Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-05 / 156. szám

f eMal KELET-MAGYAEORSZÁG 1968. július 5. BR EZS N YE V: 1 művészeteknek m élei igazságait «eil tükrözniük A* SZKP fótiIkápa a nemzetközi ideológiai harcról Leonytd Brezsnyev, az SZKP főtitkára csütörtökön felszólalt a moszkvai peda­gógus kongresszuson. Bírál­ta azokat a külföldi „szov­jet szakértőket", akik min­denáron azt akarják bebizo­nyítani, hogy „a szovjet ne­velés szűk pragmatikus cé­lokat követ, s hogy e neve­lés során elnyomják a sze­mélyiséget.” „Ezt az állítást csak azok hihetik el, akik nem látták ifjúságunkét, a szovjet való­ságot. A világon sehol nincsenek a személyiség sokoldalú fejlődéséhez jobb feltéte­lek, mint nálunk, ahol olyan átfogó gondoskodás biztosítja, hogy mindenki képességei kibontakozza­nak, nálunk, ahol oly nagy fi­gyelmet fordítanak az ifjú tehetségekre” — mondotta Brezsnyev. Az SZKP főtitkára hang­súlyozta, „fellépünk azok el­len a kísérletek ellen, ame­lyek nivellálni kívánják a művészek individuális sajá­tosságait”. A művészeti al­kotásoknak az élet igazságát kell tükrözniük, az embere­ket a kommunizmus eszméi­nek szellemében kell hogy neveljék. „Ez, természetesen — tette hozzá Brezsnyev — nem zárja ki a nehézségek, negatív jelenségek és hibák bemutatását. Ámde az élet legmélyebb folyamatai mű­vészi ábrázolásának, az újnak a régivel folyta­tott harca ábrázolásának nincsen semmi közös voná­sa azzal az egyesek által gyakorolt egyoldalú ábrá­zolásmóddal. amely csak az árnyoldalakat mutatja be." „Az Ilyen művészi hozzá­állás egyes jelenségei, ame­lyeket a szovjet közvélemény elitéi, egyáltalában nem jel­lemzőek irodalmunkra és művészetünkre — mondotta Brezsnyev, majd megállapí­totta, hogy a szovjet alkotó értelmiség a párttal és a néppel volt és vele van ma is”, „A történelmi igazság, a szocializmus fölényének fel­tárása a kapitalista társada­lommal szemben a kommu­nista meggyőződés, az igazi népiség — ez az a platform, amelyen kulturális életünk vezető személyiségei álla­nak.” Brezsnyev ezt követően a nemzetközi élet egyes kér­déseire tért át. Rámutatott, hogy az erőviszonyok a szo­cializmus javára változnak meg. Az Egyesült Államok súlyos vereségeket szenved vietnami háborújában. „Az az állam, amelyet a világ kiziákményolói és elnyomói a régi rendszer megdönthe­tetlen védelmezőjének tar­tottak, napjainkban maga is Szerdán Prágában ülést tartott a Csehszlovák Kom­munista Pórt Központi Bi­zottságának elnöksége. Meg­vitatta a rendkívüli kerületi pártkonferenciák munkájá­nak eredményeit. A rendkí­vüli területi pórtkonferen- ciák előkészítésének munká­latait és a pártsajtóval kap­csolatos számos kérdést, s értékelte a CSKP Dubcek vezette küldöttségének ma­gyarországi látogatását. A CSKP Központi Bizott­ságának elnöksége megvitat­ta a csehszlovák és a magyar párt vezetői között június 13-án és 14-én lezajlott tár­gyalásokról szóló jelentést. Az elnökség hangsúlyozza, hogy a magyar vezetőkkel váló találkozások és megbe­szélések a kölcsönös megér­súlyos belső megrázkódtatá­sok idejét éli át.” A francia proletariátus osztályharca, a baloldali erők sikere Olaszországban, a szükségállapot-törvények elleni tömegmegmozdulások az NSZK-ban, mindez „a kapitalizmus jelenlegi társa­dalmi-politikai válságának mélységét mutatja”. „A kapitalizmus nehezen tudja féken tartani az ifjú­ságot, megőrizni fölötte be­folyását. Ez ismételten csak annak bizonyítéka, hogy a kapita­lizmusnak nincs jövője, nincsenek történelmi pers­pektívái” — mondotta a szovjet párt főtitkára. Beszéde további részében Brezsnyev hangsúlyozta; „Az imperializmus természetesen még erős ellenfél, amely taktikáját igyekszik az új körülményekhez igazítani. Folytatja a