Kelet-Magyarország, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-18 / 141. szám

t oldal KELET-MÁGYARORSzXe 1988. Június 13. BRÜSSZEL A keresztényszocialista Gaston Eyskens elnökletével hétfőn megalakult az új bel­ga kormány. Az AFP jelenté­se szerint a miniszterek vég­leges névsorát később hozzák nyilvánosságra. A kabinet csak a jövő héten mutatkozik be a parlamentben. MOSZKVA Francois Tombalbaye, a Csád Köztársaság elnöke és niniszterelnöke hétfőn hiva­talos látogatásra a szovjet fő­városba érkezett. Tombalbaye elnök először jár a Szovjet­unióban és látogatása június aa-íc tart. BERLIN Dr. Jiri Hájek csehszlovák külügyminiszter, aki hétfőn Berlinbe érkezett, a délelőtt folyamán látogatást tett NDK-beli kollégájánál, Ottó Winzernél. A látogatást köve­tően a két államférfi meg­kezdte hivatalos megbeszélé­seit. ROMA Giuseppe Saragat köztársa­sági elnök hétfőn tanácsko­zást kezdett az olasz pártok és a parlament két házának kép­viselőivel a két hete húzódó kormányválság megoldására. A köztársasági elnök hétfőn délelőtt az Olasz Kommunis­ta Párt parlamenti csoport­jának vezetőivel tanácskozott. KAIRO Az Ahram jelentése szerint Murad Ghaleb, az EAK moszkvai nagykövete vasár­nap megbeszélést folytatott Kairóban Szergej Vinogradov szovjet nagykövettel Nasszer elnök moszkvai látogatásának előkészítésére. Az egyiptomi államfő július első napjaiban látogatna el a Szovjetunióba. Útközben Belgrádbán Tito el­nökkel folytat megbeszélést. MOSZKVA A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának elnöksége 75. szü­letésnapja alkalmából, a nem­zetközi kommunista mozga­lomban, a német forradalmi múl*, '.mozgalomban, vala­mint a Szovjetunió és a Né­met ''' nokratikus Köztársa­ság i özötti barátság erősíté­sében szerzett érdemeiért Lenit, renddel tüntette ki Her .rann Maternt, az NSZEP Politikai Bizottságának tag­ját. Hermann Matern több mint fél évszázada vesz részt a munkásmozgalomban. NEW YORK McCarthy szenátor vasár nap este nyilatkozott a CBS amerikai rádiótársaságnak. A szenátor felszólította a kor­mányt. hogy tegyen lépéseket a vietnami háború leépítésé­re. Kijelentette, hogy nem lát semmiféle változást Wa­shington vietnami politiká jában, sőt — mondotta — e politika bizonyos tekintetben még kegyetlenebb mint ko­rábban. Megnyílt a Biztonsági Tanács ülése New York (MTI): A Biztonsági Tanács hétfőn magyar idő szerint az esti órákban összeült. A napi­rendben a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia határozati javaslata szerepel, amelynek értelmében a há­rom nukleáris nagyhatalom biztosítékot nyújt az atom­fegyverek elterjedései meg­akadályosó s*erződést aláíró országoknak nukleáris táma­dással, vagy azzal való fe­nyegetéssel szemben. A Biztonsági Tanács ülésín először Kuznyecov szovjet külügyminiszterhelyettes mél­tatta a három hatalom lé­pését, majd Goldberg ameri­kai ENSZ-fodelegátus és Lord Car adón, angol ENSZ- kuldött szólalt fel. Dubcek a barátsági szerződésről A Hűdé Právo vasárnapi száma rövid interjút kozol Alexander Dubcektől. A CSKP Központi Bizottságának első titkára válaszolt a lapnak arra a kérdésére, hogy mit nyújt a két országnak az új csehszlovák—magyar barátsá­gi szerződés. — Az új szerződés — mon­dotta Dubcek — mindenek­előtt széles lehetőségeket nyit országaink és pártjaink sok­oldalú együttműködésének fejlesztése előtt. Megteremti a gazdasági együttműködés nagy távlatait. Erre a kérdés­re különösen nagy figyelmet fordítottak küldöttségeink, márcsak azért is, mert a gaz­dasági élet reformjában a magyar elvtarsak állnak a legközelebb hozzánk. Érde­mes volt elutazni