Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-26 / 148. szám

1. eMa? KTJLET-MACYARORSZÁO 1968. Június Jfl. Megnyílt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka Kedden a moszkvai Kreml­ben megnyílt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának negye­dik ülésszaka. .^"'parlament ülésén meg­vizsgálják a nemzetközi hely­zetet és a Szovjetunió kül­politikáját. A napirenden fontos helyet kapnak az egészségügyi ellátás további javításának kérdései, vala­mint az új családjogi és há­zassági törvény tervezete. Hável József, az MTI tu­dósítója írja kommentárjá­ban: Az új családjogi törvény- tervezet parlamenti vitáját széles körű nyilvános polé­mia előzte meg. A sok száz­ezer hozzászóló célja: előse­gíteni a törvényhozók mun­káját olyan fontos és bonyo­lult kérdésekben, mint a há­zasság kötése és bontása, a házasságon kívül született gyermek névviselése, gyer- mektartás, az elvált, munka- képtelen házastárs anyagi támogatása. A Szovjetunióban évente kétmillió házasságot kötnek. Azok, akik rámutattak en­nek a számnak a nagyságá­ra, ugyanakkor felhívták a fi­gyelmet a válások viszonylag nagy számára is. (Minden ki­lenc házasságra jut egy vá­lás.) A polémia központjá­ban mindamellett a gyermek, a gyermek védelme állott. A vita alapján módosított tör­vénytervezet kerül most a képviselők élé. Szergej Pritickij, a Belő- | rusz parlament elnökét ked­den a Szovjetunió Legfelső Tanácsa két házának együt- J tes ülésén megválasztották a Legfelső Tanács elnöksége | elnökhelyettesévé. Pritickij ! 1913-ban született. A máso- ; dik világháború alatt a be- i lorusz Komszomol egyik ve- ! zetője volt. Részt vett a I partizánmozgalomban. Az j utóbbi három évben a Belő- , rusz KP Központi Bizottsá- ! ga titkárának tisztét visel- I te. (MTI) Taktikai lépések Franciaországban a vasárnapi „második fordulóra“ A Párizsból érkező hírügy­nökségi jelentések arról szá­molnak be, hogy a francia baloldali erők egységesen kívánnak fellépni a válasz­tások vasárnap sorra kerülő második fordulójában. Hétfőn este összeültek a Mitterrand vezette demok­rata szocialista baloldali szö­vetség és a Francia Kommu­nista Párt delegációi és több órás tanácskozás után közle­ményben szögezték le, hogy az előzetes megállapo­dásoknak megfelelően a má­sodik fordulóban az egyes választókörzetekben a két formáció jelöltjei közül visz- szalép az, akinek kisebb az esélye a győzelemre. A köz­lemény felhívja az összes de­mokratákat, hogy a közös je­löltre adják szavazatukat, s „így mérjenek vereséget a gaulleista jelöltekre. vagy azok cinkosaira”. A Men- des-France híveit tömörítő egyesült szocialista párt, amely a szavazatoknak mint­egy 4 százalékát szerezte meg az első fordulóban bejelen­tette, hogy a második fordu­lóban — a gaulleisták és szövetségeseik gyengítése ér­dekében — jelöltjei vissza fognak lépni azokban a kör­zetekben, ahol más baloldali jelöltnek nagyobb esélyük van a győzelemre. Fenntart­ja azonban jelöltjeit ott, ahol azok a baloldali jelöltek között a vezető helyre jutot­tak. (Ilyen eset három van.) A kormánypárt választási taktikáját a második fordu­lóra Georges Pompidou mi­niszterelnök maga jelentette be. Ennek a lényege, hogy a két gaulleista párt kölcsönö­sen visszavonja jelöltjeit an­nak a javára, aki jobb hely­zetbe jutott. A miniszterel­nök azonban az elnök köré való tömörülésre szólította fel a centralistákat is. A centralisták a miniszterel­nök ajánlatára egyelőre ha­logató választ adtak. A helyzet teljesen világos­sá