Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-07 / 158. szám

TStW. július 7. KELET-MAGYARORSZAG 7 oldal Könyvvel a nádtengerben Gondja „még“: villany, busz, friss kenyér, jó áru Messziről jöttek ide a te­lepesek. Sártenger, nádi világ volt a vidék, lépésről lépésre hó­dították el a földet a láptól. Olcsón kínálták itt a mocsárt, drágán mérték a verítéket. A turkevei, hajdúdorogi, nagyecsedi „földhöz ragadt jánosok” jöttek. Valamiféle honfoglalásra, ide az isten mezejére, az ország szélére. Neve: Ura—Börvelyi út. S a lápvilágból lassan kinőtt egy sziget. Hatvan család lakja. Tá­véiról ideszakadt emberek, akiit megszerették a csendes vidéket. Három éve kaptak villanyt, azóta nyugdíjba mentek a petróleumlámpák. Kanyó Tibor iskolaigazgató dossziéban őrzi az utolsó számlákat az iskolái lámpák­hoz vásárolt petróleumról. Valamikor helytörténeti do­kumentum lehet. Nem régen kaptunk bus2t. Vége lett a gyaloglásnak — mondja Kanyó Tibor. A Börvelyi-tanya lakói egészí­tik ki a lakonikus rövidsé- gű kijelentést: évekig ütöt­ték a vasat míg sikerült. Megunták a sok levelezést — folytatja az igazgató, s ad­tak buszt... Ez az Urától hét kilomé­terre fekvő tanya jócskán rácáfol a tanyákról általában kialakult véleményre: vil­lany, iskola, művelődési ott­hon, könyvtár. A boltban nemcsak napi szükségleti cikkek, rádió, kerékpár, mo­sógép is található. Minden megvan itt kicsiben: az örömök, a gondok. A köz­ségi tanács vb-elnökhelyette- se, aki nem más, mint Kanyó Tibor, sokszór egészen apró dolgokon érzi a közösség szolgálatát. Eltörött a beton, áteresz, hiányzik egy kútös- tcr a legelőn, >— ezt is észre kell Venni. Tizenegy éve él a tanyán. Néha azt hiszi, mindig itt élt. A Börvelyi út mindenese: nemcsak tanácstag, vb-élnök- h el vett es, a rtépfrontblzott- ság titkára is. Főképpen a tanyai emberek bizalmasa, barátja: pedig olykor fel kell lépni a rendbontókkal, a ga­rázdákkal szemben. Mint ön­kéntes rendőr többször vá­lasztott már szét dulakodó­kat a kocsma előtt, családi * S viszálykodásokhoz is hívják, tegyen igazságot. Nem min­dig egyszerű az ilyesmi. Hisz nem átutazóban van itt, ha­nem itt lakik, naponta talál, kozik az emberekkel. — Már röstellem is mon­dani, hogy a boltokba is el kell mennem, szót érteni. Mert kereskedelmi ellenőr vagyok —, úgy magyarázza mindezt, mint akinek röstell- ni valója lehet a sok funkció miatt Pedig ezek a társa­dalmi funkciók nem járnak pénzzel. Legfeljebb térdtö­réssel, mint mikor leborult a motorkerékpárról és hete­kig nyomta az ágyat. De a villany, a busz, a friss kenyér, a jó áru, az együttélés szabályainak szor­galmazása nem minden — vallja. A tanyának másra is van szüksége: kultúrára. És Kanyó Tibor, a művelődé­si otthon igazgatója és könyvtáros, írókat, költőket hivott meg a börvelyi embe­rek házába, író-olvasó ta­lálkozóra. Nemcsak az olva­sásra „kapatta” rá az embe­reket. hanem saját könyvtá­rat Is meghonosított min­den családban Egyetlen em­bernek — érdemes megje­gyezni a nevét —, Bujáki Gyulának volt csak saját könyve, néhány példány, sző­lészet, borászat, méhészet. Ki