Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-27 / 149. szám

t oM&t KELET-MAGYARORSZÄO 1958 június át. 1 / Külpolitikai összefoglaló IHj A tizedik tárgyalás a VDK és az Egye- sült Államok képviselői között jjjjjj Választások az Arab Szocialista Unióban Folytatódik Jarring missziója Ü Franciaországi helyzetkép TELEX BUDAPEST Szerdán este hazaérkezett Czinege Lajos vezérezredes, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának póttagja, honvédelmi miniszter, a Csehszlovák Szó- cialista Köztársaságból, ahol megtekintette a Varsói Szer­ződés egyesített fegyveres erőinek parancsnoki es törzs- vezetési gyakorlatán reszt ve­vő magyar katonai törzseket. MOSZKVA Moszkvában szerdán foly­tatta munkáját a Szovjetunió Legfelső Tanácsának üléssza­ka. A két ház együttes ülé­sén a családra és a házasság­ra vonatkozó jogi kérdések rendezésére terjesztettek elő törvényjavaslatot, amelynek célja, hogy egysegesse tegye az e kérdésekre vonatkozó 4!} lyhozást. OTTAWA A keddi kanadai parlamen­ti választások a kormányon lévő liberális párt nagy gy°- ze1 mével végződtek. A hiva- t: m és végleges eredmények szerint a liberális part 264 mandátumból 155-öt kapott. A legnagyobb ellenzéki párt, a konzervatívok 27 manód tu mot vesztettek és ..VF,, ., 70 képviselővel kerültek a parlamentbe. A kisebb par­tok közül a hitel part 15 mandátumhoz jutott, az eddi­gi kilenccel sze^-n. HANOI A VDK légvédelme június 23-án és 24-én három ameri­kai gépet lőtt le. Egy dél­vietnami amerikai lcatoriai szóvivő pedig hogy amerikaiak Khe Sanh közelében egy lökhajtásos harci repülőgépet vesz ettek. WASHINGTON Johnson elnök szerdán saj­tóértekezleten közölte, ho y elfogadta a legfelső bíróság elnökének, Earl Wairennaka múlt héten benyújtott l«m°” hasát. A távozó Warren he- lyébe az elnök Abe Fortast nevezte ki főbírónak. Fortas helyét viszont a leg­felső bíróságban a texasi Homer Thorn-Berry volt képviselő, az egyik körzeti fellebbviteli bíróság bírája foglalja el az elnöki rendelet ffimében. Az új kinevezése­ket még a szenátusnak jova kell hagynia. NEW YORK ij Thant ENSZ-fotitkár meghívta a Kínai Népköztár­saságot, hogy más atomhatal makkal együtt vegyen reszt az atomfegyverekkel nem rendelkező országoknak azon az értekezletén, an?e;F; augusztus 29 és szeptember 28 között Genfben tartanak az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének égisze alatt. Miközben az amerikai hír- ügynökségek arról számolnak be, hogy Dél-Vietnam terüle­te felett B—52-es óriásbom­bázók folytatják támadásai­kat a szabadságharcosok fel­tételezett állásai ellen, a kambodzsai határ közelében, Észak-Vietnamban pedig Vinh városától 40 kilomé­ternyire délre bombáztak, — Párizsban Cyrus Vance, Harrimann helyettese, im­már tizedszer foglal helyet a VDK küldötteivel szemben a tárgyalóasztalnál. Megfigye­lők véleménye szerint az amerikaiak tovább folytatják időhúzó taktikájukat, most egyebek között azért is, mert képtelenek megegyezésre jutni a dél-vietnami rend­szer vezetőivel a jelenlegi helyzetből való kiút kérdésé­ben. Humphrey alelnöknek és a dél-vietnami