Kelet-Magyarország, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-18 / 167. szám

»ELET-MAGYARORSZAG *963. Jfilítw Mt (Folytatás am L «Idáiról) kalmaz azokkal szemben, akik fellépnek a reakció erői ellen, vagy kifejezik nyugta­lanságukat az események alakulása miatt. A Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizott­sága májusi plénumának ha­tározata ellenére, amely sze­rint a fő veszély a jobbol­dali'és antikommunista erők fenyegetése, a reakció meg­erősödő támadásait nem ver­ték vissza. Ezért a reakció lehetősé­get kapott az ország színe előtt arra, hogy a kétezer szó elnevezés alatt nyilvá­nosságra hozza politikai platformját, amely nyílt fel­hívás a kommunista párt, az alkotmányos hatalom elleni harcra, sztrájkokra és rend­bontásra. Ez a felhívás sú­lyos fenyegetés a párt, a nemzeti front és a szocialis­ta állam ellen, kísérlet az anarchikus állapotok meg­teremtésére. Ez a nyilatkozat lényegében az ellenforrada­lom szervezeti-politikai programja. Senkit sem té­vesszen meg a szerzők azon állítása, hogy nem akarják megdönteni a szocialista rendszert, nem akarnak a kommunisták nélkül tevé­kenykedni, nem akarják megszakítani a szocialista, országokhoz fűződő szövetsé­get. Ezek üres frázisok, ame­lyek célja legalizálni az el­lenforradalom e platform­ját, elaltatni a munkásosz­tály pártjának és a dolgo­zóknak az éberségét. Ezt a felhívást, amelyet a Csehszlovák Kommunista Párt rendkívüli kongresszu­sát megelőző felelősségteljes időszakban, széles körben terjesztenek, nemcsak hogy nem utasították el, hanem az ilyen szocialistaellenes felhívások nyílt védelmezők­re is találtak a pártban és annak vezetésében. A szocializmus ellen törő és revizionista erők gyaláz- zák a kommunista párt egész tevékenységét, rága- lomhadiáratot folytatnak a párt káderei ellen, rontják a becsületes, párthű kom­munisták hitelét. Ily módon olyan helyzet alakult ki, amely egy szo­cialista országban teljesség­gel elfogadhatatlan. Ebben a légkörben támad­ják a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság szocialista külpolitikáját is, támadások érik a szocialista országok­hoz fűződő szövetségét és barátságát. Hallatszanak olyan han­gok, amelyek a Német Szö­vetségi Köztársasággal kap­csolatos közös, egyeztetett politikánk felülvizsgálatát követelik, annak ellenére, hogy a nyugatnémet kor­mány országaink biztonsá­gának érdekeivel szemben változatlanul ellenséges po­litikát folytat. A Német Szö­vetségi Köztársaság hatalmi köreinek és revansistáinak csábító kísérletei visszhang­ra találnak pártjuk vezető köreiben. Országukban az utóbbi hó­napokban az események egész menete arra mutat, hogy az imperialista közpon­tok által támogatott ellenfor­radalmi erők széles fronton támadást indítottak a szocia­lista rendszer ellen. Ezzel szemben hiányzik a szüksé­ges ellenállás a párt és a né­pi hatalom részéről. Nem kétséges, hogy ezekbe a csehszlovákiai eseményekbe bekapcsolódtak a nemzetközi imperialista reakció központ­jai, melyek mindent megtesz­nek, hogy feszültebbé és bo­nyolultabbá tegyék a helyze­tet, ilyen irányba befolyá­solják a szocializmus ellen törő erők tevékenységét. A burzsoá sajtó a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban folyó „demokratizálódást” és „liberalizálódást” dicsérve bujtogató kampányt folytat a testvéri szocialista országok ellen. Különösen nagy aktivi­tást fejtenek ki a Német Szövetségi Köztársaság veze­tő körei, amelyek a cseh­szlovákiai eseményeket fel­használva igyekeznek ellen­téteket szítani a szocialista országok között, elszigetelni a Német Demokratikus Köz­társaságot és megvalósítani «vansista szándékaikat. Vajon önök, elvtársak, nera látják ezeket a veszélyeket? Vajon lehet ebben a hely­zetben tétlennek maradni, a szocializmus ügyéhez és a szövetségi kötelezettségekhez való hűségről szóló nyilatko­zatokra és bizonygatásokra korlátozódni? Vajon nem lát­ják, hogy az ellenforradalom az egyik pozíciót a másik után veszi el önöktől, nem látják, hogy a párt elveszíti az ellenőrzést az események felett és a kommunistaelle­nes erők nyomására mindin­kább visszavonul? Sajtójuk, rádiójuk és tele­víziójuk a Varsói Szerződés törzsgyakorlatai kapcsán kampányt indított. Talán csak nem azért, hogy bizal­matlanságot és elhtV.