Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-30 / 152. szám

•. <**«! "■ Xtf ÖM2AÖ ' fíiÖÖ. Jíftüfs R. — Igaz, hogy ilyenkor meleg a csizma, de divatos... — Irma, ez a főnököm ajándéka! őz Vincéről, az én ismert könnyelmű barátomról mos­tanában legendába illő hírek terjedtek el. A hírek arról szóltak, hogy őz anyagias, egyenesen fukar ember lett, akinek mindig van pénze, és azt a fogához veri. A hír fan­tasztikusnak tűnt nekem, mert Őz könnyelműsége köz­ismerten világméretűnek és örökérvényűnek látszott, mint egy geometriai alaptör­vény. Nem tudtam sokáig ural­kodni kíváncsiságomon, s meglátogattam Őz Vincét a kávéházban, ahol üldögélni szokott. Külsőre a régi őzt találtam, szórakozott arckife­jezéssel merengett maga elé, miközben egy Havanna-szi­vart rágcsált. — Mit hallok rólad, öre­gem! — kezdtem mindjárt ezzel, — hogy nyolcezer fo­rintod van a takarékban! Kissé szomorú mosollyal biccentett, és másról kezdett beszélni. Egyenesen bántó volt, ahogyan elkerülte a kérdésemet, nem is állhattam meg szó nélkül: — Megnyugta'lak, hogy a világért sem azért kérdezte­lek a pénzedről, mintha köl­csön akartam volna kérni tőled. Szemmel . láthatólag meg­könnyebbült erre, ez még csak bántóbb volt a számom­ra. — Nincsen rondább dolog a pénznél — mondta filozó- fikusan —, az ember csak el­lenségeket szerez vele magá­nak. Csak néztem őzre, erre a könnyelmű bohémra. hová jutott, micsoda földrengés rázhatta meg a lelkét, hogy Somogyi Pál; Uj jellemvonás így megváltozott. Akárcsak egy vén uzsorás! És mintha csak a gondola­taim folytatásaként rendezte volna az élet, Bálint Béla lé­pett asztalunkhoz, Őz legcs- legkedvesebb barátja. Bálint Béla mentette meg Őz Vince életét az elmúlt télen. Egy beszakadt jégtábla alól húzta ki őt, a saját élete kockáz­tatásával. Bálint sápadtan ült le asztalunkhoz, és így szólt: — Vince! Özvegy édesanyám súlyos betegségbe esett. Egy gyógyszer kellene, egy hat­száz forintos gyógyszer, hogy a végzetet elkerüljük. Hat­száz forint elsejéig! őz arca elfehéredett, és görcsösen megmarkolta az asztalt. — Harminc forintom van — suttogta. — Egy fillérig nekedadom. de mit érsz vele? — És a bankban? — s elkínzottan Bálint. — ügy tudom, hogy a bankban... — Nincs! — kiáltott őz ha­muszürkén, és a szeméből ré­mület tükröződött. — Neked nincsen pénzed? — fordult hirtelen hozzám. — De van —■ mondtam megvetően —, szerencsére van. Tessék a hatszáz forint... Báiínt reménykedve rohant el, őz mereven nézte a po­harát, kerülte a tekintetemet. Egy hang sem jött ki a tor­kán, én pedig vártam, hogy megszólal-e. Ekkor azonban nyílt az ajtó, és Őz felesége lépett be rajta, három kis­gyermekükkel. Nem ült le hozzánk, csak megállt őz fö­lött. — Vince — mondta az asz- szony magára erőltetett nyu­galommal —, négy óra el­múlt, a gyerekek még nem ebédeltek. Nincs miből főzzek nekik. Légy szíves és gyere velünk, és vegyél ki ötszáz forintot a bankból. Egy hét van még elsejéig, Vince, és nincsen otthon semmi. őz ajka cinikus mosolyra torzult. Szenvtelen hangon így szólt: — Megmondtam neked, hogy ahhoz a pénzhez nem nyúlok. Én soha többé nem akarok olyan helyzetbe ke­rülni, hogy ne legyen tarta­lékom. — A gyermekeid éheznek! — kiáltott az asszony. — És te pénzt tartalékolsz?! El­ment az eszed! Őz a zsebébe nyűit, és fo­rintosokat szedett elő. — Vegyél nekik perecet — mondta rekedten. — Úgy! — Sápadozott az asz- szony. — ügy! Hát ha ez az utolsó szavad, akkor én most átmegyek, ide