Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-04 / 129. szám
A párt politikai és szervező munkája a gazdaságban Lakos Sándor előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján Szerdán a Magyar Szó- cialista Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján Lakos Sándor, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének igazgatója előadást tartott. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük az előadásának első fejezetét. Hazai és nemzetközi tapasztalatok egyaránt indokolják, hogy a téma gazdasági jellegű vonatkozásainak vizsgálata előtt arra próbálunk válaszolni: mik a párt szerepének egyes jellemzői a jelenlegi időszakban? Fontos és új elem ebből a szempontból a gazdaság- irányítási rendszer reformja, mégis leegyszerűsítenénk a dolgot, ha azt hinnénk, hogy emiatt változik meg a társadalom felépítménye. A reform nem mechanikusan a termelőerők hatására jött létre, hanem tulajdonképpen maga is a társadalom gyökeres átalakulásának szülötte. Nem csupán azt kell vizsgálnunk tehát, hogyan igazithatók az egyes párt- szervezetek konkrét munka- módszerei az ottani gazdasági szervekéhez. A párt mai szerepének jobb megértéséhez a legfontosabb egyfelől annak figyelembe vétele, hogy a kommunista vílágmozgalom az elmúlt évtizedek alatti megújhodását talán elsősorban éppen a pártról szóló lenini elvek mélyebb megértése és következetes érvényesítése jellemezte. És másfelől, hogy — a Szovjetunió után — az európai szocialista országok mindegyikében befejeződött a szocializmus alapjainak lerakása és napirendre került a szocialista társadalom teljes felépítése. A lenini elvek szellemében arra keresünk közösen választ, hogy mi az az új, amit a párt megítélésénél a fejlett szocialista társadalom építésépek időszakában figyelembe kell venni. Válaszunk lényege viszonylag egyszerűen megfogalmazható: félreérthetetlenül valljuk, hogy a párt az előttünk álló időszakban is, méghozzá növekvő mértékben társadalmi fejlődés irányító ereje. Ugyanakkor úgy véljük, és már két kongresszuson leszögeztük, hogy irányító szerepét sok szempontból másképpen kell értelmeznünk, ez napjainkban egyre inkább elvi-politikai jellegű irányítást jelent. Hogy álláspontunkat világosabbá tegyük, részleteire kell bontanunk a képletet. A vezető szerep helyes értelmezése Abból, hogy ma egyértelműen a párt elvi-politikai irányító szerepét állítjuK hangsúlyosan az első helyre, nem következik, hogy korábban mindenfajta operativitás durva hiba — vagy éppen a szocializmus elveit sértő torzulás volt. Világos, hogy e kérdést helyes történelemszemlélettel kell megközelítenünk. A fejlődés korábbi időszakaiban az eszmei-politikai irányító szerep mellett a párt olykor magára vállalta a nép számára különösen fontos kérdések közvetlen megoldását is. Ez például azzal is összefüggött, hogy a felszabadulás utáni években a dolgozók többsége a kommunistákban látta az új rend megtestesítőit és nem alaptalanul tőlük várta problémái megoldását. Túlzás és szépítés nélkül mondliatjuk, hogy a párt különböző szerveinek, funkcionáriusainak, tagjainak elvi és gyakorlati operatív tevékenysége egy meghatározott időszakban döntő lendítőerőként segítette a szocialista eszmék megvalósulásának folyamatát, s nem negatívuma volt e korszaknak. Ez azonban a kérdésnek csak egyik oldala. A pártmunka, de különösen a pártvezetés korábbi „operativitása” főleg az 1956 előtti években nemcsak, sőt elsősorban nem a történelmi adottságokkal, hanem elvi tévedésekkel függött össze. Elvi tévedéseknek bizonyult először is az akkori vezetés koncepciója, amely a társadalmat irányító pártot egyben ügyintéző, a feladatok többségét közvetlenül végrehajtó szervezetnek fogta fel, ami — így — a szocialista