Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-12 / 162. szám
VILÁG PROLETÁRJALEGYÉSÖLJETEK! XXV. ÉVFOLYAM, 162. SZÁM ÁRA: 70 FILLÉR 1968. JÜLIUS 12, PÉNTEK A LAP TARTALMÁBÓL: Apró Antal beszéde a Parlamenti ben. (3. oldal) Szviridov Ivánné szabolcsi képviselő felszólalása (3. oldal) Miért szerepelt gyengén a Nyíregyházi Spartacus? (4. oldal) Javul a halellátás. (5. oldal) A Legfelsőbb Bíróság is halálra ítélte Burait. (6. oldal) Megkezdte tanácskozását az országgyűlés Csütörtökön délelőtt 11 órakor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, továbbá Apró Antal, Kállai Gyula, Nyers Rezső és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az ülést Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke nyitotta frieg. Bejelentette, hogy az országos választási elnökség benyújtotta hozzá az időközi országgyűlési választásokról szóló jelentést. A jelentést dr. Pesta László jegyző ismertette. Kállai Gyula bejelentette, hogy Vályi Péter pénzügyminiszter benyújtotta hozzá az 1967. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot, Péter János külügyminiszter pedig a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Nép- köztársaság között Budapesten 1968. május 16-án aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslatot. Mindkét törvényjavaslatot megkapták előzetes tárgyalásra az országgyűlés állandó bizottságai és szétosztották a képviselők között Kállai Gyula beszámolt arról is, hogy a mostani ülésszakra több képviselő interpellációt jegyzett be. Az interpellációk tárgyát dr. Pesta László jegyző ismertette. Ezt követően — Kállai Gyula indítványára — az országgyűlés a következő tárgysorozatot fogadta el: 1. - Az 1967. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 2. a külügyminiszter beszámolója a nemzetközi helyzet főbb kérdéseiről és a Magyar Népköztársaság külpolitikai tevékenységéről; 3. a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság között Budapesten 1968. május 16-án aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 4. interpellációk. Ezután napirend szerint megkezdődött az 1967. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Vályi Péter pénzügyminiszter emelkedett szólásra. VÁLYI PÉTER; Meggyorsult a termelés, nőtt o fogyasztás Tisztelt országgyűlés! Hosszú idő óta először történik, hogy az országgyűlés az előző évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést részleteiben megtárgyalja Olyan időszakban kerül erre sor, amikor népünk minden rétegét érintő, nagy jelentőségű gazdasági reformot valósítunk meg. A társadalmi szervek, a gazdasági egységek és a dolgozók tevékeny részesei az új gazdálkodási és irányítási rendszer kibontakoztatásának és a közös ügyhöz méltó módon figyelemmel kísérik működésének eredményeit. Az aktivitás már az új gazdasági mechanizmusra való felkészülés időszakában megmutatkozott. A termelés 1967-ben jelentősen nőtt, az ipari termelés 9 százalékkal, az építőipari termelés 12 százalékkal emelkedett. A mező- gazdasági termelés is némileg meghaladta a megelőző évi magas színvonalat. A nemzetközi jövedelem 1967. évi növekedése több mint 8 százalékos volt, ami az elmúlt 10—15 év átlagánál jóval nagyobb. Különösen gyorsan nőtt a beruházás, amely 19 százalékkal volt több mint az előző évben. A fogyasztás 6 százalékkal emelkedett. A belföldi felhasználás jelentős növekedését a magas behozatal is elősegítette. A termelés növekedésében nagy szerepe volt az új gazdaságirányítási rendszerre való felkészülésnek, ami az eddiginél nagyobb érdekeltséget teremtett a termelő kapacitások jobb kihasználásában. A