Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-04 / 129. szám
Értékes utazás A napokban tért haza Londonból Lőrincz István, a HAFE nyíregyházi gyáregységének vezető főmérnöke, ahol a Gépipari Tudományos Egyesület megbízásából megtekintette az Earls Courtban rendezett nemzetközi kiállítást. (Rajta kívül az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet egyik mérnöke járt a kiállításon.) — Az Earls Court óriási kiállítási csarnok, igen nehéz lenne hozzá hasonlót itthon találni. Alkalmas hatalmas gépek rendszeres bemutatására is •— mondja beszélgetésünk elején. — A kiállítás anyagában konvejorok, szállító- és anyagmozgató berendezések szerepeltek. Engem természetesen a szakmámhoz tartozó rendszerek érdekeltek leginkább, s ebben rendkívül sok korszerűt, újat, gazdaságosat láttam. A konvejorok — a technológiát kiszolgáló szál- . lítószalagok — között találtam olyan rendszereket, amelyeket itt Nyíregyházán is gyárthatnánk. A bemutatott raktári kiszolgáló berendezések rendkívül korszerűek voltak. Egy típusa a lyukkártya programozású, Ki, mennyit kereshet a tsz-ben Uj rendelet szabályozza a tsz-alkalmazottak bérét. Terület és jövedelem alapján négy kategóriába osztották a szövetkezeteket, és részletesen megszabták az alkalmazottak bértételéinek alsó és felső határát. Főmezőgazdász, például, a legalacsonyabb, 4. kategóriába sorolt szövetkezetnél 2000— 3000 forintot, az 1. kategóriában 3500—5000 forintot kereshet. Főállattenyésztő, főkertész, vezető erdőmérnök, gépesítési főmérnök fizetése a szövetkezet kategóriájától függően 2000—4000 forint lehet. Meghatározza a rendelkezés az építőipari társulások, termelőszövetkezeti építőipari részlegek alkalmazottainak fizetését is. Az építés- vezető jövedelme 1900— 3400 forint között, a művezető 1600—2800 forintot kereshet. A termelőszövetkezeti árudavezető, képesítéstől és az áruda besorolásától függően 950 forinttól 220o forintig terjedő bért kaphat. A segédmunkások és szakmunkások órabére, a képzettségtől és a munkakörülményektől függően 4—16 forint között állapítható meg. mely technológiai-szerelési sorrendben raktározza az anyagot, így szedi ki, s adott időben ahhoz a géphez szállítja, ahol szükség van rá. Egyetlen ember kezeli, aki programoz. A szakember nyilván nem öncélúan néz meg egy ilyen kiállítást, hozni is akar valamit. — Az épülő nyíregyházi konvejorgyár leendő gyártmányaira kértünk licenc ajánlatokat. Két angol cég, a King és a Fischer, és egy olasz, a FATA reagált ajánlatunkra. E cégek is bemutatták termékeiket a londoni kiállításon, és tárgyalásokat is kezdtünk. A vásárlásra legesélyesebb a King cég egyik konvejor rendszere. Jó konstrukció és viszonylag elfogadható ára is van, persze, több százezer dollárba kerül. A berendezés Márklin-rendszerű, típuselemekből összerakható, és alkalmazható bármilyen technológiához. A fő előnye a sokféle alakíthatóságban van. Ha megvesszük és gyártjuk, a KGST piacán igen előnyös helyzetbe kerülünk. A konvejorok csak lasNagy gond a megyében a szennyvizek elvezetése. Nyíregyházán kívül csak 8 községben van még rövidebb- hosszabb szennyvízcsatorna- hálózat. Hiányát jól mutatja, hogy a megyében naponta kb. 31000 köbméter szennyvíz keletkezik, s ebből 20 000 köbméter kezelése nem biztosított. A kom-; munális eredetű szennyvizek mellett