Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-06 / 157. szám

KELET-MAGYARORSZÄQ 1968. Kührs ft Harcok Mise Sank térségében Külpolitikai széljegyzet: Inog az „erős ember“ MOSZKVA ■I Pénteken Moszkvában alá­írták a Szovjetunió és a VDK 1968-ra vonatkozó kul­turális-tudományos együtt­működési tervét. BÉCS U Thant ENSZ-főtitkár vil­lámlátogatásra Bécsbe érke­zett, ahol meglátogatja az ENSZ fennhatósága alatt működő ipari fejlesztési szer­vezetet és a nemzetközi atomenergia ügynökséget. PÁRIZS A párizsi rendőrség foly­tatja az egyetemek kiüríté­sét a tüntető és sztrájkoló diákoktól. Péntekre virradó hajnalban — egyhónapos megszállás után — két újabb egyetemi központból vezet­ték el a rendőrök a sztrájko­ló diákokat. Semmiféle ösz- szetűzás nem történt. To­vábbra is a hallgatók meg­szállása alatt áll a párizsi egyetem lélektani intézete, a képzőművészeti intézet és az új orvostudományi kar épü­lete. MOSZKVA Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök pénteken fo­gadta a pakisztáni katonai küldöttséget. A hivatalos közlemény szerint Koszigin és a pakisztáni küldöttség vezetője, Jahja Khan tábor­nok, a pakisztáni hadsereg főparancsnoka barátságos esz­mecserét folytatott. PRAGA Cisar, a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának titkára pénte­ken fogadta Cservonyenkót, a Szovjetunió prágai nagy­követét. Baráti eszmecsere során megvitatták a két testvérpárt jelenlegi együtt­működésének egyes kérdéseit, valamit Cisar közelgő moszkvai látogatásával kap­csolatos kérdéseket. LONDON Kétszáz egyetemista már ötödik hete megszállva tart­ja az egyik észak-londoni kollégiumot. Csak akkor haj­landók akciójukat befejezni, ha az egyetem vezetői fel­újítják velük a megbeszélé­seket az intézmény jövőbeni irányításáról. A villanytól, gáztól, víztől és telefonösz- szeköttetéstől elvágott diákok üzembe helyeztek egy hor­dozható generátort KOPFENHAGA Pénteken a dán kormány bejelentette, hogy ideiglene­sen megtiltotta a Grönlan- don folytatott amerikai ra­kétakísérleteket, amelyek ál­landóan rémületben tartot­ták a lakosságot Saigon, (MTI): A felszabadító népi fegy­veres erők alakulatai egy héten belül pénteken haj­nalba immáron másodszor támadták meg a Khe Sanh-i amerikai tengerészgyalogos támaszpontot a parti síkság­gal összekötő 9-es számú főközlekedési útvonalat. A hazafiak gyorstüzelő fegyve­rekkel és gránátvetőkkel New York, (TASZSZ): Csütörtökön New Yorkban összeült az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártjának rendkívüli kongresszusa. A tanácskozás több mint 300 küldötte négy napon át meg­vitatja a párt programjában eszközlendő módosításokat, meghatározza a párt politi­kai irányvonalát és állás­pontját a közelgő elnökvá­lasztásokkal kapcsolatban, meghallgatja a kommunista és munkáspártok nemzetkö­zi tanácskozásának előkészí­téséről szóló jelentést és több más kérdést vizsgál meg. A módosított pártprog­ram tervezetéről Gus Hall, az Egyesült Államok Kom­végrehajtott támadása sú­lyos veszteségeket okozott az utat védelmező amerikai ten­gerészgyalogosoknak. Az amerikaiak gondosan őrzik a 9-es számú országutat, mert ha a partizánoknak sikerül­ne elvágniok, akkor a sai- goni parancsnokság kényte­len lenne az elhagyott tá­maszponttal együtt a még ottlévő felszereléseket is fel­adni. munista Pártjának főtitkára tartott beszámolót. Gus Hall interjút adott a Pravda New York-i tudó­sítójának. Az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártjának főtitkára hangsúlyozza, hogy Amerikában a népmozgalom hatalmas