Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-14 / 111. szám

A pusztadobosi kezdeményezés Duplájára növekszik a vezetékes gázfogyasztók száma 1970-ig fi A bekötések sonendje ü Ki tizeti a költségeket? iü A fürdőbe boyJert adnak Olyan ez a falu tavasszal, mint egy hatalmas illatozó virágoskert. Tizenhárom ut­cájában, a járdák mentén ti- zenhétezer méter hosszúság­ban ötezer meggyfa pompá­zik. A járdaszegélyeken dísz- bokrok, orgona véges végig. Aki a virágot, fákat szereti, rossz ember nem lehet. De mit lehet mondani annak a falunak a lakóira, akik a virágos, tiszta, kulturált fa­luért indítanak mozgalmat? Ez már több mint csupán a virág szeretele. Megnyilvánul benne a mostanában oly sokat hangoztatott tettrekész hazafiság gondolata. A haza szeretete a szükebb haza, a falu szeretetében ölt testet Itt kezdődik. Ez a gondo­lat vonult végig a Hazafias Népfront IV. kongresszusán is. Külön bizottság alakult, jelentőségét mutatva —- a hazafiság eszméjének, a szo­cialista népi-nemzeti egység gondolatának jegyében. Ennek a gondolatnak a megfogalmazását véltem fel­fedezni Pusztadoboson, ahol nem véletlenül hívták össze nemrégiben az egész bakta- lórántházi járásból a nép­frontbizottságok vezetőit, a nőtanács titkárait, a párt és tanácsvezetőket, hogy falu­fejlesztési napon bizonyítsák: ime a példa, amely bizonylt­ja, hová fejlődhet egy község, ahol a közösség, a párt és a népfront egységes akarata szerint cselekszik. A pusztadobosiak szeretik falujukat, s az ennek érde­kében tett minden kapavá­gás, faültetés, járdaépítés ki­fejezi: szeretik hazájukat is. Az elmúlt 3 évben több mint 163 ezer forint értékű társa- daimi munkát végeztek. Épült makadámút és járdák, öttantermes iskola és sok minden egyéb. Ma már a párt, a tanács és a mozgalmi vezetők nemcsak azt mond­ják, hogy örülnek a társadal­mi munkában elkészült útnak stto, hanem hangsúlyozzák: akik ezekben a munkákban részt vettek azok szemlélete megváltozott. Formálódik, változik az ember, a falukö­zösség szocialistává válik, egy a cél, s ennek érdekében egyesítik erejüket. Gazdaságirányításunk új rendszerében tovább növek­szik a társadalmi munka sze­repe és becsülete. Hol érde­mes társadalmi munkát vé­gezni? Mindenhol, ahol alap­vető társadalmi szükséglet» kielégítéséről van szó, s a munka megvalósításának reá­lis feltételei biztosítottak. Ott, ahol viszonylag kevés pénzzel nagyobb társadalmi munkaerő mozgósítását teszik lehetővé. Ennek jelentősége most tovább növekszik, hi­szen ez évtől a városi, köz­ségi gazdálkodásban jelen­tős változás következett be. Növekedett a helyi tanácsok önállóságai az az elv érvé­nyesül, hogy minden intéződ­jön a maga helyén. Ez nagy­ban növelni fogja az új tí­pusú társadalmi munka ha­tásfokát. Ez az elv érvényesül már a pusztadobosiak kezdemé­nyezésében. Ebben az évben már a költségvetési előirány­zatból 25 ezer forint értékű társadalmi munkát végeznek el, s az így megtakarított összeget máshol hasznosítják. Az egy lakosra eső társadal­mi munka értékét 70 forint­ra, az egy keresőre esőét 120 forintra emelik. így ebben az esztendőben újabb 111 ezer forint értékű társadalmi mun­ka értéke ölt testet. Ott, ahol becsületet vívott ki magának ez a mozgalom, nem