szembe a Bi­zományiba, és eladom az egyetlen kabátomat. Ez az utolsó szavad? — Ez mondta őz, és az asszony magával húzva há­rom gyermekét, kiviharzott az ajtón. Betelt a pohár. — Aljas vagy, őz Vince! mondtam neki nyugodt han­gon. — Aljas, undorító, Shylock. Szégyellem, hogy a barátom voltál! Egyszerre összeroppant. — Nincs egy vasam sem 8 bankban — suttogta. — Aká* elhiszed, akár nem. Az tör­tént, hogy feltagadtam a pénzemet! — Feltagadtad? Ilyesmit nem hallottam. Letagadni már hallottam pénzt, de fel­tagadni ? — Én feltagadtam — mond­ta Őz mohón. — Az a piszok bank küldött egy értesítést haza, hogy tízezer forintom érkezett. Csak kétezret tud­tam hazavinni belőle, a töb­bi — hiszen ismersz — titkos adósságokra ment. Mit tehet­tem volna? Azt mondtam: nyolcezer foi-intot a bankban hagytam, amihez nem vagyok hajlandó hozzányúlni. Azóta van ez az undorító hirem... Ebben a percben ismét nyilt az ajtó, Őz felesége érkezett vissza a három gyerekkel. — Vince — mondta az asz- szony fakón —, a Bizományi már zárva van. Az isten sze­relmére, legyél végre emberi Vegyél ki ötszáz forintot! — Jól van — mondta hir­telen őz. és felém fordult: •— Adjál, légy szíves, Áginak ötszáz forintot. Láttam, van nálad pénz, reggel majd be­megyünk a bankba. Tudod,- most igazán jó vagyok ötszáz forintra. Lenyűgözve, sző nélkül be­nyúltam a zsebembe, és le­számoltam az ötszáz forintot. Alig vártam, hogy elmenjen az asszony, hogy megölelhes­sem az én drága barátomat, akiben lám, mégsem csalód­tam. Kürti András; Családi ügy KERESZT REJTVÉNY Egy napon Suháng Jenő bekopogott az üzemvezetőjé­hez. —■ Családi ügy — mondta. — A feleségem gyengélke­dik, fájlalja a hátát, úgy áll a dolog, hogy talán hosszabb ideig nem is mehet munká­ba. Két kiskorú gyerekünk is van. Kérem, hogy súlyos családi körülményeimre való tekintettel emeljék fel a fi­zetésemet. Az üzemvezető együttérző­en bólintott, intézkedett, Su­háng fizetését felemelték. Aztán eltelt egy kis idő. Egy napon Suháng Jenő félrehívta a szakszervezeti bizalmit. — Családi ügy — mondta. — Tudod, hogy az asszony beteg, Peti meg Jolánka most vannak növésben, szakad le róluk a ruha, a cipő és olyan étvágyuk van, hogy felfal­nák a világot. Kérlek, hogy nehéz családi helyzetem miatt utaltass ki valami se­gélyt. A szakszervezeti bizalmi megértőn hallgatta végig Su­háng panaszát és elintézte, hogy gyorssegélyt utaljanak ki neki. Aztán eltelt egy kis idő. Egy napon Suháng Jenő felkereste az üzemi nőbizott­ság vezetőjét. — Családi ügy — mondta. — A feleségem beteg, csak lézeng szegényke a lakásban, két kis gyerekünket nem tu­dom egy fizetésből etetni, ru­házni. Ráadásul most kikap­csolták a gázt és a villanyt, ülünk a sötétben, egy kis meleg teát sem főzhetünk magunknak. Ha nem kapunje valami segítséget, nem is tu­dom, mi lesz velünk. A nőbizottság vezetőjének könny szökött a szemébe, el­szaladt, összeszedett némi készpénzt, ruhát, élelmiszert és odaadta Suhángnak. Aztán eltelt egy kis idő. Egy napon Suháng Jenőt behivatta irodájába az üzem­vezető. Ott volt a szakszer­vezeti bizalmi és a nőbizott­ság vezetője is. — Ma délelőtt — kezdte az üzemvezető — meglátogattuk maga családját, beszélgettünk a szomszédokkal, a házfel­ügyelővel és a lakóbizottság elnökével is. Mindnyájan megerősítették, hogy amiket maga nekünk elmondott, az kivétel nélkül megfelel a va­lóságnak. — A feleséged tényleg alig áU a lábán — vette át a szót a szakszervezeti bizalmi —, mert te naponta