fellendülése követ­kezett be, a harc csaknem minden területen folyik. As uralkodó körök, hogy gátat vessenek a haladó mozga­lomnak, az erőszak és ter­rorizmus légköréért a viet­nami háború ellen fellépő dolgozókra próbálják hárí­tani a felelősséget. Az ame­rikai haladó erők fontos fel­adata, hogy meghiúsítsák ezt a kísérletet — hangsúlyozta Gus Hall. NEM OLYAN RÉGEN volt még, hogy az újságolvasó ne emlékeznék arra az idő­re, amikor még Dél-Vietnam­ban hetenként cserélődtek a kormányok. Végül is az ame­rikai hadvezetőség — ame­lyet a dolog érthetően zavart — megelégelte az egymás el­len válogatás nélküli eszkö­zökkel hadakozó politikai csoportok játékát, és Ky tá­bornokkal, „Dél-Vietnam erős emberével” az élen telj­hatalmú katonai kormányt hozott létre. Ettől kezdve „rend” is volt. Legalábbis olyan értelemben, hogy a kormányok nem ad­ták egymásnak a kilincset. A megrendezett választási ko­médiák és részleges kor­mányátalakítások is mind a „megengedett keretek” kö­zött mozogtak. Látszólagos volt az a változás is, amely­nek során Ky tábornok a miniszterelnöki pozíciót az államelnök (Thieu tábornok) helyettesének posztjával cse­rélte fel. Továbbra is Kyt tartották a saigoni admi­nisztráció első emberének, annál is inkább, mert mind a közigazgatás, mind a rend­őrség és a hadsereg vezető állásaiban az ő bizalmasai ültek. A LEGUTÓBBI HETEK­BEN azonban a saigoni báb­rezsim figurái körében igen erőteljes a mozgás. Három hete leváltották Loan tá­bornokot, a rezsim rendőr­főnökét, Ky tábornok bizal­mi emberét. Helyére Thieu tábornok államelnök bizal­masa került. Néhány napja elmozdították Thang tábor­nokot, a kulcsfontosságú Me­kong deltavidék katonai pa­rancsnokát, aki szintén Ky csoportjához tartozott, s he­lyébe ugyancsak Thieu em­berét nevezték ki. Ky tábornok személyes ha­talma is csorbult azzal, hogy egy héttel ezelőtt egyik funkcióját, a polgári védelem vezetését átadta. A legfel­tűnőbb azonban az volt, hogy egy hónap leforgása alatt két ízben is nyilatkozni volt kénytelen (másodszor a tele­vízióban mondott beszédé­ben) és cáfolni azokat a hí­reket, melyek szerint része lett volna egy tervezett puccsban. Az említett puccs- ról részletes jelentést nem adtak ki, annyi azonban ki- szivárgott, hogy 50 vezető po­litikust letartóztattak és több külföldön szolgálatot teljesítő diplomatát hazarendeltek. MEGFIGYELŐK arra a következtetésre jutnak, hogy a jelenségek nemcsak a Thieu és Ky közötti régi el­lentéteket tükrözik, hanem azt az általános zűrzavart is, amit a szabadságharcosok si­kerei, az amerikaiak katonai kudarcai, valamint a vietna­mi probléma politikai rende­zésének lehetősége az amúgy- is rendkívül ingatag saigoni bábkormány köreiben kivál­tott A gazdasági helyzetre jel­lemző, hogy az ez év elején elkészített állami költségve­tés 25 milliárd piaszter (mintegy 300 millió dollár) „inflációs réssel” számolt. Másszóval: az állami bevétel e hiányzó részét egyéb lehe­tőség híján bankjegyek nyo­másával tervezték pótolni. A szabadságharcosok feb­ruári úgynevezett holdúj­évi offenzívája után bejelen­tették, hogy ez az összeg 40 milliárdra emelkedett és ez majdnem a fele az ország je­lenlegi pénzkészletének. Rendkívül súlyosan érinti a dél-vietnami rezsimet, hogy a Mekong deltavidékét, az ország legsűrűbben lakott körzetét és legfőbb élelem­szállítóját az amerikai had­sereg többszöri, igen nagy katonai erőfeszítése ellenére sem sikerült megtisztítani a szabadságharcosoktól. AMIÓTA SAIGON is frontváros lett, szinte telje­sen visszaestek az amerikai