Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-11 / 161. szám

*. ©Mal

KELET-MAGYARORSZAG

IOC8. július li:

Kiipelitikai összefoglaló

(lit \z FKP Központi Bizottságának állásfoglalása a franciaországi eseményekről

íBi Sikerrel zárultak a szovjet—EAK tárgyalások

Waldeck Rochet, az FKP főtitkára a párt Központi Bizottságának Nanterreben tartott ülésén magyarázatot adott arra a „brutális paradoxonra”, hogy a francia kétkezi és értelmiségi dolgozók roppant méretű és jelentőségű megmozdulásai után erős jobbra tolódás jellemezte a választásokat. Elmondotta, hogy a diákmegmozdulásokban jogosan elégedetlenség jutott kifejezésre, ami iránt az FKP megértést és szolidaritást tanúsított, azonban ezt az elégedetlenséget kezdettől fogva kihasználták a felelőtlen és zavaros elemek irányítása alatt álló „balos” csoportok. Ez utóbbiak végeredményben a kormány kezére játszottak, mert elősegítették „az erőszak eszkalációját, vagyis oda hatottak, hogy a gaulleisták üzembe helyezhessék megfélemlítő gépezetüket. Egyebek között Waldeck Rochet- nak ezt a megállapítását maguk a választási eredmények, a gaulleista előretörés támasztja alá, amelyben döntő szerepe volt a polgárháborútól való félelemnek. A tömegeknek éppen ezt az érzését használ+a ki a gaulleista propaganda.

Az FKP a májusi megmozdulások idején a következő dilemma előtt állott: vagy igyekszik a sztrájkkal kiharcolni a dolgozók leglényegesebb követeléseinek teljesítését, politikai síkon pedig a törvényesség keretében a szükséges demokratikus változásokat, vagy pedig erőpróbára viszi a dolgot a hatalom erőszakos megszerzése céljából. Az FKP az előbbi utat választotta, mert a második út — mint Waldeck Rochet megfogalmazta — „a dolgozók mészárszékre vezetését” jelenthette volna.

A nanterrei KB-ülés a párt feladatait így csoportosította: 1. A dolgozók májusi vívmányainak megőrzése. 2. A fiatalok reális követéseinek támogatása, 3. A demokratikus szaoadság- jogok védelme; 4. Dinamikusabb ideológiai munka a pártban; 5. A diákság, az értelmiség és a munkásság szilárd szövetségének kimunkálása.

Ez új feladatok megvalósításához jó kiinduló alap, hogy a sztrájkharcokban, amelyek során igen fontos munkáskövetelések megvalósítását vívták ki, tovább növekedett az FKP és a baloldali szakszervezeti szövetség a CGT iránti bizalom. Május 13-a óta 23 ezren, az év eleje óta 48 ezren kérték felvételüket az FKP-ba. A CGT-hez 400 ezer új tag csatlakozott.

Nasszer elnök már megérkezett Jugoszláviába, s várható, hogy rövidesen — talán már a szerda késő esti órákban — mind Moszkvában, mind Kairóban nyilvánosságra hozzák a szovjet— EAK tárgyalásokról szóló közös közleményt. A Nasz- szert szovjetunióbeli útjára elkísérő arab tudósitók arról számolnak be, hogy a moszkvai megbeszélések sikerrel jártak. A tárgyalások középpontjában az izraeli agresszió következményeinek felszámolása állt. Ellentétben egyes nyugati hírügynökségi jelentésekkel, az arab újságírók egybehangzóan megállapítják: Moszkva nem gyakorolt Kairóra semmiféle nyomást, a megadással egyértelmű békekötés érdekében. A szovjetek békét akarnak — írja a Journal d’Egypte — s Nasz- szer is, az arabok is ezt akarják, de sem a szovjetek, sem az arabok nem akarnak olyan békét, amely fegyver- letétel lenne az agresszor előtt.

Az afro-ázsiai szolidaritási szervezet újabb kampányt indít a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front antiimpe- rialista harcának támogatására. Július 20-án a főtitkárság Kairóban szolidaritási tömeggyűlést rendez. Ekkor kezdik meg az aláírásgyűjtést a VDK elleni légitámadások azonnali megszüntetését követelő petícióra. Szeptember első hetében Kairóban rendkívüli szolidaritási értekezletet tartanak.

De Gaulle francia elnök szerdán délután az Elysée- palotában fogadta Couve de Murville-t és közölte vele, hogy miniszterelnökké nevezte ki. Az AFP jelentése szerint az új miniszterelnök megkezdte tanácskozásait kormányának összeállításáról és pénteken jelenti be a kormánylistát. Az új kormány első ülésére szombaton reggel kerül sor.

Július 9-én, kedden a késő esti órákban befejezte kétnapos tanácskozását a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának plénuma. Az ülés szervezeti kérdésekben az alábbi határozatokat hozta:

— Edward Ochabot, egészségi állapotára való tekintettel, saját kérésére felmentette politikai bizottsági tagsága alól, Wladyslaw Wichat nyugdíjazására tekintettel, saját kérésére felmentette a Központi Bizottság titkári tisztsége alól, A Politikai Bizottság tagjává választotta Boleslaw Jaszczukot, a Központi Bizottság titkárát és a Politikai Bizottság póttagjává, a Központi Bizottság titkárává választotta Mie- czyslaw Móczárt

Amerika választ

Az USA alkotmánya szerint négy évenként választják meg az elnököt, aki állam- és kormányfő egy személyben, ha‘alma tehát óriási. A választás mechanizmusa összehasonlíthatatlanul bonyolultabb, mint bárhol másutt a világon. Első számú jellemzője a közvetettség. Ez annyit jelent, hogy a szavazók nem közvetlenül választják meg az elnököt, hanem voksaik nyomán úgynevezett elektorok ülnek össze és ők döntik el, ki ül a washingtoni Fehér Házban, a mindenkori elnök rezidenciájában, az elkövetkező négy esztendőben.

A menetrend

A hosszadalmas menetrend nagy vonalakban a következő:

Először egyes államok — mint ismeretes, az USA 50 tagállam szövetségi rendszere — úgynevezett előválasztásaira kerül sor. Néhány államban ilyenkor az történik, hogy a szavazók mintegy megszabják, kötelezővé teszik az elektoroknak, kit kell támogatniok a párt elnökjelöltségéért folyó harcban. Ez azonban csak néhány államban történik így. Másutt az előválasztások jelentősége kimerül abban, hogy a jelölt megjelenik a nyilvánosság előtt, hallat magáról, tehát szavazatokat szerezhet a későbbi összecsapásra — Indianaban ésNeb- raskában például ez a helyzet

Miami Beach és Chicago

A választás „elődöntője* a két mammutpárt úgynevezett konvenciója, elnökjelöNem tér

vissza

Vietnamba

Lennart Stromberghof

1965-ben emigrált Svédországból az Egyesült Államokba. Katonai szolgálata alatt Vietnamba küldték. Első szabadsága alkalmával visszatért Svédországba és kijelentette, hogy nem hajlandó többé Vietnamban harcolni. A képen: Lennart Stromberghof édesapjával és testvéreivel.

(Telefoto — A P—CP)

lő kongresszusa. Idén a köztársaság pártéra augusztus

5-én a floridai Miami Beach nevű világhírű fürdőhelyen, a demokrata pártéra pedig augusztus 26-án Chicagóban kerül sor. Augusztus 27-én már tudni fogja Amerika és a világ, ki az a két jelölt, akik közül november 5-én megválasztják az Egyesült Államok el- .n°^éí- ,A szisztéma bonyolultságára jellemző, hogy mindkét párt konvenciójára a delegátusok több mint ötven százaléka olyan államokból érkezik, amelyekben egyáltalán nem került sor előválasztásokra.

,„Ezek a legkülönbözőbb — államonként ugyancsak vál- ,tOZ módon derülnek ide és kijelölésükben nem egyszer sokkal nagyobb szerep jut bizonyos kulisszák mögötti machinációknak, mint a választók akaratának.

így vált lehetségessé, hogy nemrég még úgy tűnt: novemberben éppen a két legnépszerűtlenebb jelölt, Johnson és Nixon mérkőzik meg az elnökségért. Azóta azonban drámai fordulatok sora következett be.

Golyó, mint politikai eszköz

Az első: a New Hampshire-! első előválasztáson, március 12-én, Eugene McCarthy minnesotai szenátor, aki a nagypolitikában szinte teljesen ismeretlen volt, mögötte nem álltak dollármilliók, a hivatalban lévő elnöknél több szavazatot szerzett — „csak” azzal, hogy a vietnami békét írta fel lobogójára. A hivatalban lévő elnök a hagyomá- nyok szerint csaknem légy őzhetetlennek számit. Egyrészt az állandó „ingyennyilvánosság" miatt és még inkább azért, mert elnöksége esztendeiben megszerzi bizonyos korlátlan hatalmú tőkés csoportok támogatását.

A New Hampshire-! eredmény láttán Robert Kennedy szenátor felismerte, hogy — elsősorban a Vietnammal kapcsolatos csömör miatt — az elnök ezúttal legyőzhető. Bejelentette hát indulását a választásokon. Meggyilkolt, bátyja emléke és számos más tényező miatt a fiatal New York-i szenátor személyében olyan ellenfél lépett a porondra, akinek komoly esélyei voltak a győzelemre. Johnson nem akarta kockáztatni a látványos kudarcot, — inkább visszalépett.

Robert Kennedy június

4-én megnyerte a lélektanilag kulcsfontosságú kaliforniai előválasztást. Mikor bejelentette diadalát, lelő.ték. Újra bebizonyosodot:, Hogy az USA-ban a golyó is a politikai küzdelem „bevett’’ eszköze.

Kennedy kihullása a közben ugyancsak benevezett Humphrey alelnök esélyeit növeli. A republikánusoknál kora nyárig Nixon volt alelnök szerepelt egyetlen jelöltként, azóta Nelson Rockefeller, New York állam kormányzója és a földkerekség egyik leggadagabb embere is „bedobta a kalapját”.

Dr. Gallup számai

A november 5-én sorompóba lépő két jelölt közül az egyik, a demokrata párt színeiben, — minden valószínűség szerint — Humphrey lesz és a szavazóknak mérlegelniök kell majd a volt minnesotai szenátor liberális múltja és a Johnson- poli'ikát támogató jelene között. A republikánusoknál a szavazók inkább Rockefellerrel rokonszenveznek, de az amerikai szisztéma nemcsak lehetővé, de valószínűvé is teszi, hogy a pártgépezet mégis Richard Nixont indítja novemberben.

A választók inkább személyekre, mint pártokra szavaznak, ami annál érthetőbb, mivel a két mammutpárt platformja között nincs lényeges különbség. Jó példa erre a legutóbbi GalJup- közvéleménykutatás. Eszerint ha a republikánusok Rockefellert jelölnék, a demokrata párti szavazók 23 százaléka mellette döntene novemberben. Pillanatnyilag a választók 43 százaléka demokrata pártinak, 30 százaléka függetlennek (!) és 27 százaléka republikánusnak vallja magát. Egy Humprey —Nixon párviadal esetén — folytatódik dr. Gaullup legutóbbi felmérése — az alelnök a voksok 42, a volt alelnök pedig 36 százalékét szerezné meg. Ha Rockefeller lenne Humprey ellenfele, az alelnök csak 39, a New York-i kormányzó pedig 36 százalékot mondhatna magáénak. A többi választó részben még „határozatlan”, részben — különösen Délen — a demokraták fajüldöző renegátjára, a „harmadik erőként” induló Wallacera adná szavazatát.

Az eredmény azonban csak részben függ a szavazóktól. A többi, a bonyolult szisztémából következően pártgépezeti döntés, pénz, sőt — mint a második Ken- nedy-tragédia tanúsítja — jól irányzott fegyverek dolga.

Harmat Endre

Fordította: Szilágyi Szabóic*

44,

— Adja kölcsön egy percre a kincstárkulcsot.

Helski szó nélkül átadta az elnöknek a hosszú, lapos kulcsot. Chudzinski fogta a táskát, és az ajtónál állva mondta:

— Kérem, uraim térjenek vissza munkájukhoz. A százados által mondottak értelmében várom a beszélgetést valamelyikőjükkel a megadott időpont előtt. A rendelkezésükre állok. Háromig itt, később pedig otthon. Az érdekelt bármikor jelentkezhet.

Fejével biccentett és elhagyta az irodát. A mögötte lépkedő banktisztviselői;1 látták, amint kezében a sárga táskával Lisak igazgató és Jarosz főpénztáros társaságában lement az alagsorba.

Az idő alatt, amíg a főigazgató' 'igyekezett elhelyezi!; saját páncélkasszájában a táskát, bankban különös eset történt. A két tiszt épp a portánál járt Véletlenül

pontosan a bankműveleti

terem lépcsőjénél állt a köny- velőség egyik dolgozója. Wladyslaw Górecki. Egy pillanatra felemelte a kezét és végigsimított a haján.

Hirtelen az egyik ablaknál botrány tört ki. Valamelyik ügyfél emelt hangon veszekedni kezdett egy tisztviselőre. A mögötte álló, sorukra várakozó kliensek azonnal bekapcsolódtak a teljesen ártatlan hivatalnok és a vérmes úriember között zajló vitába. A tisztviselő vér- mérséklete sem volt hidegebb, ugyanis néhány, igen hangos szó kíséretében kabáthajtókán ragadta ellenfelét és „ki innen csirkefogó!” felkiáltással igyekezett kihajítani a sorból. A botrány egyre nőtt, A két rendbontó szitkozódott. Franciszek a ruhatárból igyekezett beavatkozni. Fentről leszaladt az őr is. A bank összes tisztviselője és jelenlévő ügyfele abbahagyta tevékenységét, vagy bámulta a veszeke- dőket, illetve néhányan igyekeztek szétválasztani őket

Ezalatt Wladyslaw Górecki, akire most senki sem figyelt, bevezette a rendőrtiszteket a nagyterembe, oda, ahonnan az alagsorba vezet a lépcső. Alaposan körülnézett, és a lépcsőtől eltávolodva kezével jelt adott. Jarkowski százados és Widera főhadnagy gyorsan leszaladtak és bementek abba a helyiségbe, ahol a jégszekrény és az öreg, régóta nem használt bútorok voltak.

Widera főhadnagy lassan bezárta maga mögött az ajtót. Felgyújtotta a villanyt. A tisztek szétnéztek a lomtárban. A százados megjegyezte:

— Legjobb lesz ott elhelyezkednünk, ahol az az általunk már ismert bútordarab, Kazimierz Cokól íróasztala áll. Egyébként el is lehet rejtőzni mögötte. Oltsd el a villanyt és gyújtsd fel a zseblámpát.

— Menj előre. Mindjárt jövök. El kell előbb látni

magunkat.

Kinyitotta a Jégszekrényt és elővett «man néhány

üveg szódavizet, majd leoltotta a villanyt és zseblámpája fényénél bement a lomtár sarkába. A tisztek itt kényelmesen felállítottak két régi fotelt és maguk elé toltak két szekrényt. így még akkor sem vehette észre őket a belépő, ha felgyújtotta a villanyt.

