Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-18 / 167. szám
»ELET-MAGYARORSZAG *963. Jfilítw Mt (Folytatás am L «Idáiról) kalmaz azokkal szemben, akik fellépnek a reakció erői ellen, vagy kifejezik nyugtalanságukat az események alakulása miatt. A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága májusi plénumának határozata ellenére, amely szerint a fő veszély a jobboldali'és antikommunista erők fenyegetése, a reakció megerősödő támadásait nem verték vissza. Ezért a reakció lehetőséget kapott az ország színe előtt arra, hogy a kétezer szó elnevezés alatt nyilvánosságra hozza politikai platformját, amely nyílt felhívás a kommunista párt, az alkotmányos hatalom elleni harcra, sztrájkokra és rendbontásra. Ez a felhívás súlyos fenyegetés a párt, a nemzeti front és a szocialista állam ellen, kísérlet az anarchikus állapotok megteremtésére. Ez a nyilatkozat lényegében az ellenforradalom szervezeti-politikai programja. Senkit sem tévesszen meg a szerzők azon állítása, hogy nem akarják megdönteni a szocialista rendszert, nem akarnak a kommunisták nélkül tevékenykedni, nem akarják megszakítani a szocialista, országokhoz fűződő szövetséget. Ezek üres frázisok, amelyek célja legalizálni az ellenforradalom e platformját, elaltatni a munkásosztály pártjának és a dolgozóknak az éberségét. Ezt a felhívást, amelyet a Csehszlovák Kommunista Párt rendkívüli kongresszusát megelőző felelősségteljes időszakban, széles körben terjesztenek, nemcsak hogy nem utasították el, hanem az ilyen szocialistaellenes felhívások nyílt védelmezőkre is találtak a pártban és annak vezetésében. A szocializmus ellen törő és revizionista erők gyaláz- zák a kommunista párt egész tevékenységét, rága- lomhadiáratot folytatnak a párt káderei ellen, rontják a becsületes, párthű kommunisták hitelét. Ily módon olyan helyzet alakult ki, amely egy szocialista országban teljességgel elfogadhatatlan. Ebben a légkörben támadják a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szocialista külpolitikáját is, támadások érik a szocialista országokhoz fűződő szövetségét és barátságát. Hallatszanak olyan hangok, amelyek a Német Szövetségi Köztársasággal kapcsolatos közös, egyeztetett politikánk felülvizsgálatát követelik, annak ellenére, hogy a nyugatnémet kormány országaink biztonságának érdekeivel szemben változatlanul ellenséges politikát folytat. A Német Szövetségi Köztársaság hatalmi köreinek és revansistáinak csábító kísérletei visszhangra találnak pártjuk vezető köreiben. Országukban az utóbbi hónapokban az események egész menete arra mutat, hogy az imperialista központok által támogatott ellenforradalmi erők széles fronton támadást indítottak a szocialista rendszer ellen. Ezzel szemben hiányzik a szükséges ellenállás a párt és a népi hatalom részéről. Nem kétséges, hogy ezekbe a csehszlovákiai eseményekbe bekapcsolódtak a nemzetközi imperialista reakció központjai, melyek mindent megtesznek, hogy feszültebbé és bonyolultabbá tegyék a helyzetet, ilyen irányba befolyásolják a szocializmus ellen törő erők tevékenységét. A burzsoá sajtó a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban folyó „demokratizálódást” és „liberalizálódást” dicsérve bujtogató kampányt folytat a testvéri szocialista országok ellen. Különösen nagy aktivitást fejtenek ki a Német Szövetségi Köztársaság vezető körei, amelyek a csehszlovákiai eseményeket felhasználva igyekeznek ellentéteket szítani a szocialista országok között, elszigetelni a Német Demokratikus Köztársaságot és megvalósítani «vansista szándékaikat. Vajon önök, elvtársak, nera látják ezeket a veszélyeket? Vajon lehet ebben a helyzetben tétlennek maradni, a szocializmus ügyéhez és a szövetségi kötelezettségekhez való hűségről szóló nyilatkozatokra és bizonygatásokra korlátozódni? Vajon nem látják, hogy az ellenforradalom az egyik pozíciót a másik után veszi el önöktől, nem látják, hogy a párt elveszíti az ellenőrzést az események felett és a kommunistaellenes erők nyomására mindinkább visszavonul? Sajtójuk, rádiójuk és televíziójuk a Varsói Szerződés törzsgyakorlatai kapcsán kampányt indított. Talán csak nem azért, hogy bizalmatlanságot és elhtV.