Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-21 / 170. szám

A hivatal és az „ügyfél44 Az ügyfél és a hivatal kapcsolata — jóformán azóta amióta világ a világ — kedvenc téma a legkülönbö­zőbb fórumokon, legyen az parlament, színház, újság­cikk. Az állampolgár és az államot megtestesítő közal­kalmazottak, államigazgatási dolgozók viszonya valóban rendkívül fontos. Az ember, az egyén a mindennapi élet­ben a „hivatalnokokon” ke­resztül alkotja meg vélemé­nyét arról, hogyan funkcio­nál a szocialista állam, az ügyfél milyen hangra, mo­dorra, igazságra és humá­numra talál, ha valami dolga akad, aktás, pecsétes dolga. Ügyfél. Vajon van-e valaki, aki nem érezheti magát ügy­félnek? Egy nem régi becslés szerint csupán a tanácsok évente 10 millió hatósági üggyel, igazolással, határo­zattal foglalkoznak, s hol vannak még a minisztériu­mok, a mindig csúcsforgalmat lebonyolító nyugdíjintézet, a társadalombiztosítás szerte ágazó szervezete, a rendőrség, a bíróság, az ügyészség, meg a többi hivatal, intézmény! Nagyon jó, hogy a legutób­bi esztendőkben javult ez a magyar irodalomban sokszor előforduló, általában a fo­nákságokat, a packázásokat gombostűre tűzött viszony. Akikre tartozik, üdvös, okos és hatásos egyszerűsítésekkel igyekeztek elérni, hogy ne kelljen annyit szaladgálnunk a hivatalokba (az egyike a legfontosabb lépéseknek), az ügyintézés rendje mind job­ban az emberekhez igazodik. De lakkozás lenne azt állíta­ni, hogy most már aztán nincs is bosszúság és szalad­gálás. Még van. De azt is csak a rosszindulat diktálná, hogy a bürokrácia elleni harc sziszifuszi erőfeszítés. Nem hiába kerültek annyi­szor napirendre a hivatali munka jellemzői, főleg fogya­tékosságai, s a közalkalma­zottak szakszervezetének leg­utóbbi kongresszusán elhang­zott megállapítás sem volt pusztába kiáltott szó: „A tisztviselő nem a maga, ha­nem az állam nevében, a ha­talmi szervek határozata alapján cselekszik. Hatalmat csak azért kap, hogy köteles­ségét teljesíteni tudja. Ezért az államigazgatás minden dol­gozójának arra kell töreked­nie, hogy az emberek ügyeit gyorsan, eredményesen, lel­kiismeretesen intézze el.” Közös érdek ez, mert a kölcsönhatás gyorsan meg­mutatkozik. Mi következett az ésszerű, határozott intéz­kedések nyomán? Egy részről — bár még teljesen nem szűnt meg — ritkult a szük­séges határozatok, döntések szűk szavú, úgynevezett „kincstári” nyelven tolmá­csolt, felületes indokolása, aminek már az egyszerű meg­értése is sokaknak gondot okozott azelőtt. Továbbá a tapintat, az udvariasság sem hiányzik annyira a hivatali leltárakból, más részről vi­szont — nyilván a hivatal demokratizálódása miatt — csökkent a fellebbezések, a panaszok, a méltatlankodá­sok száma, magyarán: nem marad fulánk az emberben, amikor egy-egy ügye végezté­vel kilép a kapun, még ha nem úgy sikerült is minden, ahogyan várta. Mindennek előfeltétele a felismerés, hogy megértést nemcsak a „másiktól” kell várni, az íróasztal mögött és előtt van teendő az ügymenet meggyorsítása, a munka egy­szerűbbé tétele, a lehetetlen­ségek kiküszöbölése érdeké­ben. Hogyan értem ezt? Min­dig figyelembe kell venni, hogy az államigazgatás dol­gozói, amikor elintéznek va­lamit, nem kényük-kedvük Jövő évtől kezd a Tisza menti Tsz-ek TerüSeti Szövetsége építő vállalata A Tisza menti Tsz-ek Te­rületi Szövetségénél — mint arról már korábban hírt ad­tunk — a közös építőipari vállalat létrehozását ter­veznek. Egyhangúlag úgy határoztak 3. szövetségben részt vevő tsz-ek küldöttei: javasolják a szövetséghez tartozó tsz-eknek a vállalat­ba való belépést. A terme­lőszövetkezeti törvény lehe­tőséget ad közös vállalat működtetésére. A határozat- hozatalnál figyelembe vették azt a fontos tényezőt, hogy a vállalat létrehozásához adott hozzájárulás összege a tsz-ek részére egy-két éven belül megtérül. Ugyanakkor olyan építőipari kapacitás­fedezettel rendelkeznek, mely biztosíték arra. hogy építés­beruházási igényeiket meg­felelően ki tudhatják elégíte­ni. S az még inkább bízta­tást ad a kezdeményezésnek, hogy a küldöttgyűlésen részt vevő megyei párt- és tanácsi vezetők a vállalat létreho­zására tett javaslattal egyet­értenek, támogatásukat ígé­rik. A lr'U d 5tt*ívűlés határoza­tának megfelelően a szövet­ség felelős munkatársai már tanácskozást tartottak a te­rület járást tanácsai illeté­keseivel. A tárgyalások eredménnyel jártak. Az érdekelt tsz-ek au­gusztusi közgyűléseiken dön­tenek a csatlakozásról. S ezek megtörténte után, a csatlakozó tsz-ek megtartják a vállalat alakuló közgyű­lését és megválasztják az igazgatóságot. Az igazgató­ság feladata lesz, hogy kéz­be vegye a további szerve­séit, intézkedjen a vállalat üzembe helyezéséről. Utóbbi a következő év kezdetétől történik. Indulásnak az a követelmény látszik: mini­málisra csökkenteni, majd teljesen megszüntetni a társ tsz-ek függőben lévő építési nehézségeit. Később pedig olyan vállalat alakuljon ki, hogy kielégítően ellása a mindenkori feladatokat. Tel­jes rangú versenytárs lehes­sen a területen a hasonló tevékenységet folytató álla­mi és egyéb kivitelezőkkel. Annak megfelelően szerve­zik meg a nyilvántartást, a számvitelt, a gazdaságossá­got — A. B. — szerint, nem személyes #*®el­mek alapján fogalmazzák meg a döntést, hanem tekin­tetbe veszik, mert ez köteles­ségük, a szabályokat, az elő­írásokat, a lehetőségeket Végső fokon ezek szabják meg az eljárás módozatait. A tapasztalat azt mutatja, hogy a türelem, a bizalom légkörében nagyon sok fo­gas kérdés, amely az első pillantásra szinte kibogozha- tatlannak tűnt, megoldódhat. Lehetnek még rejtett tarta­lékok az államigazgatási szervek munkamódszerei­nek jobb kialakítására, nyil­ván országos, átfogó intézke­dések nélkül helyi „újítások” is sokat tudnak segíteni eb­ben. Megnyugtató, hogy a legfelsőbb hatóságok, minisz­tériumok, a Népi Ellenőrzési Bizottságok nagy gondot for­dítanak erre, s nincs haszon nélkül a sajtó, a rádió és te­levízió figyelme sem, amely egyébként a lakosság meg­növekedett igazságérzetét, bí­ráló készségét is tükrözi. Mégis hadd említsek meg még valamit, amiről általá­ban kevés szó esik. Manap­ság gyakran beszélünk róla, hogy milyen lényeges és nél­külözhetetlen az önállóság, a felelősségvállalás az élet minden területén. Valljuk be, a mai rend még a legtöbb helyen az, hogy a végső pon­tot valaminek a végére a főnök szokta tenni. Nem rész­letezem, milyen hátrányai vannak ennek a gyakorlat­nak (protekcióvadászat, ügyek elhúzódása, stb.) Nagyot lép­hetnek az államigazgatás dol­gozói, mind az ügyfelek érde­kében, mind a jobb munka- megosztás, az ügyintézés tem­pójának meggyorsítása érde­kében, ha — az ügyrend adta keretek között — bátrab­ban mondanák ki az igent, vagy a nemet, bőkezűbben nyúlnának az aláíró tollhoz az arra felhatalmazott hivata­li dolgozók. Vagyis az eljárás befejezője ne legyen mindig és kizárólag a főnök, aki ne­hezebben is érhető el, de kézjegye amúgy is csak for­mális gyakran, mert nem ismeri részleteiben a körül­ményeket, a döntés megala­pozását ^ Közigazgatásunk, közhiva­talaink munkája, tehát a közösség szolgálata rendsze­resen, állandóan fejlődik, szakmai tekintetben, a törvé­nyek helyes, igazságos értel­mezésében és — ami különö­sen érdekes — a tömegekhez való kapcsolatban. Szerkesztőségi kerékasztal Ellátási gondok a kisvárdai járásban Dankő Ferenc Vadon Sándor Együd Géza Béres Mihály Kopka János Vető József Sok a hiánycikk a kisvár­dai járásban. Jelzések alap­ján hívtunk össze kerekasz- tal-beszélgetést, amelyen részi vett: Dankó Ferenc, a járási pártbizottság osztályvezetője, Vadon Gábor, a járási tanács vb elnökhelyettese, Együd Géza, a járási MÉK kiren­deltség vezetője, Béres Mi­hály, a Kisvárda és Vidéke Körzeti Fmsz elnöke és Kop­ka János újságíró. A beszélgetés résztvevői így foglalták össze az ellátás helyzetét és a gondokat. DANKÓ FERENC: Pártbi­zottságunk éves feladatterve nagy gondot fordít az ellátás­ra, s az illetékes szerveket rugalmasabb megoldásra, jobb együttműködésre hívta fel. Tapasztalható pozitív vál­tozás, de úgy érezzük, hogy az ellátási problémák jó részét több, okosabb kezdeményezés­sel megoldhattuk volna. Itt van például a lakosság zöld- ség-gyümölcsellátása... EGYÜD GÉZA: Amikor az idei ellátásra a szerződéseket kötöttük, úgy láttuk, hogy az elegendő lesz a bőséges ellá­táshoz. Most viszont sok minden hiányzik. Ennek egyik oka a szárazság. De meg nem értés is gátolja, hogy több terméket vásárol­junk fel, s adjunk el. Pél­dául: a korai primőrök ter­melését járásunkban senki sem végzi. A meglévő hollan­di ágyakat, a fóliákat nem használják ki a tsz-ek. Igye­keztünk a déli megyékből primőrt hozni, sikerült is, de az kevés. A nyári áruból a szerződéses mennyiségnek a felét sem tudjuk felvásárol­ni. A tsz-ek jó része nem ön­töz, s nem kevés szövetkezet viszi termékét más megyébe a nagyobb ár reményében. Az ellátás zöldségből, gyü­mölcsből jobb, mint eddig bármikor, de nem nyugod­hatunk bele, hogy kevés az őszibarack, a paprika, a nyá­ri alma, körte, a korai ká­poszta stb., s ez az árakon is érződik. VADON GABOR: Úgy látjuk, hogy javítani kell a járásban a bolthálózatot is. Nem megnyugtató, hogy har­mincnégy községünkből csak Kisvárdán és hat másik he­lyen árusítanak zöldséget, gyümölcsöt. Pedig a tsz-ek érdeke is lenne, ha nemcsak a járástól várnák saját tag­ságuk ellátását, hanem maguk is segítenének. Célszerűnek tartjuk, hogy mihamarabb — a MÉK támogatásával — lét­rejönne egy járási tsz-értéke- sítési szövetség. A kertészeti termelés fellendítését segíti majd a Tisza II., s az, ha ker­tészeti szakembereket neve­lünk, alkamazunk, s igénybe vesszük a lehetőségeket, a melegágyi primőrtermesztést. DANKÖ FERENC: Sok területen javulni kellen még a lakosság ellátásának. VADON GABOR: ör­vendetes, hogy a területi elv megszűnésével növekszik a konkurrencia. Ez máris segít. Minden kezdeményezést tá­mogatunk, szívesen fogadjuk a jelentkezőket. így létesített Kisvárdán a dombrádi fmsz lángossütőt, s a strandon már három szerv is létesített ét­termet. A járásszékhelyen három tsz létesít finomfalat üzletet társulással. Nagy a járás községeiben is a moz­gás: sok helyen nyílt meleg­konyha, amihez adókedvez­ményt, állami támogatást nyújtunk. Ellátatlan terüle­teink közé tartozik Fényeslit­Halászok a Tiszán Azt mondja Gulyás And­rás, a nyíregyházi Alkot­mány Halásszövetkezel elnö­ke, a halászokat a Tiszán kell megnézni. Mély hasú vesszőkosarak, mérleg és súlyok kerülnek a kis teherkocsira. A város forgalmából egyáltalán nem tűnik ki, hogy ennek úti célja a Tisza egyik holtága Dombrád és Tiszatelek kö­zött. A Pallószög. Teleken Bogár Emiléknél egészítődik ki a szállít­mány. Hatvanméteres nagy háló, kötelek, oldalsúlyzók. Az előzetes értesítés szerint Bogár Emil testvérével, Fe­renccel, ipart választott, de most szabadságon lévő nagy fiával is a kocsira kerül. Pázmány Béla motorkerék­párral érkezik a helyszínre. Az elnökkel lesznek öten. Késő délután, öt óra után kezdik a munkát. A hal na­gyon érzékeny a melegre, éjszakára merítenek közé­jük. S az már gyakorlat, ta­pasztalat dolga, hogyan ké­szítik elő a hálót. Szerelik rá a húzóköteleket, két ol­dalra a súlyzókat, hogy füg­gőleges irányt tartsanak a székeken. Aztán még egy né­hány szó a várható zsák­mányró, vízállásról, a többi ötvenhárom cimboráról. Ez­után vetkőzés, indulás. A Bogár fiú derekára hur­kolja a húzókötél egyik vé­gét. Indul a víznek. Nagy D alakú kanyar. Gyönyörű tájban. Szín, csendesség, sö­tétbe halványuló égboltozat. Mester legyen a művész, aki tökéletesen eredeti képét vissza tudja adni... Túlsó oldalra ért a jó nö­vésű legényfiú. Majdnem mindenütt lábolva haladt. A tartós aszály alaposan meg­fogyasztotta a tavaszi ára­dás óta békésen álló vizet. Máskor ugyancsak úszni kel­lett benne. A bólyák sora fenntartja a hosszú háló egyik oldalát, a másik érzékeny súlyzók ter­hével szállt a fenékre. De átmegy a túloldalra maga az elnök is, Gulyás András. Ketten arról, ket­ten erről. Egy páratlan ma­radt. Kétoldalt megfeszül a húzókötél. Feszülnek az iz­mok is. Erről Pázmány Bé­la meg Bogár Ferenc. Apja Bogár gumicsizmával a lá­bán a vízben. Ahol víz alá húzódik a bólya, ott meg­emeli az elakadt háló alját. Elsőszámú veszedelme a holtágaknak a benne „rej­tekező” gallyak, fatuskók. Dagadnak az izmok. Las­san, egyenletesen haladnak kétoldalt a húzók. így kell itt. Ezen a részen nem tar­tanak csónakot, nincs kije­lölt halásza. De a hal kell, a termelés dönti el itt is a pénztárcák sorsát... Már teljes este van, ami­kor a túlsó oldalról erre átkelni igyekeznek. Mind szűkebbre, kisebb területen húzzák össze a hálót. Egyik-másik jól fejlett keszeg, ponty elszánt mene­külés akarásában valósággal átrepül a bólyák fölött. Előkerülnek a kosarak, a merítők. A zsákmány a cse­kély szélben alaposan meg­kavarja a vizet. Nem nagyon változatos és nem is túl gazdag a húzás eredménye. Keszeg a leg­több, s igaz, ezek szépen fej­lettek. Aztán van még ke­vesebb ponty, csuka, har­csa. Pár kilósak. Bogár Emil szerint az a harcsa, amelyik megugrott, lehetett húsz kiló. Vagyis: megütötte az igazi halász­zsákmány szintet. Hamar abba hagyják a róla való beszédet Majd előkerül. A halászok nem beszélnek so­kat. Különösen munkában nem. Borzasztóan nehéz új hú­zásra összeszedni a hálót. Rengeteg gally, törött faág akadt belé. De nemcsak