Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-21 / 170. szám

?. oídat SrtET-MAGYARORSZÄÖ Í968. július 3Ű > Gyakoribb ellenőrzést! Nn Binden tiszta a fehér tej hern! Hajnali úton a begyűjtőkocsi nyomában Hajnalban és a kora esti órákban hat kék-fehér autó robog ki a nyíregyházi Moszkva utca torkolatán, s útjukat a négy égtáj felé folytatják. Egyenként 90— 100—120 kilométeres körutat téve sok ezer, liter tejjel töltve térnek vissza néhány óra múlva. Az egyik tejes- autó- három szakértő társa­ságaim követtük pénteken hajnali gyűjtőútján. 100 liter tej és környéke Honnan és hogyan kerül — a tejipar közvetítésével — a háziasszony kannájába a tej. a nyíregyházi családok reggelijéhez, vacsorájához az egvób tejtermékek? — Erre kerestünk feleletet 90 kilométeres kőrútunk során, s hogy szakavatott, kritikus szemmel mutathassuk be né­hány tejbegyűjtő munkáját, segítséget kértünk dr. Zsir- kó Edit állami közegészség- ügyi félügyelőtől, dr. Hajdú Bertalan élelmiszerellenőr- ző szakállatorvostól és Pau- Jik Andrástól, a tejipari Vállalat szállítási felelősétől. Nyíregyházától alig néhány kilométernyire, a János bo­kor egyik kis háza elé ka­nyarodik be a tejeskocsi. A Németh család immár har­minc éve gyűjti a környék tejét. A tradíció kötelez, de nem így a valóságban: a fal mellett kannákban 100 liter tej várja az elszállí­tást. az egyik nyitott kanna fölött teltházas” légyfogó lengedez. Németh Józsefné az előírt fehér köpeny nél­kül, meglehetősen gyanús tisztaságú ruhában végzi ezt a fontos közellátási munkát. (Mindhárom szakértőnk egybehangzó véleménye: tüs­tént meg kell szüntetni az átvevőhelyet ebben a dön­gölt földpadlós helyiségben, az említett körülmények miatt.) Szürke sár a piros gumicsöven A Sipos bokorban arra vagyunk kiváncsiak, hogyan fogadja Bánszki Júlia a ko­csit. Nos a látvány a legkevés­bé sem megnyugtató. Bánsz­ki Júlia alig egy liternyi vi­zel loccsant a sártól szürke, eredetileg piros tejszívó gu­micsőre. A „mosás” után már dugná ■ is a hófehér tej­jel töltött tartályba. Szakér­tőink azonban megálljt in­tenek, s néhány villámkér­déssel rögtönzött egészség- ügyi vizsgát rendeznek. Bályi bokor naponta 400— 450 liter tejet ad a város ellátására. A tartályban tiszta, szemmel láthatóan egészséges tej remeg, gyű­rűzik a kapu előtt járó gép­kocsi dübörgésétől. Szinte jólesik nézni ezt a fehér fo­lyadékot, csakhogy valami nagyon illúziórombolóan hat itt. A helyiség szennyvízle­vezető aknájából förtelmes bűz tör elő. (Egy hete! — Szabó Kálmánná tejbegyűj- tő elmondása szerint.) A tiszavasvári 2. számú tsz-csarnokban rend és tisz­taság fogadja a kocsit. Innen ezer nyíregyházi család li­teres kannájába juttatnak léjét naponta. Légy, pókháló, piszkos fal „Ezt már régen bezárhat­ták volna”. — így fogadta kora reggeli látogatóit. Ham- merszki Károlyné, a tisza- eszlárj 2. számú tsz-tejbe- gyűjtő. Szavait a látottak igazolták: a csöppnyi helyi­ségben ötszázliteres kád áll, benne 150 liter tej és három vergődő légy, felette a fa­lon tízszer-hússzor ennyi. A tejipar képviselője egy épü­lő házikóra mutat: itt lesz az új gyűjtőhely. (Lesz! Ad­dig azonban a község 1. szá­mú gyűjtője is végezhetné a falu egészére ezt a