ütközik különösebb nehézségbe. S ha az udvarszépítési moz­galmat említjük, melynek célja, hogy minden pusztado­bost udvarban legyen egy-két rózsabokor, s ültessen min­den lakos egy fenyőt, akkor ez a kis szabolcsi, homokon épült falu valóban a rózsák, a szép udvarok, az illatozó gyümölcsfák faluja lesz. Bár a járás községeit hív­ták versenyre, érdemes len­ne az egész megyére kiter­jeszteni. Farkas Kálmán A vezetékes gáz használa­tának előnyeivel egyre több család ismerkedik meg Nyír­egyházán. A Romániából ér­kező nagy kalóriájú földgáz alig pár évvel ezelőtt vált közkinccsé a megyeszékhe­lyen, s a Tiszántúli Földgáz­szolgáltató és Szerelő Válla­lat által mintegy 22 millió fo­rintos költséggel megépített fővezetéken eddig 1170 la­kásba jut el. Az eddig elké­szült és az 1970-ig még megé­pülő vezetékek duplájára — mintegy 2200-ra növekszik a vezetékes gázhasználók szá­ma Nyíregyházán. Tízmillióba kerül Három év alatt — megfe­lelő évi ütemezéssel — az In- getlankezelő Vállalat mint­egy 10 millió forint összegben finanszírozza a vezetékes gáz bekötését az állami tulajdon­ban lévő épületekbe, lakások­ba. Már elkészült a részletes terv a bekötések sorrendjéről is. Jelenleg dolgoznak a be­kötéseken a Tiszántúli Föld­gázszolgáltató és Szerelő Vál­lalat szerelői az Arany János utcában. További gázbekötést ter­veznek még ez évben a Toldi utcában a 85-től a 95-ig, a 26, 28 szám alatti lakásokba, a- Bessenyei téren a 7/a. a 7/b és a 8 számú épületekbe. A Széchenyi utcában a 20, 22 és 32 szám alatti lakások, a Benczúr téren a 21, és a Vas­gyár utcában a 2 számú épü­letek kapnak vezetékes gázt az idén. Szerepel a tervben a Széchenyi utca páratlan ol­dalán lévő 11, 13 és 17 számú épületek gázellátása is. de az csak a kisvasút kitelepí­tése után lehetséges. A jövő évi bekötési terv­ben 313 lakás szerepel. Ezek a következők: Toldi utca 30, 32, 34, 35, 36, 37, 38 és 39, Arany János utca 9, 19 és 21, Beloiannisz tér 8, 10 és a Bé­ke ház 127 lakása. Az 1970-ben sorra kerülő lakások: Toldi utca 42, Ár­pád utca 34, 36, 38 és 40, Petőfi utca 4, 6. 8, 12, 14, és 16, Széchenyi utca 1, 7, 9 és 21, valamint a Szabadság tér 9. A Zrínyi Ilona utcában a 2, 4, 7, 8, 9, 10 és a 11 számú, a Bethlen Gábor utcában a 2 és a Kossuth utcában az 1 szám alatti épületekbe kötik be a vezetékes gázt 1970 vé­géig. Az 1KV költségére Az új bekötésekkel kap­csolatban — a költségeket és a gázfelhasználást illetően — a városban különböző hírek keltek szárnyra. Ezzel kap­csolatban közöljük a gázszol­gáltató és az IKV egyöntetű tájékoztatását: Állami lakásokba a gáz- szolgáltató az ingatlankezelő megrendelésére és költségére Végzi el a bekötéseket, s vég­zi el a munka során szüksé­gessé váló javításokat a la­kásban. Fizetni csak a gáz­mérő óra bekötéséért kell, esetenként és lakásonként 30 forintot és a használatáért — Uj szociális épület készí­téséhez szükséges területet kért a városi tanácstól a VA- GÉP még az elmúlt évben. Csatolta kérelméhez a köz­műhálózat tervét is, mely szerint a közelben levő me­zőgazdasági technikum már meglévő csatornarendszerét venné igénybe. Ez pattantot- ta ki Nyíregyháza északnyu- gati ipari övezetének egyik legégetőbb gondját: a köz­műhálózat hiányát. Az