szót­lanságuk, türelmük is nagy a halászoknak. Aztán még egy húzás. Alaposabb, nagyobb, mintáz első. Gyors válogatás, mérés. A kosarak, — négy — terhelten kerülnek vissza a kocsira. Reggelre friss halat kapnak a csarnokok, csárdák... Éjjel tíz órához közel az idő, amikor a kocsi indul vissza Nyíregyházára. Meny­nyit kerestek a halászok ez­zel a kivonulással? — kér­dezem Gulyás Andrást. — Négyszázötven forint körül. Fejenként. Dehát, meddig kellett erre várni? Meg mikor lesz újra együtt öt-hat halász ilyen közös fogásra? A tél végi áradás hozza az igazi nagy halakat. Az a komoly zsákmány. Ilyenkor, nyáron, inkább ki- ki maga próbálja a szeren­cséjét. Változó sikerrel. Nem könnyű kenyér ez sem. Aki­nek szíve, érzelme van hoz­zá, azért megél becsülettel. Asztalos Bálint ke, Mándok, Kisvárda perifé­riája, s az iparosodott Záhony vendéglátása. DANKÓ FERENC: Kevés a péksütemény, nem is szólva a választékról — s úgy tu­dom, a kereskedelem nem rendel. Jelentős a hiánycikk­lista mosószerekből, kerékpá­rokból, egyes motorkerékpá­rokból, szifon alkatrészekből, hengerelt és huzalárukból, vízvezetékdarabokból, mű­szálas és kötöttárukból, s egyszerűen nincs a nagy szá­razságban egy kézilocsoló, nincs elég cserép, tégla... s például hűsítő ital. BÉRES MIHÁLY: Sajnos ez évben a hiánycikkek köre bővült. A nagykereskedelem köti az árut, egyesekből így nagy az elfekvő készlet, s mi­vel az fmsz-ek pénze kevés, hitelt nehezen kapnak, a be­szerzés nem kis gondunk lett Javaslat született, hogy a MÉSZÖV koordinálná az fmsz-ek vásárlását társulá­sokkal és szövetségekkel, amelyek együttesen védekez­nének a nagykereskedelem egyéni érdekei ellen. Kevés a jegünk, a hűtőkapacitásunk, s kicsi a hűsítő ital választék is. Ezen nyíregyházi beszer­zéssel próbálunk segíteni, de a végleges megoldás egy jég- gyár építése lenne közös be­ruházásból. VADON GÁBOR: Napi­rendre kell tűzni az fmsz-ek helyzetét, mert pillanatnyilag nagy a kötöttség a készlet és hitelgazdálkodásnál. A kis szövetkezeteknél lassú a for­gási sebesség, s ez Dombrá- don például azt jelenti hogy nincs hitel, s nincs ecet és cukor... BÉRES MIHÁLY: Sokáig tart az árazás főképp egysze­mélyes boltban. S nem kevés árura, amit megrendelünk azt válaszolják, hogy nincs. Mi is jobban élhetnénk a kockázati alappal, a kedvez­ményes kiárusítással, s javí­tani kellene a személyi felté­teleket, de ez nem könnyű feladat. VADON GABOR: Lehe­tőség lenne a helyi árualap felkutatására is, s az fmsz- eknek gazdasági érdekeik mellett a lakosság érdekeit jobban figyelembe kell venni. Ezért is tervezzük, hogy ösz- szehívjuk a járás fmsz-elnö- keit. BÉRES MIHÁLY: A múlt évben már megkezdtük a há­lózatfejlesztést, amely itt nagy probléma, hisz a járásban nincs egy megfelelő szaküz­let. Áruházat akarunk Kis­várdán, a járásban pedig ve­gyesboltokat, falatozókat —• ez végső soron anyagi prob­léma, ehhez csak a megye más szövetkezeteivel együtt foghatunk hozzá. DANKÓ FERENC: Úgy ér­zem, a beszélgetésből kicsen­dült: a kezdeti tapogatózás­ból el kell jutni a kezdemé­nyezéshez, a megvalósításhoz, a felelősségteljesebb munká­hoz a kis és nagykereske­delemnek, s támogatást vár ez a kereskedelmi üzletháló­zatban, felszereltségében el­maradott járás a megyei szervektől is. jöxrfcM ál. S. oíifaJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents