Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-27 / 149. szám
RELET-MÄO YARORSZ ÄÖ S. ofda! 1968 Jönfus 27. A KATEDRA KÉT OLDALÁN Vizsgalázban Eredmények és bosszúságok Fejlődik a megye vásárlókedve A dolgozók középiskoláinak esti és levelező tagozatain most folytak és még folynak az év végi és érettségi vizsgák. A folyosókon a vizsgaizgalomtól és hőségtől pirult arcok arról tanúskodnak, hogy mennyi munka, mennyi fáradtság előzte meg a tudásról való számot adásnak ezeket a hallatlanul magasztos és izgalmas perceit. Vannak, akik a várakozásnak ezen időrészecskéit is a tananyag ismétlésével igyekszenek tölteni; mások csoportosan beszélnek meg egy-egy nehezebbnek vélt tételt. A vizsgáztató tanárok is együttéreznek izguló tanulóikkal. Különösen a vizsgázók korosabb tagjai iránt éreznek együtíérzőbb vonzalmat — jóllehet iskolapolitikánk az elmúlt két évtizedben sokat tett éppen a Horthy-korszak- ban a tanulásból kizártak érdekében — mivel ők zömmel tudásvágytól hevítve iratkoztak be az iskolába, váltak „kisdiákokká”. A vizsgázók ifjabb tagjainak erőt feszítő törekvését pedig azért követjük aggódó figyelemmel, mert ezek a fiatalok is mindennapi munkájuk mellett, életkori sajátosságaik, problémáik — szórakozás, sport — bizonyos fokú korlátozásával vállalták a nemes küzdelmet a tudás magasabb szintjének a megszer-, zéséért. Ezek között a fiatalok között nincs huligán, s alig akad egy két könnyű sikert vadászó, majd lesz valahogy filozófiára számító bizonyítványhorgász. Itt a kemény és szorga'mas munkával elsajátított tudás a döntő. A vizsgabizottságok ennek alapján állapítják meg az egyes tantárgyak érdemjegyeit, majd az általános tanulmányi eredményt. Bizony itt az esetek döntő többségében még egy-egy sikertelen vizsgában is verejtékes munka rejlik. A vizsgabizottságok mindezek ellenére nem lehetnek liberálisak, hiszen a hallgatók zöme a szélesebb skálájú tudásmennyiség elsajátításának reményében vállalta azt a nemes erőfeszítést. Mintha itt azért a felnőttoktatásban részt vevők számának a csökkenő tendenciája, a hallgatókért való bizonyosfokú versengés, s az ezzel együttjáró anyagi hátrány — ha nem is kimondottan — mintha némi egészségtelen szellemet, enyhébb fokú pedagógiai elvtelenséget is becsempészne a dolgozók iskoláinak tantestületeibe. A felnőtt korú hallgatók munkahelyein is jelentkeznek sajátos problémák. Némely iskolába járó felnőtt tanuló nem jogos előnyhöz szeretne jutni munkatársai és munkája minőségének rovására. Más munkahelyeken pedig éppen hátránya származik az iskolába járó dolgozónak abból, hogy magasabb tudásszintet és bizonyítványt akar szerezni. A tudástól való féltékenység, az irigység uralkodik néhány ilyen munkahelyen. Ez mindenképpen káros szemlélet. A közgazdasági technikum levelező tagozatán például előfordult, hogy a vizsga napjára sem adtak szabadságot egyik elsőéves hallgatónak. Az ilyen munkahelyek vezetői elfelejtik, hogy ők saját aláírásukkal vállaltak felelősséget dolgozóik iskolába járásáért. Ezen problémák kétoldalú megnyugtató megoldásáért sokat tehetnek a munkahelyi szakszervezetek. Nemsokára kiosztásra kerülnek a maguk mögött kemény munkát, mély és megalapozott elméleti tudást rejtő bizonyítványok. Elcsendesülnek a dolgozók iskoláinak a folyosói is, hogy megérdemelt pihenőre térjenek felnőtt korú tanulóink, tanáraink, hogy friss erővel kezdhessenek majd az új tanévhez. Sigér Imre A képet — mely szöges ellentétben áll a „sötét Szabolcs” és az „elmaradott Sza- bolcs”-ról festett, újabban károsan divatos, elsietett értet- len megnyilvánulásokkal, a megyei tanács kereskedelmi Osztályának számerdejébői nyertük. Ezek a számok arról beszélnek, hogy a mi szeretett megyénk előre tör. Karórától a bútorig Az egyik jelentés az év első öt hónapjában mutatja ki a kereskedelmi forgalom növekedését, január 1-től május 31-ig. Már az első negyedévben feltűnően emelkedett a vásárlási kedv. A gáztűzhelyvásárlás például kétszeresére nőtt, ugyancsak megduplázódott a villanykályha vásárlás, a 250 köbcentis motor- kerékpárokból négyszerese fogyott a tavalyinak, táskarádióból háromszor annyi, magnetofonból ötször annyi kellett. Három hónap alatt 207 személyautó talált gazdára 14 millióért a megyében. A karórától a gyermek- kocsiig, a varrógéptől a bútorig mindenből több fogyott, már az első negyedévben. Elkelt például ezerháromszázharminc darab kis- képernyős és 3321 darab nagyképernyős televíziós készülék, utóbbinak a forgalmú 184 százaléka a tavalyinak. És az áprilisi, májusi forgalom a Vásárlóerő — s amit ez jelez, az életszínvonal — további erősödéséről számol be. Bét éve mindig előbbre Többen mondhatnák, hogy a megye állapotára nem biztos, hogy jellemző az autó- és a televízió forgalma. Nézzük hát, az első öt hónap összesítését — mely egészen bizonyosan jellemző lesz az első fél évre is, hiszen az Utolsó júniusi hónapról a becslések azonos adatokat hoznak. A kiskereskedelem élelmiszerforgalma 111 százaléka a tavalyinak — májusig — a ruházati vásárlás 108 százalék, a vegyesipari cikkeké 117, a bolti kiskeres kedelem összege 111 százalék. Egyedül a vendéglátás nem nőtt ennyivel; csak 102 százalék. De ezt az okozza, hogy a falusi kocsmákban jelentősen csökkent az italfogyasztás, így az fmsz vendéglátása csak 96 százalékát hozta a tavalyinak. (Az ételfogyasztás nőtt). Sajnos, az adatnak nem igen örülhetnek az antialkoholisták, mert a tavalyi sok alma cefréjéből számosán főzettek törvényesen pálinkát, az italforgalom kocsmai csökkenését alighanem ez okozza. Kirívóan nagy volt a Centrum Áruház áprilisi—májusi forgalma 143 százaléka, majd másfélszerese a tavalyinak. (Húsvét!) A ruhaboltokban kisebb, de jelentős volt az előretörés: százhuszonnyolc százalékra teljesítették e két hónapban tavalyi eredményeiket a ruhakereskedelmi dolgozók. És, nem valami idei kiugrásról van sző. Szabolcs-Szatmár megye lakosai az elmúlt hét évben majdnem egyenletes vonalban növelik vásárlásaikat. Az évtized elején az országos fogyasztás 102 százaléka volt az elmúlt évinek, megyénkben ugyanez még csak 101. De 1962-ben már az országos és a megyei növekedés is az elmúlt évinek 105 százaléka. 