Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-14 / 111. szám

Általános sztrájk F r anciaorszá gb an Párizs (MTI): Hétfőn, pontosan 0 ivakor megkezdődött az általános sztrájk Franciaországban. A 24 órás sztrájkot a nagy francia szakszervezetek (CGT, SFDT és Force Ouv- riére) hirdették meg, szoli­daritásul a rendőri önkény ellen tüntető diáksággal. Vasárnap este Francois Kahn orvosprofesszor sajtó­értekezleten közölte, hogy megvizsgálta azokat a könny­gázbombákat, amelyekkel a rendőrök a tüntetőket osz­latták szét több ízben. Meg­állapította, hogy ugyanarról a CB típusú gázról van szó, amelyet nz amerikai kato­naság Vietnamban használ. Figyelembe véve, hogy a párizsi egészségügyi szervek sem tudtak e mérgező gáz felhasználásáról, a rendőr­ség eljárása mindennél fele­lőtlenebbnek tekinthető. A rendőrség tagadja a gáz fel- használását, viszont a Reu­ter tudósítója a diáknegyed­ben maga is látta, hogy a könnygázbombák a CB fel- rást viselik. A sztrájk tízmillió mun­kás munkabeszüntetését je­lenti. A sztrájk legelőször az AFP francia hírügynök­séget sújtotta. A hírügy­nökség belföldi adása egy perccel éjfél után leállt. A párizsi reggeli lapok csak azért jelenhettek meg, mert már éjfél előtt kike­rültek a nyomdából. A nemzetközi légiforgal­mat a munkabeszüntetés csak kisebb mértékben befo­lyásolja. Csökkent az áram- és gázszolgáltatás is, de ez a kórházakat és más létfon­tosságú intézményeket nem érinti. A többi fogyasztó kevesebb áramot és gázt kap. A földalatti szerelvényei­nek egyharmada leállt, az autóbuszforgalom pedig 60 százalékkal csökkent. A vasúti forgalom csökkentett mértékben folytatódik. A postai dolgozók levelet és táviratot nem kézbesítenek ki. A középiskolákban a pe­dagógusok léptek sztrájkba, a tanítás szünetel. G rom i k o-i n t € rj w nz Moszkva, (TASZSZ): Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter nyilatkozott az Uniténak, az Olasz KP központi lapjának. Az utóbbi hónapok ese­ményei azt tanúsítják, hogy jóllehet az Egyesült Államok továbbra is a vietnami prob­léma katonai megoldására törekszik, egyre jobban meg­reked az általa kirobbantott háború ingoványában — je­lentette ki a szovjet külügy­miniszter, majd rámutatott, hogy az amerikai kormány látva, hogy háborús eszkö­zökkel nem tudják megtörni a vietnami nép elszántságát, kénytelen beleegyezni a VDK egyes vidékei bombá­zásának részleges beszünte­tésébe. Gromiko megállapította, hogy a kialakult helyzetben az események további mene­te kizárólag attól függ, meg- teszi-e az amerikai kormány a következő lépést: beszün- 1eti-e teljesen és feltétel nélkül a bombázásokat és az Észak-Vietnam ellen irányu­ló egyéb háborús cselekmé­nyeket, hajlandó-e kedve­zően fogadni a VDK kormá­nyának és a dél-vietnami nemzeti felszabadílási front­nak a vietnami békeren fe­zé s re vonatkozó javaslatait. A Szovjetunió üdvözli a VDK és az Egyesült Álla­mok képviselőinek kapcsolat- felvételére vonatkozó megál­lapodást, de a többi szocia­lista országgal együtt mind­addig segítséget nyújt Viet­namnak, amíg a VDK-nak, a vietnami népnek szüksége lesz erre a segítségre az im­perialista támadás győzel­mes visszaveréséhez. Gromiko külügyminiszter kijelentette a továbbiakban, hogy az európai béke erősí­tésének, Európa biztonságá­nak komoly akadálya az NSZK revansvágyó, milita­rista politikája. „A bonni kormány által meghirdetett úgynevezett „új keleti poli­tika” valójában kísérlet ar­ra. hogy megtevesszék az NSZK jelenlegi, belső fejlő­dése miatt aggódó európai népeket”. Ha az NSZK csak­ugyan hozzá akar járulni az európai biztonság megozilár- dításához — mondotta Gro­miko —, ezt csak oly módon teheti meg, ha elismeri a mai európai határokat, ha nem törekszik „valamennyi német” képviseletére, lemond az atomfegyverekről, le­mond arról, hogy megszerez­ze Nyugat-Berlint és eleve érvénytelennek ismeri el a münchepi egyezményeket. A Köze-Keleten Izrael a rá bízott csendőri feladatot teljesíti, amikor igyekszik elnyomni több arab ország nemzeti felszabadító mozgal­mait — hangoztatta Andrej Gromiko. Kijelentette, hogy Izrael kormányának feltét­lenül teljesítenie kell a Biz­tonsági Tanács 1967. no­vember 22-i határozatát. A szovjet külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a szov­jet nép az arab országokkal rokonszenvez. Végül a miniszter megál­lapította, hogy a Szovjet­unió és Olaszország kapcso­latai kedvező irányban íej- Kdnek. 1 szegének A Washingtonba felvonu­ló szegények élcsapata (kö­rülbelül kétezerötszáz em­ber) már a hét végén meg­érkezett az amerikai fővá­rosba. A többiek várhatóan május 20-ig érkeznek meg. A városba vonulók élén a meggyilkolt Martin Luther King özvegye haladt. A fel­vonulás higgadtan, nyugod­tan zajlott le, összetűzések nem voltak. Clark igazságügyminiszter vasárnap közölte, hogy a hatóságok minden elővigyá­zatossági intézkedést meg­tettek. A hadügyminiszté­rium már szombaton riadó­készültségbe helyezett több válogatott katonai egységet. A hatalmas tömegkampány vezetői arra számítanak, hogy május 30-án legalább 150 ezren vesznek majd részt azon a nagygyűlésen, amely a kongresszust a szű- kölködők mielőbbi megsegí­tésére akarja rákényszeríte­ni. A főváros közepén, a Washington-emlékmü szom­szédságában épülő hatalmas sátor- és kunyhótáborban a „nyomorvárosban” várható­an háromezren fognak lakni. A fehérekből és négerekből álló csoport június 16-ig ka­pott táborozási engedélyt. A Pravda cikke a moszkvai ötös találkozóról MOSZKVA. A Pravda va­sárnapi száma a bolgár, ma­gyar, lengyel, NDK és szov­jet pártvezetők moszkvai ta­lálkozóját értékelve megál­lapítja: „Ez a találkozó a pro­letár internacionalizmus újabb megnyilatkozása, a szocialista országok szoros testvéri együttműködésének tanúbizonysága volt.” A nemzetközi helyzet bo­nyolult feltételei közepette — húzza alá az SZKP Köz­ponti Bizottságának lapja — a szocialista országok külö­nösen nagy jelentőséget tu­lajdonítanak az éberség fo­kozásának az imperialista erők agresszív törekvéseivel és bomlasztó tevékenységé­vel szemben. Miután ezek az imperialista erők veresé­get szenvedtek a nyílt harc­ban, most igyekeznek ideo­lógiai dfverziót végréhajtani és belülről aláásni a szocia­lista társadalmat — szögezi le a lap. — A testvérorszá­gok népeinek szocialista vív­mányai azonban szentek és sérthetetlenek. Ezeket a vív­mányokat a testvéri orszá­gok népei, a munkásosztály kipróbált élcsapatának, a kommunista pártoknak veze­tésével érték el és a dolgo­zók éberen óvják őket az im­perialisták minden merény­letétől. Jtm Ioígcy eh ügyi 2, A belsejében körülbelül kétszer kétméteres hely volt, ki belelve acéllemezekkel. Mindegyik falon — a menye- zettől a padlóig — polcok húzódtak. Az alsókon voltak a bank legértékesebb számla­könyvei, a pénztári bizony­latok és a letétek. Feljebb kitömött tékák feküdtek ér­tékpapírokkal és váltókkal. Oldalt különböző nyomtatvá­nyokat helyeztek el — csek- könyveket és váltóblankettá­kat. A helyiség közepén egy nagy, kétfülü koffer állt. Mindennap két órakor, va­gyis a pénztárzárás után a főpénztáros és helyettese eb­ben a kosárban helyezte el a bank napi bevételét, valamint a pénztári főkönyvet és a pénztári ívet. Majd a koffer ugyanilyen ceremónia kísére­tében a kincstárba vándorolt. Az igazgatók mindegyikének egy-egy kulcsa volt. Akárme­lyikük távollétében a páncél­ajtót nem lehetett kinyitni. Jarosz belépett a kincstár­ba. Egyik fülénél megragad­ta a kosarat és kifelé húzta. Ezután újra bement a pán­célkassza belsejébe, hogy ki­vegye azokat a váltóval teli dossziékat, melyek kifizetési hatái-ideje erre a hétre esett. Amíg a szükséges iratokat keresgélte, Jan Lisak szemlé­lődött, s hirtelen elsápadt. Kiáltani akart, de csak eny- nyit tudott kinyögni, ideges­ségtől remegő hangon: —A felső polc... A bank- tartalék... Hol van a tarta­lék? Mindnyájan a kincstár bel­sejébe pillantottak. Valóban, a felső polc teljesen üres volt. De hiszen tegnap, ami­kor bezárták a kincstárat, ott volt a banktartalék, mint mindig. Tízmillió zloty új bankjegyekben százasával csomagolva. A főpénztárós azt is tudta emlékezetből, hogy kilencmillió-kilencszáz- ötvenezer zloty ötszázas bankjegyekben, a többi szá­zasokban ötvenesekben és húszasokban volt. Most cso­dálkozó, rémült szemmel né­zegette hült helyüket. Kétel­kedvén látóérzékében oda­ment a polchoz és végighúzta rajta a kezét. Ujjai egy bel­jebb fekvő papirosban akad­tak. Egy kék húszast tartott a markában. Ez minden, ami a tízmillióból maradt. Először Helski igazgató tért magához. — Kérem, uraim, önök maradjanak a helyükön. Megyek az elnökért. Hamarosan Marian Chud- zinski főigazgatóval tért vissza. Ebben a hagyomá­nyokkal teli bankban senki sem nevezte Chudzinskit „főigazgató”-nak, jóllehet ez volt a hivatalos titulusa. Mindig „elnök úr”-nak szó­lították, ugyanis a háború előtt így hívták a takarék- pénztár főnökét. Tehát vele, az elnök úrral közölte ide­gesen Helski, hogy a kasz- szából az éjszaka folyamán tízmillió zloty eltűnt. Marian Chudzinski figyel­mesen megszemlélte a kincstárat, de csupán azt tudta megállapítani, amit elődei is tudtak: a pénz nem volt a trezorban. — Nos hát, mi magunk semmire sem megyünk. Fogják a koffert, hozzák fel és kezdjék meg az ügyfél­fogadást. Srocki úr kihívja az őrt a ruhatárból és itt­marad vele a kincstárnál. Kérem, semmit se érintse­nek. És ne zárják be a páncélajtót. Lisak igazgató azonnal értesíti a rendőrsé­get. Természetesen mind­annyian kötelesek titokban tartani az egész esetet. — Ez lehetetlen, elnök úr. Már csupán az szenzációt kelt, hogy egy őrt lehívunk a kincstárba. Nem is be­szélve a rendőrség megjele­néséről. — Igaza van, igazgató úr. De nem iS azt akarom, hogy saját dolgozóink előtt tit­koljuk el ezt a kellemetlen eseményt. Jól tudom, hogy ez lehetetlen. Csupán a nem kívánatos szenzációkeltés út­ját szeretném elvágni, amely megzavarhatná a munka normális menetét és ront­hatná bankunk hírnevét. A legjobb talán az lenne, ha önök diszkréten, az ügyfél- fogadás megszakítása nélkül informálnák dolgozóikat a betörésről, még mielőtt a rendőrség megérkezik. En az irodában fogom várni őket Lisak igazgató telefonon közölte az elnökkel, hogy már beszélt a fővárosi ren­dőrkapitánysággal, és azon­nal küldenek egy nyomozó- csoportot a Mostowski Palo­tából. Valóban, fél tízkor két Warszawa fékezett a bank előtt és öt ember — kettő civilben, három egyen­ruhában — lépett be a nagyterembe. Ffanciszek úr Jan Lisak üvegezett boxá- ba vezette őket. ' — A rendőrségről jöttünk. Jarkowski vagyok. Piotr Jarkowski, a fővárosi kapi­tányságról. ön telefonált nekünk? Betörés volt a bankban? — Talán előbb fáradjanak a bank elnöke, Chudzinski úr irodájába. Az elnök meg­ad minden információt. A rendőrök felmentek. Li­sak egy tágas, elegánsan bú­torozott szobába, a főigaz­gató irodájába vezette őket. Chudzinski és Helski üdvö­zölte a belépőket, s az elnök előadta a mai nap esemé­nyeit. Különösen azt hang­súlyozta, hogy a nyomozás­nak a banki munka felfüg­gesztése nélkül kell folynia és természetesen a legkisebb szenzáció nélkül. A szenzációt nehéz lesz elkerülni. Egy ilyen mérvű betörés híre villámgyorsan végigszáguld a városon. Két órán belül a Rózicki téri piac népe már arról fog beszélni, hogy a bank kincs­tárából elraboltak százmil­lió dollárt. De legkésőbb négy órán belül megszállja önt az egész varsói sajtó. Most nem is erről van szó. Azt mondják tehát, hogy tegnap bezárták a páncél- szekrényt, ma pedig ugyan­úgy zárva volt, de kiürült? És nyoma sincs a betörés^ nek? — Maga is meglátja, szá­zados. — Titokzatos ügy. — Nagyon kérem Önöket, vegyék figyelembe kérése­met. — Folytatta az elnök. — Ami a sajtót illeti re­mélem, sikerül rávennem a fővárosi napilapokat, hogy legfeljebb rövid híreket kö­zöljenek, A felesleges szen­záció számunkra sokkal ká­rosabb mint maga az anya­gi veszteség. A bank tevé­kenységéhez viszonyítva nem olyan nagy ez a vesz­teség, hogy a legkisebb aka­dályt is jelentené intézmé­nyünk munkájában. — Azért mégiscsak tíz­millió. — Jegyezte meg az egyik rendőr. 1 — Napi forgalmunk en­nek sokszorosa — mondta erős hangsúllyal Helski igazgató. — Azonnal be kell men­nem a pénzügyminisztéri­umba és magyarázatot kell adnom a rablás ügyében — szólt Chudzinski elnök. — Megkérem önöket, vegyek igénybe Helski igazgatót, aki bankunkban 30 éve dol­gozik és itt mindent jobbár» tud nálam. Természetesen szükség esetén rendelkezze­nek a bank többi dolgozójá­val is. — Ha megengedi elnök úr, először talán megnéz­nénk a kincstárat. Megpró­bálunk valami nyomot ta- láni, bár ebben kételke­dem. Ha voltak is nyomok, azokat a reggeli kasszanyi­tásnál önök akaratlanul is eltüntették. Azután szétné­zünk a színhelyen, és majd csak ezek után kérnénk in­formációkat Helski igazga­tótól, s megtanácskczzuk, hogyan tovább... Egy óra leforgása alatt a nyomozócsoport a legkülön­félébb tevékenységekkel foglalkozott a kincstárban. A daktiloszkópus egy sereg ujjlenyomatot gyűjtött, a fotós készített egy fénykép­szériát. Pontosan lemérték az egész trezort és aprólé­kosan tanulmányozták a páncélszekrény zárjainak mechanizmusait. A rongálás legkisebb jelét sem mutat­ták. Végül Jarkowski száza­dos parancsot adott: zárják be a kincstárat, — ehhez azonban oda kellett hívni mindhárom igazgatót, — és felküldte az őrt, valamint a pénztáros helyettesét. Az egyik rendőrségi Warszawa eltávozott a három egyen­ruhás rendőrrel. Helyettük a két civil sétált át hamaro­san a nagytermen s vala­min tanácskoztak. Majd kettőjük közül az alacso­nyabb, Roman Widera fő- harnagy leült egy kanapéra és jegyezgetni kezdett. Jar­kowski százados felment az emeletre. Benyitott Helski igazgató irodájába. — Szeretnék beszélni ma­gával. — Kérem. Foglaljon he­lyet, százados úr. Kávét vagy teát parancsol? — Köszönöm, egyiket sem. — Tehát akkor cigarettát. — Az igazgató elé tette az íróasztalon fekvő „szolgála­ti” csomag Wawel cigaret­tát. — Megkínálhatom? — Átvizsgáltuk az egész kincstárat. Igen alaposan megnéztük a páncélajtó za­jait. Nincs rajtuk semmiféle rongálódás, semmiféle nyom. — Úgy? —- Ebből adódik az egy­szerű következetetés: a pénzt az vitte el, akinek birtokában vannak a kulcsok. Helski igazgató elmosolyo­dott. — Tehát mi, hárman. Mindegyik igazgatónak van egy kulcsa. (Folytatják) ésvS2£RR£. *ALVÁMYÍ/LN1 A A yiLtfclTAS él A rULK€ Ml S£KL£TE NEMAN? PERC A LA. PONT ALA) SZÁLLT. JCNUN ti Kér féRPt ear zsákra valót «ív KRISTÁLYOS PQfí&ÖL . AZTÁN A R.'P SAADAGOT SZÓRT.A VfLLANVMELCGl r ÖDAN£ZZ£N. Ni£ls1 b- M£G AMODAl M/N THA ZÚZ MA RAS L€N, A PALI £2 SÁL ér gom |L~ SARATOCSKAM/ . Kimerült a jármű 4RAMTELEPEÍ PERSZE MISZEN _ NAPENERGIA TA PL ALJA. £S nr _ k A &ARLAN£&AN...f FOLYTATJUK HORST MULtER (qntoszHItus regénye nyomán irtó C5. HORVATH TIBOR, fajielto SEBOK IMRE tüdős táv Meiaf/aNy-iÄs f£i£ kormányoz­ta 4 JAZMOV£T, ALIGHOGY DLHATOLTAK A TA'dAS OR£G&£...

Next

/
Thumbnails
Contents