az egyébként örvendetes fejlődés következtében egyre nagyobb mennyiségű ipari szennyvíz is termelődik. Ez a mennyiség most már naponta eléri a 16 000 köbmétert. Nagy részük tisztítás nélkül kerül a csatornákba. erősen megszennyezi azok vizét. A mennyiség fokozatosan tovább emelkedik, és előreláthatólag 1980-bad már eléri a napi 70—80 000 köbmétert. A csatornahálózat építését, bővítését, gyorsabb fejlesztését a már meglévő napi 20 000 köbméter elvezetése és a felszíni élővizek véHasznos kezdeményezés. A Nagykáliói Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet paplankészítő, tollgeldolgozó és tisztító üzemet létesített Az új üzem egyedülálló az egész sanként kapnak helyet a magyar iparban, a termelés ésszerűsítése nemrég került napirendre. Ez aKing-szaba- dalom egész korszakra meghatározhatja a magyar — és a nyíregyházi — konvejor- gyártás és alkalmazás irányát. — Korszerű termék — mondja róla Lőrinc István, — egyébként a kiállításon szinte csak a legfejlettebb berendezéseket mutatták be. Az alapelv az, hogy egyszerű gépekkel nagy feladatot oldjanak meg. Nálunk a technológiát legtöbb helyen kétkezi munkával szolgálják ki anyaggal, a konvejor is ezt teszi, de gépi úton. Amire ma 20—30 ember kell, arra elég lehet egy is, és közben csökken a nehéz fizikai munka. S a gépet csak egyszer kell megvehni. Lőrincz István tíz kiló anyagot — ez papír! — hozott Londonból, s ezek nemcsak szűkebb értelemben vett szakmájából valók. Az út tapasztalatairól két előadáson számol be júniusban a MTESZ megyei szervezetében. Kun István delme is erőteljesen Indokolja. A csatornahálózat fejlesztési tervjavaslat a lehetőségek figyelembe vételével 1970-ig 8o millió forintot irányoz elő erre a célra. Az első szakaszban 4, a másodikban 8 községben építenek szennyvízcsatornát. Kivitelezését — a vízműtársulásokhoz hasonlóan — szennyvíztársulással kívánják megoldani szakaszolt ütemezésekben, mégpedig äszeririt, hogy milyen mértékben biztosítják a feltételeket, a tanulmányterveket, a társulás létrehozását, az anyagi fedezetet. A közművesítés igen hosz- szú időt vesz igénybe. Szükséges, hogy a tanácsok át- mentileg is a mélyfúrású kutak rendszeres karbantartásával, szükség szerinti újak építésével, valamint az ásott kutak vizének tisztántartásával, esetenkénti fertőtlenítésével gondoskodjanak a lakosság ivóvízellátásáról. h. 1. Tiszántúlon, s hogy menynyire szükség volt létrehozására, azt nem csupán az új kereseti lehetőség indokolja, de a tömeges megrendelés is, amit már kap- j tak. I Csatornázásra nyolcvanmillió Vj üzem Nagykállóban A határban Már csak egy nap volt hátra májusból, amikor Bodó Istvánnal, brigádvezetővel homokfutó bricskára ültünk. De bizony, ahol a határba kiindultunk, nem futott a bricska. A két kereket erősen fogta a száraz homok. Mert az az érdekessége van a nagy dobosi Petőfi Tsz határának, hogy egyik oldala tipikus nyíri, a másik sík szatmári. Általában a községet átszelő műút a választóvonal. Gyönyörű burgonyatábla. Gül és kisvárdai rózsa. Teljesen virágban. Indái, lombozata telve erővel, szinte haragoszöld. Jó termést ígér. Előhajtatottan ültették. Kukorica. Hiánytalan a kelése. Gyomtalan. Jól kapálták meg. Dombok közötti, katlanszerű részben a három cés névnap (Pongrác, Szervác, Bonifác) hideget hozott időjárása kisebb mértékű fagyást okozott a kukoricában. Úgy látszik, kiheveri. Elvirágzott a rozs, tokban a fejlődő szem. Szemre szép egyenlő vetés. A tartós szárazság azonban látszik rajta: lehetnének nagyobbak a kalászok. Négy hold mák. De úgy, hogy a negyvenöt centis sorok között sárgarépa vetés. „A mák korán beérik. Akkor feltépjük a szárát és megkapáljuk a zöldséget — magyarázza a brigádvezető. Nem rossz. Kettős haszon. Már ahol a talaj bírja. Itt úgy látszik, nincs vele baj. Sikeres kísérlet lesz. Mutatja az egyik borsótáblát. Érdekessége, hogy itt védőnövény. Homoki lucernavetést véd, árnyékban tartja. Mire lekaszálják, megerősödik a lucerna. Bizonyításként, hogy a 'nagydobosi tsz gazdálkodási szakvezetése nem fél új módszerek, kísérletezések alkalmazásától. Ez is nagydobosi „találmány”, amit a szamóca földjével csináltak. A sorok közit, a tövek alját aprós szalmával terítették be. Mindjárt, a termés érkezése előtt. Mi célból? Egyszerű: ne legyen poros az eper Jobb minősítést kap. Áttérve a sík területre, már tényleg futhat a bricska. Nem fogja vissza a dü- lőút homokja. Kemény. Itt járnak a lucernával pakolt pótkocsis Zetorok. Meg szarvaskerepet hordanak. Akkora kétasztagot kezdtek rakni a tanyaközpontban, egyben-egyben meglesz a félezer mázsa takarmány. A legelőn dús ffl eredt, Ä klsszekeresi csend Egy állandóan fejlődő lertneíőszövetkezet örömei Nem sokszor lehet hallani arról, mi Is történik Kisszekeresen, a fehérgyarmati járásnak ebben az apró falujában. „Dolgozgatunk” — mondják a termelőszövetkezet vezetői, ha kérdezi tőlük az ember. Nincsenek látványos eredmények, nagy viták, elnökváltások. Ezerkétszáz holdon százkilenc- ven ember küzd a környék egyik legrosszabb földjével. Az utolsó nagyobb esemény az volt, amikor az elmúlt évben Berki Zoltán elnököt a munka érdemrendjével tüntették ki. És mégis... Ami itt történik, arra előbb-utóbb fel kell figyelni. Nemcsak nagyon szorgalmas, hanem nagyon tehetséges kollektíva dolgozik ebben a községben. Sopánkodós helyett Maguk a vezetők és a tagok is kellemes meglepetésként vették azt az adatot, amikor idén márciusban áttértek a garantált bérfizetésre, hogy a két év átlaga után kifizethető napi mun- - kadíj nyolcvan százaléka is kitesz 47,40 forintot. A termelőszövetkezetnek fennállása óta nem volt mérleghiánya. Az elmúlt három évben sem, mely alatt a rossz időjárás és a belvizek 19 termelőszövetkezetet tettek mérleghiányossá a fehérgyarmati járásban. Jobb a földjük? Dehogyis. Sokkal rosszabb, mint a szomszédos mérleg- hiányos tsz-eké. Hát akkor almáskertjük van? Most már van, 87 hold, de új telepítés, még csak pénzbe került, nem hozott semmit, nem termő még. Rizstelepük? Semmi. Öntözés? Nincs. Belvíz volt? De még mennyi! A talaj? Ne is beszéljünk róla, egy traktor csak egy ekevasat tudott elhúzni idén is. Hát akkor? Varga József főkönyvelő a bajuszát rágja és elgondolkozik: — Talán röviden úgy van, hogy leszoktunk a sopánko- dásról. Ezt úgy értem: ha valami tönkremegy, találunk ki helyette mást. Kiderül, hogy nyáron vetettek szerződésbe zöldbabnak valót. Elvitte a belvíz a napraforgót. Tavaly júniusban bevetették kukoricával. Még ki is csövezett. Egyetlen hold nem maradt műveletlenül, a kárt szenvedett területeken sem. És a legfontosabb: ha a növénytermesztésben bajt hoz az időjárás, kiszámítják