részegen jársz haza és mindig megve­red. A gyerekeid valóban rongyosom járnak. Éheznek is, a szomszédok kegyelemke­nyerén tengődnek, mert te jóformán semmi pénzt nem adsz haza, nem gondoskodsz az ellátásukról. — És az is igaz — fűzte hozzá a nőbizottság vezetője —, hogy a lakásban kikap­csolták a villanyt és a gázt. Maga ugyanis még azt a pénzt is elitta, amit tőlünk kapott, a ruhaneműt és az élelmiszert pedig a sarki kocsmában a szeretőjének ajándékozta, tanuk vannak rá. Mi a véleménye minderről? ■— Családi ügy — mosoly­gott rájuk szelíden Suháng Jenő — ehhez maguknak semmi közük. Én a gyárban elvégzem a munkámat, a privát életembe pedig — amíg vér nem folyik —, sem hivatalos szerveknek, sem társadalmi intézményeknek nincsen joguk beleszólni— Semmelweis Ignác 1818 Július l-én született. Egyik legnagyobb tudós orvosunk, az anyák meg- men tője emlékére létesített ser­legen ez a felirat áll. Beküldendő sorrendben: Függ. 1., vlzsz. 1. és 72. VÍZSZINTES: 12. A hét vezér egyike. IS. Kor. 14. Az osztrák—magyar hadsereg egyik tábornoka volt az első vi­lágháború alatt. 15. Tejtermék. 16. BT. 17. Pest megyei község. 19. Román pénzegység. 20. EEE. 21. Szarvasjószág teszi. 23. Az év egy hónapja. 26. Batár közepe. 27. Pormentes, magaslati erdei leve­gő. 29. Férfinév. 30. Régi űr­mérték. 31. Lángelme. 33. Főzelék­növény. 34. Szegély, határ. 35. Régi római pénz. 36. Hyen tészta a makaróni. 38. Végtelen ötlet! 39. Kicsinyítő képző. 40. Számtani művelet egyik tagja. 41. Súlyát állapítod meg. 42. Kötőszó. 44. Csigafajta. 46. Az eső is ez. «. Asztatin vegyjele. 48. A Fekete­tenger beltengere. 50. Nemzetközi Ifjúsági találkozó. 52. Becézett női név. 54. Eger vár parancsnoka, 55. Jótálló. 57. Mezőgazdasági kézi művelő eszközök része. 58. Angol számnév. 59. Ázsiai sivatag. 61. Női név (+’)• 62. Négyszázötven római számmal. 63. Terhet cipel. 64. Beképzeltség. 65. SL. 66. Gya­kori magyar családnév. 68. Sze­mélyemre. 70. Éjjeli mulatóhely. 71. Élet. 72. Semmelweis kimu­tatta, hogy ez a gyermekágyi láz. FÜGGŐLEGES: 2. Locsolás (—’). S. SD. 4. Érté­ke: semmi. 5. Becézett női név. 6. Papíripari nyersanyag. 7. Vissza: nagyon öreg. 8. A Nap teszi. 9. Tomaeszköz. 10. Nikkel vegyjele. 11. Ha egyházilag téves tant hirdet, akkor ezt a jelzőt kapja. 18. Indián törzsi címer. 22. Rokkán dolgozik. 24. A vizsz. 52. mássalhangzói. 25. Ilyen szeren­cse is van. 26. Levegő, lég fran­ciául. 28. Oda se neki, nem tesz semmit, oroszul (+’). 30. A .gyo­mornedv fermentuma. 32. Becé­zett női név. 34. Kénes vasérc. 37. HIII. 38. Ilyen tan is van. 43. Or­vosi kutató, tágító műszerek. 45, Osztrák település Voralbergben. 47. Bizonytalanság, névelővel. 49. OBE. Ütlegel. 51. Régi címzés rö­vidítés. 53. Lóbiztatás. 55. Aldunai szoros. 56. Fénynyaláb. 59. Gabo­na németül. 60. Vissza: keserű­ség. 67. LG. 69. MY. 70. Mással­hangzó kiejtve. 71. Folyadék. A megfejtéseket legkésőbb jú­lius 8-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el! Június 16-1 rejtvény pályázatunk helyes megfejtése: A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakos megörökítője. Nyertesek: Bogár Éva, Len­gyel Árpádné, Máté Józsefné, Molnár Judit és Nyolczas Józset nyíregyházi, dr. Bonyhády Ele­mérné balkányi, dr. Szemerédl Lászlóné fehérgyarmati, Juhász Józsefné nagykállói, Kása János nyírbátori és Oláh Tibor Záhonyt kedve« rejtvény lejtőink, Kürti András MAKACS ÜGYFÉL — Mondtam már, hogy szabadságon vagyok!

Next

/
Thumbnails
Contents