kívántuk elkerülni. Adózási rendszerünket a várható gazdasági pénzügyi helyzethez igyekeztünk igazítani. Eddigi ismereteink szerint jól mértük fel a gazdasági tendenciákat, mert a vállalati nyereségek és a nyereségadó befizetések első öt havi alakulásából látható, hogy a nyereségek a népgazdaság összességében elérik a tervezett szintet. Sőt, a számítottat meghaladó nyereség képződésére is lehet számítani. A vállalatok létszámgazdálkodása az előző évekéhez hasonló képet mutat. Az állami ipar létszámnövekedése az első öt hónapban azonos volt a múlt év megfelelő időszakának emelkedésével Az ipari összlétszám bővülése — a kisipari szövetkezetek nagyobb létszámfelfutása miatt — kis mértékben meghaladja az előző évek ütemét. A vállalatok még nem kezdeményeznek erőteljes munkaerőmozgást, nem folytatnak elég hatékony munkaerőgazdálkodást. Ebben kétségtelenül szerepe van a bér- színvonal szabályozásnak is. Más oldalról azonban e szabályozás a szélesebb értelemben vett népgazdasági egyensúly biztonságát szolgálja. Amikor az egyensúly feltételei más úton is biztosíthatók lesznek, lehetővé kell majd tenni az általános foglalkoztatási érdekek és a vállalati törekvések intenzívebb összhangját. A vállalatok a tavalyi bér- színvonalhoz képest általában 2 százalékos béremelést terveznek. Ez, a várható nyereséggel összefüggő részesedési alapokkal együtt, a tervezett személyi jövedelemnövelést eredményezi majd. 1968. első öt hónapjában a készletek mintegy 5—6 milliárd forinttal nőttek. Ez arra mutat, hogy még nem tudtuk felszámolni a piaci igényekkel nem eléggé alátámasztott termelést. A készletek összetételében azonban a népgazdasági ágak között bíztató átrendeződés ment végbe. A hitelezési gyakorlat az a terület, ahol a népgazdasági és vállalati érdek közvetlenül érintkezik és nem egyszer ütközik. A bankok szelektív hitelezési gyakorlatot folytatnak, vagyis előnyben részesítik a kedvezőbb feltételeket kínáló, jól jövedelmező tevékenységet és elsősorban arra adnak kölcsönt. Hitelszerződéseket a bankok olyan hitelképes vállalatokkal kötöttek, amelyeknek pénzügyi helyzete, várható termelési és értékesítési tevékenysége alapján a hitel határidőben történő visszafizetése biztosítottnak látszik. A bankok általában elzárkóztak a szerződéskötéstől olyan esetekben, amikor a vállalatok és szövetkezetek hitelképessége erősen vitatható volt. A hitelszerződések tapasztalatai megerősítették meggyőződésünket; a jövőben azt tekintjük a forgóeszközhitelezés központi feladatának, hogy megakadályozza a vállalatok túlzott készletezési törekvéseit és ösztönözze az eszközök jobb, hatékonyabb felhasználását, a realizálás meggyorsítását. Az állami költségvetésből a vállalatok támogatására ösz- szesen 42 milliárd forintot fordítunk, ami igen jelentős összeg. A támogatások egy része automatikusan következik bizonyos központi elhatározásokból, például egyes- fogyasztási cikkek árának alacsony szinten tartásából, vagy a külkereskedelmi árszorzó átlagos szintjéből. Köztudott, }iogy a dotációkat és árkiegészítéseket olyan időpontban kellett megállapítanunk, amikor még nem volt ismeretes, hogy a vállalatok az új viszonyok között milyen eredményt érhetnek el. így természetesen lesznek olyan tevékenységek is, amelyekről kiderül, gazdaságosabbak, mint ahogy számítottuk. Ezeknél a támogatás belátható időn belül esökkenthető lesz. A kedvező exportstruktúrára való nyugodt átállás érdekében a vállalatok állami visszatérítést kapnak. A visz- szatérítés egy részét évenként csökkenő