Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-07 / 158. szám

* oldal KELET-SÍASTARÖRSZÁG ÍM8. mm f. — Mj lenne, ha mi is kiárusítást rendeznénk?... Máté György; Kollektíva A Nagy Ember Öccse (to­vábbiakban Nöccs), sajnos, nem volt normális. Már az feltűnő volt, hogy munkába lépésének első napjától szerényen viselke­dett. Később visszautasította a prémiumot azzal, hogy még nem szolgált rá. Ezután megmutatta a népi ellen­őröknek. milyen jó állapot­ban lévő kazánt selejteztek ki abból a célból, hogy azt az igazgató családi házának központi fűtéséhez használ­hassa fel. A helyzet elmér­gesedett, amikor eltűnt egy palack ragasztó. Kiderült, Nöccs itta meg abban a hi- szemben, hogy reprezentációs furmint. Fokozódó gyűlölettel fi­gyelték az emberek e pro­tekciós minden mozdulatát. Bonkáló anyagkönyvelő, az ifjú közvetlen fölöttese, a maga közvetlen modorában egyszerűen „totál hülyének’’ szokta nevezni. Zsorzson, a bizalmi ezt mondogatta, va­lahányszor az ifjú szóba ke­rült: „Szörnyű, hogy a mi rendszerünkben is létezhet még effajta protekció.” Plum, az irodai beosztásban mű­ködő hivatalsegéd, aki két és fél éve tagjelölt, ilyenkor ezt válaszolta Zsorzsonnak: — De éppen ez bizonyítja a szocializmus erejét. Ránk tukmálják eme szörnyeteget. Köztünk él, rombol, de élen­járó rendszerünk épületét ő sem tudja összedönteni. Egy burzsoá vezetés alatt álló gyár nem bírna el ilyen ka­liberű embert fontos beosz­tásban. Történt pedig egy szép na­pon, hogy Nöccs a létfon­tosságú anyagkartonokat es­te a. fűtőtestre helyezte el. Hajnalban próbafűtés volt, aminek következtében eme nagy jelentőségű és pótolha­tatlan iratok porrá égtek. El­hamvadt ezen felül a köny­velési osztály. Kiszikkadt a főkönyvelő akváriuma, el­pusztult benne tizenhat tár­sadalmi tulajdont képező díszhal. Elolvadtak a fűtő­testek, az éjjeli őr ideg­összeroppanást kapott. Nagy volt az anyagi kár, de az erkölcsi még súlyosabb. Az üszkös romok azonnali meg­torlásért üvöltöttek az égre. Még nyaldosták a lángok az udvaron szép számmal tárolt benzines palackok fe­nekét, amikor Bonkáló, a könyvelő kormosán, füstösen Szolnoki főkönyvelő elé per­dült: — Hát ha most sem In­tézkednek... Követelem, hogy azonnal, Bátyra való tekin­tet nélkül tegyék ki a szű­rét ennek a gyagyának! Szolnoki féltve növesztett 1884 július 7-én született Lk>n Feuehtwanger, a nagy német író. Beküldendő sorrendben: Vízsz. 1., függ. l., a. és 33. VÍZSZINTES: 1. Kiről irta két nagy életrajzi regényét. (Folyt. függ. 1.) 13. Színművészünk (Gábor). 14. Bebo­csátást kér. 15. Kardjaival átfog. 16. Portéka. 18. Fordított város­rész rövidítve. 20. Két azonos darab. 22. „Hangtalanul” siet! 23. A juh hímje. 25. Heveny gyulla­dás. 27. Paripa. 26. Pártfogó. 29. Sprőd. 31. Labdarúgónk. 34. „Ékes" uralkodói fejdísz. 36. Ga­bonafajta névelővel. 37. NCP. 39. Házasságkötés résztvevői. 40. Nya- kaző. 41. Mellébeszél. 43. Hajdú megyei község. 44. Király fran­ciául. 45. Műanyag gumi. 47. Biz­tosítékul szolgáló fogoly (utolsó kocka kétjegyű mássalhangzó). 48. Puha fém. 49. Márkás szőnyeg. 51. Építőanyag. 52. A Naprendszer keletkezésére vonatkozó elmélet felállítója. 53. Felkiáltó szó és el­lentétes kötőszó. 55. Utcai eláru­sítóhely. 57. Adnak neki. 59. Más házában lakik. 61. A gyermekbé­nulás elleni szérum felfedezője. 62. Meghűlt. 64. Vissza: Német mérnök, a gázmotor feltalálója. 65. Ebonit egyik fele. 66. Ujjatlan női körgallér. 68. Fordított számnév. FÜGGŐLEGES: 1. A vízsz. 1. folyt. z. Csukott. 3. Becézett Eduárd. 4. Vissza: határ­rag. 5. HII. 6. Éra. 7. Sóvárog. 8. Védőburok. 9. Azonos mássalhang­zók. 10. Yö. 11. Láp betűi kever­ve. 12. Neves spanyol labdarúgó­csapat. 17. Szerkesztőségi dolgozó. 19. Francia tájképfestö (1796— 1875). 21. Az Író történelmi regé­nye. 23. Hasoncsűszva előre hala ■ dó. 24. Vészjelzés. 25. Albán pénz 26. Bepakol, 28. Becézett közieke dési eszköz. 30. Ez is közlekedési eszköz. 32. Magyar világmárka. 33. Az író egy másik történelmi re­génye. 35. Krómmal cserzett bor­júbőr- 37. Észak-atlanti Szövetség. 38. Folyót szegélyezi. 41. Hangszer részét. 42. Forróégövi kúszó nö­bajszát a felismerhetetlen- ségig leperzselte a tűzvész. Lihegve válaszolta: — Teljesen egyetértek! Mit bánom, ki fia-borja ez a dög. Mai hatállyal repül! Ugyanebben az időben Zsorzson, a bizalmi betop­pant. Spirának, a személyze­tisnek szobájába. Az éppen marhafaggyuval kenegette sajgó égési sebeit, amelyekre mentés közben tett szert. — Széttaposni! — csak ennyit súgott a bizalmi Spi- ra fülébe. — Nem habozok többé — ezt ígérte a személyzetis — ezzel betelt a pohár Plum, az irodai beosztásban mű­ködő hivatalsegéd, aki két és fél év óta tagjelölt, úgy került egykor a vállalathoz, hogy a felesége takarít Ká- cser igazgatónál. Most fel­használta ezt a szocialista kapcsolatot és felkereste Ká- csert: — Vesszen! — Csak ezt lihegte. — Már döntöttem, az ön beavatkozása nélkül is — mondotta nyugodtan az igaz­gató, — Bár nálam a nép szava isten szava. így is kö­szönöm. Megerősített elhatá­rozásomban, hogy rövid úton meg kell szabadulnunk eme trotiltól. Még behoz egyszer ezer tonna trotilt tízóraira, és levegőbe repít vele vala­mennyiünket. A vállalatnál nem szoká­sos a habozás, ha közérdek forog kockán. Egy épen ma­radt szobában összedugta hát a fejét Kácser igazgató, Szolnoki főkönyvelő és Spi- ra személyzetis. Egyetlen napirendi pontot kellett megtárgyalniuk: Nöccs azon­nali hatállyal való eltávolí­tását. Mire ez a csúcstalál­kozó létrejött, készen volt hozzá minden adminisztrá­ciós intézkedés is. Felmon­dólevél, a felmondási időre járó pénz, kitöltött munka­könyv, miegymás. Csak alá kellett írni. Nem volt itt semmi fe­szültség. Kácser elővette go­lyóstollát, hogy aláírjon. Egy ezerszer begyakorolt mozdu­lattal meg is tette hozzá az előkészületet — de a golyós­toll nem fogott. Rázta, pisz­kálta, mindhiába. — Külföldi, biztos — mondta a személyzetis. — Nem. magyar — szólt dühösen Kácser. — Biztosan az a gyár is tele van külön­vény. 45. Készítsd a kosarat. 46. Vissza: árueladásra szolgáló léte­sítmény. 49. Harckocsi. 50. Citál. 52. Régi vaskályha márka. 54. Napellenző. 56. Szent és sérthetet­len dolog. 57. Visszalök! 58. Te­pertő. 60. A felsőfok jele. 62. Ki­csinyítő képző. 63. GIE. 66. Pél­dául. 67- NG. A megfejtéseket legkésőbb jú ltus 15-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldő! megfejtéseket'fogadunk el, féle nagy emberek öccseivel. — Hiába, ilyenek a növe­kedés nehézségei — szólt Szolnoki, a főkönyvelő. — Biztosan a főigazgatóság le­vett szegény golyóstollgyár anyagkiutalási tervéből. Es ki tudja, jóvá hagyják-e a mi anyagigénylésünket is... — Ezek után — mondta tompán Kácser, és Nöccs felmondólevelére sandított. Mindinkább tudatossá vált benne, hogy a Báty, a Nagy Ember egy tollvonással el­veheti tőlük a jövő évi nyersanyag felét. Az ő pil­lanatnyi akarata az, amelyet a hírlapok általában „Nép- gazdasági Érdek” — címen írnak körül. — Végeredményben vélet­len is lehetett ez a tűz — mondta — megesik. A ka­zánban is lehetett hiba, azért cseréljük ki. Megesik. Kár ezért egy családapát az utcára tenni. — A fenét apa — így csat­tant fel Spira. — Talál is az ilyen süsü asszonyt magának. Ha megismerkedik egy nő­vel, akkor is a bátyja segít­ségét kéri. Szeretője se volt még talán. Ebben a pillanatban ju­tott eszébe, hogy roppant közeli nőismerősét, Nyúl Bellát, a Nagy Ember he­lyezte el annakidején az Erkölcsvédelmj Tanácshoz, adminisztrátornak. Ha a Nöccs most repülne innen, holnap menesztik a Bellust is az Erkölcsvédelemtől. Es akkor fedezheti ő a saját zsebéből, amit eddig Népi Államunk fizetett. — Végeredményben kezdő A harmincas években a legnagyobb színházi dekon­junktúra idején a jegyeket negyed — legjobb esetben féláron kínálták a színházak az embereknek. Ebben az időben történt, hogy a Fő­városi Operettszínház pénz­tárosnője így fordult Sebes­tyén Dezsőhöz, a színház akkori igazgatójához: — Van itt valaki, aki egész áron akar jegyet váltani! Kiadhatom? Június 23-i rejtvénypályázatunk megfejtése: Palota toronyban Porkoláb lakattal Vagyok most bezárva. Nyertesek: üzv. Szakady Gé- :áné nyíregyházi. Hildák László­dé buji Juhász Margit gávai. Kiss Syulánt kántorjánosi Kersánszki Jánosné és Nyéki Károly máié- | szálkái. Makray Istvánm -íyírbá- ; tori, Túri Sándor paszabi Szabó I Untainé szamosszegi és P skó Já- Tosné vásárosnaményi kedves •*e j tvény fej tőin k. A , nyercinénykönyvckc • postán eikü!-*** még ez a fiú — mondta ek­kor békülékenyen. — Nem szabad őt eleve megakadá­lyoznunk a családalapítás­ban. Mert ugye, kérem, ho­vá megy az ilyen hü... hűsé­ges munkaerő, ha mi kieb- rudaljuk. Legyünk türelme­sek, majd belejön. Szolnoki, a főkönyvelő oda sem figyelt. Azon gondolko­dott, mit fog ezek után szól­ni a Nagy Ember az előtte fekvő beadványhoz, ha ő itt kidobatja Nöccsöt. Szolnoki ugyanis különféle ügyekben feljelentette Kácser igazga­tót Nagy Embernél. Félre­érthetetlen célzásokkal adta tudtára, hogy csak Szolnoki képes helyrehozni a Kácser által okozott bajokat. „Aján­lom magamat” — ezzel fe­jezte be levelét. Remélte, hogy Nagy Ember megérti a kétértelmű mondat igazi tartalmát. Ha azonban Nöccs utcára kerülne, nem lenne semmi a dologból. — Tülajdonképpen felhá­borító, amit az elvtársak az­zal a tehetséges fiatalember­rel akarnak — szólt. — Ez a törvényes előírásokkal sem egyeztethető össze, hogy mást ne mondjak. És látták vol­na, hogyan tördelte kezét, amikor felobbant a pusztító láng. Mozdulni sem tudott, csak nézte révetegen, ho­gyan oltanak a többiek. Iga­zi. mélyen érző ember. Másnap Nöccsöt ki ne: ez- ték főkönyvelő-helyettesnek. — Hogyan lehet ez? — kérdezte Bankáié, Zsorzson és Plum. — Hiszen külön- külön mind az ellenkezőjét mondták. — Ez igaz — szólt társai nevében is Kácser igazgató —-, van ez néha így. Egyé­nileg látok valamit, de a kollektíva bölcsessége rámu­tat tévedésemre és ezzel módot ad nekem, hogy hi­bámat helyrehozzam. Énekesek meghallgatása volt a Városi Színházban. Amikor az egyik énekesnő­jelölt kijött a meghallgatási­ról, a többiek izgatottan megrohanták, hogyan sike­rült? — Nagyon jól, — mondta — de sohasem hittem volna, hogy egy színigazgató ilyen vallásos. — Miért? — kérdezték. — Mert amíg énekeltem, mindig azt mondogatta: „Te- jóisten, tejóisten”... * Csortos, ez a hatalmas mű­vész, amilyen különös em­ber volt, olyan különösen vélekedett a dohányzás ár- talmasságáról is. A Fészek klubban, mialatt súlyos lég­zési nehézségek közben szív­ta egyik cigarettát a másik után, szóltak neki, hogy kész veszedelem, amit csi­nál, — ne dohányozzon any- nyit. Ellenkezést nem törően így válaszolt: — Én nem hiszek abban, hogy a dohányzás ártalmas. Egy barátom mesélte, hogy az apja egész életében ren­geteget dohányzott — és meghalt 94 éves korában A fia soha nem dohányzott és meghalt 2 éves korában. # Sebestyén Géza egyik kol­légáját Budapestre szerződ­tették. A színész fele&ége, fiatal primadonna. Kolozs­várott maradt. Géza meg­kérdezte a színésztől: — Itthagyod egy edül ezt a ragyogóan szép. fiatal nőt? — Nézd — mondotta a színész — kétféle férfi van. Az egyik, ha megcsalja a felesége, — öngyilkos lesz. — A másik bemegy . „ ven­déglőbe és eszik egy -Vbcjf csirkét! Én az utóbbi fajtá­hoz tartozom... Rövidesen ország-világ előtt köztudomásúvá vált a színház igazgatójának, s a fiatal primadonnának s^e- -elmi kapcsolata. Sebestyén 3éza a következő táviratot menesztette a Pestor szerző- lőtt színésznek: — Rendelhet?! -int ott csirkét! KERESZTREJTVÉNY Színészek, bohémek A régi színészvilág emlékeiből Nyugalom, csak az elkopott alkatrészeket dobálják ki. — Mit csináljak ha a feleségem az összbevételt követeli

Next

/
Thumbnails
Contents