gazdasági és politikai harcot, nem mond le a katonai provokációkról és különleges erőfeszítéseket tesz az ideológiai harc terén, arra törekedve, hogy aláás­sa a szocializmus ideológiá­ját. A burzsoá ideológiák nyíltan és titokban arra tö­rekednek, hogy a szocialista világba becsempésszék a kommunistaellenességet, a nacionalizmust, és az indi­vidualizmust. Meg akarják gyengíteni a szocialista or­szágok népeinek társadalmi­politikai és eszmei egységét, és bizalmatlanságot akarnak elhinteni közöttük. „Addig, amíg a világon két erő: a szocializmus és a kapitalizmus létezik és küzd egymással — mon­dotta Brezsnyev —, a de­mokrácia a különböző osz­tályokat szolgálja. A bur­zsoá demokrácia csak a tő­késeknek és a velük szö­vetségben lévő csoportok­nak biztosít hatalmat,” Brezsnyev hangoztatta: „Az ideológiai fronton épp úgy, mint a többi fronton, az erő nem az imperializmus olda­lán áll.” „Hiszen a világban végbemenő események lelep­lezik az imperializmust és megerősítik a tudományos szocializmus eszméibe vetett bizalmat.” Brezsnyev kijelentette, hogy a viharos ütemű tudo­mányos-technikai haladás korában „az iskola feladata, hogy olyan ismeretekkel vértezze fel a tanulókat, amelyek a legkorszerűbb tu­domány eredményeit tükrö­zik”. „Nagyon fontos, hogy az iskola ne csupán konkrét ismeretek tömegét adja, ha­nem tanítson meg az Isme­retek alapján önálló követ­keztetések levonására, fej­lessze az ifjúságban az al­kotó gondolkodás készségét.” „A szovjet iskola nem csu­pán művelt embereket ne­tés, a bizalom és az elvtársi őszinteség légkörében folytak le. Az elnökség különösen nagyra ét tékeli azt a tényt, hogy olyan időszakban, ami­kor a csehszlovák társada­lom fejlődésének legkomo­lyabb szakaszát éli, a CSKP vezetősége és Csehszlovákia kormánya teljes támogatást kapott a szomszédos baráti országtól. A csehszlovák pártküldött­ség magyarországi látogatása megerősítette az ország bel­politikai fejlődése szocialista irányának szilárdságát, to­vábbá külpolitikai vonalának szilárdságát is, amely az együttműködés további fej­lesztését és elmélyítését cé­lozza az összes szocialista or­szággal a proletár internaci­onalizmus eszméinek szelle­mében. vei. Felelős azért is, hogy falai közül a kommuniz­mus ügyének politikailag tájékozott, szilárd eszmei- ségű harcosai kerüljenek ki. Az iskola soha sem volt és nem is lehet független a po­litikától, az osztályharctól. A kommunista világnézet a szovjet ember jellemének szerves részié kell hogy le­gyen.” Brezsnyev emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunióban 197ü-re alapjában véve meg­valósul az általános tízéves népoktatás, majd hangsú­lyozta a tanítók munkájá­nak hatalmas jelentőségét. „A tanító, képletesen szólva, megvalósítja az egymást kö­vető korszakok folyamatos­ságát, a nemzedékek lánco­latában ő az összekötő lánc­szem. Mintegy továbbadja a jelen stafétabotját a jövő­nek és ettől válik munkája vonzóvá, valóban alkotóvá.” „A szovjet társadalom szel­lemi életének alapja a mar­xista-leninista világnézet, a kommunista ideológia” — mondotta a továbbiakban Brezsnyev. Rámutatott, hogy a párt, mint a szovjet tár­sadalom vezető ereje, álta­lános elismerést vívott ki. „13 milliós tagságával, amely a munkásosztály, a paraszt­ság és az értelmiség leg­jobbjait tömöríti soraiban, a párt a szovjet nép hatalmas politikai, erkölcsi és inte- lektuális erejét testesíti meg.” „A kommunisták nagyra becsülik a nép bizalmát és mindenképpen erősítik a párt és valamennyi dolgozó egységét. Amikor pedig azt mondjuk, hogy a kommuniz­must építő társadalomban a párt szerepének növekedése történelmi törvényszerűség, ez azt jelenti, hogy növek­szik a párt, a pártszerveze­tek és valamennyi kommu­nista