építés egyetlen időszakára, egyetlen percére sem fogadható el. Ez politikai torzulás volt. Ebben a felfogásban egyaránt megtalálható a szövetségesek, a nem kommunisták iránti mélységes bizalmatlanság (az a Rákositól származó jelszó, hogy „mindenért, ami az országban történik, közvetlenül mi, kommunisták vagyunk a felelősek.”) Emellett s ezzel együtt benne volt e koncepcióban a mindenkivel, tehát a kommunistákkal szembeni bizalmatlanság is; a csak központi és szinte kizárólag adminisztratív eszközökben va’ó bizalom. E koncepció halasa jeíemeKenyen eltorzította a párt jellegét. Az ellenforradalom leverése után az akkori új pártvezetés nyomban szembenézett e problémával, és a kérdések új típusa megköt zelítését elsősorban a párt szerepének másfajta felfogásával kezdte. Szakított a pártot legfőbb ügyintézőnek tekintő koncepcióval, s hangsúlyozta az állami, társadalmi szervek önálló felelősségét, a párton kívüli tömegek felelős szerepét, leszögezte, hogy a más szervek hatáskörébe tartozó kérdések pártszervezetek útján történő operatív intézése — elvileg semmikor sem kívánatos, de a szocialista rendszer megerősödésének arányában megengedhetetlenné vált. A változások lényegét a legtalálóbban Kádár elvtárs foglalta össze, szinte az ellenforradalom másnapján, amikor hangsúlyozta: „A párt nem az uralkodást, hanem a nép szolgálatát tekinti fő feladatnak.” A kultúra, az ideológia, a gazdaságirányítás területén egyre inkább az eszmei meggyőzés, az elvi módszerekkel történő irányítás érvényesült. Általános gyakorlattá vált, hogy a Központi Bizottság határozatainak kidolgozásába bevonta az ország legjobb párton kívüli szakembereit is. Néhány évvel ezelőtt világossá vált, a Párt szennára: Megérett a helyzet arra, hogy átfogóan és összefüggően is elemezzük a proletárdiktatúra állami és társadalmi berendezkedésének összességét és mindezek alapján a mai követelményeknek megfelelően határozzuk meg ezen belül a Párt helyét és szerepét. Azt a tételt, amely e változások lényegét fejezi ki, hogy hatékonyabban, de elvibb módon fogjuk fel a párt szerepét, konkretizálnunk kell. A/ Nem törekszünk arra, hogy teljesen megszüntessük a párt szervező funkcióját, ha tetszik, operatív tennivalóit a gazdaságban sem, tehát nem értünk egyet azzal, hogy a pártot csak eszmei, teoretikus irányítónak és nevelőnek fogjuk fel. Véleményünk szerint továbbra is érvényes az a lenini tanítás, hogy a párt a tömegek cselekedeteinek nemcsak eszmei ihletője, hanem gyakorlati szervezője és irányítója. B/ Ilyen összefüggésben gyakran emlegetik mint megoldandó feladatot a proletárdiktatúra szervei közötti jobb munkamegosztás kialakítását. Nem férhet kétség hozzá, állami és állami, állami és társadalmi szervek között a kellő összhang hiányában sok a felesleges átfedés és párhuzamosság, amit ki kell küszöbölni Ezt elismerve ugyanakkor azt is látni kell, hogy a párt nem egy a sok közül, szerepe nem azonos egyetlen más szervezettel sem — éppen mert a társadalmat irányító centrum. Ezért az olyan megfogalmazások, hogy „el kell osztani” az állami és a pártszervek között a feladatokat, vagy még sarkosabban Rágalmazva : „hogy a pártnak ki kell vonulnia” az egyes területekről és ezeket teljes egészében átadni az állami, társadalmi szerveknek, nem fejezik ki helyesen a dolgok lényegét. Szerintünk egyik felfogás sem helyes. A párt, mint a társadalom irányító ereje, elvileg nézve a dolgot, minden kérdéssel foglalkozhat, s elevenem zárható ki egyetlen területről sem. Nem az a legfontosabb, hogy a feladatok elosztásában jelöljük ki a párt feladatait (ez mechanikusan úgysem valósítható meg), hanem annak elérésére, hogy ha a párt azonos kérdésekkel is foglalkozik, mint akár az állami, akár a társadalmi