mértékben állapítottuk meg. A mezőgazdasági nagyüzemeknek nyújtott dotációk jelentős mértékben a kedvezőtlen természeti adottságokból eredő veszteséges gazdálkodással függnek össze. Ezeknek az adottságoknak a befolyásolása hosszantartó folyamat. A mezőgazdasági üzemeknek kitartó erőfeszítéseket kell tenniök a természeti adottságokhoz igazodó termelési szerkezet kialakítására és a mezőgazdasági termelés olyan irányú fejlesztésére, amely biztosítja a dotáció fokozatos csökkentését. Gazdaságirányítási rendszerünk átalakításának egyik fő célja a gazdálkodás hatékonyságának javítása. E céllal csak átmenetileg egyeztethető össze az állami támogatások ilyen rendkívül nagy mértéke, Azokon a területeken és abban az ütemben, ahogy azt a zavartalan termelés és forgalom lehetővé teszi, gazdasági egységeknek fel kell készülniük az állami támogatások folyamatos, jelentős csökkenésére. A vállalatok többsége ezzel tisztában van és intézkedéseket dolgoz ki gazdálkodási feltételeinek javítására. Több vállalat kezdeményezte, illetve fokozta a kooperációs lehetőségek kihasználását külföldi cégekkel. így például a Diósgyőri Gépgyár kooperációs megállapodást hozott létre egy külföldi céggel a Magyar Hajó- és Darugyár részére szükséges termékek gyártására. Ezzel importmegtakarítást érnek el és egyben újabb exportra alkalmas gépkonstrukciót honosítanak meg. Ugyanakkor az is tapasztalható, hogy egyes vállalatok az általános adózási vagy egyéb jövedelem-befizetési rendszer alóli kivételek szerzésével, kedvezmények, állami támogatás elérésével kívánják nyereségüket növelni. A népgazdaság vállalatai közül — az építőipart nem számolva, — minden tizedik valamilyen kedvezményt élvez. Az engedmények és támogatások a már elhatározottnál szélesebb körben aligha lehetnek indokoltak. Ezért az újabb kedvezmények megszerzését célzó törekvéseknek a központi szervek általában ellenállnak, mert érvényesülésük fékezné a reformtól várt kedvező hatások kibontakozását. A külkereskedelmi tevékenység Tisztelt országgyűlés! A gazdasági reform bevezetését külkereskedelmi oldalról is alá kellett támasztani. A zavartalan indulás biztosításához számottevő importra volt szükség, amit nehezen tudott követni az export növekedése. 1967-ben a szocialista vjszonylatú fizetési mérleg mégis némi aktívummal zárt A cserearányok a tőkés piacokon a múlt évben a nyersanyag importjának csökkenése miatt számunkra kedvezően alakultak. A termelési és exportstruktúra, valamint a hatékonyság lassú javulása miatt azonban a konvertibilis valutájú viszonylatokra összeállított fizetési mérleg továbbra is érzékeny pontja a gazdaságnak. Az új gazdaságirányítási rendszerben megváltozik a külkereskedelmi tevékenység is. A termelő vállalatok közvetlenül érzik a külső piacok igényeit és értékítéleteit. A külső és belső piacok közvetlenebb kapcsolata megfontolásra és a külkereskedelem hatékonyságának javítására készteti a vállalatokat. 1968. első öt hónapjában a kivitel 9 százalékkal magasabb volt a tavalyi hasonló időszaknál. Ezenbelül a rubel elszámolású export az összexportnál gyorsabban nőtt. A szocialista országokba irányuló export struktúrája kedvezően alakult, s a gazdaságosabb termékek irányában tolódott el. Részben ennek következménye, hogy a forgalom növekedésénél jóval lassabban nőtt a folyósított állami visszatérítés összege. A tőkés országokba irányuló kivitel kis mértékben magasabb a tavalyi azonos időszakénál. A külekereskedelem köz- gazdasági szabályozóinak működése nyomán az exportérdekeltség általábah kielégítő és várhatóan a tervezettel megegyző, vagy azt valamelyest meghaladó kivitelt eredményez. A külkereskedelmi állami visszatérítés hatása a vállalatok gazdálkodásában már érzékelhető. Azt tapasztaljuk, hogy a vállalatok igyekeznek a piaci viszonyokat megismerni, az exportjövedelmezőségre gyakorolt befolyását sokoldalúan figyelembe venni és erőfeszítéseket tesznek a gazdaságosabb exportstruktúra kialakítására. A vállalatok nagy része jelentős figyelmet fordít az elérhető devizaárakra, s ezért igyekszik a legkedvezőbb feltételeket biztosító piacok felé orientálódni, magasabb árakat elérni. Nem reális, hogy néhány termelő vállalat az áremelést a minőség javítása, a szállítási határidők rövidíté- tése és műszaki, üzemszervezési intézkedések nélkül, csupán a külkereskedelemnek adót feladatként kívánja elérni. Ugyanakkor tapasztalható az is, hogy egyes külkereskedelmi vállalatok a piaci feltételek nagyobb erőfeszítést igénylő javítása helyett néha az alacsonyabb árakon történő értékesítéssel akarják az exportot növelni. Az összes behozatal ez év május végén azonos volt a tavalyival, vagyis a vártnál alacsonyabb. A továbbiakban számolni lehet a behozatal fokozódásával, sőt esetleg a tervezetet meghaladó színvonalával is. Az új vámrendszer eddigi tapasztalataink szerint beváltotta a hozzá fűzött reményeket, előnye már kezd megmutatkozni mind belföldön, mind a külföldi partnerekkel való tárgyalásoknál. Az import letéti rendszer, amely fontos eszköze a dollárelszámolási import hatékonyságára való ösztönzésnek, eddigi ismereteink szerint megfelelően betölti átmeneti funkcióját. Nagyon fontos, hogy a vállalatok jól használják ki a népgazdaság devizalehetőségeit és azokat a termékeket, gépeket és berendezéseket, amelyeket baráti viszonylatból éppen olyan jó minőségben be lehet szerezni, mint máshonnan, szocialista relációból importálják. Nagyon fontos feladatunk, hogy a következő időszakban tovább fokozzuk gazdaságunknak nemzetközi munka- megosztásba való bekapcsolódását. Az e szempontból szült- séges változásokat össze kell hangolni gazdasági adottságainkkal és a külső piacok követelményeivel. Célunk az életszínvonal folyamatos növelése Tisztelt országgyűlés! A gazdasági reform előkészítésének időszakában az is célunk volt, hogy az életszínvonal továbbra is folyamatosan nőjjön és a fogyasztói piacon nyugodt, jó, a jövedelmekkel egyensúlyban levő ellátást biztosítsunk. Erre kedvező alapot teremtett az 1967-es év. A lakosság pénzbevételei a múlt évben a tervezettet meghaladó mértékben növekedtek. A nagy termelés- és forgalomnövekedés következtében a foglalkoztatottak száma és átlagkeresetük színvonala a számítottnál gyorsabban emelkedett, a jó mezőgazdasági terméseredmények és a tervezetten felüli értékesítés jelentősen növelte a paraszti jövedelmeket. 1967-ben a lakossági jövedelmek felhasználásában az a tendeneia alakult ki, hogy az áruvásárlásra fordított hányad nőtt a pénzkészlet-növekedés rovására. Az áruvásárlások növekedését lehetővé tette a bőséges, struktúrájában is kedvező belkereskedelmi árualap. így elmondható, hogy a lakossági piacon a múlt évben néhány ismert hiánycikktől eltekintve, általában egyensúly volt. A pénzmegtakarítások 3,2 milliárd forinttal gyarapodtak, de ezen belül nőtt a bankjegyállomány aránya, ami a múlt év végi, a pénztartalékok könnyű . moz- gósíthatóságára Irányuló Időleges törekvésekkel hozható összefüggésbe. A lakossági összpénzbevé- telek 1968. első öt hónapjában 10 százalékkal voltak nagyobbak, mint 1967. első öt hónapjában. Munkabérekre 5,5 százalékkal többet fizettek ki, mint a tavalyi év megfelelő időszakában. Az egyéb bérjellegű kifizetések — elsősorban a nagy nyereségrészéi sedések miatt — 19 százalékkal voltak magasabbak. A termelőszövetkezeti tagok pénzbeli részesedése ugyanilyen arányban nőtt, az önellátás további lassú mérséklődése mellett. A növekedésben nagy szerepe volt a fel- vásárlási árak emelkedésének, ami mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben jelentősen megnövelte a termelési kedvet. Ez évben a pénzjövedelmek felhasználásával változás következett be. Lassabban nőttek az áruvásárlások, viszont a lakossági takarékbetétek 1968. május 31- ig 3,3 milliárd forinbal emelkedtek. Ebben közrejátszottak — a városi lakosság betételhelyezése mellett — a múlt évit jóval meghaladó paraszti megtakarítások is. Ez is bizonyítja, hogy a lakosságnak az új mechanizmusba vetett bizalma megerősödött, hogy a fogyasztási javak piacán nyugalom van. A jelentős takarékbetétnövekedés a fogyasztói piacra kedvezően hat és jelzi, van mire és miből takarékoskodnia az ország népének, de felhívja a figyelmet arra is, hogy az árualapok bővítésénél milyen irányba menjünk. A lakosság adóbefizetési kötelezettségének rendszeresen eleget tesz. A jövedelmek alakulását szabályozó adóztatási rendszer fontos elve, hogy biztosítsa az anyagi érdekeltséget, a munkakedvet, és a jó értelemben vett vállalkozó kedvet. Helyesnek tartjuk a személyi jövedelmek differenciálódását, de azt — szocialista társadalmi rendszerünk követelményeinek megfelelően — korlátok között fogjuk tartani. Ebből természetesen következik az is, hogy az átlagosnál nagyobb jövedelemmel rendelkezőknek nagyobb mértékben kell hozzájárulniuk a közös terhek viseléséhez is. A kiskereskedelmi áruforgalom az első öt hónapban összehasonlítható árszinten kb. 8—9 százalékkal volt magasabb a tavalyinál. Kereskedelmünk jól felkészült a gazdaságirányítás ilj rendszerének bevezetésére. A lakosság élelmiszerellátása kielégítő volt, amit elősegített a mezőgazdasági felhozatal megélénkülése. Sajnos a rendkívüli időjárást megérzi a kertészeti termesztés és ezért a zöldség és gyümölcs piaci ára az előző évieknél magasabb szinten alakuL Tudnunk kell azt is, hogy a reform számos alapvető intézkedése csak hosszabb távon hozhatja meg eredményeit A közvetett szabályozók teljes, a gazdasági folyamaton végig gyűrűződő hatása esetleg csak évek múlva mérhető. Emellett az embereknek is — vezetőknek és nem vezetőknek egyaránt — hozzá kell szokniok az új mechanizmushoz, az új gondolkodásmódhoz. Ez kétségtelenül időt és fáradságot igényel. A jogokból és kötelességekből adódó felelősségvállalás épp oly fontos gazdaságpolitikánk realizálásához, az új gazdasági mechanizmus sikerességéhez, akár a gazdasági reform kidolgozása volt. A hozzáértéssel és a kötelezettséggel párosult gazdasági kockázatvállalás; a becsületes munka, az átlagon felüli teljesítmény tisztelete; a kötelességek teljesítése valamennyi állampolgár részéről; mindannyiunk élő felelőssége — mindez együttesen adhat csak biztosítékot közelebbi és távolabbi társadalmi céljaink eléréséhez. A forradalmi munkás-paraszt kormány nevében kérem a tisztelt országgyűlést, hogy az 1967. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot fogadja el. Vályi Péter nagy tapssal fogadott beszéde után szünet következett. A szünet után Vass Istvánná, az országgyűlés alelnöke látta el az elnöki teendőket, majd megkezdődött a vita.