felelőssége azért, ami országunkban folyik, sike­reinkért, jövőnkért” — fejez­te be beszédét Brezsnyev. (Folytatás az X. oldalról) Bizonyos összehasonlítást tehettünk Volgogradban is. Jómagam itt már több ízben töltöttem rövidebb időt, utol­jára hét évvel ezelőtt. Az azóta bekövetkezett fejlődés óriási. A volgográdi terület vezető elvtársai elmondták, hogy tíz év alatt az ipari termelés háromszorosára nö­vekedett. Mellesleg megjegyzem, hogy a volgográdi terület jó­val nagyobb, mint Magyar- ország. A szovjet méretek­ben ez a terület a mi fogal­mainknak megfelelően me­gyét jelent. Híres az erőműve, vannak gépgyárai és egyéb üzemei. Mi a traktorgyárban jár­tunk, amely több dologról is nevezetes. Először is: az első seevjet traktor 1930-ban ott készült ei. Ez ennek a gyár­nak a dicsősége. Másodszor — s ezt az egész világ tudja —, amikor a Hitler-fasiszták elérték Sztálingrádot, ennek a gyárnak a területén foly­tak azok az utolsó harcok, amelyekben véglegesen meg­állították, majd megverték és megsemmisítették a né­met fasiszta csapatokat. Érdekes volt számunkra az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban tett látoga­tás is. Itt is nagyarányú a fejlődés. Iparuk gyors ütem­ben fejlődik, s rendkívül magas színvonalú, igen fej­lett és egészségesen növek­szik a mezőgazdasági kultú­ra. Más éghajlati viszonyok között dolgoznak, mások a termékeik, északi fekvésű az (Folytatás az 1. «Idáiról) helyzetnek megfelelően szá­molják fel az imperialista izraeli agresszió következ­ményeit, s az ENSZ '♦izion- sági Tanácsa 1967. novem­ber 22-i határozatai alapján politikailag rendezzék a kö­zel Keleti helyzetet. A felek ismét kifejezik eltökéltségü­ket, hogy a jövőben is a szocialista országok párt- és kormányvezetőinek értekez­letein közösen kidolgozott álláspont szerint fognak cse­lekedni. A felek meggyőződése, hogy a Varsói Szerződés tag­államainak a bukaresti nyi­latkozatban kifejtett építő jellegű javaslatai, az európai kommunista- és munkáspár­tok Karlovy Vary-i értekez­letének dokumentumai az európai biztonság és békés együttműködés megerősítésé­nek reális alapját jelentik, s megfelelnek az európai né­pek létérdekeinek. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió ismételten kinyilvánítja, hogy az USA imperialista köreivel szövet­kezett nyugatnémet milita- rizmus revansista törekvései továbbra is az európai fe­szültség és háborús veszély fő forrásai. A nyugatnémet kormány politikája változat­lanul a második világhábo­rú utáni európai helyzet aláásására irányul. Az NSZK ellenséges irányvonalat kö­vet az NDK-val szemben. Nyugat-Németország vezető köreinek revansista politi­kája a neofasizmus és az agresszió fészkének kitere- bélyesedéséhez vezet Euró­pa szivében. Az antidemok­ratikus szükségállapot-törvé­nyek elfogadása a Bundes­tagban, újabb súlyos lépés azon az úton, amely az NSZK-t a legreakciósabb militarista erők diktatúrájá­nak irányába tolja. Mindez komolyan veszélyezteti az európai kontinens békéjét és nyugalmát. A felek hangsúlyozták, hogy az európai béke és biztonság reális és kon­struktív alapja: a második vi­lágháború után Európában kialakult államhatárok meg- változtathatatlanságának el­ismerése, az NSZK-nak az egyedüli képviselet igényé­ről való lemondása, Nyugat- Berlin — mint önálló poli­tikai egység —- külön stá­tusának tiszteletben tartása, a müncheni egyezmény sem­misségének kezdett®. fogva ország, sok a csapadék. Nö­vénytermesztésük és állatte­nyésztésük kiváló. Nem hi­szem, hogy e vonatkozásban Európában sok versenytár­suk akad, beleértve a legfej­lettebb kapitalista országok mezőgazdaságát is. RIPORTER: Arra kérem Kádár elvtárs, foglalja össze tárgyalásaik, látogatásuk eredményeit VÁLASZ: Ezt