szervek, másképpen foglalkozzék azokkal. Általában azt mondhatjuk, hogy sokkal átfogóbban, elvibben és iránymu- tatóbban kell a pártszervea- nek tárgyalniuk minden kérdést, mint akár az állam- igazgatási, akár a gazdasági szerveknek, amelyeknek valószínűleg már sokkal konkrétabban kell megtenniük Ugyanezt. Az azonos kérdéseknek ilyen sajátos megközelítési módjait még nem sikerült kellően kidolgoznunk a párt esetében sem C] Az elmondottak nem azt jelentik, hogy alkérdé- sek jellegét tekintve nem lehet elhatárolni a munkát a párt-, az állami és társadalmi szervek között. Először is magától értetődő, hogy a párt, mint a társadalom irányító ereje, közvetlenül csakis a legfontosabb, a legnagyobb horderejű kérdésekkel, olyan problémákkal foglalkozhat, amelyek adott pillanatban vagy a perspektíva szempontjából nagy társadalompolitikai jelentőségűek és ezek száma semmiképp sem lehet sok, mégis nehéz volna meghatározni e kérdések típusát. A lakásépítés és elosztás kérdése például általában nem pártpolitikai téma, hanem a gazdasági, állami szervek feladata, de ha a lakásprobléma a társadalom többségét különösen érintő társadalmi és szocális probléma, amelynek megoldásától nemcsak az életszínvonal, hanem a politikai közhangulat is függ, olyan kérdéssé válhat, amellyel adott alkalommal a pártnak is foglalkoznia kell. Bizonyos párhuzamosság a párt- és állami szervek között tehát egyszerűen elkerülhetetlen. Párt- és állami döntések Az előbbiek azt is jelentik, hogy a párt, kormányzópárt lévén, a legnagyobb horderejű problémák esetében, formailag sem mond le a saját álláspontja kialakításának jogáról és a társadalmi folyamatokat nemcsak a marxista eszmék terjesztésével kívánja befolyásolni. Ez a kommunista párt esetében elvileg már csak azért sem vitatható, mert hiszen a marxizmus a cselekvés vezérfonala és célja — Marx szavaival — nem az, hogy magyarázza, hanem hogy megváltoztassa a világot A kérdések kidolgozásában, előkészítésében minden területen és minden szinten fontos szerepük van a szakembereknek. Ugyanakkor tény, hogy egy-egy kérdés eldöntésénél különböző érdekék jöhetnek számításba. A gazdasági mechanizmus reformjáról szólva mutatott rá Kádár elvtárs arra, hogy milyen jó dolog volt egyfelől a szakértők maximális bekapcsolódása a kérdések kidolgozásába, de másfelől hogy milyen nagy baj származhatott volna abból, ha az alapkérdések eldöntését a szakértők álláspontjának figyelembe vételével nem a párt vállalta volna magára. A szakemberek — helyesen — kissé megszállottjai a szakmájuknak, s emiatt nézeteik egysikúak, míg a jó döntés a kérdések komplex gazdasági és politikai megítélését igényli. Tapasztalataink szerint a nagy horderejű kérdéseknél, mivel fel tudja mérni a különböző osztályok érdekeit, az érérdekazonosságokat és az érdekellentéteket is, éppen a párt képes a különböző álláspontok és érdekek figyelembe vételével történő szintetizálására, társadalmi optimalizálására, a munkásosztály, az egész nép számára legmegfelelőbb megoldások kialakítására. Ez természetesen csak lehetőség, a párt állásfoglalásai is lehetnek tévesek. Az egyoldalúság, az egyes érdekek túltengésének veszélye azonban minden más szerv esetében legalább ugyanakkora, sőt nagyobb, mert ott A CSKP Központi Bizottságának határozata elég nagy szerepet kapnak [ a szubjektív megközelítések, i Más kérdés: hogyan fog-_ juk fel a párt állásfoglalásait, határozatait, vagy éppen döntéseit? Kikre milyen mértékben vonatkoznak ezek? Szűkítsük le itt a kört eleve a gazdasági jellegű párt állás- foglalásokra. Ezek kettős értelemben is közvetett döntések. Először is közvetlenül csak párttagokra kötelezhetők, másodszor ezek az esetek többségében formailag nem döntések, hanem állás- foglalások, mert a jogi érvénnyel bíró döntések meghozatala állami, gazdasági szervek feladata. Ez nagyon fontos formai, de egyben tartalmi problémát is érintő dolog. A párt állásfoglalásait valamelyik állami szervnek kell törvényerőre emelnie azzal, hogy magáévá teszi azt, és ennek megfelelő állami döntést hoz. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a párt határozatai csak saját tagjaira nézve kötele- zőiek, és a párttagok a saját területükön kötelesek harcolni ezek megvalósításáért. De válaszunk ezzel nem teljes. Közismert tudniillik, hogy a szocialista országokban a vezető posztok nagy részét kommunisták, párttagok foglalják el, akik helyzetüknél fogva is képesek arra, hogy hivatalosan érvényt szerezzenek a formailag csak rájuk kötelező határozatoknak. De a párton kívüli vezetők felfogásukban és világnézetükben is egyre inkább közelednek a párt eszméihez és ezért az alapvető kérdésekben a párt állásfoglalásait önként, politikai és erkölcsi együttérzésből is támogatják. Látni kell és nincs okunk hallgatni arról, hogy a párt állásfoglalásai tehát mindenképpen döntő erőként hatnak, meghatározóan befolyásolják közvetlenül és közvetve is a fejlődést. Van-e ilyen körülmények között igazi és reális tartalma az egyes kérdések tárgyalásának állami és szakfórumokon, nem formalitás-e ez csupán? Bár egyes esetekben ilyen veszély is jelentkezhet, általában nem (Folytatás az 1. oldalról) 5. Törekedjenek arra, hogy semmi se árthasson a szocialista országokkal, a Szovjetunióval és az egész nemzetközi kommunista mozgalommal a belső problémák megoldásánál élvezett teljes szuverénitás tiszteletben tartásával fennálló szovetségesi viszonynak. A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága Brnoban hétfőn összehívta az ipari, az építkezési és a közlekedési pártalap- szervezetek aktivistáinak országos gyűlését. Dubcek majdnem háromórás beszámolójában a Központi Bizottság májusi plénumának határozatáról tájékoztat^ a kommunistáKat. A párt első titkára a többi között azt mondotta, hogy a jelenlegi aktivagyűlés egyike azoknak az intézkedéseknek, amelyekkel a párt akcióegységét kívánják biztosítani a plénum határozatainak megvalósításában. Dubcek részletesen kifejtette a Csehszlovák Kommunista Párt további politikáját, Megindokolta A rendkívüli, 14. pártkongresz. szus összehívását. A CSKP Központi Bizottságának első titkára a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a kommunisták alapvető feladata: megszilárdítani a szocialista társadalom politikai vezetését a párt részéről. Rámutatott, hogy a fiatalokat jobban be kell vonni a párt politikájába. A szónok tájékoztatta a kommunistákat a csehszlovák állam leendő szövetségi berendezkedésének problémaköréről. Beszédének további részében a Párt első titkára szólt a munkásosztály, a szakszervezetek és a szövetkezeti parasztság szerepéről és helyzetéről, a kommunisták gazdasági feladatairól, valamint tájékoztatta hallgatóságát a Csehszlovák Kommunista Pártnak és a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak a Szovjetunióval és más szocialista országokkal való kapcsolatairól. Hasonló értekezletek voltak hétfőn a többi kerületi székhelyen is. A SZOT elnökségének ülése (Folytatás az 1. oldalról) ményes szakszervezeti üdültetésben. Az üdülők felújítására, karbantartására 40 millió forintot költöttek. Teljesen felújították a balaton- földvári hullám-, a soproni pedagógus-, a balatonfüredi MEDOSZ- és pedagógus-, továbbá a mátrafüredi SZOT-üdülő egy-egy épületét Az űj mechanizmus a beszerzési korlátozásokat feloldva lehetővé tette, hogy az üdülők vezetői az állami kereskedelemmel, a tsz- ekkel, vagy állami gazdaságokkal önállóan kössenek vásárlási szerződéseket. Az elnökség a vállalati újítási szabályzatok elkészítésének tapasztalatait vizsgálva több visszásságra hívta fel a figyelmet, például arra, hogy egyes helyeken automatikusan lemásolták az úgynevezett mintaszabályzatot. A közeljövőben olyan kézikönyvet adnak ki, amely tanácsokat ad arról, hogyan kell eljárni újítási ügyekben. Az elnökség külön napirendben foglalkozott több társadalombiztosítási kérdéssel; javaslatait a kormány elé terjeszti. Napirendre kerül a szakszervezeti tagok, aktivisták, tisztségviselők továbbképzésének témaköre, a szocialista munkaverseny néhány kérdése, s végül a magyar és a skandináv szakszervezeteit kapcsolatainak továbbfejlesztését vitatták meg. ez a helyzet. A különböző szervek érdemben foglalkoznak a problémákkal. A bennük helyet foglaló kommunisták érvényt akarnak szerezni a párt álláspontjának, érvelnek mellette, de egyenrangú félként meghallgatják párton kívüli kollégáik argumentumait is. És ha nyomós érvek hangzanak el álláspontjukkal szemben, mivel nem mechanikusan fogják fel helyzetüket, lehet hogy újból, akár testületileg is a párthoz fordulnak, javasolva állásfoglalásának megváltoztatását. Az általános irányelvek gyakorlati alkalmazása nem mechanikus dolog: részletes tárgyalásnál derülhet kf (főleg a gazdasági kérdéseknél), hogy esetleg az alapelképzelésen is módosítani kell. A párt és a többi szerv között tehát, a döntés előtt és után is a nézetek egészséges, hasznos oda-vissza- áramlása megy végbe. A pártnak perspektivikusan egyre inkább arra kell törekednie, hogy megőrizze önálló, politikai arculatát, hogy az állami, gazdasági szervek egyes intézkedéseit és irányító munkáját mintegy kívülről önállóan értékelje. Ehhez viszont az 1» szükséges, hogy tovább növekedjék az állami, gazdasági szervek önállósága. A párton belüli demokráciáról A párt akkor tud szintetizáló, társadalmilag optimális döntéseket hozni, ha az előkészítő szakaszban sor kerülhet a párton belül a nézetek szabad összeütközésére, a különböző megközelítési módok tárgyilagos értékelésére. Egy adott feladat megoldásának módszereit illetően különböző elképzelések létezhetnek a párton belül is. Van-e mód arra, hogy ezek szabadon megütközzenek, hogy szabad véleménycsere után alakuljon ki a leghelyesebb állásfoglalás? Elvileg feltétlenül van erre lehetőség, de gyakorlatilag több mindent meg kellene oldani a párt belső életében, hogy e lehetőség a pártszervezetek mind nagyobb részében élő valósággá váljék. Magyarországon úgy alakult a helyzet, hogy egy politikai párt vezeti a társadalmat, úgy véljük, nem szükséges ezen változtatni és szerintünk nem is ebben van a dolog lényege. Az igazi kérdés az: hogyan érzékelheti jól, pontosan és időben a vezető politikai párt a negatív jelenségeket U, milyen mértékű önkritikára képes és képes-e arra, hogy a különböző döntési lehetőségeket objektiven értékelje. Mi úgy véljük, hogy a kommunista kritika, a párton belüli demokrácia minderre képes, sőt ennél jó- vál többet adhat. De tény, hogy ez nem könnyű feladat, hiszen a kormányzó pártnak ilyen esetben vállalnia kell önmaga ellenzékének szerepét is. Ezért a párton belüli viták — pártszerű keretek között — nemcsak megengedhetek, hanem szükségesek is. Ilyen vitára fontos kérdésekben sokszor sor kerülhet. A Központi Bizottság, hogy erősítse e folyamatot, olyan módosításokat eszközölt a párt belső szervezeti életében, amelyek arra irányulnak, hogy ha szükséges és indokolt, a pártszervek több alternatív megoldási mód felett vitázva megismerve az ellentétes álláspontokat is, hozzák meg döntésüket. ,E kérdés rendkívüli horderejénél fogva azonban további vizsgáló' dást és gondolkodást igényel. Mindez, úgy véljük, figyelmet érdemel a párt és a gazdaság viszonyának helyes megítélésénél is.