íges hangulatot keltsen a Szovjet­unió és a többi szocialista ország ellen? Az események odáig fejlődtek, hogy a szov­jet egységek részvételével rendezett szokásos közös ka­tonai törzsgyakorlatunkat fel­használták a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szu­verenitásának megsértéséről szóló alaptalan vádaskodá­sokra. S mindez Csehszlová­kiában történik, amelynek népe szentül őrzi a hazája szabadságáért és szuvereni­tásáért elesett szovjet hősök emlékét. Ugyanakkor hazá­juk nyugati határai közelé­ben az agresszív NATO kato­nai erői a revansista Nyu- gat-Németország hadseregé­nek bevonásával gyakorla­toznak, s erről egy szó sem hangzik el. E barátságtalan kampány bujtogatói, úgy látszik, félre akarják vezetni Csehszlová­kia dolgozóit, el akarják ho- mályosítani a nép öntudatát és kétessé akarják tenni azt az igazságot, hogy Cseh­szlovákia függetlenségét és szuverénítását csak mint szo­cialista ország, mint a szocia­lista közösség tagja őrizheti meg. Csak a szocializmus el­lenségei spekulálhatnak arra a jelszóra, hogy a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság szuverénítását a szocia­lista országokkal szemben kell védeni, azokkal szemben, amelyekkel a szövetség és a testvéri együttműködés né­peink számára a független­ség és a szabad fejlődés leg­biztosabb alapja. Meggyőződésünk szerint olyan helyzet alakult ki, amelyben a szocializmus alapjainak veszélyeztetése Csehszlovákiában, fenyegeti a többi szocialista ország lét- fontosságú közös érdekeit. Országaink népei soha sem bocsátanák meg nekünk az ilyen veszéllyel szembeni kö­zömbösséget és gondatlansá­got. Olyan időben élünk, ami­kor a népek békéje, bizton­sága és szabadsága sokkal in­kább mint bármikor, a szo­cializmus erőinek egységét követeli A nemzetközi fe­szültség nem csökken. Az amerikai imperializmus nem mondott le erőpolitikájáról és a szabadságért küzdő népek elleni nyílt beavatkozásokról. Továbbra is bűnös háborút folytat Vietnamban, támo­gatja az izraeli agresszorokat a Közel-Keleten, akadályozza e konfliktus békés rendezé­sét. A fegyverkezési verseny egyáltalán nem csökkent. A Német Szövetségi Köztársa­ság, ahol növekednek a neo- fasizmus erői, a határok re­vízióját követelve támadja a status quot, nem akar lemon­dani a Német Demokratikus Köztársaság bekebelezésére irányuló törekvéséről, a nuk­leáris fegyverek megszerzésé­ről, fellép a leszerelési ja- javaslatok ellen. Európában, ahol hatalmas tömegpusztító eszközök halmozódtak fel, a béke és a népek biztonsága mindenekelőtt a szocialista államok erejének, összefor- rottságának és békeszerető politikájának köszönhető. Mi mindnyájan felelősek va­gyunk a szocialista országok erejéért és egységéért, a béke sorsáért. Országainkat szerződések és megállapodások kapcsol­ják össze. Az államok és a népek e fontos kölcsönös kötelezettségei azon a közös törekvésen alapulnak, hogy megvédj ük a szocializmust és. szavatoljuk a szocialista országok kollektív biztonsá­gát. Pártjainkra, népeinkre történelmi felelősség hárul azért, hogy ne vesszenek el az elért forradalmi vívmá­nyok. Pártjaink nemcsak saját munkásosztályuk és népeik, hanem az egész nemzetközi munkásosztály, a kommu­nista világmozgalom előtt felelősek tetteikért, és nem vonhatják