egye­di derítők túlterheltek, a legtöbbjük gyakran hibás, új megoldás kellene. Tekintettel arra, hogy a gázdíjon felül — havi 3 fo­rintot, mivel a mérő nem a lakó tulajdona. Fali melegítő a konyhákba Közölték még, hogy a la­kások konyháiban fali fűtő­testet szerelnek fel és termé­szetesen bekötik a meglévő, vagy a bérlő által megvásá­rolt gáztűzhelyet is. A szobá­ban, vagy — amennyiben ezt a térfogat indokolja a szobákban, illetve hálófül­kékben is — parapett, vagy konvektor rendszerű gázfűtő­testeket helyeznek el. A für­dőszobában — ahol addig is volt vízmelegítő berendezés — gázboylert szerelnek fel. Ha a fürdőszobában csak ülőkád yan, és vízmelegítési lehetőség addig nem volt, ott csak a lakó kérésére és költségére építenek be boy- lert Mind a szobai és konyhai fűtőtestek, valamint a gáz- boylerek az ingatlankezelő tulajdonát képezik, tehát a lakások tartozékainak számí­tanak. Ezeket nem kell meg­vásárolni. s bérleti díjat sem kell érte fizetni. Tóth Árpád VAGÉP tőszomszédságában a Gépjavító Vállalat is jelezte fejlesztési törekvését, nyom­ban megszületett a javaslat: az itt elhelyezett üzemek, in­tézmények közös pénzből építsenek egységes szennyvíz gerincvezetékeket, amit az­tán be lehet kötni a városi rendszerbe. A munkások ele­mi tisztálkodási, higiéniai követelményeinek kielégíté­se végett erre halaszthatat­lanul szükség van! Januárban „indult el” az ügy, . május elején volt egy koordinációs megbeszé­lés, most a tanulmánytervet Megjegyzés: „Víkend* Vasárnapi kánikula, har­mincegy fok árnyékban. A nyíregyházi oázis strandján ezrek kerestek felüdülést. Tisztaság, újjávarázsolt kör- nyezet. sok új pavilon — nem kevesen dicsérték a vendégfogadást. Korán. Az Illetékes most sem ta­gadta meg önmagát. Először a vendéglátó személyében je­lentkezett: délután kettőkor már nincs sör és semmilyen üdítő ital. Hatkor bezárták a strandot, s az újabb Illetékes a MÁV képében állt a ven­dég elé: egy szerelvény szál­lította volna a több ezer utast, de az is elromlott. A követ­kező hétkor döcögött be, s fél nyolc után ért a Beloian­nisz térre. Utasai fulladoztak a levegőtlen, átforrósodott fülkékben, de az ablakokat nem lehetett lehúzni — gye­rekek lettek rosszúl. A har­madik Illetékese —az AKÖV-* öt — amiatt emlegették, mert meg sem jelentek az autóbuszai. Végül is mindenki hazaért Ez a vasárna;: is úgy végző­dött mint a többi. Meglepetés kizárva. Kopky János öw©se##if®R várják az érdekeltek, mely­ből megtudják, mennyi kia­dás jut rájuk. Legnagyobb beruházó a Gépjavító Válla­lat, amely újabb 2 holdas te­rületen háromszintes iroda­házat, termelő csarnokot épít. Rajta kívül a Hajtóműgyár, a mezőgazdasági technikum, a VAGÉP és a vízügyi igazga­tóság érdekelt a gerincveze­ték építésében, mellyel az északnyugati ipari övezet­ben közel 2 ezer dolgozó ége­tő gondját lehet megoldani. Már több mint remény, hogy az összefogás mielőbb ered­ménnyel jár. KSzSs kSzmüMiézest a véres ipari Gesztelyi Nagy Zoltán: A valóság Penészleken II. EGY ÁLPROBLÉMA Ki ne emlékeznék a tele­vízióból a zseniális kis gyors­számolóra, Rácz Imrére? Je­lenleg különleges, nagyfokú matematikai tudásához mért képzésben részesül. A képer­nyő előtt nemrég ismételten találkozhattunk vele. Rácz Imre is penészleki kisfiú. És nem is olyan nagy ki­vétel. Holló János iskola- igazgató és pedagógusai tu­catnyi kivételes tehetségű gyermeket tartanak számon most is. Például a bájos Kiss Katit és csaknem vala­mennyi gyerekét Meszesén Jánosoknak. Ottlétem alatt sok gyerek­kel barátkoztam és engem ts meglepett szorgalmuk, bő tárgyi felkészültségük, józan ítélőképességük a világ dol­gairól. Persze, azért mert ez olyan eldugott határszéli fa­lucska, Penészleken is szól már 217 rádió és 34 televí­ziós készülék, s a gyerme­kek zsúfolásig ülik minden este a tv-szobát. Mivel az iskolában lak­tam, egy szabadságon lévő pedagógus szobájában, szinte az ablakom előtt éltek. Be is látogattak hozzám, sportol­tunk is együtt. Míg jegyze­teimet rendezgettem, elnéz­hettem a tizpercben csivi- telő tarka sereget. Színes pulóVerek, kis harisnyanad­rágok. Jólöltözöttségben fel­vennék a versenyt egy bu­dapesti játszótér gyermekha­dával is. Elevenek, fegyelme­zettek. Hol van már az az idő, amikor — negyedszá­zaddal ezelőtt — a lelkész azért állította le a tornaórát, mert valamennyien kantus- kát, ezt az olcsó kis házi­szőttes ingecskét viselték és ha felemelték a kezüket, ki­látszott a szemérmük... Most? Gyanítható, hogy egyikük ruhája sem idősebb félévesnél. Látszik rajtuk, hogy a falu, szüleik többnyi­re értük élnek, gondosko­dással veszik körül ezeket az apróságokat és erre min­dig kell teljen. Lehetséges, hogy minden­nek a látszatnak ellenére tetvesek lennének? ELHANYAGOLTAK? A problémát nem lehet megkerülni. A Valóság című folyóirat áprilisi számának 41. oldalán a következőket írja a penészleki gyerme­kekről : ,A penészleki központi isko­la szép, modern, nemrég épült Körülötte nevelőla­kások, játszótér, park, kert rohamosan növekvő jege­nyék, akácfák, tágas folyo­sók, előtér, íogasos szekrény a kabátoknak, a tanterem déli oldala csupa ablak. Cse­répkályha ontja a meleget a falak hófehérek, a virág­tartóban szép zöldellő szo­banövény, a padok újak. És a padokban a gyerekek: tetvesek...” Vagyis: olyan elhanyagol­tak, hogy a hajuk — így, általában, jellemzően — tele van rovarral. Emiatt vásá­rolták fel az említett folyó­irat minden elérhető példá­nyát ahová csak járnak. Anyák keresték gyerekük­ben. Idegesek voltak. Nem akarták elhinni. Nem is igaz. Mindenesetre megkérdez­tem dr. Kiss Tibort, Pe­ri észlek „első” körorvosát, aki nyolc év alatt nálam jobban megismerhette a falu egészségügyi problémáit. — Még az én fiam is ser- kegyanús volt — mondja nevetve. — De csak azérr, mert egyetlenegy penészleki gyerek — valóban elhanya­golt tisztaság miatt fertői - lenftésre várt volna és én nagyon erélyesen tiltakoz­tam a megfelelő egészség- ügyi kádernél az ilyenkor szokásos fertőtlenítés kése­delmes végrehajtása miatt. A nyolc év folyamán három családnál tapasztaltam erre gyanús dolgokat. Egynél többször is. Ezt az utóbbit kellett fertőtleníteni. Meg is történt Szóval az egész „rovar”- ügy, — ahogy mondani szokták — álprobléma, vihar egy pohár vízben. JÁTÉK, REGGELI, ZSEBLÁMPA Azt mondta erre szomo­rúan egy kis barátom: — Hát pedig ezután még a vonaton is lehazudjuk, hogy penészlekiek vagyunk. (Nemrég Lillafüreden jártak, a kisfiú nincs tisztában az említett folyóirat korlátozott nyilvánosságával.) Minket senki se csúfoljon. Az álprobléma helyett va­lódit keresve Varga László- né pedagógus engedélyével „osztályfőnöki” órát tartot­tam a III. B. osztályban. Nem kérdeztem semmiféle idétlenséget — sok amatőr szociológus megteszi — pél­dául, hogy láttak e színes te­levíziót már. Azt kérdeztem, mit reggeliztek aznap. A válaszok meghökkentően jók. A huszonhét gyerek közül 14 három tojást, 7 gyerek kettőt, ketten egy tojás! többféle módon elkészítve Tizenketten kávét ittak hoz­zá, heten teiet. öten teát. kettő kakaót. Egy gulyásle­ves, egy krumplistészta sze­repelt. még. Egy a tejhez főtt krumplit. Retket nyolcán kaptak hozzá. Egy gyerek nem reggelizett. (Édesapja, jól kereső cipész, az induló busznál: „Tessék hozzáírni, hogy nem éheztetjük, de aznap elaludt, elkésett volna ha reggelizik. Az iskola mel­lett lakunk, tizpercben utá­na vittük.) Uj ruhát negyedrésze ka­rácsonykor kapott utoljára, fele húsvétkor, a többi még később. Fogat (őszinteség, gyerekek!) tizenketten mos­tak aznap reggel, tizenöt nem. Ha hármat kívánhat­nának, legtöbben játékot, iparcikket, biciklit, kisautót. Többen zseblámpát. Mudra Sanyika labdát, „csukát” és mezt Laczkó Lajos a mexi­kói olimpiára menni... ÉS Ml LESZ BELŐLÜK Pályaválasztásuknál talál­koztam a legigazibb problé­májukkal. Hiába a 217 rá­dió, a 34 televízió, elmara­dottak a korszerű pályák is­meretében. A lányok cuk­rászok, a fiúk sofőrök akar­nak lenni. Hiába a sok nyomtatott betű, Szabolcs szatmári ember jó szóból ért. A kiváló tanulóknak — in­tézkedésre — minden más közelebbi falu gyerekeit megelőzve nyílnak ki a kol­légiumok kapui. De a népes középmezőny — ha így folytatja — apái „szabolcsi segédmunkás” sorsát folytat­ta. Az iskola 523 tanulójából idén 54-en végzik el a nyol­cadikat és már csak 38 je­lentkezett továbbtanulásra. A tavalyi ötvenkettőből még negyvennyolcán jelentkeztek, de a zsúfolt pályákra s ezért csak 16-nak sikerült a felvé­tel. Érdekes, hogy a szintén szép, de még „világvégibb” Dózsa tanyai iskolából a je­lentkezők nyolcvan százalé­kának sikerült a felvétel. Az ok: reálisabban választották meg jövendő szakmájukat. (El akarnak mindenáron kerülni a tanyáról? Lehet Akkor is „előzik” a falut.) A pályaválasztás nemcsak a gyermek ügye. Beleszól­nak a szülők is. Korlátái a család gondolkozására is jellemzőek. Az új tanácsel­nök, a népszerű párttitkár, a nagy erőfeszítéseket végző igazgató és a lelkiismeretes orvos mellé jó lenne, ha s falu tudatformálása megerő­sítéséül olyan pedagógusok jelentkeznének az üres he­lyekre — hat van — akik tu­datában vannak a rájuk vá ró munka szépségével, fon­tosságéval. Azt mondták erre neken» a tanári szobában: ezt ala­posan elintézte az említett cikk. Ki megy szívesen tet­ves, idióta gyermekek közéi Az új pedagógusokat üres, beköltözhető lakás várja Most azért reszketnek, el nt olvassa a jelentkező a cik­ket, mielőtt a helyszínen bt nem bizonyítják neki az el­lenkezőjét. Ez azért is fontos volna, mert a legjobb nevelőmun- ka is félkarú óriás a gazda­sági fejlődés nélkül. Itt a kultúrharccal együtt a falu mezőgazdaságát is korszerű­síteni kell. Kővetkező ripor­tomban erről a problémáról írok.

Next

/
Thumbnails
Contents