katonákat szórakoztató ipar­ágak. Egyedül az éjszakai lo­kálok bezárásával 5 ezer „taxigörl” vesztette el állását. A munkanélküliség ijesztően felszökött, ennél nagyobb arányban csak a feketepiac emelkedett. Az amerikai sze­nátus egy különbizottsága különvizsgálatot folytatott Dél-Vietnamban az oda jut­tatott amerikai segély felhasz­nálásáról. Jelentését június 24 én hozták nyilvánosságra. Eszerint a Dél-Vietnamba szállított gyógyszer több, mint fele, az egyéb szállítmá­nyok több, mint háromne­gyede nem jut el rendelteté­si helyére. Az elsikkasztott szállítmányok a minisztériu­mok „hivatalos” közreműkö­désével jutnak a feketepiac­ra. Közismert, hogy ameri­kai fegyverek is kaphatók tömegével a feketepiacon. A partizánok többek között ezen az úton is sok fegy­verhez jutnak. Az amerikai szenátusi vizsgálóbizottság következtetéseiben megálla­pítja, hogy a saigoni kor­mánykörök azért is reagáltak oly érzékenyen a párizsi tár­gyalásokra, mert a háború esetleges befejezése nemcsak a korrupció lehetőségét szüntetné meg, hanem a ve­lejéig rohadt, a voltaképpen senkit sem képviselő és csak az amerikai fegyvereken nyugvó bábrezsimet is. Bunker, az Egyesült Államok saigoni nagykövete hetek óta egyebet sem tesz, mint nyug­tatgatja a minisztereket, a parlamentet és a katonatisz­teké, hogy „Amerika nem hagyja magára ’ a rezsimet. E „nyugtatás” egyik formája a többi között az is, hogy az amerikaiak a párizsi tárgya­lásokról időnként tájékoztat­ják a saigoni kormányt. A REZSIM azonban ettől nem látszik megnyugodni. Növekvő idegességét leg­jobban kapkodó, egymásnak ellentmondó intézkedései tükrözi A kormány nemrég elrendelte az általános moz­gósítást. Ez újabb több, mint negyedmillió katonát jelent. Szakértők szerint az intézkedésnek alig van kato­nai jelentősége. A saigoni kormányhadsereg létszáma már így is háromnegyed millió körül van, de rendkí­vül alacsony a morális szín­vonala, s a rengetek szökés miatt alig hadrafogható. A mozgósítás elrendelését Sai­gon nem is annyira katonai, mint inkább politikai tünte­tésnek szánta ,Mind belső ellenfelei, mind pedig Wa­shington előtt ezzel szeretné demonsrálni, hogy a parti­zánokkal szemben tehetetlen amerikaiak helyett majd ő maga veszi kezébe a hadmű­veleteket. Ugyanakkor — a világ nem csekély meglepetésére — a bábkormány elnöke javasla­tot tett a fegyverszünetre. Meglepő, még ha tekintetbe is vesszük, hogy ez Hum­phrey amerikai alelnök ha­sonló — nyilván taktikai cé­lú — javaslatával párhuza­mosan hangzott el. A fegy­verszünetet ugyanis az ellen­féllel a DNFF-el kéne kötni, amelynek Saigon még a léte­zését sem ismeri el. VAN OLYAN VÉLEMÉNY hogy kapkodásaival, a levál­tásokkal, a letartóztatásokkal, a politikai válság felidézésé­vel Saigon Washingtonra próbál ráijeszteni. Arra gon­dol, hogy az elnökválasztás előtt álló amerikai kormány esetleg visszariad egy lehet­séges politikai zűrzavartól Dél-Vietnamban és inkább hajlandó lesz ismét „ke­mény fellépésre”. Az igazság azonban az, hogy a tántorgó, valóban csak cémaszálon függő re­zsimnek nemigen van szük­sége tettetni a politikai vál­ságot. Másrészt: az Egyesült Államokat túlságosan súlyos okok kényszerítik Vietnam- politikája elkerülhetetlen fe­lülvizsgálatára, semmint megengedhetné magának, hogy ez az ingoványon kapá­lózó bábkormány befolyásol­hassa. Fábián Ferenc Leone bemutatta kormányát Róma, (MTI): Pénteken délután az olasz parlamentben Leone bemu­tatta kizárólag keresztényde­mokratákból álló, átmeneti­nek szánt kormányát. A kereszténydemokraták 266 mandátummal rendel­keznek a 630 képviselőből álló alsóházban és megkap­hatják a szükséges többsé­get, ha a szocialisták és a Kozmosz—230 A Szovjetunióban pénte­ken felbocsátották a Koz­mosz-sorozat 230. tagját. A szputnvik keringési ideje 93 perc, a Föld felszínétől való legnagyobb távolsága 580 ki­lométer, legkisebb távolsága pedig 290 kilométer. Az Egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge 48,5 fok. A TASZSZ hírügynökség közli, hogy a szputnyikon elhelyezett műszerek megfe­lelően működnek, a koor­dinációs számítóközpont megkezdte az adatok feldol­gozását. köztársaságiak, akik koalíci­ós partnereik voltak a vá­lasztásokat megelőző öt év középbal kormányaiban, nem szavaznak ellenük. Leone programbeszéde egy órát tartott: előbb a képvi­selőházban, majd a szená­tusban beszélt. A képviselő- házi vita hétfőn kezdődik, a bizalmi szavazás csütörtökre várható. Algéria ünnepe Pénteken az algériai füg­getlenség kivívásának 6. év­fordulóján országszerte meg­emlékeztek a felszabadító harc áldozatairól. Algír központjában — Bumedien elnök jelenlétében — lelep­lezték az algériai nép - hősé­nek, Abdel Kádernek a szob­rát. A múlt század első felé­ben ő irányította a függet­lenségi harcot a francia be­tolakodók ellen. Bumedien elnök üzenet­ben fordult az ország lakos­ságához, kifejezte kormá­nyának eltökéltségét, hogy folytatja a társadalmi hala­dásért és a gazdasági füg­getlenségért indított harcot. ÄZ amerikai kemmimisták kongresszusa Fordította: Szilágyi Szabolcs 40. — Százados úr, — mond­ta — fizettem értük. De ma­ga csak azt tudja, hogy fi­zettem, s nem érdeklődött az iránt, hányszor adtam el egy-egy értékesebb példányt csinos kis összegért. Minden hozzáértő akvaristának jóko­ra haszna van az akváriu­mából. Nagy pénzekért meg­vesz az ember egy ritka párt, s belőlük később tekintélyes vagyont szerez. Az egyszerű, közönséges fajtákon is lehet keresni. Dicsekvés nélkül mondhatom, hogy összesen nagyobb bevételem van a „halgazdaságomból”, mint a banki fizetésemből. — Ugyan?! — Igazat mondok. Ellen­őrizze a többi akvaristánál. Akár Walery Karpinskinél. Ö az a régi bokszoló. A há­ború után a rendőrségnél dolgozott és neki talán el­hiszik. Na és azok a szövet­kezesek, meg a magán bol­tosok, akikből van néhány Varsóban, talán ráfizetnek erre az üzletre? Egyébként nekik nincs is valóban szép és az amatőrök által kere­sett példányuk. — Ha maga ártatlan, ak­kor miért mondta a bank- tisztviselőknek, hogy hét óra van és másnap a kihall­gatáson is azt vallotta, hogy hét előtt öt perccel távoztak a könyvelőségről? Nem elég, hogy maga is ezt vallotta, de a többiekkel is közölte, hogy ekkor hagyták el az épületet. — Ez igaz. így vallottam, és fontos volt nekem, hogy mindenki ezt állítsa. Három­negyed hétre ugyanis talál­kozót beszéltem meg az egyik kollégával a trolibuszmeg­állónál, pontosan a bankkal szemben. Halat vittem neki. Egy palackban tartottam őket, a konyhában lévő szek­rényemben. A kolléga Lodz- ban lakik és nem jöhetett ké­sőbb, mert lekéste volna az utolsó vonatot. Nem tehet­tem volna meg vele. Az őr­nek tilos kilépnie a bankból és három után a tisztviselő­kön kívül senkinek sem sza­bad belépni az épületbe. Meg kellett tehát szabadulni a könyvelő uraktól és Naw- rocki hivatalsegédtől, nehogy valaki észrevegye, hogy elha­gyom ruhatári őrhelyemet. A másik őr, Sokolski tudta, hogy egy pillanatra ki kell mennem, de ő fedezett vol­na, ugyanis évek óta együtt dolgozunk. — És időnként együtt isz­nak. — Milyen ivás az! Néha fizet egy negyedlitert, ami­kor valamire szert tesz, vagy én hívom meg, ha jól eladok vagy olcsón veszek egy halat. Szolgálatban és munka után senki sem látott engem ré­szegnek. — De másnap is mondta, hogy mindenki öt perccel hét óra előtt ment el, éppen a váltás és a gondnok érkezé­se előtt. — Ugyanis attól féltem, hogy valaki véletlenül meg­láthatott a bank előtt Ha a hivatalnokok hétkor távoztak, akkor mondhattam azt is, hogy az ő elmenetelük után beszélgettem a kollégámmal, vagyis szolgálatom végezté­vel. Ily módon fedezve vol­tam. Az, aki engem meglátott volna, biztosan nem jegyez­te volna fel az időpontot. Legfeljebb másnap mondta volna: „Láttam magát az ut­cán Zaczewski, úgy hét előtt". Nos erre kész feleletem lett volna: „nem, igazgató úr, ez már hét után lehetett, mert a könyvelő részlegben dol­gozó urak hétig a bankban voltak és láthatták, hogy se­hova se mentem el. ök ép­pen a váltás és a gondnok úr érkezte előtt távoztak.” Ha jött is volna ilyen bejelentés, akármelyik könyvelő tanú­síthatta volna, hogy az ő tá­vozásuk előtt nem hagytam el a bankot. Számomra pe­dig csupán ez volt a fontos. — De amikor maga ki­ment, Sokolski magára ma­radt az épületben, nyugodtan kinyithatta a kincstárat, és elvihette onnan a pénzt. — Sokolski biztos. hogy nem tette ezt. Abban az idő_- ben neki a ruhatárban kel­lett állnia, hogy kinyithassa az ajtót. Ugvanis mindjárt jöhetett a váltás, vagy a gondnok. A váltó őrök min­dig egy kicsit korábban ér­keznek. — Ebben az esetben a gondnok elkaphatta volna magát. — Persze, hogy elkaphatott volna. De nem sok esélye volt ennek. A gondnok min­denekelőtt bejárja az összes helyiséget és ellenőrzi a ta­karítást, a szekrények és író­asztalok zárait. Észrevétlenül visszajöhettem volna. Külön­ben a gondnok megérti, hogy néha az őrnek is el kell men­nie a bódéhoz cigarettáért, vagy újságért. Nem távoz­tam el olyan messzire, hogy szem elől téveszthettem vol­na a bank épületét. Ó, ha Helski igazgató vagy Franci- szék hivatalsegéd kapott vol­na el, szép kis kellemetlen­ségem támadt volna. Helski megköveteli, hogy mindig minden rendben legyen, Franciszek is nagyon rigo- lyás. De Sokolskinak volt öt per­ce a kassza kinyitására. — Miért kellett volna öt perc alatt kinyitnia? Nem is egyszer előfordult, hogy So­kolski is egyedül volt a bankban egész délután, vagy egész éjszaka. — Éjszaka járőröznek az épület körül? — Járőröznek. De azt igen könnyű kicselezni. Egyéb­ként mm állandóan járkál aa éjjeliőr. Félóránként egy­szer felhúzza az órát, akkor elmegy a kincstár ablakához, majd szokása szerint leül a bank fölötti lakásokhoz ve­zető lépcsőházban és az ab­lakon nézeget kifelé. Nappal nincs járőr, Sokolski pedig nappal is volt egyedül. A takarítónők és a hivatalse­géd távozása után, s ők ál­talában hat előtt hagyják el a bankot, több mint egy órá­ja lett volna a milliók meg­szerzésére. Százados uram. ez a Sokolski nem bűnös. Az összes halaimat fel merném tenni rá, hogy nem ő vitte el azokat a milliókat. Ez egy nagyon rendes ember. — ő is haltenyésztő? — Hányszor rá akartam beszélni! Adtam volna neki ingyen is egy-két szép pél­dányt. Kinevetett engem, azt mondta, adhatnék neki egy pontyot az ünnepekre. Nincs érzéke a halakhoz. — Milyen gyakran cseréli a vizet az akváriumban? — A különlegesebb példá­nyokét kéthetenként. Az egy­szerűbbeket elég havonta egyszer. Most, hogy megdrá­gult az áram, gyakrabban kell majd. Hogy túl sokat ne fizessek, a lehető legritkáb­ban kell használnom a víz­frissítő pumpát. (Folytatjuk) * éNSá

Next

/
Thumbnails
Contents