röviden ösz- szefogtalni igen nehéz, in­kább csak érinteni lehet. Megbeszéléseink során — ahogyan ilyenkor szokásos, mindkét részről tájékoztatást adtunk saját helyzetünkről. Sok időt szenteltünk a kétol­dalú kapcsolatoknak. Megál­lapodtunk mindazokban a témákban, amelyeket a to­vábbi munka során napiren­den tartunk. Egyébként meg­állapítottuk, hogy a magyar —szovjet együttműködés egészséges, jó és megfelelő­en fejlődik. Ez így van poli­tikai téren, a nemzetközi po­litikában is, s ami szintén örvendetes, mindinkább, mind szélesebben fejlődik országaink társadalmának közvetlen érintkezése. Tallinnban a gyűlésen érin­tettem is, hogy most már nem csupán a vezetők szűk körének egyetértéséről és együttműködéséről, hanem a tömegek kapcsolatáról van szó. Ami általában barátságun­kat és szövetségünket illeti, ezt nagyon széles körben méltatták a tömegek. Talán történő elismerése, az atom­fegyver megszerzését célzó nyugatnémet törekvések megelőzése. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormánya véleménye szerint a kellően előkészített összeurópai kon­ferencia megtartása fontos lépést jelentene a kollektiv biztonsági rendszer megte­remtésének útján, elősegíte­né az európai és a világbé­ke megszilárdulását. A felek nagy jelentőséget tulajdonítanak az atomso- rompó-szerződésnek. Annak megkötése kedvező feltétele­ket teremt az atomfegyver­kezési verseny megfékezése, az általános és teljes lesze­relésért, a valamennyi bé­keszerető erő tömörítéséért folyó harc szempontjából. A felek kinyilvánítják el­tökéltségüket, hogy erősíte­ni fogják a Varsói Szerződés szervezetét a szocialista or­szágok biztonságának szilárd garanciáját. A szocialista közösség külpolitikája to­vábbi aktivizálásának, az agressziók meghiúsításának, a népek közötti barátság érde­keitől vezettetve a felek a jövőben is koordinálni fog­ják nemzetközi tevékenysé­güket. Az MSZMP és az SZKP képviselői nagy megelége­déssel állapították meg, hogy a két párt nézetei teljesen egybeesnek a nemzetközi kommunista- és munkás- mozgalom helyzetének érté­kelésében. Megerősítették azon törekvésüket, hogy a jövőben is folytatják a köl­csönös konzultációkat, s egyeztetik álláspontjukat és tevékenységüket. Az MSZMP és az SZKP egyetértett abban, hogy min­den egyes marxista-leninis­ta pártnak, miközben az előt­te álló nemzetközi feladatok megoldásán fáradozik, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalommal szem­beni magas felelősség szel­lemében kell cselekednie, mindent meg kell tennie az összes kommunista erők nemzetközi összeforrottságá- nak megszilárdítására. A felek meggyőződése, hogy a kommunista világ­mozgalom egységének meg­erősítéséért folyó harc fő kérdése: a kommunista- és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának gondos elő­készítése és megtartása. Meg­győződésük, hogy a küszö­bön álló tanácskozás fontos szakaszt jelent az imperia­itthon is látták a különböző barátsági gyűléseket, látták milyen volt a volgográdi traktorgyárban, — ahol kül­döttségünk nevében Fock elvtárs beszélt, — azután Tallinnban és végül Moszk­vában. Sok-sok ezren vettek részt ezeken a gyűlésekén, amelyeknek hangulata — nehéz ezt szavakkal vissza­adni — igazán bensőséges volt. Az ember — ismétlem — érezhette, hogy a szovjet emberek körében milyen rendkívül nagy tiszteletet és megbecsülést szerzett szá­munkra következetes politi­kánk, hogy a szocializmus ügyét és saját dolgainkat kézbe vettük és terveinket eredményesen valósítjuk meg. Mint barátot és szövetségest is számon tartanak és be­csülnek minket. összefoglalóan tehát any- nyit mondhatok, hogy a kül­döttség hivatalos tárgyalásai, az egyes vezetőkkel folyta­tott megbeszélések, a gyűlé­sek, a szovjet dolgozókkal