is adott volna olyan „ha- szontalanságra” pénzt, mint a könyv. Kanyó Tibor akár egy mozgó könyvesbolt, mindennapos a tanyai há­zaknál. Az elmúlt évben a megyében dolgozó társadalmi könyvbizományosok között ő adta el a legtöbb könyvet. Hatvan családnak tízezer fo­rinton felül, sótma már 11 — 12 ezer forint értékű könyvet vásárolnak egy év alatt a börvelyi úton. Majdnem két­száz forint ez egv évben csa. ládonként Megirigyelhetnék bármelyik városunkban. Kanyó Tibor szobájában egy-két oklevél szerénykedik a nem mindennapi népmű­velésről. ö könyvekkel, filmekkel, tv-vel, rádióval vág utat az egykori sásten­gerben, ahol a telepesek év­tizedekkel ezelőtt életet te­remtettek. A tervezők aszta­lán már készülnek az öntöző­telep tervei, néhány év múl­va ismét változik a táj, ön­tözőcsatornák hálózzák be a Börvelyi utat. Az ember győ­zelme a lápon új állomásá­hoz érkezik. De az ember küzdelme ön. maga régi énjével még to­vább fog tartani. Kanyó Ti­bor még sokáig nem pihen­het. De az önként vállalt, sok örömet adó kötelezettség új segítőtársakat, a terhek megosztását kívánná. így lenne ez emberséges. Páll Géza. Bulat Okudzsava: Szülővárosom alszik... Szülővárosom alszik. Hogy ne fussak oda! Voltam kalandor kölyke és voltam orvosa, bakája, egy merő vér* náelósa, csupa düh... Nagyonis tág szemekkel bámult a gyönyörű. Nagyonis vonakodva nyújtotta a kezét, velem felezte gondját) másokkal örömét. Megnézem azt magamnak, ha egyszer meghalok, rezzentené-e sóhaj a sükét ablakot? Dörgölné-e zavartan, ha a kapun kilép, női közül csak egy is értem kisírt szemét ?... Mind tisztább SZeíéieffi füt és ínind tisztább harag, fnely kohók szerelmemtől bálvány-képet farag. Nincs híja vagyonomhak, pofa be, szánalom: zsebemben cigaretta, gitár a vállamon. (Orbán Ottó fordítása) Szabó Pál: A TEJ Legfőbb vágya volt, hogy beköltözzenek a városba és ott éljenek, a gyermekek ott járjanak iskolába, aztán es­te tnoZiba, rrieg színházba menjenek, aztáh... vasárnap délutánokon kiráhdulfti min­denhová, amiről csak írnak és beszélnek kiváltképpen a képes újságok... S ehelyett... itt eteti a ka­csákat, libákat, a csirkéket, s a kotlókkal bajlódik, meg... hallgatja, hogy höl, merre dohog a férje Zetorja. A gyerekek a régi teme­tőnél rúgják a labdát, ordí­toznak, ahogy a torkukon kifér, és táncolva ugrálnák is hozzá. — Berti! Jóska! Nézzétek mér a libákat, leúsznak a csatornán!... Két fiúval kevesebb a csapat, valameddig, de a labda újra pukkan, s Ko­vács Ferencné, született Bog­dán Rózsiba sóhajt egyet, könnyűt, s bemegy. Pest. A nénié ott él családjával együtt és egyre varázslato­sabb képeket fest leveleiben a fővárosról. Persze, ó is látott már belőle nénje ré­vén egyet-mást, van mire tá­maszkodjon a képzelete. Mindazonáltal a vágy alig *nás, mint zsongó képzelgés, fcúaen, nagyon szépen s na­gyon jól élnek az urával. Kitűnő ember, minden kézi­munkához ért. A házát is annyira rendbehozta, hogy a tanács, mikor egyszer Szárnyra kelt a hír, hogy Pestre akarnak költözni, kér­te — nyolcvanezerért. JÓ lenne állatorvosi lakásnak. S