miniszterel­nöknek szinte egyidejűleg el­hangzott fegyverszüneti ja­vaslata folytatás nélkül ma­radt. Kipukkadt a másik kí­sérleti léggömb is, amelyet Phan Guang Dán dél-viet­nami államminiszter bocsá­tott útjára amerikai előadó körútja során, amikor állást foglalt a DNFF-fel való eset­leges koalíció mellett. Haza­térte után társai a bábkor­mányban nyilatkozatának le- tagadására kényszerítették. A jelek arra mutatnak, hogy a dél-vietnami bábrendszer ve­zetői létérdekeinél fogva képtelenek bármiféle rugal­masabb álláspont kialakítá­sára és ezzel mind ez ideig le­hetetlenné tették, hogy az amerikaiak Párizsban bár­miféle — akárcsak propa- gandikus szempontból is el­fogadható — tárgyalási állás­pontot dolgozzanak ki. Az Egyesült Arab Köztár­saság életének fontos ese­ménye zajlott le: megválasz­tották az Arab Szocialista Unió helyi vezető szerveit Ez volt az első lépés az ASZÚ demokratikus újjászervezése útján. A körzeti tartományi választásokon döntöttek az ASZÚ első kongresszusának küldötteiről is. Ez lesz az első alkalom, hogy a szervezet — amely az ország társadalmá­nak vezetésére és átalakítá­sára hivatott — nem kineve­zések, hanem választások út­ján hozza létre vezető szer­veit. A választások egyben hozzájárulnak az EAK belső frontjának megerősítéséhez. Mindenekelőtt nagy jelentő­sége van, hogy a megválasz­tottak fele munkás és pa­raszt. Ugyancsak fontos közép­keleti fejlemény, hogy a Svéd­országban látogatást tett Riad egyiptomi külügyminiszter ta­lálkozott az ott szabadságát töltő Jarringgal, az ENSZ közel-keleti missziójának ve­zetőjével. Riad kijelentette a megbeszéléseket úgy lehet te­kinteni, mint a Jarring misszió folytatását Jarring nyilvánosságra hozta, hogy még július 15-e előtt vissza­tér New Yorkba és újabb '■' ~om hónapra folytatja zióját, amelynek során v. , ényt kíván szerezni a Biz­tonsági Tanács határozatai­nak. Szerdán délután nyilvános­ságra kerültek a franciaor­szági nemzetgyűlési választás második fordulójára vonat­kozó pontos adatok. Eszerint az anyaországban, abban a 316 választókerületben, ahol most vasárnap is szavaznak, 269 esetben már csak két je­lölt áll egymással szemben. Egy esetben, egy gaűlleista jelölt egyedül maradt a má­sodik fordulóra. A többi 46 esetben három jelölt mérkő­zik meg a mandátumokért. A párviadal 231 esetben a bal­oldal, illetve a jobboldal egy­ségjelöltje között folyik. Eb­ből 107 esetben a kommu­nista, 121 esetben a demokra­ta-szocialista baloldali szövetség, három esetben pe­dig a PSU jelöltje képviseli a bololdalt. A többi kerületben jobboldali jelöltek egymás­közti párviadaláról lesz szó. Abban a 43 választókerület­ben pedig, ahol három jelölt maradt a küzdelemben, gya­korlatilag két jobboldali je­lölt áll — többnyire egy gaűlleista és egy centrista — a baloldal egység jelöltjével szemben. A köcsőnös lemondások után kiderült, hogy a demok­rata—szocialista baloldali szö­vetség vezetői közül René Bilieres, a radikális párt el­nöke nagyon nehéz helyzetbe került. Megválasztása kétsé­ges. A szövetség többi veze­tőjének, Francois Mitterrand- nak, Guy Molletnak, Gaston Defferre-nek, a radikális párti Felix Gaillardnak és Maurice Faurenak a megvá­lasztását a kommunista je­lölt visszavonása biztosítani látszik. 