magyar ba­rátainkhoz. Valóban jó bará­toknál jártunk. Amerikai „tehermentesítő támadás“ Saigon térségében Az amerikai és dél-vietna­mi szövetséges hadvezetőség vasárnap éjjel légierő és tü­zérség támogatásával had­műveletet indított, hogy eny­hítse a DNFF-nek a fővárosra nehezedő nyomását és feltar­tóztassa a minden irányból Saigon felé áramló partizán­különítményeket. A szövetségesek minden katonai tevékenysége Saigon köré összpontosult. Már az első jelek arra mu­tatnak azonban, hogy nem si­került megtisztítani Saigont és környékét a hazafias erők­től. Két századnyi partizán még mindig kitart Saigon egyik külvárosában. Az ame­rikai és dél-vietnami roham­osztagok mind ez ideig nem tudták őket megadásra kény­szeríteni. A saigonl amerikai főpa­rancsnokság elismerte, hogy a vietnami néphadsereg part­védő ütegei telibe találták és elsüllyesztették a Tonkini- öbölben tevékenykedő ame­rikai flotta egyik gyorsna­szádját. A naszád öt főnyi legénysége életét vesztette. Á VDK partvédő tüzérségének másik jelentős fegyverténye, hogy hétfőn reggel eltalálta és súlyosan megrongálta a Hobart nevű ausztráliai rom­bolót. A hajót ki kellett von­ni a további akciókból. A VDK légelhárítása vasár - nao Nghe An tartományban lelőtt egy A—4 típusú ameri­kai vadászbombázót. A gép pi­lótáját elfogták. Ezzel 2977-re emelkedett a VDK felett megsemmisített amerikai gé­pek száma. AMERIKAI LEVÉL „Hogyan történhetett meg ismét?“ A diákok elhagyták Sorbonne-ft Párizs (MTI) A rendőrség vezetőivel folytatott több órás megbe­szélés után vasárnap, a késő délutáni órákban megnyílt a Sorbonne egyik oldalbejáró­ja és az egyetemet több nap óta megszállva tartó, mint­egy 500 diák elhagyta az épü­letet- A bejáratnál elhelyez­kedett rendőrök sorfala kö­zött minden különösebb inci­dens nélkül vonultak ki a diákok, vállukon cipelve sze­mélyes holmijaikat. Motozás­ra vagy igazoltatásra a je­lentések szerint nem került sor. Az ürügyet a rendőri be­avatkozásra az adta, hogy az egyetem gyengélkedőjéből egy késsel megszűrt fiatal­embert szállítottak kórházba. A diákszervezetek szerint azonban az illető a szúrást az egyetem területén kívül kap­ta, a Sorbonne-n csak elsőse­gélyben részesítették. Ezen a navon szinte egész napomat gépkocsiban töltöt­tem. Ez a nap volt az, jú­nius 5-cr, amikor hainali fél négykor Los Angelesből hit­tak telefonon. — Rálőttek Kennedyre. Ép­pen most, rálőttek Kennedy­re! Az ördög tudja, mi ez. Szinte hihetetlen, hogy tör­ténhetett ez meg ismét... — Dmitrij Tyomkin amerikai zeneszerző, régi jó barátom volt a reggeli hívó. Nézem a televíziót. Los Angeles, Ambassador- szálló. Egy fejét vesztett ri­porter belegabalyodik a mik- rofonzsínórba. Vér. Nedves ösvények a Fehér Káz park­jában. Áz elnök már tudja. Washingtonban, a feltáma­dás városában egyelőre még minden nyugodt. New York. A kommentátorok ismétlik a táviratszövegeket, megigazít­ják sebtében felkötött nyak­kendőjüket- Hordágyak a kórház előtt. „Képzelje, hogy történhetett ez meg ismét!’' Síró emberek, asszonyok, reg­gel Johsnon elnök mond be­szédet. Robert Kennedy fele­ségét látjuk, aztán Jacqueline Kennedyt- New Yorkban, a Harlam negyedben minden csendes. Feltűnik a merénylő fényképe, amelyet a rendőrség bocsátott ki. A műtétnek vé­ge. Nincs javulás. A járó­kelők a Times téren: „Nem lehet elhinni! Hogy történhe­tett meg ismét?” Los Ange­les: jelentés a halálról. A riporter már régen meg­találta a mikrofon zsinórját, a hírmagyarázók is rendbe­hozták nyakkendőiket. A hi­vatástudat győzedelmeske­dik. A merényletről és a ha­lálról szóló jelentősek egy­mást követik. Hírek, össze­hasonlítások, szakértői vé­lemények.’ A BBC képernyő­jén valaki egy koponyát for­gat a kezében, s ujjával mu­tatja a helyet, ahol a golyó behatolt. Aztán látjuk a helyet, ahol a szenátor sebesülten feküdt az Ambassador-szálló haljá- ban. Krétakereszt jelöli meg a helyet. Egyszerű, érthető, szokásos kis kereszt, amilyen a plusz jel az iskolai táblán. Még egy kereszt.-. Két hónappal ezelőtt na­ponta láttam ugyanilyen ke­resztet a memphisi szálló er­kélyén. Akkor az ismerős ke­reszt azt a helyet jelölte, ahol Martin Luther King feküdt. És még egy... Ezt megelőzőleg Dallasban a papír- és könyvraktár épü­letének ablakából néztem le. Az optikai célzókészülék fi­nom keresztjén át. Valaki odalent Kennedy elnök szere­pét játszotta, a tovahaladó gépkocsiban egy nő ült mel­lette, aki Kennedy feleségét helyettesítette. Még korábban a televízió útján az austini egyetem tor­nyából a Egyetem térnek mind a 49 helyére néztem íe, ahol meghaltak vagy megse­besültek azok, akiket Charles Whitmann egyetemi hallgató lőtt le. Valahányszor egy-egy újabb gyilkosság történt, a televí­zió riporterei lementek az utcára, megállítgatták a já­rókelőket, megkérték őket, mondják el véleményüket az eseményről, s válaszoljanak a kérdésre: „Hogyan történhe­tett ez meg ismét?” „Hihetetlen” — hallottam a járókelők válaszát a dallasi gyilkosság idején, majd az austini gyilkosságsorozat al­kalmával, valamint a memp­hisi gyilkosság napjaiban. S most Los Angelesben ugyan­csak ezt hallom: „Hihetet­len”! Ez a mondat szinte gé­piesen ismétlődik. Már rég­óta nem a szó eredeti értel­mét fejezi ki, meg ha őszin­tén mondják is, — könnyek fátyolén át. A járókelők már hozzászoktak a gyilkosságok­hoz- Nemcsak azt hiszik el, hogy a merénylet megtör­tént, már azt is tudják, mi következik a merénylet után. Tudják, hogy az elnök majd nyilatkozató», tesz, tudják, hogy meghirdeti majd az ima napját, tudják, hogy a BBC tudósítója 24 óra alatt elké­szíti 60 perces kitűnő mélta­tását a meggyilkolt életéről. Ezt követőleg az elnök, az érsek, az újságírók, vala­mennyien azt próbálják majd bizonygatni, hogy minden a legnagyobb rendben van, az amerikai társadalom erősebb mint valaha. Ezt fogják mondani a sze­nátorok, akik immár többször is leszavazták azt a tör­vényt, amely megtiltaná a szabad fegyvereladást. S csu­pán azért szavazták le, mert nem kívánják ezt a törvényt azok a társaságok, amelyek fegyvergyártással és eladás­sal foglalkoznak. (1967-ben az Egyesült Államokban 2 mil­lió puskát és pisztolyt adtak el.) Cook érsek misét mond majd a székesegyházban és felszólítja a hívőket, irtsák ki a gyűlöletet az emberi szívekből. S ezt a misét ugyanabban a St Patrick székesegyházban mondja el, ahol a néhai Spellmann bíbo­ros még nem is olyan régen erőszakra szólította fel hí­veit, amikor megáldotta az amerikai katonákat Vietnam­ban elkövetett gyilkosságai­kért és kegyetlenkedésükért. Az elnök majd magas szin­tű bizottságot nevez ki, amely tanulmányozni fogja „az erőszak okait”. S alig­hogy a rádió közzéteszi e bizottság megalakításának hírét, rögtön utána közli majd a kormány jelentését is, amely szerint a legutóbbi héten az amerikaiak Viet­namban több mint 3000 par­tizánt megöltek. „Bennünket sokan beteg társadalomnak neveznek, kü­lönösképpen külföldön. Kül­földön nagyon nehéz bebizo­nyítanunk ennek ellenkező­jét” — mondja a televízió hírmagyarázója. Kamerájával végigmegy a Times téren s megállítja a járókelőket: „Be­tegnek tartja-e társadalmun­kat?” „Igen, beteg országban élünk- Nem tudom, mit te­gyünk. Nincs semmi gondo­latom.” „Meg kell változtatni as egész életet. Jó elnökre van szükség. De amint látja, a jó embereket meggyilkolják.” „Gyűlöletben élünk, semmi tisztelet nincs bennem ha­zám iránt.” „Alsórendű társadalom va­gyunk. Nincsenek többé er­kölcsi értékeink.” Az azonos jellegű válaszo­kat idéztem. Ilyen viszont sok volt: a válaszoknak leg­alább a fele. Két héttel ezelőtt Kennedy szenátor ezt mondotta egy francia újságírónak: „Előbb utóbb merényletet követnek el ellenem, nem politikai okokból. Egész egyszerűen ilyen a helyzet.” Sejtelme hamarabb valóra vált, mint gondolta volna. Nem tudom, milyen politikát követett volna Robert Ken­nedy, ha elnökké választot­ták volna, de amikor az el­nökségre pályázott, józanul beszélt és józanul értékelte hazája helyzetét. Egyszer be­szélt arról is, hogy nemcsak pillanatnyi gyilkosság lehetsé­ges, amikor elegendő egy ra­vaszt elhúzni. A gyilkosság lehet hosszú és észrevétlen is: a nyomor, az éhség, a tudat­lanság, végül pedig a közöny által elkövetett gyilkosság­Az ő életének kioltásához elég volt egy ravasz meghú­zása. Milliók halnak meg, lassan és gyötrelmesen. John F. Kennedy meggyil­kolása után sokan ezt mon­dották az Egyesült Államok­ban: „Ez csupán Dallasban lehetséges”. Martin Luther King halála után ezt mon­dogatták: „Ez csak Délen le­hetséges”. Los Angeles után nem hallottam ezt: „Ez csu­pán Kaliforniában lehetsé­ges.” Vér Amerika-szerte és vér a televízió megszokott műsor­számain. A politikai viták el­döntésének gyilkossággal kap­csolatos módszere és a gyil­kos élményekre épülő szóra­koztatás. H. B. 26. — A többiek? — A második fiút tanít­tatni akartam. Amikor az elemi iskolát befejezte, meri akkor még elemi iskolának hívták, nem pedig általános­nak, hozott egy hirdetést, hogy Katowicében felveszik őt égj- bányásziskolára. Teljes ellátást adnak, sőt minden hó­napban fizetnek pár groszt is. Először nem akartam elen­gedni, mert hogy olyan nehéz munka az ott a föld alatt, de megmakacsolta magát a fiú. Elment, elvégezte ezt az isko­lát és lement a bányába. Ké­sőbb a bányászati techni­kumban tánult és most bá- nyamester Zabrzeben lakik és dolgozik, jól megy a sora. Amikor ők ketten már a sa­ját kenyerüket ették, nekem is könnyebb lett a dolgom. Hgnka lányomat líceumba küldtem.. így valahogy eltelt az s hét év. Hanka most a bydgoszczi vajdaság Mogllno ▼árosának kórházában orvos, s nemsokára magánpaxist is kap. Karácsonyra meglesz az esküvője, egyik kórházi kol­légájával. Most már nem ho­zok haza mosnivalót. A gye­rekek segítenek, s a legki­sebb is két év múlva befeje­zi az orvosi egyetemet A legnagyobb, a kéményseprő folyton rá akar beszélni, hogy hagyjam ott a munká­mat és lakjak velük együtt. „Elbajlódik a gyerekekkel mama — mondja nekem. — Kenyérben sincs nálam hi­ány. Miért takarítaná a má­sok porát?” Én nem akarom ezt. Három évem van még a nyugdíjig. Hogy mit teszek majd azután, meglátom. Le­het, hogy a legkisebbel ma­radok. lehet, hogy a lányom­hoz megyek. Félek, a me­nyemmel, a legidősebb fiú feleségével nem tudnék ki­jönni. Én mindig a magam kenyerét ettem. — Mikor hozta a fia azt a pénzt? — Náluk, a szövetkezetben mindig ötödikén fizetnek. Eb­ben a hónapban vasárnapra esett ötödiké, korábban kap­tak fizetést — negyedikén. Vasárnap hozzájuk szoktunk menni ebédre. Akkor adta ne­kem, ezt a három ötszázast. Nem volt rá szükségem, bele­raktam hát a betétkönyvbe. Úgy gondoltam, ami marad elseje után azt befizetem. így találta nálam a rendőrség. Kérdezzék meg a fiamat. A menyem is látta, amikor a fiam ideadta, és a legkisebb fiú is ott volt akkor. Igazol­hatják. A százados csupán a leg­idősebb fiú címét jegyezte fel, s ezzel be is fejezte a kihallgatást. A jegyzőkönyv végleges összeállítása, aláírá­sa után a rendőrtiszt vissza­adta a kérdéses ötszázasokat Irena Czaplik takarítónőnek Nem volt értelme a vallomás ellenőrzésének. Kétség nem fért hozzá, hogy ez az asszony igazat mondott. A százados következő „kli­ense” azonban már nem vi­selkedett ilyen nyugodtan. — Maguk banditáknak tar­tanak bennünket — kezdte elbeszélését Maria Rzeszews- ka. — Az este csengetnek nálunk és a lakásba belép három ember, az egyik egyenruhában, kettő civilben. Velük van a házmester, mint tanú, csakhogy az egész bérház tudja meg, milyen ve­szélyes bűnözők ezek a Rze- szewskiék és, hogy a rend­őrség házkutatást tart náluk. Azok az urak mozdulni sem engedtek bennünket. Lányom a fürdőszobában volt, s azon­nal ráparancsoltak, hogy jöj­jön ki a kádból, nyisson aj­tót Illik ezt így csinálni ren­des emberekkel? Férjem azt mondta, hogy panaszt emel a miniszternél. Azok meg csak hajtogatták, hogy „hol a pénz, adják elő az összes pénzt; az aranyat, ékszert te­gyék ki az asztalra!” Ponto­san olyan volt mint egy gengsztertámadás. — Kérem asszonyom — a százados igyekezett meg­nyugtatni a dühöngő asszonyt — Amikor a rendőrök be­léptek önökhöz, igazolták ma­gukat és megmutatták az ügyész által aláírt házkutatás' parancsot. Soha nem hallot­tam arról, hogy a gengsztere!.- tanút vittek volna magukkal. — Annál rosszabb. Annál nagyobb a szégyen. A házfel­ügyelő felesége, mást sem csinál, csak lakásról-lakásra futkos és részleteiben elmesé­li, ahogy bejött hozzánk a rendőrség és amit nálunk ta­láltak. — Éppen arról szeretnék beszélgetni magával asszo­nyom, amit a házkutatás so­rán találtak. Elismeri, hogy ezeket az idegen valutákat és a pénzt a maguk lakásán szedték össze a házkutatás­nál? — Elismerem. De mit je­lentsen ez? Lengyelország­ban tilos pénzt tartani? Hol van ilyen törvény? Dollárt is lehet tartani, csak üzletelni nem szabad vele. — Asszonyom ön jól tájé­kozott. Nem vonjuk kétségbe a jogát, hogy akár egymillió dollárja legyen. Csupán azt szeretnénk megtudni, hon­nan származik. Maga is elis­meri, hogy kevés embernek van otthon ennyi pénze „ap­ró kiadásokra.” Haragja ellenére is elmo­solyodott Rzeszewska­— Egyáltalán nem „apró kiadásokra” van, mint ahogy ízt maga mondja. Ez a mi negtakarított pénzünk. — Szép kis takarékosság? Mennyit keres a bankban? — Kétezerhétszáz, plusz a prémium... — Gondolom, a férje nem kevesebbet. Három gyerek mellett nem könnyű az Ilyen átlagon felüli... takarékosko­dás. — Nos, igen. Ez igaz. Ha a férjem itthon dolgozna az or­szágban, nem tudnánk így meggazdagodni. ő azonban gyakran jár külföldre. A múlt évben jött haza Svájcból, ahol három éven át egy ke­reskedelmi tanácsosi irodá­ban dolgozott. Onnan hozta a svájci frankot- Az idén há­rom hónapot töltött Canadá- ban és az Egyesült Államok­ban, ahol kereskedelmi tár­gyalásokon vett részt, innen a dollárok. Megjegyzem, le­gálisan hozta be, az ország­ba és bemutatta a határon. Ellenőrizhetik, uraim. — Na és az ötszázasok? — Svájcból való visszaté­rése után a férjem vett egy Opel Kapitant. Teljesen újon­nan. Varsóban majdne egy teljes évig használtuk és nemrég eladtuk. Egy katona­orvos ezredes vette meg 190 ezerért. A többit pedig osz- szetakarékoskodtuk, s ha fi­gyelembe vesszük férjem külföldi útjainak hasz át, ez nem olyan nagy takarékos­ság. — És mindez egy doboz­ban, a fehérneműk között. Banktisztviselő részéről elég furcsa takarékossági módszer. Rzeszeska elvörösödött. (Folytatjuk) 3 Jerzy Edigey bűnügyi regénye tauaskulcs 1 Fordította: Szilágyi Szabolcs

Next

/
Thumbnails
Contents