Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-28 / 176. szám
K«LET-MA©YARGÄSfW - VASARIAPT MELLÉKLET ims wiiu6 a. Szabó László; „Mi vagyok én, Róbert bácsi?" — sokan ma is élnek ezzel a ki- szólással, ámbár nem tudják, honnan is ered, ki is volt Róbert bácsi, s hogyan alakult ki róla az a téves közhit, hogy 6 a „jótékonyság apostola”? Szabó László krónikája feltárja a ,,jótékonyság apostolánálc" titkát, a harmincas évek híres Róbert bácsijának életét és manipulációit. \ 3 Csak melegen! Az arisztokrata körök is felfigyeltek Róbert bácsi akciójára, sőt a „főméltóságú asszony”, Horthy Miklósné nyilvánosan el is kötelezte magát egy nagyobb gyűjtés személyes bevezetésére, majd a lapok tudomására hozta, hogy „saját megtakarított zsebpénzéből” egy, azaz egyezer pengőt utal át Róbert bácsinak, a jótékonyság e földre szállt apostolának. S ha már a kormányzóné ilyen „jó példával” járt elől — holott „ez a kormányzó csak amolyan uborkafára felkapaszkodott lovastengerész" —hogyne féltek volna nem adakoznj „a szegény magyar nép felemelkedésére* arisztokrata, vagyis grófi, hercegi uraink? Hullottak is az ötven, száz pengősök a milliomos uraktól; herceg Eszterházy, száztízezer hold akkori tulajdonosa például szintén belenyúlt a zsebébe és százötven pengőt küldött inasával Róbert bácsi főhadiszállására, a Városligetbe... Róbert bácsi ugyanis itt ütötte fel tanyáját, egy nagyobb fabódéban, melyben ßo alls János: agy ócska kecskelábú asztal és néhány rozoga szék állt. E bódéra is csak azért volt szükség, hogy legyen egy hely, ahol a nap bizonyos órájában megtalálhatják a pártfogók kegyes adományaikkal. A pénz éjszakára persze már nem maradt itt. szépen átvándorolt Hébert bácsi Erzsébet körút 8—11. tsz. 2. szám házába. A szegény embereket azzal, hogy biztosítja számunkra a reggelit ebédet és vacsorát — a maga szolgálatába állította. Eleinte mindössze huszonötharminc főből állt a kis csoport, amely reggelente a kopott bódé előtt gyülekezett. s várta, hogy a kecske- szakállú öregúr kiadja a különböző címeket, amelyeket aztán fel kellett keresni. De három hónap múlva már négyszáz ember járta a fővárost, egyrészt a hagyományos gyűjtőívvel, másrészt kosarakkal, kannákkal, hatalmas kondérokkal. amelyekben az ételmaradékot hordták... Róbert bácsi ugyanis rájött, hogyan lehet rendszeresen biztosítani a népkonyhák nyersanyagát. Az éttermekben, szórakozóhelyeken sok a maradék, részben úgy, hogy a tányérban hagyja a vendég. részben pedig az előre megfőzött ételekből marad vissza. Am maradt bőven nyersanyag is: harmadnapos káposzta, fás karalábé, fonnyadt zöldség, — az éttermek ezt természetesen már nem főzték meg, s nem tálalták fel. Ellenben Róbert bácsi még tudta hasznosítani. Először- is körbejárta Budapest valamennyi nagyobb éttermét és megállapodott a vendéglősökkel. étteremtulajdonosokkal, hogy összegyűjtik számára a hulladékot, amit ő megfőz, illetve na éppen tőtt ételről van szó, kiszolgál szegényeinek így jutott el az akkori Honvédelmi Minisztériumba is, kieszközölve annak engedélyét, hogy Budapesl három nagy laktanyájából ő kapja meg az egyébként moslékba szánt ételmaradékot. Rövidesen olyan mennyiségű étel és nyersanyag gyűlt össze naponta. hogy Feinschilbert úr- pak külön fuvarosokat kellett fogadnia az elszállításhoz A „népjóléti hálózat” tökéletesen működött: jöttek-mentek a társzekerek, csörömpöltek a nagy kondé- rok, s hozták az ennivalót Róbert bácsi konyháira. Ki is figyelt volna arra, hogy az étel, amit az éhségtől elcsigázott szegény emberek elfogyasztanak, két-három- ezer tányérból lett összeöntve, Ize, színe, neme felis- merhetetlen ? Azt viszont senki sem tagadhatta, hogy meleg. Mert alapelv volt Róbert bácsi konyháin, hogy az ételt csak melegen szabad kiadni! Isten őrizz, hogy valaki hideg, zsxros- faggyus étellel elrontsa a gyomrát! Ne tévedjünk: Feinschilbert Róbertét korántsem valamiféle egészségügyi vagy humánus meggondolások vezették. egyszerűen az óvatosság. Mert ha történetesen tömeges gyomorrontást idéz elő a hideg étel, még a közegészségügyi ellenőrök Is megvizsgálhatják a népkonyhákat. S akkor itt a baj. Csak néhány beavatott tudta, hogy a nagy adakozó már két hatalmas, teremnek is beillő helyiséget bérelt a Duna-parti közraktárakból, s itt tartalékolta a káposztát, paprikát, zöldségféléiét, amelyek már akkor is fony- nyadtak, olykor rohadtak voltak, amikor a raktárba kerültek. Messze vagyok * Messze vagyok már, messze a földtől, Következik: Fizet az öngyilkosjelölt. Folytatását jövő vasárnapi lapunkban közöljük. 4 TÉVÉBŐL ISM LHOSL !\ K Galambos Erzsi Jászai-díjas színművésznő Jelenet a Maya című operettből. Középen Galambos ErzsL (MTI foto — Tormai Andor (elvé!ele) Az operettszínésznek olyai, a nyár, mint a nőknek a második műszak. Amikor a többiek az évad végén a jól végzett munka ötömével felsóhajtanak, nek, akkor lesz a „legforróbb” a napon. Galambos Erzsi a Fővárosi Operettszínház társulatával együtt Olaszországba készül, s olaszul tanulja be a Maya-beli szerepét. — A múltkori jugoszláviai és olasz vendégjátékunk alkalmával — mondja — volt szerepem a Marica grófnőben, s miután azt betanultam szlovénül, szerbül és olaszul, az utolsó pillanatban kiderült, hogy be kell ugra- nom a Csárdáskirálynőbe is. Ezt a szerepet utazás közben tanultam be, szintén mindhárom nyelven. A külföldi készülődés közepette itthon is akad tennivaló: az évad 18o fellépése után most esténként a Budai Parkszínpadon játszik az Ejféli randevú című re- viioperettben. Itt Bambiná- nak hívják: ez a név kislányt jelent — Galambos Erzsi e szerepben, és az életben is megkapóan kis- lányos. Az Éjféli randevúban női bohócot alakít, aki elhatározza, hogy e pályát felcseréli a tánccal; és fanyar kedvességével, pajkos- ságával célhoz is ér. — Az egyik dalom refrénje — mondja — „táncolni szeretnék”. Én is ezt éreztem világ életemben. Édesanyám, aki 17 éven át volt az Operettszínház nézőtéri felügyelője, egyszer elmesélte: kolleganői és a színésznők is gyakran mondogatták rólam: „ez a kislány a színpadra termett, látszik a mozgásán”. De innen még hosszú út vezetett a színpadig... — Évekig táncoltam re- vűszínpadon, s itt látott meg Kazimir Károly és Mészöly Tibor, akik szerződést kínáltak a miskolci színházhoz. Nagyon-nagyon szeretem a táncot, de mégsem elégített ki teljesen, mindig is vágytam prózai szerepekre. A Miskolcon töltött két év alatt kaptam operettszerepeket, de felléptem Osztrovszkij és Shakespeare- darabokban is. — Miskolc után