csak szerdára, a visszalé­pések összességének nyilvá­nosságra kerülése után vá­lik. Ä második forduló előtt valamennyi pártot, minde­nekelőtt azonban a gaulleis- tákat aggasztja az is, hogy a jövő vasárnap esetleg megnövekszik a szavazástól való tartózkodás mértéke Ezt a veszélyt növeli az, hogy vasárnap megkezdődik a nyaralási idény és esetleg sokan már szombaton elutaz­nak. Az FKP Politikai Bizottsá­ga nyilatkozatban mutatott rá, hogy a kormánykoalíció megkapta az összes ultra­reakciósok szavazatait Péta- in hajdani híveitől az OAS fasisztákig, majd felhívta az összes szavazókat, a máso­dik fordulóban állítsák meg a jobboldali előre1.örést, aka­dályozzák meg a kormány­párt álcázott diktatúrájának megvalósítását. Elmebetegek ezentúl nem kaphatóak lőfegyvert Amerikában Nem tréfa, hanem törvényjavaslat Johnson elnök hétfőn tör­vényjavaslatot terjesztett a kongresszus elé, amelynek ér­telmében minden lőfegyvert nyilvántartásba kell venni és e fegyverek birtoklását engedélyhez kell kötni. A törvényjavaslat értelmében nem kaphatnak fegyvervise­lési engedélyt a bűnözők, a kábítószerek élvezői, az alko­holisták, az elmebetegek és akik tűzfegyver birtoklása esetén veszélyeztethetik a közbiztonságot. A kongresszushoz intézett üzenetében Johnson rámu­Yietnami Dél-Vietnamban kedden 19 amerikai és 19 thaiföldi katona vesztette életét öt helikopter lezuhanása követ­keztében. Az egyik helikoptert Sai­gontól 30 kilométernyire dél­nyugatra lőtték le a szabad­ságharcosok, egy másik a tatott arra, hogy a lőfegyve­rek nyilvántartásba vétele az állampolgárok számára nem jelent nagyobb megterhelést, mint a „kutyák, vagy a sze­mélygépkocsik kötelező beje­lentése”. Az AP amerikai hírügy­nökség közlése szerint az el­múlt héten 198 embert gyil­koltak meg lőfegyverrel az Egyesült Államokban. A leg­több gyilkosságot — szám sze­rint húszat — Texasban kö­vették el, ahol a legkönnyeb­ben lehet fegyvereket vásá­rolni. Jelentés Nha Be folyóba zuhant és további három úgy pusztult el, hogy két amerikai heli­kopter — amely amerikai és thaiföldi katonák partraszál- lítási műveleteiben vett részt —, a levegőben összeütközött és rázuhant egy harmadikra, magáva sodorva azt. A KOMMUNIZMUS FELKELŐ NAPJAI Á GQELRO-tervtől az atomerőműig 6. Mines végső határ Bár a Szovjetunióban 1963 ót' évente több, mint tíz- írfilió kilowatt kapacitású új erőművet helyeztek üzem­be és a villamosenergia-ter- melés 1967-ben meghaladja a 600 milliárd kilowattórát — mégis azt mondják a veze­tők, szakemberek és munká­sok egyaránt, hogy a kom­munizmus még nincs kész, mert az ország villamosítása nincs befejezve. A jelen’egi helyzetről, a villamosítás eredményeiről és további feladatairól, még pontosab­ban: a szovjet energiagazdál­kodásról beszélgettem Moszkvában Pjotr Nyikoláje- vics Vlagyimirov elvlárssal, a Villamosítás és Energetikai Minisztérium tervezési és ter­melési osztályvezető főmér­nökével. Régi szakember, az egész szovjet energetikai rendszert közvetlenül ismeri. — Az eredeti GOELRO- programot százszorosán túl­teljesítették. Ennek ellenére mi az, ami ma is aktuális belőle? — kérdeztem. — Az elv, a szisztéma és az ökonómia — felelte Vla­gyimirov elvtárs. — Zseniá­lisan látta és mondta Lenin elvtárs, hogy teljes villamo­sítás nélkül nincs kommuniz­mus. Az elv tehát, hogy a villamosítás a kommunizmus energiabázisa, ma is aktuá­lis. A szisztéma meg az volt a lenini tervben, hogy fel kell használni a Szovjetunió valamennyi energiaforrását. Lenin a hő és vizi energia arányát hozzávetőlegesen 63:37 százalékban határozta meg. Kitünően látta és bizo­nyára ismerte is szovjet ha­zánk energiaforrásait. A le­hetőségeket tekintve ez a reális arány, bár jelenleg energiatermelésünk 80 száza­lékát hőerőművek adják. De Szibériában már majdnem fordított az arány. És har­minc év múlva, körülbelül 2000-re forrásait tekintve a lenini arányokban alakul a Szovjetunió villamosenergia­termelése. Persze, Lenin és Krzsizsanovszkij 1920-ban az atomerőművet, szélenergiát, napenergiát és ár-apály-ener- giát még nem vehette tekin­tetbe. Mi viszont, — a GO- ELRO-program folytatói — már ezekkel is számolunk. A Szovjetunió további villamo­sításában a jövőben egyre fontosabb tényező lesz az atomenergia. Az első atom­erőművet a világon 1954- ben mi helyeztük üzembe. Ennek teljesítménye mind­össze ötezer kilowatt volt. De még abban az esztendő­ben üzembe helyeztük a vi­lág második atomerőművét Novovoronyezsben 210 000 ki­lowatt teljesítménnyel. Ennek az atomerőműnek most épül a második egysége 365 000 kilowatt teljesítményre. 1958-ban fejeztük be az első szibériai atomerőmű építé set, amelynek teljesítménye 600 000 kilowatt.. És épül­nek más atomerőművek is... — Hallottam, hogy a szov­jet tudósok számos új ered­ményt értek el az atommag- kutatásban, főleg a részecs­ke-gyorsításban, de a reak- tor-konveriek és a reaktor- sokszorozók fejlesztésében is. Tudják ezeket hasznosítani az atomenergia termelésben? — Természetesen — hang­zott a válasz. — Az atom- energetikai reaktorok továb­bi tökéletesítése már egy­millió kilowattos villamos teljesítményű egységek épí­tését is lehetővé teszi... Ezek biztosítják a járulékos mag- tüzelőanyag előállítását és a fűtőciklusban urán—238 felhasználását. Ez azért fon­tos számunkra, mert az urán—238 a természetes urán tömegét képezi és ennek fel- hasz"-'' Vsával jelentősen csökkennek az atom-villa­mos energia előállítási költ­ségei. Az atomerőművek és a hőerőművek a közeljö­vőben már teljesen azonos költséggel termelnek villamos energiát és ezze! hazánkban az atomerőművek fejlesztésének óriási lehetősé­gei nyílnak meg, hiszen urá­nunk és más hasadó anya­gunk is bőségesen van. — Hallottam, hogy a Szov­jetunióban már vannak ön­mozgó és szállítható atom­erőművek is... — Jól hallotta — mondot­ta Vlagyimirov elvtárs. — Vannak ilyen atomerőmű­vek. Közülük talán legérde­kesebb a TESZ—3 típusú. Teljesítménye 1500 kilowatt. Töltete 17 kilogramm urán— 235. Ez az üzemanyag 250 napig elegendő. Az erőmű teljes súiya 310 tonna, de sa­ját lánctalpas futóművén mozog. Szállítható hajón, vasúton, egységekre bontva repülőgépen is. Ezeket a kis atomerőműveket nehezen megközelíthető területek villamos energia szükségleté­nek biztosításához gyártot­tuk. Például, az északi örök hó és jég birodalmában, de távol, a jeges tenger kutatás­ban is igen jó szolgálatot végeznek... Ezeken kívül megkezdtük olyan kis teljesít­ményű atomerőművek gyár­tást is, amelyek reaktív Izotópokkal működnek. Ezek teljesítménye mindössze 5 .... 200 watt... Van már egy olyan kis teljesítbényű atom­erőmű-típusunk is, a „Ro- maska”, amely mozgó alkat­részek es gépi berendezések alkalmazása nélkül közvetle­nül alakítja át az atomener­giát villamos energiává«. Vannak még más, de további kísérletekre szoruló ell % e. lések is, amelyeket felsorolni sokáig tartana... — Hány erőmű üzemei je­lenleg a Szovjetunióban? — kérdeztem tovább. — Az atomerőmüvek nél­kül pontosan 1749, illetve az 1750. november 7-én kez­di meg a termelést. Ez lesz a krasznojárszki vízerőmű, amely a Jenyiszej energiájá­val köszönti nagy forradal­munk ötvenedik évforduló­ját. — Milyen teljesítménnyel dolgoznak a legnagyobb turbinák? — Egyelőre ötszázezer ki­lowattal, de már szereljük a szlavjáni hőerőmű 800 000 kilowattos gépegységét... S elkészültek az egymillió kilo- wattos és a még nagyobb hőerőművi gépegységek ter­vei... Egyetlen gőzturbinánk annyi energiát termel, mint a forradalom előtti Oroszország összesen. Ezekben a gigá­szi méretekben valósul meg a lenini elképzelés ökonó­miája, hiszen Iljics 1920-ban már ilyesmiről is beszélt... — A megtermelt energi­át milyen megosztásban használják fel a népgazda­ságban? — Közel hetven százalé­kát az ipari termelésben hasznosítjuk. További hét­nyolc százalékát a villamos vasútak használják fel. A többit közvetlenül a lakosság, a városokban és falvakban. — A szovjet vasútak mi­lyen arányban vannak vil­lamosítva ? — Jelenleg a vasútvonalak negyven százaléka villamos energiával üzemel, de a vas­úti szállító kapacitás zömét, több, mint 70 százalékát vil­lamosvonatok végzik. — Mennyi lesz előrelátha­tóan a Szovjetunió villamos, energia-termelése 2000-ben? — A tervek szerint a je­lenleginek ötszöröse: 300 milliárd kilowattóra. — És ez az energiameny- nyiség megfelelő bázisa lesz majd a kommunista népgaz­daságnak? — Úgy vélem, ebben sen­ki se kételkedhet. Persze, a 300 milliárd kilowattórát se tekintjük végső határnak, hi­szen közben a szovjet nép szaporodik és el kel] majd menniük a Holdra, a Vénusz, ra, meg a távolabbi csilla­gokra is... Szendrei József (VÉGE) =s=s 33. Joanna Potuiicka legyin­tett, jelezvén, hogy érti a tiszt magyarázkodását. A azé..-, de pusztulásnak indult mahagóni szekreterből, amely legalább kétszáz éves lehe­tett, elővett két kristály ku­picát és egy üveg külföldi ko­nyakot, majd magának félig öntötte a pohárkát, a száza­dosnak pedig valamivel töb­bet. A százados észrevette, hogy a szép „Chipindale” fotelnek nincs lába, így hát a mellette lévő kerti székre ült le. Az öreg hölgy arcához közelítet­te a kupicát, előbb szakérte­lemmel megszagolta a sárgás folyadék aromáját, majd kor­tyolt egy picit és letette a poharat az asztalra. Tárgyila­gos hangon így szólt: — Most beszélgethetünk. Mit csinált már megint ez a semmirekellő? Hallottam, hogy összeverekedett valaki­vel egy nőcskén. Micsoda idők?! Régen az ilyen ügye­ket segédek jelenlétében karddal vagy pisztollyal in­tézték el, most a legifjabb Potulicki ököllel verekszik a kocsma előtt. — Attól tartok, hogy nem­csak erről a verekedésről van szó. Egy sokkal súlyo­sabb bűncselekmény vádja merült fel. — Egyáltalán nem csodál­koznék. Amikor olyan anyja van, aki a gyermekét sem képes megnevelni, és egy ilyen tökfilkó apja, aki an­nál okosabbat nem tudott kitalálni, mint hogy elmen­jen firkásznak a tanácsházá­ra... Az eredmény siralmas. Mindig mondtam, hogy Czes- lawot rövidebbre kell fogni. De ki hallgat ilyen öreg­asszonyra? — Adott ön, asszonyom pénzt az unokájának? — Igen. Elintézett nekem egy dolgot és ezért kapott tőlem néhány száz zlotyt. Egy fiatalembernek néhanap­ján kell egy kis pénz is, ki kell magát tombolnia. Régebben voltak különféle egyetemi szervezetek, testüle­tek, s ott az ifjúság megfe­lelő társaságban szórakozha tott. Mi maradt nekik most? Milyen az ő fiatalságuk? Csak kávéház és kocsma. Ré­gen! Emlékszem a Resursi bálokra. Minden lépcsőn egy diák állt frakkban, egy-egy bandával és köszöntötte a vendégeket. És hogy táncol­ták a mazurkát meg a kuja- wiákot! — Nem kívánom önnel megvitatni a régi diákszerve­zetek ügyét, és azok társadal­mi arculatát. Ez nekünk mit sem segítene. Mégis, megkell jegyeznem, hogy még a' há­ború előtti testületekbe is csak érettségi után vették fel a fiatalembereket — az egye­temistákat. Ha jól tudom; Czeslawot a kilencedik osz­tályból dobták ki, pontosan azért, mert nem tanult és hűiig ánkodott — Ez a szülők bűne. Min­dig mondtam.™ — Tehát azt mondja asz- szonyom, — szakította félbe a százados — hogy Czeslaw- nak néhány száz zlotyja volt. Milyen alkalomból adta neki azt? — Segített egy bizonyos tárgy eladásában. A közeljö­vőben külföldre utazom. Svájcba. Ezzel kapcsolatban néhány kisebb ügyemet el kellett intéznem. Tisztessége­sen felöltözködöm, nehogy Svájcban azt mondják, hogy valami koldus asszony érke­zett Lengyelországból. Pén­zem nem volt, el kellett hát adnom valamit. — Egy brilliáns gyűrűt? — Igen. Honnan tudja? — Miért bízta ezt az ügyet az unokájára? — Magam csak nem fo­gok üzletelni saját éksze­reimmel. Nem illik! Kinek adhattam volna oda? A menyemnek, hogy meglop jón? Vagy annak a mám lasznak, akit bárki becsap? Csak Czeslawban bízhattam, hogy ő jól elintézd ezt és gyorsan megszerzi a pénzt. Nem csalódtam, Czeslaw né­hány nap alatt eladta a gyű rűt. Igaz, sokkal értékesebb­nek gondoltam, de ahogy ké­sőbb az unokám magyarázta, a brilliánskőben elég sok volt a szén, és ezenkívül az utóbbi időben esett az arany és a drágakő ára. Nem is csodálkozom. Kinek lehet pénze egy „kommunista or­szágban” és ki értékeli itt a brilliánst? — Végül is mennyit ka­pott azért a gyűrűért? — 12 és fél ezret. Ezret adtam Czeslawnak a fárado­zásért. Szórakozzon egy ki­csit és jusson eszébe néha a nagymama, miután elutazott. — Megállapítottuk, — mondta keményen a száza­dos, — hogy Czeslaw ezt a gyűrűt 37 ezerért adta el. Ennyi volt valójában az ér­téke. Kétezret kapott a köz­vetítő. További ötezret köl­csön adott az ifjú Potulicki. Czeslaw tehát 30 ezret in­kasszált be, új ötszázasokban Amikor tegnap fogdába zárta a rendőrség, több mint 16 ezret találtak nála. A többit körülbelül háromezret sike rült már elvernie. Asszo nyom, olyan szépen nevezte ezt: „egy ifjúnak ki kel tombolnia magát.” Joanna Potuiicka elsápadt Csak arca egy részén ma radt meg egy kis pir, amely a rózsához hasonlított. Fel­emelte poharát és a szájához vette. Keze észrevehetőéit reszketett. — Emlékszem, — mondta kissé megtört hangon, — megegyeztem az unokámmal, hogy a gyűrűért ad nekem 12 ezret, akkor bármilyen több-; letet megtarthat magának. — Rendben van! Ahogy, gondolja. Ha a legszorosab­ban vett családon belül elJ követett lopást, vagy csalást tekintjük, a bűn üldözését, csak a károsult kérésére folytatjuk. S bár nem hiszem el ezt a kis mesét, amelyet nekem elmondott az imént, Czeslaw Potulickinek ebből nem csinálunk ügyet. — Köszönöm, maga igen nemes ember. — Több az annál, hogy ön is láthatja asszonyom, mi­lyen útra tért az unokája. Figyelmeztetem, ez az utolsó jelzés. Hagyjanak fel végre a megbocsátásokkal és egy naplopó dédelgetésével És csak hadd menjen minél ylőbb katonának. Ami pedig i nála talált 16 ezer zlotyt illeti, semmi esetre sem ad­juk vissza neki. Jelentkezzék asszonyom holnap személye­sen a kerületi rendőrkapi­tányságon, a belvárosban és vegye át a pénzét. — Ezt szeretném elkerülni.' Inkább lemondok arról az összegről. (Folytatjuk) 3 Jerzy Edigey bűnügyi regénye tato&S kulcs I Fordította: Szilágyi Szabolcs

Next

/
Thumbnails
Contents