— Nem jön ide senki. Legfeljebb vízért szaladnak le, kinyitják a jégszekrényt, majd elmennek. — Jegyezte meg a főhadnagy.

— Nem számít, meg kell tartanunk az összes elővigyázatossági szabályt.

—Ne félj! Ez a botrány tökéletes volt. A teremben senki sem látott minket. Amazok pedig még Chudzinski irodájában üldögéltek. Kár, hogy nem hoztam kártyát. Játszhattunk volna. Különben kiváncsi vagyok, ráharap-e a horogra a halacska. Jó kis vicc lesz, ha nem hagyja magát kicselezni az illető.

— A vicc ki van zárva, ígéretem szerint holnap a főigazgató szobájában tartóztatom le és én magam teszem rá a bilincseket.

— Na, na! Nekem nem kell huncutkodnod. Bevallom, az elgondolás elsőrendű. Szellemesen kitaláltad. És micsoda szózatot mondtál ott fent: magam is elhittem volna, hogy a táskában nem régi újságok, hanem a nyomozás

csodálatos anyaga van. Csak vajon ez a pacák is elhiszi ezt?

— Ahogy neki jólesik. Vagy tetten érjük, vagy vall Chud- zinskinek. Egyébként ez utóbbi lenne számára a legjobb, ugyanis ellenkező esetben holnap 11 óra 1 perckor le fogom tartóztatni őt

— Minek az az egy perc?

— Ugyanis 11-ig adtam számára határidőt.

— De kit tartóztatsz le?

— Már megmondtam neked. A betörőt. Az egyiket azok közül, akik ma a főigazgatónál voltak.

— Most már megmondhatod a nevét is. Különben még azt kell hinnem, hogy blöffölsz.

— A nevét nem mondom meg. De régi barátságunkra való tekintettel adok neked egy másfajta ismertető jelet.

A százados egy papírlapot és egy golyóstollat vett elő zsebéből. Lámpáját felvillantotta és feljegyzett valamit. Majd kinyitotta az egyik fiókot abban a hatalmas íróasztalban, amely egyedül emlékeztetett az egykori személy- ügyes „dicső” tevékenységére és beletette a papírlapot

— Eldugtam ezt a papírt, amelyre felírtam a rabló nevét Ha korábban letartóztatjuk a jómadarat, megnézheted, hogy ugyanaz a személy-e, vagy sem. Ha csak

holnap Chudzinski irodájában tesszük meg, a papírra úgy sem lesz szükség. Nem fogod hamarabb megtudni... Most talán alszom egy kicsit. Rósz- szül aludtam az éjszaka.

— Jól van. Szundits, csak ne horkolj. Én őrködöm.

Órák teltek el. Kettőkor kitárult a raktár ajtaja. Egy alak állt ott és csendes hangon kérdezte:

— Uraim! Itt vannak?

— Itt vagyunk, jöjjön csak, főigazgató úr. — Widera főhadnagy felgyújtotta zseblámpáját.

— Nem látta meg senki? — kérdezte a százados, miután Chudzinski elhelyezkedett a harmadik fotelban.

— Nem. Utasítottam a hivatalnokokat, hozzanak fel nekem számos aktát az irattárból. Mérgelődtem rájuk, hogy nem azokat hozták, amikre szükségem volt. Magam, vagy a titkárnőimmel együtt ötször is lejöttem az irattárba. A bankban elterjedt, hogy „a főigazgató úr ma mérges” és senki sem mert az utamba kerülni. így végül ki-be járkálva az épületből és le fel sétálva az alagsorból, sikerült észrevétlenül lejutnom ide. Ezt megelőzően azonban közöltem Lisak igazgatóval, hogy távozom és ma már nem jövök vissza a bankba.

ÍFoly tatjuk)

Jerzy Etügey bűnügyi regénye