az értékét és pontosan megmondják, hogy például háromszáz pecsenyebáránnyal többet kell tenyészteni, vagy tízezer csirkével többet. Mint a jó gazda Ezzel tulajdonképpen nem térnek el a régi értelemben vett jó gazda eljárásától, aki, — ha nem sikerült valami, — igyekezett azonnal helyette még valamit kitalálni, amivel abban az évehet a kihajtott közös és háztáji szarvasmarha-állomány. Esznek is — dúskálva. Nagy taposással. Nem lesz ennek a bőségnek szükségre fordulása? Egy-két hónap múlva? Ha van is leleményesség, új dolgok iránti érdeklődés, a legelőn is nagyon elkelne a szakaszos járatás. Más tsz-ek határához képest ez idő szerint nincs szégyenkezni valója a nagydobosi Petőfi Tsz-nek. De kérdezem — mivel a szatmári rész mellett szinte végig vonul a Kraszna —, miért nem öntöznek itt sehol? Négyszáz hold öntözésére van a szövetkezetnek berendezése. „Megvan a felkészülés — közli Bodó István. Ha kell, kapcsolunk.” Ha kell. Már most is kellene. Megvan a lehetősége. Legyen az akármilyen kultúrnövény, mindegyiknek csak hasznára válna az öntözés. Nem kellene kivárni az utolsó órát. Asztalos Bálint ben behozhatja a lemaradást. Egyébként a csirkefarm külön riportot érdemelne. Kovács Gábor, a vezetője remek szakember. Az asszonyok két-hárnm hónap alatt megkeresik benne a 4000 forinton felüli pénzüket. Most példöuí a jelenlegi tenyészet nyolc hát alatt elérte a 130 dekás átlag- súlyt, méghozzá három és fél kiló takarmány felhasználásával. Ezek igen jó adatok, szívvel végzett munkáról és érvényesülő szakértelemről tanúskodnak. A közös vagyon Erre a kölcsönös bizalomra, munkafegyelemre kevés magyarázatnak éreztük azt, hogy a kisszekeresiek elnöke egyhuzamban már több mint nyolc éve élvezi a tagok bizalmát. Faiujukbeli. volt már magasabb beosztásban Is, a hívásukra jött haza elnökösködni. De van itt még valami: ebben a termelőszövetkezetben közel egy évtizede temeretlen fogalom a lopás, a közös megkárosítása, A falu „bűnügyi krónikája” igen sovány és egyszerű, kirívóan más, mint a környékbeli községeké. Hogyan érték el ezt? Régi dolog, de elmondják. Megtörtént, nem is egyszer, hogy többen összetévesztették a közöst a sajátjukkaL Elbeszélgettek vele és kártérítésre kötelezték. Inkább a beszélgetés, mint a kártérítés oda hatott, hogy megszűnt a legapróbb eltulajdonítás is. Egy szem gabonát sem visz el senki. És alighanem ezen is alapszik az a kölcsönös bizalom, az igazságos elosztás tudata, amire viszont a munkakedv és a jó gazdálkodás épül. Kisszekeresen csak akkor van „zaj”, ha nem tudnak elég munkát adni. És tele a határ fiatalokkal. A havi borítékban pedig általában 1500 forint lapul. Ennek a termelőszövetkezetnek jó a közérzete. (?am MEGJEGYZÉSEK: ® Drága mulatság Pár kilogrammos alkatrészért tehergépkocsi megy Budapestre. Nem egyedi, gyakori eset. Költséges dolog, drága mulatság, de lényeg, hogy ott, fent kapni lehet. Sokan mondják ezen nem lehet változtatni. Pedig lehetne. Megyénkben a termelőszövetkezetek fele önálló gépjavító üzemmel és természetesen alkatrészraktárral rendelkezik. Olyan kooperáció, jo kapcsolat termelőszövetkezeteink között még nem alakult ki, hogy ha már az AGROKER-nél nincs valamilyen alkatrész, akkor a budapesti utazás helyett előbb a legközelebbi termelőszövetkezetnél kopogtatnának. Ilyen kapcsolat