ki magukat e kö­telesség alól. Ezért szolidá­risaknak és egységeseknek kell lennünk a szocializmus vívmányainak, biztaságunk- nak és az egész szocialista közösség nemzetközi pozíci­óinak védelmében. Ezért úgy véljük, hogy a kommunistaellenes erők tá­madásaival szemben a ha­tározott ellenállás és a cseh­szlovákiai szocialista rend­szer fenntartásáért vívott el-, szánt harc nemcsak az önök feladata, hanem a miénk is. A munkásosztály és a dol­gozók hatalmának, a szocia­lista vívmányok védelmének ügye Csehszlovákiában meg­követeli; — a határozott és bátor támadást a jobboldali és antiszocialista erők ellen, a szocialista állam által létre­hozott valamennyi védelmi eszköz mozgósítását; — a szocializmus ellen fellépő valamennyi politikai szervezet tevékenységének beszüntetését; — a párt vegye kezébe a tömegtájékoztató eszközöket, a sajtót, a rádiót, a telví- ziót, hogy azokat a munkás- osztály, a dolgozók és a szocializmus érdekében használják fel; — a párt sorainak tömörí­tését a marxizmus—leniniz- mus elvei alapján, a demok­ratikus centralizmus elvének töretlen megtartását, harcot azok ellen, akik tevékenysé­gükkel az ellenséges erőket segítik. Tudjuk, hogy Csehszlová­kiábhn vannak olyan erők, amelyek képesek megvédeni a szocialista rendszert, és vereséget mérni a szocialis­taellenes elemekre. A mun­kásosztály, a dolgozó pa­rasztság, a haladó értelmiség — a köztársaság dolgozóinak túlnyomó többsége — kész mindent megtenni a szocia­lista társadalom további fej­lődéséért. A feladat ma az, hogy ezeknek az egészséges erőknek világos távlatokat adjanak. Mozgósítsák és vezessék őket az ellenforra­dalmi erők elleni harcra, hogy megőrizzék és megszi­lárdítsák a szocializmust Csehszl ovákiában. Az ellenforradalom fenye­getésével szemben a kom­munista párt felhívására a munkásosztálynak teljes erő­vel kell hallatnia a hangját. A munkásosztály tette a legnagyobbb erőfeszítéseket a dolgozó parasztsággal együtt a szocialista forrada­lom győzelméért, nekik a legdrágább a szocializmus vívmányainak megvédése. Meggyőződésünk, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt felelősségének tudatá­Moszkva (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizott­ságának plénumáról a TASZSZ az alábbi tájékoztató közleményt adta ki. „1968. július 17-én összeült az SZKP Központi Bizottsá­gának plénuma. A plénumon meghallgatták és megvitatták Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Köz­ponti Bizottsága főtitkárának beszámolóját, „A szocialista országok kommunista- és munkáspártjai küldöttségei varsói találkozójának ered­ményeiről.” A beszámolót követő vitá­ban felszólaltak: Seleszt, az Ukrán KP Központi Bízott­ban megteszi a szükséges in­tézkedéseket, útját állja a reakciónak. Ebben a harcban számíthatnak a testvéri szo­cialista országok szolidaritá­sára és mindennemű segít­ségére. A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának megbízásából; TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt KB első titkára, a minisz­tertanács elnöke, SZTANKO TODOROV, a Bolgár Kommunista Párt PB tagja, a KB titkára, BORISZ VELCSEV, a Bolgár Kommunista Párt PB tagja, a KB titkára, PENCSO KUBADINSZKI, a Bolgár Kommunista Párt PB tagja, a minisztertanács elnökhelyettese. A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak megbízásából; WLADYSLAW GOMULKA, a Lengyel Egyesült Munkás­párt KB első titkára, MARIAN SPYCHALSKI, a Lenivel Egyesült Munkás­párt PB tagja, az államta­nács elnöke, JÖZEF CYRANKIEWICZ, a Lengyel Egyesült Munkás­párt PB tagja, a miniszterta­nács elnöke. ZÉNÓN KLISZKO, a Lengyel Egyesült Munkás­párt PB tagja, a KB titkára. ságának első titkára; Grisin, az SZKP Moszkvai Városi Bizottságának első titkára; Kunajev, a Kazahsztáni KP Központi Bizottságának első titkára; Kulicsenko, az SZKP Volgográdi területének első titkára, Ilnyickij, az Ukrán KP Kárpát-Ukrajnai Területi Bizottságának első titkára; Gribacsov, a Szovjet írók Szövetsége vezetőségének tit­kára; Tolsztyikov, az SZKP Leningrádi Területi Bizottsá­gának első titkára; Sibajev, az SZKP Szaratovi Területi Bizottságának első titkára; Vossz, a Lett KP Központi Bizottságának első titkára; Konotop, az SZKP Moszkvai A Magyar Szocialista Mim« káspárt Központi Bizottság gának megbízásából: KADAR JÄNOS, a Magyar Szocialista MunJ káspárt KB első titkára, FOCK JENŐ, > a Magyar Szocialista Mun­káspárt PB tagja, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. A Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottsá­gának megbízásából: WALTER ULBRICHT, a Német Szocialista Egység­párt KB első titkára, az ál­lamtanács elnöke, WILLI STOPH, a Német Szocialista Egység­párt PB tagja, a miniszterta­nács elnöke, HERMANN AXEN, a Német Szocialista Egység­párt PB póttagja, a KB tit­kára. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak megbízásából: LEONYID BREZSNYEV. a Szovjetunió Kommunista Pártja KB főtitkára, NYIKOLAJ PODGORNIJ, a Szovjetunió Kommunista Pártja PB tagja, a Legfel­sőbb Tanács elnökségének elnöke, ALEKSZEJ KOSZIGIN, I a Szovjetunió Kommunista Pártja PB tagja, a miniszter- tanács elnöke, PJOTR SELESZT. a Szovjetunió Kommunista Pártja PB tagja, az Ukrán Kommunista Párt KB első titkára, KONSZTANTYIN KATUSEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB titkára. Területi Bizottságának első titkára; Gyegtyarjev, az Uk­rán KP Donyeci Területi Bi­zottságának első titkára; Keldis, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia elnöke; Sznecskusz, a Litván KP Központi Bizottságának első titkára, valamint Lapin, a TASZSZ vezérigazgatója. A plénumon Leonyid Brezsnyev mondott záróbe­szédet. Az SZKP Központi Bizott­ságának plénuma egyhangú határozatot fogadott el a megvitatott kérdésben. Ezzel az SZKP Központi Bizottsá­gának plénuma befejezte munkáját. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma 50. — Jól van. így tehát, mint említettem, Ligman „kikészí­tése” sem járt eredménnyel. Később a fiatal Potulicki in­cidensével voltunk elfoglalva. Előkerültek ugyan a kulcsok, de újra rájöttem, hogy ez a mindenre elszánt fiatalember sem mártotta bele magát a bankrablás ügyébe. Maga az a tény, hogy nyíltan magánál tartotta ezeket a kulcsokat, kizárta őt még a rablásban való segédkezés gyanújából is. Ártatlansága mellett szólt eb­ben az ügyben az is, hogy ki­hallgatásán a kulcsokat saját­jának vallotta. Ha el akarta volna tüntetni a nyomokat, bedobhatta volna a legköze­lebbi hídról a Visztulába. — És miért nem tette ezt Nawrocki? — Félt, hogy figyeljük őt. Ezenkívül pedig olyan jól el- tehette a kulcsait, hogy soha­sem találtuk volna meg. S bár Nawrocki tudta, hogy a nyomozás a Dygasinski utcá­hoz közeledik, képtelen volt kieszelni valami terhelő bi­zonyítékot Czeslaw ellen. Ak­kor már csaknem teljesen biztos voltam a hivatalsegéd bűnösségében. Sőt úgy véle­kedtem, hogy majd belénk fogja szugerálnl Potulicki részvételét a rablásban. De ezúttal Nawrocki, akinek eszessége tagadhatatlan, rá­jött, hogy az effajta szug- gesztióval önmagára terelhe­ti a gyanút, így hát békén hagyta őt. Nos a negyedik „gyanúsított” is kicsúszott a kezemből és kihallgatása után szabadon kellett bocsá- tanom őt is. A legtöbb amit tehettem elvettem tőle a pénzt, amit nagyanyja becsa­pásával szerzett. A Mostowski palotából Czeslaw hazament. — Talán nem is hosszú időre. Előbb-utóbb újra a rendőrség kezébe kerül. Ak­kor nem ússza meg ilyen könnyen. — Legyünk optimisták. Ez a kis lecke eredményes fi­gyelmeztetés lesz és a fiatalúr végre előszedi a jobbik eszét. — A százados főleg azzal a kijelentésével vágta mell­be a fiút, hogy az évek óta a zsebében hordott „ócskavas” kulcsokat egy ékszerész száz­ezer zlotynál is többre be­csülte volna. Talán ez az érv meggyőzte őt a tanulás hasz­nosságáról. — Végül Nawrocki célba talált. Azt sugalmazta ne­künk, hogy Zdzislaw Zac­zewski őr múltjában van va­lami titokzatosság. Nem tu­dom, ismerte-e ezt a titkot, vagy csak egyszerűen a hosszú évek közös munkája során jött rá az őr életrajzi „hézagaira”. Elég az hozzá, hogy ezúttal az általa nyújtott nyomok túlontúl érdekesnek bizonyultak. Olyannyira, hogy rajtam kívül mindenkit meggyőztek Zaczewski bűnös­ségéről. Én nem tudtam hinni ebben, ugyanis nem egyeztek az összegyűjtött tények és el­méletek a kapott nyomokkal. — E témán össze is külön­böztem a századossal — mondta a főhadnagy. — Meg­jegyeztem, hogy Zaczewskit azonnal le kell csukni. — Ha Zaczeswski lett volna az első gyanúsítottunk, talán belekapaszkodtam volna eb­be a nyomba és lecsukattam volna az őrt. De e téren már volt némi gyakorlatom. Az egykori betörő és gránátos policáj összes előde ugyan­ilyen gyorsan vált feltételez­hető rablóvá, majd ismét ár­tatlanná. És most sem siettem a fogdaajtó rázárásával az aranyhaltenyésztő mögött. Feltételeztem, hogy a szökés gondolatát Nawrocki sugal­mazta neki. Egyszerűen kö­zölte az őrrel, hogy a rend­őrség a nyomában van. Zac­zewski nem bírta idegekkel, a valódi rabló pedig örült, hogy visszanyerte szabad mozgását. — Erre pedig azért volt szüksége, — egészítette ki a főhadnagy — hogy a rabolt pénzt minél előbb kivihesse a bank területéről, s végre fel­használhassa értékes zsákmá­nyát. Különben a guta meg­ütötte volna: tízmillió zloty ja van és félnie kell kiadni akárcsak egyetlen zlotyt is. — Akármint is nézzük, Nawrockinak sikerült súlyos gyanúba keverni Zaczewskit. De amint ez gyakran meg­esik, ő maga is belebukott ebbe. — Miért bukott bele? — csodálkozott a főigazgató. — Igyekezett az őr bűnös­ségéről a lehető legtöbb bizo­nyítékkal szolgálni, ezért betett a szekrényébe egy vi­aszgolyót. Nawrocki megta­nulta, hogyan kell íróaszta­lokhoz új kulcsot csinálni. Később elsajátította a kincs­tárkulcs készítés fortélyát is. Kifutó fiú korában jól oda­figyelt és sokat gyakorolt an­nál a mesternél, aki a bank jelenlegi teakonyhájában kis műhelyt rendezett be, amikor pótszériát készített a páncél- kasszához. Az illető lakatos. egyébként kitűnő szakember, viaszt használt az eredeti kulcsok lenyomatának elké­szítéséhez. A hivatásos bűnö­zők, betörők, kasszafúrók azonban már rég felhagytak a viasz alkalmazásával. Jobb­nak tartják e célra a plasz- tilint vagy akár a szappant is. A viasz ugyanis túlságo­san törékeny és a lenyomat ezen nem mindig a legtökéle­tesebben sikerül. Mindezek­ről nem kellett tudnia sem a precíziós gépgyár lakatosá­nak, sem a banki hivatalse­gédnek, de tudnia kellett róla a volt kasszafúrónak — Zac- zeswskinek. Különben gya­korlati bizonyítékát adna ef­fajta jártasságának. Amikor Potulicka asszony villájának bejáratához készített új kul­csokat a Dygasinski utcában.1 Nem viaszt használt, hanem egy darabka szappant. Ez a kis viaszgolyó a bűnöző in­tenciói ellenére is Zaczewski ártatlanságát bizonyította és arra mutatott, hogy újabb provokációval van dolgunk. Talán múltjának napfényre derülése miatt Zaczewskit, Alias Paczewskit az ügyész rendelkezésére kellene bocsá­tanunk, mindaddig, amig ki­vizsgálják, hogy mint gráná­tos csendőrnek Czestochowá- ban nem terheli-e valami bűncselekmény a lelkiismere­tét a megszállás idejéből. De végső soron nem sokat koc­káztattam. Tudtam, hogy má­sodszor nem kísérli meg a szökést. (Folytatjuk) s- '.»'Hitt Jerzy Edigey bűnügyi regénye Fordította: Szilágyi Szabolcs

Next

/
Thumbnails
Contents