való számtalan találkozó küldöttségünk eredeti misz- sziójának megfelelően zajlott le. A misszió célját, mindig nyíltan, programszerűen hir­dettük: az volt a szándé­kunk, hogy a látogatás moz­dítsa elő a két párt, a két kormány, a két ország, a két nép barátságát, testvéri, mindkét országra nézve hasznos kapcsolatát, együtt­működését. Megjegyzem, hogy a kü­lönböző alkalmakkor, — pél­dán! Moszkvában « két hí­iizmus elleni harcban, a je­len kor összes forradalmi erőinek tömörítésében és tá­mogatást nyújt a szabadsá­gukért és függetlenségükért küzdő népeknek. A testvér­pártokkal szorosan együtt­működve az MSZMP és az SZKP minden tőle telhetőt megtesz a kommunisták ezen nemzetközi fóruma sikeres lebonyolításának biztosítása érdekében. A küldöttségek pozitívan értékelték a budapesti kon­zultatív találkozó eredmé­nyeit, valamint a testvérpár­toknak a nemzetközi tanács­kozás előkészítését célzó to­vábbi együttes lépéseit. A szovjet fél elismeréssel mél­tatta MSZMP nagy hoz­zájárulását ehhez a munká­hoz. Az MSZMP és az SZKP további erőfeszitéseket ‘esz a szocialista országok egy­ségének erősítése, a szocia­lista közösség politikai, gaz­dasági és védelmi ereje szar kadatlan növelése érdeké­ben. A két testvérpár* hatá­rozottan elítéli Mao Ce-tung csoportjának politikáját, amely lábbal tiporja a mar­xizmus—leninizmus elveit, szakadár irányvonalat foly­tat a nemzetközi kommunis­ta mozgalomban és ezzel kárt okoz az imperializmus elleni harc és a szocializmus leírtai énífése ügyének. A tárgyalások részvevői hap’tfsűivozták, hogy a2 MSZMP és az SZKP szoros együttműködése és informá­ciócseréié. p küldöttteffcse- rék, a két párt veze*Ö sze­mélyiségeinek találkozói és konzultációi, a pártiaik kö­zötti kapcsolatok lenini nor­máinak sziliemében előse­gítik az időszerű kérdések elvtársi légkörben történő operatív megoldását. A fe­lek célszerűnek tartják az MSZMP és az SZKP közötti együttműködés formáinak és módszereinek továbbfejlesz­tését. A két ország párt- és kor­mányküldöttségének tárgya­lásai a Szovjetunió és a Ma­gyar Népköztársaság. az SZKP és az MSZMP közötti testvéri barátság és sokol­dalú együttműködés erősöd dését szolgálták. A magyar párt- és kor­mányküldöttség baráti láto­gatásra hívta meg a Szovjet­unió párt- és kormánvkül- döttségét a Magvar Népköz­társaságba. A szoviet fél a meghívást köszönettel elfo­gadta. vatalos fogadáson is — sok emberrel találkoztam és nagy örömmel tapasztaltam, hogy a magyar—szovjet kap­csolat, barátság, együttmű­ködés tehát sok irányú, széles is nagyon egészségesen épül és érvényesül. Találkoztunk a Szovjet—Magyar Baráti Társaság vezetőivel, továbbá kohászokkal, alumíniumipari, gépipari szakemberekkel. A maga területén mindegyik meggyőződés« híve a szov­jet—magyar kapcsolatoknak és együttműködésnek. A kapcsolat és az együttmű­ködés tehát sokirányú, széle# körű és meggyőződésem, hogy most tovább erősödött^ illetőleg még jobb feltétele­ket alakítottunk ki a továb­bi együttműködéshez. Szeretném azt is megem­líteni, hogy a magyar—szov­jet kapcsolatnak természete­sen nemcsak Magyarország és nemcsak a két fél, hanem szélesebb értelemben a szo­cialista országok, a nemzet­közi kommunista és mun­kásmozgalom szempontjából is megvan a maguk megha­tározott jelentősége. A ma­gyar—saovjet kapcsolatok kedvező alakulásának pozi­tív hatása tehát a két or­szág érdekein túl hasznosan és jól szolgálja az összes szo­cialista országok, valamint a nemzetközi munkásmozga­lom törekvéseit ís. Ezzel az érzéssel jöttem haza és általában a küldött­ség tagjai is így értékelik látogatásunk eredményeit — fejezte be nyilatkozatát Ká­dár Jánost 1 CSKP elnökségének lése Kádár János elvtárs nyilatkozata

Next

/
Thumbnails
Contents