vállalatok szabadabban feltárták belső tartalékaikat, igyekeztek fokozni nyereségüket, mivel már nem kellett tartamok attól, hogy a következő évi tervet a kedvezőbb eredmény alapján határozzák meg. Érdekek fűződtek a beruházások gyorsabb végrehajtásához és az export növeléséhez is. A reform biztonságos előkészítése szükségessé tette a készletek gyarapítását. A termelő vállalatok arra törekedtek, hogy olyan nyersanyagokat és félkész termékeket biztosítsanak maguknak, amelyek a korábbi időszakban hiánycikkek voltak. A kereskedelmi vállalatok kiegészítették és feltöltötték készleteiket, amit az irányító szervek is serkentettek. Ennek köszönhető, hogy a fogyasztói piac nyugodt és kiegyensúlyozott volt. A nemzeti jövedelem jelentős növekedése lehetővé tette a lakossági jövedelmek és az életszínvonal emelkedését; az állami akkumulációs források bővülését és az állóalapok számottevő növekedését. A kedvező hatások mellett azonban egyes, már meglevő aránytalanságok fokozódtak. Nem javult kellően a termelési struktúra, a megnövekedett import mellett elmaradt az export, a társadalmi felhalmozás hányadának emelkedésével egyidejűleg néhány fontos létesítmény üzembe helyezése elhúzódott, nőtt a befejezetlen beruházások állománya. Az előzőekben vázolt gazdasági helyzetet tükrözi az állami költségvetés 1967. évi végrehajtása. Az államháztartás bevételei jelentős mértékben meghaladták az előző évi bevételeket és az előirányzott összeget is. A költségvetési bevételek növekedésének fő forrása a múlt évben is a vállalati nyereségek emelkedése volt. Az állami vállalatok y5 inuuaiu iu- rintot fizettek be a költség- vetésbe, ami az összbevételek 87 százalékát tette ki. A vállalatok nyereségbefizetése 44,6 milliárd forint volt, ez kereken 18 százalékkal több annál, mint amit a költségvetés összeállításánál számításba vettünk. A nyereség többlete elsősorban a termelés nagyobb növekedésének következménye. A vállalatoknál nőtt a nyereségrészesedés. Tovább csökkent a nyereségrészesedésre nem jogosult és emelkedett az egyhavi béreknek megfelelő — tehát maximális — részesedést fizető vállalatok száma. A kifizethető maximumot meghaladó nyereségrészesedést ért el az ipar- vállalatok egynegyede és a mezőgazdasági üzemeknek csaknem egy harmad a; ezek a vállalatok 1968-ra tartalékot képezhettek. A költségvetés kiadásai 3 százalékkal voltak magasabbak az előirányzottnál. A kiadások növekedésének kétharmad részét a beruházásokra fordítottuk. A beruházási volumen 1967-ben erőteljesen nőtt és csaknem 57 milliárd forintot ért el. Ebből a költségvetésben 23 milliárd forintot számoltunk el, 13 milliárd forintot pedig a vállalatok amortizációs befizetéséből fedeztünk. Központi pénzforrásból tehát összesen 36 milliárd forint beruházás valósult meg, ami 11 százalékkal magasabb az előző évinél. A vállalatok és szövetkezetek saját forrásokból történő beruházásai 21 milliárd forintot tettek ki. Ezenbelül a vállalati saját alapokból megvalósított beruházások különösen gyorsan, mintegy 22 százalékkal nőttek az előző évihez képest. A vállalatok támogatására 34,5 milliárd forintot fordítottunk. A tanácsok költségvetése a végrehajtás során 3 milliárd forinttal, kereken 15 százalékkal bővült. Ennek nagyobb részét a tanácsi beruházási tevékenységhez adott állami támogatás tette lehetővé, emellett több mint 1 milliárd forinttal nőttek a bevételek is. Előnyösnek mutatkozó, kedvezően fogadott új vonása volt a gazdálkodásnak, hogy a központi és tanácsi szervek év végi pénz- maradványát, amely összesen mintegy 1,8 milliárd forintot tett ki, már nem