íges hangulatot keltsen a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen? Az események odáig fejlődtek, hogy a szovjet egységek részvételével rendezett szokásos közös katonai törzsgyakorlatunkat felhasználták a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szuverenitásának megsértéséről szóló alaptalan vádaskodásokra. S mindez Csehszlovákiában történik, amelynek népe szentül őrzi a hazája szabadságáért és szuverenitásáért elesett szovjet hősök emlékét. Ugyanakkor hazájuk nyugati határai közelében az agresszív NATO katonai erői a revansista Nyu- gat-Németország hadseregének bevonásával gyakorlatoznak, s erről egy szó sem hangzik el. E barátságtalan kampány bujtogatói, úgy látszik, félre akarják vezetni Csehszlovákia dolgozóit, el akarják ho- mályosítani a nép öntudatát és kétessé akarják tenni azt az igazságot, hogy Csehszlovákia függetlenségét és szuverénítását csak mint szocialista ország, mint a szocialista közösség tagja őrizheti meg. Csak a szocializmus ellenségei spekulálhatnak arra a jelszóra, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szuverénítását a szocialista országokkal szemben kell védeni, azokkal szemben, amelyekkel a szövetség és a testvéri együttműködés népeink számára a függetlenség és a szabad fejlődés legbiztosabb alapja. Meggyőződésünk szerint olyan helyzet alakult ki, amelyben a szocializmus alapjainak veszélyeztetése Csehszlovákiában, fenyegeti a többi szocialista ország lét- fontosságú közös érdekeit. Országaink népei soha sem bocsátanák meg nekünk az ilyen veszéllyel szembeni közömbösséget és gondatlanságot. Olyan időben élünk, amikor a népek békéje, biztonsága és szabadsága sokkal inkább mint bármikor, a szocializmus erőinek egységét követeli A nemzetközi feszültség nem csökken. Az amerikai imperializmus nem mondott le erőpolitikájáról és a szabadságért küzdő népek elleni nyílt beavatkozásokról. Továbbra is bűnös háborút folytat Vietnamban, támogatja az izraeli agresszorokat a Közel-Keleten, akadályozza e konfliktus békés rendezését. A fegyverkezési verseny egyáltalán nem csökkent. A Német Szövetségi Köztársaság, ahol növekednek a neo- fasizmus erői, a határok revízióját követelve támadja a status quot, nem akar lemondani a Német Demokratikus Köztársaság bekebelezésére irányuló törekvéséről, a nukleáris fegyverek megszerzéséről, fellép a leszerelési ja- javaslatok ellen. Európában, ahol hatalmas tömegpusztító eszközök halmozódtak fel, a béke és a népek biztonsága mindenekelőtt a szocialista államok erejének, összefor- rottságának és békeszerető politikájának köszönhető. Mi mindnyájan felelősek vagyunk a szocialista országok erejéért és egységéért, a béke sorsáért. Országainkat szerződések és megállapodások kapcsolják össze. Az államok és a népek e fontos kölcsönös kötelezettségei azon a közös törekvésen alapulnak, hogy megvédj ük a szocializmust és. szavatoljuk a szocialista országok kollektív biztonságát. Pártjainkra, népeinkre történelmi felelősség hárul azért, hogy ne vesszenek el az elért forradalmi vívmányok. Pártjaink nemcsak saját munkásosztályuk és népeik, hanem az egész nemzetközi munkásosztály, a kommunista világmozgalom előtt felelősek tetteikért, és nem vonhatják ki magukat e kötelesség alól. Ezért szolidárisaknak és egységeseknek kell lennünk a szocializmus vívmányainak, biztaságunk- nak és az egész szocialista közösség nemzetközi pozícióinak védelmében. Ezért úgy véljük, hogy a kommunistaellenes erők támadásaival szemben a határozott ellenállás és a csehszlovákiai szocialista rendszer fenntartásáért vívott el-, szánt harc nemcsak az önök feladata, hanem a miénk is. A munkásosztály és a dolgozók hatalmának, a szocialista vívmányok védelmének ügye Csehszlovákiában megköveteli; — a határozott és bátor támadást a jobboldali és antiszocialista erők ellen, a szocialista állam által létrehozott valamennyi védelmi eszköz mozgósítását; — a szocializmus ellen fellépő valamennyi politikai szervezet tevékenységének beszüntetését; — a párt vegye kezébe a tömegtájékoztató eszközöket, a sajtót, a rádiót, a telví- ziót, hogy azokat a munkás- osztály, a dolgozók és a szocializmus érdekében használják fel; — a párt sorainak tömörítését a marxizmus—leniniz- mus elvei alapján, a demokratikus centralizmus elvének töretlen megtartását, harcot azok ellen, akik tevékenységükkel az ellenséges erőket segítik. Tudjuk, hogy Csehszlovákiábhn vannak olyan erők, amelyek képesek megvédeni a szocialista rendszert, és vereséget mérni a szocialistaellenes elemekre. A munkásosztály, a dolgozó parasztság, a haladó értelmiség — a köztársaság dolgozóinak túlnyomó többsége — kész mindent megtenni a szocialista társadalom további fejlődéséért. A feladat ma az, hogy ezeknek az egészséges erőknek világos távlatokat adjanak. Mozgósítsák és vezessék őket az ellenforradalmi erők elleni harcra, hogy megőrizzék és megszilárdítsák a szocializmust Csehszl ovákiában. Az ellenforradalom fenyegetésével szemben a kommunista párt felhívására a munkásosztálynak teljes erővel kell hallatnia a hangját. A munkásosztály tette a legnagyobbb erőfeszítéseket a dolgozó parasztsággal együtt a szocialista forradalom győzelméért, nekik a legdrágább a szocializmus vívmányainak megvédése. Meggyőződésünk, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt felelősségének tudatáMoszkva (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizottságának plénumáról a TASZSZ az alábbi tájékoztató közleményt adta ki. „1968. július 17-én összeült az SZKP Központi Bizottságának plénuma. A plénumon meghallgatták és megvitatták Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának beszámolóját, „A szocialista országok kommunista- és munkáspártjai küldöttségei varsói találkozójának eredményeiről.” A beszámolót követő vitában felszólaltak: Seleszt, az Ukrán KP Központi Bízottban megteszi a szükséges intézkedéseket, útját állja a reakciónak. Ebben a harcban számíthatnak a testvéri szocialista országok szolidaritására és mindennemű segítségére. A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának megbízásából; TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt KB első titkára, a minisztertanács elnöke, SZTANKO TODOROV, a Bolgár Kommunista Párt PB tagja, a KB titkára, BORISZ VELCSEV, a Bolgár Kommunista Párt PB tagja, a KB titkára, PENCSO KUBADINSZKI, a Bolgár Kommunista Párt PB tagja, a minisztertanács elnökhelyettese. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának megbízásából; WLADYSLAW GOMULKA, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára, MARIAN SPYCHALSKI, a Lenivel Egyesült Munkáspárt PB tagja, az államtanács elnöke, JÖZEF CYRANKIEWICZ, a Lengyel Egyesült Munkáspárt PB tagja, a minisztertanács elnöke. ZÉNÓN KLISZKO, a Lengyel Egyesült Munkáspárt PB tagja, a KB titkára. ságának első titkára; Grisin, az SZKP Moszkvai Városi Bizottságának első titkára; Kunajev, a Kazahsztáni KP Központi Bizottságának első titkára; Kulicsenko, az SZKP Volgográdi területének első titkára, Ilnyickij, az Ukrán KP Kárpát-Ukrajnai Területi Bizottságának első titkára; Gribacsov, a Szovjet írók Szövetsége vezetőségének titkára; Tolsztyikov, az SZKP Leningrádi Területi Bizottságának első titkára; Sibajev, az SZKP Szaratovi Területi Bizottságának első titkára; Vossz, a Lett KP Központi Bizottságának első titkára; Konotop, az SZKP Moszkvai A Magyar Szocialista Mim« káspárt Központi Bizottság gának megbízásából: KADAR JÄNOS, a Magyar Szocialista MunJ káspárt KB első titkára, FOCK JENŐ, > a Magyar Szocialista Munkáspárt PB tagja, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának megbízásából: WALTER ULBRICHT, a Német Szocialista Egységpárt KB első titkára, az államtanács elnöke, WILLI STOPH, a Német Szocialista Egységpárt PB tagja, a minisztertanács elnöke, HERMANN AXEN, a Német Szocialista Egységpárt PB póttagja, a KB titkára. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának megbízásából: LEONYID BREZSNYEV. a Szovjetunió Kommunista Pártja KB főtitkára, NYIKOLAJ PODGORNIJ, a Szovjetunió Kommunista Pártja PB tagja, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke, ALEKSZEJ KOSZIGIN, I a Szovjetunió Kommunista Pártja PB tagja, a miniszter- tanács elnöke, PJOTR SELESZT. a Szovjetunió Kommunista Pártja PB tagja, az Ukrán Kommunista Párt KB első titkára, KONSZTANTYIN KATUSEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB titkára. Területi Bizottságának első titkára; Gyegtyarjev, az Ukrán KP Donyeci Területi Bizottságának első titkára; Keldis, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke; Sznecskusz, a Litván KP Központi Bizottságának első titkára, valamint Lapin, a TASZSZ vezérigazgatója. A plénumon Leonyid Brezsnyev mondott záróbeszédet. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma egyhangú határozatot fogadott el a megvitatott kérdésben. Ezzel az SZKP Központi Bizottságának plénuma befejezte munkáját. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma 50. — Jól van. így tehát, mint említettem, Ligman „kikészítése” sem járt eredménnyel. Később a fiatal Potulicki incidensével voltunk elfoglalva. Előkerültek ugyan a kulcsok, de újra rájöttem, hogy ez a mindenre elszánt fiatalember sem mártotta bele magát a bankrablás ügyébe. Maga az a tény, hogy nyíltan magánál tartotta ezeket a kulcsokat, kizárta őt még a rablásban való segédkezés gyanújából is. Ártatlansága mellett szólt ebben az ügyben az is, hogy kihallgatásán a kulcsokat sajátjának vallotta. Ha el akarta volna tüntetni a nyomokat, bedobhatta volna a legközelebbi hídról a Visztulába. — És miért nem tette ezt Nawrocki? — Félt, hogy figyeljük őt. Ezenkívül pedig olyan jól el- tehette a kulcsait, hogy sohasem találtuk volna meg. S bár Nawrocki tudta, hogy a nyomozás a Dygasinski utcához közeledik, képtelen volt kieszelni valami terhelő bizonyítékot Czeslaw ellen. Akkor már csaknem teljesen biztos voltam a hivatalsegéd bűnösségében. Sőt úgy vélekedtem, hogy majd belénk fogja szugerálnl Potulicki részvételét a rablásban. De ezúttal Nawrocki, akinek eszessége tagadhatatlan, rájött, hogy az effajta szug- gesztióval önmagára terelheti a gyanút, így hát békén hagyta őt. Nos a negyedik „gyanúsított” is kicsúszott a kezemből és kihallgatása után szabadon kellett bocsá- tanom őt is. A legtöbb amit tehettem elvettem tőle a pénzt, amit nagyanyja becsapásával szerzett. A Mostowski palotából Czeslaw hazament. — Talán nem is hosszú időre. Előbb-utóbb újra a rendőrség kezébe kerül. Akkor nem ússza meg ilyen könnyen. — Legyünk optimisták. Ez a kis lecke eredményes figyelmeztetés lesz és a fiatalúr végre előszedi a jobbik eszét. — A százados főleg azzal a kijelentésével vágta mellbe a fiút, hogy az évek óta a zsebében hordott „ócskavas” kulcsokat egy ékszerész százezer zlotynál is többre becsülte volna. Talán ez az érv meggyőzte őt a tanulás hasznosságáról. — Végül Nawrocki célba talált. Azt sugalmazta nekünk, hogy Zdzislaw Zaczewski őr múltjában van valami titokzatosság. Nem tudom, ismerte-e ezt a titkot, vagy csak egyszerűen a hosszú évek közös munkája során jött rá az őr életrajzi „hézagaira”. Elég az hozzá, hogy ezúttal az általa nyújtott nyomok túlontúl érdekesnek bizonyultak. Olyannyira, hogy rajtam kívül mindenkit meggyőztek Zaczewski bűnösségéről. Én nem tudtam hinni ebben, ugyanis nem egyeztek az összegyűjtött tények és elméletek a kapott nyomokkal. — E témán össze is különböztem a századossal — mondta a főhadnagy. — Megjegyeztem, hogy Zaczewskit azonnal le kell csukni. — Ha Zaczeswski lett volna az első gyanúsítottunk, talán belekapaszkodtam volna ebbe a nyomba és lecsukattam volna az őrt. De e téren már volt némi gyakorlatom. Az egykori betörő és gránátos policáj összes előde ugyanilyen gyorsan vált feltételezhető rablóvá, majd ismét ártatlanná. És most sem siettem a fogdaajtó rázárásával az aranyhaltenyésztő mögött. Feltételeztem, hogy a szökés gondolatát Nawrocki sugalmazta neki. Egyszerűen közölte az őrrel, hogy a rendőrség a nyomában van. Zaczewski nem bírta idegekkel, a valódi rabló pedig örült, hogy visszanyerte szabad mozgását. — Erre pedig azért volt szüksége, — egészítette ki a főhadnagy — hogy a rabolt pénzt minél előbb kivihesse a bank területéről, s végre felhasználhassa értékes zsákmányát. Különben a guta megütötte volna: tízmillió zloty ja van és félnie kell kiadni akárcsak egyetlen zlotyt is. — Akármint is nézzük, Nawrockinak sikerült súlyos gyanúba keverni Zaczewskit. De amint ez gyakran megesik, ő maga is belebukott ebbe. — Miért bukott bele? — csodálkozott a főigazgató. — Igyekezett az őr bűnösségéről a lehető legtöbb bizonyítékkal szolgálni, ezért betett a szekrényébe egy viaszgolyót. Nawrocki megtanulta, hogyan kell íróasztalokhoz új kulcsot csinálni. Később elsajátította a kincstárkulcs készítés fortélyát is. Kifutó fiú korában jól odafigyelt és sokat gyakorolt annál a mesternél, aki a bank jelenlegi teakonyhájában kis műhelyt rendezett be, amikor pótszériát készített a páncél- kasszához. Az illető lakatos. egyébként kitűnő szakember, viaszt használt az eredeti kulcsok lenyomatának elkészítéséhez. A hivatásos bűnözők, betörők, kasszafúrók azonban már rég felhagytak a viasz alkalmazásával. Jobbnak tartják e célra a plasz- tilint vagy akár a szappant is. A viasz ugyanis túlságosan törékeny és a lenyomat ezen nem mindig a legtökéletesebben sikerül. Mindezekről nem kellett tudnia sem a precíziós gépgyár lakatosának, sem a banki hivatalsegédnek, de tudnia kellett róla a volt kasszafúrónak — Zac- zeswskinek. Különben gyakorlati bizonyítékát adna effajta jártasságának. Amikor Potulicka asszony villájának bejáratához készített új kulcsokat a Dygasinski utcában.1 Nem viaszt használt, hanem egy darabka szappant. Ez a kis viaszgolyó a bűnöző intenciói ellenére is Zaczewski ártatlanságát bizonyította és arra mutatott, hogy újabb provokációval van dolgunk. Talán múltjának napfényre derülése miatt Zaczewskit, Alias Paczewskit az ügyész rendelkezésére kellene bocsátanunk, mindaddig, amig kivizsgálják, hogy mint gránátos csendőrnek Czestochowá- ban nem terheli-e valami bűncselekmény a lelkiismeretét a megszállás idejéből. De végső soron nem sokat kockáztattam. Tudtam, hogy másodszor nem kísérli meg a szökést. (Folytatjuk) s- '.»'Hitt Jerzy Edigey bűnügyi regénye Fordította: Szilágyi Szabolcs