Kecskemétre kerültem. Itt játszottam el a Szentivánéji álom Puckját. Ez akkor nagy élmény volt, de utólag nem vagyok elégedett vele, úgy érzem, adósa vagyok még Pucknak, s ő is nekem. Itt hasonlóan változatos volt a szerepköröm. Négy év után Szinetár Miklós felhozott Pestre az azóta megszün: Petőfi Színházhoz. Itt egy- re-másra játszottam a musical-szerepeket, a Hét pofonban, az Espresso Bongoban, az V. Frankban. Mindegyik szerepét szeret} az ember, hiszen mindegyikén meg kell küzdeni, hogy a lehető legtöbbet hozhassa ki belőle. Akik áz operett csillogó világát kívülről figyelik, nemigen sejtik, mennyi munka, mennyi szorgalom van egy-egy alakítás mögött. És Galambos Erzsi még itt is a leglelkiismeretesebb művészek közé tartozik: először ő jelenik meg mindannyiszor a próbákon, a fellépések előtt énekórát vesz, s közvetlenül a színrelépés előtt gondosan „bemelegít”. És e sok fáradtság megérdemelt gyümölcse: a siker. A Jó éjt, Bessy című musicalhez egy kedves történet kapcsolódik: az Operettszínháznak Székesfehérvárott kellett volna ezzel vendégszerepelnie, de Galambos Erzsi megbetegedett. A színház felajánlotta, hogy visz- szaváltják a jegyeket, ám a székesfehérváriak közölték, a közönség nem óhajtja ezt, mindenképpen látni akarják az előadást, s inkább megvárják, amíg Galambos Erzsi felgyógyul... Immár évek óta az Ope^ rettszínház egyik vezető színésznője, alig van olyan jelentős operettszerep, amit el ne játszott volna. Ezek közül is kimagaslik a My Fair Lady: Galambos Erzsi majd- nem 200-szor lépett fel benne. — Jól érzem magam aa Operettszínházban és büszke vagyok rá, hogy eljutottam idáig. De nem adnám oda azt a hat évet, amit vidéken töltöttem. Amikor meghívtak, hogy Kecskeméten is eljátsszam a My Faié Lady-t. elképzelhetetlen lámpalázam volt. — Amikor az ember sok éy után visszatér egy városba, ahol négy esztendőt töltött, és nagyon sok személyes ismerőse van, úgy érzi, hogy vizsgázik... Zilahi Judit mégis érzem szive dobbanását, Mint rég nem látott Kedves, hívnak a barázdák, szólnak az üvegtiszta légen át, mely a búcsúzó fecskék dalával van tele. Nézd a tájat — úgy fáj ez a roppant nagy szeptemberi kékség. A völgy oly halkan cseng, mint az üvegharang. A kertek lábja még méregzöld, de látod — a kukoricatáblák messze aránylanak. Érik a szilva, a dió is Bágyadt szeptember ölén sárgulnak a lombok. Lágy fuvolahang rezg át a fák között, mint fájó szerelem. Sóhajt az őszi szél, mely szívem dobbanásával van teli. Ó, ősz, élet nagy ősze — hiába lépek, elérsz már engemet. A vér lassabban áramlik. A nyár saját tüzébe dűl. de a fürtökben a méz cukrosodik. Almok, világot átérő, szédítő álmok, ne hagyjatok el! Remények és kedvek — lobogjatok! Szívemben ne csituljon el soha az ének! A tavaszi vad lángolások égig érők, de a halhatatlan őszi tüzek mélyebbek, szebbek. •75 esztendeje született Bartalls János Ismert romániai magyar költő; ebből az alkalomból közöljük versét. Romain Gary: A HAMISÍTVÁNY — Az ön Van Goghja hamisítvány! S.„, a New York-i műgyűjtő hátradőlt karosszékében, jelezve, hogy az ügyről nincs több mondanivalója Vendége, Baretta sajtgyáros sápadtan tekintett rá. Tudta, hogy S... szava döntő súllyal esik latba, s ha egyszer közzé teszi véleményét, akkor a háromszázezer dollárért vásárolt festményt soha senki nem fogja többé hitelesnek elfogadni. Tudta ő maga is, hogyan áll a dolog de remélte, hogy meglágyíthatja a nagy tekintélyű férfit. Hangját könyörgőre fog- ta: — Ez az utolsó szava?