vontuk • el. így lehetővé vált, hogy elkerüljük a felesleges év végi költekezést. A reform tapasztalatai Napjaink sokat vitatott kérdése, hogyan működik a gazdaságirányítás új rendje? A gazdasági reform tapasztalatairól mindent átfogó, végleges következtetést levonni ma még korai lenne. A reform új szemléletmódot formál, amely természetesen csak lassan jut kifejezésre. Az eltelt, viszonylag rövid idő alatt nem következhetett be teljes fordult a gazdasági hatékonyság terén, s az új mechanizmus végső sikere csak hosszabb folyamatok eredményeként mutatkozhat majd meg. Most tehát még csak arra van mód, hogy a rendelkezésre álló adatokból és tényekből a kialakulóban levő tendenciákra következtessünk és azokat vessük egybe az új gazdaságirányítási rendszertől várt hatásokkal. Mindenekelőtt röviden szeretnék szólni az állami költségvetés poziciójáról. A költségvetési gazdálkodásra 1968. első hónapjaiban a reform indulásával együtt járó számos átmeneti körülmény hatott. Minden év első hónapjaira áthúzódik az előző évi gazdálkodás pénzügyi elszámolása, amely ebben az évben a szokásosnál is több gondot okozott. Az új közgazda- sági szabályozók és konstrukciók csak fokozatosan érvényesülnek és fejtik ki hatásukat az állami jövedelmek képződésére és felhasználására. A vállalatok — különböző címeken összesen — az első öt hónapban az éves előirányzatnak csaknem 40 százalékát fizették be a költségvetésbe. Az év eleji nyereségadó bevallásnál a vállalatok még kevesebb nyereséget feltételeztek, s az első hónapokban a költségvetést megillető adónál kevesebbet fizettek be a központi pénzalapba. Ez csak időbeli elodázása volt a kötelezettségek teljesítésének, de így a vállalatok átmeneti pénzforrásokhoz jutottak az államháztartás terhére, s ez nehezítette a folyamatos költségvetési gazdálkodást és ezért áthidaló bankhitel igénybevételére került sor. E probléma kiküszöbölésére az I. negyedévet követően olyan rendszert vezettünk be, amely érdekelté teszi a vállalatokat abban, hogy az állami költségvetéssel szembeni nyereségadókötelezettségük minél nagyobb részét folyamatosan teljesítsék. Utólagos elszámolás alapján pedig adópótlékot fizettetünk azokkal a vállalatokkal, amelyek a realizált nyereség adójának 80 százalékánál kisebb hányadot fizettek be. Ettől az intézkedéstől azt várjuk, hogy a vállalatok az eddigieknél pontosabban mérik fel gazdálkodásuk eredményeit és rendszeresen teljesítik költségvetési befizetési kötelezettségeiket. Számításaink szerint ez év hátralevő részében a nyereségek előreláthatólag mintegy 1—2 milliárd forinttal meghaladják majd az előirányzott összeget. Az 1968. év első felében a költségvetési szervek kiadásai lényegében a terveknek megfelelően alakultak. Május végéig előirányzataik mintegy 42 százalékát használták fel, ami valamivel magasabb az időarányos hányadnál A tanácsi pénzgazdálkodás az év első öt hónapjában kiegyensúlyozott volt. Bevételi forrásaikból ideiglenesen megállapított részesedésük mértéke és az eddig rendelkezésükre bocsátott állami hozzájárulás a tanácsoknak megfelelő fedezetet biztosított feladataik megoldására. ősszel jóváhagyásra a kormány elé terjesztjük azt a javaslatot, amely az ötéves terv hátralévő időszakára szabályozza, hogy a tanácsok az állami költség- vetés bevételeiből milyen mértékben részesedjenek és mennyi állami hozzájárulást kapjanak. Ezzel, illetve az 1969. évi állami költségvetés benyújtásával együtt javaslatot teszünk a tanácsi fejlesztési alapok állami támogatásának mértékére is, hogy a tanácsok helyi költségvetési és beruházási politikájának összehangolásához, az előrelátóbb terület- fejlesztési tevékenységhez szükséges pénzügyi előfeltételekkel rendelkezzenek. A beruházások alakulása Köztudott, hogy gazdasági fejlődésünk kulcsa a beruházások alakulása. Az 1968. évi költségvetés kiadásainak csaknem egynegyedét fordítjuk erre a célra. Jelenleg ez népgazdaságunknak az a területe, ahol nagyobb aránytalanságok vannak. A beruházások növekedési üteme az elmúlt években meghaladta a népgazdaság általános fejlődésének és a nemzeti jövedelem emelkedésének mértékét. A beruházási javak iránti kereslet tartósan nagyobb, mint a kínálat. A beruházási piac felkészültségeinek kialakulásában több ok játszott közre. Az elmúlt években sok nagy értékű, hosszú megvalósítási idejű beruházás kivitelezését indítottuk meg, ami erőteljesen növelte a befejezetlen állományt. Ezt mutatja, hogy az idén folyamatban lévő több mint 400 beruházás 120 milliárd forint összes pénzszükségletéből kereken 70 milliárd forintot a következő években kell biztosítani. A beruházási javakat előállító ágazatok termelése jelentősen nőtt, valamint, hogy a gépimport és az építőanyag-behozatal nagymértékben emelkedett. A szocialista viszonylatokban az előző években kialakult aktivum is jó lehetőséget teremtett a gépimport erőteljes fokozására. Ugyanakkor a vállalatok előtt már tavaly ismert volt, hogy amelyik beruházás készültségi foka 1967. december 31-én eléri legalább az előirányzat egyötödét, annak finanszírozásában a költségvetés további — előre meghatározott — részt vállal. Sőt, amelyik beruházás megvalósítása eléri az összérték négyötödét, azt költségvetési juttatásból fejezik be. Ez is jelentős ösztönzést adott, arra, hogy a vállalatok gyorsítsák beruházási tevékenységüket Mindezek hatására 1967-ben igen magas beruházási színvonal alakult ki. Tovább emelkedett a megkezdett, de be nem fejezett beruházások aránya. A beruházások gyors növekedése nem eredményezett kielégítő változást a termelés hatékonyságában, a fejlődéssel nem volt arányos az. exportképesség javulása, s a magasabb beruházási színvonal erőteljes import- növekedést követelt meg. E két utóbbi tényező fizetési mérlegünk alakulását is befolyásolta. Mindezek mellett nem volt kielégítő a döntések előkészítése. Megfelelően kidolgozott fejlesztési koncepciók hiányában a javasolt beruházásokat a perspektívák szempontjából nehezen lehetett elbírálni. A javaslatok általában nem tartalmaztak alternatívákat, s ezért a központi szervek a kívánatosnál és lehetségesnél szűkebb áttekintés alapján voltak kénytelenek dönteni. Az ez évi tapasztalatok is arra mutatnak, hogy az 1968. évi tervben szereplő 57 milliárd forint beruházási előirányzat is jelentősen túlteljesül. 1968. első öt hónapjában már mintegy 6—3 százalékkal magasabb volt az építési beruházások volumene a tavalyi és megfelelő időszakánál. Az előrelátható beruházási túlteljesítés okai között első helyen szerepel, hogy a beruházási célokra rendelkezésre álló fizetőképes vásárlóerő magasabb annál, mint amivel számoltunk. A vártnál nagyobb vállalati és tanácsi alapok képződtek. A jelenlegi túlságosan felfokozott beruházási tevékenységnek máris van egy kézzel fogható negatív hatása. Míg a fogyasztási cikkek piacán általában egyensúly, helyenként enyhe túlkínálat van, a beruházási javaknál, főként építőanyagoknál, hengerelt acélnál, fánál, építési munkáknál, importgépeknél a kereslet jelentősen meghaladja a kínálatot Ennek egyenes következménye az, hogy a beruházási javaknál az utóbbi hónapokban nem elhanyagolható áremelkedés figyelhető meg. (Folytatás a 2. oldalon;