ebben a pillanatban erős- bödik a motördohogáS. A Zetor felbukkan a saroknál, s a nagykapunak fordul. Megáll. Rózsika, mint hogy­ha valami meglepetést, ti­tokzatos dolgot várna, ki­nyitja a kaput. Semmi. Vagy­is... nem sok. Deszkát ho­zott, amolyan selejtes anya­got a fűrésztelepről, mert készen van teljesen az is­tálló, csak a jászol hiányzik, nem kapott előbb anyagot. A Zetor befordul, megáll. — Mi az? — kérdezi Rózsi kíváncsian. — Deszka. Tudod... csak megveszem a Bacsa Sándor tehenét... — Ne vedd meg, Feri! — mondja Rózsi csaknem si- kóltva. — Hogyne venném! Hi­szen.,, miért vásároljuk mi a tejet literenként háromhat- vanéft, amikor... el is adhat­juk ugyanannyiért? Ma is leadja a nyolc, tíz litert, s ráadásul februárban fia Is lesz, és... tíz liter az har­minchat forint naponta! Ha­vonta meg annyi, mint... — Nem tud számolni, mivel az asszony szinte kétségbeesve sikoltja: — Jó, jő, de... ki feji meg? Én? — ujjával a mellére mutat — Hát persze. Nem is én. — Én húzgáljam, markol- gassam azt az izét... — Meg- sáppad kegyetlen, mert hisz ilyent még sose tett. S szin­te látja a tehén négy, vastag és eléggé hosszú csecsét. — Na-ná, nlit gondolsz? Nem moiidom, amikor rá­érek, hát., megfejem... meg én. Szívesen. De úgy, áltálá­ban a te dolgod. Pillanatig csönd. Rózsika csak áll. néz, aztán a régi temető felé fordul, ahonnan harsah a gyermekek lármá- ja. — Abból ugyan nem eszel, ámít én fejek! — mondja csendesen és lódul be, a konyhába. Ezzel a pillanattal kezdő­dött el a baj. Folytatódott azzal, hogy suttyomban még aznap levelet írt Pestre, a nővérének. Nem szólt se es­te, se másnap egyetlen egy felesleges szót, se rosszat, se jót, se a gyermekekhez, se a férjéhez. Csak mosott, va­salt, rendezkedett. Ezt a ru­hadarabot ide, azt meg oda. Másnap délután zaj tá­madt áz udvaron. Bacsa Sándor, meg az ura vezet­ték be az udvarra a tehenet. Rózsi mégjobban elsápadt. Azt hitte, mire idejön a te­hén, a levél is megérkezik Pestről, és tessék levél nincs, a tehén meg itt van... de Érdekes régészeti lelet Besztere cen A második jaki templom — Ami az útépítésből megraaradt, még menthető KORMEGHATÁROZÁS FÖLDRÉTEGEKBŐL. A próba- arok fala mesél a régészeknek az időről. Az alsóbb simább es sotetebb réteg bronzkori — a IV—V. századból. Erre épült a világosabb, lazább homoks ánc a X—XI. században A Monostor tehát nem sokkal a honfoglalás után épült Négy csontváz, ezer éve eltemetett emberek koponyá­ja fekszik mellettem a gép­kocsi hálsó ülésén egy há­tizsákban, amíg ezeket a sorokat írom. Megkértek rá, hogy vigyük be a múzeumba, mert a régészeti csoport még kinnmarad Beszterecen. A négy egykor volt ember ma­radványa hallgatag utitárs. De a fülemben csengenek még a fiatal kutató, az ása­tás vezetőjének szavai: „Amit itt találtunk, azt bizo­nyítja, hogy Szabolcs és Szatmár a magyar történe. lem egyik legfontosabb kul- túrhelye volt. De mértékte­len pusztításnak volt kitéve évszázadokon át. Török és tatár, lengyel és osztrák, né­met és francia zsoldosok pusztítottak Itt. Nemzeti ön­ismeretünk és történelmi tu­datunk egyik fontos emlékét találtuk meg egy homokdomb alatt.” Egy félig elpusztult műemlék Dr. Németh Péter, a Nyír­egyházi Jósa András Múze­um régésze — honfoglalásko­ri szakember — mondta ezt fiatalos hévvel, amit megér­tek. Az útépitők a tiszateleki út építkezéséhez 1963 körül nagy földgyalukkal „elvit­ték” előle a besztereci mo­nostor épületét a homokdom­bokkal együtt, melyben rej­tőzött. Éppen itt, a régi földvár halmát esett jól ne­kik elbontani. (Érvényben volt a törvény, amely sze­rint, ha fontos leletre buk­kannak, régészt kellett volna hívni.) Mégis elhordták a jáki templom másának épü­letét. A két helyreállítható torony alapja megmaradt. És az épület vége. Most ennek felderítésére folytétőtt kéthetes ásatást dr. Németh Péter. A lelet egyedülálló Szabolcs-Szatmár megye régészeti leletei kö­zött. Az ügy szót érdemel. Régi história ez. A beszterc­ei várat nem fnost találták rflég először. Afnit a történelem mesél A Magyar Nemzeti Múze­umnak két fontos tárgya van ő nem feji meg, nem és nein! Hát ezért ment férj­hez Kovács Ferihez? A tehén nagy esemény, nemcsak az udvaron, ha­nem az utcában is. Egy te­hénnel több, és több tej megy esténként a csarnokba. Érdekes, azonnal elterjedt a hír, hogy Rózsika nem akar­ja megfejni a tehenet! Előbb csak a környéken beszélték, aztán tűi, hamarosan felke­rült a szó a Nagy utcára, és este fnár Bogdán József, Ró­zsika apja is tudta. — Elmegyek, megnézem, nil igaz a szóbeszédből, mi nem — mondja szelídén á feleségének. — Eredjél, apja, eredj... — feleli az asszony halkan, és nagyot sóhajt, ö még többet tud, mint a férje. Tudja, hogy a lánya ma, vagy holnap eltűnik a faluból és nincs tovább. Az öreg Bogdán éppen ak­kor nyit be az udvarra, ami­kor a veje, Kovács Feri a kútgárgyán a tejet szűri, és a konyhából hangos, civa­kodó beszéd, meg gyermek­sírás hallik. — Mi van itt? -— kérdezi csendesen. — Hogy mi? Hát menjek csak be, a konyhába, akkor megtudja! — bömböli in­kább a veje, mint mondja, — Mit tudok meg? — s a hangja olyan szelíd, Olyan alázatos — Azt, hogy... a lánya megveszett, levelet kapott és menni akar Pestre! — Igen? Pestre? — a las­san, nagyon lassan, szinte lábujjhegyen megy a kony­hába. S közben annyi min­egymás mellett kiállítva. Az egyik a magyar királyi koro­na pontos mása. A másik egy aranyozott ezüst szenteltvíz- tartó. Utóbbira egy beszterc­ei magánlakásban bukkan­tak. Görög szövegű feliratát a mai napig sem fejtették meg pontosan. Az országban nincs hasonló. Ez a szentelt­víztartó az egykori beszterc­ei monostor használati tár­gya volt. Bizánci eredetű. A vár létét sok adat jelez­te. írásos emlék van arról, hogy a Szabolcs megyei Beszterec községet, Tisza- dobbal és más falusi uradal­makkal együtt V. László 1280-ban, mint lázadóktól, elvette az ellene forduló Hont—Pázmány nemzetség­től — a későbbi Batthyányiak őseitől — és a Kállay család­nak ajándékozta. den eszébe jut. A rengeteg prédikáció, amit széjjel szórt itten a faluban... a gyerme­ket úgy kell nevelni, hogy szelíden, szépen, még szóval sem bántani, csak érvelni, meggyőzni, egy ujjal hozzá soha nem nyúlni... Rózsi fel- kattintja a villanyt, ölében csomó holmi, s bámul az apjára. — Mit akarsz kislányom? 