- Csodálom, hogy olyan •Romain Gary orosz származású francia iró 1914-ben született Moszk vában. A második világháborúban a gaulleistáh oldalán harcolt pilótaként. Később diplomáciai szolgálatba lépett. Lady L, című regénye, valamin, kisebb írásai a Nagyvilág című folyóiratban magya- ml is megjelentek. tiszteletre méltó úr, mint ön, efféle piszkos ügyletben akar bűntársává fogadni. Az olasz sajtgyáros arcvonásai megkeményed tök, szeme dühösen villant, amikor kihátrált. S... dolgozószobájából. S.„ maga is felál! I. s a kellemetlen incidens után átment a szalonba, hogy felesége társaságában keressen megnyugvást. Ha beletemette arcát a nő csodás illatú hajába, minden bajról megfeledkezett. Két évvel azelőtt a libanoni nagykövetség estélyén ismerte meg Alfierát, a feleségét, aki egy végsőkig elszegényedett szicíliai herceg leánya volt. Tizenyolc éves lehetett ekkor, s ritka szép Ygével azonnal magára vonta S... figyelmét. Erről a szépségről úgy vélekedtek: a természet csupán azért alkotta, hogy bebizonyítsa. még mindig többre képes. min! bármilyen művész. Ragyogó fekete hajkoronája mintha nem is kapta, hanem adta volna fényét a napnak, alatta a homlok, a szemek, az ajkak csodálatos harmóniái alkottak. A finom, de határozott vonalú orr valami olyan könnyedséget adott a? arcnak, mely megmentette a ül szabályos, tökéletes mes- lerműveken eluralkodó hidegségtől. Hiszen Aliiéra arca valóban az volt: mester- mű. S... huszonkét évve] idősebb volt nála, de ez nem okozott kettejük között zavart. Az egyébként igen félénk, szerény leány örömmel fogadta udvarlását, é S... őszintén, mélyen szerel mes volt belé. Ismerősei nem győztek csodálkozni, hogy az elfoglalt üzletember, aki korábban állandóan a telefonon csüngött, hogy kapcsolatot tartson a világ összes tőzsdéivel, — most sokkal öbb időt tölt felesége társa ságában, mint üzleti ügyeivel és híres képgyűjteményével együttvéve. Egy hónappal a Baretta sajtgyárossal lezajlott incidens után S... egy különös fényképet talált a postájában. melyhez az ismeretlen feladó nem fűzött semmiféle magyarázatot. Fiatal lányt ábrázolt a kép, akinek legfeltűnőbb vonása különösképpen visszataszító, horgas sas orra volt. S... szórakozottan nézte a képet, majd a papírkosárba hajította Másnap postabontáskor ismét ugyanolyan képet talált Titkára a hét minden napján elétette ugyanannak a képnek egy újabb és újabb másolatát. Végül, amikor már nyolcadszor került íróasztalára a hosszú orrú leányarckép. egy rövidke írást is talált mellette: „Az ön kollekciójának legszebb remekműve hamisítvány ” S... megvonta a vállár Nem látott ■semmit ezen a groteszk fényképen, ami őt magát agy festménykollekcióját il- etná. Már éppen behaiította smét a papírkosárba ahogy íz elmúlt napokban, amikor hirtelen kétség legyintette meg: a szem. az aiak és az arc tojásdarj alakja, halványan emlékeztette Alfierára. —> Ugyan, nevetséges — gondolta S... de aztán mégis megnézte a borítékot Olaszországban adták fel. Eszébe jutott, hogy feleségének