megteremtésénél az sem lehetetlen, hogy termelőszövetkezetek alkatrészraktárt társulásban tartsanak fenn- Ugyanis egy- egy erőgép üzemeltetéséhez 10 ezer forintot is kitevő alkatrész, anyag raktározása szükséges. Termelőszövetkezeteink többsége ma már húsznál is több erőgéppel rendelkezik így a forgóalap terhére gyakran két-háromszázezer forintot ’kötnek le, s az alkatrészek egy része természetszerűen inkurrense válik. Társulásban a tárolási költség egy-egy tsz-re vetítve lényegesen kevesebb lenne, de olyan előny is származna ebből, hogy a tsz-ek kapcsolata más irányban is gyümölcsözően fejlődne. ■ Nincs kellő érdeklődés Jövője volt és van a homoki lucerának, a szabolcsi vetőburgonya, a szöszösbükköny és még néhány speciálisan megyei növény termelésének. A Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kisvárdai telepének kutatói rendíthetetlenek e hitükben. Ezért és a gazdaságosság érdekében termelést segítő új eljárásokat kutatnak, kísérleteznek ki. Szakembereknek, vezetőknek rendszeresen tartanak bemutatókat, tanács-, adásokat, sőt á kihelyezett üzemi kísérletekkel a termelőszövetkezetek vezetőit közvetlenül bevonják egyes gyakorlati munkák elvégzésébe. Mindezeknek ismeretében meglepő, hogy a Kisvárdai Járási Tanács május 28-i ülésén tényként állapították meg; „a termelő üzemek vezetői a bemutatókon, előadásokon ismertetett, sőt. szaklapokban leírt eljárások iránt sem érdeklődnek kellő mértékben, nem igénylik az intézet kutatóinak segítségét. Nincs vállalkozói kedv ilyen irányban.” Jó lenne, ha a termelőszövetkezetek ezt a megállapítást megszívlelnék. Seres Erosű ® Garantált bosszúság Ha valaki azt hiszi, hogy olyan egyszerű egy frissen vásárolt, de rossz rádiócsövet kicserélni, az enyhén szólva optimista. Ugyanis ném cserélik ki. Igaz, figyelmes vásárlóival szemben az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt, mert minden rádiócsövet tartalmazó dobozkában megtalálja a vásárló a garanciajegyet, melyen ez áll: „A dobozban lévő rádiócső működéséért az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt az eladás napjától számított 12 hónapig felelősséget vállal.” * Ez megnyugtató. Igenám, csakhogy a garancia olyan csövekre vonatkozik, amelyek gyári hiba következtében váltak működésképtelenné. Ezt ki állapítsa meg? A vásárló? Nem! Az üzlet? Jelenleg az sem. Hát akkor? Egyszerű. Ha nem jó a rádiócső, a vásárló visszaviszi a rádióboltba, ahol csere helyett felvilágosítással szolgálnak. Megmondják milyen címre kell elküldeni a rádiócsövet- (Mi történik akkor, ha szállítás közben törik el?) Szépen becsomagolja, felküldi a megadott címre, s onnan küldenek részére egy olyan lapot, amely feljogosítja — vagy nem — hogy az ország bármelyik szaküzletében kicserélik a hibás csövet. Ha vidéki az illető pechje van. Utazás, fáradtság, bosszúság és így tovább. Ha szerencséje van nyert. Ezek szerint a vevő — furcsa — nem a kereskedelemmel, hanem a gyárral van kapcsolatban. De mint a nyíregyházi 34-es rádióbolt dolgozói elmondták ez már évek óta így szokás. ök nem jogosak a cserére. Rossz rádiócső vásárlás esetében tehát garantált a bosz- szúság. Egy módon lehetne ezen segíteni: ha rádiócsővizsgálő műszerrel felszerelnék a rádi-, tv szaküzleteket. így megszűnne a sok reklamáció, s vele a garantált bosszúság is. I Farkas Kiírnia