1— kérdezi az apja. Rózsi mintha darálót hajtana, úgy hadarja: — Én bem arra születtem, hogy térdig járjak a gané- ban, hogy felkeljek hajnal­ban, hogy tehenet fejjek, hogy... — az apja beleszól: —- Nem arra születtél, hát mire születtél kislányom? — de az utolsó mondatot már ordítja és elébe toppan. — Hol az a fejő? Vedd a ke­zedbe azonnal és fejd meg azt a tehenet, mert... — Megfejtem már... — mondja a veje az ajtóban riadozva. — Nem baj, én látni aka­rom, hogyan feji. Ahol annyi tej volt, maradt még vala­mennyi... Hol az a feiő? — De immár harsog nemcsak a konyha, hanem az egész ház. ...S alig pár perc múlva az új, frissen meszelt ól gyen­ge derengésében Rózsika ül a kisszéken, térdei között a fejő, és eléggé gyengén jön még egy kis tej. De jön. És lám, nem is olyan kellemet­len dolog a fejes. ...És reggel már vidámab­ban vitte a fejőt az ólba. este méginkább, és mára már ő maga hordja a tejet a csarnokba... A legternieitenytíöb ma­gyar író, Jósika Miklós, két regényében is megemlékezik a besztereci várról és lakói­ról. A „Kemény idők” című főleg a besztereci vár lakó­jával Zólyomi Dáviddal fog­lalkozik. Egy- másik könyve­ben, a „Zrínyi, a költő” cí­műben szintén sok oldalt szentel a besztereci várnak. Jósa András, múzeumunk névadója éppen a századfor­duló évében, 1900-ban pon­tosan megállapította, hol állt a nevezetes besztereci - ár. Rá három évre. 1903-ba ta­lálták meg a már “mlített görög feliratú kelyiie1 Hatvan év múlva a varat az útépítők elrombolták. Mit mondanak a falusiak? A besztereci lakoson el­mondták, hogy amikor a ho­mokdombot tépte a bagger, csak úgy ropogott a tégla alatta. Nagy kockaköveket is kihozott. Azt félrerakták. A téglák az útba kerültek, a kockaköveket elhasználta a falusi lakosság. Egyszer va­laki egy vasboltozatra buk­kant. Akkor őrizték pár napig, aztán betemették. Az egyik torony vastag falában Kántor Géza bácsi mutatja egy kalandos kedvű kincske. reső vájásának nyomait. Farkas Lajos bácsi meséli, hogy gyermekkorában egy „kéményt” találtak a mosta­ni ásatásoktól harmihenégy méterre. Mélységét ru­dakkal próbálták mérni. Nem találták fene­két. A kéményszerű építményt azóta betemette a homok. Az egyik árok olda­lában egy ötödik csontváz lábszára áll ki. Aki ott dol­gozik, óvatosan kikerüli. Itt mindenki ért a régészethez. A sok legenda után kiván­csiak az igazságra. Bokor Barna tizenötéves diák, már temeti befelé a többivel az ásatás gödreit. egy lapát földből kerek kődarabot dob fel: „Péter bácsi, ez ugye bronzkori orsógomb”. A ré­gész nyugodtan válaszol: „Az hát”, A diák nyugodtan dob­ja be a gödörbe a lapát bronzkori földet. — Befejezték? — kérdem búcsúzóul — Most be — mondja dr. Németh. — Bebizonyítőttuk, hogy a jáki templomhoz ha­sonló méretű 15 méterszer 8Ö méter, monumentális épület itt volt. Jövőre visszajövök és a kastélyt szeretném meg­keresni. Gesztelyi Nagy Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents