Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-18 / 141. szám
t oldal KELET-MÁGYARORSzXe 1988. Június 13. BRÜSSZEL A keresztényszocialista Gaston Eyskens elnökletével hétfőn megalakult az új belga kormány. Az AFP jelentése szerint a miniszterek végleges névsorát később hozzák nyilvánosságra. A kabinet csak a jövő héten mutatkozik be a parlamentben. MOSZKVA Francois Tombalbaye, a Csád Köztársaság elnöke és niniszterelnöke hétfőn hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba érkezett. Tombalbaye elnök először jár a Szovjetunióban és látogatása június aa-íc tart. BERLIN Dr. Jiri Hájek csehszlovák külügyminiszter, aki hétfőn Berlinbe érkezett, a délelőtt folyamán látogatást tett NDK-beli kollégájánál, Ottó Winzernél. A látogatást követően a két államférfi megkezdte hivatalos megbeszéléseit. ROMA Giuseppe Saragat köztársasági elnök hétfőn tanácskozást kezdett az olasz pártok és a parlament két házának képviselőivel a két hete húzódó kormányválság megoldására. A köztársasági elnök hétfőn délelőtt az Olasz Kommunista Párt parlamenti csoportjának vezetőivel tanácskozott. KAIRO Az Ahram jelentése szerint Murad Ghaleb, az EAK moszkvai nagykövete vasárnap megbeszélést folytatott Kairóban Szergej Vinogradov szovjet nagykövettel Nasszer elnök moszkvai látogatásának előkészítésére. Az egyiptomi államfő július első napjaiban látogatna el a Szovjetunióba. Útközben Belgrádbán Tito elnökkel folytat megbeszélést. MOSZKVA A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége 75. születésnapja alkalmából, a nemzetközi kommunista mozgalomban, a német forradalmi múl*, '.mozgalomban, valamint a Szovjetunió és a Német ''' nokratikus Köztársaság i özötti barátság erősítésében szerzett érdemeiért Lenit, renddel tüntette ki Her .rann Maternt, az NSZEP Politikai Bizottságának tagját. Hermann Matern több mint fél évszázada vesz részt a munkásmozgalomban. NEW YORK McCarthy szenátor vasár nap este nyilatkozott a CBS amerikai rádiótársaságnak. A szenátor felszólította a kormányt. hogy tegyen lépéseket a vietnami háború leépítésére. Kijelentette, hogy nem lát semmiféle változást Washington vietnami politiká jában, sőt — mondotta — e politika bizonyos tekintetben még kegyetlenebb mint korábban. Megnyílt a Biztonsági Tanács ülése New York (MTI): A Biztonsági Tanács hétfőn magyar idő szerint az esti órákban összeült. A napirendben a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia határozati javaslata szerepel, amelynek értelmében a három nukleáris nagyhatalom biztosítékot nyújt az atomfegyverek elterjedései megakadályosó s*erződést aláíró országoknak nukleáris támadással, vagy azzal való fenyegetéssel szemben. A Biztonsági Tanács ülésín először Kuznyecov szovjet külügyminiszterhelyettes méltatta a három hatalom lépését, majd Goldberg amerikai ENSZ-fodelegátus és Lord Car adón, angol ENSZ- kuldött szólalt fel. Dubcek a barátsági szerződésről A Hűdé Právo vasárnapi száma rövid interjút kozol Alexander Dubcektől. A CSKP Központi Bizottságának első titkára válaszolt a lapnak arra a kérdésére, hogy mit nyújt a két országnak az új csehszlovák—magyar barátsági szerződés. — Az új szerződés — mondotta Dubcek — mindenekelőtt széles lehetőségeket nyit országaink és pártjaink sokoldalú együttműködésének fejlesztése előtt. Megteremti a gazdasági együttműködés nagy távlatait. Erre a kérdésre különösen nagy figyelmet fordítottak küldöttségeink, márcsak azért is, mert a gazdasági élet reformjában a magyar elvtarsak állnak a legközelebb hozzánk. Érdemes volt elutazni magyar barátainkhoz. Valóban jó barátoknál jártunk. Amerikai „tehermentesítő támadás“ Saigon térségében Az amerikai és dél-vietnami szövetséges hadvezetőség vasárnap éjjel légierő és tüzérség támogatásával hadműveletet indított, hogy enyhítse a DNFF-nek a fővárosra nehezedő nyomását és feltartóztassa a minden irányból Saigon felé áramló partizánkülönítményeket. A szövetségesek minden katonai tevékenysége Saigon köré összpontosult. Már az első jelek arra mutatnak azonban, hogy nem sikerült megtisztítani Saigont és környékét a hazafias erőktől. Két századnyi partizán még mindig kitart Saigon egyik külvárosában. Az amerikai és dél-vietnami rohamosztagok mind ez ideig nem tudták őket megadásra kényszeríteni. A saigonl amerikai főparancsnokság elismerte, hogy a vietnami néphadsereg partvédő ütegei telibe találták és elsüllyesztették a Tonkini- öbölben tevékenykedő amerikai flotta egyik gyorsnaszádját. A naszád öt főnyi legénysége életét vesztette. Á VDK partvédő tüzérségének másik jelentős fegyverténye, hogy hétfőn reggel eltalálta és súlyosan megrongálta a Hobart nevű ausztráliai rombolót. A hajót ki kellett vonni a további akciókból. A VDK légelhárítása vasár - nao Nghe An tartományban lelőtt egy A—4 típusú amerikai vadászbombázót. A gép pilótáját elfogták. Ezzel 2977-re emelkedett a VDK felett megsemmisített amerikai gépek száma. AMERIKAI LEVÉL „Hogyan történhetett meg ismét?“ A diákok elhagyták Sorbonne-ft Párizs (MTI) A rendőrség vezetőivel folytatott több órás megbeszélés után vasárnap, a késő délutáni órákban megnyílt a Sorbonne egyik oldalbejárója és az egyetemet több nap óta megszállva tartó, mintegy 500 diák elhagyta az épületet- A bejáratnál elhelyezkedett rendőrök sorfala között minden különösebb incidens nélkül vonultak ki a diákok, vállukon cipelve személyes holmijaikat. Motozásra vagy igazoltatásra a jelentések szerint nem került sor. Az ürügyet a rendőri beavatkozásra az adta, hogy az egyetem gyengélkedőjéből egy késsel megszűrt fiatalembert szállítottak kórházba. A diákszervezetek szerint azonban az illető a szúrást az egyetem területén kívül kapta, a Sorbonne-n csak elsősegélyben részesítették. Ezen a navon szinte egész napomat gépkocsiban töltöttem. Ez a nap volt az, június 5-cr, amikor hainali fél négykor Los Angelesből hittak telefonon. — Rálőttek Kennedyre. Éppen most, rálőttek Kennedyre! Az ördög tudja, mi ez. Szinte hihetetlen, hogy történhetett ez meg ismét... — Dmitrij Tyomkin amerikai zeneszerző, régi jó barátom volt a reggeli hívó. Nézem a televíziót. Los Angeles, Ambassador- szálló. Egy fejét vesztett riporter belegabalyodik a mik- rofonzsínórba. Vér. Nedves ösvények a Fehér Káz parkjában. Áz elnök már tudja. Washingtonban, a feltámadás városában egyelőre még minden nyugodt. New York. A kommentátorok ismétlik a táviratszövegeket, megigazítják sebtében felkötött nyakkendőjüket- Hordágyak a kórház előtt. „Képzelje, hogy történhetett ez meg ismét!’' Síró emberek, asszonyok, reggel Johsnon elnök mond beszédet. Robert Kennedy feleségét látjuk, aztán Jacqueline Kennedyt- New Yorkban, a Harlam negyedben minden csendes. Feltűnik a merénylő fényképe, amelyet a rendőrség bocsátott ki. A műtétnek vége. Nincs javulás. A járókelők a Times téren: „Nem lehet elhinni! Hogy történhetett meg ismét?” Los Angeles: jelentés a halálról. A riporter már régen megtalálta a mikrofon zsinórját, a hírmagyarázók is rendbehozták nyakkendőiket. A hivatástudat győzedelmeskedik. A merényletről és a halálról szóló jelentősek egymást követik. Hírek, összehasonlítások, szakértői vélemények.’ A BBC képernyőjén valaki egy koponyát forgat a kezében, s ujjával mutatja a helyet, ahol a golyó behatolt. Aztán látjuk a helyet, ahol a szenátor sebesülten feküdt az Ambassador-szálló haljá- ban. Krétakereszt jelöli meg a helyet. Egyszerű, érthető, szokásos kis kereszt, amilyen a plusz jel az iskolai táblán. Még egy kereszt.-. Két hónappal ezelőtt naponta láttam ugyanilyen keresztet a memphisi szálló erkélyén. Akkor az ismerős kereszt azt a helyet jelölte, ahol Martin Luther King feküdt. És még egy... Ezt megelőzőleg Dallasban a papír- és könyvraktár épületének ablakából néztem le. Az optikai célzókészülék finom keresztjén át. Valaki odalent Kennedy elnök szerepét játszotta, a tovahaladó gépkocsiban egy nő ült mellette, aki Kennedy feleségét helyettesítette. Még korábban a televízió útján az austini egyetem tornyából a Egyetem térnek mind a 49 helyére néztem íe, ahol meghaltak vagy megsebesültek azok, akiket Charles Whitmann egyetemi hallgató lőtt le. Valahányszor egy-egy újabb gyilkosság történt, a televízió riporterei lementek az utcára, megállítgatták a járókelőket, megkérték őket, mondják el véleményüket az eseményről, s válaszoljanak a kérdésre: „Hogyan történhetett ez meg ismét?” „Hihetetlen” — hallottam a járókelők válaszát a dallasi gyilkosság idején, majd az austini gyilkosságsorozat alkalmával, valamint a memphisi gyilkosság napjaiban. S most Los Angelesben ugyancsak ezt hallom: „Hihetetlen”! Ez a mondat szinte gépiesen ismétlődik. Már régóta nem a szó eredeti értelmét fejezi ki, meg ha őszintén mondják is, — könnyek fátyolén át. A járókelők már hozzászoktak a gyilkosságokhoz- Nemcsak azt hiszik el, hogy a merénylet megtörtént, már azt is tudják, mi következik a merénylet után. Tudják, hogy az elnök majd nyilatkozató», tesz, tudják, hogy meghirdeti majd az ima napját, tudják, hogy a BBC tudósítója 24 óra alatt elkészíti 60 perces kitűnő méltatását a meggyilkolt életéről. Ezt követőleg az elnök, az érsek, az újságírók, valamennyien azt próbálják majd bizonygatni, hogy minden a legnagyobb rendben van, az amerikai társadalom erősebb mint valaha. Ezt fogják mondani a szenátorok, akik immár többször is leszavazták azt a törvényt, amely megtiltaná a szabad fegyvereladást. S csupán azért szavazták le, mert nem kívánják ezt a törvényt azok a társaságok, amelyek fegyvergyártással és eladással foglalkoznak. (1967-ben az Egyesült Államokban 2 millió puskát és pisztolyt adtak el.) Cook érsek misét mond majd a székesegyházban és felszólítja a hívőket, irtsák ki a gyűlöletet az emberi szívekből. S ezt a misét ugyanabban a St Patrick székesegyházban mondja el, ahol a néhai Spellmann bíboros még nem is olyan régen erőszakra szólította fel híveit, amikor megáldotta az amerikai katonákat Vietnamban elkövetett gyilkosságaikért és kegyetlenkedésükért. Az elnök majd magas szintű bizottságot nevez ki, amely tanulmányozni fogja „az erőszak okait”. S alighogy a rádió közzéteszi e bizottság megalakításának hírét, rögtön utána közli majd a kormány jelentését is, amely szerint a legutóbbi héten az amerikaiak Vietnamban több mint 3000 partizánt megöltek. „Bennünket sokan beteg társadalomnak neveznek, különösképpen külföldön. Külföldön nagyon nehéz bebizonyítanunk ennek ellenkezőjét” — mondja a televízió hírmagyarázója. Kamerájával végigmegy a Times téren s megállítja a járókelőket: „Betegnek tartja-e társadalmunkat?” „Igen, beteg országban élünk- Nem tudom, mit tegyünk. Nincs semmi gondolatom.” „Meg kell változtatni as egész életet. Jó elnökre van szükség. De amint látja, a jó embereket meggyilkolják.” „Gyűlöletben élünk, semmi tisztelet nincs bennem hazám iránt.” „Alsórendű társadalom vagyunk. Nincsenek többé erkölcsi értékeink.” Az azonos jellegű válaszokat idéztem. Ilyen viszont sok volt: a válaszoknak legalább a fele. Két héttel ezelőtt Kennedy szenátor ezt mondotta egy francia újságírónak: „Előbb utóbb merényletet követnek el ellenem, nem politikai okokból. Egész egyszerűen ilyen a helyzet.” Sejtelme hamarabb valóra vált, mint gondolta volna. Nem tudom, milyen politikát követett volna Robert Kennedy, ha elnökké választották volna, de amikor az elnökségre pályázott, józanul beszélt és józanul értékelte hazája helyzetét. Egyszer beszélt arról is, hogy nemcsak pillanatnyi gyilkosság lehetséges, amikor elegendő egy ravaszt elhúzni. A gyilkosság lehet hosszú és észrevétlen is: a nyomor, az éhség, a tudatlanság, végül pedig a közöny által elkövetett gyilkosságAz ő életének kioltásához elég volt egy ravasz meghúzása. Milliók halnak meg, lassan és gyötrelmesen. John F. Kennedy meggyilkolása után sokan ezt mondották az Egyesült Államokban: „Ez csupán Dallasban lehetséges”. Martin Luther King halála után ezt mondogatták: „Ez csak Délen lehetséges”. Los Angeles után nem hallottam ezt: „Ez csupán Kaliforniában lehetséges.” Vér Amerika-szerte és vér a televízió megszokott műsorszámain. A politikai viták eldöntésének gyilkossággal kapcsolatos módszere és a gyilkos élményekre épülő szórakoztatás. H. B. 26. — A többiek? — A második fiút taníttatni akartam. Amikor az elemi iskolát befejezte, meri akkor még elemi iskolának hívták, nem pedig általánosnak, hozott egy hirdetést, hogy Katowicében felveszik őt égj- bányásziskolára. Teljes ellátást adnak, sőt minden hónapban fizetnek pár groszt is. Először nem akartam elengedni, mert hogy olyan nehéz munka az ott a föld alatt, de megmakacsolta magát a fiú. Elment, elvégezte ezt az iskolát és lement a bányába. Később a bányászati technikumban tánult és most bá- nyamester Zabrzeben lakik és dolgozik, jól megy a sora. Amikor ők ketten már a saját kenyerüket ették, nekem is könnyebb lett a dolgom. Hgnka lányomat líceumba küldtem.. így valahogy eltelt az s hét év. Hanka most a bydgoszczi vajdaság Mogllno ▼árosának kórházában orvos, s nemsokára magánpaxist is kap. Karácsonyra meglesz az esküvője, egyik kórházi kollégájával. Most már nem hozok haza mosnivalót. A gyerekek segítenek, s a legkisebb is két év múlva befejezi az orvosi egyetemet A legnagyobb, a kéményseprő folyton rá akar beszélni, hogy hagyjam ott a munkámat és lakjak velük együtt. „Elbajlódik a gyerekekkel mama — mondja nekem. — Kenyérben sincs nálam hiány. Miért takarítaná a mások porát?” Én nem akarom ezt. Három évem van még a nyugdíjig. Hogy mit teszek majd azután, meglátom. Lehet, hogy a legkisebbel maradok. lehet, hogy a lányomhoz megyek. Félek, a menyemmel, a legidősebb fiú feleségével nem tudnék kijönni. Én mindig a magam kenyerét ettem. — Mikor hozta a fia azt a pénzt? — Náluk, a szövetkezetben mindig ötödikén fizetnek. Ebben a hónapban vasárnapra esett ötödiké, korábban kaptak fizetést — negyedikén. Vasárnap hozzájuk szoktunk menni ebédre. Akkor adta nekem, ezt a három ötszázast. Nem volt rá szükségem, beleraktam hát a betétkönyvbe. Úgy gondoltam, ami marad elseje után azt befizetem. így találta nálam a rendőrség. Kérdezzék meg a fiamat. A menyem is látta, amikor a fiam ideadta, és a legkisebb fiú is ott volt akkor. Igazolhatják. A százados csupán a legidősebb fiú címét jegyezte fel, s ezzel be is fejezte a kihallgatást. A jegyzőkönyv végleges összeállítása, aláírása után a rendőrtiszt visszaadta a kérdéses ötszázasokat Irena Czaplik takarítónőnek Nem volt értelme a vallomás ellenőrzésének. Kétség nem fért hozzá, hogy ez az asszony igazat mondott. A százados következő „kliense” azonban már nem viselkedett ilyen nyugodtan. — Maguk banditáknak tartanak bennünket — kezdte elbeszélését Maria Rzeszews- ka. — Az este csengetnek nálunk és a lakásba belép három ember, az egyik egyenruhában, kettő civilben. Velük van a házmester, mint tanú, csakhogy az egész bérház tudja meg, milyen veszélyes bűnözők ezek a Rze- szewskiék és, hogy a rendőrség házkutatást tart náluk. Azok az urak mozdulni sem engedtek bennünket. Lányom a fürdőszobában volt, s azonnal ráparancsoltak, hogy jöjjön ki a kádból, nyisson ajtót Illik ezt így csinálni rendes emberekkel? Férjem azt mondta, hogy panaszt emel a miniszternél. Azok meg csak hajtogatták, hogy „hol a pénz, adják elő az összes pénzt; az aranyat, ékszert tegyék ki az asztalra!” Pontosan olyan volt mint egy gengsztertámadás. — Kérem asszonyom — a százados igyekezett megnyugtatni a dühöngő asszonyt — Amikor a rendőrök beléptek önökhöz, igazolták magukat és megmutatták az ügyész által aláírt házkutatás' parancsot. Soha nem hallottam arról, hogy a gengsztere!.- tanút vittek volna magukkal. — Annál rosszabb. Annál nagyobb a szégyen. A házfelügyelő felesége, mást sem csinál, csak lakásról-lakásra futkos és részleteiben elmeséli, ahogy bejött hozzánk a rendőrség és amit nálunk találtak. — Éppen arról szeretnék beszélgetni magával asszonyom, amit a házkutatás során találtak. Elismeri, hogy ezeket az idegen valutákat és a pénzt a maguk lakásán szedték össze a házkutatásnál? — Elismerem. De mit jelentsen ez? Lengyelországban tilos pénzt tartani? Hol van ilyen törvény? Dollárt is lehet tartani, csak üzletelni nem szabad vele. — Asszonyom ön jól tájékozott. Nem vonjuk kétségbe a jogát, hogy akár egymillió dollárja legyen. Csupán azt szeretnénk megtudni, honnan származik. Maga is elismeri, hogy kevés embernek van otthon ennyi pénze „apró kiadásokra.” Haragja ellenére is elmosolyodott Rzeszewska— Egyáltalán nem „apró kiadásokra” van, mint ahogy ízt maga mondja. Ez a mi negtakarított pénzünk. — Szép kis takarékosság? Mennyit keres a bankban? — Kétezerhétszáz, plusz a prémium... — Gondolom, a férje nem kevesebbet. Három gyerek mellett nem könnyű az Ilyen átlagon felüli... takarékoskodás. — Nos, igen. Ez igaz. Ha a férjem itthon dolgozna az országban, nem tudnánk így meggazdagodni. ő azonban gyakran jár külföldre. A múlt évben jött haza Svájcból, ahol három éven át egy kereskedelmi tanácsosi irodában dolgozott. Onnan hozta a svájci frankot- Az idén három hónapot töltött Canadá- ban és az Egyesült Államokban, ahol kereskedelmi tárgyalásokon vett részt, innen a dollárok. Megjegyzem, legálisan hozta be, az országba és bemutatta a határon. Ellenőrizhetik, uraim. — Na és az ötszázasok? — Svájcból való visszatérése után a férjem vett egy Opel Kapitant. Teljesen újonnan. Varsóban majdne egy teljes évig használtuk és nemrég eladtuk. Egy katonaorvos ezredes vette meg 190 ezerért. A többit pedig osz- szetakarékoskodtuk, s ha figyelembe vesszük férjem külföldi útjainak hasz át, ez nem olyan nagy takarékosság. — És mindez egy dobozban, a fehérneműk között. Banktisztviselő részéről elég furcsa takarékossági módszer. Rzeszeska elvörösödött. (Folytatjuk) 3 Jerzy Edigey bűnügyi regénye tauaskulcs 1 Fordította: Szilágyi Szabolcs