munkát.) Tiszanagyfaluban szabá­lyos és higiénikus munkát tapasztal mind az orvos, mind az állatorvos. Nemúgy Rakamazon a tavasszal át­adott új helyiségben. Az ajtó felett pókháló, a fal piszkos. (Sem itt, sem má­sutt nem meszelnek havon­ta, legfeljebb évente kétszer- háromszor.) Háromezernyolcszáz liter tejet „hoztunk haza”. Hét falusi tejgyűjtőállomás pél­dája int: több törődést, szi­gorúbb ellenőrzést kíván ez az alapvető közellátási mun­ka, még akkor is, ha be­gyűjtőktől nem közvetlenül kerül asztalunkra a tej. (szilágyi) G YERMEKSORSOK a gonoszság „A VEGYÉSZVÁROS“ és három lakója Ahonnan öt kontinensre indul a gyógyszer „Családi” üzem volt a gyáralapító, Kabay János ide­jében, 1927-ben a világhírű- l vé vált Tiszavasvári Alka- ! loida. Két vegyésze volt csu­pán : Kabay és a felesége. Még a felszabadulás előtt is csak öt egyetemet végzett mérnök dolgozott itt. Most a vegyészek és tech­nikusok gyárának is nevez­hetnénk az ópiumalkaloidák exportjában 1961 óta a világ- ranglista élén álló üzemet, ahol 46 mérnök-vegyész, 62 technikus, Kabay késői utó­dai munkálkodnak a világ­hírnévért, s a Föld öt konti­nensének félszáz országába szállítják a neves magyar gyógyszereket. Százezreket költ az üzem a vegyészképzésre. Csupán 1964-től harminckettőt tanít­tatott ösztöndíjjal. I 1­Labdarúgó nyelven szólva, Tamás Géza vegyész saját nevelés. — Nem tévedés, vonatko­zik ez a futballra is, a szak­mára is. A gyár csapatában fedezetet játsszom és itt nőt­tem fel az üzemben. Segéd­munkásként kezdtem. Egy évig szenet lapátoltam, mák­gubót szállítottam. Innen ke­rültem a idrálóba gimnáziu­mi érettségivel, ahol mint be­tanított segédmunkás a gyógy­szeralapanyag gyártásában vettem részt — sorolja. Vonzotta a vegyészet. Lát­ták ezt a vezetők is. így ke­rült szóba, ha kedve van biz­tosítják továbbtanulását ösz­töndíjjal. A gyermekkor három állomása — ezt is adhat­tuk volna riportunk címének. De ez így nem lett vol­na igaz, mert eseteink kivételek, s azoknak a sorsát igyekeznek tükrözni, akiknek gyermekkora nem bol­dog. Hogy a rendezetlen, felelőtlen, közönyös családi környezetből hová fejlődhet a gyerek? Azt biztosan senki sem tudja, de példák százai bizonyítják, hogy közülük sokan másutt végzik, mint ahogy szeretnénk. Ha nem szól közbe idejében a társadalom. „Elfoglalt“ szülők Kitől nem kértek húsz fil­lért kenyérre Nyíregyházán félmeztelen gyerekek? Ke­vesen lehetnek. Ezek az ap­róságok szinte hozzánőttek a városhoz, rendszeresen megjelennek és kémek. két-három év múlva meg­oldódik, mert esetleg Nyír­egyházán is fölállítanak egy ilyen intézetet. Szükség len­ne rá, hiszen tavaly 78 gyermekkorú tettessel foglal­kozott megyénkben a rend­őrség. Ennek csaknem fele nyíregyházi. A gyerekeknél az állami gondozásba vétel a tét. Má­sodszor látogatja meg őket a gyámhatóság, de újabb lá­togatások is szükségesek, mert hátha felébred a lel­kiismeretük és úgy gondoz­zák majd őket, hogy erre az intézkedésre nem lesz szük­ség. „Senki44 gyereke A város peremén, a so­rakozó új házak között bú­jik meg B-ék lakása. A ház előtt egy kiugró és lugas ad árnyékot. A kis­lány — fekete szemű, szabá­lyos arcú, gyönyörű három­éves gyerek, — ott játszik a töredezett kövön. Anikó, B. első házasságá­ból született Tibiké az első nyalogatni kezdi róla a po­ros zsírt Tibiké a „senki” gyereke. Bosszúból tartották maguk­nál, mert B. első felesége elvitt egy bútorgarniturát, s először azt hitték, ha nem adják vissza a gyereket, visszakaphatják tőle a bú­tort. Úgy látszik, az asszony a bútor és a gyerek közül az előbbit választotta. B-áknek tehát nincs sok közük Tibikéhez, B. nem az apja, az élettárs nem az anyja. Tibiké a senki gye­reke. A szomszédok sokszor en­ni akartak adni a láthatóan éhes, a fejlődésben alaposan visszamaradt kisfiúnak. De nem vették szívesen. Állami gondozásba nem akarják ad­Képünkön az új csarnok é pítése látható. Elek Emil felvétele De ez még a legenyhébb csínyük, mert jócskán van másféle is. Hogy csavaroghatnak e gyerekek naphosszat a vá­rosban? Hát nicsenek szü­leik, hogy felelősségre von­ják őket? Vannak. De felelősségre vonást, nevelést aligha le­het tőlük várni. Ha éppen Szabadlábon van is valame­lyik, akkor is van „fonto­sabb” dolga is, mint hogy a gyerekkel törődjön. Meg hát ritkán is van szabadon. Nemcsak kerékpárlopás, hanem jó néhány áruházi lo­pás és zsebtolvajlás is, ami már nagy fogásként elköny­velhető: ezertől ezerhatszáz forintig! A hat gyereket a rendőr­ség különleges intézetbe ja­vasolja, ahol a hozzájuk ha­sonlókkal próbálják jobb út­ra téríteni őket. Az intézet­ben való elhelyezés sürget, mert amíg nem történik meg mindennap láthatóak a vá­rosban, koldulva, vagy zse­belésre lesve. Az intézetben való elhe­lyezés húzódik, mert más megyékben lévő intézmé­nyeknél kell kérni, hogy ve­gyék föl. Ez a gond talán „Inkább kiirtom“ Tanya a városból Sóstóra vezető, s onnan Kemecsére tartó út háromszögében, a neve Fenyő-tanya. Falát ki­kezdte az idő, a vályog és a tégla mindenütt előbukkan. Benn sem különb, s érez­hető, hogy a P-ék szobájá­ban alig jár a levegő. Ebben laknak P-ék. P. és életitársa, továbbá a négy gyerek. Tehát hatan. — Inkább kiirtom mind­egyiket, de nem engedem, hogy elvegyék tőlem — mondja az ember nagy han­gon. — Húszán voltunk, mégis felnőttünk — így az asszony. A gyerekekről van szó, ás az állami gondozás lehe­tőségéről. A négy tejszőke gyerek, a legnagyobb ősszel megy iskolába, a legkisebb pedig még nem beszél. A konyhául szolgáló kis folyo­són áll egy rozzant csikó­tűzhely, azon fő valami ebéd. A gyerekek, a lakás, az egész környezet gondozat­lan. A nagy hang eredménye: vadak, félénkek a gyerekek, menekülnek minden elől. feleség szerzeménye, s van egy csöppség, öthónapos is, de őt kivitték Sóstóra stran­dolni. ö B. élettársának gyermeke. — Nagymama szokott en­ni adni, de sokszor részeg — válaszol kérdésünkre a kislány. Míg beszélgetünk, leejti maga mellé a porba a maj­szolt zsíros kenyeret. Tibi­ké — aki ott mászik mel­lette — rácsap és gyorsan ni, mert akkor fizetni kelle­ne érte. Akkor mit akar­nak? Talán ki akarják éheztetni? A nagyapa mutatja, mit hagytak a két gyereknek. Három szelet kenyér, egy kevés kávé. Estig ez kevés lesz! És nyugodtan szóra­koznak, strandolnak egész nap? És nyugodtan dolgozik B. is a munkahelyén? Úgy látszik, igen. De Tibiké élete nemcsak rájuk tarto­zik. Siker. Kemény tanulás, öt évig 42 400 forint ösztöndíjat kapott a gyártól. Gondtala­nul készülhetett az életre. — Édesanyám meghalt, apám két húgom taníttatásá­ról tudott csak gondoskodni keresetéből. Ősszel nősült. Két napja boldog apa. Megszületett a kis Dóra. És újból segített a gyár. Kétszoba összkomfor­tos lakást kaptak. — Nagyon boldogok va­gyunk. I 2. Fiatal házaspár. Molnár Ernő és felesége. Szegedről kerültek Tiszavasváriba. Együtt tanultak, egyszerre végeztek. — Érdekes volt — emléke­zik a feleség. — Harmadéve­sek voltunk, amikor Valovics Gyula, a gyár főmérnöke Sze­geden járt. Hívott bennünket. Két évig kaptuk az ösztöndí­jat. Ez az idő már lejárt, elmehetnénk, de eszünk ágá­ban sincs. Szeretettel fogad­tak. Előbb volt lakásunk, mint ahogy végeztünk. A férj a kémia III-as üze­mében mérnök. Itt készítik a szintetikus gyógyszerek alap­anyagait. A feleség az anali­tikai laboratóriumban minő­ségi ellenőr. Európa minden országának saját gyógyszer- könyve van. Molnárnénak mindet kell ismernie. Ezek alapján az igényeknek meg­felelően vizsgálják és minősí­tik a gyógyszereket. Épül már az új szintetikus üzem. — Ott, az analizáló csoport­nak leszek a vezetője — mondja. — I 3. Nyíregyházi vasutascsalád gyermeke az ösztöndíjjal vég zett Mándoki István vegyész Friss diplomás. — De a gyárral már ko rábban volt kapcsolatom. Debrecenben végeztem a vegyipari technikumban, s ott jelentkeztem ide. Techni­kusként kerültem az Alkaloi­dába, ahol Szabó Józsefné ku­tatóvegyész irányításával részt vettem a morfinkinyerési kí­sérletekben. Nekem minden új volt és érdekes. Akkor lát­tam életemben először mor­fint. — Édesapám nyugdíjas. Egyáltalán nem „bírta” volna taníttatásom. Nem is jelent­keztem volna, de abban a biztos tudatban indultam, a gyár segít. Pénzben ezt nem is lehet kifejezni. Feleségem­mel az egyetemen ismerked­tem meg. Ide került ő is. Egy éve házasodtunk össze, s amikor felmutattam a házas­sági bizonyítványt, kétszo-r bás lakást kaptunk. L± Kiss Sándor párttitkár új­ságolja, hogy tavaly, a fel­épült 18 lakásból hatot a vég­zett ösztöndíjas vegyészeknek juttatott a gyár. — Saját erőből most nyolc­vannyolc lakás épül. Többsé­gét ennek is fiatal mérnökök, technikusok kapják. Tíz, eme­letes lakóház épül. Valóságos kis vegyészváros képe bontakozik ki. Szükség van erre. Vasváriban valósul meg a gyógyszeripar legna­gyobb beruházása. Erre 600 milliót fordítanak. Uj erőmű, két termelőcsarnok és kazán­telep épül. Ezekben kezdik meg 1969-től a szintetikus gyógyszerek gyártását. Éven­te több száz tonna gyógyszert termelnek, melynek az érté­ke meghaladja majd a 400 milliót. — Tamás Géza, Molnár Er- nőné, Mándoki István és a többiek itt fognak majd dol­gozni. — újságolja a párttit­kár. — Már tevékenyked­nek. Építés közben ellenőrzik á technológiai szereléseket. Készülnek a nagy feladatra. Fiatalok „tudós” klubja ala­kult. Állandóan képezik ma­gukat, hogy méltók legyenek a nagy elődhöz, Kabay János­hoz, s a gyár világi; "nevét öregbítsék öt kontinensünkön. Farkas Kálmán Kun István A Nyíregyházi Tsz-közi Vállalkozás FELVÉTELRE KERES vízvezetékszerelő, festő, kőműves szakmunkásokat. Továbbá kőművesek mellé segédmunkáso­kat. JELENTKEZÉS: NYÍREGYHÁZA, DOHÁNY UTCA 3. SZ.

Next

/
Thumbnails
Contents