1963- as évben pedig SzabolcsSzatmár megye fejlődése felgyorsult: az összfogyasztáS országosan 108 százalékra, Szabolcsban 112-re nőtt. Az 1964- es évben ismét azonos volt: 108. Az 1965-ös évben kissé visszaesett. De 1966- ban, míg az ország lakosai 108 százalékra fokozták vásárlásaikat, a megyei vásárlás 110 százalékra nőtt. Ugyanígy 1967-ben: az országban 110, a megyében 114 százalék. Az új áruházak Sokat számított ebben új áruházaink építése. A hét év alatt az országos fogyasztás 154 százaléka a hét év előttinek, Szabolcs-Szatmáré 164 százalék. Míg 1961-ben megyénk lakosa csak 81,4 százalékát vásárolta az országos átlagnak, 1967-ben már 66,2 százalékát. Az utolsó, nem utolsó már, fejlődési sebessége a leggyorsabbak közé tartozik. Az ország egy lakosra eső vásárlása évi 10 287 forint, a megyebelié 6814 forint és ez idén is nő, egyre gyorsabban nő Utolérjük a többieket, ha nem is egy év alatt. Mi van a számok mosott Nem lehet vitatni, hogy az említett adatok azt mutatják, hogy az ország legszegényebb megyéje — állami segítséggel is, de elsősorban a maga erejéből is — gyarapodik. Benne van ezekben a számokban termelőszövetkezeteink erősödése és a tagjaiknak jutó egyre magasabb jövedelem. Benne van — és erről ne feledkezzünk meg, a háztáji gazdaságok megerősödése, ésszerű kihasználása, az állattenyésztési szerződések, a tejtermelés és eladás. Benne van az a nem kevés pénz is, amit a megyéből eljáró dolgozók hoznak haza és a család itthon költi el. Együttesen benne van népünk munkakedve, a helyes gazdasági politika, amit az új mechanizmus csak sietett érvényesülni. És állanak a számadatok mögött hibák, fékező tényezők is. Ha a kereskedelemről beszélünk, nem szabad megfeledkezni bizony hiányzó cikkekről, melyek egyebek között építkezéseinket is hátráltatják. A kereskedelmet ellátó ipar hibái sokszor a kereskedelem hibáinak tűnnek, pedig nem azok. Például a tetőfedő árucikkek, villany- és vízszerelési anyagok, hengerelt áruk ügye. A kiskereskedelemnek is vannak még bosszantásai, — keksz, mézes, csomagolt sütemény, továbbá az a sokat emlegetett szódapatron. Televízióból is többet vettünk volna, ha lett volna. Kerékpárból, tűzhelyből is. G. N. Z. A Hazafias Népfront megyei programja Ilyen volt az életem — Ilyen volt az életem mind, mint a tenyerem. Görcsös, kérges, erős és mindig tiszta! így mondja idős Nagy Mihály dombrádi lakos. Ha festő lennék a kezét rajzolnám le. Csak azt! Azon látszik a munka, a közel egy évszázados élet, az öröm és a bánat különös keveréke. UTAK Az ablaknál áll hajlottan és messze néz. — Keseregtem én gyermekkoromban sokszor, hogy miért nem valamék palotában jöttem a világra. Aztán meg restelltem is magam. Nagyon szerettem az anyámat. És nagyon rossz volt a házunk. A falut, ahol pendelyes gyerek volt még, amikor ott élt, régen nem látta már. Azt mondja, van már annak harminc éve Is. Nem tudja pontosan, mert ami haszontalan, azt minek jegyezze meg az ember! — Dunántúli volt a falu. Ahogy emlékszem kicsi volt. Apám szép szál ember. Akkora ereje volt, hogy mindenki köszönt neki. Csak munkája nem volt. Sokáig járt hosszú utakra. Különösen aratáskor. Amikor hazajött már az asztalnál tudtam, hogy mikor kell örülni és mikor nem. Ha két csomagot tett le, akkor mindenki nevetett Az egyikben madárlátta kenyér volt nekem, a másikban a napszám anyámnak. Sokszor csak a kenyér került az asztalra. Utak! Hosszú az út Zalától Szabolcsig. S közben új emberek, új gazdák és néhe valamicske munka is. Nem éheztek, igaz. Kikerült innen is, onnan is egy kis krumpli, zöldség, néha még egy-egy elhullott csirke is. És fedél is volt a fejük fölött. Igaz sokszor csak istállóban, szalmán aludtak. — De ott jó meleg volt. Nem fáztam sose. Pedig a végén már hajnalonként ellepett mindent a dér. KESERŰSÉGEK — Én féltem akkoriban apámtól, anyám csak szomorúan mosolygott rajta. És ilyenkor mindig azt mondogatta, hogy mit tehetne mást? Mert hogy ivott. Sokat. Szeszgyárban dolgozott akkor Rétközön. Két hónapig lapátolta a szenet. És sokat ivott. Egyszer egy üvegben haza is hozott. Észrevették és másnap már nem mehetett vissza. Ismét neki a nagy útnak? Vissza Zalába? Hideg, kemény tél volt akkoriban. — Igen. Indulni akartunk. Aztán anyám beteg lett. És apám eladta a csizmáját. Orvosságot vett érte. Csak pár faluval vándoroltak arrébb. És ott maradtak aztán végleg. — Anyám nem sokkal később valóban örökre ottmaradt. Meghalt Az orvos azt mondta, hogy tüdőgyulladás. És nem sokkal rá jött a másik baj. Két behívót hozott a postás. És otthon nem maradt senki. Igaz, nem is volt otthonunk. Egy jószívűnél húztuk meg magunkat addig is. — Én az olasz frontra kerültem, apám meg az oroszra. Két hónappal később kaptam az írást hogy meghalt Es úgy maradtam, mint az ujjam. VEREItÉKEK «— így válik aztán zalai emberből szabolcsi emberré, akinek nincs semmije. Mert nem volt. Kaptam két plecs- nyit, úgy jöttem haza a háborúból. És csak azért, hogy aztán húsz évig olyan legyek, mint egy kiátkozott kutya. Az ablaknál áll hajlottan és messze néz. Visszanéz. A hangja megfakult, nincs benne kedv. — Mikor megláttam az első katonát, akinek csillag volt a sapkáján, csak néztem. Olyan sokáig, hogy az meg elkezdett nevetni. És adott egy kicsi kenyeret Nem sokat, de szívvel adta. Harmadnap már dolgoztam. Karókat hegyeztem a földemnek. Az én földemnek. — Akkor már volt fiam, feleségem. Dolgoztunk sokat, hajnaltól estig. Volt látszatja. Aztán jött hozzám egy ember. És azt mondta, hogy adjuk össze a kis földjeinket, hogy legyen egy nagy. Jobban lehet dolgozni. Védtem az igazamat. De csak addig, amíg a szövetkezet meg nem érte a három évet. Láttam, hogy igaza volt az én emberemnek. Beléptem. A szociális otthon szürke, nagy épület Szűk ablakai vannak és homályos és csendes. — Nekünk, öregeknek kell a csend. Hogy emlékezzünk. Hogy egyedül lehessünk együtt, sokan. Volt itt a fiam tagnap is. Hivott, hogy menjek. Van náluk hely. De minek? A nyakukra kolonc- nak? Szeretem én őket pedig Úgy, mint anyámat régen a komisz, vándorlás életben. (horváth) GAZDASÁGI JEGYZETEK m „Munkaerőt keresünk...“ Lesz itt olyan népvándorlás! Tartani kell majd a munkanélküliségtől is. — Fél évvel ezelőtt elég sokan vélekedtek eképpen, amikor a gazdasági vezetők nagyobb önállósága, a szabad munkavállalás, s az ezzel összefüggő szabad felmondás témája jött szóba. Ezzel szemben mi a tapasztalat fél év múltán? A lapok szinte hemzsegnek azoktól a hirdetésektől, amelyekben munkaerőket keresnek jobbnál jobb ajánlatokkal a gyárak, üzemek. Megyénk könnyű- és élelmiszeripari üzemeiben sem következett be az a nagymérvű fluktuáció, amiről egyesek jósolgattak. Amíg országos viszonylatban a kilépett dolgozok aránya 26,4 százalék az ösz- szes foglalkoztatottak arányához, addig Szabolcs-Szat- márban ez a szám tíz alatt marad. A termelőhelyekre belépettek száma pedig az összes foglalkoztatottak' ait a 14.5 százalékát teszi ki. Következésképpen : tovább nőtt a foglalkoztatottak tábora megyénk ipari üzemeiben. Ráadásul úgy. hogy a gazdasági vezetők főként a termelés szervezését irányítókat siettek megerősíteni. Másfelől fényt vet e „titokra”, hogy a munkások, az alkalmazottak megbecsülik munkahelyüket, ahol általában ösztönző bérrendszereket sikerült kidolgozni az új mechanizmus premier évére. Fogalmazhatunk úgy: ez is a reform győzelmeihez tartozik, s valamennyiünknek reményt keltő. Bemutatták és — nincs... Nem kerülne nagy fáradtságba sikercsokor összeállítása megyénk kisipari termelőszövetkezeteinél sem aa esztendő eddigi szakaszában. Megy a munka, gyűlnek a milliók, szaporodik a nyereség, — s a megyei szövetségnél mégis türelmetlenség tapasztalható. Az ok röviden: kritikusabban fogadják a számokat, mint eddig valaha, s aggódnak minden élj szalasztott lehetőségért. Ennek is van elég alapjaj Tavaly például a ktsz-ek megyei termékbemutatóján szebbnél szebb bútormodel- lek vonzották a kíváncsiskodókat Vennék á vásárlók azokat a kombinált, újszerű stílusban készített bútorokat ha kapnának. De nem kapnak, mert a kiállítók — pillanatnyi érdekeket köve tv« — maradtak a lassan divatjamúlt, de még valamelyest kelendő „Erzsébet” garnitúránál. Hasonló példákat lehetne felhozni a vasipaí területéről is, amely néni igyekszik kellően kihasználni néhány tömegcikk időleges, vagy krónikus hiányát Az építkezéseknél sem a kívánt mértékben csökkenne# a határidő elcsúszások.* Persze, azért megélnek a szövetkezetek, nem kell félteni őket. Csakhogy sem az ők, sem a lakosság oldaláról nem tekinthető közömbösnek az elszalajtott lehetőség. Ebben az évben már 580 milliós termelési értéket tűzött maga elé megyénk 42 kisipari szövetkezete, hetvenöttel többet a tavalyi ren- kordnál. Rugalmasság nélkül ezt aligha sikerül teljesíteni, holott a túlteljesítésnek is rendkívül kedvező lehetó- Ségaí kelletik magukat. A S. \ A Hazafias Népfront Szabolcs-Szatmár megyei elnöksége kibővített ülést tartott Tiszateleken. Az ülésen részt vett és felszólalt Orosz Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, megjelenít Alexa László, a Nyíregyházi Járási Pártbizottság első titkára, Vincze József, a járási tanács vb. elnöke. Az ülésen az elnökség második félévi munkatervét tárgyalta meg. A program ösz- szeállításánál abból indultak ki, hogy a szocializmus jelenlegi szakaszában növekedetl a Tiépfrontmozgalom szerepe,- tevékenysége egyre nagyobb . területekre terjed ki. Ennek t megfelelően már augusztus t első napjaiban foglalkozik az- alkotmány Ünnepének, a háf- ; más jubileum fendezvényei- i nek előkészítésével. Kidolgoz- i za a létrehozandó település- , fejlesztési és közséppolltikai, i valamint a kulturális és honismereti munkabizottság mfl- ködésének irányelveit és fél- adatait. Többek között az- idén tárgyal a községi taná- ; esők hatáskörének bőtHtésé- böl adódó helyi kezdeménye- t zések lehetőségeiről, az ezzel , kapcsolatos feladatokról.