34. — Nem. Ez az én kiköté­sem. Vagy ön, vagy szabá­lyos meghatalmazással a fia eljön a pénzért. Ellenkező esetben azt kell hinnem, hogy nem csupán álcázza, ha­nem támogatja is a bűnözőt. — Jól van. Holnap elme­gyek. Lehetne úgy 12 körül? — Ahogy önnek megfelel. Reggeltől a pénz a rendelke­zésére áll. — Még egyszer köszönöm. — Nincs mit. Kérem, vá­laszoljon néhány kiegészítő kérdésre. Önöknél dolgozott a bank néhány őre. Állítólag ön nem volt megelégedve a munkájukkal? Valami nézet- eltérése támadt velük? Mi­ről is volt szó tulajdonkép­pen? — Legutóbb Helski igaz­gató, ez az egyetlen tisztes­séges ember, elküldött ne­kem kettőt a kertbe dolgozni és segédkezni a ház körül. Az egyiknek még szép neme­si neve is volt, valami S$ko- lowski... — Sokolski. — Úgy van, Sokolski. A másik is „ski”-re végződött, de olyan furcsán hangzott. — Zdzislaw Zaczewski. — Valóban, Zaczewski. Egyébként mind a kettő nap­lopó és lókötő volt. Csak mászkáltak ide, oda, és nem csináltak semmit, mint ma mindenki ebben a magunk kommunizmusában. Még el is néztem volna nekik, mert­hogy honnan szereztem volna másokat egy kis munkára, de amikor észrevettem, hogy Zaczewski az egész házban nézelődik és kétszer rajta­kaptam, hogy a pincében őgyeleg, akkor elvesztettem a türelmemet. Még, hogy meg­lopjon egy ilyen csirkefogó?! Mindkettőt elzavartam. — De, semmi sem veszett el, ugye? — Képzelje el, semmi. Pe­dig akkor elfelejtettem be­zárni a szekretert, ahol az értékeimet tartom. Zaczewski egyébként okos fickó. Ami­kor tavaly elvesztettem a lakáskulcsomat, ő készített egy újat. Nagyon egyszerűen csinálta. Fogott egy darab szappant, belenyomott egy „Yale” kulcsot és két nap múlva elhozta az újat. Kir tűnőén passzolt. A mai napig is azt használom. — Érdekes — mondta a százados. — És vajon miért nem vitte el a kulcsot, hogy arról vegye a mintát? — Egyszerűen nem volt másik. Az egész házban csak egy kulcs maradt. Czeslaw is elhagyta a magáét régebben, az enyém talán kiesett a re- tikülömből, a szeretetre mél­tó menyem pedig.« ő meg mit nem veszítene el?! Csak a fiamnál volt meg az utolsó kulcs. És pontosan erről csi­nált Zaczewski egy újabb kulcsot, előbb nekem, azután újabb hármat a többieknek. — Azt mondja asszonyom, hogy az őr keresgélt a pin­cében? — Igen. Kétszer is rajta­kaptam, hogy a kerti munka helyett a pincében üldögélt. Egyszer betévedt a szobába, és benézett a szekrénybe. Akkor aztán elzavartam. — Nagyon érdekes. Na, de el kell mennem. Köszönöm a kitűnő konyakot Talán Boros Béla moszkvai jelentése: Mai szovjet hangulatok TEGNAPELŐTT a moszk­vai Puskin téren üldögélve figyeltem a moszkvai embe­reket. Kellemes ezen a téren pihenni, ahol még csak most virágzik el az orgona. Este fél tíz van, utcai világítás nélkül lehet olvasni az esti lap híreit. A téren levegőző öregek hallgatagabbak, a fiatalok ba- rátkozóbbak, hangosabbak, szenvedélyesebbek. A mel­lém telepedő piros inges, ér­telmes tekintetű, tipikus orosz fiú is addig izeg-mozog, míg megszólít. Szigorlatra készül, ezért van nála annyi könyv. Grisa — mert így hívják — művészettörténész, de fest is. Rokonszenves tá­jékozottságot mutat a mo­dern európai pikturában, egy félórás csevegés után olyan természetesnek tűnik minden, mintha régóta is­mernénk egymást A Rosszi- ja moziból kiáramló tömeg aztán egy pillanat alatt el­önti a teret, s máris kide­rül, mi szél hozta barátun­kat éppen a Puskin térre. Egy jó alakú, szép arcú, bú­zaszőke hajú kislány válik ki tarka miniruhájában a tö­megből és Grisa felé ira­modik... HÁROM ÉVE jártam utol­jára Moszkvában, s e há­rom év távlatából még a fe­lületes szemlélődőnek is két dolog ötlik a szemébe. Min­denekelőtt a lakásépítkezés üteme és a divat változatla­nul gyors fejlődése. A vá­rosszéleken a gombamód szaporodó új lakónegyedek kiszorítják a hangulatos, de nem éppen korszerű faháza­kat Pedig még most is jól­esik elgyönyörködni a régi faházak művészi faragású ablakkeretein. A város sű­rűbben lakott régi negyedei­ben is rendkívül sok az új épület. Rám ez alkalommal a Kalinyin sugárút tette a legnagyobb hatást. A sugár­út mindkét oldalán az útra harmincöt-negyvenfokos szögben épült modern épü­letblokkok magasodnak. S ahogy az út emelkedik, a leg­magasabb ponton majdhogy az út fókuszában emelkedik a harmincemeletes KGST- palota, ami első pillantásra a világhírű londoni Hilton Hotelre emlékeztet. EGY HATMILLIÓS város mindig nyújt valami csodál- nivalót lakosainak. Egyik évben a Kreml közelében épült óriási Rosszija-szállót, most pedig ezt az igazán íz­léses és impozáns világváro­si sugárutak S ha már az épí­tészetnél tartunk nem hall­gathatom el a Magyar Nép- köztársaság nagykövetségé­„Menkow Fine Champagne" volt. Rég nem ittam ilyen nemes italt Eszébe juttatom ismét a látogatást a kapitány­ságon. A pénze az ügyeletes tisztnél lesz. Kérem, hozza magával a személyazonossági igazolványát Viszontlátásra. Másnap reggel az ügyele­tes rendőr bevezette Czeslaw Potulickit abba a helyiségbe, amelyben Jarkowski száza­dos és a kerületi kapitány­ság egyik tisztje ült. A fia­talember ezúttal valamivel jobb színben volt. Szeme vér- aláfutásai eltűntek. Minde­nekelőtt pedig teljesen más­képp viselkedett, mint előző nap. Aroganciája és gőgje utat engedett a tisztességes magatartásnak. Az ajtón be­lépve a fiatalember fejet hajtott a rendőrtiszteknek és három lépésnyire az asztaltól megállt. — Foglaljon helyet Rá­gyújt? Potulicki elvett egy ciga­rettát és mohón beleszippan­tott — Megkezdjük a kihall­gatást. Személyi adatait ko­rábban már feljegyeztük. Hol dolgozik? — Sehol. — Miért? — Nem érdemes pár gro­szért dolgozni. — Akkor, honnan van pénze? nek új moszkvai hajlékát. A fehér műmárvány borítású, lapos tetejű épület, térölelő gépjárműfelhajtójával, hatal­mas fogadótermének parkra nyíló terem magasságú csu­pa üveg falával, méltán rep­rezentálja hazánkat. A hi­permodern épület, a kitűnő ízléssel válogatott berende­zés, a korszerű irodák, mél­tán váltják ki — mint követ­ségünk egyik munkatársa mondotta — még a legkénye­sebb nyugati diplomaták csodálatát is, melegen ér­deklődve az iránt, ki volt az a magyar építőművész, aki nagykövetségünk remekbe szabott épületét tervezte. Csalódást kell okoznunk ne­kik — mondotta — nagykö­vetségünk épületének terve­zője azonos a ma már vi­lághírű Kreml-beli Kong­resszusi Palota alkotójáéval. ANDREJ rendkívül elfog­lalt ember. A szerkesztőség­ben minduntalan elszólüja mellőlünk sokirányú kötele­zettsége és sohasem tudjuk kibeszélgetni magunkat. Nagy kár, pedig már holnap to­vábbutazunk. Ahogy tíz óra után visszaballagok szállo­dámba, nem más jön elém a hallba, mint Andrej. Kide­rül, hogy már órák óta vár. Végre alaposan elbeszélget­hetünk közös dolgainkról, majd azt propagálja, igyunk egy pohárka jó konyakot az étteremben. Sajnos azonban éjjeli fél tizenkettő van, s a moszkvai éttermek ilyenkor már bezárnak. Andrejnek ez sem szegi kedvét, egy pillanatra leültet, várjak. Amikor néhány perc múlva megjelenik karon ragad, s magával visz az egyik har­madik emeleti szobába. A szoba lakója a kirgiz egész­ségügyi miniszterasszony, akivel együtt dolgozott a Komszomolban. Előkerül még két moszkvai újságíró kolléga, s egy pillanat alatt barátságos kompánia kellős közepébe kerültem. S azután mint egy keleti meséből is­mert „terülj asztalkám”, pillanatokon belül előkerül a konyak, a jó ízű, kissé zsí­ros, de jól fűszerezett orosz felvágott, paradicsom, na­rancs és sütemény. Mire ma­gunkhoz tértünk megittuk a két üveg konyakot, elpusztí­tottuk a temérdek ennivalót, B már derengett a hajnal, amikor fél háromkor elvál­tunk. Zúgott a fejem — no nem a konyaktól —, hanem a rengeteg kérdéstől. Kollé­gáim a mechanizmusról fag­gattak, a miniszterasszony a Balatonról, Budapest für­dőiről, a szövetkezeti pa­rasztság üdültetéséről, s te­—- Különböző üzleteket kö­tök. Néha közvetítek egy adásvételben, gépkocsi, vagy valami más eladásában. Töb­bet keresek, mintha egy hü­lye hivatalban üldögélnék. — Honnan szerezte azt a pénzt, amit a lefogása nap­ján magánál találtak? — Kerestem. Egy nagyobb üzletem akadt. Becsületesen kerestem. — Ne hazudjon Potulicki. Egyáltalán nem becsületesen. Egyszerűen becsapta saját nagyanyját, aki megkérte magát, hogy adja el a gyűrű­jét, maga pedig ellopott a kapott összegből körülbelül 25 ezer zlotyt. Ebből Ligman kölcsönképpen ötezret ka­pott. Stimmel? — A disznó, hát nem el­mondta! — Anélkül is tudtuk. Ál­talában elég sokat tudunk magáróL Egyébként észre is vehette ezt. A pénz vissza­kerül jogos tulajdonosához. — Ez az én pénzem. Nem egyezem bele. — Nem kell beleegyeznie. A bíróság úgyis megítéli a visszafizetést, ráadásul ma­gának is néhány évecskét a csalásért. — Nagyanyám megmond­hatja, hogy nekem adta ezt a pénzt. {Folytatjuk) kintve, hogy a többség újság­író volt, sok szakmai kérdés­ről. A TBILISZI REPÜLŐTÉ­REN sas orrú, fekete bajuszú grúz kollégánk fogad. Érde­kes a neve: Merab N. Lord- ktpanidze. Egyébként az APN tbiliszi tudósítója. A grúziai utimarsall tehát egy „lord*. Ismerős a név, a századvé­gi grúz kritikai realizmus je­les írójáról N. Lordkipand- zerol már hallottam. Mint ki­derül, a rokonság kétségte­len.^ Merab közvetlen, gy^.rs eszű és szenvedélyes. Regtön munkához kezd. Már a repü­lőtér várótermében halasz­tást nem tűrve megbeszéli programunkat egy üveg. jég- behűtött, finom orosz pezs­gő mellett. Az ő barát: gon­doskodásának, okos tanácsai­nak köszönhetem, hogy az időt gazdaságosan kihasznál­va sokat láttam. A R ÚSZTA VÉLI proSz­Pír ,* a grúz főváros m gy«* körútja. Széles gyalogjárdá­it, árnyékba borítja a hatal­mas fák zöld alagútja. ügy hírlik Tbiliszi a Szovjetu ió legzdldebb városa. A Kura- folyo völgyében épült város játékos gondolatokat ébreszt az emberben. Fölénk maga­sodik a Gellért-hegy CSaic K" Ut Sz*- Dávid hegynek hívják, azzal a különbsége L hogy siklóval is és kötéivas- uton is feljuthatunk a heev- re. A hegy tövében a Gel- lert Szálló, amit itt Ivéríá- »eveznek. Grúzia ősi történelmi neve ugyanis fVfrÍa' Ez a száiló a Kura- folyó partján emelkedő szik­lák tetején épült jellegzetes faverandas, fafaragásokkal gazdagon épített épületeken ivehhPh Z6tileg a ’^mé­lyebb benyomást kelti az emberben. A Hotel Ivéria 20 3 grÚZ éPítőművé­foafaló gy^nanyait magába foglaló, modem, halványzöld máfvanyboriíású épület, kör­rat fíl.n ^aSZaiVa1, a föbeÜ- f ehér * mi h0.sszan elhúzódó mfrvany domborzatá­val, a római Termini pálya­Tot^’n bazánkfia> Amerigo tervezett díszítésé­haniemlék^t idézi‘ A szálló naiija es etterme esztétikai ®*meny. Gyorsliftjeivel, ízlé- .k.enyeImes bútoraival, világító üveg-mozaik freskói­én!’ i3Z epuIet heszögeléseiben cK márvány meden­cékkel, s az egyik ilyen előtt felállított igazán nagyszerű fehér márvány női akttal a viIá§ legkitűnőbb szállodái közé sorolható. A ^AGY KAUKÁZUST átrepülve régi iskolai atla- A k”Ä meg alattunk. A kIS TU—124-es elhalad az Elbrusz 5600 méter magas a felhők fölé emelkedj s a naf sugaraiból százezernyi n V;etŐ hófödte csúcsai mellett. Azután földet érünfc F.agra’ a huj a, szubtrópikus növényzet paradicsoma pál­mával fehér virágoktól p°mpazó magnóliákkal, cip- rusfélekkel, fenyőkkel és aga- vékkal üdén és zölden pom- pazya, SZÍnte sziven üti az embert. A Fekete-tenger partja Gagrától vagy akár Szuhumitol Szocsi-ig, össze- fuögo szanatóriumi rendszer Monumentális régi üdülők üri íié/V , egymást modern üdülőkkel a szovjet dolgozók milliói pihenik itt egész évi fáradalmaikat. Ez a csodáia- tos part a szovjet dolgozóle. munkások és icolhozparasz- tok Riviérája. Szibériából és Ukrajnából, Litvániából és Tádzsikisztánból és számos külországból is idejönnek az emberek, hogy élvezzék a tengert, a napfényt, s már kozveUenul a tengerpartról emelkedő Kaukázus ezernyi természeti szépségét. Szovjet emberek között járok egy világhatalom pol­gárai között. Látom hogyan élnek keményen dolgoznak, buszkék a két kezük terenv tette hatalmas alkotásokra. Újra és újra meggyőződöm mennyire szeretik és tisztelik a barátot Jó érzés látni, ha még nem is élnek könnyen, de hetmérföldes léptekkel, rendületlenül és célratörően 3 Jerzy Edigey bűnügyi regénye tarns laths ■ Fordította i Szilágyi Szabolcs

Next

/
Thumbnails
Contents