Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-09 / 134. szám

I. oldal KELJST-MÄGYARORSZÄCi ’ A láp községe: TYÚKOD Az állomásról gyalogjain elinduló idegen alsó benyo­másra hzí veszi oiisre. igen m-»y íenvésű területin jár. így mintha a iahős égboltozat is magasabbra tetszene. Mindjárt a község elején erőben lejt, a müúttól elválva buku le a gyalogjárda szintje. A rajta ja>ó felnőtteknek még a fejük teteje sincs egyvonyiban a köv<u«ittal. Fél íalunyi helyen kanadai nyárral beültetett állóvíz hullámai nyabgai- Ja < a járdámért! lövés részt. Szinte érthetetlen, hogy eklo- ra aszályos Időjárásban is vízböségben van a mélyedés. Alig­hanem mindjárt talajvíz. Dohát akkor hogyan tudtak beül- tgrni nyárfasurokkal? Mikor lehetett annyira kiszáradva? Az k'-gén nőm boldogul a kérdés megoldáséval. Viszont — ha bejérja a kőr.sógrt —■ talál még cgv kisebb állandó vizű ta­vacskát. Az is házakkal van körül építve. Luge adók, hely árts istóriák Tyúkod. Az Kesedi-láp térsége. Régi legendák, népi tőr tünetek, betyárhistóriák, babonák színhelye. Azt mondja Makai Zsigmond tanácselnök, nem Miét a mai községről beszélni a múltja nélkül. Mindjárt meg is ma­gyarázza ezt. ..Tudni kell, hogy a hagyomány szerint — .(bár­milyen riasztó híre maradt a lápvilágnak — ez a heíy na­gyon régóta lakott. Első neve 12ó0-ban Eketyukod. késóolj Egyedkudja, a mai az 150(1 as évektől. Vagy háromszáz eve Körül a külső Jánosi és Bilgezd pusztát ié'jesert elp'-zlitotta a Szamos áradása. A nép hagyománya scannt azonban egy­szerűen a lápba vesztek.’* Hogyan tudja mindezt az alig negyvenes tanácselnök? Később derül ki, szinte általánosnak mondható itt a műit ismerete, a régi világ „feltárása”, a község vezetői, értelmi­ségei részéről. Idős Majtényi György nyugdíjas pedagógus itt élte le élete javát, mintegy fél évszázadon át gyűjtögette szenvedélyesen a múltról szóló adatokat. S talán azért is vált ez ki ilyen hevet, mert a „különös világ” lakói mindig a jobb életet reméltető oldalon harcoltak. Büszke hagyománya van annak, milyen vitéz lovasok voltak a tyukodiak a kuruc világban. Természetesen a nagy fejedelem, II. Rákóczi Ferenc oldalán. Szerintük egyenesen róluk keletkezett a Te vagy a legény tyukodi pajtás-., kezdetű kuruc ének. Dokumentumok alapján tudják, hogy elődeik szabadtelkesek voltak, s a ké­sőbb bárói ranggal dölyfösködő Uray-csalúdnál sem voltak hajlandók eselédi sorsot vállalni. Idegen cselédek fogadására kényszerült az uraság. A tyukodiak inkább vállalták a so­ványabb kenyerű és mindig életveszéllyel járó csikászást a lápi dzsungelben. (Mert aki megfeledkezett a kelló elővigyá­zatosságról, bizony elvette életét a „feneketlen” láp.) Aztán a vízzel töltött vermekben összegyűlt csikhalat kádakba rak­va, szekérre téve jártak árusítani fél országon át. Nem pén­zért alkudoztak: kukoricáért, csicsókáért, gabonáért cserél­tek. A láp lecsapolása után (XIX. század fordulóján), nád, gyékény, káka és mindenféle, a nedves talajt kedvelő gyom­féleség uralkodott el. Akkor erre vetették magukat, ebből él­tek. A nádat tüzelőnek, kerítésnek, háztetőfedésre, jószág­etetésre használták; a gyékényből kosarakat és mindenféle házi alkalmatosságot fontak. És indultak e fonatokkal is, járták a korábbról már ismert „csíki utakat”. Kultúrnövények termelésére majd csak később .-.törték be” az addig emberi erőnfek nem engedelmeskedő lápvilágot. De akkor meg a „pór néppel szemben” kussolt az uraság, elűzte a népet a java területről. Irgalmatlanul keserves évek következtek. ..De a tyukodiak soha nem hajoltak, nem alázkodtak meg — mondja a tanácselnök. — Ezt, ezeket kell tudni a ma ismeretéhez. Rátartiságuk most is tartja magát. Megvetik a gonoszkodni akaró, mihaszna embert. Csak annak köszönnek, akit érdemesítenek rá- Amellett aztán végképp ki is tarta­nak. Ez a magyarázata, hogy öt év óta posztján a tsz mai \e- zctősége, míg azelőtt évenként váltogatták.” A mai Tyúkod Milyen tehát a mai Tvukod? 3134 lakosa van. Területe 10 812 hold. A tsz-nek alakulá­sakor Kossuth nevet adtak; 730 tagja van. Hogyan élnek? A földművesszövetkezet adja az adatot: a néhány bolt­egysége az elmúlt évben 11,6 millió forgalmat bonyolított- De ezek csak fűszer, élelmiszer, ital és trafiküzletek. Az értéke­sebb árukat Csengerben. Mátészalkán, sőt távolabbi városok­ban vásárolják: bútorféléket, tv-t, rádiót, a ruházati cikkek zömét. Ez mennyi? Nincs még csak megközelítő számismere­te sem. De még mindezen kívül van a különböző építési anya­gok vétele, mert abban itt sem akarnak ám elmaradni... Az egyik nem régi, a tanácsnak készült orvosi jelentés­ben ilyenek találhatók: ..A legutóbbi véradás alkalmával 115 arra alkalmas felnőtt adott önkéntesen vért. Ez a községhez képest szép eredmény... Egy fél év alatt 9500 orvosi vizsgálat volt; a lakosság ragaszkodik egészsége megóvásához, az élet­hez. Ugyancsak fél év alatt mindössze 14 haláleset, történt, és csak egyetlen egy 5 éves kisgyerek halt meg kórházban, gyó­gyíthatatlan szervi betegségben...” Nem is kell nagyon időseket megkérdezni ahhoz, hogy például mennyi korábbi temetésre emlékeznek. Fél év alatt a 14 többszöröse volt. Különösen kicsi koporsót kellett sokat sírba tenni: sok gyermek elpusztult anélkül, hogy valameny- nyire is megismerje a világot, szüleit, a környezetet..­Szamosszegi Gyula iskolaigazgató kívülről tudja, hogy 540 általános iskolása van ma a községnek. Az általános gyer­mekszeretetről szól a következőkben. Szinte az elsők között volt Tyúkod abban, hogy a külterületi tanyák — Zsíros, Kál- mánmajor, Szalmaváros, Újsor-Károlyi kaszáló — felsötago- zatos iskolásai részére kollégiumot létesített. Közel száz V— Vili. osztályos kap a kollégiumban helyet, ellátást, zavarta­lan -tanulási lehetőséget. Külön szimbólumnak számít, a község fő helyén, a volt bárói kastély lakói most az iskolás tanyai gyerekek. A már említett orvosi jelentésben erre vo­natkozóan is található megjegyzés: „...igen jó, hogy minden g> el eknek külön ivópohara, törölközője, szappana van.” A gyerekek tisztán, rendesen öltözve járnak iskolába. A több mint félezer közül csupán egyetlen egy tanuló gya­koribb mulasztó — szülei tanyán laknak. Továbbtanulásra szinte százszázalékos a jelentkezés. Jellemző, hogy nem fel­tétlen gimnáziumokba, technikumokba vágynak tovább, ipa­ri tanulónak is. Tavaly például 16-an jelentkeztek gimnáziu­mi továbbtanulónak, ipari szakmát pedig 36-an választot­tak. Egyébként a to-vébbtamtlással kapcsolatban míg esv 6r. d.-ikai. szám: az utóbb: hét évben 14 tyukodi fiatal szerzett dlplamát. Minden évben k>;ttő. Nemrég felmérés coljából az általános iskola ötödike­seinek 10, a hat-vd.kosoknak 11 kérdésre kellett — névaláírás nélkül — válaszolni. A válaszokat matatja Szamosszegi igaz­gató Előbbiek arra a kérdésre „Miért szomted hazádat?” szinte mind leírta ez- két a szavakat- itt születtem, itt szét et­iléit meghalni- — ő »ink is megszenvedtek ér-e — bekében élhetünk — aki nc.m szereti hazáját. ü:es a szíve- Utó'-b’ak válaszukban mai hősöknek az űrhajósokat az életmentődet, a viet-..mi szabadságharcosokat tartják. S. hogy hisznek e babonákban így válaszoltak rá: nem, mert nincsenek — nem hiszek m*rt azokat régi világban taiatták ki — rsak mesékben fordulhatna!*, elő. Egyik kisiskolás szó szerinti vá­lasza: ..Nem hiszek babonákban, mert velem még soha scin- mi Csoda nem történt. Ha a szekrény festése megpsttan és lehull, m -ndják az öregek: halott lesz. Mi, fiatalok ilyesmit képtelenek vagyonit elhinni.” Van-e Valami, amivel masok a tyukodiakat megsérthe­tik? — kérdezem Kocsi Feienc tsz párttitkár tél. „Ma már notes, nem lehet ilyen — íeleli gondolkodás nélkül. — En is csak apumtól hallottam, hogy valamikor „celásoltnak** mond­tak más falubeliek a tyukodiakat. Hogy miért? A gyékény gyenge satjúját hívta a nép célúnak. A mi elődeink meg, eg-ebeit között gy•*» ényfonók is voltak. Hát erről. De ma mat nines ez. A mondásnak is veszett az éle, a jelentősege. Minthogy csak huszonöt—harminc évvel ezelőtt is_ házilag kéjtült vászonféiéb-n járt-íeküdt a falu népe. Lábán meg bocikor. Hol van mindez? Talán már olyan öreg sincs, aki — ha f,zctnén:k is érte* — ráncba tudna szedni kendervá- szohból térít bő szárú gatyát. Miképpen bocs kot! *onni tudó semigen van. Mindenből a divatosat, finomat, szépet keres­sük-” A Kossuth Tsz a közepesen gazdálkodók közé tartozik. A lápi határ nagyon megszabja, korlátozza a gazdálkodás menetét. Pedig nagyon szorgalmas nép a tyukodi. Vaserős akaiatát— mostoha környezetben — évszázadokat átvésze­lő nemzedékek kovácsolták ki. Az olyan gátlások ellen azon­ban még mindig tehetetlenek, mint az elmúlt évben is 1700 hold parlagon maradása. Nem tudták a vízállás miatt még a nyár derekán sem bevetni. Többször hallom ezt a meg­jegyzést: még mindig szeszélyes, makacskodó a láp. Tavaly márciusban SZ—100-as gép ült el a községi választási bizott­sággal, miközben az egyik külterületi tanyára akartak jut­ni. S még gyalog is nehezen értek el céljukhoz. Mind e szél­sőséges szeszély közepette nem könnyű garantálni készpénz- fizetéssel munkaegységeket. Mégis képesek rá, megcsinálták. Most, a láp végleges rendezésével csillannak előttük me­részebb tervek. Persze a realitás, a helyi adottságok talaján. Azt már eddig is kitapasztalták: jól fizet a lápi föld napra­forgóból. Idei tavaszon is félezer holdat vetettek belőle. Eredményes még a burgonya, kender, kukorica termetese is. Különösen kövér füvet nevel itt a rét és bőséges hozamot ad a különböző takarmánykeverék- Főleg ez utóbbi a tsz továb­bi erősödésének az alapja. Már ez evre is olyan tervet foga­dott el a tsz tagsága, amely szerint a tebenál omanyndl daia- bonként az eddigi 2100 liter fejesi átlagot 2o00 literre kell ja vítani. Sokat várnak — a most már véglegesnek tekinthető — lápi rendezéstől. Ez nemcsak biztosabbá teszi a tavasziak korábbi vetését, a kalászosok telelését és általában a nö­vényápolást, de nagymértékben javítani fogja a határbeli utakon a közlekedést is. Mindez pedig a több és olcsóbb ter­melést segíti elő. Máris számolják, miképpen fognak az eddi­gi évi 800 kövér sertés helyett 1500-at értékesíteni. A táj ren­dezése nagy remények valóra váltását teszi lehetői e. Nagyon ígérik, valóra váltják az életüket, falujukat még szebbé tevő reményeket... Olvan dolgokról is szívesen beszélnek, melyek közeli múltidejű kedves emlékek számukra. Kedves-szívesen be­szélnek arról, hogy pár hete lengyel küldöttség járt a köz­ségben. Érdeklődéssel tekintették meg a tsz tanyakozpontjat, figyelmesen tudakolóztak életűk alakulasaroh Bem_ keztek. Sőt azt rr.ár maguk javasolták a vendegeknek, at gassák meg a tanyai kollégiumot is. Azt is emlékezetes eseményként tartják számon, hogy a lengyel küldöttség után, két nap múlva Orosz Ferenc elv­társat, a megyei pártbizottság első titkárát fogadhatták. Őszinte, nyílt beszélgetés, eszmecsere alakult ki kfiabttük- Este békenagygyűlést tartottak, szinte a teljes felnőtt lakos­ság egybcgyű’t a művelődési házban, melynek falait csuda, hogy szét nem feszítették... Kié a konzervgyári telep? Minden rendben? Nincs problémájuk? „Van — közli a párttitkár. — Első és legégetőbb: szapo­rítani kellene az iskolai tantermek számát. Van olyan osz­tály, 54 gyerekből áll. Ez túl sok. Csökkenti mind a tanulási, mind a tanítási színvonalat. Előreláthatólag a következő év­ben megkezdődik egy négytantermes iskola építése. (Orosz elvtárs is megígérte erre vonatkozó segítségét.) Ez nagyon jó lesz. Soha jobbkor! Másik sérelmünk kövís utunk elha­nyagoltsága. Kiesünk a nagyobb forgalomból, de ez nem je­lenti, hogy a régi makadám út maradjon örökre Gid- res-gödrös. Gépek tengelyei, kerekei törnek össze rajta. Kor­szerűsíteni kellene. Aztán van még egy harmadik. Hogy a konzervgyári telep bár a mi igazgatási területünkhöz tarto­zik, miért viseli a Forcsalma nevet? Ez inkább jogi kérdés- Régi riválisunk Porcsalma. A Horthy világban felsőházi tag­ja volt, aki porcsalmai kenderüzemnek neveztette el a tele­pet. A’mi rendszerünkben vált konzervgyári részleggé.^ De régi elnevezése, hogy „porcsalmai” maradt. így tudjuk. Ránk nézve sérelmes ez.” Á névadás és névhasználat még nem jutott hivatalos kivizsgálás stádiumába. Annyi tény, hogy a két szomszédos község — hol titokban, hol nyíltan — vetélkedik miatta. Végleges eldöntése talán lehetséges lenne. Tyúkodhoz tartozik — ez már feltétlen — egy gépjavító állomás is. 1948-ban alakult, elérte húszéves jubileumát Tyukodi dolgozója 70 körül van. Fennállása óta több száz ifjú szakmunkást nevelt a környékről. Tavalyi termelése 17,3 millió fői intőt tett ki. Ez évre — a jubileumi számmal egyen­értékű — 20 milliós terve van; dolgozói zsebébe 3,7 millió fo­rintot juttat, tisztán munkabér címén. Van persze még pré­mium és lesz nyel eségrészesedás is — érdem szerint. Ez hát és így van a mai Tyúkod. Általánosságban- (Részleteiben lehetetlen bemutatni egyetlen újságcikk kere­tében.) Az Ecsedi-láp térségében, a hajdani legendáit, népi történetek, babonák színhelyén •—Kitint iá—-----------*-----------------------------------------------------------1 Tabi László: Mindé »it ei leKef intézni / Tagnap déldőtt jel kellett mentám <v Első Magyar Utol­;-ó Mávuk szervezési főosztályára. r«:gy oi* Bl*Aa kér társsal közölje*-.: a szóban f-rgó p un-.jfv t nem tudjuk szállítani. Fel is menUm, bekopogtattam B'**a ajtajún, s minek utána be« ot úr-tkoztam, így szóltam: — Azérí jöttem, lted-^s Bluha... A miko • ideértem ki yilt az a hó, s *>gy idősebb úr m be in >„jjban. Ügyet sem vetve ’ám, oá**~v.lt Bluha kollé-- 0ém füléhez és valamit pvs-tt pott. Bluha elgondolkozz a ha Um galta, bólogatott majd leemelt: a telefonkagylót, és négy je­gyei rendelt a mozi matinéjára. Az ingujjas ezután ellái oratt) Bluha úr ped g újra hozzám fordult. M rászámítom: — Szóval azért jö<tem heaves... ' Bppeh itt tartottam, amir.sr egy fiatalember jolt be meid lényben- Rám sem hederítve, félrehívta Bluha kariadat a másik sarokba, s ott heves kézmozdulatok kínét etében vala­mit magyarázott neki. Bluha úr erre kiveti a fiókjából egy ceruzát, mrghegyérie es at'ríta a me', lény esnek, a!ct ezután elment. — Nos, parancsoljon — mondta ekkor Bluha kariárs. — Egy szó ca1 azért jóttmn... Most nynt az ajtó, és bejött rajta eny hölgy fehér vá- szonkCpenyoen, két cukrászsüteménnyel. Bluha karlárs meg­élte a két süteményt, majd „Köszönjük Csöpike'' felkiáltás­sal (miközben a hölgy eltávozott) hozzám fordult. — Kérem — mondtam —, azt a paraffint... Most két fiatalember lépett a szobába, házikabát volt rajtuk es egy könyvel hoztak. Félrchívták Bluha kartársát és felolvastak neki húsz oldalt, miközben mindhárman harsá­nyan kacagtak. Végül is a két fiatalember eltávozott és Blu-> ha kurtát s odajött hozzam. — Szóval — mondtam —, azt a paraffint... Ekkor belépett egy idős bácsi házisapkával a fején ét papuccsal a Iában. Egy sa*-kf elad vány í hozott magával, amit Bluha kartárs segítségével fel óra alatt megfejtett­Ezenközben én kimentem az előszobába, ahol tizenkét ember üldögélt tetőtől talpig rendesen felöltözve. Bluha kar- társra vártak. Még nem tudták, hogy Bluha kartárshoz utcai ruhában hiába akarnak bejutni. Bementem a félreeső helyre, alsónadrágra vetkőztem, t újra benyitottam Bluha kartárshoz. Éppen egy utcai ruhás alak akart beszélni vele. Oda sem néztem, ellenben felültem az íróasztalra. — Kérlek — mondtam neki — a Paraffin Elosztó Vállai lat nem tudja szállítani a paraffint. — Rendben — mondta ő, és elmesélt négy mulatságot anekdotát. Ezután megosztotta velem az uzsonnáját és kés* csókját küldte a feleségemnek. Mert aki pimasz, azt kirúgják. De aki nagyon pimasty azt kebelbelinek nézik. -* ttt» Demény Ottó: Sisak és karabély Korosztályokra bontva itt a lista " ' sokezér' amerikai Nevada Kansás Texas Colorádó '*• tizenkilénc-húszéves fiai Meghaltak a gyűlölet mezején elsiratta őket az anyjuk Sírjuk fölött sisak és karabély bezárta testüket a vak lyuk Volt köztük sofőr farmer beat-zenész békeharcos és örömkatona De fegyvergyáros egy sem volt közöttük se szenátor se miniszter fia Kitanulták a dzsungelharcot s lószőrbábukon a kézitusát Nem sikerült mégsem a vizsga nem hallgatnak több tábori imát Emléküket a Nagy Társadalom majd kőbe vésve felmutatja lm ők voltak a mi Bárányaink bolond is mind aki tagadja Tanú rá tízezer falu ami kezük nyomán leégett Tanú minden megmórgezett kút ée íelperzselt rizsvetések Tanú minden ledobott napalm s a dombok tépett oldala Tanú riadt kegyetlenségük ami nem ér célhoz soha. Bárány Tamás: Téves kapcsolás Leginkább a hangja fogta meg, nem is annyira az, amH mondott, hanem ahogyan mondta. Még a legelején kiderült, hogy harminckét éves — de a hangja érettebb korról áruikon dott, s mintha fáradtabban zizzent volna. Hosszú-hosszú hónapokkal ezelőtt kezdődött, egy kora őszi napon. Este fél tíz lehetett. Barátnőjét kereste telefonon. Kissé félve tárcsázott, attól tartott, Terka lefeküdt. Még most is benne él a meglepett pillanat emléke, ahogyan a kagylót már az első csengetés után felvette a férfi: „Halló” „Tessék”! — Jó estét, Sándorkám, — mondta — ne haragudjék a kései zavarásért. Terka nem alszik még? — Nem tudom. — Nem értem — mondta zavartan; ezzel a Sándorral spy sem lehetett tudni, hányadán áll az ember. Három szava kö-* zül legalább kettő ugratás volt. — Hát nézze meg. — Akkor sem tudom... i — Otthon van, vagy nincs otthon? — Ezt sem tudom. — Nem maga az, Sándor? — Attól függ, milyen Sándor. — Morvái. — Félek, hegy csalódást keli okoznom — mondta a férfi bocs&natkérően, — de egy másik Sándorral beszél­— Bocsánat — sziszegte dühösen, hogy mit idéllenkedtS itt vele cs a vadidegen —, elnézést a zavaráséit. Jó éjszakát! — Nagyon kéiem, ne tegye le a kagylót! — szólt hirtelen • férfi. Annyi sóvar vágy sütött hangjából, hogy élbizonytolaaoi «ott béna* a mozdulat. a tétovázott egy pillanatig.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents